Nagyon mérges voltam/vagyok a körzetes dokira, és ugye mivel kipottyant a tömés, amit belerakott, így azért nem húzhattam sokáig, hogy felkeressek egy fogorvost. Főleg, hogy már kezdett érzékeny is lenni... Ugye anyagilag úgy állunk, ahogy, így nem voltak fölös ezresek magándokira. Fogtam magam és szerdán elmentem hát a rendelőbe. Anyu ajánlotta, hogy a főorvos úrhoz menjek, mert nagyon kedves. Mondom oké. Pont kijött egy fiatal asszisztens, elmondtam neki a bánatomat (még azt is elárultam -pedig nem szoktam mentegetőzésre használni-, hogy az utódom autista, ezért nálam nem úgy van, hogy megfogom a gyereket, és jövünk...) de közölte, hogy a főorvos úrhoz rengetegen járnak, inkább próbáljam meg a doktornőnél. Vártam vagy fél órát, mire nyílt az ajtó, szólították a következőt, én gyorsan odavetődtem és megkérdeztem, hogy nem -e lennének olyan kedvesek és átvennének. A doktornő nem volt valami kedves, finoman elküldött az anyukámba. Jó, nem oda, de mondta, hogy menjek a főorvoshoz. Há' de mondom onnan küldtek ide. Erre azt válaszolta, hogy akkor menjek vissza a körzeteshez. Gondoltam magamban, hogy menjen oda az, akinek két anyja van... Eléggé elkeseredtem, már elképzeltem, hogy fekete a szóban forgó fogam, és Mónika Show-s a mosolyom, közben valamiért azt éreztem, hogy vissza kell mennem a fődokihoz. Szerencsém volt, mert kint volt az összes asszisztens, a fiatal, akivel már diskuráltam, kérdezte, hogy hát mi a helyzet, mire eléggé fájdalmas arccal mondtam (majdnem a sírás kerülgetett), hogy elzavartak. Szerencsére egy idősebb asszisztens megkönyörült, és mondta, hogy majd szólítanak, megcsinálja a főorvos úr. :)
Nemsokkal később hívtak is be:
– Mi a panasza?
– Kiesett a tömésem.
– Mikor tömték?
– Pár hete.
– HOL???
– Itt. Mármint nem ön, hanem a területileg illetékes doktor úr csinálta, de nem csak ezért nem szeretnék visszamenni hozzá.
Kissé mérgesen, fejét rázva:
– Na én inkább nem is mondok semmit se, és azt is csak halkan.
(Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem rám volt mérges, hanem szerintem már elege van, mert gondolom másokkal is goromba a régi dokim és nem szívesen járnak hozzá az emberek.)
Ezután közölte, hogy betömi a fogam, és már vette is elő az injekciós tűt, így időm sem volt megijedni. o.O De azért kicsit lesokkolódtam, mert abszolút nem számítottam rá, amaz a doki sohasem adott, szerintem van rá esély, hogy élvezi, hogy fájdalmat okozhat... Amilyen hangnemben beszélt velem, úgy éreztem mindig, mintha valami szadista jelenet megalázásra ítélt női szereplője lennék. :O
A szúrás fájt, de nem jobban, mint az érzéstelenítő nélküli tömés. Mikor kint ücsörögtem, az a része kissé ijesztő volt, hogy zsibbadt az orrom, szerintem még sosem kaptam injekciót a számba, de felhívtam az Embert, és így megnyugodtam, majd nemsokkal később mehettem is be. És szinte élveztem. :) De komolyan! Nem fájt semmi, a főorvos úr igyekezett oldani a hangulatot, poénkodott, és pikk-pakk megcsinálta, és ami még szimpatikus volt, hogy az asszisztens csak odaadta az UV-lámpát, de ő tartotta. És nincs kiálló rész, nem megy bele a kaja, szóval teljesen elégedett vagyok, juhéj. :)))
Megsajnáltam a főorvos urat, mert szerintem nem gondolta volna, hogy ennyi szuvas fogam van (én sem, amaz szerint már csak kettő) Felsorolt vagy 4-et 5-öt és elég szomorú volt a hangja... Na, ha lenne miből, nekik a töméssorozat végén biztos adnék valamit. Tényleg le a kalappal előttük! És úgy örülök, hogy a pénzhiány miatt nem fognak kirohadni a fogaim és hogy elvállaltak annak ellenére, hogy nem hozzájuk tartozom! :) Ja, amúgy lakcímileg anyu is a régi dokimhoz tartozott, de valahogy ő is átkérte magát a főorvos úrhoz. És most már teljesen értem, hogy a réginél miért vártak mindig olyan kevesen a sorukra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése