lassandebiztosan

2012. május 30., szerda

Napozás, bibis


Csak sikerült napoznom végre! Annyira jó, hogy van kert! :) Egy panelben felnőttnek ez maga a megváltás. A felhők, és egy pár csepp eső azért próbált keresztbe tenni, de nem sikerült. :) A tavalyi nyár nem a napozásról szólt, így most extra fehér vagyok. Látszata még nincs a sütkérezésnek, de nagyon jól esett! (Rengeteg anyajegyem van, így a tűző napsütést kerülöm.) Igazán jó sorom volt ma: a Cuki több mint fél órát homokozott, közben apjuk füvet nyírt, én meg csak heverésztem.A fűnyírónk bedöglött, férj kért kölcsön. Már elég hosszú volt a fű/paré. A múltkori esőzésekkor rengeteg csiga garázdálkodott, csak úgy recsegtek a talpunk alatt, és azok maradványait a nagy fűben nem bogarásztam, most viszont megtettem. Fújjj!!! Mikor tele volt a kert velük, arra gondoltam meg kellene kóstolni őket, de ez a mai élmény feltette a pontot az i-re, egy darabig még nem főzök csigapörit...

Azon gondolkodtunk, hogy már mennyivel könnyebb vele!!! Tavaly ilyenkor még... Te jó ég! Én bevallom, bár pironkodva, de az első hetekben úgy éreztem, hogy nekünk ez nem fog menni, és inkább örökbeadom. :( Persze ez csak átsuhant a fejemen, nem volt véresen komoly gondolat, de van egy kis bűntudat miatta. Állandóan sírt szegénykém, mi meg nem tudtunk rajta segíteni, és csak néztük, hogy szenved. Amúgy lehet, már ekkor allergiás volt a tejre. 5 hónapos koráig nappal rengeteget sírt. Most viszont egyre több dolgot lehet vele-mellette csinálni. Szombaton sütögettünk, és tök rendes volt. Elvolt a járókában, nem is nagyon kellett vele foglalkozni, rötyögött ahogy az unokatestvére kosarazott. Szurkolt neki. :)
Régen meg riszálni kellett a sejhaját megállás nélkül, hogy halljuk egymás hangját tőle. Óriási a különbség.

Este megtörtént az első "komolyabb" bibis: ráejtette a kis szájára a méhecskés szintit. Zokogott, és én úgy megsajnáltam. Még vérzett is kicsit. :( Egyem is meg! Imádom!!!

2012. május 25., péntek

Fejlődésneurológián

Ma voltunk a fejlődésneurológián. Várni kellett 1 órát, de ilyeneken már nem akadok fenn. A Cuki kicsit már unta, bár mi nyűgösebbek voltunk, mint ő. :) Szerencsére azt a választ kaptuk, amire vártunk: nem kell menni többet. :))) Ennek azért is örülök, mert érdemben nem tudtak nekünk segíteni. Sőt, azt fikázták, aki igen is segített, támogatott, fejlesztett, és mégis megkérdőjelezték hatékonyságát... Azt is mondta a doktornő, hogy nem kell vinni gyógytornára most már. Számon volt, de visszafogtam magam, hogy hagy döntse már el az, aki hetente látja és kezeli a lányomat, hogy kell -é. (Tanulok, tanulok: sokszor rá kell hagyni az emberekre a hülyeségeiket, és nem pazarolni energiát a meggyőzésükre.) Attól eltekintve, hogy nem ismeri el a DSGM-et a doktornő, egész jó arc, és nagyon kedvesen bánik a babákkal. Elmeséltem nekik, hogy hogy jártunk a volt orvosunkkal, és ez mosolyt fakasztott mindannyiunk arcára. :)
Kicsit picsogtam is, mármint pontosabban fogalmazva inkább csak párásodott a szemem. Pedig már több, mint egy éve szültem, mégis nehéz, és utálok oda visszamenni. :( Már enyhültek azért a rossz érzések, de elmúlni teljesen szerintem nem fognak sosem, de evvan. Azért menjen a picsába az összes majom, akinek a keze benne van a városunk szülészetének bezárásában!!!

Ezután betértünk egy bevásárlóközpontba. Valahogy nem vagyok egy plázacica, nem is érzem magam valami jól ilyesféle helyeken, de hát néha muszáj... Találtam egy qrva jó fürdőruhát, amire már nagyon régóta vágytam. Ugye a hasam olyan lett a terhességtől, aminek látványával nem ijesztgetném még az ellenségeimet sem... Viszont strandra meg jó volna menni, így egy olyan darabról álmodoztam, ami hastakaró, de nem egyberészes, mert abban meg a dülledés látszik. És találtam, és szép is, úgyhogy nagy a boldogság. Néztem pár helyen, de L-esnél kezdődtek az ilyen típusúak, ammeg az én S-es méretemre (mini csecsekkel) kissé hülyén állna, itt viszont volt megfelelő méret. :)

 Majd néztünk a csemetének cipellőt. A választék siralmas volt. :( Végül ennél maradtunk, bár kicsit nagy, de bízom benne, hogy mire igazán szüksége lesz rá, belenő. Nem vészesen nagy rá, de lehetett volna egy számmal kisebb, de természetesen nem volt...

Ma egy fórumon úgy felb*szódtam, hogy csak na! Egy bige írja, hogy a Dévényes szakképzés pár hónap. Ha nem tudja, hogy miről beszél, akkor miért kell baromságot írni??? Egyébként 2 éves a képzés... A másik, ami még ennél is jobban kiverte a biztosítékomat, hogy egy nőszemély ijesztgette a másikat, hogy egy 10 hónapos babának már állnia KELL, mert neki mindkét gyereke csinálta ennyi idősen. Idióta picsák! Persze nem hagytam szó nélkül, és ez viszont nagyon jól esett. :)

2012. május 24., csütörtök

Ka

 A szókincse a drágámnak kissé beszűkült, ugyanis minden "ka". :D Először azt hittem, hogy a KAticára mondja, mert mikor azzal játszott, nagy bólogatások közepette mondta, hogy "ka". Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez most az általános szava sok mindenre: baba, cica, pisi, kaja. Pelenkázásnál legújabban mikor kibontom, mindig pisil, én mondom neki, hogy ügyi vagy, pisiltél, mire ő nagy vigyorogva: "ka". De mondom életem, ez nem kaka, hanem pisi. Erre ő kissé felháborodva, hogy mit képzelek én, rávágja, hogy mánpedig az "ka". Annyira édes egyem a kis pöntyögőjét! :)

Elképesztően fejlődik, szinte minden napra tartogat valami újdonságot. :) Tegnap a hónaljánál fogva tudtam járatni. Ez óriási előrelépés (szó szerint is), mert a gyógytornán sem lehetett vele bírni, toporzékolt, pedig még fel is ébresztettem hajnali fél 8-kor, de most a fáradtság sem csitította be. Házi feladatnak kaptuk a járatást. Amúgy én azt hittem, hogy ezt nem szabad, de mondta a gyógytornász, hogy csak az nem szerencsés, ha feltartja a kezét, és úgy sétáltatjuk, szóval azt nem szabad, de így lehet, sőt kell is. Egyre több súlyt helyez a lábaira. Oldalazva is egyre profibb, sőt tegnap még le is guggolt a kiságyban. Teljesen elégedett és nyugodt vagyok végre. :) Kértem szakvéleményt is, amit holnap viszek a neurológiára, és remélem többé nem kell oda vinni. Várom a holnapot, jó lesz egy kicsit utazni. A volt dokinkat meg úgy elküldeném a sunyiba, és megmutatnám neki a leányzót, és megmondanám neki, hogy másokkal ne legyen ilyen görény és etikátlan, érzéketlen tuskó.

Van egy biobolt, ahol lehet kapni 160 pízért egy kupica búzafűlét. Ma lehúztam egyet. Kicsit drága azért, de állítólag nagyon jó hatásai vannak olyan betegségnél, amitől rettegek. Voltam vérvételen, ami sajnos nem mutat gyulladást, így valószínűleg nem attól van a duzzanat a nyakamon. Nagyon be vagyok tojva, be is gubóztam kicsit. :( Sokszor jutott eszembe, hogy milyen rossz lenne, ha nem látnám felnőni a gyerkőcöt, ha nem lehetnék nagyi. Hülye gondolatok ezek, de most ezek jöttek. A tükröt le akarom takarni, mert akárhányszor kezet mosok eszembe jut az az izé... Rossz a várakozás is, majd 31-én megyek uh-ra, aztán meg ki tudja.

2012. május 17., csütörtök

Nem néztek bolondnak

Elmentem, az én orvosomat helyettesítették, így voltak egy páran, de ahhoz képest egész hamar végeztem. Megnyomkodott a doki, és érezte, és nem tartott eszelősnek. :) Elküldött vérvételre és uh-ra. Kicsit meg is nyugodtam, azt mondta, szerinte nem kell nagyon aggódnom, remélem igaza lesz. Majd okosabbak leszünk, ha kész lesznek a vizsgálatok.
Azt meg ezentúl megpróbálom betartani, hogy nem az interneten próbálom beazonosítani a bajainkat. Nem vezet jóra... :S Amikor ugye kiugrott a vérnyomásom szülés után 200 fölé, nem nagyon vizsgálgatták, ráfogták az izgalmakra. Ebbe nem nyugodtam bele, mert jó, persze feszült voltam, hogy kiszáradt a lány, de annyira azért nem éreztem magam idegesnek. Na erről azt találtam, hogy lehet mellékvesevelő-daganattól, melynek tünete: hirtelen kiugró, érzelmi behatásra nagyon felszökő vérnyomás, mely nem reagál gyógyszerekre. Na belém a végén már napi 6-ot tömtek, így vitték le 140/90-re. Szóval egészen stimmel. Elkezdtem magán úton kinyomozni, de elfogyott a pénz, így a vizsgálatok félbe maradtak sajnos, így marad a remény, hogy hátha csak az agyam tette ezt velem. Mondjuk így is ijesztő... A mai napig szoktam rajta aggódni. :( A biztonság kedvéért majd vetek egy kis búzát, és csinálok búzafűlét. Régen is eszegettem, állítólag nagyon hasznos.

Ma végre sétáltunk is, eddig olyan pocsék idő volt, mintha ősz lenne... Lehetne már naposabb az idő, mert ez már unalmas. Olyan jó lenne biciklizni, játszóterezni, élvezni a jó időt, napozni! Holnap állítólag már kellemesebb lesz.

Cuki beindult, egyre több helyen feláll. Csodás érzés nézni, csak megérte szenvednünk a tornákon. Van, hogy csak egy kézzel kapaszkodik, olyan kis ügyes, és már táncolt is, sőt, kicsit már oldalazva lépeget. :) Egyem is meg azokat a lábikókat!

Írtam még pár napja egy levelet városunk képviselőinek, de még gondolkodom, hogy elküldjem -e. Röviden összefoglalva leírtam, hogy genyóság, hogy nincs egy 30 ezer fős városban szülészet (meg jóformán semmi osztály), és hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek. Tudom, hogy talán el sem olvassák, és nem történik semmi, de az én lelkem megnyugodna tőle. Nem mintha ideges lennék, inkább dühös, és szomorú. Jó kis város volt ez, de így?! Ha rosszkor megy az ember, egy sima infúzióért át kell menni a megyeszékhelyre... Meg szörnyű, hogy a gyerekosztályt is bezárták, és csináltak a kórházból egy elfekvőt. Barátnőm, mikor vagy 10 napot bent volt a fiával a bennünket ellátó/fogadó kórházban, a nagylányát alig látta... Ha helyben lettek volna, egész más lett volna a helyzet. Vérlázító!!!

2012. május 16., szerda

Nagyon megtetszett neki...

... hogy tud állni az ágyában, ezért tegnap este óta ezzel szórakoztatja magát és minket is alvás helyett. :D Ahogy letesszük, rögtön feláll, de közben iszonyú álmos, lehuppanni még nem igazán mer, így meg kell menteni. Olyan zabálnivaló, ahogy örül magának! Jaj, de vártuk már ezt, és végre eljutottunk ide. Nagyon jó érzés!

Nekem meg nőtt két dudor a nyakamra, és most teljesen be vagyok tojva, hogy nem -e valami nagyon rossz dolog miatt van. :( Bújtam is a netet, ami nagy kár volt, mert persze tele van ijesztő dolgokkal. Pl.: ha nem fáj, akkor lehet akár nyirokcsomó daganat is. És nekem sajnos nem fáj, megfázva sem vagyok, fogam sem fáj, és még kemények is, szóval van rá esély, hogy nem egyszerű nyirokcsomó duzzanatról van szó... Holnap megyek dokihoz. Lehet, most sokan hipochondernek néztek, de én úgy vagyok vele, hogy inkább menjek fölöslegesen orvoshoz, minthogy utána nagy gond legyen. Meg engem nagyon zavar, hogy ott vannak, már utálok tükörbe nézni, mert mindig eszembe jut, ahogy meglátom őket. Próbálom azért nem nagyon idegesíteni magam, hisz mikor a kisasszony nagyon szorulásos volt, akkor is az internet szerint mindenféle szörnyű betegségek miatt volt, aztán meg kiderült, hogy allergia, ami eszembe nem jutott volna. De nem is az én és a Google feladata diagnosztizálni, ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek, még ha idiótának is néznek ezért.

2012. május 13., vasárnap

Most már aztán tényleg nyugi van!

Azt nem is írtam, hogy 10-én, csütörtökön a mi ágyunknál távirányító segítségével próbáltam rávenni, hogy felálljon. Ez magas ágy, és így nem tud ráhasalni, szóval dolgozósabb, mint a gyerekágynál. Bömbölt, hisztizett, de mondom nem hatódok meg, az eddigi összes új mozgásnál panaszkodott egy sort. Fel is húzta magát, de mire felfogtam volna, már huppant is le, és valószínűleg ettől ijedhetett meg úgy, hogy egy napig kerülte az állást. Ez meg mindenféle félelmeket, hülye gondolatokat ébresztett bennünk. Szerintem félt szegénykém. Hibáztam, nem kellett volna erőltetnem ennyire. :( Na de ezekből tanul az ember. Nem olyan egyszerű dolgok ezek, pláne, ha kicsit még döcögős is az út.
Tegnap nem nagyon álldogált, nem is erőltettük, nem is agyaltunk rajta. Ennek úgy tűnik meg is lett az eredménye, kétszer is felállt a nagyágynál. Majd fektetéskor meglepett: az ő kiságyában is bemutatta a tudományát. :) Örültünk nagyon!!!

A bőrét illetőleg is csak jót tudok írni: az ekcéma szerű valami már olyan halvány, hogy keresni kell, mikor kenem. Már a mosódióval mosott ruháit hordja, lehet, az is segít. Továbbra is elkápráztat, hogy milyen puhák a ruhák. Az a fajta előke, ami a régi mosási technológiámmal olyan keménnyé vált, hogy alig bírtam kiegyenesíteni, most tök puha. Canestennel pár napja nem kenem a foltot, helyette babaolajat használok. Lehet ez is segít. Olyan csúnya volt, boldogság, hogy múlik.

Nincs is kedvem a pocsék, előző éjszakáról írni. Mégis megteszem, de csak azért, hogy megemlítsem, hogy milyen jól választottam. :) Embör állta a sarat, és nagyon büszke vagyok rá, és hálás is érte! Majd 2 órát szórakoztatta a porontyát, míg én vígan aludtam...reggel 10-ig. Majd még ebéd után is durmoltam. Volt egy olyan időszakom, mikor még kisebb volt a lány, hogy 4 fele kipattant a szemem, és nem bírtam visszafeküdni. Ez 1-2 hónapig tartott, valamiért 5-6 óránál többet nem tudtam aludni. Nagyon rossz volt, úgyhogy megérdemlem, hogy most jó.:) Lehet, hogy a frontok miatt is voltam ilyen aluszékony, a macska is egész nap csak döglődött.

Már 10 foga van. Persze azt a két kis pöttyöt enyhe túlzás fognak nevezni, de már áttörtek. Egyszerre növesztette a két felső kisőrlőt, csak pár nap különbséggel  bukkantak elő. Fogmosásnál egyre ügyesebb, már nem csak nyalogatni akarja a fogkefét. :)
A szemfogaknál is látok egy kis fehéredést, állítólag az nagyon durva, szóval készítem magam rá. Lehet, éjjel is az nem hagyja békén szegénykémet.

2012. május 11., péntek

Rémület utáni megkönnyebbülés

Még jó, hogy nem írtam nagy elkeseredésemben bejegyzést... Sokszor van úgy, hogy leírom, és már nem is aktuális, mert jó irányba kezdenek terelődni a dolgok. Most is valami hasonló történt.
Az úgy vót, hogy egy kicsit elvakított a boldogság, hogy a leányzó súlyt helyez a lábára (amit a nagykönyv szerint már félévesen illik tudni). Aztán tegnap valamiért nem akart állni. Kezdtünk betojni az apjával, de arra gondoltunk, hogy lehet, hogy meghúzta a lábát egy kicsit, vagy megijedt, mikor lehuppant, vagy a franc se tudja. Aztán kezdtem befordulni, mert zavart az a tény, hogy 13 hónaposan még egyszer sem állt fel önállóan kapaszkodva. Majd sétán láttam autóban ülve kedvenc ex-doktornőnket, amint épp nem engedett el a zebrán... Jó, ok, lassan ment, én meg valamivel szöszmötöltem, így nem tettem határozott lépteket a gyalogos-átkelőhely felé, de azért megállhatott volna... Amúgy itt vidéken nagyon nem divat betartani a KRESZ zebrára vonatkozó részét. Komolyan mondom, azon kell csodálkozni, ha elengednek, pedig pont fordítva kellene lennie...
Szóval így e sok dolog egybevágása után egyből az izomsorvadás jutott eszembe, hogy mi van ha mégis. Annyira rossz ez az érzés. :( "Jó" szokásomhoz híven elkezdtem bújni a netet. Azt találtam, hogy az SMA (gerincvelő eredetű izomsorvadás) 2-es típusában ülni megtanulnak a babák de önállóan sosem tudnak járni, és jellemző rá az alsó végtagokon jelentkező lazaság, és a székrekedés, ami ugye a drágánkra nagyon jellemző. :( Annyira ijesztő és szörnyű ez a betegség. :( Akár még 5 éves korban is jelentkezhet, vagy felnőttként is, de minél később alakul ki, annál jobbak a kilátások. Szerintem a leglazább hippi szülőkben is megállna az ütő, ha ilyen súlyos betegséggel riogatná őket az orvos. Sajnos nem olyan könnyű ezt elfelejteni, és teljes szívünkből reméljük az apjával, hogy nincs izomsorvadása a lányunknak, azért a félsz mindkettőnkben ott van. Amikor lép egyet előre a fejlődésben, kicsit megnyugszunk, de aztán azért csak befurakodik az aggodalom, hiába próbáljuk útját állni, néha erősebb. Ez szerintem addig így is lesz, míg nem éri utol a kortársait.

Ma délután felmentünk sógoromékhoz. Rinyáltam sógornőmnek, hogy ok, hogy fejlődik, de bla-bla-bla. Olyan kis édes volt a leányzó, sokszor odajött hozzám, és rám hajtotta a buksiját. :) Itthon ritkán szokott ilyet tenni, így nagyon örültem ennek az érzelemkimutatásnak. Ugye írtam, hogy nem ad puszit a büdöse. Mondom ránézek a Gyakorikérdéseken, hogy vajon más tapasztalt -e ilyet, és szerencsére megnyugodtam az olvasottaktól, ugyanis nem egyedi eset. Tudom, nem a legmegbízhatóbb honlap, de néha azért jó csemegézni belőle. :)
Az unokatesóinál állt fel először kapaszkodva. Én meg lemaradtam róla... Kicsi ízelítőt kaptam így abból, milyen is apának lenni, (ők ugye sokszor lemaradnak az elsőről). Elmondás alapján viszont ez már valódi feltápászkodás volt, nem pedig ágyon hasalásból, vagy ülésből történő vízszintbe helyezkedés. Úgyhogy kicsit fellélegeztünk. :)

Egy tündér: csettint és klattyog a nyelvével, és nagyon jókedvű. Nem, mintha eddig depressziósnak tűnt volna, de mostanában sokkal könnyebb megnevettetni. :D Imádom!
A teknősös formabedobóba egy ideje bele tudja rakni mind a 7 formát, ha épp olyanja van, de pár napja már 2 kézzel dolgozik közben.
Ma csülköt is süttettünk, kapjon már D-vitamint a Napból is. Jó volt kint heverészni, és az én lábaimnak sem ártana egy kis barnulás (és szőrtelenítés...). Mókuska is mindenáron kivágyott a szabadba, így roppant találékonyságomnak köszönhetően ő is kijöhetett, hisz az övemből "gyártottam" egy pórázt, mert azért kicsit még félek, nehogy megszökjön. Meg így könnyebb lett volna szétszedni őket, ha balhéztak volna a kinti macskánkkal, Fóutival. Szerencsére úgy tűnik, hogy pajtik lesznek, megszagolták egymást mindenféle fújtatás, szőrborzolás nélkül.

2012. május 9., szerda

Mosódejó

Cukinak a lábán egy ideje éktelenkedik egy hámló, néha vöröslő folt. Ekcéma szerű, de csak 1 db. Az új dokink mondta, hogy lehet gomba, kenjem a rávaló krémmel. Nem mulasztotta el 2 hét alatt sem, így abbahagytam, most testápolózom ezerrel, meg nem használok többé az ő ruháinak a mosásához vegyszereket. A miénkhez sem szándékozom többé, de persze nemrég vettünk egy flakonnal, így azt még el kell használni. Ha ezek hatására sem múlik, akkor elviszem az orvoshoz.

Ez a mosódió nagyon megtetszett. Bioboltban vettem pont ilyet. Annyira tetszik már maga a vászonzacskó is. 3000 Ft (a neten olcsóbb, de a szállítással már szinte ugyanott vagyok), és kb. 100 mosásra elég, és öblítő sem kell. Kicsit szokatlan még, hogy nem árasztanak illatfelhőt a ruhák, viszont cserébe nagyon puhák. A diónak van egy kis ecetes illata, ami egyáltalán nem bántó. Olyan jó, hogy csak pár db héjat belevágok a tatyóba, bedobom a dobba, és már lehet is mosni. :) És még a Földet sem szennyezem.  Persze a makacs foltokat nem szedi ki, de azokkal az intelligens mosóporok sem bánnak el.
Amúgy sem vagyok egy domesztosz függő, kicsit irtózom is a vegyszerektől, olyan büdösek. Vízkőoldásra egy jó ideje Froscht használok, de mivel olcsóbb az ecet, így ha elfogy, azt is lecserélem. A súrolója is nagyon bejön a békásnak. Ne higgyétek, hogy retekben élünk, de nem vagyok híve a fertőtlenítsük agyon a lakásunkat. Kellenek ott a bacik! Tündüsnél az első félévben voltam parásabb,  ha leesett a cumi, egyből főztem, de mivel már nagylány, és amúgy is egész nap a földön csúszik mászik, már nem aggódom annyira.

Tegnap este nem alud(tunk) jól. Rengetegszer kelt, a fönti két kisőrlőjére gyanakszom, lehet azok mocorognak. Duzzadt az ínye, és mindkét helyen átjött már egy-egy csipkécske. Ezekkel biztos jobban megszenvedünk, mint a kicsikkel... De már "csak" 12-nek kell kibújnia. :) Van ám pozitív hozzáállás! :D Persze este, mikor századjára megyek be, akkor is lehetne, ehelyett néha már kajabáltam is, amire persze Embör is felkelt, és nem keltettük a legideálisabb család képét. :) Rendes volt, mert átvette a kisasszonyt. Ő valamiért jobban tolerálja ezeket az éjszakai megvadulásokat. (Lehet, mert a nappaliakban nincs annyira része...) Egy ideig én is jól kezelem, de aztán szakad a cérnám. :(

A tornán kedden nem volt valami együttműködő. Megint előadta járatásnál a rángatózásos produkcióját, így most nem is sikerült olyan szépen lépésekre sarkallni. Viszont oldalazva szépen ment. Előttünk volt egy bárányhimlős baba, úgy lettek hazaküldve. Anyuka azt hitte, allergiás a gyerek... Felhívta a gyógytornász a gyerekorvosukat, aki mellesleg a miénk is, hogy mi legyen. Mondta, hogy alapos fertőtlenítés, és szellőztetés után nyugodtan mehetnek tovább a kezelések. (Nem lettem volna boldog, ha kimarad.) És mellékesen rólunk is esett szó, dokinő mondta, hogy van egy új páciense, és érdeklődött felőlünk. :)

Ma pedig olyat csinált a Cuki, amit (magától, hashajtó nélkül) még sosem: úgy összetrottyintotta magát, hogy muszáj volt egyből megfürdetni. :)

Próbálkozik a kapaszkodva felállással, de még izmosítania kell a lábikóit, egyelőre még nem megy neki. Várom már nagyon, kíváncsi vagyok, mikor fog sikerülni. De a lényeg, hogy már helyez súlyt rájuk. :)

2012. május 6., vasárnap

Nem tudok betelni az új tudományával! :)

Tegnap sikerült rávennem, hogy ülésből felálljon. :) Ezt kiadta házi feladatnak a gyógytornász, de eddig a mi ágyunknál próbálkoztam, de ott nem nagyon ment, itt viszont hamar rájött. Olyan édes volt, ahogy remegtek a kis lábai. Hihetetlen, hogy milyen ütemben fejlődik, ma már egyáltalán nem remegett, és egyre hosszabb ideig tudja tartani magát. :) Nemrég még egyáltalán nem helyezett súlyt a lábára. Most meg már milyen ügyes.

A másik csudajó dolog, hogy beszereztünk egy gyerek binyigliülést, ami férj járgányára került. Tegnap és ma is bicikliztünk. Mivel kocsink nincs, így ez nagyban megkönnyíti, meggyorsítja a közlekedést. Meg amúgy is, én nagyon szeretek tekerni. Hátul mentem, olyan cuki volt, ahogy csak a kobakja teteje látszódott. :D Már várom, hogy csinálhassak neki szökőkút frizkót. Az apja még hátmasszázst is kapott a kis utasától. :D

 Ma ült először bevásárlókocsiban. Ez is tetszett neki. Volt, mikor már unta, ilyenkor olyan zabálnivalóan kiabált. Imádom, hogy ilyen kis csérogós. :) Erről jut eszembe, a legújabb hangja a: trrrrrrrr. Majd megpróbálom levideózni, olyan édes. Pörög a kis nyelve állandóan.

 Én meg már több, mint 1 éve nem festettem ki a körmöm, pedig előtte elég sokszor pingáltam. Most viszont kaptam a Cukitól anyák napjára kettőt, egy gyönyörű zöldet és lilát, így muszáj voltam kilakkozni mind a 20 körmömet. Kedves volt Embertől, ő volt az ötletgazda, hogy ezt kapjam. Jól esett nagyon, és még szempillaspirált is kaptam. Jah, és magától kakil a lány, úgyhogy most valóban semmi okom panaszra, teljes vidámság van. :)

2012. május 4., péntek

Liebster Blog díj

Köszönöm a díjat, amit Anikótól kaptam. Olyan szépeket írt rólam, nagyon jól esett olvasni. :)


Szabályok:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat.
- Ezután gondolkodj el, melyik az az 5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Olyan blogolókat részesíts előnyben, akiknek 200-nál kevesebb követője van.
- Írj 5 dolgot magadról

Akiknek adnám:
Babi 

5 "titok" rólam:
- Lusta dög tudok lenni sajnos, és ezt nagyon nem szeretem, de rajta vagyok, hogy ez változzon.
- Ki nem állhatom az igazságtalanság bármilyen formáját, ha ilyet tapasztalok, dühöngök.
- Lázadó vagyok, néha még most is késztetést érzek, hogy feketére festett szemmel és körmökkel botránkoztassak, de aztán rájövök, hogy csak nem vagyok már gimis rocker. :)
- Tegnap a szerenádozókat látva, kicsit bepárásodott a szemem. (Régen nem értettem, miért pityeregnek annyit az emberek, most meg sokszor én is elérzékenyülök.)
- Egyszer nagyon jó lenne végigmenni az Országos Kéktúrán.

Játszótéren

Voltunk játszótéren, tetszett a csajszinak. Barátkozott, homokot evett, jól éreztük magunkat. Kicsit messze van ez a hely, fél óra járás oda, fél vissza, viszont cserébe ez a legjobb. Legalábbis nekem ez a kedvencem. Beszéltük Embörrel, hogy veszünk a biciklire gyerekülést, és leküzdjük a távolságot. :)

Az egyik nap akkora hisztit levágott hazainduláskor, hogy csak na! Úgy rángatózott, hogy alig bírtam beletuszkolni a babakocsiba. :)