lassandebiztosan

2018. szeptember 23., vasárnap

Iskola 2., 3. hét

2.: Továbbra is vidáman ment iskolába, szeret oda járni.
Felhívtam, hogy kellene pszichológus, mondták, hogy egy papírt ki kellene tölteni és azzal elindítani a folyamatot. Így is tettünk, ki is töltöttem, de a 2. héten alig rágta a körmét, bőrt sem tépett, nagyon nyugis volt. Így elbizonytalanodtam, hogy kell -e külső segítség. Úgy voltam vele, hogy egyelőre halasszuk. 
Szerdán összeakasztottuk a bajszunkat, ugyanis meggyűlt a baja a 'malom' szóval, ami számára mindenáron 'maloN' lett szótagolva. Simán kimondva ment... Soha nem tévesztette ezt a betűt (nem is jellemző rá ilyesmi, kiejtésével is minden rendben, ezért sem értettem és nem értem a mai napig, hogy vajon mi okozhatta). Rengeteg időbe telt, míg nagy nehézségek árán sikerült rávenni, hogy megfelelően mondja. Ettől eltekintve minden rendben ment.
Hétvégén elkezdett tüsszentgetni, gyanús volt a nagylány. Vasárnap elmentünk Mártélyra, túráztunk, majd játszóterezett, nem tűnt betegnek. Viszont este karikásodott a szeme, de reménykedtem, hogy csak fáradt.

3.: Reggel nagyon nehezen döntöttem el, hogy vigyem, ne vigyem, mi legyen. Nagyon határesetes volt a helyzet. Nem volt még hőemelkedése sem, viszont nem nézett ki jól, a torokfájásra egyszer azt mondta, hogy nagyon, egyszer azt, hogy semennyire, hát igazodjon el így az ember. Végül úgy döntöttem, hogy akkor marad itthon, de ma volt a határidő, hogy vigyük a borítékokat a kivágott szótagokkal, így rábeszéltem, hogy vigyük be a tanító néninek, meg rá akartam kérdezni, hogy ilyen esetben a portán hánytól lehet átvenni a leckét és a házit, meg hasonlók. Egy másik anyuka is épp tárgyalt az osztályfőnökkel, ugyanerről. Mindkét esetben azt javasolta, hogy menjenek a gyerkőcök, mert most kezdik az összeolvasást, amiről ha lemaradnak, nem lesz jó, pláne az elején nehéz lesz bepótolniuk. Táskát persze voltam olyan hülye, hogy nem vittem, pedig be volt pakolva, de szerencsére nagyon közel lakunk az iskolához, így hazaszaladtam érte, nagylány meg ottmaradt. Láttam, hogy nem tetszett neki, mivel nem ez volt megbeszélve, de beleegyezett, és csak picit könnyezett a szeme az életemnek. Sajnáltam szegénykémet, de én is úgy láttam jobbnak, ha megy.
Hála tényleg csak valami enyhe lefolyású betegség söpört végig az osztályon, a tanárnő is elkapta. Napról napra jobban volt, nyűgös sem volt, jókedvvel ment a suliba.
Viszont ezen a héten délután is összevesztünk. A kiba' 1-es íráson. De ezt az előzőt megelőző bejegyzésben már írtam. Nagyon elkeseredtem, viszont péntek reggel egy fiatal nő szórólapot osztogatott az iskola/óvoda közt. Elvettem (mindig el szoktam), gyorsan rápillantottam és mikor olvastam, hogy TSMT, mondtam a hölgynek, hogy jártunk rá a korai fejlesztéskor. 
A Cuki egyik nap mondta, hogy volt külön a többiektől egy nénivel és tornáztak meg beszélgettek, ebből gondolom, hogy az fejlesztés volt. Annyira édes és annyira büszke vagyok rá, mert mondta, hogy kérdezte a néni, hogy ki a családja és Ő felsorolta, hogy apu, anyu, Móki, Fickó és Morzsi. <3 Semmit nem tudok amúgy ezen kívül a fejlesztésekről, ami azért is lenne fontos, mert ha kap TSMT-t, akkor nyilván nem viszem el külön, maszekba. Nem azért, mert nem akarok fizetni érte, hanem azért, mert szerintem sok és fölös lenne a kettő, de ebben mondjuk nem vagyok biztos. Majd kiderítem. Péntek délután megkérdeztem a tanárnőt, hogy kap -e a nagylány TSMT-t, mire a válasza az volt, hogy az meg mi... (bocsánat, de számomra fura, hogy nem tudta, remélem az autizmusról azért van több tudása, amellett, hogy volt már auti "gyereke") Mondtam neki, hogy Tervezett Szenzomotoros Tréning, mire azt felelte, hogy kap mozgásterápiát, heti 5-ször kap fejlesztést, aminek azért örültem. Mondtam neki, hogy hát a mozgásterápiából is sokféle van. Eddig jutottunk, valahogy majd kiderítem, hogy konkrétan miket kap. Ha TSMT-t is, akkor ott van a gyermek jóga, amit szintén a szórólapos hölgy tart. Szerintem az sem lenne rossz.



Iskola 1. hét

Iskolakezdés előtti nap volt az évnyitó. Ügyesen végigülte, csendben is volt, nagyon meg volt szeppenve a drágám. Volt egy kisfiú, aki lila felsőben jött el az ünnepségre, szerintem azért, mert nincs pénzük ünneplőre. :( Volt sok beszéd, oklevelek átadása, majd jöhettünk haza. Nem bántam volna, ha némi infót kapunk, annyit tudtam csak, hogy másnap fél és 3/4-ed 8 között kell érkezni és még felkísérhetjük őket, meg hogy hétfőn lesz a szülői.

Másnap reggel kissé álmosan, de annál nagyobb izgalommal készülődtünk. Olyan fura, hogy már iskolás.
A teremben egy kis időt még maradhattak a szülők, természetesen sorra készültek a fotók, szelfik, majd jönnünk kellett haza. Nehéz volt otthagyni, de ez van.
1-re mentem érte. Egy ismerős anyukával összefutottam és felmentünk a terem elé, mert azt hittük, hogy ott kell őket várni. Takarítónők kérdezték, hogy kit keresünk, mondtuk, ők pedig felvilágosítottak, hogy nemrég mentek le ebédelni és eléggé szúrós szemmel néztek ránk.
Hazajöttünk, azt mondta a nagylány, hogy tetszik neki, házi természetesen még nem volt.

Délután szülői. Én nem tudtam, hogy most kell leadni a tanszereket, de szerencsére ott volt Ember is és így hazaszaladtam. Könyveket most osztották ki (fura, az én időmben augusztus végén volt mindig). Tanárnők szimpatikusnak tűnnek. Az egyik leszidott, mert feljöttünk. Nem személy szerint, annyit mondott, hogy megdorgálták amiatt, hogy 2 szülő nem az iskola előtt várta a csemetéjét. Szerintem a takarítók köptek be bennünket, nem hiszem, hogy saját maga alatt vágták volna a fát árulkodással. Mondtam, hogy elnézést kérek, nem tudtuk, hogy ez tilos, azt hittük, hogy reggelhez hasonlóan feljöhetünk. Azt mondta nem kell elnézést kérnem, ez van.
Annyi infó zúdult ránk a 2 óra alatt, hogy én komolyan úgy éreztem magam, mint egy agymosott zombi.
Fél8 után értünk haza, ezután gyorsan becsomagoltuk a könyveit, vagyis inkább az apja, én a címkéket írtam.

Kedden sokunkat kisebb  hidegzuhanyként ért, hogy már nem mehetünk fel velük. Sorakozónál az egyik kisfiú, konkrétan a lila felsős, megkérdezte, hogy lesz -e a párja és ő mondta, hogy igen. Nagyon rendes volt a legény, még az uzsonnás dobozát is vitte a leányzónak. Nem borult ki, hogy már nem mehetek fel; szerencsére, ha nem nekünk kell szótfogadnia, akkor maximálisan szabálykövető. :D
Mentem érte 1-re, most is azt mondta, hogy tetszett neki, nem olyan mesélős típus, de ahhoz képest sok mindent megosztott.
Az osztályfőnök mondta, hogy van egy fiú, aki a szárnyai alá vette, sokat segít neki és hogy kissé problémás a srác, szokott verekedni, de ha bármi lesz, szól. A srác a lila felsős. Ismétli az elsőt. Mondta a tanárnő, hogy ez nem csak a lányomnak, hanem a kisfiúnak is hasznot hoz, mert otthon nem nagy valószínűséggel kapja meg a kellő törődést, figyelmet.

Ezen a rajzon totál meghatódtam, a segítő kisfiú készítette

Itthon nyitom ki a táskát, nincs benne semmi. Nem tudtam, hogy van -e házi, így felhívtam a tanárnőt. Mondta, hogy még ma sincs, így nem kell bemennem a könyvekért.

A hét többi napján továbbra is vidáman ment, lelkes volt még a háziknál is. A segítője mellé ültették. Viszont látszódott, hogy legbelül szorong, véresre tépte a körme melletti bőrt több helyen, a körmét pedig tövig rágta. Pénteken beszéltem a tanárnővel, mert úgy éreztem, hogy érdemes lenne pszichológus segítségét kérni, kiindulva az oviból, hisz ott is rettenetese szorongott, hasonló tünetei voltak. Tanárnő is egyetértett.

2018. szeptember 20., csütörtök

Iskolakezdés

Ami a legfontosabb és ad reményt, hogy a lentebb írottak ellenére is jókedvűen megy suliba, elmondása alapján szeret oda járni.
Heti bontásban majdnem kész a beszámoló az iskoláról. Szerettem volna, ha kissé napra készebben sikerül, de nem jött össze, de pótolni fogom. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a kezdés, na de hogy ennyire nem... A tanító nénik szuperek, fejlesztéeket is kap, de röviden a majd 3 hét: 1.:pokol, 2.:reményteljes, 3.kétségbeesős.
Olvasással, magatartással nem lesz gond, de az önállóssággal, az írással, szorongással úgy érzem, hogy igen. Természetesen adok időt, de úgy vélem, hogy a speciális iskolában -amennyiben nem kap gyógyped.asszisztenst- jobb helye lenne. Ma pl. úgy jött haza, hogy háziként pótolnia kellett az 1-eseket, mert nem csinálta órán. Pedig tudja, hisz itthon már vagy 1 éve megy neki. Ok, nem csíkos könyvbe, de ment. Délután már csomó mindent bevetettünk az apjával, de olyan, mintha leblokkolna, szorong, bezár. Pszichológus felkeresésén is gondolkodunk.
Annyira fáj, hogy nem tudom biztosítani számára azt, amit megérdemelne, ami az ellátórendszer feladata lenne. Jelenleg ápolásin vagyok, így napköziben nem maradhat, amit nem bánok,mert nem bírná ennyi időn keresztül azt, hogy nem szabad elmennie autiba (madzagozás). De az sem ideális, hogy egy mindenféle végzettség nélküli, úgymond mezei szülőnek kell segítség nélkül tanítania délutánonként az autista lányát.