lassandebiztosan

2015. augusztus 16., vasárnap

Össze-vissza bejegyzés a nyáron történtekről

Hétfőn (10-én) voltunk a 3. lovagláson. Tetszik a Cukinak, nyitott, szereti a pacit. :) Egyelőre kb. 15-20 percet marad rajta, aztán mindenáron le akar szállni, hogy megetesse. :) Majd kitalálunk erre valamit (lehet, itt is bevetjük a telós visszaszámlálót). Mármint arra, hogy tovább is a nyeregben maradjon. Nem akarom feladatként ráerőltetni ezt a szabadidős tevékenységet, de az a baj, hogy ha ráhagyjuk és mindig úgy történnek a dolgok, ahogy elpukizza magát, akkor aztán lesz haddelhadd. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, hogy ne kényszernek élje meg, de ugyanakkor muszáj egy kicsit szigorúbban fogni, mint egy nt gyerkőcöt az ő érdekében. Nem könnyű, de rajta vagyunk az ügyön.
Nagyon lelkiismeretes a nő, aki tartja a foglalkozást. Nem a szó szoros értelmében vett terápiás lovaglásra kell gondolni, de hiszem, érzem, tapasztalom, hogy jó hatással van rá így is. Csomószor pénzt sem akar elfogadni I. néni... Most elég érdekes a magánélete, emiatt sem megy úgy ez a része az életének, mint ahogy ő szeretné. Nagyon szorítok neki, hogy összejöjjön az álma, a tervei, nem csak önös érdekeim miatt (ekkor aztán még esőben is tudna pacizni a leányzó), hanem mert igazán megérdemelné, ritka az ilyen jó szándékú, egyenes, becsületes ember manapság.

A leányzó bár egész jól tolerálta a meleget (energiabomba volt így is, egész nap pörgött ezerrel), azért a viselkedésén, a nyűgösségi fokán, együttműködési hajlandóságán érezhető volt a nem túl kellemes időjárás hatása. Aludni is kevesebbet bírt, mint szokott, gondolom ez is hozzájárult mindehhez. Na meg hát mi is türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek voltunk, mint normál esetben. Kell egy légkondi!!! (Álmodozni ér, nah... :P :D )

Nemsokára ovi, ami szorongással tölt el. Integrált csoportba kerül szeptembertől. Mondjuk annak nagyon örülök, hogy lesz két olyan gyerkőc is a csoportjában, akik tavaly vele együtt voltak a szegregáltban, na meg az óvónéni és a gyógyped.asszisztens (nem tudom pontosan a beosztását) is ugyanazok maradnak. Az ismerősök biztonságérzetet fognak nyújtani neki és ez rá is fér, hisz jócskán szorongó. :( Sokszor rágja a kezét is mostanában.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja feldolgozni azt, hogy nem abba a csoportszobába kell mennie, lesznek új gyerekek, stb. Biztos vagyok benne, hogy emlékszik arra, hogy mi volt az előző tanévben, nem tudom, hogy mennyire fogja bezavarni ez a jócskán nagy változás. Tudom, hogy ügyes-okos, de azt is tudom tapasztalatból, hogy mennyire szar szorongani és ezt biztos nem éli meg anélkül. :( Mindegy, remélem csak túlaggódom és viszonylag simán megy majd a beilleszkedés, beszoktatás és örömmel fog járni az oviba! :)

A kommunikációja nagyon sokat fejlődött. Elkezdte a ragokat (sokszor megfelelően) használni, egyre kevesebbszer echolál. Kéréseit mondatokba rendezve adja a tudtunkra. A hangsúlyán van mit csiszolni, hisz eléggé kis diktátorosan adja elő :D, ekkor persze az üvöltéses követelőzésére azt reagálom, hogy megkérem, hogy mondja szépen, nyugodtan, nem ordibálva és ez szerencsére sokszor működik. :)
A vele történtek verbális megosztása is nagyot fejlődött. Ez a folyamat amúgy ovi vége fele kezdődött, mikor is egyetlen egyszer válaszolt a kérdésemre, hogy mi volt az ebéd (minden nap feltettem a kérdést).
A következő élménymegosztása a Kerekmese - Kukásautó dalának volt köszönhető (többször próbáltam már neki mutogatni régebben is, hogy milyen izgi, hogy elviszik a bácsik a szemetet azzal az űber járgánnyal, de nem érdekelte, míg meg nem látta a Kerekmesés választ arra, hogy mi a fene az a kukásautó). Amikor jön a kukásautó, akkor szólok neki, vagy ő nekem; rohanunk egymás felé ujjongva, felkapom és nézzük a folyamatot, ami nagyon tetszik neki. Szerintem azért köti le ennyire, mert a Kerekmesének köszönhetően érti a szitut, hisz előtte abszolút hidegen hagyta mindez. A lényeg: egyik este megkérdeztem tőle az apja jelenlétében, hogy "mit néztünk az ablakból?", mire mondta, hogy "kukásautót". Ez egy óriási nagy dolog, eszméletlenül örültem neki! Még azt is elmesélte az apukájának (kérdésre válaszolva), hogy milyen színű volt a járgány. :)
Azóta több ilyenre is volt példa, aminek leírhatatlanul örülök. 

2015. augusztus 13., csütörtök

Kivan a micsodám

Nem erről akartam írni, piszkozatban csücsül egy félkész összefoglaló, azt szeretném már befejezni végre. De ma eléggé kihúzta a gyufát nálam a csajszi, elfogyott a türelmem, türelmünk; így ideglevezetőként muszájnak érzem kiírnom magamból...

Lehet, hogy a meleg is közrejátszik, de valami elképesztő produkciókat vág le az utóbbi időkben. :( Nagyon látszódik rajta, hogy május vége óta nem volt szakember kezei közt, nem kapott fejlesztést, éljen a tanév rendszerű fejlesztés. :( Nagyon kezd elkanászosodni. Egyre kevésbé együttműködő. Egyedül ez a telós visszaszámlálós dolog műkszik, de ugye ezt nem lehet mindenre alkalmazni (pedig milyen jó lenne).

Közben a bűntudat is mardos, mert tisztában vagyok azzal, hogy többet is tehetnék érte, de valahogy most nem megy. :( Elfáradtam, belefásultam abba, hogy minden egy feladat, egy játékhelyzetbe hozás is, olyan mű ez így. Szinte semmi nem megy csak úgy, magától. Ezért lazábbra vettem a nyarat, meg is van az eredménye. Egyre többet van autiban, egyre kezelhetetlenebb, egyre intenzívebbek a kitörései. :(  És egyre erősebb. Mikor már szakad a cérna, akkor eltervezem, hogy kap egy kis langyos zuhanyt. (Tudom, hogy genyóság meg minden, de volt, hogy bevált, sikerült általa kizökkenteni, visszahozni.) De már olyan erős, hogy egyedül képtelen vagyok belerakni a kádba.

Ma azon akadtam ki és ez borította ki a bilit leginkább, hogy szerettem volna elvinni egy gyerekeknek való koncertre, ami a városunk mini erdőjében volt, de nem tudtuk sehogyan sem rávenni. :( Alig vannak elérhető programok számunkra (autó és anyagi hiányosságaink miat).
Itt lett volna egy remek alkalom, de neeeem, nehogy már jó legyen. Elkezdett irdatlanul tiltakozni. Az apja sem volt annyira partner, szerintem neki sem volt nagy kedve menni (nekem sem, nem épp az én zenei ízlésem az Alma Együttes, de akkor is jó lett volna egyet bohóckodni, "bulizni" hárman...) És ilyenkor (is) jön a rágódás, hogy mi lenne a helyes, mi lenne a legjobb neki, nekünk? Erőszakkal elrángatni a koncira, hogy találkozzon más gyerekekkel, tömeggel, hangzavarral? Mert ez nagyon kellene neki, de ilyen erős tiltakozás mellett hogy kivitelezzük? Azzal nyugtatom magam a hiányosságainkat elnézve, hogy basszus, mi nem autispec. fejlesztők vagyunk, hanem csak szülők. Tudom, hogy sokszor egy neurotipikus gyerekkel sem egyszerű, de ettől nekem nem könnyebb.

Hosszú, túl hosszú ez a 3 hónap óvoda, fejlesztés nélkül...

És akkor még nem írtam arról, hogy másfél éve vannak kakigondok.
Hogy a férjem munkahelyi furcsaságai miatt (szerintem) feszültebb, mint szokott.
Hogy faszom kivan a meleggel. Meg azzal, hogy a fölöttünk lakó "kedves" szomszédéknak annak ellenére folyamatosan búg a légkondijuk, hogy nem fizetnek közösköltséget (több százezres hiányuk van). Van kocsijuk is és még két garázst bérelnek.... A garázsokról könnyedén le tudnék mondani, de a légkondit és az autót azért el tudnám fogadni én is. És mióta itt lakunk, ha félretettük volna a közösköltség árát, már lehetne klímánk... És ezek voltak a másodikok, akik sérelmezték, hogy vannak kutyáink. Sőt, az ürge egyszer lejött délben!!! ugatni, hogy nyikorog a lányom alatt a hinta (a kisszoba ajtófélfájában van rögzítve), anyámé nem olajozom be. Mindezt többszöri baszdmegolás kísérte. Meghallgattam, majd mondtam neki, hogy baszd meg te és rák*rtam elég erőteljesen az ajtónkat... Még így is túl elegáns és udvarias voltam. :P
A melóm is egy foskaki. Mármint nem maga a meló, mert az még jó is, de a munkatársak tudnak érdekesek lenni olykor. Nem szeretem a veszekedést, volt benne részem elégszer gyerekként, lehet emiatt is visel meg ennyire egy-egy összezördülésük.

Így most hirtelen ennyi. Van még bennem tüske, zavaró dolog, keserűség, értetlenség a fentebb ecsetelteken kívül is, de szerintem ezekből elég ennyi is, sőt kicsit sok is volt most így egyszerre. Legalábbis leírni nekem mindenképp. :/ Meg visszaolvasni. :(