...(folyt.) Végre eljött a másnap, mentünk gyógytornára. Szimpatikus volt, hogy bár elmondta, hogy mit nem tart helyesnek a fejlődésneurológián javasolt tornában, de nem kezdte el fikázni, támadni. Teljesen rám bízta a döntést, nem erőszakoskodott, mint a neurológián, és nem mondta, hogy mi hátráltattuk a fejlődését.
És hogy miért választottam a Dévényt? Azért, mert én úgy érzem, ez a gyökerénél ragadja meg a problémát. Én úgy gondolom, hogy amíg a kóros izomállapot nincs rendezve, a gyerek hipotón, hiába tornáztatom, kényszerítek rá mozgásformákat.
Eleinte nehéz volt tehetetlenül végig hallgatni, nézni ahogy bőg, és megmagyarázni neki, hogy ez az ő érdeke. Sosem felejtem el, hogy milyen megvetően és könyörgően nézett rám. Aztán a 9. és 10. kezelésen már csak keveset hallatta a hangját, játszott, gagyarászott.
Még egy negatívum: fizetős. Nem a gyógytornásztól sajnálom, ha tehetném adnék többet is, hanem a gond az, hogy nekünk nincs sok. De Ő mindennél fontosabb, így ez nem akadály, régen több elment cigire és bulira. Max lefogyunk...
Én eléggé elégedetlen ember vagyok, de hiába töröm az agyam, több negatív dolgot nem tudok írni.
Nagyon tetszik benne, hogy teljesen egyénre szabott. Úgy kezdtük, hogy a javulás mértékétől függően heti 1 vagy 2 alkalom lesz, szerencsére elég az 1. Aztán, ha behozza a lemaradást, lehet, hogy elég lesz 2 hetente, vagy havonta vinni. A kezelések hatására nagyon hamar elkezdett javulni, a természete is megváltozott, sokkal kiegyensúlyozottabb, és jobbakat alszik. Ez a gyerek napközben 20 percnél többet nem volt hajlandó aludni, mióta viszont járunk kezelésre, van, hogy másfél órát is lehúz egyben. Mondtam is, hogy már ezért megéri elvinni. Pár Dévény után már 4 irányba forgott, majd nemsokkal később körbe-körbe és hátra kúszott, majd dec. 25-én elindult előre is.
A gyógytornász is nagyon rendes, és ami még fontosabb, látszódik rajta, hogy szívvel-lélekkel csinálja. (Volt, aki megjegyezte, annyi pénzért ő is lenne cuki, de ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem sok amit kér.) Én teljesen megbízom benne, és sokkal nyugodtabb vagyok így, hogy egy szakember foglalkozik a leányzóval, nem pedig egy laikus anyuka. Neki, hogy ezt csinálhassa, el kellett végeznie a főiskolát, majd minimum 2 év gyakorlat kell, hogy elkezdhessen valaki Dévény-módszert tanulni, ami 4 féléves, és csak 1 év tanulás után kezdhette el a gyakorlatban is kezelni a kis pácienseket. Hol van ehhez képest az én 5 perc alatt szerzett "szaktudásom"?
Lehet, egy agymosott Dévény pártinak tűnök, de engem az eredményeik és a lányomnál elért fejlődés meggyőzött. Bízom abban, hogy egyszer eljön az az idő, hogy az oep nem csak részlegesen fogja támogatni, és szélesebb körben is elterjedhet. És eszem ágában sincs azt mondani, hogy a másik módszer sz*r, és haszontalan, én csak azt írtam le, nekünk miért nem az fog segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése