2017. február 21., kedd

Integráció/szegregáció

Régebben írtam már erről. De most úgy érzem, hogy ismét kell. Ugyanis szembejött velem egy gusztustalan förmedvény "cikk": http://gyerkocokkelsuttogo.hu/integracio-minek-es-foleg-kinek-az-aran/ Ez egy akkora gusztustalanság, hogy nem igaz! Megjegyezném, hogy ezt a fost egy olyan anyuka írta, aki pedagógus (leírása szerint) és magántanuló a fia. Egy kalap alá vesz mindent és mindenkit. Nagyon kirekesztő és bántó írás! És ahogy bejelöltem bosszantónak a fb-on a posztját, egyből kért, hogy lájkoljam az oldalát. :D Abba bele sem gondolt, hogy én az ellenoldalt képviselem. A kommentjeim után le is tiltotta a további hozzászólásaimat (ez is elárul ezt-azt róla). Pár napja ülepedik már bennem a dolog, de azért még mindig felhúz ez az egész!
Ez is elég lett volna, de mindehhez jött Dumanyu is. Megosztotta ezt a szennyet (nem tudtam róla, az egyik ismerősöm hívta fel rá a figyelmem). Elküldtem neki priviben egy nagyon jó és hasznos írás linkjét: Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására Válaszolt is nagyon kulturáltan, meg is nyugodtam, mivel úgy éreztem, hogy átgondolta ezt az egészet, korrigálta is az eredeti megosztását. Majd nem sokkal később szintén priviben kaptam üzenetet, hogy mennyire megbántottam. Nem értettem, aztán neki köszönhetően esett le az, hogy egy kritikát mertem megfogalmazni a saját fb-profilom kommentjében. Itt is szeretném leszögezni, hogy rohadtul nem volt célom, hogy megbántsam! De ha ilyen suttogó senkiháziak valakik megbánthatnak gyerekek és szüleik ezreit, akkor had ne legyen már nagyon bűntudatom amiatt, hogy megbántottam Dumanyut egy egyszerű kritikával! Nekem sem volt kellemes olvasni az olyan hsz-eket, amelyek a fejem levágásáról és arról szóltak, hogy buta, megkeseredett, alulművelt senkiházi vagyok, de ezeken túl kell lépni! 

Na, de a LÉNYEG: NEM mindig integrálnak olyanokat, akiket nem lehet! Van, hogy megpróbálják, de ugye a puding próbája az evés. Saját ovis élményből merítek. Van egy kisfiú. Első ovis évét normál csoportban kezdte. Majd átkerült az én kislányom csopijába, ami egy kis létszámú csoport volt (azóta megszűnt sajnos, ami szerintem nagyon nagy kár!). Együtt voltak naposak, úgy láttam, hogy jól elvoltak, kedvelték egymást. Majd ugye azon gyerkőcök közül, akik nem kerültek iskolába, (vegyes korcsoport volt) mentek vagy középsőbe vagy nagycsoportba. A leányzónk és a kisfiú középsősök lettek. Örültem, hogy legalább 1 ismerőse lesz, ugyanis ez már a 3. éve az oviban és minden évben más helyre került az előző csoportok megszüntetése miatt. "Köszönjük" fenntartók!!! Különösen "jó" ám az állandó változás egy autista gyereknek... Mindegy, előnyei is voltak, így lenyeltem a békát.
Majd, hogy egy saját példán keresztül is megcáfoljam a suttogót: lassan 2 hete volt utoljára itt az ismerős fiú, ugyanis se neki, se a többieknek nem volt jó az integrálás. A tavalyi tizenakárhány fős csoportban gyógyped. asszisztenssel szuperül érezte magát tudtommal, de ez a nagyobb létszámú, asszisztens nélküli nem neki való volt (ismét köszi fenntartó...). Így egy szegregált, speciális iskola óvodai csoportjába került. Ez olyasmi lehet, mint ahol a tündérkénk kezdte, csak sajnos az oviból áthelyezték az iskolába. :( Amiatt is bánt, mert a 2,5 év alatt erősen azt tapasztalom, hogy nem az integráció, az elfogadás irányába halad ez az ország. Pedig bármennyire is félelmetesnek és lehetetlennek tűnik a suttogók hozzáállásával megáldottak számára az, hogy az integráció a többség és a kisebbség javára is válhat, ha jól van csinálva, van megfelelő háttér (szakemberek, eszközök, akadálymentesítés) ez bizony nem lehetetlen.

Át tudom érezni -bármennyire is hihetetlen- azon szülők aggályait is, akik kénytelenek szegény tökéletes gyereküket olyan csoportba hordani, ahol van 1-2 spéci (SNI-s). Mert pl. van az a félelem, hogy mi lesz, ha eltanulja a furiktól a dolgokat. Nem fogja eltanulni vagy ha mégis, akkor csak átmenetileg, amit toleráns felnőttek el tudnak viselni (szerintem). Ez nagyon jól meg van fogalmazva a Merj MÁS lenni! blogon: "(...) ha egy erősen gyengénlátó kisgyerek kerül a csoportunkba, aki úgy közlekedik, hogy mindent megtapogat, nem fogjuk ezt neki megtiltani, csak azért, nehogy a többiek is tapogatni kezdjenek. És a többiek ki is fogják próbálni, ez kell ahhoz, hogy megértsék és elfogadják - ez az ő tanulásuk. De aztán ráunnak és abba fogják hagyni, mert nincs rá szükségük." 

A szegregált ellátás kapcsán is van olyan, hogy olyat tanul a gyerkőc, aminek a szülő nem örül. És pl. egy autista 3-4 évessel megértetni sokkal nehezebb ám azt, hogy mit utánozzon és mit nem, mint egy "simával". Volt az első évben egy értelmileg középsúlyosan akadályozott kislány a csoportban. Pár szót használt, de inkább mutogatással párosított hangadással adta tudtára a többieknek, hogy mit szeretne. Ezt a Cukink természetesen utánozta. És nem értette, hogy miért nem kellene (nem volt egyszerű elérni nála, hogy beszéljen, majd azt, hogy kommunikációra is használja). De erre is volt megoldás: ha a lemásolt módon szeretett volna kérni, akkor nem reagáltunk rá, csak annyit, hogy kérleltük, hogy mondja, hisz így fingunk nincs, mit szeretne (persze volt, de hát nah, kegyes hazugság); ha viszont szóval kérte, akkor meg megkapta, amire vágyott. Pár hét alatt megértette. Nem volt könnyű és visszafejlődésként éltem meg, kissé mérges is voltam, hogy basszus, ezért sedergettük lepedőben, lóbáltuk, lógattuk fejjel lefelé (TSMT egyes részei), hogy beszéljen és kommunikáljon; de viszonylag hamar leesett, hogy gyökér vagyok, ha így gondolom.

A 2. ovis évében (kis létszámú) is volt olyan, ami miatt ha suttogó lennék, akkor már vertem volna a tamtamot. Történt ugyanis, hogy az egyik kisfiú mindenféle előjel nélkül fejbe vágott egy kislányt valami játékkal. Szegénynek ömlött a vére, felrepedt a bőre. Varrni szerencsére nem kellett. De az egész nagyon ijesztő volt mindenki számára. A kisfiú is megértette szerintem a tettének a súlyát. És igen, én is félve vittem ezután a lányomat. És igen, megkérdeztem az óvónőt, hogy ezek után mi lesz. De nem azt kezdeményeztem, hogy távolítsák el a srácot, meg hogy hogy fordulhatott ilyen elő; hanem érdeklődtem az áldozat anyukájával karöltve arról, hogy mennyire kell félni további támadástól, lesz -e pl. szakértői vagy pszichológiai vizsgálat a fiúnál, hogy miért csinálta, stb. Féltem, hogy a kövi a lányom lesz, de ugyanakkor az is előttem lebegett, hogy ez akár véletlenül is megtörténhetett volna. Nem tudjuk sajnos mindentől megvédeni a gyermekeinket, bármennyire is szeretnénk, ebbe bele kell nyugodni! (soha nem fogok, de jól hangzik)

A nemrég áthelyezett kisfiú pedig nagyon hiányzik a Cukinak. :( Konkrétan nem fogalmazza ezt meg, de egyértelmű. Valamelyik nap pl. olyanokat mondott, hogy utálja az óvodát, nem szeret oda menni, rossz ott (idén még nem mondott ilyeneket eddig), ő is a másikba akar menni. Mikor beszélgettünk arról, hogy miért nincs már velük a kisfiú, miért került másik oviba, akkor mondtam neki, hogy itt nem érezte magát jól, így átkerült egy olyanba, ami megfelelőbb a számára. Egyem is meg az óriási szívét. Lehet, hogy olykor nem tudja közölni mások számára érthetően azt, ami benne zajlik, de abban biztos vagyok, hogy a kis lelke nagyon rendben van, nagyon érzékeny, rengeteg szeretet, együttérzés lakozik benne.

2017. január 11., szerda

Összefoglaló 2016 második feléről

Szeptemberben folytatta a "sima", integráló, új csoportban az ovit (3 év alatt, 3 különböző csoport, na mindegy, nem is idegesítem magam; inkább csak reménykedem, hogy a középsőt és a nagyot már ugyanitt járhatja...).
Úgy érzem, hogy nagyon jó hatással van rá ez a csopi. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ha kezdésnek került volna nagylétszámúba, elveszett volna. Így szerencse a szerencsétlenségben, hogy fokozatosan szokhatott hozzá, hogy egyre több gyerkőc van körülötte, egyre több inger éri.

Együttműködési hajlandósága változó. A napirendi kártyákat természetesen itthon is használjuk. Olykor megcincálja az idegrendszerünket, feszegeti a határait, minden ellen tiltakozik, ha olyanja van (sokszor van olyanja). Kell hozzá türelem rendesen. 🙂 De ahhoz képest ahonnan indultunk...

Az autiba való elmenése továbbra is változatlan: ugyanazt a két cipőfűzőt rázza a szeme előtt,  miközben le-fel szaladgál és monológokat ad elő. Fogalmam sincs, hogy mi lenne az ideális mennyiség belőle, ha hagynánk, egész nap tudná művelni. De olykor azért kell enni, inni, meg ezt-azt csinálni. Most azon agyalok, hogy lehet, be kellene vezetni madzagozási időt, melyet vizuálisan is jeleznénk neki, hogy mettől-meddig tartana. Abban biztos vagyok, hogy szüksége van rá, és ha nem engednénk neki, akkor keresne mást, akár még önbántalmazó dolgot is; csak azt jó lenne tényleg tudni, hogy mi lenne az ideális időintervallum. Tanácstalan és bizonytalan vagyok ezen téren is.

Dec. 30-án lejárt a szerződésem a munkahelyemen. Meg akarták hosszabbítani, de nemet mondtam; kértem, hogy ha még kellek, akkor pár hónap múlva keressenek meg (nyári szabadságolások idején). Ennek két oka is van: anyu nem vállalja, hogy egyedül vigyázzon rá délutánonként; a másik pedig, hogy mivel rohamtempóban közeledik az iskolakezdés, így jó lenne valahogy felkészíteni rá, délután kicsit rágyúrni, amit egy nagyitól nem várhatok el. Ugyanis a ceruzahasználata, rajzkészsége, színezése nincs azon a szinten, mint a kortársaié. A finommotorikája szerintem jó, de valahogy nem tudja ezt kamatoztatni a rajzolásnál. Nem érdekel, hogy jaj, hát hasonlítgatok. Sajnos van, hogy kell! Muszáj szembenéznem azzal is, hogy amellett, hogy bizonyos területeken nagyon ügyes, ugyanakkor vannak más részképességek, melyeknél jócskán le van maradva. És hát ezek pont azok, amik pl. az írás megtanulásához kellenek majd... Bizonytalansággal és félelemmel tölt el, hogy ilyeneken múlhat esetlegesen az egész jövője. :/ Mi egy vidéki kisvárosban élünk, ahol nem sok lehetőség van; két variáció jöhet szóba: sikerül integrálni normál iskolába vagy mehet egy szegregált intézménybe, ahol tudtommal nincs konkrétan auti osztály, de ebben nem vagyok biztos, lehet hogy van és tegyük fel, hogy van és elképzelhető, hogy itt jobban ki tudna teljesülni, mint egy sima iskolában. Rettegek és egyre fogy az idő.
Decemberben lett volna az iskolaérettségi vizsgálat a szakértői bizottságnál, de megfázott. Férj felhívta őket, megköszönték, hogy jeleztük,  hogy nem tudunk menni, majd közölték, hogy új időpont jócskán sokára várható. Ettől is nagyon fosok, mármint a vizsgálattól.  Jó lett volna túlesni rajta. Kíváncsi vagyok, hogy mikorra kapunk új időpontot!

Kommunikációja rengeteget fejlődött, olykor már előfordul, hogy spontán is elmesél pici részletet az adott napjából. Kérdésekre legtöbbször adekvátan válaszol; van, hogy kérdez is.
Kiejtése kifogástalan, logopédusra biztos nem lesz szüksége.
A kommunikációja egyébként jócskán tipikusan autis. Amiről ő szeret beszélni, arról a végtelenségig tud, míg másról nem igazán hajlandó még. Ha épp nincs kedve válaszolni egy kérdésemre, akkor elintézi annyival, hogy "hagyjál békén, madzagoznom kell!".

Az érzelmeket, arckifejezéseket is egyre pontosabban tudja értelmezni. Az együttérzése pedig határtalan, olyan kis édes, hatalmas szívvel rendelkező tündérbögyörő. 💝 (Ez is óriási dolog ahhoz képest, hogy pár éve még ha sírtam/sírást imitáltam, kinevetett, értetlenül, zavartan állt a szituáció előtt).

Bizakodó vagyok egyébként a jövőjét illetően, de ezt azért beárnyékolja az aggódás. Amiről nem ő tehet, hanem az a rendszer, az a közhangulat, az a tolerancia-hiány, amiben most élünk/fogunk élni. Nem hinném, hogy ez érdemben tud változni az elkövetkezendő pár éven/évtizeden belül.  De NE legyen igazam!!!

A rugalmasság is egyre inkább megy. Egyik példa erre, hogy régebben bődületes kiborulás lett volna abból, ha helyettesítik a doktornőjét és másik ajtón kellett volna bemennie; míg mára már nem okoz neki fennakadást. Legutóbb, mikor a bárányhimlőjét mutattuk meg, helyettesítés volt. Mondtam neki, hogy ez a helyzet; meg elkísértem az ő doktornénijének ajtójához és megmutattam, hogy zárva van az ajtaja, ő is próbált benyitni. Ő azt gondolta, hogy biztos a doktornénije is bárányhimlős, emiatt nincs itt. ☺ Egyem is meg.

Amire még rá kell gyúrni, az az önállóság. Pl. öltözésnél, fürdésnél, fogmosásnál.

Az éjjeli szobatisztasága kezd stabillá válni. Nyáron próbáltuk elkezdeni, de akkor még nem volt kész rá. Így elnapoltuk. Ősszel viszont egyre gyakrabban volt reggel üres a pelenka. De úgy voltunk vele, hogy nem erőltetjük, nem beszéltük rá a bugyiban alvásra, de természetesen megdicsértük, hogy száraz volt a pelus. Egy idő után (1-2 hónapja) viszont ő kérte, hogy had aludjon bugyiban. Így is lett. (Alatta azért a műanyag lepedő ott volt.) Nem pisilt be ezután egyszer sem. Nagyon büszke is volt magára a kis drágánk, ennek hangot is adott. Mi meg persze mindig dicsértük. Majd jött a bárányhimlő. Ekkor minden este bepisilt. Féltem, hogy hogyan érti meg, hogy a pöttyök miatt van ez és jobb lenne, ha a betegség lefolyásának idejéig visszatérnénk a pelusra, de kár volt fosiznom, hisz egyáltalán nem tiltakozott.
Miután múlóban voltak a pöttyök, egyre többször volt ismét száraz reggelre a pelenka. Kérte, hogy had aludjon bugyogóban. Így is lett és azóta is tart az éjszakai szobatisztaság.

December elején elkapta a hányós vírust. (Erről itt nem írtam, a fb-oldalon viszont igen.) Nagyon sajnáltam szegénykémet. Szerencsére egész könnyen átvészelte, fosi nem is volt, "csak" hányás. És még pozitív hozadéka is lett: nem mertem neki cumisüvegből adni inni ilyen állapotban (hanyatt fekve ivott belőle mindig), így maradt a pohár. És hogy lekopogjam, azóta teljesen elhagyta azt a fránya cumisüveget, amit már nagyon vártam. Ezt is próbáltuk régebben, de ekkor megmakacsolta magát és a kezdeti ivás után nem volt hajlandó pohárból magához venni semmi folyadékot. A székszorulása (és a rá adott székletlazító használata)  miatt viszont nem volt szerencsés folyadék nélkül hagyni. Emiatt kapott kis haladékot. Ami még fontos, hogy egy ideje HAJLANDÓ VIZET INNI!!!! Sőt, van, hogy ő kéri! Ahhoz képest, hogy évekig kizárólag a Cappy sárga/őszibarackot volt hajlandó csak fogyasztani, ez is óriási változás.

Kaki: továbbra is tart a kakiverseny, (amin természetesen mindig ő nyer). ☺ Ez nagyon bevált, erős benne a versenyszellem. Egy ideje már székletlazítót sem használunk. Ezt is kb. akkor hagytuk el, mint a cumisüveget, vagyis a hányós víruskor. Előtte már fokozatosan csökkentettük az adagot, így szerencsére fokozatos volt a leállás róla (Primbiotik). Meg ami nagyon bevált, az a JutaVit Probium 6 + Inulin. A hányás elmúltával tartottunk 1 hetes kúrát és azt vettem észre, hogy ez is hozzájárult a székletének a rendeződéséhez. Árban is nagyon kedvező, 15 db-ot vettem 800 Ft-ért. 6 féle baci van benne, plussz a számukra fontos táplálékot, vagyis az inulint is tartalmazza (a csicsókában is ez van, mármint az inulin, csak hát azt nem eszi a leányzó).
Nem akarok semmit elkiabálni, de úgy érzem, hogy a kakilása végre rendben van (születése óta küszködtünk vele...).

2017. január 3., kedd

Bárányhimlő

Kezdődött december 28-án, pár pöttyel a pocakján, derekán (3-4). Sejtettem, hogy ez a betegség áll a háttérben, hisz járvány is volt az oviban nemrég; meg mindezek előtt nekem és az egyik kolléganőmnek is nagyon hasonló pöttyeink voltak. Én nem mentem orvoshoz, de az ő háziorvosa szerint bárányhimlő volt, bár a bőrgyógyásza szerint nem... Mindkettőnknek hőemelkedése volt, majd a lappangási idő után a hegesedés is megvolt és még sorolhatnám a hasonlóságokat. Anyu szerint én nem estem át rajta gyerekként, így az a verzió is elképzelhető, hogy csak enyhe lefolyású volt anno, amit észre sem vettünk; így olvasatom szerint simán van arra esély, hogy most felnőttként így ismétlődött meg, pár pöttyel, amik viszont elegek voltak ahhoz, hogy hazahozzam szegénykémnek  . Ez úgysem fog soha kiderülni, de arra "jó", hogy a lelkiismeretemet mardossa.
30-án jutottunk el orvoshoz (a miénket helyettesítette az én gyerekkori orvosom). Nem vagyok szakember, azt sem tudom, hogy ezek nélkül hogy reagált volna a szervezete, de a hatóanyagok után olvasva azt érzem, hogy a lehető legjobbakat javasolta a doktornő. Egyik, ami szerintem a legtöbbet segített, az a Cetirizin Hexal. Bár ez is antihisztamin (ugyanúgy, mint a Fenistil csepp), amik azért nem a legveszélytelenebb hatóanyagtípusok tudtommal (sok helyen olvastam, hogy sok mellékhatásuk lehet), de ez már szelektíven hat, így jóval kevesebb mellékhatással jár, kevésbé terheli meg az idegrendszert, mint az előzőekben említett másik szer. Ráadásul a Cetrizin vény nélkül is kiváltható és csak pár száz Ft különbség van a receptes és nem receptes ár közt. Ha tudom, hogy létezik és nem receptköteles, akkor már hamarabb megvettem volna természetesen teljes áron is, de nem hallottam még sohasem erről a szerről. 2 éves kortól alkalmazható. Legtöbbször allergiásoknak adják; a kislányomnak fele dózisban írták fel, mint az allergiásoknak.
A másik csodaszer a Virasoote . Ezt is ugyanezen doktornő ajánlotta. Mielőtt orvoshoz kerültünk volna, persze gugliztam, de sajnos nem dobta fel ezt (sem)... Elképzelhető, hogy én kerestem rossz keresőszavakkal. Pedig qrva jónak bizonyult!!! Mindkét szert tiszta szívvel merem ajánlani! Természetesen lehetnek mellékhatásaik, és nem mindenkinek jók gondolom, de a legtöbb bárányhimlős betegnek szerintem óriási segítséget jelentenek ezek a szerek. Ezek mellett is volt, hogy vakarózott picit, de tényleg elhanyagolható mértkben; ha szóltunk, hogy nem kéne, akkor egyből abba is hagyta és nem is folytatta. Meg szerintem az is a cseppnek köszönhető, hogy a másod, harmad nap kijött nem kevés pötty minimálisan hólyagosodott. Azok, amik a csepp/krém előtt jöttek ki rajta, jócskán csúnyák. A többi szerencsére nem. Persze lehet, hogy kizárólag az immunrendszere által kiváltott válasz miatt lettek enyhébbek az újabbak, de ezt én azért nem tartom valószínűnek.
Pénteken visszük vissza és nagyon bízom benne, hogy jövőhéten már mehet oviba! Neki is és nekünk is hiányzik az óvoda. 

2016. november 15., kedd

Fura betegség

Múlt hét szerdáján kezdődött. Reggel érdekesen viselkedett, karikás volt a szeme is. Kérdeztem, hogy fáj -e valamije, azt mondta a foga (szerintem már ekkor is a manduláját fájlalhatta). Kérdeztem, hogy a torka fáj -e, de a válasz határozott nem volt. Úgy érzem, hogy ezt a kérdést nem teljesen érti, mert a torok szerintem az ő szóhasználatában egyenlő a nyakával és hát az nem fájt neki. Próbáltam máshogy fogalmazni: -hogy ha nyelsz, akkor csíp, szúr, kapar? , de erre is nem volt a válasz. De most komolyan, ezt hogy lehetne vizuálisan megérdeklődni tőle? Ha valakinek van ötlete, tapasztalata, azt szívesen fogadom.

Végül elvitte az oviba. Nem is volt különösebben nehéz az odajutás. Az óvónők sem mondták hazajövetelkor, hogy lett volna bármi gyanús (legtöbbször egész jól megérzik, ha betegség vagy valami van).
Itthon viszont kidőlt szegénykém. Ő nagyon régóta nem alszik délután, de most igen. Ez egyértelmű jele, hogy valami lappang benne. Így is lett. Este már lázas volt. Dr. Novák Hunor tanácsait megfogadva nem kezdtünk lázcsillapításba. A vírusok/bacik nem szeretik a magasabb hőt, az immunrendszer is hatékonyabban dolgozik. 39 fok fölé nem ment amúgy, de Hunor doktor úr szerint efelett sem kell kétségbe esni, a lázgörcsre hajlamosaknál ugyanis már kisebb emelkedés esetén is kialakul a görcs, nem szabad az ettől való félelem miatt rutinszerűen csillapítót adni.

Csütörtök reggelre lement hőemelkedése, ekkor sem adtam neki gyógyszert, a doktornő délelőtt rendelt, de úgy voltam vele, hogy hagy pihenjen, aludjon; majd péntek délután felkeressük. Csütörtökön sokat feküdt, szinte egész nap az ágyban volt. Nagyon fura volt, hogy a mindig pörgős leányzónk most nem "madzagozik", nem rohangál fel-alá. Este ismét felkúszott a hője, nem volt jól. 裸

Péntek dél körül kapott először csillapítót (Nurofen), mert azt mondta, hogy fáj a füle. Meg hogy tele van vérrel. Szerintem el lehetett dugulva (fülhőmérő nem mért magasabbat, így reménykedtem, hogy nem fülgyulladás). Nagyon zavarta szegénykémet, de a gyógyszer hamar hatott. Délután doktornő, nagyon piros volt a torka. Tüdeje tiszta. Kapott antibiotikumot. "Bevallom" őszintén, hogy én nem vagyok antibiotikum ellenes akkor, mikor indokolt. És ennek eldöntése orvosi feladat. Szerintem. A mostani betegség is megerősített abban, hogy ha a dokinő felírja, akkor kell. Pár adag után már sokkal-sokkal jobban volt! Biztos, hogy az immunrendszere is leküzdötte volna, de nem ilyen gyorsan. Meg ha vírus okozta betegséggel álltunk volna szemben, akkor 100%, hogy nem reagált volna a felírt készítményre ennyire látványosan, hamar! Nem mumus az antibinyó, ha kell! Szerencsére már nem az van a legtöbb orvosnál, hogy automatikusan felírják, vírusfertőzés esetén is; a mi doktornőnk legalábbis mérlegel, hogy kell vagy sem.

Szerdán lesz a kontroll, szerintem csütörtöktől már oviképes. Így viszont lemaradt a keddi fotózásról, amit nagyon sajnálok  ; meg a szakértői bizottság/nevelési tanácsadó vagy tököm tudja, hogy minek hívják vizsgálatáról is. Azért kellett volna menni, hogy továbbra is kijelöljék az ovit, mert ugye elméletileg ő szeptembertől már tanköteles, de plusz 1 évet rá kell húznia. Felhívtuk őket, hogy lemondjuk az időpontot és kérjünk újat, de azt mondták, hogy nagyon sokára tudnak adni, nem is közöltek konkrét időpontot. Nem idegesít ez, hisz ennek még nincs olyan nagy tétje, hisz ígyis-úgyis ovis marad a kövi tanévben is (jelenleg középsős egy integráló, nagy létszámú csoportban szeptember óta), addig meg majdcsak találnak időpontot, hogy meghosszabbítsák a kijelölést...

Ebben a betegségben az volt a fura, hogy nem folyt/volt eldugulva az orra, nem köhögött; kizárólag a torka volt veszettül piros és a testhője volt magasabb és ezekből kifolyólag alig ivott, alig evett, sokat feküdt. Ilyen még sohasem volt. 樂 De a lényeg, hogy már jobban van, egyem is meg.  ❤

2016. november 8., kedd

Szegény embert az ág is húzza...

Annyira igaz ez a mondás sajnos! Saját bőrünkön is többször tapasztaltuk már. Erre a legfrissebb példa, hogy a "kedves" bank, akinél (még egy kis ideig vagyok), kib*szott velünk.

Az elejéről kell kezdenem, hogy érthető legyen, hogy miért vagyok felháborodva ennyire:

2010.: Esküvőre készültünk, a bankkártyára érkező fizetésemmel megegyező hitelkeretért kuncsorognom kellett, külön elbírálás volt, meg minden, nagy nehezen megadták ezek a cukikák. Hurrá.

2011-2016.: Mivel egyre több pénz ment a kártyámra, így ők automatikusan növelték a hitelkeretemet (gyes, családi; majd ápolási, emelt csp), a hozzájárulásom, megkérdezésem nélkül. Jó, biztos benne van valamelyik sokadik kisbetűs részben, amit figyelmen kívül hagytam sajnos a szerződéskötéskor. Úgy voltam vele, hogy nem is rossz ez, mert hát így ha váratlan kiadás merülne fel, akkor tudunk hová nyúlni. Úgy hozta az élet, hogy hónapról-hónapra nagyobb mínuszba mentünk le, mert máshogy nem ment. Kimerítettem a hitelkeretemet maximálisan, ami 270 ezer volt. Erre az összegre úgy kb. havi 5000 Ft-os költség (kamat, kezelési költség, füttyfene meg kisf*szom) van a többihez hozzáadva. Így úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk visszafizetni, erre az egyetlen lehetséges opció egy gyorshiteles, nagy thm-mel dolgozó group hitele volt.
Bementünk a bankba, befizettük, kértük a hitelkeret csökkentését 80 ezerre, az ügyintéző nő nem is nagyon értette; azt hitte, hogy növelni akarjuk a keretet, a hitelképességi bírálat lefuttatása után még közölte is, hogy "de hát önnek még Diákhitele is van, és ezt nem is közölte!". Nem mondja? o.O (amit nem kell fizetnem, mivel gyes-en vagyok, emiatt kifelejtettem a bevallandó hitelek közül; persze ha lenne miből, akkor most érné meg visszaperkálni, mert így nem lenne az, hogy 120 éves koromig kell törlesztenem a minimum összeggel, amit talán ki tudok gazdálkodni...) Aztán világossá vált számára, hogy mit szeretnénk, aláírtam hatmillió papírt. Megkérdeztem, hogy ez az SMS-ben növeljük/csökkentjük a hitelkeretet dolog még van -e, mire határozottan azt mondta a hölgy, hogy már nincs. Hittem neki. Kár volt! Hisz azt elfelejtette mondani, hogy ez csak a hitelbővítésre igaz... Legalábbis erre merek következtetni, mert a keret csökkentése ugyanúgy "szívélyes" SMS-ben történt.

Ennek oka az, hogy mivel nyár óta nem utalódik a fizetésem a számlámra, hisz fel kellett mondanom (nem tudtam kire bízni a Cukit); így a rendszerben ez a mínusz huszonezer akkora nagy bűn, hogy hiába megy rá lóvé (gyes, emelt csp, ápolási díj), hiába vagyok 11 éve a partnerük, hiába van náluk ltp-m, amit böcsülettel fizetünk és még sorolhatnám; lekakilják. Nem azt várom, hogy nyalják ki ezért a valagam, de egy kis tolerancia, rugalmasság nem ártana és nem esett volna sz*rul, ha nem hoztak volna olyan helyzetbe, hogy ha nem lett volna megtakarításunk (szintén ezeknél), akkor vagy fűtés/kenyér/víz/áram nélkül maradtunk volna. Igazán "felemelő" lett volna azon tanakodni, hogy vajon melyiket nélkülözzük inkább. Télen. Panelban... De a paneléletnek hála, vagyis inkább az elfuserált panelprogramnak köszönhetően (van egy lakó a soron, aki foggal körömmel küzd ellenne, minimum 6 éve harcolnak), mi is kötöttünk anno lakástakarékot, melynek kedvezményezettje a panelsor, de a mi nevünkön volt a számla. Ez volt a vésztartalék, ami most annyira jól jött, hogy nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire örültem neki, ez húzott ki bennünket a csávából. Rendes volt a közösképviselő, hisz gyorsan eljárt, a banknál (szintén a genyánál van a tömb lóvéja) lenyalták a 3%-ot az azonnali kifizetésre, meg természetesen buktuk az állami támogatást, de legalább nem kerültünk megoldhatatlan sz*rba! Így fűtésszezonban. Karácsony előtt. Bevallom, a pesszimista énem már vizionálta, hogy nem lesz idén karácsonyfa, ajándék, ünnepi étel. :( De ezért is jó így hozzáállni a dolgokhoz, mert így csak pozitívan csalódhat az ember. ;)

A bank részéről azért érdekes, hogy 2 évig nem zavarta őket, hogy -300 ezerben voltam úgy, hogy 100 ezer sem ment a számlámra; de most,  hogy én a keretemet önkényesen csökkentettem -80 000-re, majd 25 ezerrel kevesebb volt a bevétel, pár hónap alatt le tudták venni 0-ra a keretem. Mindegy, úgy vagyok vele, hogy így legalább nem kérdés, hogy megszabadulok -e tőlük... Amint elintézem a gyes/ápolási utalását férj számlájára, megszüntettem a csudába.

Szerdán voltam bent elintézni a nullázásból adódó kellemetlenségeket (számlámra való befizetés, mert az esedékes lakástörlesztést sem tudták a semmiből leszedni, de ha van lé újra rajta, akkor automatikusan megpróbálják levonni, hogy egyem zuzájukat nekijük... Amúgy cuki volt vagyis inkább vicces az ügyintéző, hisz felhívta a figyelmem, hogy lehetne újból kérni a hitelkeret bővítését, hogy legalább a lakástörlesztőt le tudják nyalni. Köszöntem szépen, de nemet mondtam. Elmeséltem neki, hogy milyen elégedetlen, félreinformált ügyfelük vagyok, de nem hatotta meg. 
Nem is ezt vártam volna, de akkor is nah. Örülök, hogy hamarosan megszüntetem a számlám!

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...