lassandebiztosan

2012. január 31., kedd

Az 57. bab leendő tulajdonosa

 Mikor azzal ijesztett halálra a doktornő, hogy a drágánknak izomfejlődési rendellenessége lehet, ugye egyből az izomsorvadás jutott eszembe, és elkezdtem keresgélni a neten. Ekkor ezt adta ki a kereső:

A blog írója annyira pozitív, hogy az valami elképesztő! Sokat lehet tőle tanulni! Annyira tetszik, hogy mindenben a jót látja. Nem tud járni izomsorvadás miatt, de mégsem hagyja, hogy ettől egy besavanyodott, elkeseredett, reményvesztett ember legyen. Jó nézni a képeit, sugárzik ez a lány! Ő lesz az én iránymutatóm, és szeretném, ha egyszer majd én is optimistán tudnám szemlélni a világot! És amikor úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, erőt fogok gyűjteni a történetéből, és bízom benne, hogy az Ő babja is nagyra nő majd!
 Az előző mondatom megértéséhez olvassátok el  ezt a bejegyzést ! Itt azt is megtudhatjátok, hogy hogyan lehettek tulajok. Várom már, hogy megérkezzen az 57. bab, ugyanis nemsokára a mi postaládánkban fog landolni! :)

2012. január 30., hétfő

Befordulva

Elfáradtam!!! Korai volt az öröm kakiügyben. :( Tegnap megint szült szegénykém. Pedig csak 1 nap volt kakimentes, és mégis belesült. Én ezt már nem bírom sokáig nézni, és még olyan messze van február vége, mikor befekszünk. Akkorára tágult az a kis picsaluk, hogy szinte fizikailag képtelenség. Az csoda, hogy nem repedt be! Tegnap reggel már ezzel kezdtünk, úgyhogy a kedvcsináló megvolt. Ilyenkor az a legnehezebb, hogy ne törjek össze, és ne sírjak vele. Na meg ezek után mosolyt erőszakolni az arcomra se könnyű, hogy ne egész nap a fancsali képemet nézze, pedig szívem szerint üvöltenék, bőgnék a tehetetlenségtől. Egy korosodó perszónát pedig jól elnáspángolnék! Délután is erőlködött, ahogy nyomtam a lábát a hasához, és mikor láttam, hogy jön, szóltam az apjának, hogy most lesszíves tartani a lábát, vegye át, mert én 2-szer 1 nap nem bírom nézni. Ő is szörnyülködött. Majd megszakad a szívünk ezért a büdösért! Mennyit szenvedett már ez alatt a 9 és fél hónap alatt. :'( Mit ártott Ő? És akkor ezek tetejébe még halálra is kell ám ijeszteni az embert, mert mé' ne. Folyamatban van a dokicsere, még egy információ morzsa hiányzik, és meghozom a döntést. Szeretném még a héten letudni ezt is, én még egyszer be nem teszem a lábam hozzá. Attól is félek, hogy mi vár szegénykémre a kórházban, mennyi fájdalmas vizsgálat, és olyan rossz, hogy nem lehet elmagyarázni Neki, hogy miért történik vele mindez.

 Férjjel arra jutottunk, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás, így elmegyünk uszodába nemsokára. Először úgy volt, hogy visszük a lányt is, de inkább majd csak nyáron. Most macerás is lenne, meg hátha akkor már tudni fog ülni. Egy olyan babás párnak is szüksége van egy kis kimozdulásra, akiknél minden könnyedén megy. Nagyon ránk fér már, mert azért ez a sok bonyodalom kicsit rányomja bélyegét a kapcsolatunkra is, türelmetlenebbek, harapósabbak és érzékenyebbek vagyunk. Legutoljára akkor voltunk kettesben, mikor 2 hónapos lehetett a leányzó. Elmentünk biciklizni. Igen ám, de mért is lett volna jó vége?! Természetesen kilyukadt az első kerekem... Így ameddig bírtam szusszal, csontlapos kerékkel hajtottam, majd toltam, aztán ismét tekertem. Nem akarok hazudni, de kb. 6 km-t tettem meg így, és pláne, hogy nemrég szültem, eléggé kellemetlenül érintett mindez. Kicsit félek az uszodától, olyan ocsmány a hasam. Lesz@rom, hogy mit gondolnak mások, de engem zavar. Szerezni kellene egy kendőt! Pedig a hasam volt az a testszelvényem, amit maradék nélkül elfogadtam. Sőt, szerettem! Izmos, lapos, kockás volt, most meg egy dülledt, lógó, zebramintás, rezgő förmedvény. Jó, persze, tudom én, hogy mért ilyen, és nem is bánom, de azért hiányzik a régi.

2012. január 25., szerda

Izomfejlődési rendellenesség???

Hétfőn az egyik kedvenc elfoglaltságunkon vettünk részt, mégpedig a "tanácsadáson". Nagyon érik már a dokicsere, mert ezt sokáig nem bírom. Eljött férj is, mert szabin van, de mondom én kemény vagyok, egyedül megyek be. Kár volt! Ugye nem mentünk vissza fejlődésneurológiára. Főleg azért, mert nem tudtam csinálni a kisasszonnyal a gyakorlatokat, meg Szegeden is akörül voltunk. Rákérdezett a kedves doktornő, hogy miért nem mentünk. Mikor elmondtam, jött ám a nemulass! Úgy beszélt velem, mint egy gyerekgyilkossal. Jó, lehet, hibáztam, hogy nem vittem vissza, de úgy csinálták, mintha ez egy helyrehozhatatlan, tragikus valami lenne. Mindig azzal fenyegetnek, hogy majd mehetünk Budapestre, és hogy az milyen rossz lesz, és hogy a Kovács Gizikének (általam kitalált név) is ezek voltak a tünetei. Engem már az felháborít, hogy a teljes nevét mondta, szerintem a gyerekekre is vonatkozik az orvosi titoktartás... És hogy Kovács Gizike sem használta a lábát, és 2 év kellett ahhoz, hogy kiderítsék, hogy súlyos izomfejlődési rendellenessége van. Nekem erről egyből az izomsorvadás ugrott be. Aztán megragadta a hónaljánál, és döngölte a vizsgálóágyba, és közben: -"Teccik látni? Teccik látni? Egy ekkora gyereknek már rég ki kellene rúgnia magát a lábával!"
Komolyan mondom, az állatorvosok gyengédebben bánnak a jószággal, mint ez a gyerekekkel. Már majdnem úgy voltam vele, hogy kitépem a kezéből. Engem ne fenyegessen, ijesztgessen! Normális emberi hangon is meg lehetett volna győzni arról, hogy visszamenjünk a neurológiára. Arról nem beszélve, hogy hasonlóan viselkedett, mikor fél éves volt a lány: előző hónapban még lustaság miatt nem rúgott a lábával, fél évesen meg már iszonyú katasztrofális a helyzet, "-anyuka még ma telefonáljanak a fejlődésneurológiára időpontért, mert ha baj van, Pest, bla-bla." Gyorsan telefonáltam, elég meggyőző lehettem, mert soron kívül, már másnap mehettünk... Amikor ott kérdeztem, hogy nagy baj van -e, mondták, hogy nincs, és szinte csodálkoztak, hogy miért vagyunk így betojva. A kontrollra is 3 hónap múlva adtak időpontot (amit kihagytunk), szóval szerintem, ha akkora lett volna a baj, hamarabb visszahívtak volna. De lehet, hülye vagyok.
 Felhívtam hát a fejl.neurológiát, és 1 hónap múlva mehetünk. Amúgy meg, ha az első vizsgálat alkalmával nem adtak volna soron kívül időpontot, akkor is februárban kellene menni kontrollra, úgyhogy nem tudom mit lihegik túl...
 Azért nagyon remélem, hogy nincs a Cukinak komolyabb baja, de annyira megijesztett minket!!!

 Kakijelentés: semmit sem akarok elkiabálni, de mennyiségileg számottevően kevesebb a termés, és az állaga is jóval puhább. Mondjuk még mindig napi 2 dl Mira baby vizet kap, és sajnos még kúpozni is kell, de én javulást látok.

2012. január 20., péntek

Szegeden

Tegnap megejtettük a szegedi utat. Fél 6- kor keltettem a leányzót, és várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem volt nyűgös, csak pislogott, hogy mi a fene történik. Nem adtam végül neki enni, csak egy kis teát kapott. Nem is voltunk késésben (én általában rohanok mindenhova, mert képtelen vagyok időben elindulni, de már fejlődök). Kiderült, hogy van családi jegy is, ami akkor jár, ha kiskölökkel megy az ember, így én 33%-os kedvezménnyel utaztam. Apja meg 50%-al (közalkalmazott), így nem is kellet olyan mélyre nyúlni a zsebbe. Pozitívat csalódtam a MÁV- ban. Bár az ajtókat csinálhatták volna nagyobbra, mert a babakocsi csak összehajtva fért fel, de ne legyek mán elégedetlen, a lényeg, hogy felfért. A Tündi nagyon jó kislány volt, kicsit kómázott, pöntyögött, gondolom örült az aludni próbáló koma :D. Majd Szeged határában, amikor kanyarodik a vonat, elaludt. Pár perc múlva lehetett kelteni, de most sem volt nyűgös. El voltam ájulva, hogy milyen jó gyermek!
 Elég közel van az állomáshoz a klinika, kis séta után már ott is voltunk, és az ambulanciát is hamar megtaláltuk. És nem is voltak kiakadva, hogy mért nem gasztróra kaptunk beutalót. Kis várakozás után be is mehettünk. Elmondtam a panaszt, fényképet is mutattam, és elkezdték vizsgálgatni. Szegénykém persze sírt. Majd mikor a kakilójába nyúltak, én is picsogtam. Aztán azért hamar összekaptuk magunka, és abbahagytuk a pityergést. A kisasszony is nézelődött, ügyes volt nagyon. Majd elmentünk uh-ra. Ott is jófejek voltak. Még a zselé is melegített volt. Kicsit tiltakozott, de nem volt vészes. Majd vissza az ambulanciára. Mondták, hogy most nem fognak bent. Ki kell próbálnunk, hogy tejmentes diétára fogva a leányzót változik -e a helyzet. A gyerekorvos is elképzelhetőnek tartotta ezt. Bár inkább a hasmenés a jellemző, de előfordulhat makacs székrekedés is. Hülyén hangzik, de abban bízom, hogy tejallergiás, mert még mindig "jobb" lenne ez, mintha szervi baj állna a háttérben, mert annak általában műtét a vége. Februárban vissza kell menni, és ha nem javul, akkor kivizsgálásra be kell feküdni. Jó, hogy valami elindult, és rajta vagyunk, hogy kiderüljön, hogy mi a ludas. Hazaúton is kifogástalanul viselkedett. Annyira büszke vagyok rá! Nézelődött, huncutkodott, dumált. Nem is volt hisztis, pedig azért sok mindenen keresztül ment, rosszul is aludt, és mégsem volt semmi gond. Apja is le volt nyűgözve. Itthon bezzeg, már arra nyavíkol, ha mondom neki, hogy nem túl jó ötlet pl.:vezetékkel játszani. Olyan édes, ahogy hisztizik, és kifejezi nemtetszését. :) Így, hogy ilyen kellemesre sikerült az utazás, elképzelhető, hogy nyáron is majd kiruccanunk valahová. Fél 1-re már itthon is voltunk.
 Kapott a csajszi Milumil Pregomin tápot (csak 300 Ft, recept nélkül 3 rongy lenne) és Sinlac-ot. Eleinte tiltakozott a Sinlac ellen, de aztán belenyugodott, hogy most ezt kap. Pedig az asszisztens azt mondta, hogy nem fogja megenni egyiket sem. Tévedett! Ja, meg kapott még egy olyan hashajtót, amit elméletileg csak 1 éves kor után lehetne neki adni, de én ezt csak a legvégső esetben fogom bevetni, mert a betegtájékoztatóban az van, hogy hirtelen szívhalált is okozhat, ez nagyon nem hangzik jól...Reggel kakilt, és én úgy vettem észre, mintha kicsit vékonyabb lenne, de azért még mindig inkább szülésnek nevezném. És most is masszírozással, és lábak hashoz nyomásával sikerül kipréselni belőle. :( Annyira várom már, hogy rendbe jöjjön!
 Azért nap végére jócskán elfáradtunk, főleg agyilag.

2012. január 18., szerda

Kivizsgálás

Asszem hatásosra sikerült a doktornőnél való kiselőadásom, ugyanis kaptunk beutalót. Bementem, ledobtam az asztalára a kaki fotósorozatot, és közöltem vele, hogy ez így nem állapot, valamit tegyen. Hüledezett, gúvadt a szeme, és szörnyülködött.
"-Anyuka, hát mért nem mondta ezt előbb?
 -Doktornő, én minden egyes tanácsadáson szóltam!
 -De mért nem adta elő ilyen drasztikusan, hisz akkor már hamarabb is el lehetett volna indítani a kivizsgálást."
Magyarul még volt pofája engem hibáztatni az ő hanyagsága miatt. Elmehet a búsba!!! Tanultam belőle: egy tapló, bunkó, nagypofájú állatnak kell lenni, hogy figyeljenek és komolyan vegyenek. Elég szomorú, hogy csak így érheti el az ember a célját.
 Szegedre visszük a nagylányt, szerencsére apja is jön. Vonattal vágunk neki a távnak. Annyira félek, hogy fájdalmas vizsgálatokon kell átesnie! Annyit szenvedett már szegénykém ez alatt a 9 hónap alatt! Jó lenne, ha megoldódnának már a gondok, és boldogan élhetnénk a kisgyermekes családok életét! Remélem nem hagy mély nyomot a kis lelkén ez a sok megpróbáltatás! Ma a tornát is végig sírta, mintha érezné a vesztét. :(
 Azt sem tudom, hogy hajnalban megetessem -e, de szerintem nem fogom, hátha felöltözés után még szunyál egyet a babakocsiban. Nem akarom annyira felborítani a napirendjét, hogy 8 helyett 5-kor megtömöm. Majd ott szerintem bőven lesz idő, mert nem időpontos rendszer van, hanem érkezési sorrend. Azt sem tudom, hogy bent fognak -e kivizsgálásra, de hogy ne érjen meglepetés, viszek cuccot. Be is pakoltam váltás ruhát, meg ilyesmiket. Azzal vigasztalom magam, hogy nemsokára kiderül, hogy mi a baj, és akkor már nem kell többet szenvedni a tündérnek.

2012. január 14., szombat

Kelemes események + a megoldatlan ÜGY

Végre! Az ablakban ácsingózva mit látnak szemeink? Madarakat! Úgy örültem, hogy megjelentek! Két cinege volt vendégségben, de nem maradhattak sokáig, mert Fóti, a vérszomjas macska megzavarta a lakomát. Gondolkoztam is, hogy jó ötlet -e macskás udvarba madáretetőt kitenni, de kóbor macskák is bejárnak, meg olyan helyre raktam, ahol nagy valószínűséggel nem érik el a vadászok. :)
 Amióta a Cuki megszületett, én valamiért egyszer sem voltam képes délutáni szunyókálásra, pedig többször is próbálkoztam. Ma sikerült. Aludtam 1 órát, és nagyon jól esett. Nemrég még az éjszakai alvászattal is voltak problémáim, de szerencsére már azzal sincs.
 Kaksi ügyben viszont nincs javulás. :( Csütörtökön fel is fogom keresni a dokit, mert ez már nem állapot. Ma is csak úgy tudott kakilni, hogy fél óráig nyomogattam a hasához a lábát, közben ő meg liluló fejjel nyomott, mire sikerült megszülnie a 2 ujjnyi vastagot, ami persze kemény is volt. Annak ellenére, hogy csak székletlazító kaját és napi 20 ml (2x10 ml) Laevolacot kap. Mától 2x15 ml-t, ha az sem hat, akkor 2x20 ml-t adok. Csecsemőknek ajánlott adag: 5 ml... Megőrülök ettől! Ja, és nem azért nem hat, mert hozzászokott, eddig nem sokszor adtam neki pont azért, mert b@szott hatni, de begörcsöltette a hasát. Ki lesz nyomtatva a széklet fotósorozat, viszem a feljegyzéseimet, és nem érdekel, ha őrültnek is néz a kedves doktornő, most már aztán odacsapok az asztalra, és kinyitom a szám! (Eddig is nyitottam én, de nem eléggé.)

2012. január 13., péntek

Tapsai- tapsi

Olyan ügyes a leányzó! Megtanult tapsolni, és mutatni sem kell neki, hanem csak mondjuk, hogy tapsi, és már ütögeti is a kis kezét össze. Olyan büszke vagyok rá!  Furcsa, hogy azt csinálja, amit mondunk neki. :)

A másik újdonság a tánc. Vettünk neki egy teszkós, méhecskés szintit. A gyógytornásznál van ilyen, és nagyon tetszett neki, így gondoltam otthonra is kellene egy. Ha muzsikál vele, és hason van, jobbra-balra mozgatja a felsőtestét.  :) Tündér!

2012. január 12., csütörtök

Még mindig rí a szám, de már nem sokáig!

Az utóbbi pár napban elég mélyre kerültem. Egy nő mondta nekem egyszer, hogy azért jobb a gödör alján, mert onnan nincs lejjebb, és az stabilabb, mint a szélén egyensúlyozni. Van benne valami! Úgy érzem sikerült kikecmeregnem. Nem vagyok én depis, de néha sok a rossz dolog. És a Cuki születése óta rájöttem, hogy a tehetetlenségnél rosszabb dolog nemigen van. Főleg, ha az hosszútávú. Felmorzsolja az embert idővel. Ezért zavar az, ami a Tündüssel van. (Jobban mondva nincs.) Mozgásügyileg teljesen nyugodt vagyok, jó kezekben van a leányzó, de a másik nehézség aggasztó. Mit vétett ez az ártatlan, hogy már ilyen fiatalon ennyit kell szenvednie??? Azok meg akik mocskos, alávaló férgek; vígan élik világukat, és az egészségükkel sincs semmi probléma. :( Utálom az igazságtalanságot!
 Most azt csinálom, hogy dokumentálom kb. egy hétig, hogy mit eszik, mennyit iszik, mennyi hashajtót kap, még a végeredményt is lefényképezem, és elballagok a doktornőhöz, és megmutatom neki, és nem hagyom, hogy lerázzon. Gyerek nélkül megyek, hogy jobban tudjunk koncentrálni, ha így sem jutunk előrébb, akkor majd a tanácsadásra jön az erősítés! A lelkem mélyén azonban abban bízom, hogy ezekre nem lesz szükség, és valami csoda folytán megoldódnak a gondok, (és a feljegyzéseimet eltehetem az emlékek dobozba, és pár év múlva pontosan tudjuk, hogy mit evett, és milyet kakilt a Cuki 2012. 01. 11-én.) Cum spiro, spero.(Amíg élek, remélek.) Csak, hogy arcoskodjak egy kicsit, nem hiába tanultam latintot Dittitől a gimiben. :)
 És amit még utálok ebben a nehéz helyzetben, az az, hogy néha átfut az agyamon, hogy haragszom rá, hogy ilyen kis szerencsétlen. Aztán meg mikor eszembe jut, hogy nem is tehet róla, akkor elkezd mardosni a lelkiismeret, de valami iszonyú módon. Ma emiatt majdnem el is bőgtem magam. Annyira szívszaggató volt, ahogy átadtam a gyógytornásznak, és teljesen elkeseredett a kis arca, és görbült le a szája széle; mondom milyen ember az ilyen, aki egy kicsit is tud neheztelni egy ilyen kis csöppségre.

Tornán ügyes volt, fél óráig nem is sírt, játszott is. Akkor kezd rázendíteni, mikor mászó helyzetbe kerül. A vége fele teljesen begorombult, olyan édes volt, mikor dühösen, morgolódva el akart menekülni kúszva a gyógytornász elől. Így legalább bemutatta a tudományát, mert előző alkalommal csak egy pici ízelítőt adott belőle. Furcsa lesz, ha nem kell majd járnunk, úgy beleépült a heti programunkba.

2012. január 8., vasárnap

Próbálkozásaink

Jelenlegi próbálkozások kaki ügyben: éhgyomorra kamilla tea. Vettünk probiotikumot, azt rakok a reggeli tápba. Minden pelenkázásnál pocakmasszír. Kerülöm a krumplit, banánt, rizses tejpépet, répát. Ha üvegest kap, vízzel hígítom. Főként brokkolit, tököt, sütőtököt, zöldborsót kap, minimális almát. Próbálkoztam naranccsal és mandarinnal, de nem szereti. Ma megpróbálok vele kibánni, hígítom vízzel, és rakok bele cukrot. Tudom, fúj cukor, de a teát sem issza meg nélküle. Eleinte több hétig próbálkoztam sima vízzel, amit egyáltalán nem volt hajlandó meginni. Aztán nem volt mit tenni, muszáj volt cukros löttyöt adni, mert a táp mellett ugye itatni kell. Tegnap joghurtot evett szilvával. Eddig instant teát kapott a kisasszony, már azt is meggyanúsítottuk hasfogással, így most mellőzzük, hátha. Helyette kamilla és édeskömény + gyümölcslé. Minden nap kap Mira vizet is. Plusz nem várunk annyit (3-4 napot) a kúppal. Én úgy érzem a tőlünk telhetőt megtesszük, de én már nem hiszem, hogy bármi is segíthet. Remélem, hogy nem szervi ok van a háttérben!
 Az, aki még nem volt ilyen helyzetben, lehet, hogy nem érti, hogy miért foglalkozom ennyit ezzel (is), de igenis zavar, hogy még hashajtók ellenére is csak nehezen megy. Milyen naiv voltam, mikor azt gondoltam, hogy majd magától fog mozogni és kakilni. Másoknak ez olyan természetes, mi meg minden szarért megküzdünk. De viszont megint másoknak meg még ennél is több problémájuk és nehézségük van, és örülnének, ha csak annyi lenne a bajuk, mint nekünk, de én most eléggé el vagyok keseredve. :(
 Ha esetleg volt más is hasonlóan szorult (szó szerint) helyzetben, szívesen veszek bármilyen tanácsot!

Sz.r ügy!

 Elegem van a tehetetlenségből! Megint kaki téma, aki enni készül, inkább ne olvassa, kép is lesz...
 Ugye kezdődött azzal, hogy miután hazajöttünk a kórházból, nem volt széklete. Kérdeztük a dokit, a válasz: nem engedték volna ki úgy a kórházból... Ezzel szemben kanállal piszkáltuk ki belőle a kőkemény kakit.
 Később is változatlan volt a helyzet. Sokszor kellett hőmérőzni, vagy hashajtóval rásegíteni. Egy idő után viszont úgy tűnt, kezd rendbe jönni, kétnaponta segítség nélkül volt termés. Aztán megint nehézkessé vált, de abban bíztam, és mások is azzal vigasztaltak, hogy majd a hozzátáplálás megoldja. Elkezdtem, almát kapott először, bár bennem volt a félsz, hisz az almáról is azt mondják, hogy hasfogó. Meglepetésben volt részem, minden nap volt kaki, de nem tartott sokáig a csoda. Egy kis idő múlva újra csak küzdelmek árán sikerült. Pedig ekkor már barackot is kapott. 6 hónapos koráig HA tápot evett, erre is gyanakodtunk, így váltottunk. Még rosszabb lett. Szinte az összes létező fajtát kipróbáltuk, de változás nem történt. Az orvos nagy könyörgések árán felírt egy komfort nevzetűt. Nagy reményeket fűztem hozzá...hiába.
 Az orvosnak minden egyes tanácsadáson mondtam, hogy szerintem ez nem normális, de mindig azt a választ kaptam, hogy Laevolac. De mondom az meg úgy fölfújja, mint a lufit szokták, és nem is használ. Azt is közölte, hogy a krumpli és a répa is megfoghatja. Nem mondja?! Ezzel nem lettem okosabb, eddig  is tudtam, és kerültem ezeket a dolgokat. Ennyivel el volt intézve, ja még annyit azért hozzátett, hogy ha nem vigyázok, be fog repedni a végbele. Ez, vagy ehhez hasonló párbeszéd minden alkalommal elhangzott.
 Nemrég, mondom jó, felfúvódás ide-oda elkezdtem adni a Laevolac-ot. Két nap adás után volt, majd megint semmi. 3-4 nap kakimentes napok után kúppal is rá kellett segíteni. Persze tök puffadt, és nyűgös volt. Csecsemőknél a fenntartó adagja 5 ml, a Cukinak 10 ml sem használt, ugyanúgy vastag volt. Így visszatértem a Mira baby vízre, kap kamilla és édeskömény teát, és most 2 nap után kapott kúpot is. Tudom, hogy rászokhat, de nem állapot, hogy ennyit kelljen neki szenvednie.
 Legutóbb én kúpoztam, és olyan elkeserítő, hogy a székletlazítók ellenére is ennyire beleköt a kaki. :( Nehéz akkor visszatartani a könnyeimet, miközben sírva préseli ki magából, de ilyenkor őt kell vigasztalni, nem szabad, hogy érezze, hogy majd meghasad a szívem. Megegyeztünk Emberrel, hogy egyszer ő, egyszer én kúpozom. :(
 Mivel a doki szarik a fejünkre, így elkezdtem kutakodni a neten. Tudom, nem a legjobb módszer, és orvos sem vagyok, de ha cserben hagyják az embert, akkor találni kell valami megoldást. Sajnos van egy betegség, aminek a tünetei nagyon hasonlítanak az övére. Ez a Hirschprung-betegség, aminek a lényege, hogy nem jól fejlődtek ki a bélben az idegek, így ott szűkület lesz, és feltorlódik a széklet.
Tünetek:
 "A Hirschsprung betegség vezető tünete a székrekedés és a hasi puffadás, mivel sem a széklet, sem a szelek nem tudnak normálisan ürülni. A szokásos, hasfájás esetére javasolt praktikák – masszázs, hasra fektetés, gyakoribb büfiztetés, szélhajtók, hashajtók – egyáltalán nem, vagy csak ideig óráig használnak.

 Jellemző a nehezen ürülő, kemény széklet és/vagy a fájdalmas székletürítés. Ha tud a csecsemő székletet üríteni, akkor csak hosszú kínlódás, sírás után, mivel át kell passzíroznia a székletet a mozdulatlan bélszakaszon. Éppen ezért jellemző, hogy robbanásszerűen ürül a széklet ill. a szelek.

 Kritikus időszak a hozzátáplálás elkezdése, mivel olyankor a nagyobb mennyiségű és szilárdabb széklet termelődik, így gyorsan romolhat a csecsemő állapota.

(forrás: http://hirschsprung.babafalva.hu/2010/04/03/a-hirschsprung-betegseg-tunetei/#more-25)

Nála ez mind megvolt, és még máshol olvastam, hogy jellemző a szalagszerű, vastag széklet, és az is, hogy csordogálhat hígabb kaki, mert az eltömődött bélrésznél elkezd erjedni, és ez kifolyik. Azt gondoltam ekkor, hogy hasmenése van, de még aznap erőlködött ki olyan vastagot, hogy nem igaz!
 Nem bírom tovább nézni tétlenül, hogy szenved! És nem is fogom! 9 hónapja küzdünk ezzel, és elhanyagolható az olyan kakik száma, amik mindenféle segítség nélkül történtek, és ez szerintem már nem normális dolog. Legközelebb eljön az apja is a dokihoz, vesz ki szabit. Engem rohadtul nem vesz komolyan ez a nőszemély, de mikor férj bent volt, egész máshogy kezelt bennünket, úgyhogy kell egy kis erősítés. 9 hónapja ugatom, hogy nem normális dolog, erre mindig csak ugyanazt a választ kapom. Meguntam! Ha nem lesz előrelépés, megmondom neki, hogy a hashajtós üveg vastagabb felét fogom a seggébe helyezni, hogy tudja meg, mit érez a lányom heti kétszer! Vizsgálják ki, és kész! Én ezt nem nézem tovább!
 Legtöbbször ilyen:


 De hogy ne csak rossz dolgokról írjak: szerintem már nem kell sok, és elkezd mászni a nagylány. A lábait egyre jobban használja a kúszáshoz, és csomószor maga alá húzza. Olyan édes!

2012. január 5., csütörtök

Kell egy kis áramszünet...

Délelőtt eljött barátnőm a 4 hónapos legénnyel. :) Olyan cuki, és már olyan kis figyelmes! És kaptam mosolyt is! :)
 Voltunk tornán és végre ott is eldicsekedhettünk, hogy kúszik a nagylány. :) Még be is mutatta, hogy mit tud. Bár az utóbbi két kezeléshez képest sokat sírt és tiltakozott, de lehet, hogy azért, mert 2 hét kimaradt. Vagy a foga, hisz az ínye is duzzadt. A másik lehetőség a hülye hashajtó, ami felfújja. Holnaptól nem kap. (Szülés után nekem is voltak fennakadásaim, ez volt otthon, és segítségül hívtam. Kár volt, olyan görcsöket okozott, hogy csak na.) Az is lehet, hogy mindhárom dolog zavarta, ki tudja. Olyan fura, mikor mászó és ülő pózban "masszírozza". Olyan nagylányos, és hihetetlen, hogy egyszer majd magától is képes lesz ezekre.
  Jót aludt, sétáltunk is. Már ekkor hallottuk, hogy nincs áram a központban. Mondom, jó, majd lesz nemsokára...Megint naiv voltam. Még jó, hogy vannak gyertyák, így ezekkel teremtettünk egy kis fényt. A kisasszonyt nem igazán zavarta a félhomály, játszott ezerrel. Kúszás közben nagyon emelte a popóját, egyszer majdnem teljesen maga alá húzta. Durva, hogy mennyit tesz egy kezelés! Ez tényleg hihetetlen. Tornák után szemmel láthatóan változik a mozgása. Telt múlt az idő, kellemesen elvoltunk 3-an a gyertyafény mellett. Azért elképesztő, hogy milyen természetesnek tudunk venni dolgokat! Belegondoltam, hogy milyen lehetett áram nélkül élni. Mamákám mesélt a petróleumos időkről, meg arról, mikor háborúban azt is jegyre adták, és spórolni kellet vele. Mennyit változott a világ! Azért reméltem, hogy minél előbb kijavítják a hibát, még telefonáltam is, hogy ugyan árulják már el, hogy vattafakk, ma leszen -e még világosság, és kell -e a fagyóban pihenő cuccokkal anyuhoz rohanni, mielőtt kiolvadna. Persze a város más részein volt áram, sőt, az utcánkban pár házzal odébb is égett a pilács (az ablakból láttuk is), a telefonos hölgy is mondta, hogy "már csak az önökhöz tartozó 1 trafó van hátra". Leginkább a lánynak elraktározott, pepecs munkával előállított finomságokat sajnáltam volna. Azt mondta, hogy lesz még ma, így reménykedtünk. Meg elképzeltem, ahogy Ember felpakol a biciklire, és alighogy elindul, világosság terem, és mérgelődve pakoljuk vissza az árut. :) Egy olyan dolgot is csináltunk, amit már rég: birgéztünk. Olyan jó volt, még annak ellenére is, hogy nem én nyertem! A cuki állandóan meg akarta szerezni a kártyákat, de nem hagytuk. :)

Majd 20 óra magasságában elhárították a hibát. Azért nem semmi, hogy 6 órán keresztül nem volt áram, de összességében én élveztem. :)
 Úúú, erről jut eszemben, gimibe menet volt egy olyan eset, hogy pont akkor volt áramszünet, mikor a liftben utaztunk a barátnőmmel. Ijesztő volt!

2012. január 3., kedd

Egy kellemes nap

Tegnap olyan jó volt minden, rég mentek ilyen gördülékenyen a dolgok. Kezdődött azzal, hogy a kisasszony tökéletes állagút tojt. Már ha egyáltalán van ilyen. Nálunk ünnepnap, ha telerakja a pelust küzdelem és fejlilulás nélkül. Felemeltem 9 ml-re a hashajtót, minden nap adom neki. Remélem nem fog hozzászokni, de ha nem kap semmit, belesül és kőkemény.
 Olyan cuki volt: elaludt a sitten, hason. (sitt=járóka). Egyre többször alszik el így, régen mindig csak háton aludt, de változnak a dolgok.
 Gyönyörűen sütött a nap, öröm volt sétálni. Összefutottunk sógornőmmel is, jót beszélgettünk.
 Nem is sírt sokat, egyedül az esti pelenkázásnál tiltakozott, de még erősebb vagyok. :) Olyan aranyos, hogy minden hülyeségen tud vigyorogni. Imádom! Viszont egyre hamarabb kel reggel. Jó, nem sajnáltatom magam, mert a legkorábbi 7 órakor történt, de szokatlan, hogy eddig 9-ig durmolt(unk). 2 dologra tudok gondolni: 1.: múlt héten nem volt torna, 2.: új mozgásformák megjelenésekor állítólag változhat az alvás. Na sebaj, nincs okom még így sem panaszra. Örülök, hogy ilyen jó alvókája van (ezt az apjától örökölte).

2012. január 2., hétfő

Mozgásfejlesztés 2. rész

...(folyt.) Végre eljött a másnap, mentünk gyógytornára. Szimpatikus volt, hogy bár elmondta, hogy mit nem tart helyesnek a fejlődésneurológián javasolt tornában, de nem kezdte el fikázni, támadni. Teljesen rám bízta a döntést, nem erőszakoskodott, mint a neurológián, és nem mondta, hogy mi hátráltattuk a fejlődését.
 És hogy miért választottam a Dévényt? Azért, mert én úgy érzem, ez a gyökerénél ragadja meg a problémát. Én úgy gondolom, hogy amíg a kóros izomállapot  nincs rendezve, a gyerek hipotón, hiába tornáztatom, kényszerítek rá mozgásformákat.
 Eleinte nehéz volt tehetetlenül végig hallgatni, nézni ahogy bőg, és megmagyarázni neki, hogy ez az ő érdeke. Sosem felejtem el, hogy milyen megvetően és könyörgően nézett rám. Aztán a 9. és 10. kezelésen már csak keveset hallatta a hangját, játszott, gagyarászott.
 Még egy negatívum: fizetős. Nem a gyógytornásztól sajnálom, ha tehetném adnék többet is, hanem a gond az, hogy nekünk nincs sok. De Ő mindennél fontosabb, így ez nem akadály, régen több elment cigire és bulira. Max lefogyunk...
 Én eléggé elégedetlen ember vagyok, de hiába töröm az agyam, több negatív dolgot nem tudok írni.
 Nagyon tetszik benne, hogy teljesen egyénre szabott. Úgy kezdtük, hogy a javulás mértékétől függően heti 1 vagy 2 alkalom lesz, szerencsére elég az 1. Aztán, ha behozza a lemaradást, lehet, hogy elég lesz 2 hetente, vagy havonta vinni. A kezelések hatására nagyon hamar elkezdett javulni, a természete is megváltozott, sokkal kiegyensúlyozottabb, és jobbakat alszik. Ez a gyerek napközben 20 percnél többet nem volt hajlandó aludni, mióta viszont járunk kezelésre, van, hogy másfél órát is lehúz egyben. Mondtam is, hogy már ezért megéri elvinni. Pár Dévény után már 4 irányba forgott, majd nemsokkal később körbe-körbe és hátra kúszott, majd dec. 25-én elindult előre is.
 A gyógytornász is nagyon rendes, és ami még fontosabb, látszódik rajta, hogy szívvel-lélekkel csinálja. (Volt, aki megjegyezte, annyi pénzért ő is lenne cuki, de ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem sok amit kér.) Én teljesen megbízom benne, és sokkal nyugodtabb vagyok így, hogy egy szakember foglalkozik a leányzóval, nem pedig egy laikus anyuka. Neki, hogy ezt csinálhassa, el kellett végeznie a főiskolát, majd minimum 2 év gyakorlat kell, hogy elkezdhessen valaki Dévény-módszert tanulni, ami 4 féléves, és csak 1 év tanulás után kezdhette el a gyakorlatban is kezelni a kis pácienseket. Hol van ehhez képest az én 5 perc alatt szerzett "szaktudásom"?
  Lehet, egy agymosott Dévény pártinak tűnök, de engem az eredményeik és a lányomnál elért fejlődés meggyőzött. Bízom abban, hogy egyszer eljön az az idő, hogy az oep nem csak részlegesen fogja támogatni, és szélesebb körben is elterjedhet. És eszem ágában sincs azt mondani, hogy a másik módszer sz*r, és haszontalan, én csak azt írtam le, nekünk miért nem az fog segíteni.

Mozgásfejlesztés 1. rész

Sokan nem értették, hogy mi a manóért foglalkozom a mozgásával annyit, miért zavar, hogy nem csinál semmit. Azért aggasztott mindez, mert ez a későbbi életére is kihatással van, lehet magatartás-zavartól kezdve tanulási problémákon át számtalan hátránya ebből kifolyólag. 
 Én most két módszert szeretnék bemutatni. Nem célom ezzel a bejegyzéssel bárkit is befolyásolni, én csak a tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal. Nem leszek viszont elfogulatlan.
 Vannak más fejlesztő módszerek is, de azokat csak hallomásból, guglizásból ismerem, gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezem, így hitelesen nyilatkozni sem tudok róluk.
 Szóval, ha valaki nem ismerné a történetünket, a Cuki mozgása elmaradást mutatott. Mikor a gyerekorvos véleménye is az volt, hogy nem csak lusta és hájas, hanem van probléma is, elküldött minket fejlődésneurológiára. Vizsgálgatták, méregették, nézték a reflexeit. Majd, ami nem igazán volt szimpatikus a doktornőtől, hogy mondta, hogy nagyon okosan tud minket manipulálni a gyermek a sírásával, és azért nem mozog, mert ha sír, egyből odaadjuk a játékot, és nincs ami motiválja. (Biztos velünk lakik, hogy tudja, mit csinálunk.) Mintha azt mondta volna, hogy mi tehetünk róla. Amúgy ezt szinte minden szülőre rá lehet húzni, és szerintem sok szülőnek ezzel próbálnak a lelkiismeretére hatni, hogy aztán böcsülettel végezzék otthon a gyakorlatokat.
Diagnózis: mozgásfejlődés elmaradása
Javaslat:
Torna: elemi mászás 5x5-6 perc, váltott kézzel forgatás 5x5-6 perc, pelenkával forgatás 5x5-6 perc.
Kontroll: 3 hónap múlva
Pár perc alatt megmutatták, hogy mit kell majd otthon csinálnunk. Említettem, hogy voltunk már Dévény tornán, mire válaszként egy kézlegyintés, és - áh, anyuka, hát sokkal többet fog érni a napi rendszeres tornával, mint azzal a heti eggyel. Ez sem tetszett. Szerintem nem minden múlik a gyakoriságon.
 Később tudtam meg, hogy ez a Katona-módszer része volt, mint a régebben gyerekorvos által javasolt ülésbe húzás is. Eleinte huzigáltam én, de aztán nem bírtam nézni, ahogy az 1 hónaposom feje bicsaklik jobbra-balra, így hanyagoltam. Hazaérve mondom jó, akkor csináljuk a tornát. Ekkor még csak 1 Dévényes felmérésen voltunk, másnap kellett menni a következőre, amit már vártam, mert kicsit összezavarodtam. Forgattam, majd plédben is, de eközben párszor úgy maga alá gyűrte a kezeit, hogy majdnem kitörtek, a feje sokszor koppant. A mászatás egyáltalán nem ment. Ezt kellett volna napi 75-90 percben végezni. Sejtettem, hogy nem ez a nekünk megfelelő ( nem a lustaságom, gyengeségem miatt).
  Az is érdekes, hogy olvastam, hogy káros, ha fennmaradnak a reflexek, mégis, ezekkel a gyakorlatokkal fenntartjuk azokat. Ja, és a csapból is az folyik, hogy mennyire romboló egy csecsemő lelkivilágának, ha nem az anyja csecsin nő föl, de az biztos jó neki, hogy a napirendjét figyelmen kívül hagyva, naponta 5-ször fél órát basztatom...
  Egy példa, hogy nem olyan egyszerű a kivitelezése: barátnémnak hasra kellett rakni babáját, hogy emelje a fejét. Igen ám, csak azt elfelejtik, hogy nem hülyék ezek a gyerekek: mit csinált a kisfickó: fej oldalra fordítva le, hüvelykujj a szájba, és nem emelte a fejét. A Cukinál is volt, hogy az összes játékát elpakoltam, egy kivételével, és miután rájött, hogy nem tudja (tudja NEM pedig akarja, óriási a különbség) elérni, elkezdett a kezével vagy a szőnyeg csíkjaival játszani. Most ilyenkor ugyan mit lehet tenni? Az is ijesztő azért, hogy rábízzák a szülőre a gyerek jövőjét, mindenféle szaktudás nélkül. Azért is hagytam abba az egészet, mert fingom nem volt, hogy ugyan jól csinálom -e, vagy többet ártok, mint használok. Persze, értem én, hogy a egészségbiztosítónak így jobban megéri, de az nagyon szomorú dolog, hogy pont a babák rehabilitációjára nem fordítanak eleget. Semmi bajom az öregekkel, dehogy nekik 10 infarktus, 8 agyvérzés után is van számtalan lehetőségük rehabilitálódni, míg a babák le vannak tojva, a jelszó: majd kinövi. Ez azért felháborító! Talán máshol jobb a helyzet, de ami itt megy, az durva...(folyt.köv.)