lassandebiztosan

2018. július 17., kedd

Ápolási, tüntetés, gyűjtés

Ne tudjátok meg, hogy mennyi bejegyzés lapul a piszkozatok közt... Nem panaszképp írom, hisz időm lenne, csak nem tudom beosztani rendesen (elterveztem, hogy csinálok magamnak napirendit, hátha segítene, hogy ne csússzak el szinte mindennel), meg megyünk erre-arra, + sok mindenbe belevágtam a fejszém. Egyik és most számomra a legfontosabb, az egy gyűjtés és a pénteki tüntetés.

2 ismert személyt megkerestem azzal, hogy osszák meg. Egyikőjük azt válaszolta, hogy tett egy ígéretet, hogy vagy minden ilyen jellegű bejegyzést megoszt vagy egyet sem és az utóbbinál döntött. Válaszoltam neki, hogy köszönöm, hogy egyáltalán írt és tiszteletben tartom, de ha lehet, akkor értesítse más módon az ismerőseit vagy ha ő utal akár 2 gombóc fagyi árát, az is nagy segítség. Ezután az üzenetem után is megugrott az összeg, viszont nem annyira, mint mikor Péterfy-Novák Éva, az Egyasszony írója osztotta meg. Egyszerre volt megtisztelő és megható, hogy bizalommal fordult felém. A számláló pedig elkezdett ezerrel pörögni, amit látva olyat éreztem, hogy szavakba nem tudom önteni, de nagyon felemelő volt.


Ha módotokban áll, akkor kérlek segítsetek Ti is, hogy összejöjjön, (nincs minimális összeg, 100 Ft-is nagyban hozzájárul) hogy sikerüljön. Akár megosztással, akár felajánlással vagy mindkettővel. ;) Itt a közvetlen link: https://www.goood.hu/gyujtes-ue2zm655n4
Ha valaki aggódna, megnyugtatnám, hogy Erzsi for President is lebonyolított már ezen a portálon több gyűjtést is, teljesen megbízható. 



A másik, ami lefoglal (írogatok ennek kapcsán is ismert embereknek, csoportoknak, politikusoknak, hogy legalább osszák meg, de nem nagyon járok sikerrel) az a pénteki tüntetés, megmozdulás, vagy nevezzük akárhogy. Kérlek, ha tehetitek, gyertek el, legyünk minél többen! A megosztások és a petíció aláírása is sokat jelent! 

Esemény és az alábbi idézet forrása: https://www.facebook.com/events/2079314512389009/

"Magyarországon több mint 45 ezer ember ápolja otthon gyermekét, idős hozzátartozóját, 24 órában az év 365 napján, szabadság, szünet nélkül. Ezért a munkáért a legmagasabb összeg, amit kapnak 52.810 Ft. Ez az összeg még Romániában is 130 ezer forint és munkaviszonyként ismeri el az állam!

A családi pótlékkal együtt is maximum 75.810 forintból kell két embernek megélnie, ami egyszerűen lehetetlen Magyarországon. Ez tarthatatlan helyzet!

1. a téren látható lesz több ezer érintett ember személyes története, melyet elküldtek számunkra
2. Szeretnénk, ha sokan lennénk, ezzel is megmutatva, hogy ez egy KÖZÖS ÜGY és ezzel felhívnánk a problémára a figyelmet.

Azonnali intézkedések szükségesek!
50 000 Ft-tal emeljék az ápolási díjat és 2019. január 1-től minősítse át a kormány legalább minimálbéres munkaviszonnyá vagy foglalkoztatási jogviszonnyá."

2018. június 6., szerda

Ápolási felülvizsgálat

2 hete+1 napja voltak nálunk a kötelező felülvizsgálaton. Kedvesek voltak meg minden, de sokszor a kérdéseket olyan furán tették fel (pl. veszélyhelyzet esetén mit csinál, milyen segédeszközt használ?). És az egyik hölgy reakciói is érdekesek voltak ("Ó, hát az én 20 éves fiam is hasonló, hú az egyik ismerősöm gyereke is auti, akin egy orosz professzor segített, teljesen megváltozott a srác, nemsokára egy zártkörű előadásra fog jönni az illető csodatevő, de lesz majd nyílt előadás is és akkor majd felhívom önt, hátha maguknak is segítene) a válaszaimra. Zavarban voltam már az alap szitutól is, mert jócskán szorongós vagyok és mióta nem melózok, szinte teljesen el vagyok szeparálva a külvilágtól. Velem szemben 2 idegen nő és mindenféle kérdést tettek fel. Jogosnak tartom a felülvizsgálatokat, de basszus. Egy ilyen rendszerben, egy ilyen országban ez nagyon megalázó és ijesztő tud lenni. Igazságtalanul kevésnek tartom az összegeket és a 3 kategóriát is. Minimum 5 kellene szerintem...
Több, mint két hete gyomoridegem van, megy a hasam, szorongok. És még ma sem jött levél, úgy várom a postást, mint a messiást... Ja, és voltam olyan idióta, hogy nem olvastam el a jegyzetet, amit írt az egyik nő, hanem csak aláírtam. Hogy lehetek ilyen ostoba? Meg ahhoz is csak gratulálni tudok magamnak, hogy mikor pl. kérdezték, hogy tud -e egyedül öltözni, akkor én hosszasan kifejtettem, hogy folyamatosan ott kell lenni mellette, mondani, hogy csinálja, meg ilyenek. Közben meg azt kellett volna, hogy nem tud, oszt kész. Mert összességében nem tud... Hamarabb is jöttek volna, nem volt ellenvetésem (pénteki nap lett volna), de mondtam, hogy oviban van a gyerök. Közölte a hölgy, hogy nem gond. Végül azért nem aznap jöttek, mert hogy a céges autót más használta, gyalog meg messze vagyunk. Szóval ez is olyan fura, hogy akár az ápolt ottléte nélkül, pusztán az ápoló kikérdezés alapján döntenek. Ennyi erővel simán mondhattam volna mindenre, hogy nem tudja önállóan... Jó, nem egyszerű téma ez, hisz hogy ellenőrzik mondjuk azt, hogy tud -e egyedül tisztálkodni vagy mosdót használni? De úgy érzem, hogy valami jobb, pontosabb, összetettebb módszertan kellene.
A nallányt megnézték, hüledeztek, hogy milyen szép, kérdezősködtek a csepphintáról, hogy ez fejlesztés gyanánt van -e és hasonlók. A Cuki megölelte az egyikőjüket, ami aranyos dolog, de azért nem egy általános dolog. Ez később szóba is került, de a hölgy (a csodamódszeres) közölte, hogy ő ilyen gyerekmágnes, rengeteg csemete viselkedik így vele, ő ilyen hatással van rájuk. Itt inkább befogtam a szám, többedjére is elszámoltam 10-ig és próbáltam mosolyt erőltetni az ábrázatomra.

Ha lecsökkentik alapösszegűre és ezáltal havi 14 000 Ft-tal kevesebbet kapunk, akkor fogalmam sincs, hogy mihez kezdünk (főleg iskolakezdés előtt). Természetesen ha ez lesz, akkor fellebbezünk, de ugye az sem garancia semmire.
Nem vagyok szakértő, de az a véleményem, hogy nekünk jogosan járna még 2 évig, azután pedig remélem, hogy jelezhetem, hogy már nincs az emelt összegre szükségünk, mert önállóság terén elérte azt a szintet.
Szorítsatok kérlek, hogy mielőbb megérkezzen a határozat és megnyugtató dolgokat olvassak benne! Köszönöm! :)

2018. május 14., hétfő

Dudú

Május 6-án kirándulni mentünk. Csak a célhoz nem értünk el, mert elakadtunk a homokban. Nagyon nagy szerencsénk volt, ugyanis a közelben lévő városban (Izsák) van speciális mentő. Annyira rendesek voltak, hogy vasárnap du. is se szó se beszéd, jöttek és kivontattak bennünket az erdőből. INGYEN! Ebben az anyagias, rohanó, közönyös világban ez jócskán fura. És annyira figyelmesek voltak, hogy hideg vizet is hoztak. Nagyon jó érzés volt mindezeket átélni. Szopás volt elakadni, rossz volt kiszolgáltatottnak érezni magunkat (engem pánikroham is kerülgetett, de a nagylány miatt muszáj voltam belül, titokban átélni, mert nem szerettem volna, hogy ő is féljen), de összességében eszméletlenül pozitív élménnyel lettünk gazdagabbak. Egy nyitott tetejű terepjáróval húztak ki bennünket a homok fogságából, és az ezen járművön való utazás nagyon tetszett a Cukkernak. Jókat kacagott, ahogy lobogott a haja. :) Örök hála a mentésért a Dél-alföldi katasztrófavédelmi Off-Road és Túra, Egyesület -nek.
Egy kissé elkeseredett a nallány, hogy nem autóval megyünk haza és kimarad a szent körforgalom (van egy, amin mindig át kell mennünk...), de megértette, hogy a kocsi amellett, hogy elakadt, meg is betegedett és ezek a rendes bácsik elviszik a szerelőhöz, aki olyan, mint a doktornénik/bácsik, mi meg busszal fogunk hazajutni. Naná, hogy nem volt az Embörnél az 50%-os közalkalmazotti kedvezményre jogosító papíros, nálam meg a 90%-os mák-os... Így teljes árral kellett utaznunk, ráadásul kb. 3 perccel késtük le a közvetlen járatot, így csak hosszabb távú, átszállásos megoldás volt aznapra. Tényleg igaz, hogy a szegény embert az ág is húzza.

1 éve vettük hitelre 200 ezerért a 22 éves autót. És én nagyon megkedveltem. Szó szerint kinyílt a világ, hisz olyan helyekre tudunk ellátogatni, ahová tömegközlekedéssel nehezen vagy egyáltalán nem lehetne eljutni, és ez szuper. Szabadabbnak érzem magam, mint előtte. Biztos nem tett jót neki a homokos út, de amúgy is volt arra utaló jel, hogy van valami gond a váltóval vagy a kuplung akármivel (5ösből volt, hogy kiugrabugrált)

Ma a szerelő megnyugtató hibaforrást jelölt meg: úgy tűnik, hogy ezt fussa a büdzsénk. Nagyon nem értek hozzá, de hála nem valami veszettül drága dolog ment tönkre. :)

2018. április 29., vasárnap

Írni akartam...

...de nem megy. Igaz nincs sok izgi, de azért jó lenne megörökíteni, hogy hol tartunk (ez nem ilyen büfizünk, pukizunk dolog, hanem tényleg többünkről van szó). Igyekszem összekaparni magam, de nem megy ez sem. Röviden: Embör idegsokkos az utóbbi pár napban, a nagylány eszméletlenül és egyre inkább szemtelen, visszapöntyög, szófogadatlan, én meg jócskán depressziós kezdek lenni. Fickóban kullancs volt, így fosok a babéziózistól (Bravecto-t kap, szóval elméletileg kicsi az esélye, de pár % azért van, 1 hét lappangási idő kb.). Apám tüdején találtak egy foltot, 9-én megy CT-re (testvére tüdőrákban halt meg). Szorongok az iskolától, mert az egyik óvónő elmondása szerint ha nem lesz mellette gyógypedasszisztens, akkor nem fog menni neki az iskola. Ha ebbe az intézménybe nem tud beilleszkedni, akkor marad a kisegítő (ami ugyanezen óvónő szerint túl gyenge a nagylánynak). Másik lehetőség, hogy napi 40 km utazással átjárunk a megyeszékhelyre, ahol született, de arról az iskoláról is sok rosszat hallottam, olvastam. Kivan rendesen a nemlétező f*szom! :(