tag:blogger.com,1999:blog-17361007553603078632024-02-21T16:44:05.223+01:00 Lassan, de biztosanjakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comBlogger665125tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-52822470376613274842021-01-24T22:47:00.001+01:002021-01-24T22:47:37.703+01:002020. 12. 25.Mondtam apunak, hogy ha hazamenne anyu, akkor azonnal hívjon, tök mindegy, hogy mikor, mindenképp szóljon. Nem telefonált. 11fele jött 25-én, volt a rendőrségen, kiadták a körözést. <div>Az eltűnésekor is agyaltam rajta, hogy feltegyem -e Facebookra, de valamiért meg akartam várni, hogy kiadják a körözést. Nem tudom, hogy miért. De az igen, hogy rohadtul haragszom magamra és soha nem bocsátom meg magamnak. Mi a francra vártam??? Normális voltam??? Nem.</div><div>Kerestem fotót róla (utálta, ha fényképezik, nem is nagyon engedte). Soha nem csinált olyat a telóm, mint akkor: nem tudtam letölteni a képet, csak sokadik próbálkozásra. Szidtam is, mint a bokrot. Végül sikerült, és elküldtem az <a href="https://www.facebook.com/eltuntemberekert">Eltűnt emberekért-megoszthatod</a> oldalnak a posztot. Rövid időn belül meg is osztották és privátban küldtek keresőkutyás mentőcsapatok elérhetőségeit is. Már épp hívtam volna őket, de megelőztek, a <a href="https://www.facebook.com/H%C3%ADr%C3%B6s-Rescue-Team-Speci%C3%A1lis-Ment%C5%91-Egyes%C3%BClet-102549711524055">Hírös Rescue Team Speciális Mentő Egyesület</a>-től telefonáltak. Kérdezték a címet és hogy otthon vagyunk -e. Mondtam, hogy én nem, de apu otthon lesz. Szóltam neki, hogy el ne menjen sehova, meg mindenképp vegye fel nekik a telefont, engedje be őket, hamarosan érkeznek. Eközben mi elindultunk anyósomhoz, "ablakon keresztüli látogatásra", erre módosult a videochat, mert adni akart kalácsot és töltött káposztát. (Utcára néz az ablaka és a korona miatt többször így váltottunk pár szót, meg adta át a sütiket, kajákat.) Útközben hívott apu, hogy vitt le párnahuzatot és elkezdték a keresést, a kutya szagot fogott. Annyira reménykedtem, hogy épségben meglesz! Anyósom sem tudta hova tenni anyu eltűnését, mondta, hogy látta a neten. Soha nem csinált ezelőtt ilyet. Picit beszélgettünk, majd elindultunk haza. </div><div><br /></div><div>Nem messze a lakásunktól van egy tó, előtte egy kis rét. Volt ott egy kis mozgás, több ember, meg egy kutya rohangált, mintha labdáztak volna vele. Reménykedtem benne, hogy nem az a kutya, aki anyut keresi, de volt egy rossz megérzésem. Mondjuk az eltűnése óta, ami most felerősödött. Férj kicsit közelebb ment, mi megvártuk a ház előtt. Drónt látott repkedni. Majd feljöttünk. Nézelődtünk az ablakból és mikor jött a tűzoltó, akkor már nagyon kétségbe voltam esve, mivel az csak egyet jelenthet. De még ekkor is bíztam abban, hogy hátha nem ő. Pár perccel később hívtak, hogy találtak egy holttestet, azonosítani kellene, nyugodjak meg, nem biztos, hogy anyu. Természetesen nem voltam nyugodt, éreztem, hogy ő. Mondtam, hogy én képtelen vagyok azonosítani, férjem mehet -e helyettem. Mehetett. Nagyon hálás vagyok neki, hogy lement, én összeestem volna, nem bírtam volna megtenni. Úgy tűnt, mintha órákat kellett volna várni. Hívogattam, mondta, hogy még nem tudja, most húzzák ki. Majd kb 1 órával később mondta, hogy igen, sajnos ő az. Nem akartam elhinni, kimet a lábamból az erő, remegtem, csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem, nem, nem. Rettegtem, hogy elájulok. Nem magam miatt, hanem mert aggódtam, hogy mi lesz a nagylánnyal, ha eldőlök. Barátnőmmel beszéltem telefonon, ez adott erőt, neki is nagyon sokat köszönhetek.</div><div>Összetörtem. Próbáltam magam tartani, hogy ne ijesszem meg nagyon a nagylányt, de nem igazán sikerült. Érte is vérzett a szívem. Tudja, mit jelent a halál, legalább nem most kellett elmagyarázni neki. Este jött ki rajta az egész, nem bírt a szobájában elaludni, köztünk tudott csak, fél 3 fele. Sokat sírdogált is szegénykém. </div><div><br /></div><div>Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! Sokan hibásak vagyunk. Bárcsak vissza lehetne menni az időben és másképp csinálni a dolgokat! Nagyon hiányzik anyu. 😢🖤</div>jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-28896592875716542192021-01-24T21:13:00.005+01:002021-01-24T21:13:52.559+01:002020. 12. 24.Nálunk az a szokás, hogy 24-én feldíszítjük otthon a fát és 25-én és 26-án megyünk látogatóba. Anyu állapota és a koronavírus felülírta ezt. Azt terveztük, hogy anyósommal és sógorékkal videóchatelünk, anyuval meg úgy voltam, hogy még biztos bent lesz a kórházban. <div><br /></div><div>Mivel ugye kiengedték 23-án, így mondom csak felmegyek 24-én, hátha jobban van, mint előző nap, hátha elhitte végre, hogy nem fogják a házra rátáblázni a kijövetelét. A déli kutyasétakor meglátogattam őket, reménykedtem abban, hogy a kutyák is segítenek egy picit. Sajnos nem így történt. Remegett, maga elé bámult, nem volt jól. És még mindig azon görcsölt, hogy mekkorát hibázott, elveszik a házat. Apuval győzködtük, mindhiába. Kérdeztem, hogy bírt -e aludni, sajnos nem igazán. Mesélte, hogy apu vigasztalta hajnalban. Mondom mi a fene?! Nem volt egy csodálatos házasságuk, de az utóbbi időkben minden vizsgálatra elkísérte, maszekolni sem ment el, hogy tudjon vigyázni rá, segíteni neki, közösen mentek bevásárolni is. Kérdeztük szerdán, hogy meddig nem megy melózni, mondta, hogy ameddig jobban nem lesz anyu. Ez megnyugtató volt, hisz nem volt olyan állapotban, hogy örültem volna annak, ha egyedül van. És mikor ott voltunk, meg másnap is figyeltem, hogy mennyire van berúgva apám, de nem volt. Jó, valamennyi pia volt benne, de szinte csak annyi, hogy ne legyen rosszul, ne legyen ingerült (alkoholista sajnos). </div><div><br /></div><div>Az antidepit továbbra sem volt hajlandó szedni. Dühös voltam és aggódtam emiatt és sajnos ezt nem tudtam kellőképp magamban tartani, próbáltam azzal meggyőzni, hogy ha nem szedi és nem lesz jobban, akkor visszakerül a pszichiátriára. Ezt nagyon, de nagyon nem kellett volna! Könyörögtem is, hogy szedje. Nem igazán reagált semmire, mintha nem hallotta volna, amit mondunk. Elméletileg azért nem akart antidepresszánst bevenni, mert rettegett a mellékhatásoktól. Pedig már évekkel ezelőtt felírta neki a dokija, de nem szedte akkor sem. El sem kezdte, ki sem próbálta, esélyt sem adott neki. Mondtam, hogy igen, nálam is van mellékhatás, de inkább ez, minthogy pocsékul legyek. Továbbra sem beszélt másról, csak a lakáselvételről, meg hogy ő mindent elrontott. Felhívtam hát a kórházat, kihangosítottam a telót és elmeséltem, hogy mitől retteg anyukám. Nem igazán értette a hölgy sem, aki segítőkész volt, nem akart lerázni, hanem megkérdezte, hogy hogy hívják anyut, mikor volt bent, stb., és többször elmondta, hogy valamit félre érthetett, mert ilyen nincs, nem történt és nem is fog soha. Van bírósági szemle, de olyan nincs, hogy orvosok által lepecsételt zárójelentéssel a kezében majd egyszercsak kapja a felszólítást, hogy elveszik a házát. Reméltem, hogy legalább egy picit megnyugszik, de nem. Mikor rákérdeztem, annyi volt a válasz, hogy hát nekem mást mondtak. </div><div>Vacilláltam, hogy kihívjam -e a mentőket, de végül nem tettem meg. Pedig tudtam, hogy baj van. De azt azért nem hittem volna, hogy ekkora. Így csak a lelkisegély számát írtam le nekik és mindkettőjüknek mondtam, hogy bármikor lehet őket ingyenesen hívni, ha úgy érzik, tegyék meg. </div><div>A bunkó türelmetlen mondataim mellett azért igyekeztem bátorítani. Kértem, hogy ne élje ezt meg katasztrófaként, hát csomó szomszédja volt már bent a pszichiátrián és jobban lettek idővel és hogy a tágabb ismerőseink közt is mennyien küzdenek lelki problémákkal, (régebben is meséltem neki, hogy képzeld, ő is szed gyógyszert, meg ő is, meg ő is). Mondtuk neki apámmal, hogy ha nem vált be a tb-s orvos, elmegyünk magánhoz, apám egyből mondta is, hogy elkísérjük. Vége lesz a karácsonynak, keresünk neten telefonszámot és felhívjuk, elmész. Nem reagált erre sem. Mintha a falnak beszéltünk volna. </div><div>Nagyon zavarta, hogy nem tud pl. főzni, de erre is egyből rávágtuk apuval, hogy szarja már le, hát majd megerősödik és újra menni fog, addig meg vannak éttermek és nem lesz semmi baj. Igyekeztem rávenni, hogy gondoljon erre úgy, mintha baleset érte volna. Sokuknak közülük újra kell tanulni mindent, majd ő is meg fog mindent és újra a régi lesz. <br /><div>Szerettem volna tovább maradni, de akkor még nem ebédeltek, sőt, aznap még nem ettek, mondom akkor lelépek, meg otthon is díszíteni kellene a fát, stb. Apám hozott étteremből délelőtt halászlét, még anyu rendelte meg pár héttel előtte. Azt melegítette, próbált szedni a remegő kezével. Már ettől megszakadt a szívem, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet.</div></div><div><br /></div><div>A liftet várva azon agyaltam, hogy milyen ügyes már az apám, hogy zárja az ajtót, lehet, nekem nem jutott volna eszembe. Így bár szomorúan, de valamennyire nyugodtan jöttem haza. </div><div><br /></div><div>Itthon a nagylány már be volt zsongva, hogy díszítsük a fát, én enni akartam előtte, de nem tudott már várni, mondom akkor kezdjétek el apáddal. Így is tettek, én az utolsó pár dísznél csatlakoztam. Aztán ajándékbontás, fotózkodás a fa előtt, amihez rajtam kívül senkinek nem volt kedve, de azért sikerült meggyőznöm őket. Jó lesz pár év múlva visszanézni őket.</div><div><br /></div><div>6 óra fele csörög a telefonom, apu hívott:</div><div>-Szia, nálatok van anyád?</div><div>-Nincs.</div><div>-Na baszd meg!</div><div>Kiderült, hogy eltűnt. Telefonált féltestvérem nekik, először anyuval beszélt, majd átadta apunak és eközben szökött ki az ajtón. Kiderült, hogy apu 16-a (a kórházba kerülés óta) zárta az ajtót. Szóval az naivság és idiótaság volt tőlem, hogy azt hittem, hogy elővigyázatosságból teszi. Mi a francért nem kérdeztem rá??? Annyira bánt ez is. Kérdezte, hogy mit csináljon, hát mondom hívd azonnal a rendőröket, jelezd nekik, hogy előző nap engedték ki a pszichiátriáról. Így is tett, hamar ki is jöttek, felvették az adatokat és kérték apámat, hogy másnap délelőtt menjen be, ha meg hazamenne, akkor telefonáljon. Én mentem egy kört, hátha összefutok vele. Azt gondoltam, hogy biztos csak ki akarja szellőztetni a fejét vagy elment valamelyik barátnőjéhez. </div><div>Később férjem elment autóval egy nagyobb kört, sok helyen megnézte. Majd még egyszer szétnéztem, most nem gyalog, hanem biciklivel, bementem a központba, nézegettem olyan helyeken, ahová be lehet húzódni, ugyanis szakadt az eső. De sehol nem volt. </div>jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-14110982238983539962021-01-22T22:45:00.001+01:002021-01-22T23:00:53.652+01:002020. 12. 23.<p>A kutyafuttatóban voltam a jószágaimmal, mikor csörgött a telefonom, apu hívott, hogy anyut hazaengedték. Mondom, mi??? </p><p>December 16-án került be a kórházba és akkor is hasonlóan meg voltam döbbenve, ugyanis nyaki uh-ra ment, mert élelzáródása volt (2015-ben diagnosztizálták, de nem igazán törődött vele, mert félt a további vizsgálatoktól), pár napja zúgott a füle, szarul volt, így megvizsgálták. Erről tudtam, örültem, hogy hamar kapott időpontot is. Azt hittem, hogy az eredményről akar beszámolni telefonon, ehelyett mondta, hogy épp mentővel viszik át a pszichiátriára. Mondom, tessék??? Nem értettem, hogy hogy lett nyaki uh-ból pszichiátria. Nagyon el sem tudta (akarta?) magyarázni. Otthon hagyta a beutalóját, aztán a pszichiáterétől kért segítséget, majd mentő. </p><p>Másnap hívtam az orvost, aki szerint jól van, nincsen semmi probléma, ha marad így, akkor hétfőn haza is engedik. Később ezt anyunak is mondtam, de ő tiltakozott, nem igazán értettem, hogy mit beszél, mit szeretne. A cumójából nem engedték kivenni állítólag a váltó nadrágját, valami melegítő alsóról is beszélt. Ez az összes beszélgetést jellemezte, le volt lassulva, nehezen volt érthető. Ezért sem gondoltam volna, hogy hazaengedik, én éreztem, hogy nincs jól és én marha azt hittem, hogy ezt a szakemberek is biztos észreveszik.... Amikor beszállították, azt mondta, hogy minimum 2 hetet bent lesz, telefon nem lehet nála. Látogatási tilalom is volt. Lehet, hogy ezért (vagy azért, mert nem okos a telefonja vagy nem tudom), du. 2-5-ig lehetett hívni. Majdnem minden nap beszéltünk, de bevallom legtöbbször elkeseredtem és ideges lettem. </p><p>Apám 23-i hívásakor volt egy nem fogadottam, visszahívtam, a fodrász volt, hogy mehetek előbb. Ennek nagyon örültem, mert előző nap akartam megcsinálni a mézeskalácsot, de nem volt itthon fűszerkeverék. Vagyis volt, csak épp 5 éve lejárt, gondoltam akkor inkább nem használom fel, meg el voltunk csúszva időben is, így elnapoltam, ezért örültem, hogy mehetek hamarabb hajat vágatni, lesz idő sütögetni, meg meglátogatni anyut. Szerencsésnek éreztem magam, mert az utolsó fűszerkeveréket és az utolsó előtti szilikon nyújtólapot vettem meg. Komolyan kezdtem annyira jól lenni lelkileg, hogy az ilyen dolgoknak is szívből tudtam örülni. </p><p>A macska kivételével mindannyian átmentünk. Nem igazán reagált ránk, nem volt az igazi, árnyéka volt önmagának. Arról beszélt, hogy nagyon nagy bajban van, mindent elrontott, el fogják venni a házat, mert hamarabb eljött a kórházból és mivel egyedül öltözni sem tudott, így azt mondták neki, hogy bírósági ügy lesz belőle. Hiába magyaráztuk neki türelmesen, türelmetlenül, kézzel-lábbal, nem értette meg, hogy ilyen a világon nincs. Mutattam neki a zárójelentésen lévő orvosi pecséteket, azzal is próbáltam meggyőzni, hogy teljesen legálisan van itthon, nem követett el bűncselekményt, nem állt kényszergyógykezelés alatt, nem lesz semmi baj. De csak ismételgette tovább, hogy elveszik a házat. Tekintete üres volt és még az unokának és a kutyáknak sem örült, máskor oda meg vissza volt tőlük. A zárón láttam a bekerülés okát: szuicid késztetés. Megkérdeztem, hogy meg akartál halni? Ez igaz? Nem válaszolt. Annyit még elmesélt, hogy bántották, végighúzták a folyosón, kiabáltak vele, hogy "Mi van, meg akarsz dögleni?", savanyúval kenték be a száját, majd valami kanálszerűvel kifeszítették és így adtak be neki gyógyszert, amitől fuldoklott, majd kikötözték. Nem kérdőjeleztem meg, nem hinném, hogy kitalálta volna, nem volt hazudozós. Az viszont átfutott az agyamon, hogy talán túloz vagy hallucinált. Mondtam neki, hogy sajnálom és igyekeztem rávenni, hogy próbáljon megnyugodni, itthon van, nem fogja bántani senki.</p><p>3/4 8 körül hazajöttünk a hülye kijárási tilalom miatt.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2d9HpHIN3z2Dm2urVRuRDeQ9_bPunwgPw9rcq0HPavnOXTWeY9sWgJbH-sj9bhPCJq5a2_hWzRG8yEUBgjx9T5E46COXfULWiHB1GyrKLKEeaTG5Xsosr1WnIg9XDMWsgb4LoRK8NzEY/s4000/PicsArt_01-22-10.29.21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2d9HpHIN3z2Dm2urVRuRDeQ9_bPunwgPw9rcq0HPavnOXTWeY9sWgJbH-sj9bhPCJq5a2_hWzRG8yEUBgjx9T5E46COXfULWiHB1GyrKLKEeaTG5Xsosr1WnIg9XDMWsgb4LoRK8NzEY/w480-h640/PicsArt_01-22-10.29.21.jpg" width="480" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkYhwN0ZU0ydEogsyT7QjNPlxsvTqyD5o6vdVOZB4LMqyBgtk4ish6aFKWAsbR3MSen23PViLTDAEUTjwGqQcKVjcvcj5uBLAvKRyIQgwQi-nwOG0k3wf12MxVIjrK0Xlv_brH7YROEv8/s4000/PicsArt_01-22-09.41.01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkYhwN0ZU0ydEogsyT7QjNPlxsvTqyD5o6vdVOZB4LMqyBgtk4ish6aFKWAsbR3MSen23PViLTDAEUTjwGqQcKVjcvcj5uBLAvKRyIQgwQi-nwOG0k3wf12MxVIjrK0Xlv_brH7YROEv8/w480-h640/PicsArt_01-22-09.41.01.jpg" width="480" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg51KovZft0mKRcay-eIozQHtnc12jHzIatDQoQhq53Yg0BmZHQTUYJDoYplH0kskt6bpW7uSqItRZoqldX28q5nKXa941xlwQGmiSKw4Uj5K9Usb1a1lx6AckKFNJKWUUTKms3mQnTmwY/s4000/IMG_20210122_220431.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg51KovZft0mKRcay-eIozQHtnc12jHzIatDQoQhq53Yg0BmZHQTUYJDoYplH0kskt6bpW7uSqItRZoqldX28q5nKXa941xlwQGmiSKw4Uj5K9Usb1a1lx6AckKFNJKWUUTKms3mQnTmwY/w480-h640/IMG_20210122_220431.jpg" width="480" /></a></div><br /><p><br /></p>jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-19648573906680375762020-03-17T10:51:00.000+01:002020-03-17T10:52:19.449+01:00FéléviElfelejtettem írni a féléviről. Pedig nem egy elhanyagolandó dolog. Én eszméletlenül büszke vagyok rá, nagyon jó eredménnyel zárta. Fontos megjegyezni, hogy mindezt normál tanmenetben, segítség (vizuális, gyógyped asszisztens) nélkül érte el.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc29LLq1-y_m3C12CQ_uzf2cmOd4sDp1xs4YPzAtQuxXFVNVguMOF19PVUIMXPZ3GH9S2h-5_bDBMtaBYAavXGu-SNl59TpbhObfvqTKYIVFh3wigTzDXHSFRxf6bTw0zJZFcIZ6pXQ4k/s1600/PicsArt_03-17-10.39.41.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="942" data-original-width="1600" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc29LLq1-y_m3C12CQ_uzf2cmOd4sDp1xs4YPzAtQuxXFVNVguMOF19PVUIMXPZ3GH9S2h-5_bDBMtaBYAavXGu-SNl59TpbhObfvqTKYIVFh3wigTzDXHSFRxf6bTw0zJZFcIZ6pXQ4k/s640/PicsArt_03-17-10.39.41.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Iskola most ugye nincs a járvány miatt, várjuk a tananyagot...jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-57286878670787135152020-03-14T02:33:00.000+01:002020-03-14T02:33:13.853+01:00Jelentősen ki volt a f.szomMostanra kicsit mérséklődött, most már inkább "csak" félek, hogy mi lesz ennek az egész járványnak a következménye. Rövid és hosszú távon is.<br />
<br />
A dühöm azért alakult ki, mert kiderült, hogy a nagylányék az iskolában étkezések előtt nem mosnak (jelen állás szerint mosTak) kezet. Nem vagyok tisztaságmániás, hypó függő sem (2kutya+macska panelban mellett álszentség is lenne), de azért bevallom, kiakadtam. Év elején vinni kellett szappant, kéztörlőt. Há' mondom biztos azért, amire való. A járvány miatt kedden kaptak kézfertőtlenítőt és ezt el is mesélte a Tündüs. A fertőtlenítőnek, de a beszámolónak is nagyon örültem, mert nem szokott túl sokat. (sajátosan kommunikál... 😉 ) Ekkor kérdeztem rá a kézmosásra, mire a legnagyobb természetességgel mondta, hogy nem szoktak. Nem akartam neki elhinni. Bűntudatom is van, hogy megkérdőjeleztem, hogy igazat mond -e. Az egyik szülőtársat megkértem, hogy kérdezze már meg a gyerekétől, hogy tényleg így van -e. A válaszon ledöbbentem és elszomorodtam: ő is azt felelte, hogy nem szoktak kezet mosni. A WC-ben nincs szappan, a termükben lévő csap meg egy ideje már nem műkszik (azt az ígéretet kapták, hogy majd nyáron lesz megszerelve, hát gratu). Van az ebédlő előtt is, de a két gyerkőc elmondása alapján azt sem szokták használni...<br />
<br />
Vártam egy napot és reménykedtem, hogy legalább a járványra való tekintettel kézfertőtlenítőt kapnak szerdán is vagy valami. Nem így volt. Az osztályfőnök nem volt, a délutános meg gondolom el volt havazva, mert a házi feladat sem volt beírva. Aztán persze jöttek a hírek, kezdtem egyre idegesebb lenni, agyaltam, hogy mit csináljak. Végül csütörtök délelőtt írtam külön-külön mindkét tanárnak. Hogy is fogalmazzak: nem teljesen egyezett az állításuk azzal, amit a gyerekek mondtak és ezt a tudtukra is adtam, természetesen nagyon óvatosan, finoman, nem akartam őket sem számonkérni, sem megsérteni, de úgy gondolom, hogy alap dolognak kellene lenni annak, hogy kezet mossanak a gyerekek, járvány közepette meg pláne. A délutános msn-en fel is hívott és ott és írásban is megígérték, hogy maximálisan oda fognak figyelni erre.<br />
<br />
Már aznap így is történt, kifaggattam a leányt: tízórai és ebéd előtt is volt kézmosás, pénteken is. Lehet, hogy fölöslegesen basztattam a tanárokat, és a jelzésem nélkül is pozitív irányba változott volna a dolog, de így láttam helyesnek, nem tudtam tétlenül reménykedni, várni.<br />
<br />
Kíváncsi leszek erre a távoktatásra is. Meg úgy az egészre. Próbálom nem szétidegelni magam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom ezt az egészet pozitívan, optimistán látni. Fosok, na. 😟jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-42328120619851635722020-01-19T23:05:00.000+01:002020-01-26T12:41:13.913+01:00Iskola, állatorvosCsütörtökön telefonált az egyik tanárnő, hogy pénteken nem lesz fűtés, melegen öltözzenek a gyerekek és hogy 12:45-13:00 közt menjünk értük. Visszakérdeztem (legtöbbször, ha időpontot beszélek meg valakivel, így teszek). Másodjára is ezt adta meg. Fel is írtam.<br />
Másnap sétálok a kutyákkal, direkt az iskola fele mentem, láttam, hogy 1-2 szülő ott van, meg is szaporáztuk a lépteinket az ebekkel, így 12:40-re ott voltam. Nem sokkal később jött le az osztály. Látom valami nagy gondja van a lánynak... Próbálta rejtegetni, de végül kibukott szegényből, hogy:<br />
<br />
-Mért nem voltál itt időben anyu, hát lekísért a Julcsi de nem voltál sehol. Állatorvosnál voltál?<br />
-Nem, dehogy, hát megbeszéltük, hogy délután megyünk együtt.<br />
-De hát már délután van!<br />
-Jó, ez igaz, de majd csak uzsonna után.<br />
-Rendben, de akkor is elkéstél és mikor Julcsival felmentünk én sírtam, hívtak játszani, de én inkább néztem a falat.<br />
-Mi van? Hogy késtem volna el? Hát direkt fel is írtam, siettem.<br />
<br />
Valami hasonló párbeszéd zajlott köztünk. Kiderült még az is, hogy mikor az osztálytársa lekísérte, akkor nem volt ott senki kint az iskola előtt. Ez az jelenti, hogy fél 1 előtt leküldték és baromira nem értem, hogy miért, mikor nem ez volt megbeszélve, miért nem a többiekkel jött le alapból. Pipa voltam, mert szegény nagyon kiborult, alig értette meg, zaklatott volt, sírt. Nem durvult el nagyon, de nagyon nem szeretem, mikor feleslegesen van stresszelve...<br />
<br />
Házi és uzsonna után elvittük Mókit a dokihoz, mert a nyakán és a fején varr szerűségek jöttek ki. Összesen 4. Persze voltam olyan hülye, hogy egyből Google, ami természetesen mindenféle rémisztő betegségeket adott ki. Mondom inkább lássa akkor orvos, ne idegeskedjek. Vizsgálgatja, nézegeti, mire a Tündüs:<br />
-Óvatosan a drágámmal!!!<br />
Annyira aranyos főnökasszonyos hangsúllyal adta elő, hogy nem igaz. :D<br />
Kiderült, hogy csak szőrtüszőgyulladás. Nagyon örültünk, nagylány is imádja és kölcsönös. Reggelente mindig bemegy hozzá a macska, befekszik mellé, olyan hangosan dorombol, hogy a másik szobában is hallom.<br />
<div>
<br /></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-24540296305759273342020-01-04T01:09:00.000+01:002020-01-04T01:09:19.947+01:00SzakértőiVoltunk (még decemberben), legutóbbi orvosit nem találtam, de nem is kérték, kár volt raja idegeskednem (azóta már meglett, természetesen akkor, mikor valami egészen mást keresgéltem😅).<br />
Pszichológus és gyógypedagógus vizsgálta, jó sokáig tartott. Nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy a végén az elbeszélgetésen azt mondta az egyik hölgy, hogy a madzagozást minimálisra kell redukálni, mert az egy teljesen felesleges, értelmetlen dolog. Mondom: hö? Nem mondtam ezt, de gondoltam és mondtam, hogy én úgy érzem, hogy neki erre szüksége van, nem csak nyugtatásra használja a madzagozást, hanem ez az ő kis saját auti világa. Nem azt mondom, hogy reggeltől estig hagyni kell, de az sem állapot, hogy annyira korlátozzuk, ahogy ők elvárnák. Aranyközépút párti vagyok ezen a téren. Nem értett velem egyet, a válasz az volt, hogy ezt a tevékenységet is úgy engedjük meg neki, hogy inkább csak jutalom gyanánt. Meg ami még fura volt, hogy mesélte az egyik, hogy a téren látott egy kislányt, aki pörgetett valami bizbaszt és mennyivel jobb lett volna, ha inkább azzal stimulálja magát, hogy simogatta volna az anyukája hátát. Mi va'? 😲 Nem húztuk fel magunkat rajtuk (nagyon), de azért volt miről beszélnünk férjemmel hazafele...<br />
Diszgráfia, diszlexia gyanú is felmerült. Erre adtak javaslatot, de úgy tűnik, hogy maradnak az eddigi fejlesztések (ezekre is jók azok is), aminek örülök, mert imádja őket, szeret járni rájuk és használ is. Persze asszisztens sem lenne hátrány, bele is írták, de hát ugye tudjuk, hogy azoknak sem jut minden esetben, akiknek sokkal nagyobb szükségük lenne rá, mert szakemberhiány van. Így is összetehetem a két kezemet, hogy a heti 4 fejlesztést megkapja, hogy van befogadó intézmény... És ami számomra a legfontosabb: nem gyűlöl iskolába járni. Igaz, most a szünet miatt már el van keseredve, hogy nemsokára menni kell, de ismét bele fog rázódni.jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-59363800640775262652019-12-25T00:12:00.000+01:002019-12-25T00:12:03.632+01:00KarácsonyKellemes, nyugodt karácsonyt mindenkinek! 🎄<br />
<br />
Mi túléltük az első napot... Sikerült megnyerni egy meltdownt. Rég volt már neki, most nem úsztuk meg. Ebből is tanulunk. Számomra nehézséget okoz amúgy még mindig az, hogy felismerjem, mi fogja robbantani (ettől meg persze szaranya érzés, bűntudat, stb.). Sokszor olyanokat kibír, hogy csak pislogok, máskor meg (az én szememben) apróságtól szétesik.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9NlPc_nGEQmPBF3xrohVgoUbF8D3FOCFZm1_RglyHa55n4pVgyv-S7w6XgXQcqxwD-ysR_zLmTlItck36MoG8GjuV4EfOnYeFpQ9SQxAblVTWaCJr-XmMuyc2TOzV3kVaoNGjYryAxis/s1600/DSC_0200.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9NlPc_nGEQmPBF3xrohVgoUbF8D3FOCFZm1_RglyHa55n4pVgyv-S7w6XgXQcqxwD-ysR_zLmTlItck36MoG8GjuV4EfOnYeFpQ9SQxAblVTWaCJr-XmMuyc2TOzV3kVaoNGjYryAxis/s320/DSC_0200.JPG" width="180" /></a></div>
<br />
<br />
A fa végül nem ilyen lett, de mikor ennél az állapotánál tartott (összegubancolódott az a fos), akkor úgy éreztem magam, mint ő és közel álltam ahhoz én is, hogy megbüntessem a fát 😅 :<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="true" allowtransparency="true" frameborder="0" height="476" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fdorian.ramirez.14%2Fvideos%2F2763794290323670%2F&show_text=0&width=384" style="border: none; overflow: hidden;" width="384"></iframe></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-27280502305363316682019-12-04T01:00:00.000+01:002019-12-04T01:02:32.633+01:00Idegállapotba'Ma mentem a nallányért szokás szerint ebéd után az iskolába. Egy fejlesztős nő mondja, hogy a kislány üzenőjében megtalálom a jegyeit, amit holnap vigyek. Pislogog, és nem értem, hogy hova is kellene vinni. Nő kérdezi, hogy nem kaptak levelet a ped.szakszolg.-tól? Mondom, nem. Kérdi, hogy de biztos? Mondom 100%. Így tudtam meg, hogy holnap, vagyis már ma menni kell felülvizsgálatra... Nem bántam volna, ha picit előbb értesülök róla. Szerencsére Embört elengedték melóból, amúgy futkorászhattam volna meghatalmzást íratni, hogy nélküle is mehez a vizsgálat.<br />
Este pakolom össze a cumót, amiket vinni kell. Legutóbbi orvosi lelet is kell. Keresem, hatszor kipakolom a papíros zacskókat, mappákat, Embörrel majdnem kiabálok, hogy biztos ő vitte el, pakolta el,azt mondta, hogy nem. Picit segített keresni és neki volt az az emléke, mintha a suli kérte volna a kedvezményes kaja miatt és így nekem is mintha rémlene, hogy volt valami szenvedés, hogy nem volt elég nekik a szakorvosi igazolás, a lelet is kellett mellé. És valszeg ottmaradt, de nem biztos. Azért nem örülnék neki, ha nem lenne meg. Az a szerencse, hogy a blog miatt le lett fényképezve, így ilyen formában megvan.jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-21466839986003316242019-09-11T22:10:00.000+02:002019-09-11T22:10:39.926+02:00Nyár, VadaskertGyorsan eltelt a nyár, sajnálom is, meg nem is.<br />
Balaton-felvidéken voltunk nyaralni, úgy volt, hogy eljutunk a Balatonhoz is, de aztán nem úgy alakult. Nem volt rossz kirándulás, de meg lehetett volna jobban szervezni, meg nem lett volna hátrány, ha a kiba szervó vagy mi nem pont előtte nem sokkal kezd el sz.rakodni, 3 szerelő is azt mondta, hogy nincs vele gond, de ez persze nem így volt. Egy kis összezörrenés is lett a végén, nem csak a kocsi miatt, de összességében azért jó volt. Kutyák is jöttek, elég ügyesek voltak, túráztak is velünk. (A kormány azóta jó, elméletileg a légkondi tisztíttatás közben történhetett valami, beázhatott vagy fene se tudja, a hátsó ablakmosó is magától bekapcsolt, meg ilyenek, nem sokkal a hazaérkezés után minden megjavult magától. Nem is mi lennénk, na mindegy. Hazaértünk épségben, az a lényeg. A Balatonra meg majd eljutunk valamikor.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLDfIpWWBbrnW946p3LZpp9Db8YhCNDO-njkxUfNidAHx2hRYhO3RmMZuTVmwctPsxxHXx7V6NxEExh7vDv9xmsR0c_uxBTiiPi0naffUWsqkVSX36_A_vUq1zOYUuMkRbbxCJDngjPBM/s1600/blog1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLDfIpWWBbrnW946p3LZpp9Db8YhCNDO-njkxUfNidAHx2hRYhO3RmMZuTVmwctPsxxHXx7V6NxEExh7vDv9xmsR0c_uxBTiiPi0naffUWsqkVSX36_A_vUq1zOYUuMkRbbxCJDngjPBM/s640/blog1.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Jól elvoltunk, strandoltunk, játszótereztünk, madzagozott. És megtanult biciklizni. Eleinte seprűnyéllel, majd nem sokkal utána anélkül is. Én persze túlaggódom a közlekedést, mert az a része természetesen még nem annyira gördülékeny, elég neki arra is figyelnie, hogy tekerjen, de hárman szoktunk menni, apja fut mellette én mögötte szintén kétkeréken. Nem lehet könnyű azért sem, mert nem mehet el közben autiba. Mikor fent volt a pótkerék, akkor bizony nagyon hamar elment oda, így szinte cikcakkban haladt, majdnem felborult, majdnem nekiment embereknek, oszlopnak, autónak. De amióta nincs fent, nem tud. Remélem, hogy így is fog maradni, mert veszélyes. Mondtuk neki sokszor, hogy nem szabad soha, azt mondta, ok.<br />
Büszkék vagyunk rá és persze ő is magára. :)<br />
<br />
Esedékessé vált a szakorvosi felülvizsgálat, eltelt 5 év. Úgy voltunk vele, hogy menjünk oda, ahol a diagnózist kapta. Így is lett, mentünk a Vadaskert Alapítványhoz. Nem tudom, lehet, hogy félreértettük a neten való kiírást, miszerint már nem fogadnak tb alapon bennünket, mert nem az ellátó területen lakunk. Így magánrendelésre kértünk időpontot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xgQYsKsSWeCywh0292oWDcuBpzruLEuUmNYXCv8AmyWbM6nS2Fh_U3D9b0LutwhqBn-dj-YUQr5_nEJ3MozXTEQuQASM1BnTUyr2od9NXhoB7Z2mPIxn6Xf_coQwjItUPLBkQxYPtH0/s1600/blog2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1101" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xgQYsKsSWeCywh0292oWDcuBpzruLEuUmNYXCv8AmyWbM6nS2Fh_U3D9b0LutwhqBn-dj-YUQr5_nEJ3MozXTEQuQASM1BnTUyr2od9NXhoB7Z2mPIxn6Xf_coQwjItUPLBkQxYPtH0/s640/blog2.jpg" width="440" /></a></div>
<br />
<br />
Vonattal, villamossal, busszal mentünk, visszafele pedig végre a régebben is ígért metrózást is megejtettük (bogárkiállításon voltunk tavasszal és úgy volt, hogy kipróbálja, még sosem közlekedett vele, de naná, hogy felújították azt a szakaszt, idő meg már nem volt elmenni másik vonalra. Jócskán kiakadt szegénykém, de most bepótoltuk. Na de vissza a Vadaskerthez: nem késtünk el, nem is kellett sokat várni. Fizettünk. Fura volt, mert kevesebbet kértek, mint számoltuk (mintha csak a szakorvosi papírért kértek volna, de lehet ezt is rosszul értelmeztük, mindegy, inkább kevesebbet kelljen, mint többet...)<br />
Ügyesen válaszolt a kérdésekre, majdnem sikerült egy helyben maradnia is. :D Volt azért kis szemtelenség is, mostanában egyre gyakrabb és úgy tudja magát előadni, hogy most is vissza kellett fojtanom a röhögést. Doktornő szerint nagyon nem látszódik rajta, hogy auti, hát mondom igen, de ebben rengeteg munka volt és van.<br />
Megkaptuk a papírt, ismét 5 évre.<br />
Mentünk metrózni, tetszett neki, a mozgólépcső is, pedig kicsit tériszonyos, de most nem látszódott rajta, "hűhaaa, asztaaaa"ezt mondogatta. Mentünk pár megállót, majd loholtunk a vonathoz.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgURdLX5APOfDBHTjAZ5wBY9zAnpvyubyr_R_wIkkkR8NLodbJxZR0W_MjibMzoMlH9dCkfm021_WszwIdCC1aav9cuWMOzQUHtWt3sWDxwP_pdQzcnj6YMJcsn0TcxeydVy3hu3VKNKxw/s1600/blog3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgURdLX5APOfDBHTjAZ5wBY9zAnpvyubyr_R_wIkkkR8NLodbJxZR0W_MjibMzoMlH9dCkfm021_WszwIdCC1aav9cuWMOzQUHtWt3sWDxwP_pdQzcnj6YMJcsn0TcxeydVy3hu3VKNKxw/s640/blog3.JPG" width="360" /></a></div>
<br />jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-22138603973446547282019-07-12T20:39:00.000+02:002019-07-12T20:39:02.855+02:001. osztály végeGyorsan eltelt ez az év és ahhoz képest, ahogy indult, remekül zárult: a szorongása jelentősen csökkent, szeretett is járni iskolába, tanulni.<br />
Nagy szerencsénk van, hogy itt helyben találtunk egy olyan intézményt, ami integrál, a fejlesztéseket is megkapja, amiket szintén szeret. Egyik délután volt is ezzel kapcsolatos fogadóóra, beszéltünk pár szót a fejlesztőkkel. Nagyon kedvesek, el vannak ájulva a nagylánytól, hogy milyen, ügyes, kedves. Az állapotát ugyanakkor sem ők, sem a tanárok nem bagatellizálják el. Azt mondták, hogy az osztálytársak is elfogadják. Sokszor egyedül játszik szünetekben, ez a nev.tanos vagy milyen összefoglalós papírban is benne volt, amit kár, hogy nem tudtam lefotózni (nem volt nálam telefon), mert korrektül össze volt foglalva benne, hogy hogyan illeszkedett be, hogy reagál dolgokra, stb.<br />
<br />
Voltak év végi programok, kirándulás. Tetszett neki, de érződött rajta, hogy hiányzik neki a megszokott közeg, történések. Túl is telítődött egyszer-kétszer szegény, nem is csodálom mondjuk, pl. 2 egymás utáni napon volt évzárón, sok volt a zaj, változás. De túl vagyunk rajta, most meg lazulunk, talán túlságosan is, emiatt van bűntudatom, de majd rászánom magam és bekeményítek kicsit. (Kis olvasás, matek, írás; több kimozdulás: nagyon szeret itthon madzagozni, ha ki akarjuk mozdítani, eléggé harcol ellene, de utána meg persze jól érzi magát, na mindegy... :) )<br />
<br />
Nagyon büszke vagyok rá és tudom, hogy szarul hangzik, de nem gondoltam volna pár éve, hogy így beilleszkedik és ilyen bizonyítványa lesz. Azon sem borult ki, hogy ő nem kapott könyvet (mondtuk neki, hogy elképzelhető, hogy nem fog, de majd veszünk, elmegyünk a könyvtárba).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpzeWQfGsYrCykfUeiRSKmfG6yleGODYEokIT9K3LiPegNTmCui0zH8Nn9U4qoz9E1XGcACEaWAHbVW655DhdeFMmM88HubpkAw_cIMZN_FcsI7ZiBBUiZs00RBlSLQ1eHTPB7Ee3oohQ/s1600/IMG_20190622_202415.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpzeWQfGsYrCykfUeiRSKmfG6yleGODYEokIT9K3LiPegNTmCui0zH8Nn9U4qoz9E1XGcACEaWAHbVW655DhdeFMmM88HubpkAw_cIMZN_FcsI7ZiBBUiZs00RBlSLQ1eHTPB7Ee3oohQ/s640/IMG_20190622_202415.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1glD2GFmDopK5FrLDPkyuSSkaRR1J8IGhAydAxIImcU1Bt-ttD5lkZEaqSe-RMUWBG-hI1yEP0i1X5kiRQ0EYWcRsB_8WIMwPRpLoeqwMbQfk3tqjhpWJ5qLPNvNVMtPXRhGerduuVp4/s1600/IMG_20190622_202425.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1glD2GFmDopK5FrLDPkyuSSkaRR1J8IGhAydAxIImcU1Bt-ttD5lkZEaqSe-RMUWBG-hI1yEP0i1X5kiRQ0EYWcRsB_8WIMwPRpLoeqwMbQfk3tqjhpWJ5qLPNvNVMtPXRhGerduuVp4/s640/IMG_20190622_202425.jpg" width="480" /></a></div>
<br />jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-44819708385549873452019-02-02T22:50:00.003+01:002019-02-02T22:50:57.803+01:00Félévi<div style="text-align: center;">
<iframe allow="encrypted-media" allowtransparency="true" frameborder="0" height="425" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3D2353599217997583%26id%3D532115830145940&width=500" style="border: none; overflow: hidden;" width="500"></iframe></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-11304317875271417352019-01-31T23:19:00.001+01:002019-01-31T23:20:38.275+01:00IskolaHol is kezdjem. :)<br />
Talán ott, hogy nagyon örülök, hogy szeret iskolába járni. A reggelek is gördülékenyek. Jó, ha a megszokott rituálékban változás van, akkor szokott lenni egy kis balhé, de nem vészes. (Mindig ugyanazon csatorna ugyanazon meséi, ugyanazon időpontban tej és reggeli, stb.)<br />
<br />
Diszgráfia gyanúm még van, de szerintem ha érintett, akkor olyan csekély mértékben, hogy fölösleges lenne kivizsgáltatni. De természetesen, ha durvábban előjön, akkor visszük, de most úgy döntöttünk, hogy várunk.<br />
A szorongása enyhült, nőtt az önbizalma. Még rágja a körmét; van, hogy a bőrét is tépi, de az évelejihez képest minimálisan.<br />
<br />
A padtársa továbbra is a magatartászavaros, kissé agresszív kisfiú, aki ha jól tudom, emiatt ismételte az elsőt. Az a baj, hogy a nagylány nem igazán szokott mesélni, hogy mik történnek vele, harapófogóval kell kihúzni belőle, meg volt olyan is, hogy egy másik szülő mesélte, hogy a lányától hallotta, hogy ez a srác rugdosta meg belebüfögött az arcába szegénykémnek. Rákérdeztem és mondta, hogy valóban így volt. Remélem nem viseli meg. Ha hiányzik a fiú, akkor azt viszont el szokta mesélni és hozzáteszi, hogy jó, hogy nem volt ott... Elég hátrányos helyzetű a kissrác, családok átmeneti otthonában lakik az anyjával, aki úgy nyilatkozott a fiáról, olyan lenézően, hogy én a kutyámról nem tudnék úgy. Szóval valószínűleg okkal ilyen a gyerkőc, nem hinném, hogy sokat foglalkoztak/foglalkoznak vele. Persze ez nem jogosítja fel arra, hogy verekedjen és hasonlók.<br />
Lehet, hogy sokan elítéltek emiatt, de én arra próbálom rávenni a lányomat, hogyha bárki bántja, akkor ha nincs a közelben tanár, nem tud neki szólni, akkor bizony védje meg magát és adja vissza. Fontosnak tartom, hogy ne legyen mimóza, mert ebben a mocsok világban eltiporják, ha hagyja magát.<br />
<br />
A mumus az írás. Nehezen indult, sokat idegeskedtünk, görcsöltünk rajta, de kitartó, nagy benne a megfelelési vágy, így egyre jobban megy neki. Nem gondoltam volna év elején, hogy ennyit fog fejlődni.<br />
Mondjuk ezzel a rohamtempóban tanuljanak meg írni, olvasni az elsősök módszerrel nem értek egyet, a mi időnkben nem így volt, több időt adtak, hogy elsajátítsuk.<br />
Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem adta fel a kezdeti kudarcok ellenére sem. Belegondolva, hogy honnan hová jutott ez a nagylány, számomra maga a csoda. Nagyon sok munkája van benne neki és a fejlesztőknek, óvónőknek is.<br />
Olvasás, szövegértés, matek jól megy neki, szereti is, főleg a számtant. :)<br />
<br />
Szerencsére kevesebbet és enyhébben beteg, mint oviban. Eddig csak hányás miatt hiányzott, enyhe náthái voltak csak, amire a tanárnő azt mondta, hogy ha nem lázas, közérzete nem rossz, akkor menjen, hogy ne maradjon le.<br />
<br />
Összességében jó a suli. Tanárnőket is szereti. Most azon imádkozom, hogy negyedikig vigyék őket, ne csak másodikig.<br />
<br />
(A képek minősége nem jó, fos a telóm vakuja, de azért valamennyire majdcsak látszódik. Tök ügyes. A képek kb. sorrendben vannak és szerintem látszódik, hogy mennyit alakult az írása.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIsevp7IjwnQgrrv6KG39-pDdmeNW9BqIbUclFw5bRMQqYFf2mkv8gb4ykbWQSdRKquZNv0MYfl2uN2OqM2c92U1qZL6mEm8ldQj93Lj48sYUDd_hJ-Uf_QVZHG4cgzlmHNS_YA_E1ifI/s1600/napl%25C3%25B3.PNG" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="578" data-original-width="1242" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIsevp7IjwnQgrrv6KG39-pDdmeNW9BqIbUclFw5bRMQqYFf2mkv8gb4ykbWQSdRKquZNv0MYfl2uN2OqM2c92U1qZL6mEm8ldQj93Lj48sYUDd_hJ-Uf_QVZHG4cgzlmHNS_YA_E1ifI/s640/napl%25C3%25B3.PNG" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLKkbNuS8FWahduZy9HvW3P_005eDUwNNtO9LA5WnoC99XykPUpHgBsxjAVQEb_FV07WNxhC5uNz3OsHjDYYfVMLFGQxtDmJ-rRaH2zjpcwSgRMZas-hwQxMItpLaN_mANR9l9qI378xM/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLKkbNuS8FWahduZy9HvW3P_005eDUwNNtO9LA5WnoC99XykPUpHgBsxjAVQEb_FV07WNxhC5uNz3OsHjDYYfVMLFGQxtDmJ-rRaH2zjpcwSgRMZas-hwQxMItpLaN_mANR9l9qI378xM/s400/1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtggsc6IJ2oXYpFb5_W__N35FVQ75RWO4BwoncWrzg6FfP2mcoh83E9cArICP95IhrI95JGYKFPWDxM40MKOSSmSZzG8sGinDCt2SlZi1OEkWapLqsdGTA55rJo6xUlW1lmtChOXYockQ/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtggsc6IJ2oXYpFb5_W__N35FVQ75RWO4BwoncWrzg6FfP2mcoh83E9cArICP95IhrI95JGYKFPWDxM40MKOSSmSZzG8sGinDCt2SlZi1OEkWapLqsdGTA55rJo6xUlW1lmtChOXYockQ/s400/2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG9roWN-gcsmhZnEL4h_TJ_KUc5ZkhJKS4YRW8GShDZRQ2_IRUI5D18UcYqCVs8lixyncznWtjWi2xiecILWRhvYzdMnp_mpOulFQFBoBp9yD8RYVq_hJ1dyh90nNQVmD6cAQGPHWWFDQ/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG9roWN-gcsmhZnEL4h_TJ_KUc5ZkhJKS4YRW8GShDZRQ2_IRUI5D18UcYqCVs8lixyncznWtjWi2xiecILWRhvYzdMnp_mpOulFQFBoBp9yD8RYVq_hJ1dyh90nNQVmD6cAQGPHWWFDQ/s400/3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAjDNBfKrUvz4m_F4sSWNQn1Pp0vNpgX3S87XPNEAS9xz1GkGcuSDVgmoRqZbaBYvnH165VO9ln99koL8EkwB2wX0J3fiivnSNpaGUZ0ScNv4FrLCI-eCxXTUlIz5BQQ0w9a35sPZfej4/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAjDNBfKrUvz4m_F4sSWNQn1Pp0vNpgX3S87XPNEAS9xz1GkGcuSDVgmoRqZbaBYvnH165VO9ln99koL8EkwB2wX0J3fiivnSNpaGUZ0ScNv4FrLCI-eCxXTUlIz5BQQ0w9a35sPZfej4/s400/4.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ_5a94tMDIXw2cUGbqpz2yBVxAMRF2PVCdCHAF9YCUmOjSCHXTab400j5I0_L8snGlfPfhbXUWsLDujfZYlOYk8qFo8v4OAn6jK9IYQE_YTOhlvcEtc_lUp0nt8Qj1QLosAmxO2EfaB8/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ_5a94tMDIXw2cUGbqpz2yBVxAMRF2PVCdCHAF9YCUmOjSCHXTab400j5I0_L8snGlfPfhbXUWsLDujfZYlOYk8qFo8v4OAn6jK9IYQE_YTOhlvcEtc_lUp0nt8Qj1QLosAmxO2EfaB8/s400/5.jpg" width="225" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuH3d73y7KgqcHJGjG5zM2tpIiOvgzEWlkquBxUY0ENRghhXxcav2oYoL7jp22DVxCGprD91Oxf7XhMObIs6WRSnTGdOGHstJOEoTrRNQxXPf5ajxMzH2cZO8m3QiTShuOoNGYI3iNwEE/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuH3d73y7KgqcHJGjG5zM2tpIiOvgzEWlkquBxUY0ENRghhXxcav2oYoL7jp22DVxCGprD91Oxf7XhMObIs6WRSnTGdOGHstJOEoTrRNQxXPf5ajxMzH2cZO8m3QiTShuOoNGYI3iNwEE/s400/6.jpg" width="225" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi11a10DrmCnVVj1LMuEm9qG2OX1B5VJQ9T9eWY_E43qPJF1Mz5EUh-DId40mGDWq851eFISyWMfdhwYiO6t_xR05lOTbIk895b8Au633oLyMTuE-6QZ-inrM4HNr8GE1wlm83kCLtOqbk/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi11a10DrmCnVVj1LMuEm9qG2OX1B5VJQ9T9eWY_E43qPJF1Mz5EUh-DId40mGDWq851eFISyWMfdhwYiO6t_xR05lOTbIk895b8Au633oLyMTuE-6QZ-inrM4HNr8GE1wlm83kCLtOqbk/s400/7.jpg" width="225" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuefPDbzG9DR0rNWoTvcuniiXdOIlfvSFCSJ_esRk8CGpWAvr9FRO3vFtA9XnUfdE_qCNNf4XzL7HVGNEPPKfESAZWTOPb9Vj7PqvERfMQyXbW7fu5AzqZkANwj4nf9TFwCMJMbltNdkU/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="904" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuefPDbzG9DR0rNWoTvcuniiXdOIlfvSFCSJ_esRk8CGpWAvr9FRO3vFtA9XnUfdE_qCNNf4XzL7HVGNEPPKfESAZWTOPb9Vj7PqvERfMQyXbW7fu5AzqZkANwj4nf9TFwCMJMbltNdkU/s400/8.jpg" width="225" /></a></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-82059799191182461192019-01-22T21:33:00.001+01:002019-01-22T21:33:08.635+01:00Ember tervez...Hamarosan írni fogok a nagylányról és az iskoláról bővebben, csak azt melósabb összefoglalni, mint a következő bejegyzést. Röviden annyi, hogy szeret járni szerencsére, a szorongása csökkent, az írása rengeteget fejlődött, olvasás, matek továbbra is remekül megy neki. Majd hozok képeket is, hogy mennyit változott egyem is meg a szorgalmas kis zuzáját neki. :) <3<br />
<br />
A címről:<br />
Múlthét pénteken úgy volt, hogy elmegyünk az Embörrel romantikusan uszodába kettesben. Rég mozdultunk már ki, kettesben meg pláne. A lubickolás előtt átmentem lépcsőházat takarítani, de valahogy szarul voltam. Nem volt kedvem semmihez sem, nyűgös voltam, a hasam meg egy picit fura volt, de mondom biztos csak azért, mert mostanában össze-vissza és keveset eszem. Nemsokkal a készülődés előtt szóltam, hogy szerintem hagyjuk. Először arra gondoltam, hogy biztos csak szorongok, mert már rég voltam fürdőruhában. A gyomorideget is ennek tudtam be. Férj viszont mindenáron ki akart mozdulni, így megegyeztünk, hogy elkocsikázunk egy közeli vizes helyhez. Odafele elkezdtem szédelegni. Megnéztük a befagyott holtágat, szép volt. Jól esett a friss levegőn lenni. Picit sétáltunk, majd jöttünk haza. A meleg nagyon rosszul esett és egyre rosszabbul lettem.Volt párszor, hogy elöntött a forróság, bedobogósodott a szívem, na mondom fasza, visszajött a pánikbetegség vagy mifene. Félúton meg is kellett állni és ki kellett szállnom emiatt.<br />
Nagyon vártam, hogy hazaérjünk. Ahogy bevágódtam az ajtón, gyorsan levettem a kabátot és rohantam a wc-re: hánytam. Sugárban. Nagyon rossz volt, talán még sohasem volt még ilyen hányásom. Nagyon erőteljes volt, azt hittem, megfulladok. Majd pár perccel később meg hasmenésem lett.<br />
Rettenetesen legyengültem, kába voltam, szédültem. Szerencsére le tudtam dőlni. Próbáltam piciket inni, kaptam sóba-vízbe krumplit, úgy tűnt, hogy jobban vagyok emésztőrendszerileg. Nagyot tévedtem, mert az első után kb 6 órával ugyanúgy sugárban okádtam. Ezután még óvatosabban és kisebb adagokban ittam, ettem. Nagyon örültem, hogy 1 db gyerek háztartási keksz bent maradt. 1 óra múlva ettem 2-t, azok sem jöttek ki. Mindez 2-3 óra körül volt, ugyanis aludni nem tudtam.<br />
Másnap már nem hánytam, hasam még picit ment, de egyre jobban lettem. Sokat segített anyu és férj.<br />
<br />
Vasárnap az Embör arra kelt, hogy szarul van. Nála is mindkét tünet, hasonló intenzitással jelent meg. :( Ő nem egy Nasivin-es csávó, de őt is ledöntötte ez a nyavalya. Mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ez ennyire rossz. (Szerintem azért, mert míg ő lazán elvan megfázásnál 37,8-al, én már 37-nél legtöbbször dögrováson vagyok).<br />
<br />
Remélem a nagylány nem kapja el! Bár lehet, hogy Ő hozta haza, mert másfél hete a mi bajunk előtt hányt.<br />
Dr. Google szerint norovírus. Állítólag járvány is van, vigyázzatok a gyomor/bél nyálkahártyátokra, hogy ellenálljon a betolakodóknak (mi mindketten szétcsesztük, én éhezéssel, embör meg sok csípőset étel fogyasztásával).jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-7014195081353623652018-10-18T15:25:00.001+02:002018-10-18T15:25:34.229+02:00Pedagógiai jellemzésFelmerült bennem, hogy nem -e diszgráfiás a nagylány. Nem vagyok képes eldönteni (nem is az én feladatom), hogy azért nem megy az írás, mert szorong, vagy hogy azt érzi, hogy nem tudja és ebből fakad a félelme. Mindenképp ki fogom vizsgáltatni. Egy példa: egyik rokonomnak remegett a keze, heves szívdobogása volt. Egyből megkapta, hogy pánikbeteg, Xanax-ot neki. Nem javult, sőt, rosszabbodott az állapota, mire végre kiderült, hogy a pajzsmirigyével volt gond. Szerintem ez egy jó példa arra, hogyha tényleg diszgráfiás (pajzsmirigy betegség), akkor vihetem én pszichológushoz (Xanax), de az alap probléma nem fog megszűnni, bár a szorongása valszeg enyhülni fog. De én olyan vagyok, hogy a gyökerénél szeretem megragadni a problémát. Természetesen a pszichológusi vizsgálatot is elindítottam, párhuzamosan fog menni a kettő.<br />
<br />
Felhívtam a megyei pedagógiai szakszolgálatot, elmondta egy hölgy, hogy töltsem le a felülvizsgálati nyomtatványt, töltsem ki, csatoljam hozzá a pedagógiai véleményt és adjam fel.<br />
Nagyon rendes volt a tanárnő, mert hamar és nagyon korrekt jellemzést írt:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqlPzFEi6cSXbKuuzxRmS55TOhF8BnlFqPgM3n2iP2FFEnXcKidOt1nvE2H46snPAZr1SkYo3twyx3SkUXnmBTjzX-BHdLz6FfKdu4JnRy8NPY5sBe4qf652euTm41SuxNiJ_XtGnp66g/s1600/DSC_0759.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqlPzFEi6cSXbKuuzxRmS55TOhF8BnlFqPgM3n2iP2FFEnXcKidOt1nvE2H46snPAZr1SkYo3twyx3SkUXnmBTjzX-BHdLz6FfKdu4JnRy8NPY5sBe4qf652euTm41SuxNiJ_XtGnp66g/s640/DSC_0759.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSwSC_inUBjUBfytj72Hz0OmZebH9UNK3fFP_A6V794pUZz8QgDQKUwKNTNbHxTr2ubhhJGk1Ntr2BSYMHa1C-TO-CrjaVJk9k28RsZw1BzuhlCBALOqxicGXOlzI6xVc94IVypdSSCNM/s1600/DSC_0760.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSwSC_inUBjUBfytj72Hz0OmZebH9UNK3fFP_A6V794pUZz8QgDQKUwKNTNbHxTr2ubhhJGk1Ntr2BSYMHa1C-TO-CrjaVJk9k28RsZw1BzuhlCBALOqxicGXOlzI6xVc94IVypdSSCNM/s640/DSC_0760.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEism_J3mmknJ4DiNIK2VN5F4pW8BiX77wy5CirLs8aABIe14gFO1p-z9t1T8QKFAUt-4Fp9Rb6fSaGvYsiqW4ouDVVR0djXLRX9P6vIjogPjbXcOuAByV7hTnu0UnkZXUmTM-lbcS8ob04/s1600/DSC_0761.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEism_J3mmknJ4DiNIK2VN5F4pW8BiX77wy5CirLs8aABIe14gFO1p-z9t1T8QKFAUt-4Fp9Rb6fSaGvYsiqW4ouDVVR0djXLRX9P6vIjogPjbXcOuAByV7hTnu0UnkZXUmTM-lbcS8ob04/s640/DSC_0761.jpg" width="640" /></a></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-30128871548065410522018-09-23T17:03:00.000+02:002018-09-23T17:15:23.428+02:00Iskola 2., 3. hét2.: Továbbra is vidáman ment iskolába, szeret oda járni.<br />
<div>
Felhívtam, hogy kellene pszichológus, mondták, hogy egy papírt ki kellene tölteni és azzal elindítani a folyamatot. Így is tettünk, ki is töltöttem, de a 2. héten alig rágta a körmét, bőrt sem tépett, nagyon nyugis volt. Így elbizonytalanodtam, hogy kell -e külső segítség. Úgy voltam vele, hogy egyelőre halasszuk. </div>
<div>
Szerdán összeakasztottuk a bajszunkat, ugyanis meggyűlt a baja a 'malom' szóval, ami számára mindenáron 'maloN' lett szótagolva. Simán kimondva ment... Soha nem tévesztette ezt a betűt (nem is jellemző rá ilyesmi, kiejtésével is minden rendben, ezért sem értettem és nem értem a mai napig, hogy vajon mi okozhatta). Rengeteg időbe telt, míg nagy nehézségek árán sikerült rávenni, hogy megfelelően mondja. Ettől eltekintve minden rendben ment.</div>
<div>
Hétvégén elkezdett tüsszentgetni, gyanús volt a nagylány. Vasárnap elmentünk Mártélyra, túráztunk, majd játszóterezett, nem tűnt betegnek. Viszont este karikásodott a szeme, de reménykedtem, hogy csak fáradt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
3.: Reggel nagyon nehezen döntöttem el, hogy vigyem, ne vigyem, mi legyen. Nagyon határesetes volt a helyzet. Nem volt még hőemelkedése sem, viszont nem nézett ki jól, a torokfájásra egyszer azt mondta, hogy nagyon, egyszer azt, hogy semennyire, hát igazodjon el így az ember. Végül úgy döntöttem, hogy akkor marad itthon, de ma volt a határidő, hogy vigyük a borítékokat a kivágott szótagokkal, így rábeszéltem, hogy vigyük be a tanító néninek, meg rá akartam kérdezni, hogy ilyen esetben a portán hánytól lehet átvenni a leckét és a házit, meg hasonlók. Egy másik anyuka is épp tárgyalt az osztályfőnökkel, ugyanerről. Mindkét esetben azt javasolta, hogy menjenek a gyerkőcök, mert most kezdik az összeolvasást, amiről ha lemaradnak, nem lesz jó, pláne az elején nehéz lesz bepótolniuk. Táskát persze voltam olyan hülye, hogy nem vittem, pedig be volt pakolva, de szerencsére nagyon közel lakunk az iskolához, így hazaszaladtam érte, nagylány meg ottmaradt. Láttam, hogy nem tetszett neki, mivel nem ez volt megbeszélve, de beleegyezett, és csak picit könnyezett a szeme az életemnek. Sajnáltam szegénykémet, de én is úgy láttam jobbnak, ha megy.</div>
<div>
Hála tényleg csak valami enyhe lefolyású betegség söpört végig az osztályon, a tanárnő is elkapta. Napról napra jobban volt, nyűgös sem volt, jókedvvel ment a suliba.</div>
<div>
Viszont ezen a héten délután is összevesztünk. A kiba' 1-es íráson. De ezt az előzőt megelőző bejegyzésben már írtam. Nagyon elkeseredtem, viszont péntek reggel egy fiatal nő szórólapot osztogatott az iskola/óvoda közt. Elvettem (mindig el szoktam), gyorsan rápillantottam és mikor olvastam, hogy TSMT, mondtam a hölgynek, hogy jártunk rá a korai fejlesztéskor. </div>
<div>
A Cuki egyik nap mondta, hogy volt külön a többiektől egy nénivel és tornáztak meg beszélgettek, ebből gondolom, hogy az fejlesztés volt. Annyira édes és annyira büszke vagyok rá, mert mondta, hogy kérdezte a néni, hogy ki a családja és Ő felsorolta, hogy apu, anyu, Móki, Fickó és Morzsi. <3 Semmit nem tudok amúgy ezen kívül a fejlesztésekről, ami azért is lenne fontos, mert ha kap TSMT-t, akkor nyilván nem viszem el külön, maszekba. Nem azért, mert nem akarok fizetni érte, hanem azért, mert szerintem sok és fölös lenne a kettő, de ebben mondjuk nem vagyok biztos. Majd kiderítem. Péntek délután megkérdeztem a tanárnőt, hogy kap -e a nagylány TSMT-t, mire a válasza az volt, hogy az meg mi... (bocsánat, de számomra fura, hogy nem tudta, remélem az autizmusról azért van több tudása, amellett, hogy volt már auti "gyereke") Mondtam neki, hogy Tervezett Szenzomotoros Tréning, mire azt felelte, hogy kap mozgásterápiát, heti 5-ször kap fejlesztést, aminek azért örültem. Mondtam neki, hogy hát a mozgásterápiából is sokféle van. Eddig jutottunk, valahogy majd kiderítem, hogy konkrétan miket kap. Ha TSMT-t is, akkor ott van a gyermek jóga, amit szintén a szórólapos hölgy tart. Szerintem az sem lenne rossz.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmOkxWcbEPKvEyvV_W2kAaSvZDr56KP8AV0gSEYo0hS3Xq8vTjbvzntOJY43cQb0LpdqS4jKZfsE5oRR34-LgiF05BwGdF5Jy1QO7AfYZc-V-SyDmrK_THxQ6NsZySem6Pb5QfMtHIdbM/s1600/DSC_0279.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmOkxWcbEPKvEyvV_W2kAaSvZDr56KP8AV0gSEYo0hS3Xq8vTjbvzntOJY43cQb0LpdqS4jKZfsE5oRR34-LgiF05BwGdF5Jy1QO7AfYZc-V-SyDmrK_THxQ6NsZySem6Pb5QfMtHIdbM/s640/DSC_0279.JPG" width="360" /></a></div>
<br />
<br /></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-59995237565358597902018-09-23T16:03:00.002+02:002018-09-23T17:14:01.381+02:00Iskola 1. hétIskolakezdés előtti nap volt az évnyitó. Ügyesen végigülte, csendben is volt, nagyon meg volt szeppenve a drágám. Volt egy kisfiú, aki lila felsőben jött el az ünnepségre, szerintem azért, mert nincs pénzük ünneplőre. :( Volt sok beszéd, oklevelek átadása, majd jöhettünk haza. Nem bántam volna, ha némi infót kapunk, annyit tudtam csak, hogy másnap fél és 3/4-ed 8 között kell érkezni és még felkísérhetjük őket, meg hogy hétfőn lesz a szülői.<br />
<br />
Másnap reggel kissé álmosan, de annál nagyobb izgalommal készülődtünk. Olyan fura, hogy már iskolás.<br />
A teremben egy kis időt még maradhattak a szülők, természetesen sorra készültek a fotók, szelfik, majd jönnünk kellett haza. Nehéz volt otthagyni, de ez van.<br />
1-re mentem érte. Egy ismerős anyukával összefutottam és felmentünk a terem elé, mert azt hittük, hogy ott kell őket várni. Takarítónők kérdezték, hogy kit keresünk, mondtuk, ők pedig felvilágosítottak, hogy nemrég mentek le ebédelni és eléggé szúrós szemmel néztek ránk.<br />
Hazajöttünk, azt mondta a nagylány, hogy tetszik neki, házi természetesen még nem volt.<br />
<br />
Délután szülői. Én nem tudtam, hogy most kell leadni a tanszereket, de szerencsére ott volt Ember is és így hazaszaladtam. Könyveket most osztották ki (fura, az én időmben augusztus végén volt mindig). Tanárnők szimpatikusnak tűnnek. Az egyik leszidott, mert feljöttünk. Nem személy szerint, annyit mondott, hogy megdorgálták amiatt, hogy 2 szülő nem az iskola előtt várta a csemetéjét. Szerintem a takarítók köptek be bennünket, nem hiszem, hogy saját maga alatt vágták volna a fát árulkodással. Mondtam, hogy elnézést kérek, nem tudtuk, hogy ez tilos, azt hittük, hogy reggelhez hasonlóan feljöhetünk. Azt mondta nem kell elnézést kérnem, ez van.<br />
Annyi infó zúdult ránk a 2 óra alatt, hogy én komolyan úgy éreztem magam, mint egy agymosott zombi.<br />
Fél8 után értünk haza, ezután gyorsan becsomagoltuk a könyveit, vagyis inkább az apja, én a címkéket írtam.<br />
<br />
Kedden sokunkat kisebb hidegzuhanyként ért, hogy már nem mehetünk fel velük. Sorakozónál az egyik kisfiú, konkrétan a lila felsős, megkérdezte, hogy lesz -e a párja és ő mondta, hogy igen. Nagyon rendes volt a legény, még az uzsonnás dobozát is vitte a leányzónak. Nem borult ki, hogy már nem mehetek fel; szerencsére, ha nem nekünk kell szótfogadnia, akkor maximálisan szabálykövető. :D<br />
Mentem érte 1-re, most is azt mondta, hogy tetszett neki, nem olyan mesélős típus, de ahhoz képest sok mindent megosztott.<br />
Az osztályfőnök mondta, hogy van egy fiú, aki a szárnyai alá vette, sokat segít neki és hogy kissé problémás a srác, szokott verekedni, de ha bármi lesz, szól. A srác a lila felsős. Ismétli az elsőt. Mondta a tanárnő, hogy ez nem csak a lányomnak, hanem a kisfiúnak is hasznot hoz, mert otthon nem nagy valószínűséggel kapja meg a kellő törődést, figyelmet.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha6oikeUvoTh6l6OrKF8DxhN62komkLLDDG_VcSVRddnDgdAfj85LO-ARSG1xklZjKJXuScADYFWXlzrCr-pecCgzKaBHmTMD7QTB76vf_3oBfTurWaAYlGxAYIDAQ0cMvyFDu4rpNpAM/s1600/DSC_0171.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha6oikeUvoTh6l6OrKF8DxhN62komkLLDDG_VcSVRddnDgdAfj85LO-ARSG1xklZjKJXuScADYFWXlzrCr-pecCgzKaBHmTMD7QTB76vf_3oBfTurWaAYlGxAYIDAQ0cMvyFDu4rpNpAM/s640/DSC_0171.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezen a rajzon totál meghatódtam, a segítő kisfiú készítette</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Itthon nyitom ki a táskát, nincs benne semmi. Nem tudtam, hogy van -e házi, így felhívtam a tanárnőt. Mondta, hogy még ma sincs, így nem kell bemennem a könyvekért.<br />
<br />
A hét többi napján továbbra is vidáman ment, lelkes volt még a háziknál is. A segítője mellé ültették. Viszont látszódott, hogy legbelül szorong, véresre tépte a körme melletti bőrt több helyen, a körmét pedig tövig rágta. Pénteken beszéltem a tanárnővel, mert úgy éreztem, hogy érdemes lenne pszichológus segítségét kérni, kiindulva az oviból, hisz ott is rettenetese szorongott, hasonló tünetei voltak. Tanárnő is egyetértett.jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-13181955340574994132018-09-20T21:34:00.000+02:002018-09-20T21:41:34.040+02:00IskolakezdésAmi a legfontosabb és ad reményt, hogy a lentebb írottak ellenére is jókedvűen megy suliba, elmondása alapján szeret oda járni.<br />
Heti bontásban majdnem kész a beszámoló az iskoláról. Szerettem volna, ha kissé napra készebben sikerül, de nem jött össze, de pótolni fogom. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a kezdés, na de hogy ennyire nem... A tanító nénik szuperek, fejlesztéeket is kap, de röviden a majd 3 hét: 1.:pokol, 2.:reményteljes, 3.kétségbeesős.<br />
Olvasással, magatartással nem lesz gond, de az önállóssággal, az írással, szorongással úgy érzem, hogy igen. Természetesen adok időt, de úgy vélem, hogy a speciális iskolában -amennyiben nem kap gyógyped.asszisztenst- jobb helye lenne. Ma pl. úgy jött haza, hogy háziként pótolnia kellett az 1-eseket, mert nem csinálta órán. Pedig tudja, hisz itthon már vagy 1 éve megy neki. Ok, nem csíkos könyvbe, de ment. Délután már csomó mindent bevetettünk az apjával, de olyan, mintha leblokkolna, szorong, bezár. Pszichológus felkeresésén is gondolkodunk.<br />
Annyira fáj, hogy nem tudom biztosítani számára azt, amit megérdemelne, ami az ellátórendszer feladata lenne. Jelenleg ápolásin vagyok, így napköziben nem maradhat, amit nem bánok,mert nem bírná ennyi időn keresztül azt, hogy nem szabad elmennie autiba (madzagozás). De az sem ideális, hogy egy mindenféle végzettség nélküli, úgymond mezei szülőnek kell segítség nélkül tanítania délutánonként az autista lányát.jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-89880762860092213962018-08-31T19:11:00.000+02:002018-08-31T19:11:05.256+02:00Nyaralás 8 év után végre eljutottunk oda, hogy nyaraljunk. Kb. ugyanoda mentünk, mint legutóbb, ahol is megfogant a kis drágánk. Nászutunkat a Mátrában/Bükkben töltöttük és nagy az esély rá, hogy a két sejtünk ott fent egyesült ;)<br />
Alföldi lányként nekem maga a csoda a hegység, dombok. Mikor megláttam a körvonalukat, fülig ért a szám.<br />
Sástóra mentünk először. Ja, az indulásnál 1 órás késésben voltunk, ami a későbbiekben lesz fontos tényező... Ugyanis mikor megérkeztünk, csodás napsütés, meleg, bár a távolban volt egy nem túl bizalomgerjesztő felhő. De itt a pusztában, ahol élünk, ez annyit jelent, hogy vagy esik egy picit vagy elhalad mellettünk (legtöbbször az utóbbi), dörög párat oszt csókolom. Emiatt is voltunk úgy vele, hogy nincs mitől tartanunk. Nagyot tévedtünk. Kutyák is jöttek persze velünk. Mindketten rettegnek az erős hangoktól. Mikor a kilátóhoz értünk, már egyre inkább közeledett a vihar. Felengedték volna őket is (még belépőt sem kellett volna fizetni utánuk), de pár lépcsőfok után leblokkoltak. Fogalmam sincs, hogy a tériszony vagy a dörgés vagy mindkettő miatt történt. Így én lent maradtam velük, férj meg a nagylány felmentek. Bíztunk benne, hogy kikerül az ítéletidő és majd ha ők lejönnek, akkor én is felmegyek, hát nem így történt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBqoNHUjkFO9e2RojxgJ24Sw4aflPT0EiV7CEvcfqQrXeh_pDTQmHZuyO8MREiknS0NvyAAlIc3J7oxsrV3OtZ7hOUa3OEDLoqg5zBakP2LAmLw-KgT-wwfjluylrKiXAW3EduvFiiCfs/s1600/IMG_20180802_134629.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBqoNHUjkFO9e2RojxgJ24Sw4aflPT0EiV7CEvcfqQrXeh_pDTQmHZuyO8MREiknS0NvyAAlIc3J7oxsrV3OtZ7hOUa3OEDLoqg5zBakP2LAmLw-KgT-wwfjluylrKiXAW3EduvFiiCfs/s320/IMG_20180802_134629.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR9WufbHKWkRJT9wbpJEm35RV_LVKZwRqbJCe6FYLxBOm6s1XKi7avYu7YbGFSC11YEAatecIUtF1uo_d4gEyPMCvgDYn70c6Hbu-F_6vQncCF0R3pNNuYMRWC-MSYvqr8OymTr2u_s_Q/s1600/IMG_20180802_135207.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR9WufbHKWkRJT9wbpJEm35RV_LVKZwRqbJCe6FYLxBOm6s1XKi7avYu7YbGFSC11YEAatecIUtF1uo_d4gEyPMCvgDYn70c6Hbu-F_6vQncCF0R3pNNuYMRWC-MSYvqr8OymTr2u_s_Q/s320/IMG_20180802_135207.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Ehelyett kutyák pánikoltak, Fickó egyszer ki is tépte magát a kezemből, alig bírtam visszahívni; én sem voltam épp nyugodt, mert nagyon közel villámlott, ők meg még mindig fent voltak a fém kilátón... Nagyon aggódtam értük, férj persze fenézte felvenni a telefont. Mikor leszakadt az ég, akkor mi 3-an bemenekültünk a jegyszedő irodába. Nagyon durva, hogy a hegyek mennyire visszaverik és felerősítik a dörgést. Ijesztő volt, pláne, hogy egyszer a kilátóba is belecsapott pár 10 méterre tőlünk. Ekkor szerencsére már ők is a jegyszedőben voltak. Ok, hogy van villámhárító, de az nem garancia mindenre.<br />
Ők csurom vizesek voltak, mi kevésbé. A cukit rábeszéltem, hogy vegyük le a pólóját, belement, a testemmel próbáltam melegíteni. Az apja el akart menni a kocsihoz száraz ruháért, de szerencse, hogy lebeszéltük róla, mert nemsokkal az ötlete után egy közeli fába is belecsapott a villám.<br />
Nem akarok hazudni, de rohadt sokáig tartott, több mint 1 órán keresztül dühöngött az időjárás és mindezt megúsztuk volna, ha a tervek szerinti időpontban indultunk volna.<br />
<br />
Végre elállt, átmentünk a Kékestetőre. Egyik kedvenc helyem, de most a szanatórium kissé csalódás volt, nem volt olyan állapotban, mint 8 éve. Mókusokat valszeg továbbra is lehet etetni, elképzelhető, hogy csak a vihar miatt vagy a késői időpont miatt nem lehetett velük találkozni. Viszont abszolút pozitívum, hogy a portás beengedett kutyákkal azzal a kitétellel, hogy végig pórázon lesznek.<br />
A TV-toronyba a nagylány és én mentünk fel, embör addig elment a kutyákkal geocaching ládát keresni.<br />
Tetszett mindkettőnknek. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2SPDrUgmZnSqoIu5GodDPgyHRwPw7LTQ3v3Es8MT9JKpEI3KZ6GHF5cJpL9rPa53muqIx7qRMsJzR3NO_SblnzIdDO2u7RuS3sOTBA2Q7OiYlVNKTqbVELzdbNuFu2IWjlQLrwF5hmJk/s1600/DSCF9363.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2SPDrUgmZnSqoIu5GodDPgyHRwPw7LTQ3v3Es8MT9JKpEI3KZ6GHF5cJpL9rPa53muqIx7qRMsJzR3NO_SblnzIdDO2u7RuS3sOTBA2Q7OiYlVNKTqbVELzdbNuFu2IWjlQLrwF5hmJk/s320/DSCF9363.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3e6qO9rXsglRCCVrpCfZkT_jsm4FUUOuRCJ3mIQc0tTHMu2l9LsAaXSVYQiPkJdAdISmXmvmD8AV8CHU7S1aZ7V4O9i6-YVsaEQrzyn521oshac5jztag6nCOC71gfenzjWC0RFU8wvI/s1600/DSCF9349.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3e6qO9rXsglRCCVrpCfZkT_jsm4FUUOuRCJ3mIQc0tTHMu2l9LsAaXSVYQiPkJdAdISmXmvmD8AV8CHU7S1aZ7V4O9i6-YVsaEQrzyn521oshac5jztag6nCOC71gfenzjWC0RFU8wvI/s320/DSCF9349.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Ezután felkerestük a szálláshelyet. Késtünk (a vihar miatt), de nem problémáztak. Átvettük a kulcsokat, nem is zavartak sokáig. Nagyon fasza vendégház volt, mindez Tarnaszentmárián. Egyetlen hátránya volt, hogy a csigalépcső rohadtul félelmetes, szerintem cseszettül nem biztonságos. Mármint nem számunkra, hanem mondom ha a gyerök elkezd alvajárni (én több éven keresztül voltam alvajáró) és leesik, akkor minimum egy törés, de inkább durvább sérüléseket szerzett volna. Megoldottuk, elbarikádoztuk az erkélyen lévő székekkel (baszott nehéz fonott vagy milyenek voltak), meg azon tárgyakkal, amiket találtunk. Fura volt, hogy az előzetes telefonos egyeztetés során a tulaj kikötötte, hogy a kutyákat ne engedjük fel az emeletre, ahol a háló van, mert hogy össze fogják karcolni a parkettát vagy laminált padlót. Őőőő, szerintem qrvára nem az előzőleg ott megszálló kutyák karistolták meg, hanem azok a székek, amiket férjemmel ketten alig bírtunk kicibálni az erkélyről és amiket nagy valószínűséggel mások is arra használtak, hogy biztonságosabb legyen...<br />
Úgy voltam vele, mikor telón mondta ezt a kutya fentre ne dolgot, hogy már csak azért is, de a barikád ellenére is fenn állt a veszély, hogy átférnek rajta, így ők lent princöltek 2 éjszakán át, szerencsére megértették, csak picit nyüszögtek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizA8sjgPCRaZI5_W4NNJ1NAk1aSKpZ9S1jYy8pGini7pVQ1MB35jaS94dKzj6obbfU_XuGOhJugfFmGyzw0f2wCLOuWSmW2IrtjZ2sK04sUZdHeGAG-vxordaO57QZ5O5xLa6Z4l3-ZjQ/s1600/DSC_1213.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="903" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizA8sjgPCRaZI5_W4NNJ1NAk1aSKpZ9S1jYy8pGini7pVQ1MB35jaS94dKzj6obbfU_XuGOhJugfFmGyzw0f2wCLOuWSmW2IrtjZ2sK04sUZdHeGAG-vxordaO57QZ5O5xLa6Z4l3-ZjQ/s320/DSC_1213.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNaZbuBWiaHNcM2392GeUG-KKoK47sX7yT4PW0ahOpY3IZ0PSys4ewKPuGvPlyUMMWOFJgaYyh-bt9_keq-iR0-UKwtFyE9FMMNs7btwy4RbxGTbdoa6E9vo3xwqkjALGVnZCmPe0JJbo/s1600/DSC_1221.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNaZbuBWiaHNcM2392GeUG-KKoK47sX7yT4PW0ahOpY3IZ0PSys4ewKPuGvPlyUMMWOFJgaYyh-bt9_keq-iR0-UKwtFyE9FMMNs7btwy4RbxGTbdoa6E9vo3xwqkjALGVnZCmPe0JJbo/s320/DSC_1221.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Másnap Szilvásváradra igyekeztünk úgy, hogy kemény 4 órát aludtunk :D . Olyan úton mentünk autóval, hogy majd kiokádtam a belem a sok kacskaringótól, le-föltől. Azt el is felejtettem írni, hogy Morzsikám az odautazás alatt, ami kevésbé volt girbe-gurba, úgy kb. 6-szor hányt. élmény volt takarítani. :/ Ja, meg szegény embört az este folyamán a paplan alatt megcsípte egy darázs, mert hát minek a luxus szúnyogháló. :( Anélkül is bejöhetnek, ezzel tisztában vagyok, de így azért nagyobb rá az esély.<br />
Szilvásváradon megrökönyödtem, hogy milyen bazinagy a lölő stadionja és hogy mennyire nem passzol a környezetbe. A kutyákat a szálláson hagytuk, jobb is, mert szerintem a kisvasutat nem díjazták volna, meg a le-fel menést az ősember barlangba sem. Nagyon ügyik voltak, semmiben nem tettek kárt, türelmesen vártak bennünket, volt is nagy öröm, mikor megérkeztünk.<br />
A cuki és én nehezen viseltük a sétát. Ő nem tudom miért, én viszont azért, mert mindkét térdem bedurrant, bedagadt, ők le is hagytak, remegő, fájó térddel nem tudtam tartani a tempót. Mindegy, túléltem, de azért kellemetlen volt. 8 éve is felmentünk, akkor nem volt semmi baja a lábamnak, bár pár kilóval könnyebb, pár évvel fiatalabb voltam, lehet, ez a titok.<br />
Este sütögettünk tűzön szalonnát, hagymát, stb., bár a nagylány nem igazán díjazta, hamar megunta. Mindegy, kaja finom lett, jót vacsoráztunk belőle.<br />
<br />
Szombat reggel kijelentkeztünk a szállásról, majd elmentünk az Ilona-völgyi vízeséshez. Imádom ezt a helyet is, itt is voltunk 8 éve, és a közelben lévő parkban vadkempingeztünk. :D<br />
Most a kutyák is jöttek, hááát, Morzsi szinte minden fűszálat megszimatolt, Fickó meg sokszor húzott, nem volt egy leányálom, de ahhoz képest ügyesek voltak. A nagylány kevésbé: -mikor érünk már oda? -nem bírok tovább menni, -messze van mééég? -jajjjj, fáradt vagyok, madzagozni akarok, stb. Végre odaértünk, tetszett neki a vízesés, nekünk is. Visszafele szintén végig nyafkázott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojfSOU51ygBFT_tQgbB-kgNwZ8WzuJAqGgkEB99elpSQWlMZtVTGGDkhW_t7DLhLTZEY6TkRO2QnNztJp7kjXABG1H0g2yg1JkN1AT5hxcPiEjsadNLnZ8UvZPMLkHIJhc6UP8B1OKiA/s1600/IMG_20180804_121737.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojfSOU51ygBFT_tQgbB-kgNwZ8WzuJAqGgkEB99elpSQWlMZtVTGGDkhW_t7DLhLTZEY6TkRO2QnNztJp7kjXABG1H0g2yg1JkN1AT5hxcPiEjsadNLnZ8UvZPMLkHIJhc6UP8B1OKiA/s320/IMG_20180804_121737.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Délután érkeztünk az újabb szállásra, Sámsonházára. Nem volt nagyon unszimpatikus a kiadó, de mondjuk azt furcsálltam, hogy mintha próbált volna rábeszélni, hogy a kutyák ne fent aludjanak a szobában, hanem a lépcsőfordulóban, mert volt már olyan nagy kutya vendégük, akit ott a gazdája elbarikádozott. Há' mondom én biztos nem fogom őket oda bezárni, elég volt az előző 2 este viszonylag külön. Nem volt ellenvetése, annyit még kért, hogy az utcára ne engedjük ki őket, nem is szándékoztunk. Volt kert, meg hátsó nagy terület is, jól elrohangásztak.<br />
Szombat este még egy rövidebb túrát megejtettünk, jócskán meredek és izgalmas volt, egy várromhoz vezetett. Lefele el is fikkantam. :D De a táj itt is szép volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOwgtMJGsxaYeJsfsMjv_EhR-oTlQ5DbDOaGps8VX6wDFmQvwFTKVHQzxMnZNzVLFdKekpFupmgt0EPGQV_DYGX5d6h5Vwp6x1fy1z2LiFll6Evf_C_jINs3sUPUuSOuUoRuS9hD2p55I/s1600/DSC_1357.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOwgtMJGsxaYeJsfsMjv_EhR-oTlQ5DbDOaGps8VX6wDFmQvwFTKVHQzxMnZNzVLFdKekpFupmgt0EPGQV_DYGX5d6h5Vwp6x1fy1z2LiFll6Evf_C_jINs3sUPUuSOuUoRuS9hD2p55I/s320/DSC_1357.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Vasárnap reggel az apjával elmentek játszótérre, csórikám meg leesett egy mászókáról, de úgy, hogy a keze végighúzódott egy kötélen, ami jócskán felsértette, szerencse, hogy nem tört el neki!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0XMKNDmmMTtfffeX2Q_1Vp85Z1ZhDCcNiPKkc4n3kU6wXsr_FCoCtvNQ5FMjM1P24A8sW_OtUGRa86FkM1_OQtaSMAkoPlvXlNRCIrTa5u2X9fZ9lzWyYoTZvv1Rr3jsEz1jttLt0dwQ/s1600/DSCF9444.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0XMKNDmmMTtfffeX2Q_1Vp85Z1ZhDCcNiPKkc4n3kU6wXsr_FCoCtvNQ5FMjM1P24A8sW_OtUGRa86FkM1_OQtaSMAkoPlvXlNRCIrTa5u2X9fZ9lzWyYoTZvv1Rr3jsEz1jttLt0dwQ/s320/DSCF9444.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Ezután nem sokkal Hollókőre mentünk. 11 fele indultunk, a házigazda természetesen már ott volt... (Amott jobb volt, hogy csak a kulcsátadáskor jöttek) Kutyákat nem vittük, ő meg kétségbeesve kérdezte, hogy hol vannak. Mondtuk, hogy a szobában és nyugodjon meg, nem fognak ugatni, rágni, bepiszkítani. (ez egy többszobás szálló) Nem volt ellenvetése. (Este is megjelent az úr és elmondása alapján sem ugattak, csak akkor, mikor a kerti kútból húzta fel a vizet és nyikorgott, erre elkezdtek óbégatni. Bár hozzátette, hogy mért nem kötöttük ki a kertbe őket. Ja, mondom persze... Szobakutyákat kikötünk majd egy vadidegen helyre, miközben mi meg lelépünk. Logikus és biztos nem viselte volna meg őket.)<br />
Hollókő nagyon szép hely, bár a tömeg nem igazán tetszett. A vár is szép, a kilátásról nem is beszélve.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyvkH_5pZ87GyzVRD7IZQeFDsPA41eeygWfJbCv1rmpnmSPqgh0Ji7lhBa6t_bsf-oUfgtYTjgPNxvCBkuxI0PpyjAV0SNYYenoJadt0XtrZatcsVNlTKFBxTSRS-rAzV4R1_NyN15oHY/s1600/DSCF9456.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyvkH_5pZ87GyzVRD7IZQeFDsPA41eeygWfJbCv1rmpnmSPqgh0Ji7lhBa6t_bsf-oUfgtYTjgPNxvCBkuxI0PpyjAV0SNYYenoJadt0XtrZatcsVNlTKFBxTSRS-rAzV4R1_NyN15oHY/s320/DSCF9456.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Terveztük, hogy hétfőn még megnézünk ezt-azt, de közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy húzzunk haza. Elfáradtunk, honvágyunk volt, meg ilyenek, így útra keltünk. Visszafele szerencsére Morzsi már nem hányt, elég nyugodt utunk volt.jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-91812285435840452372018-08-15T15:43:00.000+02:002018-08-15T15:43:28.146+02:00Kagyemo-Ház<div style="text-align: center;">
<iframe allow="encrypted-media" allowtransparency="true" frameborder="0" height="710" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3D2080336755323832%26id%3D532115830145940&width=500" style="border: none; overflow: hidden;" width="500"></iframe></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-50849609042369581312018-07-17T18:15:00.003+02:002018-07-17T18:15:32.212+02:00Ápolási, tüntetés, gyűjtésNe tudjátok meg, hogy mennyi bejegyzés lapul a piszkozatok közt... Nem panaszképp írom, hisz időm lenne, csak nem tudom beosztani rendesen (elterveztem, hogy csinálok magamnak napirendit, hátha segítene, hogy ne csússzak el szinte mindennel), meg megyünk erre-arra, + sok mindenbe belevágtam a fejszém. Egyik és most számomra a legfontosabb, az egy gyűjtés és a pénteki tüntetés.<br />
<br />
2 ismert személyt megkerestem azzal, hogy osszák meg. Egyikőjük azt válaszolta, hogy tett egy ígéretet, hogy vagy minden ilyen jellegű bejegyzést megoszt vagy egyet sem és az utóbbinál döntött. Válaszoltam neki, hogy köszönöm, hogy egyáltalán írt és tiszteletben tartom, de ha lehet, akkor értesítse más módon az ismerőseit vagy ha ő utal akár 2 gombóc fagyi árát, az is nagy segítség. Ezután az üzenetem után is megugrott az összeg, viszont nem annyira, mint mikor <a href="https://www.facebook.com/peterfynovakeva/" target="_blank"><b>Péterfy-Novák Éva</b></a>, az <a href="https://moly.hu/konyvek/peterfy-novak-eva-egyasszony" target="_blank"><b>Egyasszony</b></a> írója osztotta meg. Egyszerre volt megtisztelő és megható, hogy bizalommal fordult felém. A számláló pedig elkezdett ezerrel pörögni, amit látva olyat éreztem, hogy szavakba nem tudom önteni, de nagyon felemelő volt.<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allow="encrypted-media" allowtransparency="true" frameborder="0" height="452" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpeterfynovakeva%2Fposts%2F10155595187496347&width=500" style="border: none; overflow: hidden;" width="500"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Ha módotokban áll, akkor kérlek segítsetek Ti is, hogy összejöjjön, (nincs minimális összeg, 100 Ft-is nagyban hozzájárul) hogy sikerüljön. Akár megosztással, akár felajánlással vagy mindkettővel. ;) Itt a közvetlen link: <a href="https://www.goood.hu/gyujtes-ue2zm655n4"><b>https://www.goood.hu/gyujtes-ue2zm655n4</b></a></div>
<div style="text-align: left;">
Ha valaki aggódna, megnyugtatnám, hogy Erzsi for President is lebonyolított már <b><a href="https://www.goood.hu/" target="_blank">ezen a portálon</a> </b>több gyűjtést is, teljesen megbízható. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A másik, ami lefoglal (írogatok ennek kapcsán is ismert embereknek, csoportoknak, politikusoknak, hogy legalább osszák meg, de nem nagyon járok sikerrel) az a pénteki tüntetés, megmozdulás, vagy nevezzük akárhogy. Kérlek, ha tehetitek, gyertek el, legyünk minél többen! A megosztások és a <a href="https://terjed.ahang.hu/campaigns/apolasidij" target="_blank"><b>petíció aláírása</b></a> is sokat jelent! </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Esemény és az alábbi idézet forrása: <a href="https://www.facebook.com/events/2079314512389009/"><b>https://www.facebook.com/events/2079314512389009/</b></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
"Magyarországon több mint 45 ezer ember ápolja otthon gyermekét, idős hozzátartozóját, 24 órában az év 365 napján, szabadság, szünet nélkül. Ezért a munkáért a legmagasabb összeg, amit kapnak 52.810 Ft. Ez az összeg még Romániában is 130 ezer forint és munkaviszonyként ismeri el az állam!<br />
<br />
A családi pótlékkal együtt is maximum 75.810 forintból kell két embernek megélnie, ami egyszerűen lehetetlen Magyarországon. Ez tarthatatlan helyzet!<br />
<br />
1. a téren látható lesz több ezer érintett ember személyes története, melyet elküldtek számunkra<br />
2. Szeretnénk, ha sokan lennénk, ezzel is megmutatva, hogy ez egy KÖZÖS ÜGY és ezzel felhívnánk a problémára a figyelmet.<br />
<br />
Azonnali intézkedések szükségesek!<br />
50 000 Ft-tal emeljék az ápolási díjat és 2019. január 1-től minősítse át a kormány legalább minimálbéres munkaviszonnyá vagy foglalkoztatási jogviszonnyá."<br />
<br />jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-69620525550042873082018-06-06T15:21:00.001+02:002018-06-06T18:42:35.909+02:00Ápolási felülvizsgálat2 hete+1 napja voltak nálunk a kötelező felülvizsgálaton. Kedvesek voltak meg minden, de sokszor a kérdéseket olyan furán tették fel (pl. veszélyhelyzet esetén mit csinál, milyen segédeszközt használ?). És az egyik hölgy reakciói is érdekesek voltak ("Ó, hát az én 20 éves fiam is hasonló, hú az egyik ismerősöm gyereke is auti, akin egy orosz professzor segített, teljesen megváltozott a srác, nemsokára egy zártkörű előadásra fog jönni az illető csodatevő, de lesz majd nyílt előadás is és akkor majd felhívom önt, hátha maguknak is segítene) a válaszaimra. Zavarban voltam már az alap szitutól is, mert jócskán szorongós vagyok és mióta nem melózok, szinte teljesen el vagyok szeparálva a külvilágtól. Velem szemben 2 idegen nő és mindenféle kérdést tettek fel. Jogosnak tartom a felülvizsgálatokat, de basszus. Egy ilyen rendszerben, egy ilyen országban ez nagyon megalázó és ijesztő tud lenni. Igazságtalanul kevésnek tartom az összegeket és a 3 kategóriát is. Minimum 5 kellene szerintem...<br />
Több, mint két hete gyomoridegem van, megy a hasam, szorongok. És még ma sem jött levél, úgy várom a postást, mint a messiást... Ja, és voltam olyan idióta, hogy nem olvastam el a jegyzetet, amit írt az egyik nő, hanem csak aláírtam. Hogy lehetek ilyen ostoba? Meg ahhoz is csak gratulálni tudok magamnak, hogy mikor pl. kérdezték, hogy tud -e egyedül öltözni, akkor én hosszasan kifejtettem, hogy folyamatosan ott kell lenni mellette, mondani, hogy csinálja, meg ilyenek. Közben meg azt kellett volna, hogy nem tud, oszt kész. Mert összességében nem tud... Hamarabb is jöttek volna, nem volt ellenvetésem (pénteki nap lett volna), de mondtam, hogy oviban van a gyerök. Közölte a hölgy, hogy nem gond. Végül azért nem aznap jöttek, mert hogy a céges autót más használta, gyalog meg messze vagyunk. Szóval ez is olyan fura, hogy akár az ápolt ottléte nélkül, pusztán az ápoló kikérdezés alapján döntenek. Ennyi erővel simán mondhattam volna mindenre, hogy nem tudja önállóan... Jó, nem egyszerű téma ez, hisz hogy ellenőrzik mondjuk azt, hogy tud -e egyedül tisztálkodni vagy mosdót használni? De úgy érzem, hogy valami jobb, pontosabb, összetettebb módszertan kellene.<br />
A nallányt megnézték, hüledeztek, hogy milyen szép, kérdezősködtek a csepphintáról, hogy ez fejlesztés gyanánt van -e és hasonlók. A Cuki megölelte az egyikőjüket, ami aranyos dolog, de azért nem egy általános dolog. Ez később szóba is került, de a hölgy (a csodamódszeres) közölte, hogy ő ilyen gyerekmágnes, rengeteg csemete viselkedik így vele, ő ilyen hatással van rájuk. Itt inkább befogtam a szám, többedjére is elszámoltam 10-ig és próbáltam mosolyt erőltetni az ábrázatomra.<br />
<br />
Ha lecsökkentik alapösszegűre és ezáltal havi 14 000 Ft-tal kevesebbet kapunk, akkor fogalmam sincs, hogy mihez kezdünk (főleg iskolakezdés előtt). Természetesen ha ez lesz, akkor fellebbezünk, de ugye az sem garancia semmire.<br />
Nem vagyok szakértő, de az a véleményem, hogy nekünk jogosan járna még 2 évig, azután pedig remélem, hogy jelezhetem, hogy már nincs az emelt összegre szükségünk, mert önállóság terén elérte azt a szintet.<br />
Szorítsatok kérlek, hogy mielőbb megérkezzen a határozat és megnyugtató dolgokat olvassak benne! Köszönöm! :)
<br />jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-23320897463219143772018-05-14T23:08:00.000+02:002018-05-14T23:08:04.509+02:00DudúMájus 6-án kirándulni mentünk. Csak a célhoz nem értünk el, mert elakadtunk a homokban. Nagyon nagy szerencsénk volt, ugyanis a közelben lévő városban (Izsák) van speciális mentő. Annyira rendesek voltak, hogy vasárnap du. is se szó se beszéd, jöttek és kivontattak bennünket az erdőből. INGYEN! Ebben az anyagias, rohanó, közönyös világban ez jócskán fura. És annyira figyelmesek voltak, hogy hideg vizet is hoztak. Nagyon jó érzés volt mindezeket átélni. Szopás volt elakadni, rossz volt kiszolgáltatottnak érezni magunkat (engem pánikroham is kerülgetett, de a nagylány miatt muszáj voltam belül, titokban átélni, mert nem szerettem volna, hogy ő is féljen), de összességében eszméletlenül pozitív élménnyel lettünk gazdagabbak. Egy nyitott tetejű terepjáróval húztak ki bennünket a homok fogságából, és az ezen járművön való utazás nagyon tetszett a Cukkernak. Jókat kacagott, ahogy lobogott a haja. :) Örök hála a mentésért a <a href="https://www.facebook.com/dortegyesulet/" target="_blank">Dél-alföldi katasztrófavédelmi Off-Road és Túra, Egyesület</a> -nek.<br />
Egy kissé elkeseredett a nallány, hogy nem autóval megyünk haza és kimarad a szent körforgalom (van egy, amin mindig át kell mennünk...), de megértette, hogy a kocsi amellett, hogy elakadt, meg is betegedett és ezek a rendes bácsik elviszik a szerelőhöz, aki olyan, mint a doktornénik/bácsik, mi meg busszal fogunk hazajutni. Naná, hogy nem volt az Embörnél az 50%-os közalkalmazotti kedvezményre jogosító papíros, nálam meg a 90%-os mák-os... Így teljes árral kellett utaznunk, ráadásul kb. 3 perccel késtük le a közvetlen járatot, így csak hosszabb távú, átszállásos megoldás volt aznapra. Tényleg igaz, hogy a szegény embert az ág is húzza.<br />
<br />
1 éve vettük hitelre 200 ezerért a 22 éves autót. És én nagyon megkedveltem. Szó szerint kinyílt a világ, hisz olyan helyekre tudunk ellátogatni, ahová tömegközlekedéssel nehezen vagy egyáltalán nem lehetne eljutni, és ez szuper. Szabadabbnak érzem magam, mint előtte. Biztos nem tett jót neki a homokos út, de amúgy is volt arra utaló jel, hogy van valami gond a váltóval vagy a kuplung akármivel (5ösből volt, hogy kiugrabugrált)<br />
<br />
Ma a szerelő megnyugtató hibaforrást jelölt meg: úgy tűnik, hogy ezt fussa a büdzsénk. Nagyon nem értek hozzá, de hála nem valami veszettül drága dolog ment tönkre. :)<br />
<br />jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-92226299468838474342018-04-29T21:19:00.000+02:002018-04-29T21:19:14.390+02:00Írni akartam......de nem megy. Igaz nincs sok izgi, de azért jó lenne megörökíteni, hogy hol tartunk (ez nem ilyen büfizünk, pukizunk dolog, hanem tényleg többünkről van szó). Igyekszem összekaparni magam, de nem megy ez sem. Röviden: Embör idegsokkos az utóbbi pár napban, a nagylány eszméletlenül és egyre inkább szemtelen, visszapöntyög, szófogadatlan, én meg jócskán depressziós kezdek lenni. Fickóban kullancs volt, így fosok a babéziózistól (Bravecto-t kap, szóval elméletileg kicsi az esélye, de pár % azért van, 1 hét lappangási idő kb.). Apám tüdején találtak egy foltot, 9-én megy CT-re (testvére tüdőrákban halt meg). Szorongok az iskolától, mert az egyik óvónő elmondása szerint ha nem lesz mellette gyógypedasszisztens, akkor nem fog menni neki az iskola. Ha ebbe az intézménybe nem tud beilleszkedni, akkor marad a kisegítő (ami ugyanezen óvónő szerint túl gyenge a nagylánynak). Másik lehetőség, hogy napi 40 km utazással átjárunk a megyeszékhelyre, ahol született, de arról az iskoláról is sok rosszat hallottam, olvastam. Kivan rendesen a nemlétező f*szom! :(jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-9144008796718682322018-03-06T18:44:00.000+01:002018-03-06T18:44:55.036+01:00<div style="text-align: center;">
<iframe allowtransparency="true" frameborder="0" height="724" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3D1842744972416346%26id%3D532115830145940&width=500" style="border: none; overflow: hidden;" width="500"></iframe></div>
jakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.com0