lassandebiztosan

Lassan, de biztosan

2020. március 17., kedd

Félévi

Elfelejtettem írni a féléviről. Pedig nem egy elhanyagolandó dolog. Én eszméletlenül büszke vagyok rá, nagyon jó eredménnyel zárta. Fontos megjegyezni, hogy mindezt normál tanmenetben, segítség (vizuális, gyógyped asszisztens) nélkül érte el.


Iskola most ugye nincs a járvány miatt, várjuk a tananyagot...

2020. március 14., szombat

Jelentősen ki volt a f.szom

Mostanra kicsit mérséklődött, most már inkább "csak" félek, hogy mi lesz ennek az egész járványnak a következménye. Rövid és hosszú távon is.

A dühöm azért alakult ki, mert kiderült, hogy a nagylányék az iskolában étkezések előtt nem mosnak (jelen állás szerint mosTak) kezet. Nem vagyok tisztaságmániás, hypó függő sem (2kutya+macska panelban mellett álszentség is lenne), de azért bevallom, kiakadtam. Év elején vinni kellett szappant, kéztörlőt. Há' mondom biztos azért, amire való. A járvány miatt kedden kaptak kézfertőtlenítőt és ezt el is mesélte a Tündüs. A fertőtlenítőnek, de a beszámolónak is nagyon örültem, mert nem szokott túl sokat. (sajátosan kommunikál... 😉 ) Ekkor kérdeztem rá a kézmosásra, mire a legnagyobb természetességgel mondta, hogy nem szoktak. Nem akartam neki elhinni. Bűntudatom is van, hogy megkérdőjeleztem, hogy igazat mond -e. Az egyik szülőtársat megkértem, hogy kérdezze már meg a gyerekétől, hogy tényleg így van -e. A válaszon ledöbbentem és elszomorodtam: ő is azt felelte, hogy nem szoktak kezet mosni. A WC-ben nincs szappan, a termükben lévő csap meg egy ideje már nem műkszik (azt az ígéretet kapták, hogy majd nyáron lesz megszerelve, hát gratu). Van az ebédlő előtt is, de a két gyerkőc elmondása alapján azt sem szokták használni...

Vártam egy napot és reménykedtem, hogy legalább a járványra való tekintettel kézfertőtlenítőt kapnak szerdán is vagy valami. Nem így volt. Az osztályfőnök nem volt, a délutános meg gondolom el volt havazva, mert a házi feladat sem volt beírva. Aztán persze jöttek a hírek, kezdtem egyre idegesebb lenni, agyaltam, hogy mit csináljak. Végül csütörtök délelőtt írtam külön-külön mindkét tanárnak. Hogy is fogalmazzak: nem teljesen egyezett az állításuk azzal, amit a gyerekek mondtak és ezt a tudtukra is adtam, természetesen nagyon óvatosan, finoman, nem akartam őket sem számonkérni, sem megsérteni, de úgy gondolom, hogy alap dolognak kellene lenni annak, hogy kezet mossanak a gyerekek, járvány közepette meg pláne. A délutános msn-en fel is hívott és ott és írásban is megígérték, hogy maximálisan oda fognak figyelni erre.

Már aznap így is történt, kifaggattam a leányt: tízórai és ebéd előtt is volt kézmosás, pénteken is. Lehet, hogy fölöslegesen basztattam a tanárokat, és a jelzésem nélkül is pozitív irányba változott volna a dolog, de így láttam helyesnek, nem tudtam tétlenül reménykedni, várni.

Kíváncsi leszek erre a távoktatásra is. Meg úgy az egészre. Próbálom nem szétidegelni magam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom ezt az egészet pozitívan, optimistán látni. Fosok, na. 😟

2020. január 19., vasárnap

Iskola, állatorvos

Csütörtökön telefonált az egyik tanárnő, hogy pénteken nem lesz fűtés, melegen öltözzenek a gyerekek és hogy 12:45-13:00 közt menjünk értük. Visszakérdeztem (legtöbbször, ha időpontot beszélek meg valakivel, így teszek). Másodjára is ezt adta meg. Fel is írtam.
Másnap sétálok a kutyákkal, direkt az iskola fele mentem, láttam, hogy 1-2 szülő ott van, meg is szaporáztuk a lépteinket az ebekkel, így 12:40-re ott voltam. Nem sokkal később jött le az osztály. Látom valami nagy gondja van a lánynak... Próbálta rejtegetni, de végül kibukott szegényből, hogy:

-Mért nem voltál itt időben anyu, hát lekísért a Julcsi de nem voltál sehol. Állatorvosnál voltál?
-Nem, dehogy, hát megbeszéltük, hogy délután megyünk együtt.
-De hát már délután van!
-Jó, ez igaz, de majd csak uzsonna után.
-Rendben, de akkor is elkéstél és mikor Julcsival felmentünk én sírtam, hívtak játszani, de én inkább néztem a falat.
-Mi van? Hogy késtem volna el? Hát direkt fel is írtam, siettem.

Valami hasonló párbeszéd zajlott köztünk. Kiderült még az is, hogy mikor az osztálytársa lekísérte, akkor nem volt ott senki kint az iskola előtt. Ez az jelenti, hogy fél 1 előtt leküldték és baromira nem értem, hogy miért, mikor nem ez volt megbeszélve, miért nem a többiekkel jött le alapból. Pipa voltam, mert szegény nagyon kiborult, alig értette meg, zaklatott volt, sírt. Nem durvult el nagyon, de nagyon nem szeretem, mikor feleslegesen van stresszelve...

Házi és uzsonna után elvittük Mókit a dokihoz, mert a nyakán és a fején varr szerűségek jöttek ki. Összesen 4. Persze voltam olyan hülye, hogy egyből Google, ami természetesen mindenféle rémisztő betegségeket adott ki. Mondom inkább lássa akkor orvos, ne idegeskedjek. Vizsgálgatja, nézegeti, mire a Tündüs:
-Óvatosan a drágámmal!!!
Annyira aranyos főnökasszonyos hangsúllyal adta elő, hogy nem igaz. :D
Kiderült, hogy csak szőrtüszőgyulladás. Nagyon örültünk, nagylány is imádja és kölcsönös. Reggelente mindig bemegy hozzá a macska, befekszik mellé, olyan hangosan dorombol, hogy a másik szobában is hallom.

2020. január 4., szombat

Szakértői

Voltunk (még decemberben), legutóbbi orvosit nem találtam, de nem is kérték, kár volt raja idegeskednem (azóta már meglett, természetesen akkor, mikor valami egészen mást keresgéltem😅).
Pszichológus és gyógypedagógus vizsgálta, jó sokáig tartott. Nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy a végén az elbeszélgetésen azt mondta az egyik hölgy, hogy a madzagozást minimálisra kell redukálni, mert az egy teljesen felesleges, értelmetlen dolog. Mondom: hö? Nem mondtam ezt, de gondoltam és mondtam, hogy én úgy érzem, hogy neki erre szüksége van, nem csak nyugtatásra használja a madzagozást, hanem ez az ő kis saját auti világa. Nem azt mondom, hogy reggeltől estig hagyni kell, de az sem állapot, hogy annyira korlátozzuk, ahogy ők elvárnák. Aranyközépút párti vagyok ezen a téren. Nem értett velem egyet, a válasz az volt, hogy ezt a tevékenységet is úgy engedjük meg neki, hogy inkább csak jutalom gyanánt. Meg ami még fura volt, hogy mesélte az egyik, hogy a téren látott egy kislányt, aki pörgetett valami bizbaszt és mennyivel jobb lett volna, ha inkább azzal stimulálja magát, hogy simogatta volna az anyukája hátát. Mi va'? 😲 Nem húztuk fel magunkat rajtuk (nagyon), de azért volt miről beszélnünk férjemmel hazafele...
Diszgráfia, diszlexia gyanú is felmerült. Erre adtak javaslatot, de úgy tűnik, hogy maradnak az eddigi fejlesztések (ezekre is jók azok is), aminek örülök, mert imádja őket, szeret járni rájuk és használ is. Persze asszisztens sem lenne hátrány, bele is írták, de hát ugye tudjuk, hogy azoknak sem jut minden esetben, akiknek sokkal nagyobb szükségük lenne rá, mert szakemberhiány van. Így is összetehetem a két kezemet, hogy a heti 4 fejlesztést megkapja, hogy van befogadó intézmény... És ami számomra a legfontosabb: nem gyűlöl iskolába járni. Igaz, most a szünet miatt már el van keseredve, hogy nemsokára menni kell, de ismét bele fog rázódni.

2019. december 25., szerda

Karácsony

Kellemes, nyugodt karácsonyt mindenkinek! 🎄

Mi túléltük az első napot... Sikerült megnyerni egy meltdownt. Rég volt már neki, most nem úsztuk meg. Ebből is tanulunk. Számomra nehézséget okoz amúgy még mindig az, hogy felismerjem, mi fogja robbantani (ettől meg persze szaranya érzés, bűntudat, stb.). Sokszor olyanokat kibír, hogy csak pislogok, máskor meg (az én szememben) apróságtól szétesik.



A fa végül nem ilyen lett, de mikor ennél az állapotánál tartott (összegubancolódott az a fos), akkor úgy éreztem magam, mint ő és közel álltam ahhoz én is, hogy megbüntessem a fát 😅 :