2012. január 5., csütörtök

Kell egy kis áramszünet...

Délelőtt eljött barátnőm a 4 hónapos legénnyel. :) Olyan cuki, és már olyan kis figyelmes! És kaptam mosolyt is! :)
 Voltunk tornán és végre ott is eldicsekedhettünk, hogy kúszik a nagylány. :) Még be is mutatta, hogy mit tud. Bár az utóbbi két kezeléshez képest sokat sírt és tiltakozott, de lehet, hogy azért, mert 2 hét kimaradt. Vagy a foga, hisz az ínye is duzzadt. A másik lehetőség a hülye hashajtó, ami felfújja. Holnaptól nem kap. (Szülés után nekem is voltak fennakadásaim, ez volt otthon, és segítségül hívtam. Kár volt, olyan görcsöket okozott, hogy csak na.) Az is lehet, hogy mindhárom dolog zavarta, ki tudja. Olyan fura, mikor mászó és ülő pózban "masszírozza". Olyan nagylányos, és hihetetlen, hogy egyszer majd magától is képes lesz ezekre.
  Jót aludt, sétáltunk is. Már ekkor hallottuk, hogy nincs áram a központban. Mondom, jó, majd lesz nemsokára...Megint naiv voltam. Még jó, hogy vannak gyertyák, így ezekkel teremtettünk egy kis fényt. A kisasszonyt nem igazán zavarta a félhomály, játszott ezerrel. Kúszás közben nagyon emelte a popóját, egyszer majdnem teljesen maga alá húzta. Durva, hogy mennyit tesz egy kezelés! Ez tényleg hihetetlen. Tornák után szemmel láthatóan változik a mozgása. Telt múlt az idő, kellemesen elvoltunk 3-an a gyertyafény mellett. Azért elképesztő, hogy milyen természetesnek tudunk venni dolgokat! Belegondoltam, hogy milyen lehetett áram nélkül élni. Mamákám mesélt a petróleumos időkről, meg arról, mikor háborúban azt is jegyre adták, és spórolni kellet vele. Mennyit változott a világ! Azért reméltem, hogy minél előbb kijavítják a hibát, még telefonáltam is, hogy ugyan árulják már el, hogy vattafakk, ma leszen -e még világosság, és kell -e a fagyóban pihenő cuccokkal anyuhoz rohanni, mielőtt kiolvadna. Persze a város más részein volt áram, sőt, az utcánkban pár házzal odébb is égett a pilács (az ablakból láttuk is), a telefonos hölgy is mondta, hogy "már csak az önökhöz tartozó 1 trafó van hátra". Leginkább a lánynak elraktározott, pepecs munkával előállított finomságokat sajnáltam volna. Azt mondta, hogy lesz még ma, így reménykedtünk. Meg elképzeltem, ahogy Ember felpakol a biciklire, és alighogy elindul, világosság terem, és mérgelődve pakoljuk vissza az árut. :) Egy olyan dolgot is csináltunk, amit már rég: birgéztünk. Olyan jó volt, még annak ellenére is, hogy nem én nyertem! A cuki állandóan meg akarta szerezni a kártyákat, de nem hagytuk. :)

Majd 20 óra magasságában elhárították a hibát. Azért nem semmi, hogy 6 órán keresztül nem volt áram, de összességében én élveztem. :)
 Úúú, erről jut eszemben, gimibe menet volt egy olyan eset, hogy pont akkor volt áramszünet, mikor a liftben utaztunk a barátnőmmel. Ijesztő volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...