2017. augusztus 1., kedd

Május, június, július

Május:
Nagyon szép és megható volt az idei anyák napi ünnepség is. ❤ Most közös műsor volt és az évben tanultakat fűszerezték meg az anyák napi mondanivalóval. Annyira drágák és ügyesek voltak.
Ebben a hónapban volt egy kirándulás is az ovis csoport által, ami nagyon jól sikerült. Vonattal mentünk egy közeli üdülőhelyre. Volt bográcsozás, fagyizás, játszóterezés. Rendesen el is fáradt szerintem a legtöbb résztvevő. :)


Szülinapjára (áprilisban) kapott biciklit, tetszett neki. Pótkerekes. Pont a mérete, de valahogy nem ment a tekerés. Ő anno nem kismotorozott, bébitaxit vagy mit sem hajtott, nem érzett rá az ízére. De most megtört a jég. Lendületadás után már tekeri és a kormányozás is jól megy. Van, hogy ekkor is el akar menni autiba, de nem akarom hagyni, hogy összekapcsolja, hisz ha a későbbiekben már élesben, kétkerékkel, a forgalomban fogunk binyózni, akkor azért elengedhetetlen, hogy odafigyeljen és ne rögzüljön neki, hogy a biciklin lehet "autiföldén" lenni.


A hagyományokhoz híven idén is volt családi nap az oviban, amit sajnos az esőzés kissé megzavart, de ettől függetlenül remek volt a hangulat. Tetszett a csajszinak az egész, beült a rendőrautóba, felpróbálta a tűzoltó sisakot, trambulinozott, bulizott egy nagyot. ☺
A helyi kutyamenhelyen volt gyermeknapi program, itt is szuperül éreztük magunkat. Volt baba strucc/kölyök kutya/cica simogatás, lovaglás, lovaskocsikázás, stb.






Június:
Kifestettük az előszobát, meg a nagyszobát és természetesen a Cukker is segített. 
Ellátogattunk egy közeli arborétumba, ahol természetesen a legtöbb időt az ottani játszótéren töltöttünk. ☺
Megnéztük a soltszentimrei csonka tornyot.


Tetszett neki, piknikezett is egyet uzsiidőben:




Július:
Játszóterezünk, lazulunk, strandolunk, megyünk ide-oda. (én mondjuk mindezek mellett a hétköznapokban feszülök, mert nagyon hosszú a 3 hónap ovi/fejlesztés-nélküliség...és még hátra van bő 1 hónap és nem csak nekem sz*r, hanem neki is ).
Horgászott, vagyis fogta a botot, meg hálóval cipelt egy mocsári teknőst (aki horogra akadt, de természetesen egy kis nézegetés, vizsgálódás után szabadon lett engedve).





Ellátogattunk egy jótékonysági Tompeti és barátai előadásra. Az oda való út és a sorban állás is elég neccesre sikeredett.  Volt, hogy egy előttünk álló férfit meglökött, meg folyamatosan azt ordibálta, hogy nem akar menni, meg hogy utálja a Tompetiéket. Ehhez képest a koncert alatt remekül érezte magát a kis "büdöse"... 樂 

2017. július 14., péntek

Pedagógiai Szakszolgálat

A héten kaptuk meg a szakvéleményt írásos formában. Szóban a vizsgálat után elmondták mindezek nagy részét, alá is írtuk. Csak pozitív tapasztalataink vannak velük. Sokan félnek tőlük (szerintem sokszor alaptalanul). Mikor először jártunk náluk, akkor is korrektek és rugalmasak voltak. Most is. És alaposak.
Lehet, hogy az ellenszenv, félelem velük kapcsolatban azért is létezik, mert nyersen írják le az adott gyermek állapotát és ez sok szülőnek fáj. Igen, nekünk is szarul esett, hiába tudtuk, hogy így van... Mégis baszottul fos érzés volt olvasni olyat pl, hogy "alacsony átlagos intellektuális működés regisztrálható a gyermeknél". De ezen túl kell lépni és örülni az elért sikereknek. Bár nem egyszerű lelkileg, de a gyerkőc érdekében is muszáj!







2017. június 13., kedd

Qrva vírusos szemölcs!

Meg persze qrva egészségügy is! Nagyon mérges vagyok! Meg félek is. Hisz ha egy ilyen viszonylag egyszerű dolgot nem tudnak megoldani, akkor rettegéssel tölt el, hogy egy esetleges bonyolultabb, összetettebb betegségnél milyen kilátások vannak? (Mondjuk az eddigi 6 év tapasztalatait figyelembe véve nem maszek úton nem sok jóra számíthat az ember :( meg hát ugye olvasva, hogy milyen helyzetben van az eü., hány tízezren halnak meg évente a szar állapotok miatt...)

Majd lesz májusi összefoglaló is, de most ez így annyira kihozott a sodromból, hogy muszáj kiírnom magamból! :) 

Szóval vírusos szemölcs van a nagylány talpán. Vagyis szemölcsök, kettő egymás mellett, jó mélyen. :( Bűntudatom is van, hogy nem vettem előbb észre, de már nincs mit tenni. Elvittük hát sztk/tb alapon bőrgyógyászhoz. Közölte, amit sejtettünk (hogy szemölcs, meg hogy jó nagy), majd pár pillanat múlva se szó se beszéd elkezdte fagyasztani... Nem bántam volna, ha a kislányomat és bennünket tájékoztat, hogy mi fog következni. A Cuki nem sírt, szerintem szinte pillanatnyi sokkot kapott, lefagyott ő is, nem csak a szemölcsei (jah azok nem :/ ), nem értette, hogy mi történik. Ezután 1 hét múlva kellett visszamennünk, ekkor már tudta, hogy mi fog következni. A 2.-nál nem a doktornő, hanem az asszisztens fagyasztotta. Mint az ezt követő 3 alkalommal is. Olyan érzéketlen volt, hogy nem igaz, még a dokinőnél is fancsalibb volt, pedig ő sem egy cukibomba :D  + még azt is felrótta, hogy volt pofánk odamenni fél 5-kor (6-ig van rendelés!) természetesen nem így fogalmazott, hanem hogy legközelebb jöjjünk legkésőbb 4-re (így is tettünk a kövi alkalomkor, vagyis már fél4 körül ott voltunk majd ugyanúgy mint előtte fél5-kkor kerültünk sorra azzal a különbséggel, hogy várakoztunk majd 1 órát...)!
Egy kedves szót, egy elterelő hadművelet sem vetett be, teljesen látszódik rajta a fásultság, amit megértek, de könyörgöm, legalább a gyerekekkel szemben lenne/lennének emberségesebbek!!! De neeem... Volt, hogy le is szidta, hogy ne hisztizzen. Ketten az apjával alig tudtuk sokszor lefogni. Elméletileg nem fáj, de akkor is basszus! Ja, nem fáj akkor, ha úgy csinálják, hogy hatástalan a kezelés és akkor lehet menni hatmilliószor. Biztos drága a lidokain vagy f*szom tudja. Nagyon elegünk volt már mindhármónknak, és a pontot az i-re a legutóbbi alkalom tette fel: végzett a hölgy a fagyasztással, mi vártunk illedelmesen, erre szemöldökfelhúzva közli, hogy (mért nem takarodtok már) készen vagyunk. Ezután kérdeztem, hogy mi a következő lépés, kell -e még jönni, mit gondol, kb. még hány kezelés kell a gyógyulásig, mire a válasz: -Hát el lehet jönni megmutatni. A 4 fagyasztásról egyetlen papírt sem kaptunk, számomra ez is kissé fura. Szerencsére már megtanultam valamennyire visszafogni magam, így anyázás nélkül megköszöntem és elhagytuk a helyszínt. Nem volt könnyű! Tudom, hogy nem életveszély a szemölcs, de hogy ilyen felszínes, foskaki ellátást kapjon egy kisgyerek ötször, az azért felkúr. Ha nem a saját gyerekemről lenne szó, akkor is hasonló erejű dühöt éreznék!

Így most kipróbáljuk a szalicilsavas megoldást, hátha valaha el fognak tűnni ezek a rohadékok a lábáról! Jelenleg a Naturlandost kűggyük naponta kétszer. Látok változást, van remény. A kisebbik szerintem az 1 hetes kenegetés hatására is el fog múlni, a nagyobb viszont még kapni fog egy második adagot is (1 hét kezelés után kell tartani 1 hét szünetet)

Az is bosszant, hogy semmi kiegészítő megoldást nem javasoltak, aláírattak velünk egy olyan papírt, hogy vállaljuk a fagyasztás esetleges szövődményeit, meg az otthoni utókezelést (víz/vérhólyag vágást, fertőtlenítést) oszt csókolom. Természetesen ezt sem előtte, hanem a legelső beavatkozás után (nem tiltakoztunk volna ellene, de szerintem a sorrendiséggel némi gond volt így...). Megjegyezném, hogy egyszer sem keletkezett semmiféle hólyag így gecire nem tudtuk, hogy mit vágjunk ki és mit nem...
Jelenleg csak reménykedni tudunk, hogy használ ez a szer és nem kel magán úton elintézni ezt (is!) -közalkalmazotti bérből és ápolásiból-.



(Nekem is volt ilyenem. Első körben szintén fagyasztották folyékony nitrogénnel, de nem fújóssal, hanem gézes pálcikával, és olyan mélyre hatoltak, hogy úgy vérzett, hogy azt hittem, soha nem fog elállni, napokig alig tudtam járni, kurvára fájt. És hát mindezek ellenére igen hamar kiújult... 
Ezután anyu valahogy elintézte, hogy sebészileg kimetszésre kerüljön. Az orvos mondta, hogy az érzéstelenítő miatt nyomást fogok érezni (így is volt), majd elkezdte kivágni, amiből semmit nem éreztem, majd meg is mutatta a kivágott genyát, mert mondtam neki, hogy szeretném látni, kíváncsi vagyok. Véres kis bőrcafat volt egy gézlapon, nem volt szép, de megnyugvással töltött el hogy valszeg végleg elbúcsúzhatom tőle. És így is lett. Kaptam 2 öltést, és ennyi. Hogy lekopogjam, azóta sem tért vissza. Viszont szegény kislányomat meg annyira sajnálom, hogy a saját példánk alapján kb 20 év távlatából nemhogy hatékonyabb lenne a rendszer, hanem sokkal szarabb.)

2017. június 1., csütörtök

Áprilisi összefoglaló

Annyira rohadtul haragszom magamra, hogy ennyire elhanyagolom a blogot, hogy nem igaz! Lusta dög vagyok. :( Reménykedem benne, hogy sikerül összeszednem magam és írni rendszeresebben!

Április 11-én volt a szülinapja. Még így 6 év után is feltörnek az emlékek elég brutkón a születésével kapcsolatban, de azért már sokkal könnyebb. (Nem kerülget sírógörcs pl.) Még pár év és hátha csak a szülinapra tudok majd koncentrálni... Ennek egyik lépcsőfoka az lenne, ha végre megírnám a Másállapotot a szülészetben-nek a történetünket. Csak azt is meg kéne fogalmazni, ami nem az erősségem. De rajta vagyok. Idővel majdcsak összejön! :)
Volt két tortája (1 az oviba, egy a családi bulira), természetesen mindkettőnek szamócásnak kellett lennie, hisz egy ideje eperfüggő lett. Pedig régebben nem volt hajlandó még megkóstolni sem, változnak az idők.

Kapott sok szuper ajándékot, örült mindennek. Köztük volt egy bicikli is, és pár gyakorlás után meg is tanult vele hasítani (alig bírom utolérni futva, elég ijesztő).
Elindulni még nem tud, de ha kicsit meglökjük, akkor utána már ügyesen teker. (pótkerékkel megy, nem kétkeréken, de számunkra ez is nagyon fantasztikus és büszkék vagyunk.)
Továbbra is felfoghatatlan a számomra, hogy már 6 éves! Lekakilom, hogy közhely, de tényleg most született, lassan meg már iskolás lesz. :O

Az egyik "kedvencem" is e hónapban történt: státuszvizsgálat. Nem volt semmi gond, csak az előzmények miatt én eléggé félve és szkeptikusan állok ehhez az egészhez.
A látásvizsgálatnál bizonytalan eredmény született, ugyanis nem tudni, hogy magát a feladatot, a mutatás módszerét nem értette, vagy pedig szemüveg kell neki. Abban maradtunk, hogy ismét megyünk szemészetre, biztos ami biztos alapon. (Kaptunk is időpontot októberre...)
A státusznál nekem az egy kicsit fura volt, hogy előtte pár hónappal már beszéltünk a védőnővel (összefutottunk a rendelőben, mert hát az utóbbi időben rengetegszer volt beteg), hogy kéne, pontosan mikor, meg hogy oltás is lesz és hogy ne mondjam el neki. Ezzel abszolút nem értek egyet. Megkérdeztem az egyik óvónőjét is a leányzónak és megerősített abban, hogy jók az anyai megérzéseim, miszerint nem a titkolózás, tagadás a helyes. Szerintem ez autista és neurotipikus gyereknél is egyértelmű: nem titkolózunk, hanem felvilágosítjuk őket, hogy mi fog velük történni. Anyu példáját követve készítettem fel: mondtam neki, hogy lesz injekció, amit a doktornéni a hűtőből fog elővenni, és fájni is fog picit. Ennek érzékeltetése gyanánt megcsíptem a kézfejét kb. annyira, mint amennyire szerintem fájdalmas egy szuri. Nem is volt gond, le lett fogva, de ha nem, akkor is tűrte volna, ebben biztos vagyok. Azt mondta, hogy nem is fájt.

Voltunk fülészeti kontrollon is, ami javulást mutatott hála! Még nem az igazi, de már csak 2 hetes gyógyszerelést írtak elő (ugyanazokat), és 2 hónap múlva ellenőrzést. Remélem akkor már jó lesz az eredmény.

2017. április 3., hétfő

Iskolaérettségi vizsgálat

Március 27-én volt behívónk a vizsgálatra. (Alapból már decemberben is mehettünk volna, de lebetegedett, így halasztani kellett.)
Rossz szokásomhoz híven szétstresszeltem magam, pedig kár volt. Tudtam, hogy ezen annyira nem múlik nagy dolog, hisz 1 évvel a vizsgálat eredményétől függetlenül is tovább marad oviban, de akkor is bennem volt az aggodalom.
Busszal mentünk, türelmes volt az úton, nem volt balhé. :) Előre készítgettük, hogy hová megyünk, mit fognak vele csinálni, miért van erre szükség.
Majdnem eltévedtünk, de aztán azért időben sikerült megérkeznünk. (Megzavart, hogy az épületen több tábla is volt, melyek közül legnagyobb a mák-é, mondom akkor biztos ez az egész az övék, így tovább álltunk, de aztán megkérdeztünk egy járókelőt, aki megerősített abban, hogy bizony ottan van. 4 éve voltunk legutóbb és hát kopnak az emlékek... De a lényeg, hogy sikerült odatalálnunk. :)

Nem kellett sokat várni, mehetett a nagylány az első vizsgálatra. Nem értek hozzá, de szerintem ez egy általános felmérés lehetett. Nem tudom, hogy auti spec volt -e, nem is lényeges, csak én így éreztem. Mindvégig bent lehettünk. Nagyon szimpatikus volt, hogy alapból a termekben 2 szék volt a szülőknek.
Aranyos volt, többször hátrafordult, hogy segítsünk, de hát nem tehettük.
Nagyon ügyes volt. Nem akarok hazudni, de szerintem több, mint 1 órán keresztül tartott az első (1 órás minimum volt, abban nem vagyok biztos, hogy több volt -e). Végig feladathelyzetben maradt, ami nem kis teljesítmény. Koncentrált ezerrel, egyem is meg!
Ezen az állomáson olyan feladatok voltak, hogy: válaszolnia kellett kérdésekre: mikor született, hol, hogy hívják anyut, aput, milyen csoportba jár, hol lakik, mikor van a szülinapja, milyen évszakok vannak, most mi van épp, milyen nap van, milyen hónapok vannak, mi volt február előtt, stb. Ezeket szinte hibátlanul megválaszolta.
Majd volt rajzos, ixelős rész, aminél szerintem magát a feladatot nem értette, a vizsgálót végző szerint viszont magát a fogalmakat nem. Lehet, mindkettőben van igazság. Az volt ekkor a feladat, hogy x-et kellett rajzolnia oda, ami egyforma. Ez nem igazán ment. De így is tök sokat eltalált. :)
Volt memória teszt. Verbális és képi is. Természetesen a képinél többet vissza tudott mondani.
Másolnia is kellet. Mutattak neki egy képet (pl. 2 egymást metsző karika) és ezt le kellett rajzolnia. Több-kevesebb sikerrel ment is. A ceruzafogására mondta a hölgy, hogy van min még csiszolni.
A rajzolás további része volt, hogy egyenes vonalon, hullámoson vezesse a ceruzát.
Jaj, meg annyira édes és határozott volt az egyik feladatnál: szívecskéket kellett volna színeznie kékkel, erre mondta, hogy a szív piros. :D Nem volt piros ceka (ki volt törve a hegye), de a vizsgáló kihegyezett egyet. :) Örülök, hogy ilyen határozott és kiáll az igazáért.

Ezután volt egy kis szünet, majd jött a kövi vizsgi. Az ezt végző hölgy úgy sejtem, hogy autizmusban jócskán jártas. Meg szerintem ez volt a direkt autis vizsgálat. Bár nem mernék rá megesküdni, de én így érzékeltem. Egy újabb terembe kellett mennünk, melynek egyik sarkában játéksziget volt (gondolom nem véletlenül... :) ) Fel is keltette a Cuki érdeklődését, de rá lehetett könnyedén venni arra, hogy leüljön a nénivel szembe és figyeljen a feladatokra. Itt többször hátrasasolt a játékokra, de simán vissza lehetett zökkenteni. Végig feladathelyzetben maradt. És én amúgy úgy láttam, hogy tetszett neki ez az egész vizsgálósdi.
Ennél az állomásnál szerintem jócskán nehéz feladatok voltak. Ugyanolyan kocka akármit építeni, mint amit a néni, majd ez tovább bonyolódott olyannal, hogy még a mintáknak is egyezniük kellett. De csak felülnézetből. :O
Volt csoportosítós rész. Kezdte a hölgy szóban, de ezt nem tudta megoldani. Majd miután szinte ugyanazokat a kérdéseket feltette vizuális megsegítéssel, egyből vágta.
Miután vége lett, mondta a Cukkancsunknak, hogy nyugodtan nézze meg a játékokat. Szó szerint vette a drágánk és kissé összezavarodottan, félúton megtorpanva kérdezte a testbeszédével, hogy tényleg csak nézheti? Mi az apjával mondtuk neki, hogy úgy érti a néni, hogy játszhat velük. Ezután nekibátorodott. Mire a hölgy válasza az volt, hogy nem véletlenül fogalmazott így. :)

Az eredmény: az átlag szint alján van iskolaérettségileg, szóval már most is mehetne iskolába szeptembertől. De marad még 1 évet oviban, ahogy el is volt tervezve. Számomra meg nem az átlag alján van, hanem erőteljesen fölötte! Rengeteget küzdött (küzdöttünk), hogy ide jusson. Ő állta a sarat rendületlenül (orvosi vizsgálatok tömkelege, Dévény, TSMT, stb.), mi csak asszisztáltunk.
Normál tanmenetű osztályt jelöltek ki neki, ami szuper, csak azt hiányolom, hogy egyáltalán nem történt megjegyzés arról, hogy lehetőleg kis létszámúba és/vagy gyógyped. asszisztenssel vagy valami. Értesülésem szerint a kijelölt intézményben már 2 éve nincs kis létszámú osztály indítva, mert annyira kevés a gyerkőc, hogy nem tudják kivitelezni....Az óvónő azt mondta (autispec szakember), hogy próbáljuk meg a sima iskolát majd, hisz úgy látja, hogy menni fog neki, meg húzóerő lesz a többi gyerek. Ha meg nem tud beilleszkedni, akkor is van kövi lépéstervezet: helyi Göllesz vagy a kecskeméti spec. suli).

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...