2016. május 24., kedd

Ovi, játszótér, vicces dumák

Holnap lesz az oviban családi délután, mármint ha az időjárás kegyes lesz. Ez azért tölt el leginkább szorongással, mert kértem szabit, kaptam is (mertek volna nem adni...nem nagyképűségből írom, de a 2 év alatt, mióta visszamentem, többet kértek tőlem, mint én tőlük és akkor igencsak finoman fogalmaztam...) De ha holnap elmarad és átrakják másik napra, akkor már neccesebb, de természetesen megpróbálok ekkor is eljönni, de franc tudja, hogy sikerül -e. :( Nagy volt a leépítés, csupa idegbetegség, túlterheltség és kevésbé kiszámítható hely lett. Nem ér röhögni, de pl. helyettesítést úgy kapok meg, hogy ha úgy alakul a helyzet, hogy kevés a meló, akkor csak 1 órát leszek bent és így lecsúsztatjuk... Nem ám, hogy kifizetnék mondjuk túlórában vagy valami, áh, dehogy! Akkor még én is jól járnék. (2 óra/nap a munkaidőm, gondolhatjátok, hogy mennyire sz*rrá keresem magam. Tudom, megkaptam már párszor, hogy nézzek más munka után... Rajta vagyok, de egy kisvárosban, befolyásos ismerősök hiányában ez nem egyszerű. Pláne úgy, hogy az ápolásival is összeegyeztethető legyen.)
Szorítsatok kérlek, hogy ne essen és megtartsák! Szegénykém az ovis kirándulásról is lemaradt, pedig már meggyógyult, de kapott előzőnap este egy 2 órás "auti rohamot", így fél10kor még nem aludt, kimerült; így nem láttam jónak, hogy ezek után másnap menjen. :( Pedig készült is rá szegénykém. :( Annyira sajnáltam! Másnap 10-ig aludt, ez is megerősítette, hogy ilyen előzményekkel lehet, hogy nem lett volna szerencsés részt vennie benne. (Nagyon sokat tanakodtam, hogy mi legyen; reggel is ott álltam/térdeltem az alvó Cukiság mellett és agyaltam. Sokszor olyan nehéz eldönteni az ilyen és ehhez hasonló dolgokat az ovi síkján. Például betegségeknél sem könnyű számomra meghúzni a határt, hogy mikor érdemes engedni és mikor nem.)

A hűtőnk továbbra is sz*r... Nappal megy, akkor fagy a "jégakku", melyek éjjel a (manuálisan) kikapcsolt állapotban felkerülnek a sima hűtőtérbe. o.O

Hétvégén is nagyon megmosolyogtatott a leányzó. :) Olyan szövegei vannak, hogy alig győzünk pislogni! :)
Játszótéren voltunk, az apja kicsit később csatlakozott. Mikor közeledett, akkor szóltam a bőszen homokvárat építő csemeténknek, hogy:
-Nézd, ki jön ott?!
Mire ő félszemmel kitekintett a nagy munkából, majd várt kicsit, és megszólalt, hogy:
-Szia, fater!
:D :D :D Dőltem a röhögéstől! Lehet, hogy így leírva nem adja át a szitut, de úgy, ott, abban a formában, azokkal az arckifejezésekkel felettébb szórakoztató volt. A mellettünk lévők is nevettek. :)
Nem sokkal később a fater próbálta tömöríteni a homokhalmaz egyik részét, mire határozottan rászólt a nagylány, hogy:
-Ne máááár, hát kinyomod a belit neki!!!
Majd, miután elkészült a vár, a Cuki kérte az apukáját, hogy legyen hercegnő is a várban. Kreatív volt az apja (bevallom, nekem valszeg nem jutott volna eszembe ilyesmi megoldás), hisz "rárajzolta" a homokvár falára. Közben kérdezte a leányzót, hogy:
-Mije van a hercegnőnek?
-Hát haja, meg p*nája.
Természetesen nem kis hangerővel válaszolt a kérdésre. Végül is igaz, amit mondott, (bár finomabban is fogalmazhatott volna :D ) de mi koronára (vagy tiarára vagy mi a tökömre), szoknyára, meg ilyenekre gondoltunk. :)

A játszótérrel kapcsolatban egyre több a pozitív élmény. Mindhármónknak. Van még, hogy kiborul hazafele jövet; van, hogy harcolni kell vele, hiába az addig bevált praktikák (napirendi kártya; teló visszazámlálója; még ennyit csúszhatsz, aztán vége a játszónak; ha jössz, akkor kapsz fagyit, stb.), de többször van már, hogy nincs földön fetrengés, sírás, eszméletlen erővel kitörő tiltakozás. Sőt, már van arra példa, hogy játszik gyerekekkel. Régebben kizárólag homokot szórt, pancsolt, magában beszélt, ha odament valaki hozzá, akkor otthagyta az addigi tevékenységét. Azt vettem észre, hogy a kortársakkal még bizonytalan, de a nála fiatalabbakkal nagyon szívesen és önfeledten játszik.

2016. május 22., vasárnap

2016. május 16., hétfő

Csőstül...

Beteg lett szegény leányzónk. :( Kezdődött csütörtökön. Gyanús volt, hogy fekszik napközben, nem madzagozik. Gyorsan fel is szökött a láza, de mivel a közérzete nem volt különösebben rossz, vacsizott is; így nem kapott lázcsillapítót. Dr. Novák Hunor ajánlása alapján jártunk és járunk ezentúl is el ezzel kapcsolatban:
 http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg/21582/hibat_kovet_el_a_szulo_ha_rutinszeruen_lazcsillapitot_hasznal_-_figyelmeztet_dr_novak_hunor Köszönöm Lili! ;)
A betegségről ITT írok bővebben, nem akarom ismételni önmagam. Hosszan tartó, magas láz, hányás. Az aggodalmamat fokozta az ünnep. Jól tud időzíteni a nagylány. :P Szerencsére nem volt erre szükség, hisz mára (hétfő) már jól volt. Nem is kellett lázcsillapító sem, a közérzete is megfelelőnek mondhatni, bár nyűgös volt, de ez amúgy is előfordul... Holnap még nem viszem oviba, az igazolás is úgy szól, hogy leghamarabb szerdán mehet közösségbe. Bízom benne, hogy addigra tényleg olyan állapotban lesz, hogy mehet, hisz ekkor lesz az ovis kirándulás. :)

Morzsikám hiányos, furi körme még furább lett: bedagadt körülötte a szövet, piros lett, állandóan nyalta. Irány az orvos. Mivel kocsink nincs, a taxi drága, így a legnagyobb Tesco-s zacsiba helyeztem a macskahordót, amibe pedig Morzsit raktam. Majd a vállamra helyeztem a csomagocskát és irány. Szarrá nyomta a vállam a szatyor füle, de muszáj volt valahogy elszállítani. Oltásra úgy mentünk eddig, hogy besétáltunk, de bibis lábbal nem szerettem volna még ezzel is terhelni csórit.
Diagnózis: megsérült az eddigi csonk, ami begyulladt. 2 injkció. 3 rongy. (Nem sajnálom tőle, a világ összes pénzét tudnám a jószágaimra költeni, de azért a vékony pénztárcánk nem örült ennek a nem várt kiadásnak...)
Hazaérve kiengedtem a hordozóból, csak nem vettem számításba, hogy út közben behányt. Mind a 4 lába csupa róka, és természetesen végig kellett így szaladnia a lakáson... o.O :) Mindegy, nem tudtam rá haragudni, nagyon édi volt, ahogy örült, hogy itthon van újból. Rám meg várt a lakás, kutya és szállító box pucolása...

Szerdán leolvasztottam a hűtőt. Lehet, kár volt... :( Ugyanis azóta nem műkszik úgy, mint eddig. (Kombi, alul fagyasztós, 1 kompresszoros, nem mai darab, használtan vettük még úgy kb. 2009-ben.) Azt csinálja ugyanis, hogy azóta a sima hűtő része  nem hűt rendesen. A fagyóban megvan a -20 fok, de fönt nem megy a kikapcsolási szint alá, így folyamatosan búg. Van, hogy manuálisan kikapcsoljuk picit, hogy legalább a motor ne menjen tönkre a többnapos folyamatos működéstől... Lassan 1 hete baszakszik, hogy rohadna meg! A megvételét követően is szívatott bennünket, ugyanilyennel. Csak akkor pár nap alatt rendbe jött. Most viszont nagyon nem akar. Ha tönkremegy, akkor az szép lesz. :/ Pont nyárra... Nincs semmi lóvénk, hogy akár használtan vegyünk helyette másikat. :( Ez a kiszolgáltatottság, bizonytalanság engem baromira kiborít, lassan 1 hete görcsben van a gyomrom emiatt. Férj meg folyamatosan csesztet, hogy a tv-t, mikrót is takarítsam meg arra utalva, hogy azokat is hátha elkúrom. Meg hogy ha meleg kaját akarok enni, akkor ne a mikróba rakjam, hanem a hűtőbe. Ezeken őszintén is tudnék röhögni, ha csak úgy leakaszthatnánk egy új készüléket, de sajna nem állunk úgy anyagilag. :( Abba meg bele sem merek gondolni, hogy a mosógépünket 2006-ban vettük. Az csak néha ereszt, de még működik, de nem akarom elkiabálni! Ezek az újabb vackok már nem bírnak ki 30 évet...

Bónuszként megfáradt a biciklim hátsó kerekének a külsője is. Mé' ne most ez is, nah! Pumpálom, és ahol sérült, ott kibuggyan a belső, így csak nagyon óvatosan lehet, míg nem lesz csere. (Nincs kocsink, én binyóval járok dolgozni, meg ide-oda, így nem mindegy, hogy szar -e vagy sem.)

Bíztam abban, hogy az első "hús-vér" baba-mama börzén termelek egy kis bevételt. A kis az bejött legalább, de azért pirinyóval többre számítottam. Bár pesszimista vagyok, így a fő célom az volt, hogy legalább az asztal árát kiáruljam (800 píz). Ez meg is lett, sőt, 400 Ft-tal túl is szárnyaltam. o.O :D Egész szombat délelőtt ott voltam, plusz a cumó szállítása sem volt a legkellemesebb és legkönnyebb biciklivel (már akkor is lapos volt, hogy rohadna meg), ráadásul hazafele még az eső is rákezdett, így azt gondolom, hogy nem annyira érte meg. De azt kiderítettem, hogy nem velem és az áruimmal volt a baj, hanem főképp az időjárás tett be valszeg. :( Mesélte az egyik asztaltársam, hogy az előző börzénél 10 ezret árult, míg most csak 2 ezret. (Jó, közben meg lehet, hogy kizárólag azért volt ilyen az egész, mert én is részt vettem eladóként benne és bevonzottam a rosszat esőstül, kevés vevőstül... :P )

2016. május 1., vasárnap

Anyák napja 2016.

Szerdán volt az oviban ünnepség. Nagyon ügyesek, édesek, aranyosak voltak. Én személy szerint örülök, hogy most csoportos köszöntés volt. Nem volt rossz a tavalyi egyéni sem, sőt..., de az idei azért mégis hagyományosabb, számomra szívet melengetőbb volt.
Szerintem én jobban izgultam, mint a nagylány. :) Örülök, hogy nem igazán láttam rajta szorongást a szereplés során; bízom benne, hogy ez nem fog jelentősen változni a későbbiekben sem, hisz tudom mennyire rossz lámpalázasnak lenni, remélem neki nem kell éreznie olyan fokú izgulást, mint amin én mentem párszor keresztül!
Tetszett az is, hogy nem volt külön versmondás, hanem kizárólag közös produkciók voltak. Nem történt semmi kínos túlspirázás, nem volt zavaróan hosszú sem az előadás.
Nagyszülők nem jöhettek (de erről volt párbeszéd a nem régi szülőin), van pro-és kontra ez ügyben is természetesen, mindkét verziónak vannak jogos érvei. Értem a nemet, de kissé kellemetlen volt látni a mamák arcán a csalódottságfélét, hogy ők nem jöhetnek. (Az apai nagyi mindkét unokája ovijában ott lehetett, így gondolom ezért is volt furcsa, hogy ide meg nem jöhetett, anyám meg hát imád részt venni mindenféle rendezvényen, gondolom ő meg emiatt volt kissé szomcsi. (De amúgy ezt meg is érdemli, hamarosan kifejtem.)
A Cukkancs csoportjába jár egy kisfiú, akit nevelőszülők gondoznak. Neki ott volt a vér szerinti anyukája és a másik anyukája is. Majdnem elsírtam magam, mikor az ajándékozás volt: a kisfiú a nevelőanyukájának szerette volna adni a meglepit, aki gyengéden, kedvesen és a helyzethez mérten a lehető legtermészetesebben átirányította a vérszerintihez. (Mellékinfó: ezzel a kis sráccal szokott állítólag csókolózni a bokorban a Cuki :) <3)

Én nagyon szerettem, szeretem az anyai nagymamámat. Rengetegszer volt anyám helyett anyám, a hozzáállása az élethez, a felfogása és még sorolhatnám a végtelenségig az erényeit, csodálatra méltóak! Nagyon hiányzik. :'( 2009-ben hunyt el, Isten nyugosztalja! Valószínűleg miatta is van bennem egy olyan érzés, hogy a nagyikat legalább annyira megilleti a köszöntés, mint a muterokat. Emiatt sem esett túl jól anyám reakciója... Én nem tettem különbéget a két nagyi közt. Legalábbis az ajándékok tekintetében biztosan nem. A Cukival közösen csináltunk képeslapot a két nagyinak. Ő festette a virágokat, a szívecskéket; ragasztotta a lepkéket, tulipánokat, csillagvirágokat, stb. Nagyon lelkesen és örömmel alkotott. Egy verset is tanultunk. Észrevettem amúgy eközben, hogy hallomásból nem mindent ért vagy félrehall vagy mi. Pl. a 'hajladoznak' helyett mindenfélét mondott. Viszont ahogy leírtam a verset, egyből ki tudta simán ejteni és a megtanulása is ezután simán ment. Nem tud olvasni, de minden betűt ismer és hát vizuális típus nah. :) Egyem is meg! Nagyon durva volt amúgy ez, mármint hogy ennyin is múlik, hogy megy vagy sem valami. Hiába nem tud olvasni, mégis a betűk és a versszakok tagolása miatt tudta, hogy mi mi után következik és hogyan kell kiejteni.
Ma az apai nagyinak el is szavalta a verset. Minimális segítség kellett csak (3-szor egy kis súgás), nagyon édes volt, ahogy előadta. Dagadt is a keblem. A mamára nem nagyon mertem nézni, de amit félszemmel láttam, az alapján ki merem jelenteni, hogy kissé elérzékenyült. ;) Megható volt. <3



Anyámra azért vagyok haragos, mert tegnap áthívott, hogy vigyek szamócát haza, mert fater hozott. Mondom oké. Ekkor szóltam neki, hogy mi lenne, ha felugranánk hozzá, a Cuki elszavalná a verset, átadná az ajándékot, aztán jönnénk haza. Erre jött azzal, hogy ne, hisz a barátnőjével találkozik, majd jön a nagy duett, amit mindenképp nézni akar és azt sem tudja, hogy mikor ér haza, nem akar ezen stresszelni. Magamban gondoltam pár cifrát, amire nem vagyok túl büszke, mert akármilyen, akkor is az anyám, de akkor is fáj, hogy számára fontosabb a barinő meg egy műsor, mint az unokája... Azt már megszoktam, hogy én nem annyira vagyok neki lényeges, de ez a lerázás azért odab*szott. Főleg, hogy a kis drágámnak azt mondtam, hogy elmegyünk M. mamához, aztán felugrunk K. mamához. Max. 20 perc lett volna, de neki ennyi ideje nem volt ránk és inkább lerázott. :( Ezek után bocsássa meg az ég, de nem éreztem késztetést, hogy küldjek neki sms-t vagy felhívjam, hogy boldog mutter napot. :/

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...