lassandebiztosan

2013. december 31., kedd

Év végi bizbasz

Nincs nagy kedvem visszatekinteni a 2013-as évre, nem a kedvencem, de mazochista vagyok. Sok minden történt, és több volt a szar, mint a jó... :S De biztos én vonzottam be. :P Szerintem ez faszság, már bocs, aki hisz benne, ittam egy kicsit, és ilyenkor még annyira sem tudom visszafogni magam, mint alap állapotomban, mert akkor szoktam picit igyekezni.

Mindegy, hátha 2014 jobb lesz! Jobb lesz, jobb lesz és kész. A bevonzom és a hozzáállás kérdése dologban azóta nem hiszek még annyira sem, mint előtte, mióta szültem. Isten lássa lelkem, ha van, hogy szerintem még a tudatalattim is úgy állt a lányhoz terhesség alatt, hogy tökéletes, egészséges lesz, és minden rendben lesz a szüléssel (ez a fene nagy optimizmus is sarkallt arra, hogy nem lett fogadott dokim, persze a pénztelenség is hozzájárult, de provident-tel vagy valahogy meg tudtuk volna oldani, de én annyira bíztam kettőnkben, az egészségügyben, stb. ... hogy minden rendben lesz), a szoptatással, és az összes többi dologgal. De hát ugye nem így sikerült. :/ Okés, múlt, lezárva, de azért még kísért. :S De már nem sokáig. :) De most csak a '13-as évrül írok:

Január: Korai fejlesztés kezdése, ambuláns gyermekpszichiátriai látogatás

Február: Elkezd szavakat egyre érthetőbben mondani, befekvés a gyerekpszichóra, a szentesi, űber kedves, alapos, lelkiismeretes neurológus felkeresése. Lefestettem a Singer varrógép lábat és lett belőle egy jó mikrótartó. :)

Március: Ebben a hónapban kezdtük a napirendi kártyák bevezetését. És a 2011 októbere helyett 2013 márciusától jogosultak lettünk az emelt családira, amit szintén az aranyos neurológusunknak köszönhetünk, akit bátran ajánlok bárkinek, tényleg jó szakember (egyébként eszünkbe nem jutott volna, hogy azért menjünk hozzá, ez a számunkra nem oly csekély információ csak úgy mellesleg derült ki... Mi azért mentünk, mert tartottunk tőle, hogy nem -e Rett-szindrómás, kizárólag ennek tisztázása végett kerestük fel).

Április: 2 éves lett :) És már nem akartam annyira eret vágni, mint az első szülinapján, vagyis a szar szülésélmény és az utána történtek már halványultak.

Május: Kissé befáradtam, elkezdtem antidepit szedni, amitől bizonyos mértékig jobb lett.

Június: Próbáltam családi napközi segítségével szocializálni a lányt, mert sokan azzal vádoltak, hogy azért ilyen, mert nincs gyerektársasága... A barinő, akivel pár hónap különbséggel szültünk, valamiért elutasító volt. Konkrétan azon vesztünk össze, hogy meg mertem kérdezni, hogy mé' nem válaszol a levelemre, én szemét alávaló gecó...

Július: A másik barinőmmel is zátonyra futott a kapcsolatunk (aki egyébként az előző hónapban említett barátnő testére...), ő vigyázott a leányra a családi napköziben, de olyanokat mondott, hogy húúúú, legszívesebben minimum karóba húztam volna (csak 1 példa: azé' ilyen, mert csak a hibákat keresitek benne, ő csak visszahúzódó személyiség... és mindezt egy bölcsész végzettségű, azon belül is egy pszichológus csaj vágta a pofámba)

Augusztus: A neurológus elküldte a csajszinkat MR-re, és mondta, ha nem találnak semmit, akkor ajánlja a Vadaskertet. Elindítottam a Kicsikönyv nevű blogot, amibe azóta sem akart senki sem írni... 8 éves évfordulónkat ebben a hónapban ünnepeltük. Vagyis ekkor tudatosítottuk magunkban, hogy te jó ég, már ennyi ideje együtt vagyunk.

Szeptember: Öregedtem (szülinapom ebben a hónapban vagyon), újra elkezdtem festeni a körmeimet, és ha már ennyire gyönyörű akartam lenni, a rothadó fogaim tömetését is elkezdtem. Az MR szerencsére negatív lett.

Október:
Ebben a hónapban, vagy max. szeptember legvégén indult újra a korai, és mindkét szakember kicserélődött. A tornás, tsmt-s konduktort iszonyúan sajnáltam, mert elképesztő egy nő, nagyon jól ráhangolódott a leányra és kedves volt meg minden, de helyette és a gyógypedes nő helyett is új szakember jött. Az új tornás "erőszakossága" bennem és a Cukiban is ellenérzést keltett elsőre, de az új gyógyped egyszerűen fantasztikus, és nagyon örülök, hogy őt kaptuk. Nagyon látszódik rajta, hogy tiszta szívből, őszintén érdeklődik az autizmus iránt (a szakdogáját is ebből a témából írta, és dolgozott is autikkal, szóval tökéletes a számunkra, nekem nagyon szimpi és ami ennél is fontosabb, hogy a kisasszony is egyből elfogadta, szóval imádjuk! :)
Időpontunk volt a Vadaskertben autizmus gyanú miatt. Megtörtént a vizsgálat, és hát sajnos beigazolódott, amit már 1 éve sejtettünk, hogy bezony auti a drágám... Ettől én kurva nagy megkönnyebbülést vártam, de nem éreztem azt a nagy katartikus élményt, amit sokan mások, így kicsit csalódott voltam és a mélység olyan szintjére jutottam, hogy hányingerem van az ekkori énemtől, de lesz ez még így sem!!! Már sokat javultam, de nem akarok semmit sem elkiabálni. És ebben a hónapban éreztem azt, hogy de jó is lenne mozogni.

November: Megérkezett a lelet: gyermekkori autizmus a Cuki furcsaságainak okozója immár hivatalosan is. Lebuktam: hiába az arckockázás, és a többi óvintézkedés, sógorék rám találtak legnagyobb "örömömre". Szóval innentől nincs értelme nagyon titkolózni, meg arcot homályosítani, de szerintem ezentúl is így fog működni a blog, valahogy biztonságérzetet ad nekem mindez. Ebben a hónapban kezdtem el kocogni.

December: Felbaszott az sztk-s fogdokim, kerestem másikat, rendi volt, elvállalt, boldog voltam. De ami a hónap legfőbb eseménye, hogy örökbefogadtunk a helyi kutyamenhelyről egy kölök kutyit. :) Hotta a Mitulábátti, ugyanis pont 6-án mentünk érte. :)

És mingyá' éjfél, 5 perc van még az óévből. Minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt kívánok, őszintén köszönöm, hogy a sok siránkozás és hiszti ellenére is ennyien kíváncsiak vagytok ránk, tényleg meghatódom, pedig nem annyira szokásom!!! :)

Szilveszteri futás

Indultam, lefutottam (2,2 km), most meg szenvedek, de azért jó volt. Szerintem ez a sokat akar a szarka tipikus esete. o.O Ugyanis úgy fáj a térdem, hogy majd beszarok... :S Nem is a mai futás volt a ludas, hanem az, hogy a nulláról hirtelen akartam feljebb jutni, nem voltam elég fokozatos, és most megfizetek érte. Amúgy ezért is mérem, hogy mennyit futok, mert közben nem érzi az ember, és sokszor olyan jól tud esni a testmozgás, hogy előfordul, hogy többet vállalok, mint amennyit a testem bír. Tegnap is lefutottam a 2,5 km-ert, javítottam fél percet, büszke is voltam magamra, izomláz nuku, ki sem fulladtam a végére (bagós koromban ezt el sem tudtam volna képzelni), úgy voltam vele, hogy simán fog menni a mai is. Ment is volna, de már futás előtt is sajgott a térGYem, be sem melegítettem rendesen, és annyira fájt közben is, hogy átfutott az agyamon félúton, hogy feladom. Már csillagokat láttam. :( De azért csak sikerült lefutnom, és még utolsó sem lettem. :) Nekem ennyi bőven elég.

Volt tombola is, amiben a rajtszámmal lehetett részt venni, de nem nyertem. Régen az iskolai farsangokon sem nyertem sosem. (Skandin játszunk minden héten, de most nem volt annyi pénzünk, hogy feladjuk a szelvényt, de megoldottuk, neten keresztül el lett intézve. Szerintem ha nem tettük volna meg a számokat, akkor most biztos kihúzták volna, amilyen szerencsítlenek vagyunk. :P)

Most úgy megyek, mint aki befosott, guggolásból csak kapaszkodva tudok felállni; de bízom benne, hogy ez csak átmeneti dolog, és nem áll az álmaim megvalósításának útjába!

Mondtam Embörnek, hogy fényképezzen már le, mikor befutok a célba. :)

Adtak finom menzás teát. (Mi lehet a titkuk, nekem még sosem sikerült olyanra...)

2013. december 29., vasárnap

A tegnapi nap katasztrófa volt!

És a vége még meg is koronázódott. Na de kezdem az elején. Elmentem délelőtt körömlakkot venni, és sajnos nem voltak olyanok, amiket szerettem volna. Nagy vágyam most egy mákos lakk, egy tollas, és szerettem volna venni fehér Lovely-t, de persze már nem volt. Azért gondoltam, hogy beszerzem azt a színt is az ezüst mellé, mert olvastam más blogokon, hogy 1 rétegben más színre kenve is lehet használni. De erről lecsúsztam... :/ Mindegy, túlélem én az ilyesmit, csak nem örülök neki. Aztán a fodrászkellékes boltban rábeszéltek olyan "csillámokra", inkább szálakra, amik a tollas lakkokban van. (Igen ám, de nekem nincs fedőlakkom... Szégyen, nem szégyen, ez a színtiszta igazság. Így azt is vennem kellett, és egy vagont fizettem, itthon összekutyultam, de nem tetszik. Mindegy, tanultam belőle.)

Útközben (mikor épp szerencsétlenkedtem a kiba' felmosónyéllel, mert naná, hogy ami volt, az eltört, mert mééé ne, így vennem kellett újat) láttam az egyik munkatársamat, akinek az élettársa/felesége vagy mittudomén kije akkor volt terhes, mikor én a leányzóval. Kicsivel született később a legény, és majd meghasadt a szívem, ahogy sétáltak. Anyuka kezét fogta a kisfiú, apuka meg vitte babahordozóban a nemrég születettet. És elkenődtem. Igen, gyarló módon irigy is voltam, sajnálom, hogy nekem már nem lesz ilyenben részem, imádtam terhesnek lenni, a várakozás, az az érzés, jaj, de jó is volt /és még nem sejtettem, hogy mi vár ránk, elhittem a rózsaszín, szirupos történeteket :P :D /. Na meg szálltak be a kocsiba, és ekkor meg eszembe jutott, hogy a faszom kivan, hogy nekünk nem elég, hogy nincs sima gyerekünk, de még pénzünk sincs (a körömlakkos költekezésem a karácsonyi ajándékom része). Majd lavinaként kezdtek zúdulni az agyamban a mindenféle foskaki gondolatok, hogy milyen egy szerencsítlen vagyok. Köztük volt az is, hogy csúf lett a testem. A zebra hasamra gondolok. Aztán elkezdtem magamban azon fortyogni, hogy mekkora genyóság, hogy aki fogy bizonyos kilót, annak a tb állja a hasplasztikáját, míg akinek a szüléstől megy szét a bőre és a hasizma, az meg le van szarva, ha nem tud fizetni, akkor marad úgy. Akkor vagy az egyik tábornak se állják, vagy mindkettőnek. Szerintem legalábbis. Na mindegy, előbb utóbb meg lesz műttetve, de nem győzöm kivárni!!!!! Amúgy sem volt soha nagy önbizalmam, de ez még azt a kicsit is megcsappantotta. :(

Itthon el is bőgtem magam, pedig tényleg ritkán szoktam sírni, és ezt nem azért írom, hogy jaj de kemény nőszemély vagyok, hanem azért, hogy azért is tessenek engem sajnálni, hogy nehezen adom ki a felgyülemlett feszültséget, és ez nekem rossz. :P De most egész jó volt kiadni magamból, megkönnyebbültem, csak a szemem lett püffedt, amit utálok.

Később aludtam, az jó volt (ezért kukorékolok még...). Meg ugye a futás is feldobott.

Végül este megkoronázódott a nap azzal, hogy a kutya betojt. Jó helyre, nem is azzal volt a probléma, hanem megfigyeltem, hogy oltások után hígabb a széklete, magyarul fosik. Nem vészes, de azért olyan nem jó állagú. Ez még hagyján, de hülye voltam, és nem csuktam be a szobába, és egyszerűen megbolondul a zacskókért, és hát ahogy ki akarta szedni a kezemből, szépen beleugrott a kulába és a fél folyosó ürüléklábnyomos volt. Váááá, mondom be ne egye a fene a szobába, gyorsan "bevágtam" a fürdőkádba. Ember meg már evett volna, meg úgy volt, hogy a kedvenc sorozatunkat (The Office) fogjuk nézni, így már morgolódott, és nem segített, pedig nem bántam volna, ha lefogja a szaroslábút, aki mindenáron ki akart menekülni a kádból, és sajnos nincs annyi kezem, hogy lefogjam, vizet megnyissam, elővegyem a kutyasampont. Így a kád is csupa szar lett... Igazán örültem neki. Így lehetett azt is fertőtleníteni. De ha már így benne vagyok a témában, akkor elárulom, hogy szerencsére már nem volt férges egyetlenegy kakija sem, ez nagy öröm egy ?ex? féregfóbiásnak meg úgy egyébként is. Majd elmesélem a félelmem kialakulásának legvalószínűbb okát, de most már nincs kedvem. Elég volt ennyi ocsmányságot összehordanom egy bejegyzésbe. :D Este már ezt éreztem kád suvickolása közben:

Futás

Úgy érzem menni fog a szilveszteri futás, ugyanis tegnap futottam kocogtam 2,5 km-t, itt a bizonyíték :)



Tudom, nem egy világrekord, de örülök, hogy sikerült 9 kört kocognom, nemrég még a 800 m-től is képes voltam kidögleni. Számolni közben utálok, mert elvonja a figyelmem, szeretem ilyenkor teljesen kikapcsolni az agyam, így vittem magammal szemceruzát és azzal huzigáltam a strigulákat a megtett köröknél a kezemre. :D

Az Endomondo olykor nagyon érdekesen mér... Tegnap elég jól csinálta, lehet, hogy hülyeség, de most ellenkező irányba futottam mint eddig. Lehet, köze nincs ahhoz, hogy viszonylag pontos volt, de sose tudni. Már annyira felhúzott múltkor, hogy össze-vissza mér, hogy a Google térképen cérnával lemértem. :D Így azért tudom legalább, hogy 1 kör kb mennyi.

Olyan megszállott lettem, hogy még 24-én és 26-án is lementem. o.O Remélem most már nem hagy alább a lelkesedésem, és szeptemberben sikerül a félmaraton!

Amúgy rájöttem, hogy nem nagyon szeretek futni, közben sokszor érzem azt, hogy mi a fenéért csinálom, őrült vagyok, de miután végeztem, felszabadulnak az örömhormonok és nagyon jól érzem egy darabig magam. És kellemes a lelkemnek, hogy ha apránként is, de azért napról napra egyre többet tudok kocogni és egyre kevésbé nyúlok ki a végére. :)

A térdeim viszont nem a régiek, remélem, hogy csak szokatlan nekik a terhelés, és nem az öregedés jele, hogy fájdogálnak. Nem betonon futok, pont azért, hogy kíméljem őket. A kék nyilas pályán szoktam kocogni és ez nagyon állat ám, pár éve csinálták, és ilyen fekete gumiaszfalt vagy mi a tökömmel van burkolva, olyasmi szerintem, mint ami egyes játszótereken van. És ha még ez nem lenne elég, elárulom, hogy emelkedőket és lejtőket is csináltak bele. :)


2013. december 27., péntek

Oltás, futás, szobatisztaság

Délelőtt elvittük az ebet a következő oltásra, ami a parvo ismétlője volt + a kombi első része. Szegénykém félt, nem tudta, hogy mi fog történni, de azért jófiú volt. 1 kg-ot hízott 3 hét alatt, már 3,8 kg a kis büdöse. Kapott megint féreghajtót. A doki egy kicsit megdorgált, mert miután jöttek ki belőle paraziták, így úgy gondoltam, hogy 2 hét után megismétlem (nem akartam megvárni a 3 hetet, mert annyi alatt kifejlődnek ezek a rohadékok) és ezt el is mondtam a doktor úrnak. Kérdezte, hogy mit adtam neki, mondom tabeszt mire aszondta, hogy maradjunk inkább a pasztánál. Jó, nem kötekedek, de szerintem nem volt akkora bűn, főleg azért, hogy ugye le nem vihetem, fent szarik, nem szeretném, ha a lány vagy mi is férgesek lennénk. És szerintem inkább legyen többször féregtelenítve, mint kevesebbszer, főleg így az elején. És nem adtam be neki feleslegesen a féreghajtót, mert bizony még ürült belőle egy orsóféreg... Amúgy tök durva, mikor még csak a macska volt, teljesen megdöbbentem, ugyanis ő is rendszeresen volt féreghajtózva, ha jól emlékszem 4 havonta, és egyszer mégis hányt egy kukacot. El sem akartam hinni, hisz nem jár ki, abszolút szobacica, a cipőt levesszük az ajtóban, nem élünk redvában és mégis kukacos volt. El is vittem az állatorvoshoz az élősdit, és mondta, hogy simán bevihetjük cipőtalpon, és az is orsóféreg volt. Kissé hipochonder vagyok és rettegek a bélférgektől, így ijesztő volt, de ahhoz képest könnyen át tudom már magam tenni rajta (sokat segített a menhelyen eltöltött 1 évem, mert ott a frissen bekerült kutyák egyből féregtelenítve voltak, és hát ürült belőlük rendesen és nekem azokat a kakikat is ugyanúgy fel kellett szedni, és idővel már egyre kevésbé borsózott a hátam). Most ha abba gondolok bele, hogy a játszótéren rendszeresen szedtem ki a homokból a nagy valószínűséggel kóbor macskák ürülékét (akik valószínűleg nem kapnak féreghajtót) és szerencsére nem lett a leányzónak baja, akkor ezt is túléljük. Szerintem fontos, hogy rendszeresen legyenek a jószágok féreghajtózva, és akkor nincs vész. Na meg persze a higiénia. Amúgy terhesen én takarítottam a macskaalmot addig, míg le bírtam hajolni, és nem lettem toxoplazmás. És még soha nem is voltam, pedig nagy állatbolond vagyok, mindig is az voltam.
Szegény Fickovics vagy az oltástól vagy a stressztől vagy a kettőtől együtt, de olyan kis bágyadtka volt egész nap. Most este azért már rohangált egy kicsit, kezd visszatérni szerencsére az elevenség. És ami jó hír: megkapja 3 hét múlva a következő oltást, várunk még pluszban 7-10 napot és végre valahára levihetem. :))) Amúgy már közel sem olyan nehéz vele, mint eleinte, nem akarok elkiabálni semmit, de már szinte a pisik is mindig a folyosón végzik.
Ha már a szobatisztaság szóba jött, eszembe jutott,hogy roppant kíváncsi vagyok, hogy majd a leányzónk mikor lesz az. Amúgy nem is attól vagyok elkeseredve, hogy még nem az, hanem hogy lassan 3 éves, és még soha, egyetlen egyszer sem sikerült még semmit sem a bilibe tennie. :( A kakinál is mostanában alig szól, ha nem szagoljuk ki, akkor képes lenne órákat a kakiban csücsülni, nem zavarja egyáltalán. :( Na mindegy, azért nagyon bízom benne, hogy szeptemberre sikerül legalább nappalra szobatisztának lennie, mert ellenkező esetben elméletileg nem mehet oviba... Majd januárban megyek WC-tréningre, ahol elmagyarázzák, hogy egy ilyen speckó gyereknél mivel lehet eredményt elérni. Vannak sejtéseim, de hátha kapok majd még jó ötleteket.

A melegítő vásárlás oka: lesz a városunkban szilveszteri futás, már jó pár éve megrendezik, és eddig egyetlen egyszer indultam, talán még általános iskolásként. Így mondom milyen jó lenne már. Nem olyan veszett nagy a táv sem: 2,2 km. És az egyetlen melegítőalsóm egy ezeréves piros, amiben egyszer zománcfestékkel mázoltam ajtókat, és hát foltos lett. Meg szorítja is a dülledt belemet, így mondom meglepem magam egyel. Amúgy gyerekruha, a címke szerint 13-14 évesekre való. :D Nem vagyok egy nagy termet... Távolabbi céljaim is vannak: le szeretném futni a félmaratont, majd ha már kurva jó leszek, akkor az egészet is. :) Álmodozni ér!!! A félmaratonhoz már "csak" tízszer annyit kell egyhuzamban lefutnom, mint amit most bírok, és szeptemberig még nagyon sok idő van. Ma az Endomondo egyébként felhúzott, majd egy másik posztban írok róla, de képeket is akarok hozzá, és már így is hosszú a bejegyzés, és a végére még egy nyávogást is karok.

Ma volt Embör és a Cuki anyósomnál, családi összejövetelen, és hát én a kialakult "kis" incidens miatt karácsony ide vagy oda, nem szerettem volna ezen részt venni. Így maradtam itthon. Ja, nem, bánatomban venni akartam magamnak egy körömlakkot, de 13:00-kor bezárt a Rossmann... Mindegy, bicikliztem egy jót. Aztán futottam, majd hazajöttek. Megkérdeztem a kisasszonytól, hogy:

Én: "Milyen volt a mamánál?"
Cuki:
Én: "Kik voltak ott?"
Cuki:
Én: "Miket kaptál?"
Cuki:
Én: "Jól érezted magad?"
Cuki: 
Én: "Oké, tök jót beszélgettünk! Grrrr" (Morogva el...)

Igen, és vagyok akkora balfék, hogy még mindig szarul tud esni, és fáj, hogy nem lehet vele beszélgetni. Azért borzasztó ám ez is. :( Legalábbis engem nagyon megvisel. Mintha a fallal dumálnék. És még érthetetlenebb számomra, hogy aki a legújabb kedvenc, a Fifi meséből komplett részeket tud kívülről, az miért nem tud válaszolni és kérdezni??? Egyedül az óhajait szokta mondani, ha épp olyanja van. :/  

2013. december 26., csütörtök

Karácsony, meg egy kis előtte történtek

Úgy volt, hogy a szünet előtti utolsó tsmt-n nem feladatok lesznek, hanem játszhatnak a csajszik. Nagyon vártam, mert a foglalkozások végén, mikor már öltöztetjük őket, oda szokott menni a kislányhoz, akivel együtt tornázik, és mosolyog rá és hasonlók, és annyira ritkán látni ilyesmit a leányzómtól. De valahogy sejtettem, hogy nem fog összejönni, így is lett, a kislány lebetegedett... :( Na mindegy, egyszer hátha összejön egy kis szabad foglalkozás. Így volt egy kis torna, persze ordenáré ellenállással és sírással. Pár szót beszélgettem a fejlesztővel, és hát majdnem el is bőgtem magam (a szokásos bajaimat zúdítottam egy kicsit rá, minthogy méééé ő, méééé mink, stb.) Mondta, hogy mért nem tanulok valami ilyesmit, szerinte nekem menne, van hozzá érzékem. Mikor tavaly felmerült, hogy auti a drágám, akkor kacérkodtam a gondolattal, hogy beiratkozom főiskolára, és leszek gyógypedagógus, de aztán átgondoltam, és szerintem lelkileg nem lennék elég erős, hogy tudjam csinálni.

A másik fejlesztésen csoda történt: pár percig rá bírtuk venni, hogy üljön és hogy csináljon egykét feladatot. A jutalom Fifi nézés volt. :) És ezen a napon teljesen egyedül felment a lépcsőn. És utána pár nappal még egyszer volt rá példa. Amúgy legtöbbször fél emeletet hajlandó megtenni, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre nem kellett felcipelnem... :)

Majdnem írtam karácsony előtt, hogy mennyire nem várom, és hogy milyen szar kedvem van, de aztán a nyűgöm akkora volt, hogy még írni sem volt kedvem róla. A fő ok az volt, hogy féltem az ünnepektől, ugyanis a tavalyi számomra nagy csalódás volt. Akkor már sejtettük, hogy van valami a lánnyal, és hozta is rendesen a formáját (pl. nem bontotta ki az ajándékokat, hanem csak megtaposta, nem tudott egy rohadt kép erejéig sem az ölünkben maradni. De azért idén mintha már könnyebb lett volna, lehet, hogy azért, hogy tudjuk a viselkedésének az okát. Így nem is voltak olyan elvárásai, mint tavaly, és még 1-2 kép is sikerült. :) Jó, nem is volt olyan hú de nagy karácsonyi hangulatom, de összességében egész jó volt.

Megbeszéltük Emberrel, hogy egymásnak nem adunk ajándékot, de nem bírt magával. :) Kedves volt tőle, nagyon jól esett az ajándéka (bár szégyelltem magam, hogy tőlem nem kapott semmit...és fájt is a szívem, mert én legtöbbször kikunyerálok mindenfélét, nemrég egy melegítőalsót, a miértekről majd egy másik bejegyzésben, meg ugye a körömlakkfüggőségem és csóré ember karóráját még pár hónappal ezelőtt szétlóbálta a kisasszony, meg sem lehet csinálni, és hát kinézett magának egy újat, de nincs rávalónk. De szerencsére egy kedves megmentőnk adott kölcsön, így megnyugodott a lelkem, mert rendes ember és megérdemli). Kuponokat kaptam, pár cím: kutya kupon, autista gyermek kupon, futás kupon, szeretlek kupon. <3 Az utóbbiból egy kis részlet:
"E kupon (tulajdonosa x-né y Katalin) 1 db férj elhasználását jelenti"
A másik kedvencem az autista gyermek kupon:
"E kupon tulajdonosa immár 32 hónapja és 13 napja kupon nélkül neveli autista gyermekét. E kupon felhasználása nélkül is folytathatja gyermeke nevelését.
Így ez a kupon értelmetlen." :D
És kaptam még egy bizonyos összeget, mellé Rossmann-os 10%-os kupont, amit mindenféle lakkokra, szemfestékre, vagy amire csak akarom, arra költhetem. :)))
És volt még pikáns is köztük, de azt inkább nem írom le. :D

25-én elmentünk anyósomhoz. Délután anyu jött. A leányzó meg akkorát esett, hogy vérzett a szája, be is dagadt és csupa lila lett szegénynek. Volt nagy sírás is. :(

Ma meg átjött apu, tetszett neki a kutya, pedig ő vaskalapos a lakásban tartott állatokkal kapcsolatban, ugyanis szerinte állatnak nincs keresnivalója a lakásban, de én máshogy vélekedek erről. :)

És már vége is lett az ünnepeknek. Azt hittem, hogy Fickó jobban fogja nyúzni a fát, de csak az első napokban szedtem ki a szájából díszeket. Viszont a tűleveleket eszi...

Végül pár kép:

Szerintem egész mutatósak lettek a keményítő-szódabikarbóna díszek. :) Jövőre is csinálok.


Az egyik "legjobban" sikerült karácsonyi pózolás :D
24-én hirtelen felindulásból csináltam Fickónak egy fekvőalkalmatosságot.
Nagy az arca Mókinak, hogy nem tud (még) feljönni az ágyra Fickó... :D Pofonokat továbbra is előszeretettel osztogat, mikor betalál, akkorát csattan, hogy csak na. :O

2013. december 23., hétfő

Lovely Snow Dust Nr3

Neten láttam, hogy kijött ez a kollekció, és hát a sand vagyis a homokhatású lakkok szerelmese lettem azóta, mióta nyáron megvettem egy Moyra-t, így minden vágyam volt egy téliesebb szín beszerzése is. Áh, valami eszméletlen jók, imádom, hogy érdes a felületük ezeknek a lakkoknak és hogy olyan furán néznek ki. Mikor még nem olvastam körmös blogokat, azt sem tudtam, hogy mi a fene az a homok finish meg folyékony homok. De szerencsére már tudom. :) Meg is vettem egyet, általában csak akciós körömlakkokat szoktam vásárolni, de most egyszerűen muszáj volt beszereznem. Persze felhasználtam a 10%-os kupont a Rossmann-ban, és így 540-ből megúsztam.

Nekem az ezüst tetszett a legjobban. 2 rétegben szépen fed, gyorsan is szárad.




De valahogy túl világosnak éreztem, legtöbbször inkább sötétek a körmeim, olyanok, mint én. :P De egyébként tetszik, csak valahogy nem éreztem hogy igen, ez az, passzol hozzám. De lemosni sem szerettem volna, így gondoltam csinálok egy kis színátmenetet bele:




Az első szivacsozás után nem éreztem még elég sötétnek, így másnap újra nekiveselkedtem, és ekkor már elégedett voltam vele:


A nyáron vásárolt Moyra lakkot használtam a végekre. Majd hozok arról is képet, mikor csak magában van ez a lakk, mert egyszerűen gyönyörűűű. :)

Még pár kép, amiken a csillogás látszódik jobban. Nem vagyok egy csillám rajongó, de ebben a formában nagyon tetszik. Olyan mocskos de elegáns, vagy nem is tudom. :)



2013. december 22., vasárnap

Ez nagyon durva!!!

Van egy kis alvászavarom. Mindig is volt, de nem ez a durva. (Délután bealudtunk, mindenki durmolt, kissé túlaludtam magam, most meg nem vagyok álmos...) Így beleástam magam jobban Horváth András ügyébe, és hát nem lettem boldog. :( Az egész úgy kezdődött, hogy fb-on valaki megosztotta a Tízmillióan Horváth András mellett oldal borítóképét, amin az is szerepel, hogy: "Ez nem baloldali vagy jobboldali kérdés!", ugye aki olvas, tudhatja, hogy én nem politizálok, egyszerűen a hideg ráz tőle, ha valaki politikai akármit oszt meg, akkor én azt úgy legörgetem olvasás nélkül, mint a huzat. Elsőre nem ugrott be, hogy ki lehet ez az úr, de aztán rájöttem. Egyszerűen nem is találom a szavakat, hogy mit gondolok erről az egészről, mindenesetre elképesztő és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a vége. Sajnos, mivel pesszimista vagyok, szerintem nem fog az igazság győzedelmeskedni. :(

Előzmény:
http://444.hu/2013/11/21/igy-lehet-hatalmasat-csalnia-a-kozerteknek/

Ami szerintem sok emberben kivágta a biztosítékot, ha az előző még nem lett volna elég:
http://444.hu/2013/12/20/torvenytelen-lehet-a-horvath-andras-elleni-buntetoeljaras/



Az sztk-s fogorvosos kalandnak nincs még vége

Nagyon mérges voltam/vagyok a körzetes dokira, és ugye mivel kipottyant a tömés, amit belerakott, így azért nem húzhattam sokáig, hogy felkeressek egy fogorvost. Főleg, hogy már kezdett érzékeny is lenni... Ugye anyagilag úgy állunk, ahogy, így nem voltak fölös ezresek magándokira. Fogtam magam és szerdán elmentem hát a rendelőbe. Anyu ajánlotta, hogy a főorvos úrhoz menjek, mert nagyon kedves. Mondom oké. Pont kijött egy fiatal asszisztens, elmondtam neki a bánatomat (még azt is elárultam -pedig nem szoktam mentegetőzésre használni-, hogy az utódom autista, ezért nálam nem úgy van, hogy megfogom a gyereket, és jövünk...) de közölte, hogy a főorvos úrhoz rengetegen járnak, inkább próbáljam meg a doktornőnél. Vártam vagy fél órát, mire nyílt az ajtó, szólították a következőt, én gyorsan odavetődtem és megkérdeztem, hogy nem -e lennének olyan kedvesek és átvennének. A doktornő nem volt valami kedves, finoman elküldött az anyukámba. Jó, nem oda, de mondta, hogy menjek a főorvoshoz. Há' de mondom onnan küldtek ide. Erre azt válaszolta, hogy akkor menjek vissza a körzeteshez. Gondoltam magamban, hogy menjen oda az, akinek két anyja van... Eléggé elkeseredtem, már elképzeltem, hogy fekete a szóban forgó fogam, és Mónika Show-s a mosolyom, közben valamiért azt éreztem, hogy vissza kell mennem a fődokihoz. Szerencsém volt, mert kint volt az összes asszisztens, a fiatal, akivel már diskuráltam, kérdezte, hogy hát mi a helyzet, mire eléggé fájdalmas arccal mondtam (majdnem a sírás kerülgetett), hogy elzavartak. Szerencsére egy idősebb asszisztens megkönyörült, és mondta, hogy majd szólítanak, megcsinálja a főorvos úr. :)

Nemsokkal később hívtak is be:

– Mi a panasza?
– Kiesett a tömésem.
– Mikor tömték?
– Pár hete.
– HOL???
– Itt. Mármint nem ön, hanem a területileg illetékes doktor úr csinálta, de nem csak ezért nem szeretnék visszamenni hozzá.
Kissé mérgesen, fejét rázva:
– Na én inkább nem is mondok semmit se, és azt is csak halkan.

(Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem rám volt mérges, hanem szerintem már elege van, mert gondolom másokkal is goromba a régi dokim és nem szívesen járnak hozzá az emberek.)

Ezután közölte, hogy betömi a fogam, és már vette is elő az injekciós tűt, így időm sem volt megijedni. o.O De azért kicsit lesokkolódtam, mert abszolút nem számítottam rá, amaz a doki sohasem adott, szerintem van rá esély, hogy élvezi, hogy fájdalmat okozhat... Amilyen hangnemben beszélt velem, úgy éreztem mindig, mintha valami szadista jelenet megalázásra ítélt női szereplője lennék. :O

A szúrás fájt, de nem jobban, mint az érzéstelenítő nélküli tömés. Mikor kint ücsörögtem, az a része kissé ijesztő volt, hogy zsibbadt az orrom, szerintem még sosem kaptam injekciót a számba, de felhívtam az Embert, és így megnyugodtam, majd nemsokkal később mehettem is be. És szinte élveztem. :) De komolyan! Nem fájt semmi, a főorvos úr igyekezett oldani a hangulatot, poénkodott, és pikk-pakk megcsinálta, és ami még szimpatikus volt, hogy az asszisztens csak odaadta az UV-lámpát, de ő tartotta. És nincs kiálló rész, nem megy bele a kaja, szóval teljesen elégedett vagyok, juhéj. :)))

Megsajnáltam a főorvos urat, mert szerintem nem gondolta volna, hogy ennyi szuvas fogam van (én sem, amaz szerint már csak kettő) Felsorolt vagy 4-et 5-öt és elég szomorú volt a hangja... Na, ha lenne miből, nekik a töméssorozat végén biztos adnék valamit. Tényleg le a kalappal előttük! És úgy örülök, hogy a pénzhiány miatt nem fognak kirohadni a fogaim és hogy elvállaltak annak ellenére, hogy nem hozzájuk tartozom! :) Ja, amúgy lakcímileg anyu is a régi dokimhoz tartozott, de valahogy ő is átkérte magát a főorvos úrhoz. És most már teljesen értem, hogy a réginél miért vártak mindig olyan kevesen a sorukra...

2013. december 20., péntek

Már 2 hete van kutyánk :)

2 hete hoztuk haza az ebet, akinek már neve is van egy ideje: Fickó lett a befutó. :) Egyik táplálkozás alkalmával mondogattam a leányzónak az esélyes neveket, és a Fickót echolálta elsőre választotta.

Fickónak ha jól számolom (bár eléggé egybefolynak a napok), ez volt az 5. éjszakája, amit a szobánkban töltött. Eleinte becsuktuk a konyhába, nem szerettem volna, ha szétkulázza a szőnyeget, vagy megeszi a macskát, vagy mit tudom én, de az egyik este úgy elaludt bent, olyan édesen, hogy nem volt szívünk kizavarni és amúgy is mindig tiszta volt reggel a konyha, sehol egy pisi vagy kaki, így bíztam benne, hogy a szobánkat sem fogja telepakolni este. (Remélem azt meg tudjuk majd állni, hogy ne aludjon az ágyban velünk, elég a macska is köztünk, de szerencsére még nem tud felugrani a fekvőhelyünkre :D )

Minden elfogultság nélkül ki merem jelenteni, hogy nagyon okos kutya. Pár nap alatt megtanulta, hogy ugrálni nem illendő (bár a lányra még van hogy ugrál, mert ugye a Cuki mindig valami izgi játékot cipel, ami kellene a Fickónak is.
Hamar megért dolgokat, csak az első napokban volt kaka a szőnyegre, elmagyaráztam neki, hogy öcsém, kint jobb vóna, és azóta csak 2,5 baleset történt (a fél azért, mert azt időben elcsíptem, és csak a fele adag ment rossz helyre). Látványosan készül rá a nagydologra, rohangál, nyüszög, köröz, szimatol, és eleinte ilyenkor kihívtam, de mára már magától is kimegy. Azért nagyon várom, hogy lehessen vele sétálni, és a legtöbb végtermék lent kerüljön elhelyezésre (természetesen fel fogom szedni, hülyét kapok azoktól, akik nem képesek ezt megtenni...). A pisi még sokszor végzi a szőnyegen, de már az is sokszor a folyosón kerül kieresztésre. Amúgy rengeteget szarik. :O
Visszahozza a labdát. Odaadni nem nagyon akarja, de azért ezt is szépen kezdi megtanulni.

Igazi kölök kutya, eleven, feszegeti a határait, rágicsál állandóan (sokszor a kezünket is). Oda kell figyelnünk, mert nem egy ijedős és behódolós típus, mikor leszidom, akkor is rendszeresen visszaszájal, de ha nagyon bekeményítek, akkor azért sejti, hogy nem ő lesz a falka élén. Embört szerintem komolyabban veszi, mint engem, de nagyon bízom benne, hogy rám is hallgatni fog és nem ő fog majd sétáltatni engem. :) Olvasom a Cesar Millan könyvet, és ott szerepel, hogy a kutyák arra reagálnak, hogy milyen a velük kapcsolatba kerülő ember energiája, kisugárzása, és hát én ugye most kaparászom össze magam, így elképzelhető, hogy rám ezért sem reagál még úgy, ahogy szeretném.

A leányzó még mindig nagyon nagyokat szokott kacagni az eben, tetszik neki, ha ugat, ha nyüszít, ha rohan a labdáért. Sokszor ki is zökkenti a kisasszonyt. :) Szoktak veszekedni is. :D A Cukkancs kedvenc játéka most a zöld és a "pijos" (valójában narancssárga) cipőfűző, és hát a kutyának is kellene, és ezen szokott menni a harc. De persze csak finoman. Meg huncut ám a Cuki, ugyanis úgy tud nézni a kutyára, van valami fura a szemében, mikor Fickót nézi. És incselkedni is szokott vele, direkt húzza előtte a szent cipőfűzőket, amiket persze megkaparint a kutya, mire elkezd vinnyogni, hogy adó nekem pijosaaaaaat. Szerencsére már nem fél, szerintem csak sok volt neki az első napokban, hogy állandóan ugrált, engem is zavart, de szerencsére leszokott róla. Jaj, volt pár "gazdi", akik ugrálás miatt hozták vissza a kölyökkutyát a menhelyre... Sokan csak azt látják, hogy de cuki a pici kutya, haza kell vinni, aztán otthon döbbennek rá, hogy bizony egy baba kutya nem csak móka és kacagás, hanem igen is sok dolog van velük, sok mindenre kell megtanítani őket. Engem szerencsére nem ért felkészületlenül mindez.

Móki 1 hét után megunta az ágy alatt létet, így azóta előmerészkedik és napról napra egyre bátrabb. Még azért nem haverok, de úgy érzem, nem lesz gond. Fickó tiszteletben tartja, bár olykor megugatja, de ez inkább szerintem játékra hívós vakkantás. A pofozkodások is egyre ritkábbak. Együtt szoktam etetni őket (kutya a földön, macska a mikrón...).

Rám nagyon jó hatással van a kutya, szinte újjászülettem. Előtte olyan mélységekbe süllyedtem, hogy le sem merem írni (majd ha teljesen túl leszek rajta, akkor lehet, hogy elmesélem). És mivel engem is kizökkent, nem enged lesüllyedni, így sokkal tartalmasabbak a napjaim, az utóbbi időkben nagyon ellustultam, most meg minden nap fel van mosva, ma a szőnyeget is kitisztítottam mindkét szobában, pedig eddig húztam-halasztottam. :P (Fúj, hogy mennyi dzsuva volt benne, hihetetlen!)
Sokszor engem is megmosolyogtat, mert olyan egy lüke. Persze "idegbajt" is szoktam kapni, mikor pl. mindig láb alatt van, nem lehet egy szekrényt kinyitni, hogy ő ne kíváncsiskodjon ott, de ezek eltörpülnek a pozitív dolgai mellett. És biztos az is jó lesz, hogy miatta muszáj leszek kimozdulni, lemenni, ugyanis ez sem volt mostanában az erősségem, inkább begubóztam.

Nagyon örülök, hogy a menhely önkéntese "rábeszélt" erre a gazFickóra, mert pont jól fog kijönni időre is: mire visszamegyek dolgozni, addigra tökéletesen fognak működni a záróizmai és remélem, hogy szobatiszta is lesz. És addig meg ugye van időm vele törődni, játszani sokat, mert arra nagy igénye van. Így két hét elteltével úgy érzem, hogy jó döntés volt. :)))

Játék Erzsinél!

Nagyon szép China Glaze mini körömlakk szetteket lehet nyerni a TERMÉSZETES SZÉPSÉG BLOGON. Január 5-ig tudtok jelentkezni. A részletekért kattintsatok a képre:

2013. december 18., szerda

A villamossíneken közlekedő úrról

Olvastam ezt a botrányt egy alapítvány elnökéről, aki az alapítvány autóját lehet, hogy nem csak arra a célra használja, amire elméletileg való... Szomorú az ilyen és aggaszt is, mert sajnos az adakozni tudó és szándékozó emberek törékeny bizalmát roppantják össze az ilyen esetek. :( Amúgy ha igaz a meglebegtetett dolog, akkor tényleg nagyon felháborító. Valahogy nekem ez a dal jut erről az egészről az eszembe:

A szódabikarbónás csodacucc

Ami tényleg műkszik! :) Nem kamu! A fb-on osztotta meg az egyik ismerősöm a Dühös Mókus linkjét, innen van az ötlet és a recept:
http://sporolok.blog.hu/2013/12/11/hofeher_karacsonyfadisz_szodabikarbonabol

Mindent a megadottak alapján csináltam, és még én sem tudtam elbaltázni, szóval a legkétbalkezesebb konyhatündéreknek is sikerülhet. :)

Annyi bajom volt, hogy nyújtani nehéz volt, mert repedezett közben. Lehet, hogy türelmetlen voltam, és nem főztem elég ideig, vagy nem vártam meg a teljes kihűlést, nem tudom, majd jövőre kiderül, mert szerintem még gyártani fogok ilyen díszeket. A nehéz nyújthatóság miatt "kissé" vastagok lettek, de annyi baj legyen. :)

Annyit trükköztem, hogy a teljes száradás után (nálam 2 nap volt, ha előbb piszkáltam őket, akkor eltörtek) a széleiket kiegyengettem körömreszelővel. :D



2013. december 16., hétfő

A múlthéten történt

Kedden voltunk a tornás fejlesztésen, ami asszem csoportos tsmt. A leányzóval kb. egyidős kislány is jár. Az én drágám hozta a formáját, de olyan szinten, hogy fú. Nem értem, hogy miért jó neki minden, de szinte szó szerint minden ellen küzdeni. Tök jó feladatok vannak, esküszöm, még nekem is lenne kedvem, erre őkelme mit csinál: végig üvölti torka szakadtából az egész foglalkozást... :( De úgy ám, mint akit nyúznak. Most én is bekeményítettem, és úgy zajlott a torna, hogy a másik kislány szépen mosolyogva csinálta az anyukájával a feladatokat, míg a Cukit én és Zs. néni fogtuk le, és úgymond belekényszerítettük a feladatba. :( Nagyon tiltakozott, tényleg ketten alig bírtunk vele... A végén még be is rekedt, és olyan bucisra bőgte a szemeit tök fölöslegesen, hogy nem igaz. De amit muszáj, azt muszáj. Volt, hogy egyszer majdnem elbőgtem magam, de mondom elég, ha a gyerök sír. Fáj látni, hogy a másik kislány milyen kis ügyes, és dühít, hogy tudom, hogy az enyim is ügyes (lenne), csak ahelyett, hogy az együttműködés halovány szikráját is mutatná, inkább harcol minden ellen. Persze van benne dackorszak is, meg életkori sajátosság, de nekem ne mondja senki, hogy egy NT gyerek is a nap 24 órájában dacol... Jó, mikor alszik, akkor nem, de amúgy majdnem minden ellen tiltakozik (a csoki ellen azért nem... :D ).

A múlthéten megjött a levél a szakértői bizottságtól, így már heti 4 fejlesztésre jogosult a csemete, jövőhéten már emelt óraszámban fogunk menni. Örülök neki, ráfér a kisasszonyra.

Csütörtökön voltunk N. néninél (ő tartja a gyógypedes foglalkozásokat), aki továbbra is nagyon aranyos, lelkes; és ő is tök szuper játékokat válogat össze, a jutalmazásnál is nagyon odafigyel, hogy mik a kedvencei a leányzónak, de ő itt meg inkább elvonul autiba: talál valami lóbálnivalót, fel-le járkál és idéz a mesékből. Már N is bekeményített, így mostmár bele kell nekem is nyugodnom, hogy ennek ez a módja. :S Annyival volt másabb, mint a tornás hölgy, vagyis Zs. néni, hogy N. nem egyből vette fel a belekényszerítős dolgot, próbálta puhítani, és így nem volt olyan sokkoló, mint Zs. néninél elsőre. De amúgy már Zs.-t is kedvelem, ő is kedves, csak ijesztő volt számomra, hogy ilyen keményen áll a dolgokhoz, de most már értem. :) És olvastuk is, meg más szülőktől is hallottam, hogy sajnos ez kell, és idővel rá fog jönni (remélem minél hamarabb), hogy hiába a hiszti és a tiltakozás, akkor is együtt kell működni. Az óvodában sem fogja senkit sem érdekelni, hogy neki nincs kedve semmihez. Remélem, mire odakerül, már érteni fogja, hogy együttműködni nem világkatasztrófa, nem is fáj és teljesen felesleges sírni és ellenkezni.
Mondtam N-nek, hogy meg van kergülve a csemete az utóbbi időben, ugyanis azt kezdte el, hogy kér valamit, odaadjuk, majd elkezd irdatlan idegesítő, nyávogó hangon kiabálni, hogy neki a másik kell. Pl.: kéri a Bogyót, elindítom, elkezd sikítani, hogy Sziszi (vagyis Fifi), elindítom hát Fifit, mire meg dühöng, hogy Bogyóóóó, és volt már rá példa, hogy addig játszadozott így, hogy meguntam, és kikapcsoltam az egészet, mire persze még jobban üvöltött... De állítólag ez jó, és van rá esély, hogy azért feszegeti ennyire a határait, mert eddig eléggé szabadjára volt engedve, és most a napirend és az itthoni feladatozgatások miatt érez kényszert arra, hogy szívózzon. Néha olyan érzésem van, mintha ló lenne és be kellene törni. :O

Szombaton elmentünk "sétálni", vagyis toltuk babakocsiban. Amúgy ez is annyira mérgesítő, hogy egyszerűen nem lehet vele sétálni. Gondolom ez így leírva nem tűnik olyan borzalmasnak, de higgyétek el, hogy átélni 100 próbálkozásból 99-szer, igen is az.  :( Egyszerűen nem hajlandó jönni velünk, hanem mindenfele menne. És nem érdekli, ha lemaradunk, csak megy. És itt jön az, ami miatt jelenleg hülyét kapok az autizmustól, hogy basszus itt van egy angyalarcú lány, aki képes járni, tud beszélni, de egyszerűen nem tudja ezeket a képességeket arra használni, amire szerintünk valóak. Olyanokat mond, hogy "És ekkor Döme megfogta a Bogyó lábát és így már öten repültek tovább." vagy "Okos enged, szamár szenved", de a kérdéseket nem érti, nem válaszol. És szerintem a külvilág is azért fogja fel nehezen, hogy ez igen is nehéz, mert látszatra nem tűnik annak, mert a legtöbben azzal jönnek, hogy de hát beszél és jár. Tudom, hogy vannak olyanok, akik hálát adnának ezekért, de így, hogy a szervezés nem megy neki, és nem tudja megfelelően használni ezeket, szinte semmire nem megy ezekkel a mi világunkban. Ez biztos fog változni, de ez nem jelenti azt, hogy most nem cseszett nehéz. És baromira mérges vagyok az autizmusra, úgy érzem, hogy elrabolta tőlünk a lányunkat. Most az az új mániája, hogy mindenkit elküld a búsba úgy, hogy mondja, hogy viszlát. Tudjátok milyen érzés, mikor mondjuk fekszik az apja mellett, nekem meg van pofám bemenni a szobába, erre elkezd viszlátozni. De ez fordítva is igaz. Az apja is mindent megtesz, tényleg szeretne vele játszani, erre őt is kizavarta tegnap a szobájából viszlátozással. :( Meg mikor jönnek mondjuk a mamák, és nekik is mondja, hogy viszlát, viszláááát, hát fel tudnék robbanni, vagy ha nincs energiám magamban fortyogni, akkor érzem, hogy megszakad a szívem. A fejlesztésen is rámosolyognak az emberek, tényleg egy tündérarcú, köszönnek neki, és ilyenkor is elküldi az embereket a picsába... Már sokszor az utcán a járókelőknek is viszlátozik... o.O Nekem mondhat akárki akármit, lehet ezt szépíteni, de akkor is kurva nagy kicseszés vele és velünk szemben is. :( És nagyon fárasztó. És akkor a szomszéd is megjegyezte anyámnak (szegről-végről ismeri), hogy miért kiabálunk a kislánnyal (igen, röstellem, de szoktam, egyszerűen hülyét kapok pölö, mikor nagydolgos tisztábatételnél szaros picsával tekergőzik mint egy kígyó, és nem bírom lefogni...), és miért sír annyit. Hát gondoltam magamban "szépeket", kár, hogy nem nekem tette fel a kérdést... Nekik NT gyerekük van, és "meglepő módon" ő is szokott sírni és kiabálni is szoktak vele. Miért hiszik az emberek, hogy csak ők hallják a szomszédokat, míg a szomszédok őket nem??? :D És aki megszól engem valamiért, nyugodtan el lehet jönni hozzánk, lehet vigyázni a leányzóra, el lehet vinni sétálni, és majd utána dobjon ránk bárki is követ. Azért szerintem nem véletlen, hogy az óvodában 3 gyereknek fogják számolni...

A "csodás" szombati séta után úgy döntöttünk, hogy vasárnap maradunk a seggünkön. :)

Na de végül itt a napi remény: megint nézegettem Czeizel videókat, és az egyikben arról beszél, hogy van rá reális esély, hogy idővel megtalálják az autizmus gyógyszerét. Annyira jó lenne, ha még a termékeny korszakomban rálelnének, mert akkor erősen elgondolkodnék azon, hogy legyen -e tesó... Ha nincs kedvetek végig megnézni (bár szerintem izgalmasakat mond), akkor 3 perc körül kezd a gyógyszerről beszélni.


2013. december 15., vasárnap

Facebook Like Box a blogra

Aranka írta, hogy nem bánná, ha leírnám, hogy hogyan kell az oldalsávba kihelyezni a fb oldalt, ezért született e poszt.

Először is létre kell hoznunk egy facebook oldalt a honlapunkhoz/blogunkhoz. Ha ez megvan, akkor  jöhet is az első lépés:

Kattints a képre, úgy egy picit jobban látszódik /nem sokkal :( /


















  1. https://developers.facebook.com/docs/plugins/like-box-for-pages/ Ezen az oldalon lehet létrehozni Like boxot. A bekarikázott részbe kell másolni a facebook oldalunk URL címét, majd megnyomjuk a 'Get Code' gombot. Ekkor megjelenik az előnézete a dobozkánknak, és ha nem tetszik, akkor még a pipákkal lehet rajta változtatni, személyre szabni (látszódjon -e a lájkolók arca vagy sem; szeretnénk -e azt a szöveget, hogy "Keress bennünket a Facebookon!", mutassa -e a tevékenységeinket, amiket a fb oldalunkon követünk el, stb). 
  2. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor nyomjuk meg ismét a 'Get Cod'-ot!
  3. Kattintsunk az 'IFRAME' fülre!
  4. Másoljuk ki a kódot!
  5. Menjünk a blogunk 'Elrendezés' menüpontjára, és adjunk hozzá egy modult!
  6. Válasszuk közülük a HTML/JavaScript-et!
  7. Ide illesszük be a 4. lépésben kimásolt kódot, majd mentsük el!
  8. Nézzük meg, hogy megjelent -e a blogon, és hogy méretben jó -e! Én már jártam úgy, hogy kilógott, vagy nem tetszett, ekkor is lehet még rajta alakítani: belépünk a modul szerkesztésébe, és ott a 'width' és a 'height' utáni számokat átírjuk a nekünk tetszőre. Íme a bizonyíték, hogy műkszik: http://egykisblogtipp.blogspot.hu/ :) 
Pár hónappal ezelőtt /mikor a kicsikönyvet csináltam, amibe senki nem írt...na mind1, de 84 lájkolóm van, mert a propaganda jóra sikerült ;) / valamit kavart a fb, és akkor nagyon hülyén lehetett ilyesmit elhelyezni a blogra, de lehet, hogy nem csak engem zavart, így szerencsére ismét a régi megoldással tudunk fb-os dolgokat kihelyezni. Ha valamit nem érthetően írtam le, vagy van kérdésetek, nyugodtan írjatok! :)

2013. december 14., szombat

Sikerült

Végül is "csak" pár órám bánja, hogy megjavult a rendszer és eltűnt a fölös szöveg a blogról... Mondtam már, hogy kitartó vagyok? :)

Az volt a probléma, hogy valahogy bekerült egy fölös rész pár bejegyzésbe, de lövésem sincs, hogy hogyan. És jól el is bújt a drága, ugyanis én azt hittem, hogy a sablon HTML-nél van a baj, de neeem. Nagy nehezen rájöttem, hogy ha a bejegyzésekben átváltok HTML-re, ott voltak a rejtélyesen odakerült részek... Simán írás módban nem látszódott. :S

Valaki segítsen!!!


Nem értem, hogy az egyik bejegyzésem alatti bekezdésből miért került részlet a fejlécképre? Másoknál is látszódik ez? Nem tudja valaki, hogy miért történt ez, és hogy hogy a manóban lehet eltüntetni??? Próbáltam a legutóbbi sablonmentést visszaállítani, de akkor is ott van... Egyszerűen nem értem, már a HTML-kódokat is nézegettem, de nem látom beékelődni sehova. Vagy a blogger szarakszik? Jó lenne tudni, mert nagyon zavar, főleg azért, hogy ma is csomó időm elment teljesen fölöslegesen, hisz az a nyamvadék szöveg még mindig ott van.


2013. december 13., péntek

Eredményhirdetés :)

Tegnap lezárult a játék, és ahogy ígértem, ma ki is sorsoltam a nyertest. Nagyon izgalmas volt táblázatba gyűjteni az adatokat: 12-en jelentkeztetek, és összesen 65 esélyt gyűjtöttetek. A nyertes pedig nem más, mint Fanni Kereki. :) Írok email-t, és kérlek 1 héten belül add meg a címed!



Terveim szerint még lesz hasonló nálam, de addig is nézegessétek az oldalsávot, ahová gyűjtöm és folyamatosan frissítem a másoknál lévő játékokat.

Köszönöm, hogy játszottatok!

2013. december 8., vasárnap

A 2. kutyás nap

A reggel nem volt semmi... Szinte egyszerre ébredt a kiccsalád, ahol a jószágok száma ugyanannyi mint az embereké. Az egyik enni akart, a másik tejcsit követelt, a harmadik meg kávét, nekem meg közben brunyálnom kellett volna. Annyira fura, régen csak úgy tudtam felébredni, hogy kávé+cigi. Addig szinte magamnál sem voltam. Most meg én vagyok az utolsó... :O De már kezdem megszokni. :)

A csajszi még kevésbé örült a kutya jelenlétének. Mi pedig ennek a helyzetnek még úgysem. Aztán, ha a lányt éri valami atrocitás, akkor egyből menekül vagy a mesékbe, vagy a hintába. Így beleraktuk a hintába. Erre a kutya bement a szobájába, és elkezdett szarni. Loholtam, mint állat, felkaptam az ebet (így fosi csíkot húzott maga után...) Erre az Embör is most olyan türelmetlenebb, és hát neki is ki van a fasza, és mikor az ürüléket szedtem fel a szőnyegről, a lány a hintában, a kutya becsukva a konyhába, vonyít, mint gép, férj, mint a legtöbb férfi nehezen viseli az ilyen hangokat, közben még persze a zene is szól, mert a leányzó anélkül nem tud hintázni, így olyat mondott, amit én is éreztem párszor, hogy mekkora ökrök vagyunk, és hogy így is volt elég bajunk, stb, most meg még állandóan ürüléket és hugyot kell takarítanom, mire elbőgtem magam, mert sajnos felötlött bennem az a gondolat, hogy még a szarfeltakarítás is jobb, mert legalább van értelme, nem úgy, mint annak, hogy csak tehetetlenül nézem a lányom auti földés elvonulásait, rohangálásait. Mert ez, akármit is mondjanak mások, szerintem akkor is cseszett nehéz. De legalább jól kibőgtem magam, utána annyira megkönnyebbültem. És nemsokkal később meg akkorákat röhögtünk a bekailóson, hogy csak na. :D A csajszi amúgy is érdekes, mert pl. miközben az előbb említett kaksit pucoltam, a kutya be volt csukva a konyhába és nyüszített (muszáj elkülöníteni a szarától, mert széttapicskolja), és ez a hang nagyon tetszett a lánynak, nevetett is. Majd nemsokkal ezután férjem söprögetni próbált, de az ekkor már szabadlábon védekező kutya betámadta a seprűt, és ugatott is (nagyon ritkán vaúzik, inkább nyüszít), és ez a hang szintén tetszett a gyeröknek, és ha véletlen nem mozgott elég gyorsan a seprű ahhoz, hogy ugasson a kutya, akkor mondta, hogy mégeccer. :) Annyira jóízűeket kacagott, nagyon jó volt hallani, az az igazi, szívből jövő, őszinte gyereknevetés volt.

Délután kimentem a Tesco-ba, és hát hoztam a balfék formám... Kezdésnek széttörtem egy üveget, mert közben telefonáltam, és szerencsétlenül jött ki az egész. Odavittem a vevőszolihoz, és közöltem, hogy én voltam, ki kell -e fizetni, és teljesen megdöbbentem, mert a csajszi azt mondta, hogy nem kell. o.O Egyáltalán nem számítottam erre, de imádom a pozitív csalódásokat, ezért is vagyok pesszimista. :) Majd a kasszánál kiderült, hogy nincs elég pénzem. Sztornóztattam egy dolgot, és baromira furcsálltam, hogy mi került ennyibe, így a biciklire szállás előtt átnéztem a blokkot, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az a kutyalabda, ami az 500 Ft-os dobozban volt, ezer forinton felüli értékű valójában. Nem vagyok irigy, de sajnos csórók vagyunk, így 500 Ft is nagy pénz, tehát kénytelen voltam visszamenni, és közölni, hogy nem köll. :/ Szó nélkül visszavették, és garantáltam a vevőszolis lányt, hogy indulok haza, nem fogok tovább törni-zúzni és akadékoskodni. :D A hazafelé úton is persze lezuhant a bicikliről a macskakaja, majd kissé később az első világítás, olyan benga tudok lenni, hogy az már fáj. :)

Szegény kutyesznak még nincs neve, férjem a Maszatra és a Májlóra szavaz, nekem megfordult a fejemben a Feka, de valahogy nem érzem igazinak egyiket sem... Ha valaki tud jó kis fekete kutyára illő nevet, azt megköszönném, ha hozzászólásban megosztaná velünk, hátha rátalálunk az igazi névre. :) 

Móki azért már szerencsére kezd egy picit oldódni, nagy örömömre ma már kaksizott is (péntek óta csak pisilt), sokkal többször jön elő, persze még lepofozza az ebet, vagy legalábbis próbálja; sokat morog, fúj, szőrt borzol, de a kutya veszi a lapot és a jelenlétén kívül nem idegesíti tovább a macskát, semmi morgás vagy ugatás nem jön ki belőle a macska reakciójára, és ez szerintem jó jel, olyan csodás lenne, ha idővel megismernék egymást és viszonylag jóban lennének! :) 






Az örökbefogadás+az azutáni első nap

Ugye rágódtunk már egy ideje a kutya témán, kissé tehet róla a Thomas után című film is... (megnézését az autizmus iránt érdeklődőknek szívből ajánlom, igaz történet alapján készült, youtubon is fent van).

Néztem én mindig a helyi menhely fb oldalát, láttam valamelyik nap, hogy bekerült 10 kölyök, megkérdeztem, mekkorák lesznek előreláthatóan. Gyorsan választ kaptam, hogy németjuhász szerű az anyuka. Majd privát levelezésbe kezdtünk, és akkor hívta fel a figyelmem arra az önkéntes, aki fotózza a kutyikat, és csinálja a netes dolgokat, a menhelyen született apróságokra, hogy ők valószínűleg nem lesznek hatalmasok. Láttam róluk korábban is képet, de ott azt hittem, hogy roti méretűek lesznek. Ez a levelezés pénteken történt, és úgy fellelkesültem, hogy telefonon beszéltem a menhely vezetőjével. Persze csak azután, hogy férjem is rábólintott. Úgy volt, hogy majd szombaton megyünk, de nem bírtam várni, meg amúgy is pénteken egyből mehet állatorvoshoz, szombaton nem.

Ki is bicikliztünk Embörrel, meglestük a kutyákat, pont etetésidőre értünk ki, de még éppen időben, mert így a kiszemeltünk nem kapott, hogy nehogy behányjon az úton. Meg is volt szegénykém sértődve. :D Állítólag nagyon beles eb. Az anyukája ilyesmi:
http://www.kutya-tar.hu/fajtak/kis-angol-terrier
http://www.kutya-tar.hu/fajtak/nemet-vadaszterrier


Majd első utunk az állatorvos volt, fúúú, szegénykém úgy sírt az úton, folyamatosan vonyított. El voltam ájulva, ugyanis megint majdnem hajba kaptam egy idősödő hölggyel, ugyanis 16:00-tól van rendelés, de mi már picivel fél 4 után odaértünk, és nem volt kedvünk fagyoskodni, így volt pofánk bemenni. Erre a hölgy tájékoztatott, hogy 4-től van csak rendelés, ők már 10 perce itt várakoznak (a fűtött kocsiban egy felnőtt kutyával...) Gondolom így próbálta a tudtomra adni, hogy ők az elsők. De kár volt póverkodnia, mert miután mi bementünk, ők is követtek bennünket, az állatorvos kijött és kérdezte, hogy ki miért jött, és mivel mi  a menhelyről hoztunk ebet, ráadásul kölyköt, így elsőbbségünk volt. :) (A rendelő egyik állatorvosa a menhely hivatalos dokija, haláli jófej, kár, hogy nem ő volt, de majd legközelebb hátha). Mérés után (2,8 kg) kapott féreghajtót, majd injekciót (parvo elleni oltás). 3900 Ft-ba került, 3 hét múlva kell újból mennünk.  Egy kicsit megijesztett a doki, mert mondta, hogy J. Russel vér biztos van benne, és hogy macskagyilkos fajta (én pont az ellentétét olvastam).
Miután hazaértünk, egyből vágtuk bele a kádba a kutyeszt, gyors fürdi, eléggé be volt tojva, farka a feneke alatt, de amint kivettük, kb 10 másodperc után már egyből ment felderíteni a terepet. :) Gyorsan feloldódott. Persze párszor nyüszögött, de szerintem ebben nincs semmi csodálkozni való. A lányra ugrándozott, de kuncogva fogadta. :) A macska bemenekült az ágy alá, folyamatosan morgott, mikor látta a kutyát, egyszer meg is pofozta, mert bement hozzá.
Este kint aludtam az ebbel a konyhában, párszor arra keltem, hogy rágja a hajam :D de ettől eltekintve nem volt probléma. Talán annyi, hogy ahogy reggel adtam neki kaját, utána a macskának, és a macsekkal voltam bent a szobában, hogy evésre biztassam, és a tudtára adjam, hogy az új jövevény érkezése nem azt jelenti, hogy őt nem szeretem, és mire visszaértem a konyhába, már bekakilt. De nem ez volt a probléma, mert ügyes volt és nem a plédre kulázott, de persze beletapicskolt, majd szaros lábbal ráment  a plédre... Örültem nagyon. :O Mindegy, sejtettem, hogy az eleje nem lesz könnyű...
Már reggel 7 után kicsivel a taposót mostam fel, szóval lustaság ellen már jó gyógyír az eb. :) Terveim szerint, míg ilyen mindenfele ürítő lesz, addig minden reggel felmosással kezdek.
Sajnos másnap a csajszi már nem fogadta olyan nagy örömmel az ugrálást, mint előző este, hajtogatta, hogy "kiszálééék", és sírt is, látszódott rajta, hogy fél, és ugye hiába mondom, hogy nem bánt, csak játszik, ő nagyon zokon vette (ugye egy olyan gyerkőcnél, aki attól hülyét kap, ha rátesszük a vállára vagy a combjára a kezünket, és miután vinnyog, levesszük, na most neki milyen lehet már egy olyan valaki, aki nem tántorodik el a "viszlát"-tól vagy egy kis hisztitől... ekkor bevallom, hogy úgy éreztem, hogy visszaviszem, de szerencsére férjem megnyugtatott, miután felhívtam, ugyanis azt mondta, hogy az óvodában is éri majd olyan inger, amire hasonlóan fog reagálni, így egy kis előtréningnek is jó lesz ez. Mert tény és való és aláírom, hogy jócskán el van kényeztetve a kisleány, tényleg óvjuk minden stresszforrástól, legtöbbször úgy vannak a dolgok, ahogy ő akarja, itt a dackorszak is, ami egyébként sem egy könnyű dolog, de úgy, hogy nem érti meg a szöveges magyarázatot, nem lehet megzsarolni, hogy ha abbahagyod, akkor kapsz valamit, stb., mindent nem tudok lefényképezni, lerajzolni... Úgyhogy most rohadt nehéz. Olyan a csajszi, hogy a 3 meséjéből kéri az egyiket, betölt, erre elkezd hisztizni, hogy a másik kell... Berakom a lejátszóba a másikat, mire a 3. kell... Nya, és ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon bízom benne, hogy bár most rohadt nehéz, de idővel jó lesz, és majd ha nem lesz a kuttty ilyen kis szeleburdi, akkor a Muci sem fog ennyire tartani tőle! Muszáj egy kicsit neki is alkalmazkodnia, bármennyire is nehezére esik. Persze ha fél, akkor igyekszünk a tudtára adni, hogy csak játszik, meg ilyenek, de szerintem hasonló dolgok miatt akadt ki anno a családi napköziben, mikor egy kislány játszani akart vele... Szóval jó lesz ez, csak ki kell, hogy forrja magát, és addig cseszett sok türelem kell, amiből azért fogytán vagyunk. De a szemem előtt az lebeg, hogy egy kutya hamarabb felnő, mint egy gyerek, fél év múlva már a záróizmait is tudja tartani, szóval lesz ez még kellemesebb is.

Szombat reggelre fura volt a Cuki, piros volt az arca és bágyadt volt, simi után éreztem, hogy a hője magasabb lehet, mérés után ez beigazolódott. És annyira fura volt, mert FEKVE nézte a meséit, egyáltalán nem rohangált. Még soha nem láttam ilyennek. Délután is aludt (mostanában ez nagy ritkaság mifelénk...). Viszont miután este lehúzta a csillapító a lázát, már vissza is tért a fel-alá rohangászó lány, aki nem igazán szeretne este időben elaludni, de nem bántam, mert így legalább tudtuk, hogy már jobban van.


2013. december 7., szombat

Ha ritkábban jönnék, akkor ő a ludas :D

Mondjuk holnap jön anyu meglesni az új családtagot, szóval akkor lehet, hogy kikunyizok egy kis blogolós időt, hogy leírjam, hogy hogy került ide ez a kisfickó. :) A napjaim a tervek szerint jó pár hétig kutyavizelet és - ürülék takarításból, macskától való megóvásból fognak állni (míg nem hat az oltóanyag, addig azt hallottam érdemesebb NEM levinni...és hát a drága "elsőszülöttem", vagyis a macskám sem pont kirobbanó örömmel fogadta a babaebet), viszont a leányzó meglepően jól reagált rá, rengeteget kacagott, rohangásztak együtt és hasonló mókák voltak megfigyelhetőek. :)


2013. december 6., péntek

Napirendi kártyák

Ugyanis az ex gyógypedünk is javasolta, csináltuk is az instrukciói alapján, de nem vált be, és hát, hogy is mondjam, tényleg szerettem őt is, aranyos volt a lánnyal, de nem éreztem rajta azt, hogy szívből csinálja, és hát, az ötletekkel sem halmozott el. Sőt, egy kissé máshogy adta elő a napirendi kártyázás lányegét is, mint ami az alap. Ő úgy mondta, hogy jobb oldalra felpakoljuk a kártyákat összevissza, és onnan leszedjük, és átpakoljuk a bal oldalra azokat, amik következnek. A mostani fejlesztőnk viszont azt mondta, hogy úgy kell, hogy előre kikészítjük a napirendet, majd ha végeztünk egy résszel, akkor azt levesszük és beletesszük egy kosárkába. Szerintem is logikusabb így, mert emlékszem az előző verzióra, hogy ott csomószor keresgéltük a jobb oldali részről, hogy fúúú, mi is következik, hol van a bizonyos kártya és az alatt a pár másodperc alatt a csajszi figyelme persze rendszerint elterelődött. Na meg ő azt mondta, hogy rajzoljunk meg valahogy oldjuk meg a rögzítést. De én rohadtul nem tudok rajzolni!!! Azért megpróbáltam, de elég absztraktak lettek. :D Nagyjából azért vágta a Cuki, de a mostani rendszer, a fényképezős úgy érzem, hogy nekem is könnyebb, és ő is jobban magára ismer belőlük, sokkal jobban érdeklődik, és az új gyógypedagógusunk olyan szuper ötlettel is szolgált, hogy bizony a legtöbb rövidáru boltban lehet kapni öntapadós hátuljú tépőzárat potom pénzért, amiről pár napi használat után is elmondhatom, hogy sokkal jobb, mint az előtte használt gyurmaragasztó vagy mi a tököm. Most ez csúnya dolog, de akkor is leírom, hogy bár szomorú voltam, hogy elment a régi, de miután megismerkedtünk az új fejlesztővel, már boldog voltam, hogy az ex máshol vállal ezentúl munkát. Tényleg aranyos volt meg kedves, de nem láttam rajta azt, hogy nagy érdeklődést mutat az autisták iránt, elmondta, hogy semmi tapasztalata sincs, de azért persze igyekezett, de mégis valahogy kevésnek éreztem az igyekezetét. Viszont a mostani gyógypedagógusunk egyszerűen elképesztő, imádom!!! Már az első pár alkalommal is feltűnt, hogy mennyire ráhangolódott a Cukira, és a leányzóm is nagyon könnyen elfogadta, pedig nem igazán jellemző rá. De ez tényleg csodálatos páros, ma engedte teljes egészében, hogy letörölje N. néni a kezéről az ujjfestéket; sőt, még az ölébe is beleült. Óriási dolgok ezek, kérem szépen! :) És csomószor rámosolyog, ránéz, szinte nem is mondja neki, hogy viszlát (ez a menj a látószögembőlt jelenti nála, tegnap az utcán járókelőket is ezzel a kecses felszólítással illette... :D ) Na, szóval tényleg oda meg vissza vagyok N. nénitől, nagyon szimpi továbbra is, és Nyonyeszka, lehet, hogy ez neked is köszönhető, mert szerintem kinézetre egy picit hasonlít rád. ;) És tényleg szívvel lélekkel csinálja, alig várom, hogy végre megérkezzen a szak.bizottságtól a levél, amiben hivatalossá válik a heti 4 fejlesztés (a jelenlegi heti 2 helyett) amit telefonos elmondás alapján már feladtak (a diagnózisnál is asztat mondották volt egy másik helyen, hogy feladták... szóval én azóta már csak akkor hiszem, ha a kezemben tartom a várva várt borítékot...)

Hozok pár képet a "remekművünkről". Az első kosárkás nem vált be, nehéz volt, lehajlott, meg le is szedte a drágám, meg kipakolta belőle a "lejárt" kártyákat, általában visszatette őket, de talán ez az egyszerű, műanyag, átlátszó kis dobozka annyira nem zavarja. :)




2013. december 4., szerda

Nincs kutya (egyelőre?)

Megnéztük az ebeket, cukik voltak, két kis yorki. Az egyik fél, a másik 1 év körüli. Nagy felelősség egy kutya, így nem akartam azt, hogy fejest ugorjunk bele. És ugye nekünk van macskánk is, a yorki meg hiába kicsi, azért bennük van a terrier vér, bár nem akarok előítéleteket táplálni a kutyafajták felé, de 1 évet dolgoztam kutyamenhelyen, így azért egy kis tapasztalatot begyűjtöttem, és nagy általánosságban azért jellemző rájuk, hogy bennük van a vadászösztön. Persze, neveléssel sok mindent meg lehet oldani, meg a kutya egyéniségén is sok múlik, na meg ami még mérvadó, hogy mennyi idősen ismerkedik össze a kutya a macskával. Egy pár hetes csöpptől nem félteném annyira az egyetlen Mókuskámat, mint egy fél-1 éves yorkitól.

Na meg az is benne volt az ellenérvekben, hogy a leányzóval nem olyan könnyű sétálni. Nem lehetetlen, de nem is olyan könnyű. És akkor még itt lenne egy kutya is, akit napjában többször le kell vinni, hát nem tudom. Mondjuk az meg jó lenne, ha rá lennék kényszerítve, hogy kitegyem a lábam itthonról, mert eléggé ellustultam, elszigetelődtem, a futásra sem bírom magam rávenni. :(

Ma a facebook-on láttam a helyi kutyamenhely oldalán, hogy nemrég befogtak egy kutyacsaládot, a kutyamama az utcán fialt. 10 kis pindurkáról van szó, 6-7 hetesek lehetnek. És ugye sajnos ott vannak azok a mocsok kutyabetegségek, amikből szintén volt részem. :( Csak 1 példa, mondjuk a parvo... :( Istenem, mennyi kicsi kutya esett áldozatul, hiába tettünk meg mindent. Ha az oltás előtt már benyelte a vírust, akkor nagy szerencse kellett hozzá, hogy túlélje. Azért szerencsére volt csodás gyógyulás is, szegény kutyának a sok hányástól és hasmenéstől behorpadt az oldala, a víz sem maradt benne egy darabig, de túlélte. Pedig nagyon kicsi volt rá az esély, de mégis. Úgy örültünk!!! Szóval úgy aggódom a pirinyókért, hogy nehogy elkapják. És milyen jó lenne egyet hazahozni. :) Most rájuk írtam, hogy előreláthatóan mekkora méretűek lesznek, mert panelba azért nem szeretnék egy bernáthegyi méretűt hozni. o.O

De azért még átgondoljuk, meg számolgatunk, mert anyagilag sajnos nem vagyunk olyan haj, de jó helyzetben. Szóval teljesen tanácstalan vagyok...

2013. december 3., kedd

Könnyes búcsúm az sztk-s fogorvostól...

Kár, hogy nálunk nem ez a divat...
forrás: http://www.pinterest.com/pin/166633254933462696/
Nem is én lennék, ha a fogaim rendbetétele egyszerűen menne! :( Áááááá!!! Megőrülök!!! És most, ahogy írok, és visszagondolok a tegnapi történtekre, már érzem, hogy megy föl a pumpán és szétvet az ideg.
Egy kis előzmény: terhesség után szétmentek a fogaim, rohamosan elkezdtek romlani, gondoltam betömetem őket, nem várom meg, hogy fájjanak is. Felkerekedtem hát, és meglátogattam a doktor urat. Sajnos sok szuvas fogam van, és elkezdte őket tömni. VALAKI, AKI ÉRT HOZZÁ, ÁRULJA MÁR EL, HOGY MIÉRT KELL EGYESÉVEL TÖMNI, miért nem lehet egy vagy két látogatás alatt megcsinálni mindet??? Ez nem csak ennél a dokinál van így, máshonnan is hallottam már, és roppant kíváncsi vagyok rá, hogy ez mééé jóóó? 
Szerintem már akkor ott kellett volna hagynom az egészet a csudába, mikor olyan fehér tömést rakott a fogamba, amit ott szidott, hogy milyen régi, nem tudja felkenni, így szar, úgy szar, ki van a micsodája, hogy megrendelte, de még nem tudta beszerezni. De ha ilyen szar az anyag, akkor miért nem mondta, hogy jöjjek vissza máskor. Meg is lett az eredménye, az első nekifutással nagy nehezen betunkolt szar ki is esett még ott. Így újra megpróbálkozott vele, és kemény 1 hétig a helyén is maradt a tömés... Tegnap örültem volna, ha harmadjára is megpróbálja, de nem így történt. Jah, még egy kis előzmény: múlt héten is mentem, de már nem volt ott a doktor úr. (Ez a momentum a későbbiekben is kulcsfontosságú lesz)

A délutáni rendelések kiírás szerint 13:00-19:00-ig tartanak. Mikor múltkor már csak az asszisztens hölgy volt ott, 17:15-re értem oda. Nem is kaptam fel a vizet, hogy nincs ott, há' gondoltam én kis naiv liba, hogy biztos valami fontos dolga akadt. Tegnap 16:45-re ott voltam. 17:00 környékén nyílik az ajtó, jön ki egy páciens, ezelőtt egy picivel az asszisztens is kilibbent, és kérdezte, hogy vár -e még valaki hozzájuk, mert megy el a doktor úr. Én mondom szeretnék befáradni. Így is tettem, és kb. 3 perc alatt úgy felbaszódtam, hogy nem igaz. Doki már vette le a köpenyét, rám néz, és egyre vörösödő fejjel kérdezi, hogy: "Minek gyütt?" Gondoltam magamban, hogy krumpliért, mondjuk... Tudni kell az úrról, hogy alap hangulatában sem egy halk, csilingelő hangú egyénről van szó. Mikor még a régi szép időkben mondta, hogy öblítsek, általában összefostam magam, mert tényleg elég határozott hangja van. Miután közöltem, hogy szeretném folytatni a töméssorozatot, még vörösebb lett, és elkezdett velem üvölteni, hogy: "Ma márpedig nem fog csinálni semmit, megy el, nem érdekli, mé' nem jött előbb?" (De olyan hangnemben ám, hogy én a kutyámmal sem beszélnék így, ha lenne...) Mondom: "Azért nem, mert így alakult a napom, és egyébként meg az van kiírva az ajtó mellé, hogy 19:00-ig van rendelés; és egy 2,5 éves felügyeletét is meg kell oldanom" (lehet, hogy eszetekbe jut, hogy miért nem viszem magammal, de annyit elárulok, hogy a leányzó attól dührohamot kap, mikor a zebránál várjuk a zöld jelzést, majd kiesik a babakocsiból, úgy dobálja magát, nem hinném, hogy nyugodt maradna a várakozás és a kezelés alatt...). Erre mondja az asszisztens, hogy jöjjek vissza szerdán hamarabb. Én meg erre azt feleltem, hogy: "Köszönöm szépen, hogy már másodjára is feleslegesen jöttem el, a VISZOLLÁTÁSRA!" Ekkor már én sem fogtam vissza magam, és valószínűleg hangosabban búcsúztam el tőlük. Felcseszett aggyal loholok ki, mire hallom, hogy a doki üvölt, hogy: "Jöjjön vissza, megcsinálom, jöjjön mááááár vissza!", még a várakozókat is megkérdezte, hogy hová tűntem, de ezután már hallótávon kívülre kerültem, és az utcára szerencsére nem jött utánam, nem lettem volna boldog, ha megkapja azt az örömöt, hogy bőgni lát...
De most tényleg ekkora szemétség kicsit több, mint 2 órával a rendelési idő vége előtt menni??? Vagy akkor miért nem írják ki, hogy 17-ig van doki??? Jah, erre azért van egy ötletem, na mindegy... És oké, nem tudtam, de akkor miért nem lehetett mondjuk felvilágosítaniuk, hogy mikor menjek? Soha, egyetlen szóval nem tájékoztattak, hogy csak 5-ig van rendelés, pedig a legelső alkalomkor, távozás előtt még direkt rá is kérdeztem, hogy kell -e mondjuk időpont vagy valami...

Erősen gondolkodom, hogy forduljak -e betegjogi képviselőhöz, mert tényleg durva volt az a hangnem. Arról nem is beszélve, hogy jól megszívtam, mivel ugye kipotyogott a tömés, így csak a luk van, ami gondolom könnyebben fog tovább romlani, mintha a régi , fúrás nélküli lukam lenne. Na ez a mondat így egy kicsit furán hangzik. :D

Miközben meg írom ezeket a sorokat, kaptam egy hívást, hogy lehet, hogy lesz kutyánk. :D ??? :O ??? o.O Szeretnék kutyát, elméletileg az autikra is jó hatással vannak, de a macskákra meg annyira nem, szegény Móki, jaj, nem tudom, mi legyen...