2018. május 14., hétfő

Dudú

Május 6-án kirándulni mentünk. Csak a célhoz nem értünk el, mert elakadtunk a homokban. Nagyon nagy szerencsénk volt, ugyanis a közelben lévő városban (Izsák) van speciális mentő. Annyira rendesek voltak, hogy vasárnap du. is se szó se beszéd, jöttek és kivontattak bennünket az erdőből. INGYEN! Ebben az anyagias, rohanó, közönyös világban ez jócskán fura. És annyira figyelmesek voltak, hogy hideg vizet is hoztak. Nagyon jó érzés volt mindezeket átélni. Szopás volt elakadni, rossz volt kiszolgáltatottnak érezni magunkat (engem pánikroham is kerülgetett, de a nagylány miatt muszáj voltam belül, titokban átélni, mert nem szerettem volna, hogy ő is féljen), de összességében eszméletlenül pozitív élménnyel lettünk gazdagabbak. Egy nyitott tetejű terepjáróval húztak ki bennünket a homok fogságából, és az ezen járművön való utazás nagyon tetszett a Cukkernak. Jókat kacagott, ahogy lobogott a haja. :) Örök hála a mentésért a Dél-alföldi katasztrófavédelmi Off-Road és Túra, Egyesület -nek.
Egy kissé elkeseredett a nallány, hogy nem autóval megyünk haza és kimarad a szent körforgalom (van egy, amin mindig át kell mennünk...), de megértette, hogy a kocsi amellett, hogy elakadt, meg is betegedett és ezek a rendes bácsik elviszik a szerelőhöz, aki olyan, mint a doktornénik/bácsik, mi meg busszal fogunk hazajutni. Naná, hogy nem volt az Embörnél az 50%-os közalkalmazotti kedvezményre jogosító papíros, nálam meg a 90%-os mák-os... Így teljes árral kellett utaznunk, ráadásul kb. 3 perccel késtük le a közvetlen járatot, így csak hosszabb távú, átszállásos megoldás volt aznapra. Tényleg igaz, hogy a szegény embert az ág is húzza.

1 éve vettük hitelre 200 ezerért a 22 éves autót. És én nagyon megkedveltem. Szó szerint kinyílt a világ, hisz olyan helyekre tudunk ellátogatni, ahová tömegközlekedéssel nehezen vagy egyáltalán nem lehetne eljutni, és ez szuper. Szabadabbnak érzem magam, mint előtte. Biztos nem tett jót neki a homokos út, de amúgy is volt arra utaló jel, hogy van valami gond a váltóval vagy a kuplung akármivel (5ösből volt, hogy kiugrabugrált)

Ma a szerelő megnyugtató hibaforrást jelölt meg: úgy tűnik, hogy ezt fussa a büdzsénk. Nagyon nem értek hozzá, de hála nem valami veszettül drága dolog ment tönkre. :)

2018. április 29., vasárnap

Írni akartam...

...de nem megy. Igaz nincs sok izgi, de azért jó lenne megörökíteni, hogy hol tartunk (ez nem ilyen büfizünk, pukizunk dolog, hanem tényleg többünkről van szó). Igyekszem összekaparni magam, de nem megy ez sem. Röviden: Embör idegsokkos az utóbbi pár napban, a nagylány eszméletlenül és egyre inkább szemtelen, visszapöntyög, szófogadatlan, én meg jócskán depressziós kezdek lenni. Fickóban kullancs volt, így fosok a babéziózistól (Bravecto-t kap, szóval elméletileg kicsi az esélye, de pár % azért van, 1 hét lappangási idő kb.). Apám tüdején találtak egy foltot, 9-én megy CT-re (testvére tüdőrákban halt meg). Szorongok az iskolától, mert az egyik óvónő elmondása szerint ha nem lesz mellette gyógypedasszisztens, akkor nem fog menni neki az iskola. Ha ebbe az intézménybe nem tud beilleszkedni, akkor marad a kisegítő (ami ugyanezen óvónő szerint túl gyenge a nagylánynak). Másik lehetőség, hogy napi 40 km utazással átjárunk a megyeszékhelyre, ahol született, de arról az iskoláról is sok rosszat hallottam, olvastam. Kivan rendesen a nemlétező f*szom! :(

2018. március 6., kedd

2018. január 30., kedd

Fogorvos, ovi, nátha, köhi

Ez a hétkezdés remélem kevesebb könnyel fog járni, mint az előző! Hétfőn (01.22.) kezdődött azzal, hogy eltűnt a fogorvostól kapott matrica az oviban... Egész délután ki volt akadva. 

Előző nap anyuval is összevesztem, mert nem tudja a határokat. A volt barátnőm(?)nek olyan álinfókat csepegtetett, amiknek mi nem örülünk. Az életem ezen szálát elvarrtam és bosszant, ha valaki a megkérdezésünk nélkül beszél badarságokat. Hogy konkrétumot is említsek, elmondása alapján a párbeszédük egyik része valahogy így zajlott:
Anyu: - A lányom nem tudja feldolgozni, hogy autista a gyereke.
Exbarinő: - Pedig ezen túl kell lépni, ennyi. (3 nt gyermek anyukája az illető)
Anyun azért is akadtam ki, mert honnan veszi, hogy én nem dolgoztam fel? Belelát az agyamba? Még ha valamilyen szinten igaza is lenne, akkor sem kellene ezzel előjönnie egy számomra már vadidegenné vált valakinek. Pláne, hogy a volt barátnő is azon sokak közül az egy, aki hülyének nézett/néz(?) és azt szajkózta, hogy minden rendben, csak én vagyok a túlaggódó rinyapina. A pszichológus testvére is hasonló állásponton volt...

Visszatérve a fogászati vizsgálatra: nem tudtam róla (vagy elfelejtettem, de ennyire nem lehetek szenilis szerintem, mindig nézegetem a faliújságot, ha fontos időpontról szólnak, akkor felírom, stb.). Szerencsére nem késtünk el (többször volt már ilyen vizsgálat és akkor kérték, hogy előbb menjünk, meg maradjon a kinti gatyó, hogy csak cipőt kelljen cserélni.)

De ami bevallom, letaglózott, hogy vissza kell menünk. Volt már ilyen, de akkor csak barázdazárásra, most viszont az aláhúzott indok: "fogazati/harapási rendellenesség"... Igen, mélyharapásos. (Az apja és én is azok vagyunk.) Természetesen visszamegyünk, de ha van rá lehetőség, akkor elhalasztanánk a fogszabis kérdést. Elég lesz neki bőven az iskolakezdés után és tudtommal kora felnőtt korig simán lehet fogat szabályozni, sőt utána is. 

Változnak a dolgok, ezzel tisztában vagyok, de az én gyerekkoromban még fúrtak tejfogat, szabályzót meg csak azután javasoltak, miután az összes tejfog kiesett. Mostanában meg nem tömnek a legtöbb helyen tejfogat, fogszabályzót viszont már nagyon korán javasolnak. Hozzá nem értőként azonban vannak fenntartásaim... Főleg, hogy kivehető és rögzített fogszabijaim is voltak.

Másnap, kedden meg jött azzal boldogan kifele a leányzó, mikor mentem érte ebéd után, hogy szerdán szép ruhába kell majd jönni, mert mennek iskolalátogatóba. Nekem már ez egy kicsit necces volt (mi a f*szomért kell külsőségekhez kötni egy látogatást). De ami ezután jött, az végképp elborította az agyam, ugyanis az óvónő közölte, hogy mivel köhög, folyik az orra, így ha lehetőségem van rá, akkor ne vigyem leszek szíves másnap. Értem én, de basszus, előző héten is hasonló állapotban volt, de az aheti óvónőt nem zavarta, legalábbis nem szólt... Meg őt sem keddig. 

Szintén egész délután zaklatott volt, mint előző nap, sokat sírt és engem hibáztatott. Nem értette meg az ok okozati összefüggéseket. :( Fájt és mérges voltam én is! Persze nem vittem szerdán, meg egész héten. De még mindig náthás és köhécsel is. De ennyi erővel akkor szinte soha nem mehetne oviba. Az első 2 év alatt alig volt beteg, az utóbbi kettőben viszont durván sokat. Kedve jó, hőemelkedése sincs, tudtommal már az orrfolyás megjelenése előtt is fertőzhetnek, szóval akkor ha egy jókedvű, energikus, ugyanakkor náthás és göthös gyerkőcöt nem lehet közösségbe vinni, akkor kit? És írom ezt úgy, hogy én könnyen vagyok, mert hazahozhatom bármikor, de akik dolgoznak?  Nem egyszerű és jócskán megosztó ez a téma.

2018. január 16., kedd

Vega, vegán, vegetáriánus?

Nem szereti a húst a nagylány. De nagyon nem. Ez régebben kezdődött nála, pontos időpontot nem tudnék meghatározni, de általánosságban elmondható, hogy szinte sosem volt a kedvenc kajája.
Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki nála ezt az ellenérzést. Lehet, alapból az állagát, ízét nem kedveli. Nem tudom, mert ugye nem túl bőbeszédű az őt érintő kérdésekkel kapcsolatban, nagyon zárkózott. Rengeteget csacsog, dumál sztorizik, mesél (mesét) ami tök jó, csak épp ha róla kérdezek, akkor védekező álláspontot vesz fel és vagy nem válaszol, vagy elkezd egész másról beszélni. Nem minden esetben van így, de legtöbbször igen.

Tegnap azt mondta, hogy azért nem eszik szívesen husit: "Mert hagyom az állatot élni." Na ez nem gyenge! Szíven is ütött. Bennem is sokszor megfogalmazódott az, hogy jó lenne elhagyni a húst, de sajnálom, én töltött káposzta és húsleves nélkül nem tudom elképzelni az életemet. És az is hozzájárul a döntésemhez, hogy szerintem nem véletlenül gumós az emberek fogazata... Ami ugye a vegyes táplálkozáshoz való alkalmazkodás eredménye. Legideálisabb az lenne, hogyha az összes állati eredetű élelmünket saját gazdaságból vagy kistermelőktől tudnánk beszerezni. Ezeknek két akadálya van ránk nézve: panelban nehéz haszonállatot nevelni; a másik, hogy a pénztárcánk nem engedi meg, hogy teljesen kiiktassuk a nagyüzemi tartásból való állati eredetű fehérjebevitelt. :( A lehetőségeinkhez mérten természetesen igyekszünk minél több háztáji nevelésű húst beszerezni ismerősöktől, de hát nem könnyű. Meg a különbséget háztáji és nagyüzemi tartás közt úgy vélem, hogy még nem értené. Persze próbáltam/om kifejteni a különbséget, de valszeg nála az van, hogy édi a tyúk, disznó, aztán meg felfaljuk őket, hát hogy van ez. Gondolom NT gyermekeknél is előfordul sok esetben hasonló dilemma, hsz-ben, priviben vagy bármilyen módon kérném szépen az auti és nt gyerkőcöt nevelő szülők észrevételeit, hogy hogyan lehet külön venni a cuki pipi, majd a csirkepöri dolgot!

Nemrég volt anyuék által szervezett disznóvágás, háztájiból. Na az abból származó pörinél is az volt, hogy kipiszkálta az összes húst (nem volt jelen a vágáson, feldolgozáson!). Természetesen nem szidtuk le emiatt, de azért igyekszünk rávenni, hogy némi állati fehérjét is vegyen magához. A tojást és a tejet elfogadja (nem, nem a tej miatt autista és nem is az oltások miatt!), de szerintem rá fogunk állni arra, hogy ahogy a pénztárcánk engedi, átszokunk a piaci, kistermelői tejre/tejtermékre/húsra.)

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...