2017. április 3., hétfő

Iskolaérettségi vizsgálat

Március 27-én volt behívónk a vizsgálatra. (Alapból már decemberben is mehettünk volna, de lebetegedett, így halasztani kellett.)
Rossz szokásomhoz híven szétstresszeltem magam, pedig kár volt. Tudtam, hogy ezen annyira nem múlik nagy dolog, hisz 1 évvel a vizsgálat eredményétől függetlenül is tovább marad oviban, de akkor is bennem volt az aggodalom.
Busszal mentünk, türelmes volt az úton, nem volt balhé. :) Előre készítgettük, hogy hová megyünk, mit fognak vele csinálni, miért van erre szükség.
Majdnem eltévedtünk, de aztán azért időben sikerült megérkeznünk. (Megzavart, hogy az épületen több tábla is volt, melyek közül legnagyobb a mák-é, mondom akkor biztos ez az egész az övék, így tovább álltunk, de aztán megkérdeztünk egy járókelőt, aki megerősített abban, hogy bizony ottan van. 4 éve voltunk legutóbb és hát kopnak az emlékek... De a lényeg, hogy sikerült odatalálnunk. :)

Nem kellett sokat várni, mehetett a nagylány az első vizsgálatra. Nem értek hozzá, de szerintem ez egy általános felmérés lehetett. Nem tudom, hogy auti spec volt -e, nem is lényeges, csak én így éreztem. Mindvégig bent lehettünk. Nagyon szimpatikus volt, hogy alapból a termekben 2 szék volt a szülőknek.
Aranyos volt, többször hátrafordult, hogy segítsünk, de hát nem tehettük.
Nagyon ügyes volt. Nem akarok hazudni, de szerintem több, mint 1 órán keresztül tartott az első (1 órás minimum volt, abban nem vagyok biztos, hogy több volt -e). Végig feladathelyzetben maradt, ami nem kis teljesítmény. Koncentrált ezerrel, egyem is meg!
Ezen az állomáson olyan feladatok voltak, hogy: válaszolnia kellett kérdésekre: mikor született, hol, hogy hívják anyut, aput, milyen csoportba jár, hol lakik, mikor van a szülinapja, milyen évszakok vannak, most mi van épp, milyen nap van, milyen hónapok vannak, mi volt február előtt, stb. Ezeket szinte hibátlanul megválaszolta.
Majd volt rajzos, ixelős rész, aminél szerintem magát a feladatot nem értette, a vizsgálót végző szerint viszont magát a fogalmakat nem. Lehet, mindkettőben van igazság. Az volt ekkor a feladat, hogy x-et kellett rajzolnia oda, ami egyforma. Ez nem igazán ment. De így is tök sokat eltalált. :)
Volt memória teszt. Verbális és képi is. Természetesen a képinél többet vissza tudott mondani.
Másolnia is kellet. Mutattak neki egy képet (pl. 2 egymást metsző karika) és ezt le kellett rajzolnia. Több-kevesebb sikerrel ment is. A ceruzafogására mondta a hölgy, hogy van min még csiszolni.
A rajzolás további része volt, hogy egyenes vonalon, hullámoson vezesse a ceruzát.
Jaj, meg annyira édes és határozott volt az egyik feladatnál: szívecskéket kellett volna színeznie kékkel, erre mondta, hogy a szív piros. :D Nem volt piros ceka (ki volt törve a hegye), de a vizsgáló kihegyezett egyet. :) Örülök, hogy ilyen határozott és kiáll az igazáért.

Ezután volt egy kis szünet, majd jött a kövi vizsgi. Az ezt végző hölgy úgy sejtem, hogy autizmusban jócskán jártas. Meg szerintem ez volt a direkt autis vizsgálat. Bár nem mernék rá megesküdni, de én így érzékeltem. Egy újabb terembe kellett mennünk, melynek egyik sarkában játéksziget volt (gondolom nem véletlenül... :) ) Fel is keltette a Cuki érdeklődését, de rá lehetett könnyedén venni arra, hogy leüljön a nénivel szembe és figyeljen a feladatokra. Itt többször hátrasasolt a játékokra, de simán vissza lehetett zökkenteni. Végig feladathelyzetben maradt. És én amúgy úgy láttam, hogy tetszett neki ez az egész vizsgálósdi.
Ennél az állomásnál szerintem jócskán nehéz feladatok voltak. Ugyanolyan kocka akármit építeni, mint amit a néni, majd ez tovább bonyolódott olyannal, hogy még a mintáknak is egyezniük kellett. De csak felülnézetből. :O
Volt csoportosítós rész. Kezdte a hölgy szóban, de ezt nem tudta megoldani. Majd miután szinte ugyanazokat a kérdéseket feltette vizuális megsegítéssel, egyből vágta.
Miután vége lett, mondta a Cukkancsunknak, hogy nyugodtan nézze meg a játékokat. Szó szerint vette a drágánk és kissé összezavarodottan, félúton megtorpanva kérdezte a testbeszédével, hogy tényleg csak nézheti? Mi az apjával mondtuk neki, hogy úgy érti a néni, hogy játszhat velük. Ezután nekibátorodott. Mire a hölgy válasza az volt, hogy nem véletlenül fogalmazott így. :)

Az eredmény: az átlag szint alján van iskolaérettségileg, szóval már most is mehetne iskolába szeptembertől. De marad még 1 évet oviban, ahogy el is volt tervezve. Számomra meg nem az átlag alján van, hanem erőteljesen fölötte! Rengeteget küzdött (küzdöttünk), hogy ide jusson. Ő állta a sarat rendületlenül (orvosi vizsgálatok tömkelege, Dévény, TSMT, stb.), mi csak asszisztáltunk.
Normál tanmenetű osztályt jelöltek ki neki, ami szuper, csak azt hiányolom, hogy egyáltalán nem történt megjegyzés arról, hogy lehetőleg kis létszámúba és/vagy gyógyped. asszisztenssel vagy valami. Értesülésem szerint a kijelölt intézményben már 2 éve nincs kis létszámú osztály indítva, mert annyira kevés a gyerkőc, hogy nem tudják kivitelezni....Az óvónő azt mondta (autispec szakember), hogy próbáljuk meg a sima iskolát majd, hisz úgy látja, hogy menni fog neki, meg húzóerő lesz a többi gyerek. Ha meg nem tud beilleszkedni, akkor is van kövi lépéstervezet: helyi Göllesz vagy a kecskeméti spec. suli).

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...