2012. április 1., vasárnap

A visszatérő álmom

Van egy visszatérő álmom, amit nagyon nem szeretek. Ma is erre ébredtem. Arról szól, hogy be akarom indítani a tejtermelésem, és nyomkodom a mellem, mint egy félőrült. :( Úgy érzem, már kezdem feldolgozni, hogy nem sikerült a szoptatás, de az álmokból ítélve a tudatalattimat azért még piszkálja. Amúgy nem rémálom, de olyan rosszat érzek, mikor felébredek.

 Találkoztunk azzal az ismerősünkkel, aki régen csecsemős volt. Mesélte, hogy régen egész más rendszer volt. Akkor is volt már a kórháznak fejőgépe, de nem az volt, hogy anyuka tartozékának kellett lennie, anélkül nincs élet, és akinek mondjuk nem volt, annak annyi. Ők megtanították bolond anyukát kézzel fejni. Azt is elárulta, ha egy anya tejlázat kapott, akkor őket fegyelmivel "jutalmazták" ezért. Persze, valószínűleg akkor többen is dolgoztak, de akkor is na!!! Mondta, hogy az ő idejében szinte elképzelhetetlen volt, hogy a baba kiszáradjon. Kicsit fórumozgattam, és sajnos azt tapasztaltam, hogy most nagyon sok helyen az a módi, hogy baba kiszárad, kap egy kis infúziót a fejébe, oszt jó' van, mindezt baba-mama barát címszó alatt. Szóval nem egyedi a mi esetünk, és ez azért szomorú. Szerintem humánusabb a folyadékpótlás cumisüvegből, mint tűből... És tényleg az is érdekes, hogy a koraszülött osztályon egyből elfogadta a tápszert. A kórház védőnője nagyon aranyos, és segítőkész volt, de ő egyedül kevés annyi emberre.

 Lehet azért is bánt még mindig, mert allergiás lett a Cuki, és mindenhol azt olvasni, hogy legjobb megelőzése ennek a 6 hónapos korig tartó, kizárólag anyatejjel való táplálás. :( Annyira nem idegesítem magam ezért, hallottam én már olyat, hogy csak anyatejet kapott, és mégis minden sz*rra allergiás a gyerek, a másik véglet pedig, hogy a már 3 hónaposan vizezett tehéntejet fogyasztó babánál meg azt sem tudják, mi az az allergia...

 Most eszembe jutott az a "kedves" védőnő is, aki a volt osztálytársam anyja, és az első tanácsadások valamelyikén sikeresen felhúzott, mikor is kérdőre vonó, kinyomni való szemekkel kérdezte, hogy "de ugye tudod, hogy az anyatejed lenne a legjobb?!". Nem mondod??? Mintha hülye lennék, és direkt nem szoptattam volna, és a gyógyszert is csak úgy poénból szedtem. Ezek után elmesélte az ő hősiességét, hogy mikor az ő gyereke volt szopis, neki veseköve lett, de mégis szoptatta a gyerekét 20 éves koráig. Váááá!!! Pedig ekkor még szedtem olyan vérnyomáscsökkentőt, ami mellett nem kaphatta meg, de fejtem (a 7-7-5-5-3-3-1-1 perces fejést is csináltam), mégis egyre kevesebb lett. Így még "jobban" estek a szavai. Lehet, hogy az ő gyereke szopott, de ő volt az osztály bűzborza. Komolyan mondom, nem lehetett mellette megmaradni. És az ilyen papolt nekem. Utáltam, hogy úgy kezeltek, mintha pl.: a csecsem szépségének megóvása érdekében direkt elapasztottam volna a tejem. :(

 Tudom, hogy kár a múlton rágódni, le kell zárni, de most jól esett ezeket kiadnom magamból. :) És ez az én birodalmam, arról írok, amiről csak akarok. :D

 És ha már ennyire a múlt: tavaly ilyenkor reméltem, hogy nem pont bolondok napján akar megszületni. :) Erről jut eszembe: 10 nap, és 1 éves lesz. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...