lassandebiztosan

2014. szeptember 30., kedd

Ovi

Röviden: csalódás... Lehet azért is élem meg ennyire szarul, mert túl sok reményt fűztem hozzá. Tudom, hogy 1 hónap nagyon rövid idő, de ahhoz talán elégséges, hogy következtetéseket vonjak le, véleményt alkothassak.

A fejlesztések előtt vagyis jobban mondva az emelt számú (heti 4) korai előtt nagyon nehéz volt a leányzóval. Aztán bevezettük a napirendit, jártunk a koraiba, és mintha kicserélték volna. Persze, hisztizett, meg dacolt, meg vért izzadtam, mire felkacimbáltam pl. a játszóról, de ég és föld volt a különbség. Aztán ugye (nem tudom, hogy milyen baromállat találta ki azt, hogy a korai iskolarendszer szerint legyen elérhető...) jött a nyári szünet. Nekünk nincs pénzünk magán fejlesztésekre, így egész nyáron kallódott a gyerek és iszonyúan visszafejlődött. A viselkedése is egyre elkeserítőbb volt. Ezért is vártam annyira az óvodát, hogy hátha könnyebb lesz egy kicsit. Még van bennük bizodalmam és reménykedem is ezerrel, hogy a kezdeti dolgok ellenére idővel ki fogja forrni magát az egész. De most eléggé kétségbe vagyok esve.

Ami már a legelején nem tetszett, az az, hogy a beszoktatás annyi volt, hogy leadtam a gyereket és húznom kellett a picsába. Jó, nekik több a tapasztalatuk, de nekem fura volt. Jó, azzal nyugtattam magam, hogy nekik több a tapasztalatuk, biztos jobb így.

Másnap már eldurrantották az agyam. Mondta meglepődve az óvónő, hogy pelenkás. (Gondoltam magamban, hogy nem mondja????? téllleg???) Beíratásnál sem csináltunk abból titkot, hogy még nem szobatiszta és bár húzta a száját az igazgatónő, belement a felvételbe. Hehe, mondjuk nem igazán pattoghatna, hisz kijelölt intézmény kijelölt csoportjáról beszélünk, ami csak úgy mellékesen megjegyezném speciális, szegregált csoport, szóval szerintem ezért is teljesen abszurd, hogy elvárják egy 3,5 éves gyerektől, hogy szobatiszta legyen... Aki -csak úgy szintén halkan jegyezném meg- nem mellesleg autista is, akiknél gyakran előfordul, hogy később hagyják el a pelenkát, mint a nem autik. De úgy tudom, hogy a neurotipikusoknál is valahol 4 év a szobatisztaság határa. Az óvónőnek gondolom az fájt, hogy meglepetésként érte, mert az igazgatónőtől nem jutott el hozzá ez az infó, de úgy érzem, ez nem az én hibám. Jött azzal, hogy ez így nagyon nem lesz jó, hisz pár éve már az alapítói okiratban is benne van, hogy csak és kizárólag szobatiszta gyerekek vehetőek fel, mert nem egészségügyi intézmény, nincs tárgyi feltétel, finanszírozás, blablabla. Ahogy ezt mondta, először teljesen megrettentem, de aztán előtört a harci énem, és mondtam, hogy ha úgy sem megoldható, hogy ha betrottyintana, akkor telefonálnak, leszaladok, hazaviszem (nagyon közel lakunk az ovihoz), vagy ott tisztábateszem; akkor oldják meg, hogy megkapja a kiírt óraszámban az autispec fejlesztéseket egészségügyi intézményben vagyis a bölcsiben... (valami finanszírozási bizbasz is van benne, de ehhez nem értek, a lényeg, ami nekem lejött legalábbis, hogy teljesen ki vannak akadva attól, hogy pelenkás). Azt is mondtam, hogy ha ez ekkora probléma, akkor én szívesen felhívom a nevelési tanácsadót vagy szakbizottságot vagy mi a túrónak hívják, és akkor majd ők találjanak ki valamit erre a problémára. Ami igazából ha belegondolunk szerintem egy speckó csoportban nagyon nem kellene, hogy problémát jelentsen. Vagy ha igen, akkor ne legyen az ovinak speciális csoportja... Csak gondolom a háromszoros/kétszeres fejkvóta meg jól jön. :P
Teljes idegsokkal jöttem haza. Gyorsan bekapcsoltam a gépet és szerencsére az sni-s gyerekeket nevelő szülők fb-os csoportjában pillanatok alatt megnyugtattak. Sajnos a legtöbben hasonló tapasztalatokról számoltak be, de azért a szülő szinte minden esetben ki tudta harcolni, hogy maradhasson a gyerek. De basszus, nem harcolni és szégyenkeznünk kellene, hanem segítséget kellene kapnunk. Szerintem. Örülök, hogy van ez a csoport, és hogy van összefogás, így hosszú idő alatt szerintem majd el tudjuk érni, hogy változzanak a dolgok pozitív irányban. Csak nyomatékosabb ha többen jártatjuk a szánkat, mintha egyedül kezdek el pampogni. Szerintem.

A másik aggályom, hogy nem engedik, hogy a cumisüvegéből igyon. :( Nem is vihetem be a csoportszobába. Míg megbízható forrásokból tudom, hogy sima csoportban meg lazán aludhatnak cumival... Itt meg szintén szeretném kihangsúlyozni, hogy speckó csoportról van szó! Néha azon agyalok, hogy lehet, hogy ha mondjuk mozgássérült lenne, akkor a járókeretet is otthon kellene hagynia, mert biztos a többi gyerek is akkor csak azzal szeretne közlekedni? Mert a cumisüveges ivás ellenérveként ezt hozták elő. De tudom, hogy neki ez a folyadékbevitel mellett biztonságérzetet is nyújt, de hát erre senki nem volt kíváncsi. Sokszor tényleg valami kiképzőosztagnak érzem ezt az egészet. Legalább az elején engednének vagy valami, de neeem. :(

Nem tetszik, hogy kevés infót kapok a lányom ovis életéről. Ő félnapos, de ott ebédel. Hát, had ne mondjam, hogy azt is harapófogóval kell kihúznom belőlük, hogy evett -e rendesen, ivott -e. A viselkedéséről, beilleszkedéséről, fejlesztéséről meg semmi infót nem kapok. És a bizalmam sem teljes. Az egyik nap, mikor elmondás alapján gyönyörűen ebédelt, itthon zabált nem sokkal később. Pedig rá nem jellemző, csak akkor, ha nagyon éhes... És hát ugye a Cuki nem tudja egyelőre elmondani, hogy mi volt vele az oviban. :( Ez egyébként nagy szívfájdalmam. De bízom benne, hogy idővel jobb lesz.

Aztán az egyik nap azzal jöttek, hogy sárga... Gondoltam magamban biztos alkesz. o.O De ezzel is szinte lerohant az óvónő, pedig szerintem qrvára nem sárga. Szerintük meg igen. Nem baj, hogy előtte volt megfázva, volt gyerekorvosnál, szerintem ha annyira sárga lenne, biztos küldött volna tovább a doktornőnk, de erről szó sem volt... A szeme fehérjéje sem sárgesz, szóval nem értem, hogy miért kell beleadni az ideget az emberbe.

Jah, meg a megfázás utáni héten volt pofikája köhögni a gyerkőckémnek, ezt is minden alkalommal hánytorgatták. Mikor már nagyon untam, hogy állandóan faggatnak, hogy kap -e köptetőt vagy valami (egyébként itthon alig köhintett párat, orra nem folyt, hőemelkedése nem volt, egyértelműen az előző nátha utózöngéje volt...), akkor azért odamondtam, hogy csókolom, ahhoz, hogy hasson a köptető, ahhoz bőséges folyadékbevitel is kellene, ottan írják az betegtájékoztatócskában is, de mivel itt az oviban egész délelőtt nem iszik, valószínűleg ez is hozzájárul a kehességéhez. Erre aszongya az óvónő, hogy akkor reggelire meg vacsira is kapjon levest. WTF??? Jah, hogy azzal pótoljam azt, hogy egy speckó csoportban nem képesek elfogadni, hogy egy 3,5 éves gyerek cumisüvegből szeret leginkább inni... És a leveskét sem hajlandó mindig elfogadni, a baracklét cumisüvegből viszont igen. Ja, mégsem, ovi óta már nem annyira. De megnyugtattak, hogy 1-2 korty vizet szokott azért inni. :P :( Legyen az ő folyadékbevitelük is annyi, mint neki... Grrrrrrrrrr.

Amiket szerintem ott tanult: kérdezünk valami egyszerűt, akkor rendszerint sikít válasz gyanánt. Kenyeret dugott az orrába. Van, hogy üt. Belerúgott a kutyába.
Ezek eddig nem voltak és biztos, hogy egy sima csoportnál is eltanulná a rosszaságokat, nem is ezzel van a fő problémám, hanem azzal, hogy jelenleg azt látom, hogy sokkal több a negatív változás, mint a pozitív az ovi elkezdése óta. :( Nagyon nehéz vele, rengeteg türelem kell hozzá. És tényleg nagyon bíztam az óvodában. Remélem, hogy idővel kiforrja magát, de jelenleg csalódás az egész. De legyek már optimista vagy minek híjják, mikor pozitívan állnak a dolgokhoz az emberek... :D

Biztos még kifelejtettem ezt-azt, de jelenleg ezek a legfrusztrálóbb dolgok számomra... De bízom és reménykedem. :)

2014. szeptember 25., csütörtök

Ovi...............

Vagy inkább kiképzőosztag. Jaj, annyira kivan a f@szom vele... Azzal vigasztalódom, hogy legközelebb csak kövi hét keddjén kell vinni a leányzót. (Csütörtökön óvónéniket képzik tovább, pénteken meg nem viszem, hogy nehogy hétfőre lebetegedjen, így is kehes, had pihenjen, ugyanis menni kell a Vadaskertbe felülvizsgálatra, nem lenne hátrány, ha nem betegen utazna jó pár kilómétert).

Borzalom, csalódás az egész. Pedig mennyi reményt fűztünk hozzá. :/ Ma már majdnem világgá mentem. Holnap (vagyis ma este) kifejtem bővebben. Jelenleg azon gondolkodom, hogy kiveszem az oviból. Természetesen még adok időt, de sajnos az alapvető dolgok, amik nem a lányomon és nem rajtam vagy az apján múlnak; nem hiszem, hogy változni fognak (kölcsönös kommunikáció, együttműködés, tolerancia, elfogadás).


2014. szeptember 18., csütörtök

Ki Mit Tube

Ez a klip szerintem hihetetlenül jó! Annyira egyértelműen ott van benne az elfogadás lényege, hogy ha tehetném, kötelezővé tenném a megnézését sokak számára... Köszönöm az Itt van, pedig senki se hívta blognak, hogy megismerhettem, hogy felhívta rá a figyelmem!

2014. szeptember 13., szombat

Tetoválás

Szeptember 2-án történt. :) Ő volt az első. Az biztos, hogy nem az utolsó, már ábrándozom a következőről (terveim szerint a bal karomat végig, meg a jobb lábamra is szeretnék pár mintát, esetleg lapockára is. Vagy ha nagyon gazdag lennék, akkor szétvarratnám magam és csak az arcom és a nyakam meg a hasam, a muffom maradna ki.
Annyira ideges voltam előtte, hogy nem igaz, aludni alig bírtam, ment a hasam meg hasonlók. Sok volt egyszerre a stressz, ugye a magánéleti válság, az ovikezdés és akkor még a tetoválás is.
Szerencsére nem kellett túlórázni, időben sikerült befejeznünk, így rohantam a szalonba. Én másik madárkát vittem, de azt mondta a művész úr, hogy azt nem szeretné. Nem annyira örültem neki, de úgy voltam vele, hogy csak jobban ért hozzá és ugye itt azt is figyelembe kellett venni, hogy a hülye hegeimet takarja.


Nehéz volt meghozni a döntést, de végül sikerült. Úgy izzadtam, mint egy ló, nagyon fostam, hogy mennyire fog fájni. Reménykedtem abban, hogy ha a szülési fájásokat túléltem, akkor talán ez is menni fog. És kár volt ennyire szétidegelnem magam, hisz pl. a szárnynál szinte semmit nem éreztem. Persze voltak neccesebb helyek, főleg az inaknál. És gondolom csont közelében is tud fájni, de nem vészes. 1 óra+ 15 percig készült. 

Frissen

Maga a tetoválás nem gyulladt be, viszont a mellette lévő bőrfelület kicsit kipattogzott, szerintem az immunom nem bírja azt a bacit, ami az 1 évvel ezelőtti szájrohadásomkor is kínzott, ezek a bubik is olyanok voltak, de szerencsére nem durvult nagyon. Fertőtlenítőszappannal mostam, kentem Bepanthen-nel és egy kis Octenisept-et is kapott. Hamar elmúltak a pöttyök, igazából csak azok fájtak, maga a tetoválás csak minimálisan volt érzékeny. Keveset fóliáztam, csak akkor, ha nagyon muszáj volt.

Aztán az ötödik nap elkezdtem vedleni. Ekkor nem nyújtott szép látványt, viszketett, feszült. És nehéz volt kibírnom, hogy ne szedegessem le, mert imádom tépkedni az ilyen bőrcafatokat; olyan volt, mint mikor gyerekként hólyagosra pirultam és aztán az elkezdett hámlani. :) És én azt mindig leszedegettem. Még másokról is... o.O :D

Vedlés közben


Ezek pedig mai képek, 11 naposan így néz ki, szerintem szinte 100%-osan meggyógyult, egyáltalán nem érzékeny, Bepanthen-nel még kenegetem. 2 hetet mondanak átlag gyógyulási időnek. Örülök, hogy megcsináltattam! Mindenképp szerettem volna tetoválást, valószínűleg nem ide került volna (az első), de a heget nagyon szerettem volna elfedni, az utóbbi időkben egyre inkább kezdett zavarni. Jó, ha nagyon figyeli az ember, akkor persze látszódik, de aki nem tudja, hogy ott vannak, az szerintem nem is feltétlenül szúrja ki a kamaszkori ballépésemet. :)

A 11. napon :)

Sokan kérdezték, hogy miért pont ez. A madár az egyértelműen a szabadságot jelképezi számomra. Az meg csak nemrég jutott eszembe, hogy mivel szerintem valami pintyféle lehet a kicsmadár, így az autizmusra is utalhat Darwin által (elméletileg ő is érintett volt).

2014. szeptember 9., kedd

1 hét ovi 1 hét nem ovi

Sejtettem én, hogy meg fog fázni, de abban azért reménykedtem, hogy kicsit később... Azért sem örülök neki, mert így a beszoktatás is nagyon döcögős, nyögvenyelős. Mondjuk megszokhattam volna már, hogy nekünk semmi nem megy könnyen. :P :)

És naná, hogy én is taknyos lettem, úgy fáj a torkom, mint a fene... Külön kellemes, mikor egyszerre fázunk meg a nagylánnyal. Két kiállhatatlan nyűgös picsuli. :)

Még jó, hogy az apja munkahelye viszonylag rugalmas, így ő el tudta vinni orvoshoz, mert naná, hogy du. rendel a doktornő én meg akkor melózok. (Jeleztem már a vezetősségnek, hogy ha lenne rá mód, akkor rakjanak már át reggelre, hátha egyszer összejön.) Fogalmam sincs, hogy visszamenőleg tudna -e adni a doki igazolást, ha mondjuk csak kedden vittem volna, de elképzelhető, hogy nem.

A drágám ma úgy köhögött, hogy be is hányt. Még sosem rókázott, meg is lepődött, kicsit megijedt, de nem vészesen.

Az ovi egyébként úgy volt, hogy kedden elég paprikás hangulattal hagytam ott a leányzót (mármint én voltam felhúzva), mert bár beíratásnál jeleztük az óvodavezetőnek, hogy nem szobatiszta, aszondta, hogy belefér, megoldjuk, de igyekezzünk, hogy nyáron azzá váljon. Amúgy szerintem abszolút felháborító és vérlázító, hogy egy speckó csoportban is elvárás a szobatisztaság... Ezt a szakbizottságnak vagy nem is tudom, legújabban hogy hívhatják őket, na de ott is mondtam a hölgynek, aki telefonon megkérdezte, hogy belemegyek -e a speciális csoportba, kijelölhetik -e, vagy szeretném erőltetni az integráltat. Mondta, hogy teljesen igazam van (még szép...) és hogy szerinte max. fél napra kötelesek lesznek felvenni, szerintem az óvodavezető sem pattogott, hisz tisztába van vele, hogy kijelölt intézmény, kijelölt csoportjába vette fel a kisasszonyt. Mikor megtudta, hogy ápolásin vagyok és csak félnapos lehet, akkor megnyugodott.
Na de ott tartottam, hogy azzal fogadott második nap az óvónő, hogy észrevették tegnap, hogy pelusos. o.O És hogy ez nem lesz jó, meg ők nem egészségügyi intézmény, és már pár éve az alapító okiratban is benne van, hogy csak és kizárólag szobatiszták járhatnak oda. Pár pillanatig kétségbeestem, majd előtört a harcimarci énem, és mondtam neki, hogy itt lakom egy köpésre, ha kell, telefonáljanak, átugrok, tisztába teszem, és hazamegyek. Meg ha mondom ez így nem megoldható, és nem maradhat a neki legmegfelelőbb csoportban és át akarnák rakni bölcsibe (ahol bár ki tudnak cserélni egy kiba' pelenkát, ám nem kapna autispec. fejlesztést, ami elő van neki írva ugyebár és mindezt a félmegoldást a város túlvégében vehetnénk igénybe...), akkor minden követ meg fogok mozgatni, hogy ez ne következhessen be. Persze normálisan fogalmaztam meg mindezt és úgy tűnik hatásos volt, mert mikor mentem a csajsziért, akkor már finomodott a véleménye az óvónőnek, azt mondta, nem lesz ezzel gond. Gondolom neki inkább az esett rosszul, hogy az óvodavezetőnek leadott infó nem jutott el hozzá, így váratlanul érte az egész.

Úgy terveztük a beszoktatást, hogy szerdán már fél 11-ig marad, majd a következő héten meg ebédig, de hát a kisasszonykám, aki ugye egy felpörgött, állandóan mozgásban lévő csajszi, nagyon nehezen tűrte a tízórai utáni relaxációt. 3 éneket kellene nyugiban kibírnia egy helyben a többiekkel, de nagyon nem tetszett neki. :)
Így péntekig csak 10-ig maradt. Most azt próbálják vele megértetni, hogy ha nem pihengél, akkor nincs hinta. De közben meg mindezt úgy kell kivitelezniük, hogy azért az ovit se utálja meg. Nem irigylem őket. :) De szerencsére nagyon elhivatottak, kedvesek, türelmesek.
Az óvónő szerint októberig biztosan beszokik és utána ő lesz a csopi húzóereje. :)

A reggeli kelés is felülmúlta a várakozásaimat, rosszabbra számítottam, néha volt csak kicsit nyűgi. De csütörtökön pl. már tökre boldog arcot vágott, mikor mondtam neki, hogy elmegyünk az oviba. A napirendi-kártyák használata itt is nagyon sokat segített és a hazajövetelt is megkönnyítette.

2014. szeptember 8., hétfő

Tündüske beteg...

1 hetet bírt ki az oviban szegénykém, mára már elég ramatyul van, folyik az orra és hasonlók. Egyem is meg. Így holnap itthon tartom, és megyünk vagyis mennek az apjával dokihoz (délutáni műszakban vagyok, nem tudom elvinni...).
Olyan kis nyűgi, van egy kis hőemelkedése is. Meg tüszizik és sokszor felriad. :( Kis drágafalat, remélem hamarosan meggyógyul!

2014. szeptember 3., szerda

Majd visszatérek ám hamarosan :)

Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen párkapcsolati válság ennyi időt és energiát el fog venni tőlem. Így az új blogba sem írtam még azóta, pedig egyre több mindenről tudnék és szeretnék firkantani. Kicsit összeszedem magam, és írok.

Nem hittem volna, hogy ennyien fogtok érdeklődni, nagyon jól esik, köszönöm!!! És nagyon sajnálom, hogy sokszor csak késve tudok válaszolni!

2014. szeptember 1., hétfő

Új blogom a részletekről

Ha valakit érdekelnek a részletek is (igen, kiírom magamból, úgy érzem enyhít a fájdalmamon, nálam tényleg műkszik az írásterápia), akkor keressen meg privát üzenetben fb-on vagy email-ben a lassandebiztosan@indamail.hu-n.
A blog nem zárt, de a címét csak olyanoknak szeretném elárulni, akikről én is tudok dolgokat. Így kizárólag azoknak küldöm el, akiket mondjuk a blogjuk alapján ismerek vagy azoknak, akik fb-on bejelölnek ismerősnek.

Höhö

Csak hogy megörökítsem, hogy milyen kurva pozitív vagyok... :D Sokat agyaltam, hogy mi legyen a tetoválásom, de szerencsére ez az élethelyzet megkönnyítette a döntést. Egy madárka lesz (há' me' most már én is szabad vagyok, remélem szárnyalni is fogok).
Hűűű, és mindjárt holnap, úgy várom! Fura lesz, hogy az a testrészem, amit eddig szégyelltem és takargattam, az meg fog szépülni. Izgulok nagyon!

Nagyon durva, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi változás lett/lesz az életemben...

Ovi első nap

Ma 1 órát volt a nagylány oviban. Hú, nagyon szép lett a csoportszobájuk, most lett felújítva, még labdatenger és nyugisarok is van. :)
Az óvónéninek meg tényleg hihetetlenül jó kisugárzása van. Ketten vannak jelenleg 4 gyerekre. Lehet, hogy majd még többen lesznek, de nem sokkal. A másik nőnek nem mutatkoztam be, de majd holnap. Lehet, hogy a nyílt napon már bemutatkoztam neki, de inkább többször, mint egyszer sem. Ne tartson már bunkónak! :)

Alig bírtam hazahozni, maradt volna még. :) Holnap 2 órát lesz, szerdán meg már fél 12-re kell mennem érte. Jövő héten pedig majd csak ebéd után jön haza.

Bízom abban, hogy egy kicsit javulni fog az állapota, mert nagyon érződött, hogy a nyáron nem kapott fejlesztést. Az együttműködése majdnem a nullával lett egyenlő és hát az állandó harc és bőgés elég megterhelő.

Jó lesz ez! :)