lassandebiztosan

2012. június 30., szombat

Ezek történtek mostanság

Mostanában elég kevés időm volt ideülni, rég volt már ilyen. Vagy mentünk valahova, vagy jöttek, tök jó volt, hogy történt körülöttünk valami. :)

Nemrég megállítottak volt munkatársaim, és olyan jól esett, hogy kérdezték, hogy ugye nem akarok végig itthon maradni, és visszamegyek, mert aki helyettem van, nem vált be. :) Ez annyira jól esett. Én amúgy a munkámról azt mondanám, hogy lehet, hogy lassabb voltam, mint az átlag, de elég kevés hibával dolgoztam, és tudok csapatban dolgozni, és nyelni. Na ennyit az öndicséretből, mert ugye az büdös, de akkor is kellemes volt ilyet hallani. Amúgy, ha nem lesz nagyon égető, akkor nem szándékozom visszamenni előbb, ugyanis kb. 20 rongyot keresnék, de 5:20-ra kellene menni, és hova rakom a csajszit. Nagyon hülye időpontban van. Persze, ha ezen fog múlni, hogy hónap végén lesz -e kenyér az asztalon, akkor természetesen visszamegyek, de így, hogy az első év nem csak az önfeledt babázásról szólt, így gondoltam, most már, hogy kezd jó lenni a dolog, kihasználom, hogy itthon lehetek vele.

Voltunk a strandon is, tetszett neki. Meleg is volt, jól éreztük magunkat, minimum 2 éve nem voltam pancsolni. Egy vén f*sz úszómester beszólt, hogy nem lehet bemenni a gyerekmedencébe felnőttnek. Mondom ez meg milyen már?! Roppant családbarát. Férj kérdezte az öregurat, hogy akkor hogy szedjük ki a vízből a járni nem tudó kölkünket, mire azt a választ kaptuk, hogy ők űbercukik, mert megengedik, hogy bemenjenek a szülők lábbal, ennyi engedményt adtak a szabályzatból. Még jó, hogy nem kell megvárni, hogy kifújja a szél, vagy hogy leengedjék a vizet... Amúgy szerintem egy gombás, gelvás láb is lehet olyan fertőző, mint más testrészek. Jó, rendben, szóljon (a táblán úgy van, hogy a medencébe nem mehet szülő, a pancsolóra nem tértek ki, szóval nem teljesen egyértelmű), de a stílusa nagyon felqrt, nem szeretem, mikor úgy beszélnek velünk, mint valami suttyókkal. Amúgy nagyon paprikás volt az öreg, állandóan fújkálta a sípját másokra is. És a víz meg hideg a pancsolóban. Legalább a legkisebbeknek való medence lenne normális hőfokú, ami ugye babáknak van. A jegy meg drága. Eszembe jutott, mikor még kicsi voltam, a gyerekmedencében rendszeresen úszkáltak kakik, és lám, itt vagyok, megmaradtam, túléltem. Persze gusztustalan volt, majd behánytam, de kicsit azért elvannak manapság túlozva a dolgok...

Nemrég panaszkodtam egy hozzászólásban, hogy a Cuki milyen antimatrica, és hogy már az is eszembe jutott, hogy mi van, ha az érzelmekért felelős agyterülete is sérült, és azért ilyen. Erre ma meg olyan édes volt, mert amikor itt voltak az unokatesói, csomószor odajött hozzám, és odadugta a fejét. :) Tündér volt! Persze, ha nincsenek nálunk sokan, és nem kell egy kis biztonságérzet, akkor tojik a fejemre a kis piszok. Meg ma jó pár percig a vállamra hajtotta a fejét. Ilyet sem szokott.

A strandról hazajövet életében másodszor megtartotta a cumisüveget. Egy kicsit azért titkon megdöntöttem úgy, hogy ne lássa. Olyan jó volt látni, hogy egyedül iszik, én nem tudom, mi a baja vele, és miért nem érdekli ez. Kanalazni továbbra is szeret, de az evése kicsit rosszabb lett. Általában 3 falat után fordítja el a fejét. Ilyenkor próbálom tukmálni, hogy akkor egyél te, mert úgy ugye fincsibb, vagy énekelek, vagy játékokat pakolok elé. Zsivány ám!
Ma délután meglepett: 3 órát aludt. Ilyen még sosem volt, általában másfeleket, vagy egyet alszik. Furcsa volt, vártam már, hogy kukorékoljon. :)

Nem tudom szó nélkül hagyni, amit tegnap volt szerencsém hallani és látni a tv-ben. Háttérzajként ment, de felfigyeltünk Toncsi csöcseire. Vagyis arra, hogy az 5 éves lánya cicizik, játszik a melleivel, mert egyszer látta egy ismerősüknél, és azóta akarja. Normális dolog ez??? Szerintem nem annyira, csak címlapra akart kerülni. De ilyennel??? Nem gondol abba bele, hogy ezzel a gyerekének árt, mert esetleg az oviban emiatt csúfolhatják? Még jó, hogy nagyon ritkán nézek tv-t, és nem folyósítják el az agyam az ilyen információk.
Ha meg már szoptatás, le kell írnom röviden a véleményem. Utálom, azt a meggyőződést, hogy minden anya tud szoptatni, csak akarni kell, és akinek nem sikerül, az egy mocsok. Ha ennyire egyformák lennénk, akkor pl. mindenkinek 28 napos lenne a ciklusa, percre pontosan 40 hétre szülne, és oxitocin nélkül. A tejtermeléshez is kellenek bizonyos hormonok, megfelelő lelkiállapot, mirigyállomány, stb.  És ott van a bimbi is: akinek lapos, vagy befelé forduló, már nehezebb helyzetben van, mint akinek nem ilyen. Miért kell ennyire általánosítani? Persze legtöbbször azok pocskondériázzák a tápos babák anyukáit, akiknek gördülékenyen ment a szoptatás, és max egy kicsit kellet küzdeniük érte.
Ezzel most nem mentegetőzni akarok. Követtem el hibákat, és csomó dolgot máshogy csinálnék, de én úgy érzem, a tőlem telhetőt megtettem. Sajnálom, hogy nem tudtam a legjobb táplálékot adni neki, és nem volt meg az a szoros kontaktus köztünk; de így több, mint 1 év távlatából már nem látom olyan tragikusnak.

2012. június 26., kedd

Köszönjük Őrangyal!

Ma kétszer is kellet dolgoznia a Cuki Őrangyalának. Kezdődött azzal, hogy volt a szobájában egy 3 lapból álló polc, aminek az alsó részére rálépve, azt magára borította... Az volta szerencse, hogy nagyon közel ültem hozzá, és a reflexeim sem hagytak cserben, így sikerült elkapnom. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nem, mert nehéz... :( Szegény jócskán sírt, de azért elég könnyen megnyugodott, főleg, hogy hoztam a hűsítő zselét, amit meg akart enni. Puklija sem lett, de egy kis nyoma azért van. A polcot azonnal eltüntettem.

Délután séta közben történ a másik eset, ami még ennél is durvább. Közökön mentünk a járdán, Ember előttünk pár méterre. Kanyarodott ránk egy köcsög, robogós suhanc. Olyan kis ívben vette be ez a barom, hogy férj és a babakocsi közt épp, hogy elfért. Ráhajtott a járdára. Egy hajszál választotta el, hogy nem sodorta el a babakocsit. Embör nem szép szavakkal illette; majd, miután nekem is leesett, hogy mi történt, hasonlóan érdeklődtem a fiatalembertől, hogy ugyan normális -é? Erre meg még ő mutogatott, és olybá tűnt, hogy még neki állt feljebb. Leszállni persze nem mert. Idióta, felelőtlen kretén!  Remélem azért levonja a következtetést, és visszább vesz.

Azért történt ma jó dolog is: itt volt barátnőm, és a kisfia, aki 5 hónappal fiatalabb Tündüsnél. Annyira édesek voltak, mondtam Cukkernak, hogy simogasd meg, és ő elkezdte cirókázni a fejét. :) Aztán még puszilkodás is volt, persze a legény adta, Tündike kapta. Nem győztünk olvadozni.

2012. június 25., hétfő

Úgy volt, hogy...

... ma kimegyünk a strandra, de az időjárás közbeszólt. Aztán beértük volna egy sétával, de szakadó esőben kihagytuk. A Jóembör szabin van 1 hétig, majdcsak lesz ez alatt kánikula, vagy legalábbis esőmentes meleg, ha meg nem, akkor megyünk uszodába és kész. :) Úgy várom már, kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni a nagy víz. :)
A drágalátos fürdőruhámat még be sem vetettem élesben, de már varrni kellett. A csipke résznél megadta magát, pedig csak kétszer, ha napoztam benne...

A sétakimaradásnak azért nem örültem, mert van egy olyan furcsa szokása, hogy a babakocsiban iszik, itthon úgy kell nyösztetni. Miért finomabb ott??? Nem értem ezt a jányt. :) Ja, és még mindig nem iszik egyedül cumisüvegből, hiába a fogantyú, az itatófej, hidegen hagyja. Próbálom rávezetni,  hogy milyen csodás is egyedül vedelni, de nem hatódik meg. Ha meg véletlenül rá merészelem tenni a kezét a fogóra, egyenesen felháborodik...És kiakad, mint pelenkázáskor. Nem tudom, miért gyűlölte meg ennyire, de kell vele küzdeni rendesen. Persze legtöbbször csak engem örvendeztet meg ezzel, az apjának állja...

 Amúgy egy tündér, és végre már nem kell porszívózni sem őkelmét, múlóban a takony, azt hittem sosem lesz vége, 2 hétig tartott.

Imádja a zenét. Voltunk boltban, és tök türelmes volt, és csak rázta a sejhaját a bevásárlókocsiban. :) Mondjuk szinte egész nap szól a muzsika itthon is (és ha kazetta lenne, már rongyos lenne...), lehet ezért is táncol még a harangra, vagy egy kopácsolásra is. :D Most van egy kedvenc dalom, Gryllus Vilmostól a Katicabogár:

"Domború hátam, pöttyös a szárnyam,
baktat a fűben hat pici lábam.
Mászom a dombra szárnyamat bontva,
ringat a szellő, ez csak a dolga.

Szállok az égen, nap süt a réten,
hét kicsi pöttyöm csillan a fényben,
ámde megállok, rád ha találok,
nyújtsd fel az ujjad: arra leszállok."

Tetszik a szöveg, meg a dallam is, bár az album többi száma elég érdekes. (Az egyikben valami 10 feleségről énekel, meg hogy a tigrisnek az eledele a többi állat. Ok, hogy így van, de olyan fura. Na mindegy.)
Kedvencei, amikre a legjobban felcsillan a szeme, és széles mosollyal reagál az az: A part alatt és a Ha én cica volnék, meg az Icipici házikó. Szereti még a Babazenéket is, de azok nekem nem tetszenek annyira, azért már kezdem megszokni őket. Néha egy kis Depeche Mode, és Kiscsillag is szól ám, csak hogy tudja, mi még a jó. :)

Továbbra is sokat játszik építőmunkást, annyira falat, ahogy koncentrál. És azok a hurkák?! <3

2012. június 22., péntek

Vészhelyzet

Ma fürdés közben történt egy nagyon ijesztő dolog: a lány fejre állt. :( Szegénykémet úgy megsajnáltam. :( Mostanában az a mániája, hogy ülve forog a kádban, meg ha már unja, próbál felállni, de persze a perembe kapaszkodva. Most is ez történt, csak megbillent, és puff. Durva, hogy ott guggoltam mellette, és mégsem voltam eléggé résen, és nem tudtam megakadályozni. Mivel nincs kádunk, csak zuhanytálca, így abba van beletéve a kiskádja, és mintha beszorult volna a feje a tálca és a kád közé. Gyorsan történtek az események, így nem is nagyon tudom felidézni, hogy milyen helyzetben volt, de az biztos, hogy nagyon érdekesen nézett ki. És nem tudom, miért, de nem sikerült a hónaljánál fogva felemelnem, hanem csak a nyakánál. Rossz volt érezni a kis gigáját. :( Nagyon féltem, nem -e eltörtem ott valami csontot vagy porcot, és attól is, hogy lett valami a fogával, orrával az esés következtében. :S Ez volt az első komolyabb vészhelyzet. Azért is félelmetesek még ezek, mert ez a lány nemrég még csak kúszott, így bele kell rázódnom abba, hogy mánpedig ezentúl az ilyen dolgok elő fognak fordulni.
Sokkal nagyobb volt az ijedtség, mint maga a baj, legalábbis abból ítélve, ameddig sírt. Az orrszívás után többet és hosszabban zokog, szóval ebből gondolom, hogy nincs vész. Nagyon remélem!!!

 Vidámabb téma: nyertünk a Skandin, nemhiába találtam múltkor négylevelű lóherét, 4 találatunk lett, 1195 Ft-ot zsebelhettünk be. :) Nem régóta lottózunk, és ezzel a nyereménnyel kábé nullán vagyunk. Amúgy nekem nem kellenének milliárdok, én bőven megelégednék pár misivel is. :) Hátha egyszer bejön! Azért is játszunk ezzel, mert itt a legnagyobb az esély a nyerésre. Vennénk egy lakást, mert azért olyan rossz, hogy nincs. :( Szeretek itt élni, de biztos jó érzés lehet, ha van sajátja az embernek. Álmodozni is jó róla, és egyszer remélem valósággá válik. :)


2012. június 21., csütörtök

Szemtakaró, kaja, alvás

Felhagytam a szemtapasztással. Már a reggelt elbaszta, és állandó harc volt belőle, és napról napra nagyobb ellenállást tanúsított a leányzó, így ennyi volt. A Cuki csak rejtett kancsal, ami azt jelenti, hogy nem mindig áll szerte a szeme, hanem csak ha mondjuk álmos, elgondolkozik, stb. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ne ragaszkodjak foggal-körömmel a ragasztáshoz. Nála ez csak megelőzésként szolgál, és lehet, ha évekig takarom is, marad ez a kis szépséghiba (a doktornő mondta). Így nem vállalom az ezzel járó idegbajt, és inkább kiagyaltunk egy köztes megoldást.

A prototípust dekor gumiból gyártottuk, és olyan ügyes férjem van, hogy egyből rájött, hogy hogy is kellene. Amúgy elég sokszor vagyunk így, én kitalálom, ő meg kivitelezi. :) Ezzel a megoldással egy bajom volt: nem örültem, hogy egész nap egy műanyagszagú valami érintkezik a bőrével. :S
Ezért továbbfejlesztettem a találmányt, mégpedig úgy, hogy két szemtapaszt összeragasztottam, és úgy húztam rá a lencsére. Ez úgy tűnik beválik. Nem igazán tud kikukucskálni, és a bőrét sem bántja, és még birkóznunk sem kell. :) Mondjuk sokszor még összeakasztjuk a bajuszt, mert rendszeresen leveszi, és szadizza, rágja; de csomószor nagyon ügyesen hordja huzamosabb ideig piszkálás nélkül.
Volt még egy kesztyűujjas megoldás is, de pocsékul varrok, meg ott jobban ki tud kukucskálni, így maradt ez a változat. Nem a legszebb megoldás, de ez van.
Már észrevehetően kevesebbet bandzsít. Viszont amitől nem vagyok túl boldog, hogy ez a félszemesdi hátráltatja a járás tanulásban, mert ugye nincs térlátása, és szegénykémen látszódik, hogy bizonytalan... Ezek ellenére is sokat fejlődött, van, hogy alig tartom, mikor lépeget, és egymástól egyre messzebb lévő tárgyakhoz is átsétál kapaszkodva. Azért nagyon kíváncsi vagyok, mikor teszi meg az első önálló lépéseit, de tudom, hogy sínen vagyunk, és már nem kell sok hozzá. 

Ma annyira ügyes volt: a teljes tízóraiját egyedül kanalazta be. Csak lestem. Az ebédet is így ette, viszont az uzsonna átment trancsírozásba. :D Még van mit finomítania, de nagyon falat, ahogy eszik. Igazi nagylány. :)

Az alvása volt már jobb... Napközben nem akar. Napok óta nem alszik 1 óránál többet. Valószínűleg a meleg és a nátha miatt van így. Még mindig tele az orra szegénynek, lassan 2 hete benne van.

A prototípus

Ez pedig a továbbfejlesztett változat :)

2012. június 17., vasárnap

Minden csúcsszupi és rózsaszín...

... lett, de mindezt megelőzte egy bucira bőgött szempár, és kiakadás, amit végül egy nagy adag csoki, és egy napfürdő oldott meg. Persze az sem elhanyagolható, hogy zokogva elsírtam bánatom a férjemnek. (Nem sajnálom ezért, hisz ő is hozzájárult a megőrülésemhez, de azért rendes volt, hogy meghallgatott.) Rég voltam már ilyen "remek" hangulatban. Kiakaszt ez a rohadt tapasz!!! Azt hinné az ember, hogy ezek a modern darabok jók, de sajnos nem, olyan csúnya foltot hagy levétel után, és úgy utálja a rárakást-levételt, hogy nem igaz. És én is. Már görcsben van a gyomrom reggelente, meg este levételkor is. Vááááá. Embör próbálta álmában, de nem sikerült, de azért még bízom benne, hogy majd lesz olyan, hogy felkerül hajnalban, mert már elegem van abból, hogy mikor csak meg akarom simogatni az arcát, löki el a kezem, vagy menekül, mert azt hiszi piszkálni fogom. :(
Szóval, reggel már a pattanás határán voltak az idegeim, pár könnyet is hullattam és ordibáltam is. Olvastam egy helyen, hogy valaki dekorgumit rakott a szemüvegre a tapasz helyett, így gyorsan elugrottunk beszerezni egyet, de lövésem sincs, hogy hogyan lehetne, na mindegy. Találkoztunk egy régi ismerőssel, aki kérdezte, hogy mi a helyzet, és mivel kb. fél órája vadultam meg a tapasz miatt, kissé negatív fűszerezéssel válaszoltam. Ezt férj itthon meg is említette, meg már többektől hallottam, hogy negatív vagyok. Basszus, én eddig azt hittem, ha valaki megkérdezi, hogy mi van veletek, akkor arra lehet őszintén felelni, de rá kell jönnöm, hogy nem. Mindenről csak szépítve lehet beszélni, mert különben megkapja az ember a hisztis picsa címet. Tudom, hogy attól, hogy rinyálok, a helyzet nem változik, de az én lelkemnek könnyebb. Biztos unalmas, meg minden, de én is sok olyan dolgot végighallgattam, amire nem voltam annyira kíváncsi, mégis ki tudtam várni a végét. A nehézségeink többsége csipp-csupp, csak már azt unom, hogy mindig van valami. Mikor lehetne egy kicsit megnyugodni, rittig jön valami új nyavalya. Ez gondolom így lesz ezentúl, de ezt is meg kell szokni, nem könnyű a szülővé válás... Amúgy én azt is észrevettem, ha valamihez pozitívan állok hozzá, vagy úgy beszélek róla, az nem tűnik fel senkinek sem, mert be vagyok állítva rinyap*nának. Eldöntöttem, itt őszinte leszek, de az élő beszélgetésekkor eljátszom azt, amit elvárnak: még a sz*rt is bevonom mázzal, és úgy tálalom. Én ezzel nem azt mondom, hogy csak a hallgatóközönségemmel van baj, beismerem, hogy komoly gondok vannak a látásmódommal, hozzáállásommal, problémamegoldó-képességemmel is. Erősen, sokszor már ijesztően pesszimista tudok lenni, de próbálok ezen változtatni, csak nem könnyű... :(

Na szóval, a férjuram adta a végső döfést, a "te olyan sokszor beszélsz negatívan" dumával, és innen már nem volt visszaút, bőgtem egy sort a budin. Lehet, most jön ki az is, hogy 8 hónapon keresztül hordtam hetente tornára, amin ugye sokat sírt, és olyan rossz nézni, ahogy basztatva van állandóan. Persze mindig a cél lebegett a szemem előtt, meg sokat segített, hogy a gyógytornász egy angyal, de azért megterhelő volt lelkileg. Én eddig azt hittem, erős vagyok, de az anyaság rávilágított arra, hogy talán mégsem annyira. Ez van, nem vagyunk egyformák. Csodálom Fefe anyukáját, én biztos nem bírnám azt amit ő, hisz ha már egy kis tapaszharc így kiakaszt, mit tennék az ő helyében. Ezek a dolgok is megerősítenek abban, amit egyre inkább érzünk az Emberrel: nem lesz testvér. Eddig úgy voltam vele, hogy majd 10 év múlva, de most azt érezzük, hogy megállunk egynél. Ez nem azért van, mert szörnyű dolog szülőnek lenni, hisz a nehézségek ellenére is a világ legszebb dolga, de úgy vagyunk vele, hogy mi boldogok leszünk 3-an is.

Amit most írok, azt nem azért teszem, hogy meggyőzzem magam, és titeket, hogy pozitív vagyok, hanem azért, mert nagyon cuki, és szívet melengető szitu volt. :D
Séta közben egy kislány mondta az anyukájának, hogy:
- Nézd anyuuu, a babának is van szemüvege, mint nekem, és még le is van ragasztva a szeme.

Eközben olyan boldogság sugárzott a kiscsajszi arcáról a pöttöm sorstársat látva, hogy öröm volt nézni, és nekem is fülig ért a szám. Pár szót beszélgettünk is az anyukájával.

Ma annyira belemerültünk a sétába, hogy este 9-re értünk haza. :O Mondjuk nem akart délután aludni, így csúszott minden, fél 5-kor kelt a durmolásból, így belefért az esti csavargás. :)
Ja, és még két fontos hír: már vagy 1 hete 12 fogú. Hova ez a roham tempó? Na de úgy vagyok vele, hogy már csak 8 van hátra, szóval örvendés. A másik, meg mivel már rohadtul elegem van a náthából, így kapott a tündér antibiotikumot, hátha hamarabb abbahagyja az orra a szivárgást. Húztam a szám, nem is kapott még eddig sosenem, de mivel már majd 1 hete benne van, és nem enyhül az áradat, így gondoltam csak adok neki. Ez is fura, régen mindenre írták ész nélkül, most azért szerencsére nem ez a divat. Én még havonta ettem antibiotikumot gyerekként, és itt vagyok, de azért kissé túlzásnak érzem. Mindig változik a módi az egészségügyben, elég csak a glutén bevezetésének idejére gondolni...

2012. június 15., péntek

Marha

Az úgy volt, hogy nem főtt meg időre a sárgaborsó főzelék a leányzónak, így gondoltam, az üveges kaját hívom segítségül. Lekaptam egyet, bolognait ragadtam meg, gondoltam jó lesz. Lapátolom a kis szájába, mire már egy jókora adag elfogyott, olvasom az összetevőket, és megakadt a szemem, hogy 5% marhahúst tartalmaz. Na gondoltam hurrá... :/ Most nem mentegetőzöm, de én is megfáztam, nyűgös vagyok, a lány is, így csak rálestem az üvegre, és látva, hogy tejszármazék mentes, már adtam is neki. Végül, mivel már jelentős hányada elfogyott, úgy voltam vele, hogy akkor egye meg az összeset, most már úgyis mindegy.
Egyébként nem is mondták a gasztroenterológián, hogy tejallergiásoknak nem jó marhahúst sem adni. Lehet, másoknak ez egyértelmű, de nekem nem. Tudom, hogy a tehénből gyün a tehéntej, de hát a francnak jut eszébe olyan, hogy a hasonló fehérjeszerkezet miatt gondot okozhat a husi is... Amúgy rám ez nem jellemző, mindenen átbogarászom az összetevőket, és szigorúan tartom a diétát, olyat sem adok, ami nyomokban tartalmazhat, erre most jól megtömtem marhahússal, mikor már szinte tökéletesnek mondható az emésztése. :( Nem voltam büszke magamra, és bűntudatom is volt, de azzal nyugtattam magam, ha nem bújom a netet, nem is tudtam volna róla.
Ma délelőtt szerencsére volt nagydolog, így van remény, hogy nem okoztam nagy bajt. Persze még hetekkel az elfogyasztást követően is jöhetnek tünetek, de én úgy gondolom, van rá esély, hogy megússzuk.

Fene ebbe a takonykórba is, úgy volt, hogy ma eljön egy barátom, de le kellett mondanom. Rengetegen betegek, mondjuk ilyen időjárás mellett nem csoda. A rohadt szemtapasz is felhúzott, ugyanis nem jó helyre tapadt, és maradt egy kis rés az orránál, amin keresztül szépen telelőttem a szemét orrsprével. Így aztán vehettem le... Viszont kitaláltam egy jót: a délutáni alvás alatt csempésztünk a szemére egy újat, és ebből jött az ötlet. Mégpedig az, hogy Apjuk meló előtt, mikor még szunyókál a lány, jó lenne, ha tapasztana, így a Cuki és én is jobban járnánk, nem kellene már korán reggel hadakoznunk egymással. Remélem összejön a terv, nagyon sokat segítene!

2012. június 13., szerda

Nem unatkozunk...

Hétfőn elmentünk a szemüvegért. Nekem úgy tűnt, hogy kicsi, mondtam is a látszerésznél, de a fickó azt mondta, majd ahogy hordja kilazul, meg hajlítgassam én. :S Ez nem nagyon tetszett, olyan lerázósnak tűnt, meg szerintem ez az ő dolga lett volna. És sajnálom, de én egy 19 ezer Ft-os dolgot nem szívesen feszigetek.
Este, miután levettük, még 1 óra múlva is meglátszódott a helye, tök piros volt, szanaszét nyomta a fejét. Teljesen kiakadtam. Nem kezelem valami jól a stresszt, meg kellene tanulnom, mert még biztos sokszor leszek hasonló helyzetben... Alig bírtam aludni is, sík ideg voltam, mert úgy éreztem átb*sztak, direkt kicsit sóztak ránk. Este még a fb-on is puffogtam, már azon agyaltam, mit írok másnap a panaszkönyvbe.
Reggel anyósommal elmentünk. Nem volt valami higgadt a hangom. A koma mondta, hogy jó, akkor állít rajta. Gondoltam magamban vazze, tegnap is csinálhattad volna, és akkor megspórolok egy idegrohamot... Vagy 3-szor állított rajta, mire jónak tűnt. A nőtől kérdeztem, hogy ha egy számmal nagyobbat adott volna, azon nem lehetne szűkíteni, de azt mondta nem, meg azt is, hogy a nagyobb optikailag nem megfelelő neki. Kezdtek azért meggyőzni. És így visszanézve a képeket amiket a próbáknál csináltam, a nagyobb tényleg nem takarta rendesen a szemét, és annak már az orrnyerge is másabb, így valószínűleg nem akartak átverni, és -kissé szokásomhoz híven- sikerült túllihegnem a dolgot. Mert én úgy voltam vele, hogy azért egy látszerészet nem egy cipőbolt, ahol leemelem a lábbelit. Csak nem véletlenül kell nekik optikus szakvégzettség ahhoz, hogy szemüveget árulhassanak, nekik kell tudniuk, hogy mi a jó. Valószínűleg én is túl gyanakvó vagyok, de szerintem a bizalmatlanságomnak elég nagy lökést adott pl.: az izomsorvadásos dolog... Ő is szakember, sőőőt dr. és mégis hülyeségeket beszélt.

Történt két utcai "atrocitás" is. :D Először egy kislány kérdezte az anyukájától, hogy "mi van a baba szemével?", egy másik csajszi meg azt mondta, hogy "szegény kislány!". Amúgy ezek abszolút nem zavarnak, teljesen természetes, hogy a gyerekek ilyenek. Ami inkább szemet szúrt, hogy a szülők semmit nem válaszoltak. Én biztos, hogy ha majd a Cuki kérdez tőlem ilyesmi dolgokat, akkor el fogom neki magyarázni, még ha kicsit kínos is lesz, és nem fogok csöndben szemlesütve elsunnyogni.

A tapasz... A kezdeti sikerélmény után gyorsan fejbe vágott a valóság, vagyis hogy le kell ott izzadni, hogy felkerüljön ez a nyavalya. Úgy utálom gyerekkínzással kezdeni a napot. :(
Elsőre bevált a Gyerekdalok, de később már nem annyira, de mindig segítségül hívom. (Enélkül esküszöm hatalmas karmai lennének, mert a manikűr/pedikűr is csak ezzel műkszik.) Úgy szoktam, hogy mese be, majd villámgyorsan próbálom a megfelelő helyre rakni, ami nem könnyű. És akkor jön az igazi rémálom, mikor rossz helyre megy, mert ilyenkor lehet letépni, és újra kezdeni az egészet, csak ilyenkor már sokkal jobban gyanakszik és tiltakozik, és menekül, én meg robbanok.

És hogy tovább fokozzuk a reggeli jókedvet, tovább bőgetem a leányzót, ugyanis takonypóc, így lehet porszívózni az orrát. Legutóbb akkor volt beteg, mikor még feküdt, és kb.: fele ennyi erő volt benne, akkor lazán le tudtam fogni. Most meg?! Legtöbbször csak az egyik orrlikát sikerült. Szerencsére barátnőm adott egy tanácsot, ami egész jól bevált: egyik lábam alatt a keze, másik kezemmel fogom a fejét és a kezét, a szabad mancsommal meg fogom a szívót, és próbálom beledugni a veszettül őrjöngő utódom orrába. Még így sem könnyű, de azért általában sikerül.
A dokihoz menetelt kicsit húztam, ugyanis még hőemelkedése sem volt, de ma azért csak elvittem. Aranyos a nőci, most sem sírt nála a Tündüs, csak azon sértődött meg, mikor a torkát nézte. Viszont teljesen megrettentem, ugyanis a hónaljánál fogva próbálta állítani úgy, mint a régi dokink. :O Előtört a rémkép, mikor a vénqrva kedves idősödő, volt doktornőnk döngölte a lányt ezzel a módszerrel a vizsgálóágyba, miközben a lábai csak csavarodtak maga alá, és közben ordibálva pofázta, hogy: -"teccik látni, tecccik láátni, tecccik lááááátni? Nagyon nem jó jel, az a kislány is ilyen volt, blabla..." Szerencsére az új dokink nem akadt ki ezen, mondta, hogy most biztos nincs kedve, és ezzel el is volt intézve. Fellélegeztem. :)

A szemüvegtől állandóan meg akar szabadulni, nem számoltam hányszor pakoltam rá vissza, de az biztos, hogy sokszor. Egyébként strapabíró, legalábbis eddig, de nem akarok semmit elkiabálni. Ha így folytatja, szerintem szigszalag lesz a vége, mert tuti eltörik. Embertelen, hogy mit művel vele az életem. A minap arra mentem be, hogy 180° fokba hajlítgatja a szárait, majd ráadásként még meg is csócsálta, miközben én a látványtól majd szörnyethalva próbáltam kitépni a karmai közül. Szegény szemüveg...
Ma kettőször is így nézett ki a merénylet után, de szerencsére sikerült visszahajlítanom, de kíváncsi vagyok, meddig bírja a nem rendeltetésszerű használatot...

A 2. napon a merénylet után...

2012. június 10., vasárnap

Szemtapaszos, nemalvós, lázas béka

Pénteken úgy voltunk vele, hogy mivel csütörtökön egész nap basztatva volt a szeme (szemcsepp, szemészet, szemüvegpróba, kis barátkozás a tapasszal), így egy nap haladékot kapott, csak szombaton  varázsoltam belőle furcsa küklopszot. Olyan ügyes volt, hogy nem igaz! A feltevésnél sem hadakozott, és nem is piszkálta nagyon, csak egy ici-picit az elején. Viszont ma?! 3 tapasz, rengeteg könnycsepp, és a szülők kocsányon csüngő idegei bánták, mire egy nagyjából jó helyre került. Az a baj, hogy a levétel fáj neki, és összeköti a kettőt. Nem tudja, hogy a feltevéstől nem kell tartani, és egyelőre elmagyarázni sem tudom neki, hogy mi a helyzet. Na meg ugye nem tudom megvesztegetni azzal, hogyha engeded, akkor kapsz egy tonna csokit és csipszet.

Kezdek megbarátkozni a látvánnyal is. Szerintem a legtöbb szülőnek, főleg a lányosoknak, azért elsőre ijesztő, hogy egy kicsit el kell csúfítani a kiskirálylány ábrázatát tapasszal és szemüveggel. Tudom, hogy így is gyönyörű, nem is jó kifejezés rá, hogy elcsúfítás, hanem inkább elterelik ezek a vackok a szépségéről a figyelmet, és aki rápillant, nem a gyönyörűségén akad meg a szemük, hanem azon, hogy szegény kislány. Mondjuk teszek a véleményükre. Meg úgy vagyok vele, hogy inkább most kínzom, mint később az arcomba dörgölje -teljesen jogosan-, hogy miért nem takartam a szemét.

És hogy a ma reggeli tapasz hadakozás közben miért nem voltunk a legkiegyensúlyozottabb apu-anyu páros? A csodás éjszakától pölö... Nem semmi volt, szerintem ez volt a legdurvább eddig. Számtalanszor kelt. Volt, hogy 1 órát játszott. Fél 8-kor meg végkép felébredt (ő, aki általában 9-ig durmol). A foga, és a megfázás is hozzájárulhatott az esti sírásáradatnak. Életében először lázas is volt: 38,2-ő volt. Nem adtam volna neki csillapítót, ha nem a délutáni alvás előtt mértem volna ennyit. Ja, és bealudt a pelenkázás közben. Csak aztán a kúp nem csak a lázát, hanem az álmossági szintjét is levitte annyira, hogy aludt 50 percet 1 órás könyörgés után... Este 8-kor pedig még nem tűnt álmosnak, de azért bedugtam az ágyba, könnyen el is aludt, ami egy elég rossz előjel, ugyanis tegnap is így kezdte az ámokfutását. És már egyszer ébredt bőgve 20 perc alvás után...
Holnap azért elviszem a doktornőhöz, úgy vagyok vele, ha már láz van, akkor pillantsanak már rá inkább. Ok, hogy levitte a kúp (még hőemelkedése sincs már), de most nem ráérek elvinni? Legalább ismerkedünk az új doktornénivel, meg pár papírt akkor leadok. Szegénykémnek ömlik az orra. A porsziorszi nem a barátja, meg a zsepi sem, de valahogy muszáj megszabadítani a trutyitól. Jó nyűgös is volt egész nap, jó most egy kis csend.

2012. június 7., csütörtök

Kalóz lesz...

Voltunk ma a szemészeten. Nagyon rendesek voltak most is, nem kellet várnunk. Bementünk egy sötét szűk szobába, a Cuki az ölembe, doktornő meg világított a szemébe, miközben valami lencseszerűket tartott a szeme előtt. Nagyon jól tűrte, nem is gondoltam volna. Én felkészültem arra, hogy vért izzadva kell majd lefogni, és hogy üvölteni fog. Ehelyett nagyon hősiesen tűrte, pedig sokáig nézegették a szemét. A kulcsot meg a zárban hagyták kívülről, és egy kint "garázdálkodó" kisfiú bezárt minket. :D Az anyukája szerencsére kiszabadított bennünket. Erről eszembe jutott, hogy a drága férjuram is bezárt már: a WC-be. Majd beletört a zárba a kulcs, 40 percet voltam fogságban. Én már könyörögtem, hogy hívjuk a tűzoltókat, hogy szabadítsanak ki. Nagy nehezen kifeszigettük közös erővel az ajtót. És ekkor Tündüs már bent volt a hasamban, csak még nem tudtunk róla...

Az egyik szeme +0,75-ös, a másik meg +1-es, szóval kell szemüveg. Meg tapasz is. Bár nem bandzsít állandóan, hanem csak ha fáradt, de azt mondta a dokinő, hogy megelőzésképp le kell ragasztani, nehogy az agya dominánssá tegye az egyiket. 3 hónapig minimum kell matricázni, ennyi idő múlva kell menni kontrollra. Egyik nap az egyiket, majd a következőn a másikat kell takarni. Ma tartottunk egy főpróbát, nem volt boldog tőle, próbálta leszedni, de ha belemerült a játékba, egy ideig nem birizgálta.
Néztünk szemüveget is. Kár, hogy már nincs támogatás a szemüvegekre. Ez genyóság!!! Pedig már megálmodtam neki egy jóféle esztétikus SZTK-s keretet, de sajnos azok az idők megszűntek. Pedig nekem még olyan volt.

Találtunk egy keretet, elég borsos az ára: 19 ezer. Rablók!!! Láttunk 9-ért is, de annak ilyen felnőttes volt az orr része, és azzal feltevéskor majdnem kiszúrtam a szemét, és szerintem nem is olyan strapabíró, és még a lencse része is kisebb volt. Lazán kikukucskált mögüle, így maradtunk a drágábbnál. És ehhez az árhoz még jön a lencse, így 25 rongyunk bánta, hogy örökölte csodás tulajdonságomat.  Nem sajnálom rá a pénzt, csak azt, hogy nem nagyon van miből. Bár kiderült, hogy nem csak a jövőhéten nem kell menni gyógytornára, hanem ezentúl mindig csak kéthetente kell vinnem a leányzót, így ez pont jókor jött.

Hétfőtől meg együtt a két dolog. Kíváncsi vagyok, hogy fogja tolerálni szegénykém. Nem kellemes 1 szemmel nézni, de muszáj lesz megszoknia.

2012. június 5., kedd

Torony, akció, szünet

Pár napja elkezdett építeni tornyot az életem. Először a poharakból, ma viszont már a puha legókból is többet egymásba pakolt. Ha nem sikerül neki, azon jól bedühödik, és csapkod. :S Egyre erélyesebben mutatja ki a nemtetszését. :) Ilyenkor is zabálnivaló. Csak hangos...

Kezd egy kicsit bújósabb lenni, bár azért még lenne mit tanulnia... Én agyon tudnám gyömöszölni, puszilgatni egész nap, de őkelme valahogy nem igényli. Van, hogy el is lök magától. Ezen kicsit meg is szoktam sértődni. Na nem véresen komolyan, de azért rosszul esik. Kis büdös! És szó szerint is, ugyanis szerencsére minden nap van kaki. Erről meg a gabonapép jut eszembe. Eleinte úgy voltam vele, hogy rablás, hogy a 225 gr-ért 7-800Ft-ot kérnek, de nagyon sokáig elég, jól megduzzad. Arról nem beszélve, hogy most a Rossmanban iszonyú jó árban van: ötszáz valamennyiért árulják. Most ez a bolthálózat nagyon belendült az akcióikkal, állandóan van valami, van ez a Rossmanó kártya is, és ami szinte hihetetlen: 300 Ft-ért vettem Neogranormonn popsitörlőt. Én régebben inkább a DM-be mentem, de mostanában az akcióik siralmasak, na meg mióta 300 pízért adnak egy pontot, nem nagyon húz oda a szívem, vagyis a pénztárcám...

Ma voltunk Dévényen, és egészen elfogadhatóan viselkedett, még egy kis tánci féle is volt. És ami egy nagyon jó hír: pihenőt kaptunk, jövő héten nem kell menni. :))) Mi meg úgy belemerültünk a gyógytornásszal a pelenkákról való beszélgetésbe, hogy elfelejtettem perkálni. Később persze pótoltam, de ez is jelzi, hogy tudok nagyon szétszórt lenni. És ha már akciók és pelus: lehet, hogy sikerül 40 Ft-os darabáron venni. Azért nem mindegy, amit most vettünk, az 67 Ft. Dada márkájú lenne az új, jónak tűnik, és jókat olvastam róla. Majd elválik.

2012. június 4., hétfő

Villámposzt

Titokban kinövesztette a 11. fogát. Kicsit többet rág, de ezen kívül semmi jelét nem adta, hogy miben ügyködik. Mázlisták vagyunk! :)

Szegénykém úgy néz ki, mint egy drogos, jócskán tágak a pupillái. Elég nehéz csepegtetni, és még 3x kell... :(

Elküldtem azt a levelet, amit a városatyáknak írtam, hogy milyen következményei lettek a szülészet bezárásának ránk nézve, és 1 képviselő, és a polgármester már válaszolt. Nem hittem volna... Én barom meg kihagytam a polgármestert, a hülye spam-ek miatt nehezen tudtam sok embernek elküldeni, így ő lemaradt, de így is válaszolt, mert a képviselők elküldték neki. :O

2012. június 2., szombat

Dupla altatás, szemészet

A dupla altatás úgy történt, hogy szokásához híven nehezen aludt el. Ez nem újdonság, mióta áll, és kezdjük is megszokni, hogy minimum egy órát szórakoztat minket. Most is ezt tette, közben volt, hogy nyomott egyet. Meg is néztem gyorsan, nem -e betrottyintott, de nem. Miután elcsendesedett, bementem, megnyomtam a pelust, és gyanús volt, hogy van benne meglepi. Pedig szagról ítélve üresnek kellett volna lennie, de miután kicsomagoltam, teli volt a pelus. Még jó, hogy megnéztem, reggelig pácolódott volna benne... Vigyorgott tisztába tevés közben. Bár én lennék ilyen jókedvű, mikor felkeltenek. A végére akárhogy siettem, kiment a szeméből az álom, és így lehetett elölről kezdeni. :S Nem voltunk boldogok, de én addig elnézem neki, amíg esténként szépen alszik. Közben iszonyat büszke voltam magamra, hogy nem csalt a megérzésem, és nem hagytam sz*rban. :)

http://simpsons.wikia.com/wiki/Eleanor_Abernathy
 Pénteken menni kellett szemészetre. "Gyönyörű" időnk volt, hol szakadt, hol szemerkélt, hol egy kis időre abbahagyta az eső. Ilyenkor bánom, hogy nincs kocsink, bár ha lenne se mennék vele sokra, mert jogsim sincs (és nem is akarok). Ugye nekem nehezen megy az időre érkezés, amióta gyerekem van, még kevésbé tudom tartani az időpontokat, de most nagy nehezen sikerült időben elindulni. Bár úgy éreztem magam, mint a Simpson családból az őrült macskás nő, ugyanis a kinti macska beszökött, a benti meg ki. Ezeknek se jó ám az, ami épp van... Közben gyerek a vállamon, így őt le, macskákat a helyükre, gyerek föl, cicuskák még mindig nem értik, hogy nem vicces, amit csinálnak, én épp kezdek nagyon kiakadni, miközben az egyiken majdnem átesek, de végül csak sikerült elindulnunk.
Időben behívtak, meg is voltam ettől illetődve, és hatódva, mert nagy ritkaság az ilyen. Kedvesek is voltak, a gyerkőc meg egész jól viselkedett. Kancsal a lelkem, mondtam is a doktornőnek, de meg is mutatta. Így vissza kell menni, de előtte 5 napig kell csepegtetni a szemébe pupillatágítót. Élmény lesz, előre látom. Majd segít az apja lefogni, mert akkora erő van benne, hogy az nem igaz. Azt mondták, így megnézik, hogy milyen dioptriás a szeme, kell -e neki szemüveg. Tőlem örökölte, apámnak is ilyen. Nekünk csak fáradtan csúszik szét a szemünk, ha nem vagyunk álmosak, nem látszódik. Én kiskoromban hordtam is rá szemüveget, azt a jóféle sztk-sat, de nem igazán használt.