2018. január 30., kedd

Fogorvos, ovi, nátha, köhi

Ez a hétkezdés remélem kevesebb könnyel fog járni, mint az előző! Hétfőn (01.22.) kezdődött azzal, hogy eltűnt a fogorvostól kapott matrica az oviban... Egész délután ki volt akadva. 

Előző nap anyuval is összevesztem, mert nem tudja a határokat. A volt barátnőm(?)nek olyan álinfókat csepegtetett, amiknek mi nem örülünk. Az életem ezen szálát elvarrtam és bosszant, ha valaki a megkérdezésünk nélkül beszél badarságokat. Hogy konkrétumot is említsek, elmondása alapján a párbeszédük egyik része valahogy így zajlott:
Anyu: - A lányom nem tudja feldolgozni, hogy autista a gyereke.
Exbarinő: - Pedig ezen túl kell lépni, ennyi. (3 nt gyermek anyukája az illető)
Anyun azért is akadtam ki, mert honnan veszi, hogy én nem dolgoztam fel? Belelát az agyamba? Még ha valamilyen szinten igaza is lenne, akkor sem kellene ezzel előjönnie egy számomra már vadidegenné vált valakinek. Pláne, hogy a volt barátnő is azon sokak közül az egy, aki hülyének nézett/néz(?) és azt szajkózta, hogy minden rendben, csak én vagyok a túlaggódó rinyapina. A pszichológus testvére is hasonló állásponton volt...

Visszatérve a fogászati vizsgálatra: nem tudtam róla (vagy elfelejtettem, de ennyire nem lehetek szenilis szerintem, mindig nézegetem a faliújságot, ha fontos időpontról szólnak, akkor felírom, stb.). Szerencsére nem késtünk el (többször volt már ilyen vizsgálat és akkor kérték, hogy előbb menjünk, meg maradjon a kinti gatyó, hogy csak cipőt kelljen cserélni.)

De ami bevallom, letaglózott, hogy vissza kell menünk. Volt már ilyen, de akkor csak barázdazárásra, most viszont az aláhúzott indok: "fogazati/harapási rendellenesség"... Igen, mélyharapásos. (Az apja és én is azok vagyunk.) Természetesen visszamegyünk, de ha van rá lehetőség, akkor elhalasztanánk a fogszabis kérdést. Elég lesz neki bőven az iskolakezdés után és tudtommal kora felnőtt korig simán lehet fogat szabályozni, sőt utána is. 

Változnak a dolgok, ezzel tisztában vagyok, de az én gyerekkoromban még fúrtak tejfogat, szabályzót meg csak azután javasoltak, miután az összes tejfog kiesett. Mostanában meg nem tömnek a legtöbb helyen tejfogat, fogszabályzót viszont már nagyon korán javasolnak. Hozzá nem értőként azonban vannak fenntartásaim... Főleg, hogy kivehető és rögzített fogszabijaim is voltak.

Másnap, kedden meg jött azzal boldogan kifele a leányzó, mikor mentem érte ebéd után, hogy szerdán szép ruhába kell majd jönni, mert mennek iskolalátogatóba. Nekem már ez egy kicsit necces volt (mi a f*szomért kell külsőségekhez kötni egy látogatást). De ami ezután jött, az végképp elborította az agyam, ugyanis az óvónő közölte, hogy mivel köhög, folyik az orra, így ha lehetőségem van rá, akkor ne vigyem leszek szíves másnap. Értem én, de basszus, előző héten is hasonló állapotban volt, de az aheti óvónőt nem zavarta, legalábbis nem szólt... Meg őt sem keddig. 

Szintén egész délután zaklatott volt, mint előző nap, sokat sírt és engem hibáztatott. Nem értette meg az ok okozati összefüggéseket. :( Fájt és mérges voltam én is! Persze nem vittem szerdán, meg egész héten. De még mindig náthás és köhécsel is. De ennyi erővel akkor szinte soha nem mehetne oviba. Az első 2 év alatt alig volt beteg, az utóbbi kettőben viszont durván sokat. Kedve jó, hőemelkedése sincs, tudtommal már az orrfolyás megjelenése előtt is fertőzhetnek, szóval akkor ha egy jókedvű, energikus, ugyanakkor náthás és göthös gyerkőcöt nem lehet közösségbe vinni, akkor kit? És írom ezt úgy, hogy én könnyen vagyok, mert hazahozhatom bármikor, de akik dolgoznak?  Nem egyszerű és jócskán megosztó ez a téma.

2018. január 16., kedd

Vega, vegán, vegetáriánus?

Nem szereti a húst a nagylány. De nagyon nem. Ez régebben kezdődött nála, pontos időpontot nem tudnék meghatározni, de általánosságban elmondható, hogy szinte sosem volt a kedvenc kajája.
Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki nála ezt az ellenérzést. Lehet, alapból az állagát, ízét nem kedveli. Nem tudom, mert ugye nem túl bőbeszédű az őt érintő kérdésekkel kapcsolatban, nagyon zárkózott. Rengeteget csacsog, dumál sztorizik, mesél (mesét) ami tök jó, csak épp ha róla kérdezek, akkor védekező álláspontot vesz fel és vagy nem válaszol, vagy elkezd egész másról beszélni. Nem minden esetben van így, de legtöbbször igen.

Tegnap azt mondta, hogy azért nem eszik szívesen husit: "Mert hagyom az állatot élni." Na ez nem gyenge! Szíven is ütött. Bennem is sokszor megfogalmazódott az, hogy jó lenne elhagyni a húst, de sajnálom, én töltött káposzta és húsleves nélkül nem tudom elképzelni az életemet. És az is hozzájárul a döntésemhez, hogy szerintem nem véletlenül gumós az emberek fogazata... Ami ugye a vegyes táplálkozáshoz való alkalmazkodás eredménye. Legideálisabb az lenne, hogyha az összes állati eredetű élelmünket saját gazdaságból vagy kistermelőktől tudnánk beszerezni. Ezeknek két akadálya van ránk nézve: panelban nehéz haszonállatot nevelni; a másik, hogy a pénztárcánk nem engedi meg, hogy teljesen kiiktassuk a nagyüzemi tartásból való állati eredetű fehérjebevitelt. :( A lehetőségeinkhez mérten természetesen igyekszünk minél több háztáji nevelésű húst beszerezni ismerősöktől, de hát nem könnyű. Meg a különbséget háztáji és nagyüzemi tartás közt úgy vélem, hogy még nem értené. Persze próbáltam/om kifejteni a különbséget, de valszeg nála az van, hogy édi a tyúk, disznó, aztán meg felfaljuk őket, hát hogy van ez. Gondolom NT gyermekeknél is előfordul sok esetben hasonló dilemma, hsz-ben, priviben vagy bármilyen módon kérném szépen az auti és nt gyerkőcöt nevelő szülők észrevételeit, hogy hogyan lehet külön venni a cuki pipi, majd a csirkepöri dolgot!

Nemrég volt anyuék által szervezett disznóvágás, háztájiból. Na az abból származó pörinél is az volt, hogy kipiszkálta az összes húst (nem volt jelen a vágáson, feldolgozáson!). Természetesen nem szidtuk le emiatt, de azért igyekszünk rávenni, hogy némi állati fehérjét is vegyen magához. A tojást és a tejet elfogadja (nem, nem a tej miatt autista és nem is az oltások miatt!), de szerintem rá fogunk állni arra, hogy ahogy a pénztárcánk engedi, átszokunk a piaci, kistermelői tejre/tejtermékre/húsra.)

2018. január 11., csütörtök

Ne fészbúkozzál!

Ezt magamra veszem, mert jócskán itt lenne az ideje...



2009 augusztusában regisztráltam, pusztán azért, mert hallottam ismerőseimtől, hogy milyen jó is a farmville, van cuki fekete bárány, meg minden. Darabig tetszett is, de közben meg átvette az iwiw szerepét ez a közösségi oldal sajna, iwiw megszűnt, farmot meguntam, de maradtam. Mérsékelten használtam egy darabig. Majd főleg a gyes alatt váltam függővé. :( Magányosnak éreztem magam, sok infót kaphattam egyetlen platformon, akkoriban még nem árasztották el a hirdetések, az algoritmus is nekem megfelelő volt. Nem úgy, mint most... Ez is az egyik ok, hogy tudatosan meg fogom szabni magamnak, hogy napi hány percet lehetek fent.
A másik, hogy olyan szinten a valóságtól maximálisan elrugaszkodott, idealizált képekkel, történetekkel van tele csomószor, hogy nem igaz. Persze van itt is kivétel, de hát az meg erősíti a szabályt vagy mi. Megdöbbenve veszek tudomást arról, hogy pl. aki nemrég még mondjuk nagyon vidám családi fotót rakott ki szívet melengető szöveggel, hogy jaj, de szeretjük egymást, a család a minden, annyira boldogok vagyunk, hogy majd kicsattanunk, stb, pár hónappal később már mégsem ennyire hepik, sőt, azóta a posztoló már eljegyzési gyűrűt is kapott. Egy másik illetőtől persze.
Meg abból is elegem van, hogy naponta többször felcseszem magam az aktuálpolitikán, az ország jelenlegi siralmas helyzetén (elég ezt saját bőrön is tapasztalni, nem hogy még a neten is dühöngeni kikapcsolódás helyett) meg az emberek közömbösségén, gonoszságán, áldozathibáztatásos hsz-eiken; a sok állatkínzásos poszton, a több éve menhelyen ragadt állatok szemét nézve. És még ekkor szerencsésnek is tekinthetőek, hisz ha nem veszik át a menhelyek (mert nincs helyük!!!), akkor ha a 14 napos karantén lejár, akkor mindenféle következmény nélkül altatható bármelyik eb a gyepmesteri telepeken. :( Kb. évi 150 ezer azon szerencsétlenek száma, akik a felelőtlen tartók miatt halnak meg a gyepiken. :'(

A blogot emiatt is írtam ritkábban: egyszerűbb volt zombiként a telót/gépet görgetve elvonulni a valóságtól, mint szembenézni vele, megörökíteni. :( Mikor meg odajutottam, hogy oké, blogolás, akkor meg az volt, hogy majd holnap, hisz "Ej, ráérünk arra még!", úgy rendesen Pató Pál úrhoz hasonlóan. Ez régebben is jellemző volt rám, emlékszem, gimiben többször előfordult, hogy mivel az otthoni felkészülést sokszor addig halasztottam, míg az iskolába nem értem, szünetben készültem fel. (Oh, de rég is volt és mennyivel másabb voltam, te jó ég, hiányzik az az énem, remélem eljutok az önismereti akármimben addig, hogy picit olyan legyek, mint akkor! Most is hasonló vagyok, csak sajnos a szorongás és a pánikbetegség úgy érzem, gúzsba kötnek és megakadályoznak a visszatérésben, hogy az legyek, aki a felszín alatt leledzem/leledzettem.)

Igyekszem minél kevesebbet a fb-on lenni, ami nem könnyű. A példaképem az az ismerősöm, akinek az idővonala látható az alábbi képen. :D


Az összes ismerőse és kedvelt oldala követését leállította. :O
Bár nem fogok szerintem sosem eljutni idáig, de iránymutatásnak jó. :)

Nem könnyű rövidíteni a közösségi oldalon lévő időt, de rajta leszek!

2017. december 13., szerda

Mókuska emésztése, anyagiak, férgesség...

Ott hagytam abba, hogy vártam a kaksit. Hétfőn (11.27.) reggel meg is történt. Nagyon örültem neki, de tényleg. És kicsit el is bíztam magam, hisz úgy voltam vele, hogy most már hátradőlhetek. Nem így történt... Kedden ugyanis újra hányt ugyanúgy szőrgombolyagot, mint a vész kezdetekor. Próbáltam nem túlaggódni, de természetesen ismét idegroncs lettem és nem is hiába, hisz megint nem csalt a megérzésem, mert innentől kezdve szintén alig maradt meg benne bármi is. Elkezdtem adni neki mindenféle hashajtó jellegű kaját: tejföl, tej, olajos hal, fű, stb. Úgy tűnt, hogy műkszik, ugyanis volt kaksi. Így egy kissé megnyugodtam, hogy elzáródása biztos nincs (nem akarok a részletekbe belemenni, de a végtermékében volt rá bizonyíték :D ).

Mivel újfent rengeteget hányt szegénykém a további napokban, így a gyomrában nem maradt túl sok minden. De kaka továbbra is ürült. Bár kevés, de legalább volt. Az altatás és kipiszkálás előtt ez nem volt jellemző. Továbbra is kapta a turmixokat (búzafűs, májasos, csirkés és ezek variációi), tejfölt, tejet, stb. Azért volt erre szükség 2 napig, mert azt vettem észre, hogy ha nem pépeset kap, akkor az kijön belőle felülről és az elzáródáskor 3szor kapott olyan injekciót, mely a bélperisztaltikát serkentőleg hat.
Majd lassan, fokozatosan szoktattam vissza a darabosra. Hála, már nem hányt. És végtermék is ürült és ürül azóta is, így elméletileg megnyugodhatok. A következő elzáródást elkerülendő sűrűbben van fésülve a cicalány (nagyon hasznos lenne egy Furminátor), meg kap szőroldó pasztát.
Ha valakinek meg van fölös, eladó, használt CicaFurminátora reális áron, akkor azt nagyon szívesen megvenném és elképesztően örülnénk neki. Tervezem egy ideje, de sajnos mindig közbejön valami váratlan kiadás...😔 Amivel nem lenne gond abban az esetben, ha lenne mibű, de sajnos nem vagyunk eleresztve anyagilag:

-Nyáron az egyik esti kutyasétáltatáskor találtam rá egy balesetes cicára. Ügyeletes állatorvost hívtam, jött és megállapította, hogy menthetetlen szegény. 😢 Belső vérzés, gerinc ripityára törése, állkapcsa úgyszintén. Így altatás várt rá. Az orvos elmondása alapján pár perc/óra múlva meghalt volna beavatkozás nélkül is, de nekem nem lett volna szívem otthagyni, laikusként ezt eldönteni képtelenség.
Nem volt nálam 10 ezer Ft.- ekkor (sem), így bizalmi alapon hitelre segítette át a szivárványhídon túlra szegényt, amit pár napon belül kifizettem. Sokan idiótának és felelőtlennek tartottak emiatt, de nem érdekel, én így továbbra is tudok a tükörbe nézni hányinger nélkül, míg ha ott hagytam volna szegényt, akkor nem biztos; sőt, tuti, hogy nem. ("Vicces", hogy az egyik illető, aki hülyének titulált ezért, és a szemembe is mondta, hogy az vagyok, ő a saját egészséges, középkorú macskáját altatta el, mert páran felrótták, hogy hullik a szőre...).
18+!!!

-Mókuska bélelzáródásának elhárítása, utókezelése, gyógyszerei min. 15 ezer novemberben.

-A Cuki fonalférges (cérnagilisztás) lett. Töröltem a popóját és hát egyszercsak feltűnt egy mini, mozdulatlan kukacszerűség, melyről egyből gondoltam, hogy nem emésztetlen rost. Lefotóztam, majd másnap irány az orvos.
A leányzót nem vittem, mert fölöslegesnek tartottam. Nem voltam kétségbeesve, én is átestem rajta, meg olvasgattam már erről régebben is és tudtam, hogy nem világkatasztrófa, sőt, az emberek 50% átesik rajta.
A doktornő ismét jófej volt. Megtudtam, hogy ő is volt gyerekkorában érintett, meg jót röhögtünk azon is, hogy kérdeztem, hogy az apjának és nekem kell -e félnünk, hogy bennünk is vannak ilyen girnyók; kell -e bogyó, de mondta, hogy szinte 100%, hogy nem. Meg azt is megtárgyaltuk, hogy olvasataink szerint a bélrendszert érintő autoimmun betegségek tekintetében nagy valószínűséggel bélférges periódus jelentősen csökkenti a rizikót, jó irányba tereli az immunrendszert egy esetleges fertőzöttség.
Vidáman jöttem ki a rendelőből, de a gyógyszertárból már kevésbé, ugyanis 5000 Ft volt a gyógyszer. Remélem nem ért senki sem félre, ha többszörös árban lenne, akkor is minden követ megmozgatnánk, hogy meg tudjuk venni, de azért jócskán túlzónak érzem ezt az összeget, pláne, hogy egy igencsak elterjedt fertőzöttségről van szó (lakosság 50%-a érintett). 6 szemes a doboz, és 2-őt kellett beszednie 2 hetes időközzel, a 2. hetit ma kapta. Kedves dolog lenne, ha kisebb kiszerelésben is árulnák!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a fajta férgesség semennyire sem függ össze az állattartással, ugyanis ezek a szenyák kizárólag az ember bélrendszerében telepednek meg, szaporodnak el, leginkább kisgyerekes közösségekben terjednek, nem köztigazdájuk a kutyák/macskák!

2017. november 26., vasárnap

Mókuska bélelzáródása

Először is elnézést kérek, hogy a fb-os ígéretemmel ellentétben nem írtam péntek este, hogy mi van a cicánkkal. Annyira szétcsúsztam, hogy nem voltam képes erre. De most összefoglalom a történteket.

Szerdán hányt egy nagy szőrcsomót a macsek. Majd utána még sokszor ürült ily módon a gyomortartalma. Ilyen nem volt még, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy legelt szobanövényt, vagy bezabált vagy valami gyorsan múló kórság lehet a ludas. Sajnos nem ez volt a helyzet... Csütörtökön is folyamatosan hányt, ekkor a szerdával ellentétben még a víz sem maradt meg benne. :( Borzasztó volt így látni. Nagyon féltem, hisz a környezetemben tudok 2 bélelzáródásos esetet is és tisztában vagyok azzal, hogy milyen alattomos g*ciség ez és hogy akár végzetes kimenetelű is lehet. :(

Péntek reggel elmentünk az állatorvoshoz. Mondtam neki, hogy mi hogy volt, mire gyanakszom. Adott neki egy bélműködést gyorsító injekciót és az volt a terv, hogy ha ennek hatására távozik a valami, akkor szuper; ha nem, akkor 11kor fel lesz nyitva. Mindezek előtt volt uh (sejtésem szerint daganatos elváltozást nézett, szerencsére nem talált), meg tapintásos vizsgálat is, amely során érzett keményedést egy ponton.

Nem volt produktum, így el lett altatva a drágaságunk. Annyira izgultam, hogy volt egy pont, mikor úgy éreztem várakozás közben, hogy menten elájulok, de szerencsére valahogy sikerült elkerülni. Ebben nagy szerepe volt annak az állatvédő, állatmentő ismerősömnek, aki fuvarozott bennünket és ott volt velem a váróban és a beszélgetés kapcsán hozzájárult ahhoz, hogy ne omoljak össze.
Az orvos mondta, hogy vágás előtt azért megpróbálja végbélen keresztül eltávolítani a valamit. Nem sokkal az altatás után behívott a műtőbe és mondta, hogy talált egy kőkemény valamit, amit sikerült összeroppantva eltávolítani belőle és nagy valószínűséggel ez okozhatta a folyamatos hányást. Nem volt nagy, nem volt idegen tárgy (erre is gyanakodtam), de fogalmam sincs, hogy mi lehetett. A lényeg, hogy megszabadult tőle. Elméletileg az okozhatta, hogy mivel már idős hölgy, így bélrenyhesége lehet és ezért sikerült a pangás kapcsán annyira bekeményednie a bélsárnak egy szakaszon, hogy nem ment tovább. Ingere nem volt, nem erőlködött, mert gondolom fentebb történt a dugó, mint ami ingerelte volna, de az injekció kapcsán a popójához közelebb került gondolom én, így ki lehetett szedni.
Kapott antibiotikumot, meg hányáscsillapítót, majd jöhettünk haza.

Kb. 4 órával az altatás után kezdett ébredezni. Dülöngélt rendesen szegénykém, és rohadtul nem volt jól. Ok, hogy ez természetes valamilyen szinten, de ez nekem nem tetszett, és az sem, hogy nem javult órák múlva sem és zavartan viselkedett. Radiátorra fel, le, fel le. Persze ő nem érzékelte azt, hogy egyedül nem tud felugrani, meg ha már feltettem, akkor is egy fordulat kapcsán is kérdéses volt, hogy lezuhan -e. 2szer majdnem sikerült neki, de egyszer az Embör, egyszer meg én voltam résen. Állandó felügyeletet igényelt addig, míg az egyensúlyérzékelése nem rendeződött, (ez késő estekor történt meg). És mivel  délután végére már 1 napja nem pisilt, így vissza az orvoshoz. Kapott infúziót, újabb 2 injekciót, másnap délelőttre kontrollt. Majd haza.
Az infunak köszönhetően kétszer pisilt, aminek nagyon örültem, hisz ez azt jelenti, hogy működik a veséje. Szegénykémnek az infúziós folyadéka a lapockái közül lefolyt az egyik oldalára, szinte  vállától a lábfejéig csüngött egy óriási dudor.


Egy icipici kaját elfogadott, ami reményt adott. És az is, hogy benne maradt.

Szombat reggelre a lábánál lévő duzzanat eltűnt, viszont ödémás lett az arcocskája. Az orra vonala majdnem egyben volt a homlokával. :O  (a kép nem adja vissza, de tényleg nagyon durva volt!)



Az orvos adott két szurit, legközelebb hétfőn kell mennünk. Nagyon bízom benne, hogy rendbejön!
Jó jel, hogy minimális táplálékot már hajlandó elfogyasztani. Főztem neki csirkehúst. Icipici darabokra cincáltam. Szegénykém az első falatoknál bár bekapta a darabkákat, de olyan gyenge volt, hogy csomószor kipottyant a szájából, de azért pár részecske a pocóban landolt. És ami szintén fantasztikus: bent is maradt. Viszont inni nem volt hajlandó vizet sem és húslét sem, még a kezemről nyalogatva sem. Így azt csináltam, hogy leturmixoltam a husit a lével, így az ujjamról lenyalogatta. Tányérjából nem fogadja el, nem csak ezt, mást sem, viszont az ujjamról igen. Lehet, hogy azért nem, mert összekötötte a kajás tálkájait a hányással? Elképzelhető szerintem.

Továbbra is szorítsatok kérlek, hogy felépüljön Mókuska! Eddig nagyon jól küldtétek a cicacsít ;) <3 Akkor lehet csak megnyugodni teljesen, ha kakil majd. Persze mivel jócskán ki van ürülve az emésztőrendszere és csak fokozatosan lehet emelni a kaja mennyiségét, így napok kérdése az, hogy végre újra belesz*rjon az alomba. Nem hittem volna, míg nem lett gyerekem és 2 kutyám és 1 macskám, hogy a kaksi ennyire fontos szerepet fog betölteni az életemben... :D

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...