Pénteken úgy voltunk vele, hogy mivel csütörtökön egész nap basztatva volt a szeme (szemcsepp, szemészet, szemüvegpróba, kis barátkozás a tapasszal), így egy nap haladékot kapott, csak szombaton varázsoltam belőle furcsa küklopszot. Olyan ügyes volt, hogy nem igaz! A feltevésnél sem hadakozott, és nem is piszkálta nagyon, csak egy ici-picit az elején. Viszont ma?! 3 tapasz, rengeteg könnycsepp, és a szülők kocsányon csüngő idegei bánták, mire egy nagyjából jó helyre került. Az a baj, hogy a levétel fáj neki, és összeköti a kettőt. Nem tudja, hogy a feltevéstől nem kell tartani, és egyelőre elmagyarázni sem tudom neki, hogy mi a helyzet. Na meg ugye nem tudom megvesztegetni azzal, hogyha engeded, akkor kapsz egy tonna csokit és csipszet.
Kezdek megbarátkozni a látvánnyal is. Szerintem a legtöbb szülőnek, főleg a lányosoknak, azért elsőre ijesztő, hogy egy kicsit el kell csúfítani a kiskirálylány ábrázatát tapasszal és szemüveggel. Tudom, hogy így is gyönyörű, nem is jó kifejezés rá, hogy elcsúfítás, hanem inkább elterelik ezek a vackok a szépségéről a figyelmet, és aki rápillant, nem a gyönyörűségén akad meg a szemük, hanem azon, hogy szegény kislány. Mondjuk teszek a véleményükre. Meg úgy vagyok vele, hogy inkább most kínzom, mint később az arcomba dörgölje -teljesen jogosan-, hogy miért nem takartam a szemét.
És hogy a ma reggeli tapasz hadakozás közben miért nem voltunk a legkiegyensúlyozottabb apu-anyu páros? A csodás éjszakától pölö... Nem semmi volt, szerintem ez volt a legdurvább eddig. Számtalanszor kelt. Volt, hogy 1 órát játszott. Fél 8-kor meg végkép felébredt (ő, aki általában 9-ig durmol). A foga, és a megfázás is hozzájárulhatott az esti sírásáradatnak. Életében először lázas is volt: 38,2-ő volt. Nem adtam volna neki csillapítót, ha nem a délutáni alvás előtt mértem volna ennyit. Ja, és bealudt a pelenkázás közben. Csak aztán a kúp nem csak a lázát, hanem az álmossági szintjét is levitte annyira, hogy aludt 50 percet 1 órás könyörgés után... Este 8-kor pedig még nem tűnt álmosnak, de azért bedugtam az ágyba, könnyen el is aludt, ami egy elég rossz előjel, ugyanis tegnap is így kezdte az ámokfutását. És már egyszer ébredt bőgve 20 perc alvás után...
Holnap azért elviszem a doktornőhöz, úgy vagyok vele, ha már láz van, akkor pillantsanak már rá inkább. Ok, hogy levitte a kúp (még hőemelkedése sincs már), de most nem ráérek elvinni? Legalább ismerkedünk az új doktornénivel, meg pár papírt akkor leadok. Szegénykémnek ömlik az orra. A porsziorszi nem a barátja, meg a zsepi sem, de valahogy muszáj megszabadítani a trutyitól. Jó nyűgös is volt egész nap, jó most egy kis csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése