lassandebiztosan

Lassan, de biztosan

2019. január 31., csütörtök

Iskola

Hol is kezdjem. :)
Talán ott, hogy nagyon örülök, hogy szeret iskolába járni. A reggelek is gördülékenyek. Jó, ha a megszokott rituálékban változás van, akkor szokott lenni egy kis balhé, de nem vészes. (Mindig ugyanazon csatorna ugyanazon meséi, ugyanazon időpontban tej és reggeli, stb.)

Diszgráfia gyanúm még van, de szerintem ha érintett, akkor olyan csekély mértékben, hogy fölösleges lenne kivizsgáltatni. De természetesen, ha durvábban előjön, akkor visszük, de most úgy döntöttünk, hogy várunk.
A szorongása enyhült, nőtt az önbizalma. Még rágja a körmét; van, hogy a bőrét is tépi, de az évelejihez képest minimálisan.

A padtársa továbbra is a magatartászavaros, kissé agresszív kisfiú, aki ha jól tudom, emiatt ismételte az elsőt. Az a baj, hogy a nagylány nem igazán szokott mesélni, hogy mik történnek vele, harapófogóval kell kihúzni belőle, meg volt olyan is, hogy egy másik szülő mesélte, hogy a lányától hallotta, hogy ez a srác rugdosta meg belebüfögött az arcába szegénykémnek. Rákérdeztem és mondta, hogy valóban így volt. Remélem nem viseli meg. Ha hiányzik a fiú, akkor azt viszont el szokta mesélni és hozzáteszi, hogy jó, hogy nem volt ott... Elég hátrányos helyzetű a kissrác, családok átmeneti otthonában lakik az anyjával, aki úgy nyilatkozott a fiáról, olyan lenézően, hogy én a kutyámról nem tudnék úgy. Szóval valószínűleg okkal ilyen a gyerkőc, nem hinném, hogy sokat foglalkoztak/foglalkoznak vele. Persze ez nem jogosítja fel arra, hogy verekedjen és hasonlók.
Lehet, hogy sokan elítéltek emiatt, de én arra próbálom rávenni a lányomat, hogyha bárki bántja, akkor ha nincs a közelben tanár, nem tud neki szólni, akkor bizony védje meg magát és adja vissza. Fontosnak tartom, hogy ne legyen mimóza, mert ebben a mocsok világban eltiporják, ha hagyja magát.

A mumus az írás. Nehezen indult, sokat idegeskedtünk, görcsöltünk rajta, de kitartó, nagy benne a megfelelési vágy, így egyre jobban megy neki. Nem gondoltam volna év elején, hogy ennyit fog fejlődni.
Mondjuk ezzel a rohamtempóban tanuljanak meg írni, olvasni az elsősök módszerrel nem értek egyet, a mi időnkben nem így volt, több időt adtak, hogy elsajátítsuk.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem adta fel a kezdeti kudarcok ellenére sem. Belegondolva, hogy honnan hová jutott ez a nagylány, számomra maga a csoda. Nagyon sok munkája van benne neki és a fejlesztőknek, óvónőknek is.
Olvasás, szövegértés, matek jól megy neki, szereti is, főleg a számtant. :)

Szerencsére kevesebbet és enyhébben beteg, mint oviban. Eddig csak hányás miatt hiányzott, enyhe náthái voltak csak, amire a tanárnő azt mondta, hogy ha nem lázas, közérzete nem rossz, akkor menjen, hogy ne maradjon le.

Összességében jó a suli. Tanárnőket is szereti. Most azon imádkozom, hogy negyedikig vigyék őket, ne csak másodikig.

(A képek minősége nem jó, fos a telóm vakuja, de azért valamennyire majdcsak látszódik. Tök ügyes. A képek kb. sorrendben vannak és szerintem látszódik, hogy mennyit alakult az írása.)










2019. január 22., kedd

Ember tervez...

Hamarosan írni fogok a nagylányról és az iskoláról bővebben, csak azt melósabb összefoglalni, mint a következő bejegyzést. Röviden annyi, hogy szeret járni szerencsére, a szorongása csökkent, az írása rengeteget fejlődött, olvasás, matek továbbra is remekül megy neki. Majd hozok képeket is, hogy mennyit változott egyem is meg a szorgalmas kis zuzáját neki. :) <3

A címről:
Múlthét pénteken úgy volt, hogy elmegyünk az Embörrel romantikusan uszodába kettesben. Rég mozdultunk már ki, kettesben meg pláne. A lubickolás előtt átmentem lépcsőházat takarítani, de valahogy szarul voltam. Nem volt kedvem semmihez sem, nyűgös voltam, a hasam meg egy picit fura volt, de mondom biztos csak azért, mert mostanában össze-vissza és keveset eszem. Nemsokkal a készülődés előtt szóltam, hogy szerintem hagyjuk. Először arra gondoltam, hogy biztos csak szorongok, mert már rég voltam fürdőruhában. A gyomorideget is ennek tudtam be. Férj viszont mindenáron ki akart mozdulni, így megegyeztünk, hogy elkocsikázunk egy közeli vizes helyhez. Odafele elkezdtem szédelegni. Megnéztük a befagyott holtágat, szép volt. Jól esett a friss levegőn lenni. Picit sétáltunk, majd jöttünk haza. A meleg nagyon rosszul esett és egyre rosszabbul lettem.Volt párszor, hogy elöntött a forróság, bedobogósodott a szívem, na mondom fasza, visszajött a pánikbetegség vagy mifene. Félúton meg is kellett állni és ki kellett szállnom emiatt.
Nagyon vártam, hogy hazaérjünk. Ahogy bevágódtam az ajtón, gyorsan levettem a kabátot és rohantam a wc-re: hánytam. Sugárban. Nagyon rossz volt, talán még sohasem volt még ilyen hányásom. Nagyon erőteljes volt, azt hittem, megfulladok. Majd pár perccel később meg hasmenésem lett.
Rettenetesen legyengültem, kába voltam, szédültem. Szerencsére le tudtam dőlni. Próbáltam piciket inni, kaptam sóba-vízbe krumplit, úgy tűnt, hogy jobban vagyok emésztőrendszerileg. Nagyot tévedtem, mert az első után kb 6 órával ugyanúgy sugárban okádtam. Ezután még óvatosabban és kisebb adagokban ittam, ettem. Nagyon örültem, hogy 1 db gyerek háztartási keksz bent maradt. 1 óra múlva ettem 2-t, azok sem jöttek ki. Mindez 2-3 óra körül volt, ugyanis aludni nem tudtam.
Másnap már nem hánytam, hasam még picit ment, de egyre jobban lettem. Sokat segített anyu és férj.

Vasárnap az Embör arra kelt, hogy szarul van. Nála is mindkét tünet, hasonló intenzitással jelent meg. :( Ő nem egy Nasivin-es csávó, de őt is ledöntötte ez a nyavalya. Mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ez ennyire rossz. (Szerintem azért, mert míg ő lazán elvan megfázásnál 37,8-al, én már 37-nél legtöbbször dögrováson vagyok).

Remélem a nagylány nem kapja el! Bár lehet, hogy Ő hozta haza, mert másfél hete a mi bajunk előtt hányt.
Dr. Google szerint norovírus. Állítólag járvány is van, vigyázzatok a gyomor/bél nyálkahártyátokra, hogy ellenálljon a betolakodóknak (mi mindketten szétcsesztük, én éhezéssel, embör meg sok csípőset étel fogyasztásával).

2018. október 18., csütörtök

Pedagógiai jellemzés

Felmerült bennem, hogy nem -e diszgráfiás a nagylány. Nem vagyok képes eldönteni (nem is az én feladatom), hogy azért nem megy az írás, mert szorong, vagy hogy azt érzi, hogy nem tudja és ebből fakad a félelme. Mindenképp ki fogom vizsgáltatni. Egy példa: egyik rokonomnak remegett a keze, heves szívdobogása volt. Egyből megkapta, hogy pánikbeteg, Xanax-ot neki. Nem javult, sőt, rosszabbodott az állapota, mire végre kiderült, hogy a pajzsmirigyével volt gond. Szerintem ez egy jó példa arra, hogyha tényleg diszgráfiás (pajzsmirigy betegség), akkor vihetem én pszichológushoz (Xanax), de az alap probléma nem fog megszűnni, bár a szorongása valszeg enyhülni fog. De én olyan vagyok, hogy a gyökerénél szeretem megragadni a problémát. Természetesen a pszichológusi vizsgálatot is elindítottam, párhuzamosan fog menni a kettő.

Felhívtam a megyei pedagógiai szakszolgálatot, elmondta egy hölgy, hogy töltsem le a felülvizsgálati nyomtatványt, töltsem ki, csatoljam hozzá a pedagógiai véleményt és adjam fel.
Nagyon rendes volt a tanárnő, mert hamar és nagyon korrekt jellemzést írt:



2018. szeptember 23., vasárnap

Iskola 2., 3. hét

2.: Továbbra is vidáman ment iskolába, szeret oda járni.
Felhívtam, hogy kellene pszichológus, mondták, hogy egy papírt ki kellene tölteni és azzal elindítani a folyamatot. Így is tettünk, ki is töltöttem, de a 2. héten alig rágta a körmét, bőrt sem tépett, nagyon nyugis volt. Így elbizonytalanodtam, hogy kell -e külső segítség. Úgy voltam vele, hogy egyelőre halasszuk. 
Szerdán összeakasztottuk a bajszunkat, ugyanis meggyűlt a baja a 'malom' szóval, ami számára mindenáron 'maloN' lett szótagolva. Simán kimondva ment... Soha nem tévesztette ezt a betűt (nem is jellemző rá ilyesmi, kiejtésével is minden rendben, ezért sem értettem és nem értem a mai napig, hogy vajon mi okozhatta). Rengeteg időbe telt, míg nagy nehézségek árán sikerült rávenni, hogy megfelelően mondja. Ettől eltekintve minden rendben ment.
Hétvégén elkezdett tüsszentgetni, gyanús volt a nagylány. Vasárnap elmentünk Mártélyra, túráztunk, majd játszóterezett, nem tűnt betegnek. Viszont este karikásodott a szeme, de reménykedtem, hogy csak fáradt.

3.: Reggel nagyon nehezen döntöttem el, hogy vigyem, ne vigyem, mi legyen. Nagyon határesetes volt a helyzet. Nem volt még hőemelkedése sem, viszont nem nézett ki jól, a torokfájásra egyszer azt mondta, hogy nagyon, egyszer azt, hogy semennyire, hát igazodjon el így az ember. Végül úgy döntöttem, hogy akkor marad itthon, de ma volt a határidő, hogy vigyük a borítékokat a kivágott szótagokkal, így rábeszéltem, hogy vigyük be a tanító néninek, meg rá akartam kérdezni, hogy ilyen esetben a portán hánytól lehet átvenni a leckét és a házit, meg hasonlók. Egy másik anyuka is épp tárgyalt az osztályfőnökkel, ugyanerről. Mindkét esetben azt javasolta, hogy menjenek a gyerkőcök, mert most kezdik az összeolvasást, amiről ha lemaradnak, nem lesz jó, pláne az elején nehéz lesz bepótolniuk. Táskát persze voltam olyan hülye, hogy nem vittem, pedig be volt pakolva, de szerencsére nagyon közel lakunk az iskolához, így hazaszaladtam érte, nagylány meg ottmaradt. Láttam, hogy nem tetszett neki, mivel nem ez volt megbeszélve, de beleegyezett, és csak picit könnyezett a szeme az életemnek. Sajnáltam szegénykémet, de én is úgy láttam jobbnak, ha megy.
Hála tényleg csak valami enyhe lefolyású betegség söpört végig az osztályon, a tanárnő is elkapta. Napról napra jobban volt, nyűgös sem volt, jókedvvel ment a suliba.
Viszont ezen a héten délután is összevesztünk. A kiba' 1-es íráson. De ezt az előzőt megelőző bejegyzésben már írtam. Nagyon elkeseredtem, viszont péntek reggel egy fiatal nő szórólapot osztogatott az iskola/óvoda közt. Elvettem (mindig el szoktam), gyorsan rápillantottam és mikor olvastam, hogy TSMT, mondtam a hölgynek, hogy jártunk rá a korai fejlesztéskor. 
A Cuki egyik nap mondta, hogy volt külön a többiektől egy nénivel és tornáztak meg beszélgettek, ebből gondolom, hogy az fejlesztés volt. Annyira édes és annyira büszke vagyok rá, mert mondta, hogy kérdezte a néni, hogy ki a családja és Ő felsorolta, hogy apu, anyu, Móki, Fickó és Morzsi. <3 Semmit nem tudok amúgy ezen kívül a fejlesztésekről, ami azért is lenne fontos, mert ha kap TSMT-t, akkor nyilván nem viszem el külön, maszekba. Nem azért, mert nem akarok fizetni érte, hanem azért, mert szerintem sok és fölös lenne a kettő, de ebben mondjuk nem vagyok biztos. Majd kiderítem. Péntek délután megkérdeztem a tanárnőt, hogy kap -e a nagylány TSMT-t, mire a válasza az volt, hogy az meg mi... (bocsánat, de számomra fura, hogy nem tudta, remélem az autizmusról azért van több tudása, amellett, hogy volt már auti "gyereke") Mondtam neki, hogy Tervezett Szenzomotoros Tréning, mire azt felelte, hogy kap mozgásterápiát, heti 5-ször kap fejlesztést, aminek azért örültem. Mondtam neki, hogy hát a mozgásterápiából is sokféle van. Eddig jutottunk, valahogy majd kiderítem, hogy konkrétan miket kap. Ha TSMT-t is, akkor ott van a gyermek jóga, amit szintén a szórólapos hölgy tart. Szerintem az sem lenne rossz.