2017. december 13., szerda

Mókuska emésztése, anyagiak, férgesség...

Ott hagytam abba, hogy vártam a kaksit. Hétfőn (11.27.) reggel meg is történt. Nagyon örültem neki, de tényleg. És kicsit el is bíztam magam, hisz úgy voltam vele, hogy most már hátradőlhetek. Nem így történt... Kedden ugyanis újra hányt ugyanúgy szőrgombolyagot, mint a vész kezdetekor. Próbáltam nem túlaggódni, de természetesen ismét idegroncs lettem és nem is hiába, hisz megint nem csalt a megérzésem, mert innentől kezdve szintén alig maradt meg benne bármi is. Elkezdtem adni neki mindenféle hashajtó jellegű kaját: tejföl, tej, olajos hal, fű, stb. Úgy tűnt, hogy műkszik, ugyanis volt kaksi. Így egy kissé megnyugodtam, hogy elzáródása biztos nincs (nem akarok a részletekbe belemenni, de a végtermékében volt rá bizonyíték :D ).

Mivel újfent rengeteget hányt szegénykém a további napokban, így a gyomrában nem maradt túl sok minden. De kaka továbbra is ürült. Bár kevés, de legalább volt. Az altatás és kipiszkálás előtt ez nem volt jellemző. Továbbra is kapta a turmixokat (búzafűs, májasos, csirkés és ezek variációi), tejfölt, tejet, stb. Azért volt erre szükség 2 napig, mert azt vettem észre, hogy ha nem pépeset kap, akkor az kijön belőle felülről és az elzáródáskor 3szor kapott olyan injekciót, mely a bélperisztaltikát serkentőleg hat.
Majd lassan, fokozatosan szoktattam vissza a darabosra. Hála, már nem hányt. És végtermék is ürült és ürül azóta is, így elméletileg megnyugodhatok. A következő elzáródást elkerülendő sűrűbben van fésülve a cicalány (nagyon hasznos lenne egy Furminátor), meg kap szőroldó pasztát.
Ha valakinek meg van fölös, eladó, használt CicaFurminátora reális áron, akkor azt nagyon szívesen megvenném és elképesztően örülnénk neki. Tervezem egy ideje, de sajnos mindig közbejön valami váratlan kiadás...😔 Amivel nem lenne gond abban az esetben, ha lenne mibű, de sajnos nem vagyunk eleresztve anyagilag:

-Nyáron az egyik esti kutyasétáltatáskor találtam rá egy balesetes cicára. Ügyeletes állatorvost hívtam, jött és megállapította, hogy menthetetlen szegény. 😢 Belső vérzés, gerinc ripityára törése, állkapcsa úgyszintén. Így altatás várt rá. Az orvos elmondása alapján pár perc/óra múlva meghalt volna beavatkozás nélkül is, de nekem nem lett volna szívem otthagyni, laikusként ezt eldönteni képtelenség.
Nem volt nálam 10 ezer Ft.- ekkor (sem), így bizalmi alapon hitelre segítette át a szivárványhídon túlra szegényt, amit pár napon belül kifizettem. Sokan idiótának és felelőtlennek tartottak emiatt, de nem érdekel, én így továbbra is tudok a tükörbe nézni hányinger nélkül, míg ha ott hagytam volna szegényt, akkor nem biztos; sőt, tuti, hogy nem. ("Vicces", hogy az egyik illető, aki hülyének titulált ezért, és a szemembe is mondta, hogy az vagyok, ő a saját egészséges, középkorú macskáját altatta el, mert páran felrótták, hogy hullik a szőre...).
18+!!!

-Mókuska bélelzáródásának elhárítása, utókezelése, gyógyszerei min. 15 ezer novemberben.

-A Cuki fonalférges (cérnagilisztás) lett. Töröltem a popóját és hát egyszercsak feltűnt egy mini, mozdulatlan kukacszerűség, melyről egyből gondoltam, hogy nem emésztetlen rost. Lefotóztam, majd másnap irány az orvos.
A leányzót nem vittem, mert fölöslegesnek tartottam. Nem voltam kétségbeesve, én is átestem rajta, meg olvasgattam már erről régebben is és tudtam, hogy nem világkatasztrófa, sőt, az emberek 50% átesik rajta.
A doktornő ismét jófej volt. Megtudtam, hogy ő is volt gyerekkorában érintett, meg jót röhögtünk azon is, hogy kérdeztem, hogy az apjának és nekem kell -e félnünk, hogy bennünk is vannak ilyen girnyók; kell -e bogyó, de mondta, hogy szinte 100%, hogy nem. Meg azt is megtárgyaltuk, hogy olvasataink szerint a bélrendszert érintő autoimmun betegségek tekintetében nagy valószínűséggel bélférges periódus jelentősen csökkenti a rizikót, jó irányba tereli az immunrendszert egy esetleges fertőzöttség.
Vidáman jöttem ki a rendelőből, de a gyógyszertárból már kevésbé, ugyanis 5000 Ft volt a gyógyszer. Remélem nem ért senki sem félre, ha többszörös árban lenne, akkor is minden követ megmozgatnánk, hogy meg tudjuk venni, de azért jócskán túlzónak érzem ezt az összeget, pláne, hogy egy igencsak elterjedt fertőzöttségről van szó (lakosság 50%-a érintett). 6 szemes a doboz, és 2-őt kellett beszednie 2 hetes időközzel, a 2. hetit ma kapta. Kedves dolog lenne, ha kisebb kiszerelésben is árulnák!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a fajta férgesség semennyire sem függ össze az állattartással, ugyanis ezek a szenyák kizárólag az ember bélrendszerében telepednek meg, szaporodnak el, leginkább kisgyerekes közösségekben terjednek, nem köztigazdájuk a kutyák/macskák!

2017. november 26., vasárnap

Mókuska bélelzáródása

Először is elnézést kérek, hogy a fb-os ígéretemmel ellentétben nem írtam péntek este, hogy mi van a cicánkkal. Annyira szétcsúsztam, hogy nem voltam képes erre. De most összefoglalom a történteket.

Szerdán hányt egy nagy szőrcsomót a macsek. Majd utána még sokszor ürült ily módon a gyomortartalma. Ilyen nem volt még, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy legelt szobanövényt, vagy bezabált vagy valami gyorsan múló kórság lehet a ludas. Sajnos nem ez volt a helyzet... Csütörtökön is folyamatosan hányt, ekkor a szerdával ellentétben még a víz sem maradt meg benne. :( Borzasztó volt így látni. Nagyon féltem, hisz a környezetemben tudok 2 bélelzáródásos esetet is és tisztában vagyok azzal, hogy milyen alattomos g*ciség ez és hogy akár végzetes kimenetelű is lehet. :(

Péntek reggel elmentünk az állatorvoshoz. Mondtam neki, hogy mi hogy volt, mire gyanakszom. Adott neki egy bélműködést gyorsító injekciót és az volt a terv, hogy ha ennek hatására távozik a valami, akkor szuper; ha nem, akkor 11kor fel lesz nyitva. Mindezek előtt volt uh (sejtésem szerint daganatos elváltozást nézett, szerencsére nem talált), meg tapintásos vizsgálat is, amely során érzett keményedést egy ponton.

Nem volt produktum, így el lett altatva a drágaságunk. Annyira izgultam, hogy volt egy pont, mikor úgy éreztem várakozás közben, hogy menten elájulok, de szerencsére valahogy sikerült elkerülni. Ebben nagy szerepe volt annak az állatvédő, állatmentő ismerősömnek, aki fuvarozott bennünket és ott volt velem a váróban és a beszélgetés kapcsán hozzájárult ahhoz, hogy ne omoljak össze.
Az orvos mondta, hogy vágás előtt azért megpróbálja végbélen keresztül eltávolítani a valamit. Nem sokkal az altatás után behívott a műtőbe és mondta, hogy talált egy kőkemény valamit, amit sikerült összeroppantva eltávolítani belőle és nagy valószínűséggel ez okozhatta a folyamatos hányást. Nem volt nagy, nem volt idegen tárgy (erre is gyanakodtam), de fogalmam sincs, hogy mi lehetett. A lényeg, hogy megszabadult tőle. Elméletileg az okozhatta, hogy mivel már idős hölgy, így bélrenyhesége lehet és ezért sikerült a pangás kapcsán annyira bekeményednie a bélsárnak egy szakaszon, hogy nem ment tovább. Ingere nem volt, nem erőlködött, mert gondolom fentebb történt a dugó, mint ami ingerelte volna, de az injekció kapcsán a popójához közelebb került gondolom én, így ki lehetett szedni.
Kapott antibiotikumot, meg hányáscsillapítót, majd jöhettünk haza.

Kb. 4 órával az altatás után kezdett ébredezni. Dülöngélt rendesen szegénykém, és rohadtul nem volt jól. Ok, hogy ez természetes valamilyen szinten, de ez nekem nem tetszett, és az sem, hogy nem javult órák múlva sem és zavartan viselkedett. Radiátorra fel, le, fel le. Persze ő nem érzékelte azt, hogy egyedül nem tud felugrani, meg ha már feltettem, akkor is egy fordulat kapcsán is kérdéses volt, hogy lezuhan -e. 2szer majdnem sikerült neki, de egyszer az Embör, egyszer meg én voltam résen. Állandó felügyeletet igényelt addig, míg az egyensúlyérzékelése nem rendeződött, (ez késő estekor történt meg). És mivel  délután végére már 1 napja nem pisilt, így vissza az orvoshoz. Kapott infúziót, újabb 2 injekciót, másnap délelőttre kontrollt. Majd haza.
Az infunak köszönhetően kétszer pisilt, aminek nagyon örültem, hisz ez azt jelenti, hogy működik a veséje. Szegénykémnek az infúziós folyadéka a lapockái közül lefolyt az egyik oldalára, szinte  vállától a lábfejéig csüngött egy óriási dudor.


Egy icipici kaját elfogadott, ami reményt adott. És az is, hogy benne maradt.

Szombat reggelre a lábánál lévő duzzanat eltűnt, viszont ödémás lett az arcocskája. Az orra vonala majdnem egyben volt a homlokával. :O  (a kép nem adja vissza, de tényleg nagyon durva volt!)



Az orvos adott két szurit, legközelebb hétfőn kell mennünk. Nagyon bízom benne, hogy rendbejön!
Jó jel, hogy minimális táplálékot már hajlandó elfogyasztani. Főztem neki csirkehúst. Icipici darabokra cincáltam. Szegénykém az első falatoknál bár bekapta a darabkákat, de olyan gyenge volt, hogy csomószor kipottyant a szájából, de azért pár részecske a pocóban landolt. És ami szintén fantasztikus: bent is maradt. Viszont inni nem volt hajlandó vizet sem és húslét sem, még a kezemről nyalogatva sem. Így azt csináltam, hogy leturmixoltam a husit a lével, így az ujjamról lenyalogatta. Tányérjából nem fogadja el, nem csak ezt, mást sem, viszont az ujjamról igen. Lehet, hogy azért nem, mert összekötötte a kajás tálkájait a hányással? Elképzelhető szerintem.

Továbbra is szorítsatok kérlek, hogy felépüljön Mókuska! Eddig nagyon jól küldtétek a cicacsít ;) <3 Akkor lehet csak megnyugodni teljesen, ha kakil majd. Persze mivel jócskán ki van ürülve az emésztőrendszere és csak fokozatosan lehet emelni a kaja mennyiségét, így napok kérdése az, hogy végre újra belesz*rjon az alomba. Nem hittem volna, míg nem lett gyerekem és 2 kutyám és 1 macskám, hogy a kaksi ennyire fontos szerepet fog betölteni az életemben... :D

2017. október 28., szombat

Szemészet


Az esedékes éves státusznál nem volt egyértelmű, hogy a feladatot nem érti vagy nem jó a látása a Cukkernak. Ott volt az apja is és mindketten úgy véltük, hogy a védőnő nem igazán idomult ahhoz, hogy auti a drágám. Sokan azt gondolják, hogy a magasan funkcionáló, beszélő autisták nem is azok (párszor megkaptuk ezt is), vagy nincsenek tisztában az alapokkal sem. Félre ne értsen senki, nem várom el, hogy mindenki képezze magát agyon autizmus téren, de szerintem a védőnők és gyermekorvosok megtehetnének annyi szívességet az érintett gyerekek érdekében, hogy legalább picit utána olvasnak, hogy mi is ez az állapot, főleg a munkakörüket tekintve, hogy mennyivel másabb az ő vizsgálatuk, mint az nt-ké...
A védőnői látásvizsgálat pl. engem is összezavart, pedig elméletileg nem vagyok autista, szövegértésem is állítólag jó, mégis csomószor elvesztettem a fonalat. Jött először azzal, hogy jobbra-balra-fent-lent van -e a villa; majd feltételezte, hogy nem tudja az irányokat, pedig de, tudja!!! folytatta azzal, hogy az ablak vagy az ajtó, plafon vagy padló fele mutat a villa (arról nem is beszélve, hogy több ajtó is van a helyiségben, teljesen összezavarta ezzel is...) És rengeteget beszélt. Pedig aki kicsit is hallott az autizmusról, az tudja, hogy ez nem épp szerencsés. Úgy ítélte meg, hogy mivel nem mondta vissza egyértelműen az irányokat, így vigyük el szemészhez. Kértünk időpontot, kaptunk is 5 hónap múlvára...

... Aminek tegnap volt az ideje. Annyira pozitívan csalódtunk, hogy nem igaz! Kezdjük ott, hogy szinte nem kellett semennyit sem várnunk.
Vizsgálat elején volt a doktornőnek egy olyan mondata, ami úgy szólt, "hogy egy ekkora nagylánynak azért ezt már tudnia kellene", mire közöltük, hogy mivel auti, lehet, magát a feladatott nem vágja teljesen. Ekkor a doktornő óriási fordulatot vett, elképesztően a kislányunk állapotához igazodva folytatta a vizsgálatot. Tőmondatokban beszélt, nagyon konkrétan jelezte, hogy mi is a feladat. A védőnő csak odabökdösött a pálcával a kérdéses villa környékére, míg a doktornő körbe jelölte nagyon türelmesen, hogy most épp mely ábrát kell néznie és nyilatkoznia róla. A kisasszonykánk kezébe adott egy, a táblán szereplő villa szerűséget és nem szóban kellett mondania, hogy merre áll az a valami, hanem úgy kellett forgatnia, hogy úgy álljon, mint amit a doktornő mutat. És működött.
Ezután kérdezte a doktornő, hogy belefér -e az időnkbe, napi rutinunkba egy kb. 1 órás procedúra (pupilla tágítás+vizsgálat). Természetesen igent mondtunk. 3szoros cseppentés volt: első cseppentés, majd 10 perc után újabb, a kövi 20 perc után történt, majd 30 perc a vizsgálatig (hogy megfelelően hasson a tágító), ami ugyanazt az eredményt hozta, mint anno az első ilyen jellegű vizsgálatnál, csak ott mindketten becumtuk, hisz annyi idősen 5 napon keresztül kellett csepegtetnem a szemébe komoly közelharcok árán (ez a fajta tágítás, ami ma volt, 5 éves kortól engedélyezett). Agyrém volt a régebbi verzió. Na de a lényeg, hogy nem romlott a szeme és annyira minimális dioptriákról van szó, hogy a doktornő nem tartja szükségesnek a szemüveget. Természetesen ő is jött az átmeneti kancsalsággal, de úgy volt vele, mint az előző doktornő: örökletes valami. Anyám emiatt elvitt Szegedre, mert itt jó pár évvel ezelőtt nem akartak felírni nekem szemüveget, meg ragasztást sem (ekkor még volt SZTK-s szemüvegkeret). És hát ott is azt mondták, hogy nem lehet vele mit kezdeni, ez egy enyhe kozmetikai probléma, oszt csókolom. Apámnak is olykor szétcsúsznak a szemei, mint nekünk. Nem tipikus kancsalság lehet, mi csak akkor "nézünk szét", mikor fáradtak vagyunk vagy nagyon elgondolkodunk valamin.

(Valamelyest megértem a védőnő reakcióját , de mondjuk mikor tényleges problémánk volt: hipotónia pl., miért nem akkor (is) póverkodott és irányított megfelelő szakemberhez??? Miért vájta belém a "kést", hogy mennyire hátrányos helyzetűvé válik szerencsétlen szegényke amiatt, mert nem tudtam szoptatni és hogy emiatt beszédhibás lehet és valszeg rendszeres látogatók leszünk a fül-orrgégészeten??? Szerencsére nem lett igaza! Bár volt fülgyulladása, de csak egyszer; logopédus pedig nem szükségeltetik.)

2017. október 3., kedd

Kéz-láb-száj betegség

Csütörtökön este 38,4 volt a hője. Délután kicsit bágyadt volt, de nem nagyon, viszont nem ivott, ez már gyanús volt, ezért is mértem hőt. Így pénteken nem vittem oviba. Reggel még enyhe hőemelkedése volt, de dél körül már 36,4-re csökkent, remek közérzettel, étvággyal. Sokat agyaltunk, hogy vigyük -e így orvoshoz, végül arra jutottunk, hogy nem, hátha csak egy kis kósza megfázás, amit kipihen a hétvégén (volt már rá példa). Sajna nem így lett, ugyanis szombat reggel elkezdett pöttyösödni az arca, keze, talpa. Gondoltuk, hátha elmúlik. Nem épp így történt, sőt, durvult a helyzet, egyre több, egyre vörösebb pöttyök lettek szegényen. Így vasárnap úgy voltam vele, hogy f*szom várjon hétfő du.-ig (ekkor rendel a gyermekorvosunk), elvittük ügyeletre. 
Nagyon rendesek, kedvesek voltak. Kapott receptre Cetirizint, ami a bárányhimlőjénél is nagyon bevált. Bár az ügyeletes patikában csepp nem volt, de kiváltottuk a tablettát, u.a. a hatóanyag, csak az adagolás macerásabb, de nem vészes.
Szegénykém sírt, mert szerdán lesz az állatok világnapja az oviban is, és oda mindenképp szeretett volna menni, de így ugye nem vehet benne részt. Azon is kiakadt érthető módon, hogy míg pöttyös, addig a játszóterezés is felejtős. :( 


2017. szeptember 26., kedd

Csupa pozitív

Valamelyik nap az ebéd utáni hazamenetel kapcsán esedékes öltözés alkalmával az óvónő nagyon pozitív dolgokat mondott a kisasszonyról. Úgy elolvadtam és büszke voltam, hogy csak na. :) Mesélte, hogy a fejlesztős papírra ráírták, hogy úgy érzik, hogy nincs szüksége külön kognitív fejlesztésre, hisz ezen téren minden ok (gondolom ezt csinálták egyénileg). A kommunikációs, szociális dolgain meg csoporton belül lehet javítani, éles szituban, nem pedig elkülönítve. Ezekben is nagyon ügyes. Szuperül beilleszkedett a csoportba, együttműködő, kedves, bájos "cukorborsóturmix" :) . Annyira jó volt ilyeneket hallani! (Rengeteg leíró szakvélemény után meg pláne...).
Bár kissé félve, de megkérdeztem az óvónőt, hogy ő 4 évvel ezelőtt, mikor elkezdte az ovit a Cuki, gondolta volna -e, hogy ide eljut és határozottan mondta, hogy nem. Pedig autispec., többszörösen továbbképzett, rengeteg gyakorlattal rendelkező óvónő. Nagyon jól esett az őszintesége, hisz a kezdetekkor (hanyatt fekve csak cumisüvegből ivott, félt a gyerekektől, nem volt szobatiszta, a kommunikáció sem volt az erőssége, sőt..., dühkitörések, stb.) nekem is úgy tűnt, hogy nehéz lesz integrálni. Sokat aggódtam, de szerencsére fölöslegesen. Mondjuk ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy első évben szegregált csoport (5-6 gyerkőc), majd azt megszüntették, 2. évben kislétszámú csop. (10-12), majd tavaly, a 3. évnél került be egy átlagban 20 fősként működőbe, hisz az előző is megszűnt. Végtelenül sajnálom, hogy áthelyezték/megszüntették az előző csoportjait, viszont neki ez nagyon jól és jókor jött a fejlődésében, beilleszkedésében, iskolára való felkészülésében.

Ma pedig azt közölték, hogy egyedül neki nem kell sem gyógycipő, sem lábtorna a csoportból, annyira rendben van a lába.
Lehet, hogy hülyeség, de egyből az ugrott be, hogy ennek is köze van a Dévényhez. Elképzelhetőnek tartom, hogy mivel betartottuk a gyógytornász javaslatát, miszerint nem kell supinált, lúdtalpbetétes cipellő, ez is hozzájárult ahhoz, hogy bár az izmai, ízületei lazák voltak, mégis a "tornának" és a tanácsoknak is köszönhetően nem kell semmi a lábijára.

Holnap pedig az ő csoportja fog fellépni az ovis szüreti mulatságon. Eleinte kissé félt, de remekül veszi az akadályokat, nem szorong, várja, melyeknek nagyon-nagyon örülök. Egyem is meg!

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...