Ma kétszer is kellet dolgoznia a Cuki Őrangyalának. Kezdődött azzal, hogy volt a szobájában egy 3 lapból álló polc, aminek az alsó részére rálépve, azt magára borította... Az volta szerencse, hogy nagyon közel ültem hozzá, és a reflexeim sem hagytak cserben, így sikerült elkapnom. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nem, mert nehéz... :( Szegény jócskán sírt, de azért elég könnyen megnyugodott, főleg, hogy hoztam a hűsítő zselét, amit meg akart enni. Puklija sem lett, de egy kis nyoma azért van. A polcot azonnal eltüntettem.
Délután séta közben történ a másik eset, ami még ennél is durvább. Közökön mentünk a járdán, Ember előttünk pár méterre. Kanyarodott ránk egy köcsög, robogós suhanc. Olyan kis ívben vette be ez a barom, hogy férj és a babakocsi közt épp, hogy elfért. Ráhajtott a járdára. Egy hajszál választotta el, hogy nem sodorta el a babakocsit. Embör nem szép szavakkal illette; majd, miután nekem is leesett, hogy mi történt, hasonlóan érdeklődtem a fiatalembertől, hogy ugyan normális -é? Erre meg még ő mutogatott, és olybá tűnt, hogy még neki állt feljebb. Leszállni persze nem mert. Idióta, felelőtlen kretén! Remélem azért levonja a következtetést, és visszább vesz.
Azért történt ma jó dolog is: itt volt barátnőm, és a kisfia, aki 5 hónappal fiatalabb Tündüsnél. Annyira édesek voltak, mondtam Cukkernak, hogy simogasd meg, és ő elkezdte cirókázni a fejét. :) Aztán még puszilkodás is volt, persze a legény adta, Tündike kapta. Nem győztünk olvadozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése