lassandebiztosan

2017. június 13., kedd

Qrva vírusos szemölcs!

Meg persze qrva egészségügy is! Nagyon mérges vagyok! Meg félek is. Hisz ha egy ilyen viszonylag egyszerű dolgot nem tudnak megoldani, akkor rettegéssel tölt el, hogy egy esetleges bonyolultabb, összetettebb betegségnél milyen kilátások vannak? (Mondjuk az eddigi 6 év tapasztalatait figyelembe véve nem maszek úton nem sok jóra számíthat az ember :( meg hát ugye olvasva, hogy milyen helyzetben van az eü., hány tízezren halnak meg évente a szar állapotok miatt...)

Majd lesz májusi összefoglaló is, de most ez így annyira kihozott a sodromból, hogy muszáj kiírnom magamból! :) 

Szóval vírusos szemölcs van a nagylány talpán. Vagyis szemölcsök, kettő egymás mellett, jó mélyen. :( Bűntudatom is van, hogy nem vettem előbb észre, de már nincs mit tenni. Elvittük hát sztk/tb alapon bőrgyógyászhoz. Közölte, amit sejtettünk (hogy szemölcs, meg hogy jó nagy), majd pár pillanat múlva se szó se beszéd elkezdte fagyasztani... Nem bántam volna, ha a kislányomat és bennünket tájékoztat, hogy mi fog következni. A Cuki nem sírt, szerintem szinte pillanatnyi sokkot kapott, lefagyott ő is, nem csak a szemölcsei (jah azok nem :/ ), nem értette, hogy mi történik. Ezután 1 hét múlva kellett visszamennünk, ekkor már tudta, hogy mi fog következni. A 2.-nál nem a doktornő, hanem az asszisztens fagyasztotta. Mint az ezt követő 3 alkalommal is. Olyan érzéketlen volt, hogy nem igaz, még a dokinőnél is fancsalibb volt, pedig ő sem egy cukibomba :D  + még azt is felrótta, hogy volt pofánk odamenni fél 5-kor (6-ig van rendelés!) természetesen nem így fogalmazott, hanem hogy legközelebb jöjjünk legkésőbb 4-re (így is tettünk a kövi alkalomkor, vagyis már fél4 körül ott voltunk majd ugyanúgy mint előtte fél5-kkor kerültünk sorra azzal a különbséggel, hogy várakoztunk majd 1 órát...)!
Egy kedves szót, egy elterelő hadművelet sem vetett be, teljesen látszódik rajta a fásultság, amit megértek, de könyörgöm, legalább a gyerekekkel szemben lenne/lennének emberségesebbek!!! De neeem... Volt, hogy le is szidta, hogy ne hisztizzen. Ketten az apjával alig tudtuk sokszor lefogni. Elméletileg nem fáj, de akkor is basszus! Ja, nem fáj akkor, ha úgy csinálják, hogy hatástalan a kezelés és akkor lehet menni hatmilliószor. Biztos drága a lidokain vagy f*szom tudja. Nagyon elegünk volt már mindhármónknak, és a pontot az i-re a legutóbbi alkalom tette fel: végzett a hölgy a fagyasztással, mi vártunk illedelmesen, erre szemöldökfelhúzva közli, hogy (mért nem takarodtok már) készen vagyunk. Ezután kérdeztem, hogy mi a következő lépés, kell -e még jönni, mit gondol, kb. még hány kezelés kell a gyógyulásig, mire a válasz: -Hát el lehet jönni megmutatni. A 4 fagyasztásról egyetlen papírt sem kaptunk, számomra ez is kissé fura. Szerencsére már megtanultam valamennyire visszafogni magam, így anyázás nélkül megköszöntem és elhagytuk a helyszínt. Nem volt könnyű! Tudom, hogy nem életveszély a szemölcs, de hogy ilyen felszínes, foskaki ellátást kapjon egy kisgyerek ötször, az azért felkúr. Ha nem a saját gyerekemről lenne szó, akkor is hasonló erejű dühöt éreznék!

Így most kipróbáljuk a szalicilsavas megoldást, hátha valaha el fognak tűnni ezek a rohadékok a lábáról! Jelenleg a Naturlandost kűggyük naponta kétszer. Látok változást, van remény. A kisebbik szerintem az 1 hetes kenegetés hatására is el fog múlni, a nagyobb viszont még kapni fog egy második adagot is (1 hét kezelés után kell tartani 1 hét szünetet)

Az is bosszant, hogy semmi kiegészítő megoldást nem javasoltak, aláírattak velünk egy olyan papírt, hogy vállaljuk a fagyasztás esetleges szövődményeit, meg az otthoni utókezelést (víz/vérhólyag vágást, fertőtlenítést) oszt csókolom. Természetesen ezt sem előtte, hanem a legelső beavatkozás után (nem tiltakoztunk volna ellene, de szerintem a sorrendiséggel némi gond volt így...). Megjegyezném, hogy egyszer sem keletkezett semmiféle hólyag így gecire nem tudtuk, hogy mit vágjunk ki és mit nem...
Jelenleg csak reménykedni tudunk, hogy használ ez a szer és nem kel magán úton elintézni ezt (is!) -közalkalmazotti bérből és ápolásiból-.



(Nekem is volt ilyenem. Első körben szintén fagyasztották folyékony nitrogénnel, de nem fújóssal, hanem gézes pálcikával, és olyan mélyre hatoltak, hogy úgy vérzett, hogy azt hittem, soha nem fog elállni, napokig alig tudtam járni, kurvára fájt. És hát mindezek ellenére igen hamar kiújult... 
Ezután anyu valahogy elintézte, hogy sebészileg kimetszésre kerüljön. Az orvos mondta, hogy az érzéstelenítő miatt nyomást fogok érezni (így is volt), majd elkezdte kivágni, amiből semmit nem éreztem, majd meg is mutatta a kivágott genyát, mert mondtam neki, hogy szeretném látni, kíváncsi vagyok. Véres kis bőrcafat volt egy gézlapon, nem volt szép, de megnyugvással töltött el hogy valszeg végleg elbúcsúzhatom tőle. És így is lett. Kaptam 2 öltést, és ennyi. Hogy lekopogjam, azóta sem tért vissza. Viszont szegény kislányomat meg annyira sajnálom, hogy a saját példánk alapján kb 20 év távlatából nemhogy hatékonyabb lenne a rendszer, hanem sokkal szarabb.)

2017. június 1., csütörtök

Áprilisi összefoglaló

Annyira rohadtul haragszom magamra, hogy ennyire elhanyagolom a blogot, hogy nem igaz! Lusta dög vagyok. :( Reménykedem benne, hogy sikerül összeszednem magam és írni rendszeresebben!

Április 11-én volt a szülinapja. Még így 6 év után is feltörnek az emlékek elég brutkón a születésével kapcsolatban, de azért már sokkal könnyebb. (Nem kerülget sírógörcs pl.) Még pár év és hátha csak a szülinapra tudok majd koncentrálni... Ennek egyik lépcsőfoka az lenne, ha végre megírnám a Másállapotot a szülészetben-nek a történetünket. Csak azt is meg kéne fogalmazni, ami nem az erősségem. De rajta vagyok. Idővel majdcsak összejön! :)
Volt két tortája (1 az oviba, egy a családi bulira), természetesen mindkettőnek szamócásnak kellett lennie, hisz egy ideje eperfüggő lett. Pedig régebben nem volt hajlandó még megkóstolni sem, változnak az idők.

Kapott sok szuper ajándékot, örült mindennek. Köztük volt egy bicikli is, és pár gyakorlás után meg is tanult vele hasítani (alig bírom utolérni futva, elég ijesztő).
Elindulni még nem tud, de ha kicsit meglökjük, akkor utána már ügyesen teker. (pótkerékkel megy, nem kétkeréken, de számunkra ez is nagyon fantasztikus és büszkék vagyunk.)
Továbbra is felfoghatatlan a számomra, hogy már 6 éves! Lekakilom, hogy közhely, de tényleg most született, lassan meg már iskolás lesz. :O

Az egyik "kedvencem" is e hónapban történt: státuszvizsgálat. Nem volt semmi gond, csak az előzmények miatt én eléggé félve és szkeptikusan állok ehhez az egészhez.
A látásvizsgálatnál bizonytalan eredmény született, ugyanis nem tudni, hogy magát a feladatot, a mutatás módszerét nem értette, vagy pedig szemüveg kell neki. Abban maradtunk, hogy ismét megyünk szemészetre, biztos ami biztos alapon. (Kaptunk is időpontot októberre...)
A státusznál nekem az egy kicsit fura volt, hogy előtte pár hónappal már beszéltünk a védőnővel (összefutottunk a rendelőben, mert hát az utóbbi időben rengetegszer volt beteg), hogy kéne, pontosan mikor, meg hogy oltás is lesz és hogy ne mondjam el neki. Ezzel abszolút nem értek egyet. Megkérdeztem az egyik óvónőjét is a leányzónak és megerősített abban, hogy jók az anyai megérzéseim, miszerint nem a titkolózás, tagadás a helyes. Szerintem ez autista és neurotipikus gyereknél is egyértelmű: nem titkolózunk, hanem felvilágosítjuk őket, hogy mi fog velük történni. Anyu példáját követve készítettem fel: mondtam neki, hogy lesz injekció, amit a doktornéni a hűtőből fog elővenni, és fájni is fog picit. Ennek érzékeltetése gyanánt megcsíptem a kézfejét kb. annyira, mint amennyire szerintem fájdalmas egy szuri. Nem is volt gond, le lett fogva, de ha nem, akkor is tűrte volna, ebben biztos vagyok. Azt mondta, hogy nem is fájt.

Voltunk fülészeti kontrollon is, ami javulást mutatott hála! Még nem az igazi, de már csak 2 hetes gyógyszerelést írtak elő (ugyanazokat), és 2 hónap múlva ellenőrzést. Remélem akkor már jó lesz az eredmény.