lassandebiztosan

2012. szeptember 28., péntek

Függöny aggodalom, jujjj

Az úgy történt, hogy függöny után néztünk. Ez ugye nem egy olcsó mulatság. A létező legolcsóbbat vettük, 790 Ft volt métere. Ez 180 centis, szóval kb a párkányig fog érni. Az a problémám, hogy olvastam, hogy széles ablakokhoz ( helyesebben fogalmazva nem az ablak széles, hanem több ablak van egymás mellett) inkább földig érőt ajánlanak, mert az szebben mutat. (Minek olvasok ilyeneket?!) Viszont az olcsóságon kívül az is a rövidebb mellett szót, hogy az nem takarja el a radiátort. Na nem nézegetni akarom a fűtőtestet, hanem nem szeretném, hogy lefogja a hőt. A dolgokon változtatni már nem tudok, hisz a függöny a varrónál, de azért most kicsit félek, hogy majd ronda lesz. Szerintetek???

Más téma: életemben először rendeltem az interneten keresztül könyvet. Régóta van netünk, de valahogy nem vonzott a rajta keresztül történő vásárlás. Nem tudom, mi lehetett az oka, lehet maradi vagyok. Most viszont szépen lassan "megfertőződöm". Kezdődött, hogy vettem egy aukciós portálon játékot, majd átálltam a másik oldalra, és adtam el ezt-azt. Majd jött a könyvrendelés. Elképesztő!!! Ülök a gép előtt vasárnap este 11-kor, nyomkodok, pötyögök, kosárba teszek, stb., majd kedd reggel 8-kor a futár telefonja ébresztett, hogy itt van a kapuban :) Gyönyörűen néztem ki, szegény, lehet, hogy megijedt tőlem, volt egyfajta fejszerkezetem... :D
És hogy mit rendeltem? Csudijó szivacs gyerekkönyveket. :) Bogos Katalin, Horváth Mónika: Foltos, Csillagbari, Röfike, Bársonyfül, és Pöttyöm című olvasmányokat. A leporellókat valamilyen oknál fogva imádja enni, tépni, tönkre tenni. Már nem is számolom, hogy mennyi landolt a kukában, pedig azok is cukik voltak. :( Ezért gondoltam, hogy valami strapabíróbb kellene. Már régen szemezgettem a Csendike és társaival, itt volt hát a remek alkalom.
Nekem nagyon tetszenek. Szép rajzok vannak benne, aranyos kis történetekkel. Szerencsére a Cukkancsnak is tetszik, zabálnivaló, ahogy olvas belőlük, valami hihetetlen komoly fejjel. :D Sajnos azért ezek sem 100%-ig Tündi biztosak, már pár darabkát leharapdált róluk... Azt el is felejtettem írni, hogy a gyönyörű, drága, fogat állítólag kevésbé átrendező cumiját is megcsócsálta. Még szerencse, hogy észrevettem, hogy csak egy hajszálnyi anyag tartja a helyén... Nem sokat bírt ki.

Nagy újság: megtaláltam végre a Picnik utódját. Nagy szívfájdalmam volt, mikor megszüntették ezt a szuper képszerkesztőt még valahogy április környékén. Kipróbáltam pár programot, de olyan nyögvenyelősek voltak, meg nem sikerült úgy szerkesztgetni sem a képeket, ahogy annak idején a Picnik-kel. És a hős neve: PhotoScape. Röviden: rohadt jó!!! Átlátható, egyértelmű, ráadásul még magyar is, pofon egyszerűen kezelhető, aki olvasni tud, annak nem okozhat problémát a kezelése, ráadásul még ingyenes is. Régebben Ashampoo-val csináltam a montázsokat, de nekem az nagyon macerás volt, és a végeredménnyel sem voltam elégedett, és csomó időm ráment... Az Ashampoo ferdén rakja be a képeket, és nekem nehéz volt vízszintesbe hozni őket, ha épp úgy szerettem volna, hogy álljanak. Ezzel viszont gyorsan, egyszerűen lehet több képet összeilleszteni, és még nagyon klassz keretek is vannak hozzá. Én merem ajánlani mindenkinek, aki szeret fényképekkel bíbelődni. :)

2012. szeptember 27., csütörtök

Gombból elefántot

Olyan izgatott vagyok a költözés miatt, nagyon várom már! :) Azért is, mert most végre tervezgethetem a gyerekszobát, mert ez eddig kimaradt. Mikor Cukit vártuk, egy kis önkormányzati, 1 szobás lakásban éltünk, a szobai dekorációval nem is foglalkoztam, hisz tudtam, hogy onnan nemsokára mennünk kell, mert lejáró félben volt az 5 év, ennyit lehetett ott lakni. Majd ide jöttünk, és sejtettem és reménykedtem benne, hogy nem ez lesz sokáig az otthonunk. Így itt sem vetettem bele nagyon magam a szoba díszítgetésébe, csak a szekrénysorra ragasztottam roppant kreatív módon matricákat. :D

Most viszont rengetegszer agyalok azon, hogy mit, hogy, milyen színűre csináljunk, mikkel tegyük barátságossá, stb. A szoba színe egyelőre olyan, hogy a két szembe fal sötét narancs, míg a másik, a két nagyobb fal világos narancssárga. Szívem szerint nem ezt a színt választottam volna, de mivel szép állapotú a festés, pocsékolás lenne szerintem egyből átfesteni, így majd csak tavasszal, vagy pár év múlva lesz átmázolva valami igazán habos-babos-csajos színűre. Az is emellett a lakás mellet szólt, hogy nem tapétás. Tapétázni ugyanis nem tudok, nagyon precíz, idegesítőnek tűnő munka, így kedvem sincs kipróbálni. Festeni viszont imádok! :)
A nagy tervezgetés folyamán nézegetek különféle kreatív oldalakat, ötleteket gyűjtök, mert nekem az kevés van. Találtam is itt egy viszonylag könnyen elkészíthető kis képet, ami gombokból áll, és rohadt cuki:

A recept:
Az eredetiben valami vászon szerűt használnak. Na olyanom nekem nincs, és nem is akartam nagyon belekölteni, így helyette egy cipődobozt használtam. Felrajzoltam az elefánit, és szürke temperával kifestettem.


Majd elkezdtem ragasztópisztollyal rögzíteni a gombokat. Életemben először használtam ilyen szerkentyűt, és elnyerte a tetszésemet. Könnyű vele bánni, hamar szárad. A beüzemelésnél akadtak gondjaim, ugyanis rövid volt a ragasztó rúd, és kétségbeestem, hogy most ugyan mit csináljak, vajon rosszat adtak hozzá, vagy mi? Kis idő elteltével roppant találékonyságomnak hála rájöttem, hogy ha belégyugok még egyet, akkor már tudom használni. o.O Lehet, hogy nem az eszemért vettek el (és nem is a főző tudományomért, de arról majd inkább máskor, lenne mit mesélnem... :P).




Arra azért érdemes figyelni, hogy a ragasztópisztoly bizony meleg, sőt inkább forró ragasztót ont magából, és a gomblyukakon rendszerint kiszivárog. Én meg ezt rendszerint elfelejtettem, és csomószor megsütöttem magam. :S




Elég gyorsan lehet vele haladni, mikor nekiálltam, azt hittem, sokkal több időm rámegy, de nem így lett. A szürke gombokból majdnem kifogytam, de szerencsém volt, mert nemrég vettem 100 Ft-ért szürke körömlakkot, amivel gyártottam még pár darabot. Nem hinném, hogy sokszor fogom szürkére lakkozni a körmöm, de 100 Ft-ért egyszerűen nem hagyhattam ott! :D



Még annyit fogok csinálni vele, hogy rakok rá egy akasztót, meg folpack segítségével garantálom, hogy ha véletlen egy gombocska megadná magát, ne a földre pottyanjon, ahol a gyermek gond nélkül megeheti. Para anyu befigyel. :)

2012. szeptember 22., szombat

Megfázás, üzletasszonykodás

Szegénykém beteg. Úgy kezdődött, hogy csütörtökön elmentünk a kecónkba (de fura belegondolni is, hogy van egy lakásunk) lemérni, hogy mekkora függönyöket kell majd venni. Az eladó nőszemély okt. 15-ig még ott lakik. Pedig már úúúgy mennénk, alig birok magammal. Szóval, a Cuki szörnyen viselkedett, vonyított, bőgött, annyira kezelhetetlen volt, hogy inkább levittem. Volt egy kis okoskodás is, hogy miért nem hoztam cumit, de én tudom, hogy mikor ennyire nyűgös, nem vigasztalja az sem, és amúgy sem szoktunk vinni magunkkal, csak nagyon ritkán. Amióta biztonságban érzi magát járásügyileg, nem nagyon igényli nappalra.
Mindezek után átélhettük eddigi legpocsékabb éjszakánkat. Nem csak azért volt ez a legszörnyűbb este, mert szinte alig aludtam egybefüggően valamit, hanem  azért, mert most toleráltam legkevésbé a Tündüs sűrűn "felcsendülő" fülsiketítő sírását. Eszembe juttatta a régi időket, mikor is hisztérikusan üvöltött, és semmi nem használt. Olyan rossz, mikor nem tudja az ember, hogy mi a baj, és segíteni sem tud. :( Lehet, hogy a torka fájt, de mondjuk ha az enyém fáj, nemhogy üvölteni, de beszélni is alig tudok, őkelme meg torkaszakadtából és nagyon elkeseredve hullajtotta a könnyeit.

Másnap már folyt is az orra, és a szemein is látszódott, hogy beteg. Láza nincs szerencsére, és a kedve sem rossz. Olyan cuki volt ezen a reggelen: itta a tejet, és egyszer csak elmosolyodott, és kicsit kacarászott is. Sejtésem sincs, mi lehetett vicces, de meg tudtam volna zabálni. És közben olyan bűntudatom volt, hogy az este csúnyán viselkedtem vele, és nem voltam mindig a helyzet magaslatán. :( Valahogy tudom, hogy nem jókedvében sír, és inkább aludna ő is, de voltak pillanatok, mikor erről elfeledkeztem... Szerencsére barátnőm a neten keresztül lelkisegélyben részesített, amiért nagyon hálás vagyok. Így folytathattam a napot, ami üzletasszonykodással (neten árulok ezt-azt) volt fűszerezve. :)

Sajnos a megfázás miatt nem úgy alakult, ahogy terveztem. Úgy lett volna, hogy a vásárló, aki az ismerősöm, és van egy tündéri kislánya, bejönnek, és a ruhapróba mellett játszhattak volna a csajszik. Sajnos ennek így lőttek. :( Remélem azért egyszer tényleg pótoljuk majd. :)
A nátha miatt egy cipővásárlásos kiruccanás is el lett napolva, én így nem cígölöm, vonatoztatom.

Az étvágya kicsit megcsappant, de amúgy a kedve nem rossz, energiája is van, sétál is sokat, szerintem nem vészes. Csak orrot ne kellene szívni... Na az valami szörnyűség. Ketten alig bírjuk lefogni. Viszont a pingvines kézi orrszívóval már van, hogy hagyja magát. Persze az nem szippant olyan tökéletesen, de a semminél jobb.

Az üzletelgetésről még annyit, hogy sikerült eladnom egy fiserprájz mássz utánam golyót, aminek nagyon örültem, hogy eltűnt hazulról, és még pénzt is kerestem. Nagy csalódás volt számunkra ez a játék, ugyanis a drágánk nem találta mókásnak; sőt, szó szerint rettegett tőle... Már a kezdetektől. Tavaly vettük neki, hogy hátha ez majd kúszásra/mászásra ösztönzi, de nem jött be. (Pedig ez lett volna a karácsonyi ajándéka, még jó, hogy nem bírtam magammal, és előbb odaadtuk neki, így nem az ünnepen csalódtunk...) Pár hete elővettem újra, mondom hátha megváltozott a véleménye, de nem így történt. Így elpateroltam, és szerencsére az új kis tulajdonos nem fél tőle. :)

2012. szeptember 20., csütörtök

Eredményhirdetés

 Ma közjegyző jelenléte nélkül megtörtént a sorsolás. Hanna szépen együttműködött, és kihúzta a győztes nevét a sapkából. Könnyű dolga volt, hisz nem volt őrületes tolongás a nyereményért, összesen 3 cetliből kellet húznia. Sebaj, ez nem veszi kedvem a blogszülinapos játéktól. :P Akkor sem lesz nagy nyeremény, de már tudom, hogy miért lehet versengeni majd.

Most pedig beszéljenek a képek:





Gratulálunk Dóri, fogyasszátok jó egészséggel! Remélem ízleni fog! Ha pedig még nem lottózol, lehet érdemes lenne! :) Láttam más blogon is nyertél már többször is. ;) Kérlek majd küld el a címed az email-emre!

2012. szeptember 13., csütörtök

Szemészet

Ma kellett menni szemészetre a kancsalság miatt. Nem volt nagy kedvem, mivel nem hordja a büdöse a szemüveget, és a tapasztással is hadilábon állunk, mondom nekem ne szóljanak már be, nem fűlt hozzá a fogam a b*sztatáshoz. Este még úgy voltam, hogy nem is megyünk (kicsit érzékeny periódusban vagyok mostanában, veszünk is magnéziumot nemsokára, hogy ne legyek hisztis picsa...), de reggel mondom csak kéne.

Azért sem akartam menni, mert a szemészet a fájásmérős szoba mellett van közvetlenül, és onnan vittek el a mentők. Nem szép emlékek, és általában felkavar, ha arra kell járnom. Tudom, hogy lassan másfél éve volt, de még mindig fáj. Próbálom feldolgozni, hogy így alakult, de inkább csak eltemetem magamban mélyre, nem tudom, hogy hogyan kellene pontot tenni a végére. Régebben, ha meséltem embereknek, láttam rajtuk, hogy nem igazán értik, hogy mi a franc bajom van, meg volt, hogy megkaptam (nem is egyszer), hogy örüljek, hogy túléltük, vagy hogy az én hibám, mert nem fogadtunk orvost, stb. :( Ezek után inkább magamba fojtom, ha valami aggaszt, bánt. Az sokat segít, hogy itt jól kinyávogom magam, ha épp olyanom van, és senkinek nem tartozok emiatt magyarázattal.

A rossz érzések mellett jók is voltak persze. Eszembe jutott, hogy mennyire szerettem fájásmérésre járni. Az a hang, valami csodálatos. :) Én nagyon imádtam terhesnek lenni, és valahogy ebben az egész történetben az fáj a legjobban, hogy valószínűleg többször nem élhetem át ezt a csodát, és nem tudom a lányomnak megadni, hogy legyen testvére. Kicsit úgy érzem, mintha elraboltak volna tőlem valamit. :( Én nem illatgyertyás, háborítatlan, fürdőkádas, hangulatzenés, katartikus, tökéletes, mesebeli szülést szerettem volna; beértem volna azzal, ha nyugodt körülmények közt kerülök kórházba, (vagy ha nem is nyugodtan, de legalább gyorsabban...) ahonnan nem akartak volna hazaküldeni, nem bántam volna azt sem, ha a gyereket nem kikönyökölik belőlem, ha bírtam volna pisilni, és nem kapok katétert az ödémás micsodámba, ha a Cuki nem szárad ki és kerül a koraosztályra, vagy ha megúszom vérnyomáskiugrás nélkül, vagy ha már úgy alakult, akkor legalább lement volna a gyógyszerektől, és nem kellett volna 4 napot nélküle lennem. :( Ezek külön-külön nem tűnnek olyan nagy dolgoknak, de rövid időn belül, a legérzékenyebb korszakomban átélni igen is nehéz volt, és úgy érzem, ha nem is tudatosan, de az alatt egy olyan ellenállás született bennem egy újabb gyerekvállalást illetően, hogy talán sosem sikerül ezt feloldani, de a szívem mélyén meg vágyom rá. De ez van. :( Bele kell nyugodni! Meg amúgy is, túl sok a ha, meg a vóna. És legalább már ha mentőt látok, nem könnyezik a szemem, qrva jó vagyok! :)

A vizsgálat nem volt felkavaró. :) Elmondtam őszintén, hogy nem igazán hajlandó hordani a szemüveget, és hogy a tapasz, amit felírtak sz*r, és hogy ha lehetne, inkább az Opticlude mini-re adjanak már receptet. Mondták, hogy természetesen, ha az jobb, minden további nélkül, így 90 napra elegendő gyümi mintás tapaszunk van. :) Ja, és örültem nagyon, mert javult a szeme, mármint a kancsalsága, kevesebb szögű, vagy mi. :))) Szerencsére nem kell most csepegtetni, az nem volt a kedvencünk, és majd csak 3 hónap múlva kell visszamenni. Juhú!

2012. szeptember 12., szerda

JÁTÉK amarántért

Mikor a kórházban voltunk tejterhelésen, a szobatársunk  mondta, hogy ő sok amarántot adott a fiának, hogy meglegyen a megfelelő ásványi anyag bevitel a tejallergia ellenére is. Azt sem tudtam, mi a fene lehet ez. Később el is feledkeztem róla.
Valamelyik nap viszont az egyik blogon találtam egy linket, ami elvezetett egy másikra, az pedig egy 3. blogra, ahol amarántos recept volt. Innen jött az ötlet, hogy kicsit utána nézzek, mi is ez az amaránt. Izgalmas dolgokat találtam róla, röviden annyi, hogy ezt már az inkák is fogyasztották, szinte a legősibb kultúrnövények egyike, és még a beltartalma is egyedülállóan komplex. :) Sok benne a vas, magnézium, kalcium, lizin (hogy ez mi az ördög???), fehérje tartalma kiválóan hasznosul. Betöltött 9 hós kortól adható, ezt INNEN szedtem, ide is érdemes benézni, sok jó recept van. ( Nem lennék vegán vagy vegetáriánus, mert szerintem nem véletlenül gumós a fogunk, és nem tudom elképzelni az életet húsleves nélkül pölö. De mindenkinek szíve-joga úgy táplálni a gyerekét és magát, ahogy akarja. A tejkerülés miatt sok használható recept található az ilyen oldalakon.) Az olvasottak alapján egy nagyon egészséges cucc, amit ráadásul sokrétűen fel lehet használni. Én először a leányzó húslevesét dúsítottam vele. Lehet csak simán tejbe, gyümölcslébe, akármibe; panírozni is lehet vele, stb. Akit érdekelnek további részletek, ITT olvasgathat még.

Ha ellenállhatatlan vágyat éreztek a kipróbálására, nincs más dolgotok, mint jelentkezni a játékra. Ahhoz, hogy részt vegyetek a sorsoláson, annyit kell tennetek, hogy szeptember 19-ig a megjegyzéseknél közlitek, hogy szeretnétek játszani. Sorsolás 20-án lesz, terveim szerint a Tündike fog majd húzni, ha rá bírom venni. :)



2012. szeptember 10., hétfő

Nyuszi hopp!

A múltkori bejegyzésben írtam, hogy milyen kis félőrült lett, de szerencsére átmenetinek tűnik. Persze biztos lesz még majd sok ilyen megvadulós korszak, de most hála egész tűrhető a hisztik száma és intenzitása. Az igazság inkább az, hogy most nagyon cuki. A hozott képek is ezt bizonyítják. A jókedv attól lett, hogy elénekeltem a Nyuszi hoppot, és ezen jókat derült, és a hoppos részen felemelte a kezeit. Zabálnivaló, de komolyan. :)


A felső képsoron a gázkonvektor nem azért van bebugyolálva a zöld, pipacsos ágyneműhuzatba, mert fázik, vagy mert nem bírjuk nézni randaságát; hanem mert történt egy kis baleset... Hiába mondtam el hatmilliószor a lányomnak, hogy nem túl jó ötlet a kis lukakba dugdosni az ujjait, rám se bagózott. Aztán egyszer úgy történt, hogy a félelmeink beigazolódtak, beakadt az ujja, és egy jókora bőr letépődött. Vérzett is, és volt ám sírás. Erre férj ezzel a roppant dekoratív megoldással állt elő. :) Mondjuk, határozottan szebb látvány, mint az a döhönye nagy barnaság csupaszon. Azért bízom benne, hogy fűtésszezonra már radiátorral fogunk fűteni az új helyen. Nem mintha az szebb lenne, és talán sokkal nem is lesz kevesebb a fűtésszámla, de reményeim szerint nem 16 fokban fogunk vacogni a paplan alatt... (Nyugi, a lánynál jobban fűtöttünk, 21 fok alá soha nem ment, de így is a gatyánk ráment...) Majd megesz a penész a költözéssel kapcsolatban is, fene azt a türelmetlen fajtámat, de valahogy majd kibírom már.

 Ha már nyuszi, akkor elmesélem, hogy mekkora mázlista voltam, ugyanis lecsaptam 500 Ft-ért egy kézzel gyártott nyúlra. Kiárusítás volt fb-on, én meg jókor voltam fenn. Nagyon megtetszett, örültem, hogy ennyiért megvehettem. :)


2012. szeptember 6., csütörtök

Félelmetes

Mióta megtanult járni, óriási változáson ment keresztül, ami remélem csak átmeneti lesz. Ijesztő, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, mekkora balhét tud csapni. Eddig is volt egy kis hiszti, de amit most csinál, az azért durva. Az a mániája, hogy egyszerre megfog sok tárgyat, és azokat hurcibássza ide-oda. Nincs is ezzel semmi gond, de Uram irgalmazz, ha valami kiesik a kezéből, és véletlenül nem sikerül pillanatok alatt felvenni, akkor teljesen kiakad.
Miután megtörtént a katasztrófa, vagyis elejtett egy dolgot, elkezdte magát dobálni a földön, alig bírtam megragadni, hogy megakadályozzak egy hatalmas vetődést és fejkoppanást. Gondoltam, hogy megőrizzem a testi épségét, bevágom a járókába, ott kedvére kitombolhatja magát, és még nagy baja sem eshet...

Séták során is megesik, hogy elmennek neki otthonról, pl.: mikor rá próbáljuk venni, hogy ne a bicikli úton menjen, vagy szeretnénk haza cibálni, vagy galád módon visszarakni a babakocsiba.
Én a járással tudom összefüggésbe hozni ezt a drámai változást, mert nagyon egy időben történtek. Ha marad ilyen kis fenevad, azt is megszokjuk, csak így hirtelenjében kicsit sok, és új, és nem igazán tudom, hogy mit kéne vele csinálni. Általában csak hagyom, hagy tomboljon, próbáltam ilyenkor vigasztalni, de hatástalan, lök el magától.

Amúgy egész nap csak jár-kel, nagyon édes, mikor épp nem vonyít. Még akkor is sokat botorkál, mikor már nagyon fáradt, és ragadnak lefele a szemei, és olyan, mint egy kis holdkóros. :) És még erre a gyerekre mondta az exünk, hogy lusta...

Eddig még csak egyszer esett, de az "jó" nagyra sikerült. A szandál beleakadt a térburkolóba, és fejreállt. :S Szegénynek a homlokán és az orrán lejött a bőr, és keservesen sírt. Az apja meg engem hibáztatott, mert fényképeztem. Szerintem fotózás nélkül is ez lett volna, és lesz is még párszor, na de ahogy rám nézett?! Mint a véres rongyra, de nem is írok többet a kend helytelen viselkedéséről, mert szokott olvasni. :P

Azt el is felejtetem, hogy múlt héten kinövesztett 2 szemfogat, így fogainak száma 16-ra gyarapodott. :) Már csak 4 van hátra.

Kezd kicsit bújósabb is lenni, aminek örülünk. Ma az apja kezét simogatta, és az ölembe is szokta már hajtani a kobakját néha. :) Puszi még nincs, de majd lesz valamikor.

A pelenkázást kissé megnehezíti azzal, hogy mindenáron fel akar ülni, és rájött, hogy ha oldalt kapaszkodik, sikerül is. Én meg nem győzöm visszanyomkodni. Na ilyenkor össze szoktuk akasztani a bajszunkat... Meg akkor is, mikor nincs kedve beleülni az etetőszékébe, és olyan kis sózsák, hogy nehéz vele küzdeni. Erről meg az jutott az eszembe, hogy az étkezési szokásaiban is van némi negatív változás. Mikor még tápoldatos volt, csak nyelte, mint a kacsa a nokedlit. Aztán a hozzátáplálással sem voltak gondok, nem válogatott. Az utóbbi időkben viszont igen, és még nyűglődik is, és próbál belőlünk idiótát csinálni. Csomószor csak úgy eszik, ha énekelünk... Nemrég már hatástalannak bizonyult ez is, és csak tv nézés közben volt hajlandó falatozni őnagysága.

Mostanában nem nagyon ér rá még játszani sem a nagy totyogásban, tök fura, hogy nincsenek szanaszét a játékok. Ma viszont pár percre leült, és felépített egy 9 emeletes tornyot. :O Kis ügyim!

Olyan jó, hogy séták során már ki lehet venni a babakocsiból (már csak a visszatevésen kellene finomítani), és lépked velünk. :)  Egyem is meg azokat a hurkás csülköket!

2012. szeptember 1., szombat

Amit már régóta vártunk...

...az ma megtörtént. :))) Előjele már tegnap is volt, mert nagyon szerette volna megkaparintani a leányzó a fényképezőt, és elfeledkezett magáról, és sok lépést tett a hőn áhított tárgy felé.

Ma viszont teljesen önállóan, önszántából, mindenféle külső motiválás nélkül elindult. :) Közben nagyon örült magának, olyan kis büszke volt, és van is mire. Mi meg nem győztünk gyönyörködni benne, alig akartam lerakni aludni, szívesen néztem volna még órákig.
Két kapaszkodó közt már eddig is megtett 4-5 lépést, de ami nagy szenzáció és újdonság az az, hogy elkezdett a "semmibe" tipegni, mindenféle közeli fogózkodó kiszemelése nélkül.