lassandebiztosan

2012. október 31., szerda

Ayres

Voltunk hétfőn Ayres-en. Egész jó volt, kisasszonynak nagyon tetszett. A nénivel is jóban volt, vigyorgott rá, huncutkodott, élvezte a "feladatokat". Kissé másabb, mint a Dévény. Itt egyedül induláskor sírt, mert maradt volna még, ott meg akkor hagyta csak abba.

Ez amúgy egy magán bölcsi játszóházzal, így gyerekek közt is van, és közben még fejlesztik is, úgyhogy tök jó. Volt gimnasztikai labdán, valami bölcső félében, egy bukósisakhoz hasonló ülőkében, és még egy csészealj félében is, és még a labdatengerbe is bele kellett mennie. :) Ennek a módszernek, ha jól értelmezem az a lényege, hogy az egyensúlyérzékelő-rendszeren keresztül próbálja rendezni az esetlegesen összekuszálódott agyi dolgokat. Furcsa ez, mert így belegondolva, laikusként szemlélve tök fura, hogy mik tudják fejleszteni a gyereket: a Dévényen a nyomkorászás, itt meg a különféle billegetések. o.O

2012. október 23., kedd

Kecó

Hozok pár képet a lakásról. Kezdem a Cuki szobájával, amit már egész jól megszokott. Eleinte nem nagyon ment be játszani, de már kezdi elfogadni az új helyet. Annyira boldog vagyok, hogy végre nem fázunk, és nem vizesek a falak. Amott úgy nem szerettem, hogy vizesedett. Talán ez is adott egy lökést, mikor azon tanakodtunk, hogy panel, vagy házrész. Persze nagy munkával meg lehetne oldani, ha jól tudom aláfalazással és szigeteléssel, hogy ne csucsogjon a fal, de kinek van arra pénze lakásvásárlás után (meg amúgy is). Annyi pénzből, ami nekünk rendelkezésünkre állt, valószínűleg csak egy dohos kis házikóra futotta volna, jobb ez így.

Én panelban nőttem fel, és bár nem annyira szerettem, hogy nincs udvar, így most felnőtt fejjel azért látom, hogy mennyire kényelmes... Csak fizetni bírja az ember, és akkor nagyon sok teendő nincs vele jobb esetben. Ami még szuper, hogy mindenhol állandó a hőmérséklet, aminek természetesen megvan az ára, de a másik helyen is sokba volt a fűtés, de ott még vacogtunk is. Amott úgy volt, hogy a lány szobájában 21 fok volt úgy, hogy nagyobb hidegben állandóan ment a konvektor, ami zabálta a gázt (nyílászárók elavultak), a mi szobánkban 16 fok, a konyhában látszódott a lehelet, a seggem majd ráfagyott a wc ülőkére... A fürdőben is nagyon hideg volt, a lányt a szobájában fürdettük. Meg akkor még ott is evett, de most már, hogy ilyen nagylány, elég macerás lett volna mindent az ő szobájában megoldani úgy, hogy menne minden fele, lehetetlen bezárni. Jól tettük, hogy belevágtunk, és mertünk kockáztatni. :)



Ott egy kakukktojás, vagyis Móki, aki játéknak álcázza magát, hogy bent maradhasson :) 



 Már nem is bánom, hogy narancssárga a fal. Néhol azért már lehetne rajta javítani, de pár évet még lazán kibír festés nélkül. A "csillárt" én csináltam. :) Úúúú, a konyhába meg neten találtam egy ötletet, ami még férjnek is tetszik, és nemsokára meg is valósítjuk: fém tésztaszűrő fog lógni függeszték gyanánt.
Tündüs szobájába majd még érkezni fog egy kis szekrény, amire a játékokat fogjuk rakni. Az natúr színű, és szívem szerint fehérre varázsolnám valahogy, de lehet, hogy ha hagyom barnán, úgy sem üt el nagyon. Ezt majd még megálmodom.
Az is tervbe van véve, hogy képeket rakok a falra, csak ugye betonba nem olyan egyszerű lukat ütni. Van "gyárilag" pár csavar, és lehet, hogy úgy csinálom, hogy kettő közt kifeszítek zsinórt, és arra fa ruhacsipesszel rögzítem a képeket. Olyan jó, hogy van mit csinálni, nagyon élvezem a tervezgetést, kivitelezést, és olyan hihetetlen, hogy ez a mienk, és úgy csináljuk, ahogy csak kedvünk tartja. :)))

2012. október 18., csütörtök

Most pedig jöjjön a rossz:

Szívügyem az állatvédelem, az állatok tisztelete, és a felelős állattartás. Ami, ha tetszik, ha nem, arról szól, hogy ha magunkhoz veszünk egy állatot, akkor azt kutya kötelességünk addig gondozni, míg el nem megy az örök vadászmezőkre még akkor is, ha ez lemondással és áldozatokkal jár.
Ezt egyes emberek nem így gondolják, pedig több, mint 1 évig nem is kellett gondoskodniuk a néhai állat ellátásáról...
Viszont amint el kellett volna újra látni, na mi a megoldás??? Naná, hogy a kivégzés. Sajnálom, de ezt nem tudom szebben kifejezni. Igen, öreg volt, de ne felejtsük el, mi is leszünk azok, ha megéljük. És neki is csak 1 élete VOLT. És bár nem számított mai kandúrnak, de talán még lett volna 1-2 éve, amit megérdemelt volna. Ezt az sem szépíti, hogy az elkövető sajnálta, és esetleg pár könnyet elhullajtott. Ez kevés! Na de nem nekem kell tükörbe néznem, és viselnem ennek súlyát, de ettől függetlenül iszonyúan fáj, és hatalmasat csalódtam (nem ez az eset volt az első...)!

És még el sem sirathattam, mert egy másik egyén jól lebaszarintott, hogy mit képzelek, meee nem is a macskát sajnálom, hanem csak ujjal mutogatok, és hibást keresek, bla-bla. De ez az eset is megmutatta, hogy hol a helyem. :(

Nyugodj békében Fofó, én szerettelek, és hidd el, ha előbb értesülök az ellened készülő merényletről, megpróbáltam volna valamit tenni. Lehet, hogy nem jártam volna sikerrel, de ki tudja! Sajnálom! :'(

Kezdem a jóval:

Sikerült elköltözni, minden sukárságos ilyen téren. Még lenne mit kipakolni, de elég jól állunk. Iszonyúan tetszik a lakás, néha olyan, mintha már régóta itt laknánk. Imádom a színeit, nagyon jó!!! :) Ja, és olyan tiszta volt, hogy nem igaz. Ha nem subickoltam volna semmit, akkor sem lett volna gond, de jó pár dolgot körbenyaltam, hogy azért mégis csak na. Még olyan helyeken sem volt retek, amik általában a legtöbb háznál kevesebb figyelmet kapnak tisztaságügyileg.
Szegény Cuki elég nehezen viselte a költözést, és az azzal járó fejetlenséget, de Anyu sokat segített, és még szerencse, hogy birka türelme van, mert sokszor kriminálisan viselkedett a leány. Azóta is vannak olyan megnyilvánulásai, hogy csak pislogni tudok. Ma pl. a betonba verte a fejét, és hempergett. Úgy nézett ki, mint egy malac. Nem semmi azért ilyenkor, de én biztos vagyok benne, hogy az új környezet, és a megfázás (ja, hogy nem is említettem még, hogy naná, hogy most lett beteg...) az oka annak, hogy sokszor kezelhetetlen.
Az első este valami katasztrófa volt. Férj bent aludt vele, rengetegszer kelt, és sírt. De megint olyan keservesen, hogy nem igaz. Pedig fájdalomcsillapítót is kapott, hogy ne fájjon annyira a torka. :( Láza nincs, de holnap a biztonság kedvéért elmegyünk a doktor nénihez. Kicsit köhög is. Fel is b*szódtam, mert egy bizonyos patika láncban direkt olyan balzsamot kértem, ami babáknak is mehet, erre ad egy olyat, amit 3 év alatt nem is lehet. De ez ugye csak a doboz kinyitása után derült ki itthon, és ami gusztustalan, hogy mondta az eladó, hogy igen, itt írja is, hogy csecsemőknek is lehet... Én általában vagyok olyan hülye, hogy elolvasom a betegtájékoztatót, így derült ki, hogy átqrtak. Így vehettem újat. Grrrrr.

Az ünnepek miatt később fogja megkapni az első fejlesztést (hétfőnként van), pedig én már úgy vinném, kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen, és hogy hogy fog neki tetszeni. :)

2012. október 15., hétfő

Végül nem is volt szörnyű a felmérés

Mikor a tanácsadáson voltunk, a védőnő mondta, hogy a helyi játszóházban fejlesztés is van. Ennek nagyon megörültem, ma el is mentünk állapotfelmérésre (tegnap előzetes terepszemlét is tartottunk, mert 600 Ft/óráért lehet menni a játszóházas részre, a labda tenger nagyon tetszett neki). A felmérés ingyenes volt. A fejlesztő hölgy annak a csajnak az anyukája, aki a szobatársam volt szülésnél. Kicsi ez a város... Szimpatikus, tapasztalt nő, nyugdíjas, van tapasztalata a korai fejlesztésben és szüksége is van a Cukinak egy kis löketre, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy járni fogunk. Ayres terápiával fogja kezelni. Hallottam már róla, annyira nem vagyok képben, hogy mi ez, de jónak tűnik. Persze ezért már perkálni kell, de elég barátságos az összeg: 2000Ft/alkalom. Hetente kellene mennünk, de ahogy számolgattuk, nem fog beleférni, így abban maradtunk, hogy kéthetente megyünk. Na ezt az érzést sem kívánom senkinek, hogy a pénz határozza meg a gyerekünk fejlődését. Szörnyű komolyan. :( Azért bízom benne, hogy ez is elég lesz. Azt is mondta a nő, hogy ha nem reagál egy bizonyos idő múlva, akkor ő küldi tovább.

Furcsa ez is: annyi vélemény van az állami fejlesztésekről, hogy igazodjon el az ember, ha tud. Nekem egyetlen érvem van mellette: ingyen van. Viszont, ha abból indulok ki, hogy az ingyé mozgásfejlesztéssel mire mentünk, eléggé elbizonytalanodom. Persze, lehet, hogy ezen a területen hatékonyabbak, de fene tudja. Eddig akárhány emberrel beszéltem arról, hogy menjünk, ne menjünk, mikor menjünk, mindenkinek más volt a véleménye...

A Tündüs elvolt, felfedezte a terepet, kis érdeklődő volt nagyon. Voltak gyerkőcök is, az egyik fiú "jól" fel is lökte, és beleesett valami szerkentyűbe, de abból ítélve, hogy hamar abbahagyta a sírást, nem eshetett olyan nagy baja. :)
Bele lett téve valami lavór félébe, tetszett neki nagyon, nem félt a nénitől sem, és vigyorgott ezerrel.

Tegnap csináltam lámpaburát, hát mi mást is csináltam volna. :D Majd hozok róla képeket. Jó dolog bíbelődni, kreatívkodni, mert rendesen kikapcsolja az ember agyát. És még tervebe van véve rengeteg dolog, ugyanis nemrég felfedeztem magamnak a Pinterest nevezetű oldalt, és annyi ötlet van ott, hogy hihetetlen, és csomóba bele is szeretek, és minden vágyam, hogy elkészítsem. :)  

2012. október 13., szombat

Hallásvizsgálat

 Csütörtökön mentünk fülészetre. Én már előtte olyan ideges voltam, hogy a gyomrom görcsben volt. Bevallom, féltem, hogy nem találnak semmit, és akkor csak egy kijelölt út maradt volna a számunkra. Most ez biztos hülyén hangzik, hogy abban reménykedtem, hogy rossz legyen a hallása, de így volt. Ez sem jó dolog, de szerintem egy hallássérült könnyeben be tud illeszkedni a társadalomba, mint egy autista, és az önálló életre való esélye is sokkal nagyobb.
 Azért is voltam ideges, mert azon a folyosón van a fül-orr-gégészet, ahonnan a szülés napján elszállítottak, és nagyon utálok oda visszamenni... A szemészet is ott van, és a látásával is vannak gondok, így szembe kell nézni a rossz emlékekkel, és menni. Amúgy minél többször térek oda vissza, annál kevésbé visel meg, szóval akár terápiának is megteszi. :)

 A vizsgálaton először tapsoltak, ajtót csapkodtak, de kislányom nem igazán reagált. Majd a doktornő belekukucskált a fülébe. Ezt követte egy dobüregi nyomásmérés (tympanometria), aminek nem lett jó az eredménye. Egy normál görbe úgy néz ki, hogy a nullánál van egy meredek kiugrás, leányzómé viszont a negatív tartományba tolódik el, és kiugrásról közel sem beszélhetünk.

Jobb fül

Bal fül

Nem nagyon hasonlít a lányomé a zöld görbéhez... (kép forrása:http://www.hutch73.org.uk/audiology/main.html)

 A következő kör az lesz, hogy el kell mennünk Szegedre, és ott altatásban (inkább bódításban) megnézik még alaposabban a hallását. November elejére kaptunk is időpontot. Várom már nagyon, hogy tisztábban lássunk, és hogy meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket annak  érdekében, hogy felzárkózzon.

 Megmondom őszintén, hogy megnyugodtam, hogy nem azt mondták, hogy tökéletes a hallása. Persze, ha az derülne ki, hogy autista, azzal is meg kellene birkóznunk, de úgy érzem könnyebben tudnánk azt feldolgozni, hogy rossz a hallása, és ha tényleg "csak" ez a gond, akkor a hallás rendezésével nagyon gyors fejlődés lenne várható.
 Egyébként olvastam is, hogy a rossz hallás okozhat autisztikus tüneteket. És ha így jobban belegondolok, kislányom azokat az utasításokat hajtja csak végre, amikben van jel, mint pl. pápá, tapsi, a nem (itt gondolom a fejrázással köti össze), vagy az add odánál, ha nem nyújtjuk a tenyerünket nem reagál, viszont, ha igen, egyből adja a nála lévő dolgot.
 Kicsit bűntudatom is van, mert lehet, hogy hamarabb is észre vehettük volna, de eddig úgy tűnt, hogy nincs gond a hallásával. Ha bekapcsoljuk a tv-t, a másik szobából is meghallja a sercegést, még be sem kapcsolt, de már megy elé.

2012. október 10., szerda

Tanácsadás

 Ma voltunk a 18 hónapos tanácsadáson. Ahogy vetkőztettem, a védőnő kérdezi, hogy hány hónapos. Hüledezett, mikor elárultam, hogy még csak ekkora, a méreteiből 2 évesre tippelt, és mondta, hogy milyen jól fejlett baba. Ekkor magamban gondoltam, hogy bárcsak más területen is fejlődne ennyire. :(
 Amúgy ebben a védőnőben pozitívan csalódtam, ugyanis nagyon segítőkész volt, és szolgált hasznos, általam nem ismert infóval. Nem is tudtam, hogy van a városunkban magán korai fejlesztés. o.O Ennek azért örülök, és ezen a helyen betűbölcsitől kezdve van sok jó program, aminek segítségével hátha sikerülne nyíltabbá tenni a kis csodabogárkánkat.

 Nagyon ügyesen tűrte az oltást. Sírt, de hamar megnyugodott. Vizsgálat közben is voltak olyan kézmozgásai, amit én fel sem vettem eddig, de a doktornő megemlítette: furcsán tekergette a csuklóját. Bár azt is hozzátette, hogy ez lehet simán baba mozgás is. A bezárkózós énjét is megmutatta, ugyanis miután már békén volt hagyva, elkezdte birizgálni szokásához híven a zipzar-ját, nem nézelődött sehova, elvolt nagyon. Azért milyen fura: valakinek az a baja, hogy a gyerek nincs el magában, nekünk meg pont az a problémánk, hogy gyanúsan jól eljátszik egyedül. Meg sokaktól hallottam, hogy így matrica, úgy matrica, egész nap rajtam csüng, hát a mi lányunk abszolút nem ilyen. Mondjuk, az utóbbi pár napban elég sokat javult ilyen téren, pár másodpercig már hajlandó megölelni bennünket. Olyan édes, és nagyon jó érzés. :)

 A doktornőnek elmondtam, hogy felkerestünk egy maszek fejlesztős helyet, és felvázoltam, hogy milyen fenntartásaim vannak az állami megoldással. Azt tanácsolta, hogy akkor próbáljuk úgymond fű alatt megoldani a fejlesztést, és ha nem javul 2 éves koráig a helyzet, akkor majd megyünk a koraiba. Megfogadom a javaslatát, majd elválik, hogy fél év alatt hova jutunk. Bevallom, nem vagyok túl optimista. Én eddigi életem során két dologhoz álltam pozitívan: szülés és a szoptatás. Egyik sem úgy sült el, ahogy gondoltam, és akkor enyhén fogalmaztam. Ezek után megfogadtam, hogy visszatérek a jól bevált védekezési mechanizmusomhoz: felkészülök a legrosszabbra, és így csak pozitívan csalódhatok.

Kérdőív

 Nyomozok nagy erőkkel a neten, mert beleuntam, hogy tétlenül nézem az egy helyben toporgást. Egy fórumon ajánlottak egy Kecskeméten lévő alapítványt, persze azért fizetős, de talán ki tudjuk szorítani valahogy. Max nem eszünk...
 Felhívtuk őket, és már aznap küldtek egy 7 oldalas kérdőívet. Eléggé megviselt ennek kitöltése, mert az a természetes, hogy az ember dicséri a gyermekét, és olvadozik, hogy milyen ügyes, ehelyett nekem össze kellett szedni az összes hiányosságát. :( Mindezt amúgy e-mailen keresztül, szóval úgy fest, legalább olajozottan működik a rendszer, és állítólag nagyon értik a dolgukat, és csupa jókat hallottam róluk.

 Felhívtuk az állam által finanszírozott fejlesztési lehetőséget is, de ott persze várni kell, és én úgy érzem, hogy ez alatt a másfél év alatt már annyit vártunk, hogy kezdek beleőrülni, unom. Mikor kérdeztük, hogy azért mégis kábé mikor juthatnánk be, azt a választ kaptuk, hogy ha még a héten feladjuk postán a kérvényt, hogy ugyan lessenek már rá a lányra, akkor sem kerülünk be októberben. Más konkrétumot nem mondtak, így franc se tudja, hogy a "nem október" az a gyakorlatban mit jelent.
 Fórumokon írták anyukák, hogy az is a baj az ingyé fejlesztéssel, hogy ahhoz, hogy jogosult legyen rá a gyerek, rá kell aggasztani bizonyos bno kódokat, amiket aztán sok esetben egy életre visel a következményeivel együtt a gyerek. Több nehézséget is okozhat ez, gondolok itt akár az óvodai beiratkozásra pl.

2012. október 9., kedd

Ahogy másokkal viselkedik

 Tegnapelőtt délelőtt lent voltunk egy téren. Ott voltak leánykám unokatestvérei ( 8 és 5 éves fiúk). Bíztunk benne, hátha megtörik a jég, de nem. Árgus szemekkel figyeltük a reakcióit, amik nem nyugtattak meg. Szokásához híven nem ment oda hozzájuk, nem örült meg nekik, mikor a nagyobbik odament hozzá, és kérte, hogy adj pacsit, elment az ellenkező irányba. :( Pedig velük szoktunk találkozni, nem idegenek számára... Mikor sírt a nagyobb, kislányunk ránézett, és nevetett. Olyan ez, mintha nem értené az érzelmeket. :( Egyszer, bár nagyon szégyellem, de rákiabáltam még régebben, erre elkezdett kacagni. Ez is kicsit furcsa. :S
 Meg ami új: a nagyobb fiú ült a padon, férjem odaült mellé, és ölébe vette a lányunkat, erre ő: szorosan behunyta a szemét, a testét pedig teljesen elernyesztette, úgy kellett még a fejét is tartani. :(

 A délutáni séta kapcsán is történt érdekesség: battyogott, az útjában volt egy pár hónappal fiatalabb kislány. Kikerülte, míg a kiscsaj bezsongot, és ment lánykám után. Utolérte, mondta neki az anyukája, hogy simogasd meg a babát, és ő meg is tette ezt. A mi lányunk pedig tett egy 180 fokos fordulatot, és gyors tempóban elinalt. :( Nála soha nem figyeltünk meg olyat, hogy egy babát látva mosolyogna, vagy örülne, vagy bármi.

2012. október 7., vasárnap

Csináld magad lámpabura

 Egészen felb*szódtam, hogy drágák a csillárok, így elterveztem, hogy, csinálok inkább saját kezűleg. Elkezdtem kutakodni a neten, és találtam is egy könnyen megvalósítható ötletet ITT.

A foltos prototípus
 A prototípus darabomnál -mivel a háztartási boltban nem volt keményítő- tapétaragasztót használtam, mert nagyon be voltam zsongva, és mindenáron azonnal meg akartam csinálni a burát. (Ez annyira jellemző rám, képtelen vagyok várni...) Ennél poliakril fonállal dolgoztam, és a végeredmény nem lett olyan szép, mint a pamuttal. De a lényeg, hogy így is működött, és nem roskadt össze. Sok helyen olvastam, hogy nem tartotta meg az alakját. Egy biztos, ha valaki tapétaragasztóval csinálja, a száradási idő több, mint keményítővel, és nem árt gumikesztyűt húzni. Én nem tettem, és a végére elégéggé csípte a kezem a trutyi. És még a strandlabda színét is megmarta, ami beleivódott a kész búrába, ezért is neveztük ki őt próbagyártmánynak.


A legfontosabb hozzávalók
  Most a befutó, és garantáltan működő változatot mutatom be. Ehhez kell:
-strandlabda (gömb alakú lufi is jó, de szerintem a labda jobb)
-háztartási keményítő
-PAMUT fonal
-gumikesztyű
-fólia vagy újságpapír, mert nélküle minden trutyis lesz
-testápoló
-függeszték-foglalat vagy mi a fene, szóval olyan vezeték, aminek a végén izzófoglalat van :)



 A keményítős cuccot úgy csináltam, hogy az egész dobozt felhasználtam, és kicsit több, mint másfél liter vizet adtam hozzá, és a rottyintás után így jó sűrű lett. Közben a labdát alaposan bekentem krémmel.
 Ezután jól beáztattam a gombolyagot, megnyomkodtam, hogy rendesen átjárja a szálakat a massza. Majd jöhetett a "mókás" rész, a tekergetés. Arra figyelni kell, hogy ahogy fogy a fonál, újra kell nyomkodni, és figyelni kell rá, hogy mindig keményítős legyen a fonal. Körülbelül 1-1,5 óra ment rá... A végén már nagyon untam.
 Majd egy tányérba tettem, és vártam:

Száradás közben

 A keményítős változat kicsit több, mint 1 nap alatt megszáradt. Csak akkor szabad leereszteni a labdát, ha azt benyomkodva a szálak már megtartják magukat. Vágtam egy lukat rá (nem árt erős ollót használni), és azon keresztül kiműtöttem a labdát. Ezen a nyíláson később az izzócsere is megoldható. És ennyi az egész. Az anyagi vonzata, akárhogy is számolom, nem több, mint 2500 Ft.


2012. október 5., péntek

Az első lépés

 Pár nap agyalás után úgy döntöttem, hogy ma elmegyek a dokihoz, és mondom neki, hogy mi a helyzet, miket veszek észre rajta. (Ezeket majd egy későbbi bejegyzésben kivesézem.)
 Az arckifejezéséből ítélve azért nem elhanyagolhatóak a tünetek, és érdemes utánajárni. Első körben azt tanácsolta, hogy menjünk el fül-orr-gégészetre. Meg azt is mondta, hogy majd jövő7 szerdán a tanácsadáson megfigyeli a nallányt, ugyanis ma nem vittem magammal, mert aludt, és amúgy is, nélküle könnyebb összeszedni a gondolataimat.
 Nem csalódtam a doktornőben, és örülök, hogy váltottunk, az exünk biztos nem hallgatott volna meg, vagy nem vett volna olyan komolyan, mint ő. Kicsit féltem, hogy hülyének néz majd, de úgy voltam vele, leszarom, inkább ez, mint később a bűntudat, hogy miért nem léptem hamarabb...

Szomorkás :(

 Mostanában olyan semmilyen kedvem van. Több dolog is közrejátszik ebben:
 -Lehet, hogy azzal, hogy segíteni próbáltam, többet ártottam. Remélem azért ez nem így van, de rosszul érzem magam miatta. :(
 -A másik, hogy a leányzóval kapcsolatban is van ez-az, ami aggaszt. :( A kinyomozás egy nagyon hosszú folyamat lesz. Pedig már épp kezdtünk hátra dőlni, aztán megint sz*rt a kutya valamit. Abbahagyhatná a székelést az eb, mert tényleg előbb-utóbb hátulgombolós pulcsi lesz a vége. :(

 (Mikor elkezdtem a blogolást, több ismerősöm is mondta, hogy szerintük furcsa, és nem igazán tartják helyesnek, hogy kiteregetem a szennyest. Ez szerintem azért sem helytálló, mert mindent -főleg olyat, ami esetleg negatív hatással lenne a lányra- nem osztok meg a nagyközönséggel. Abból viszont, hogy az életünk egyes részeibe betekintést engedek, szerintem annyira nem káros, mint sokan hiszik. Viszont a legújabb félelmünk olyan dolog, amit nem szeretnék, hogy mindenki tudjon róla, így titkosban írom ki magamból. Aztán reményeim szerint majd pár év múlva mutogathatom neki, hogy mekkora ökör szülei vannak, hogy ilyeneken rágódtak. Ha meg beigazolódik a gyanú, akkor lehet, hogy megőrzök vele sok olyan infót, ami esetleg segíthet a helyzet pontosabb megítélésében.)

Azért örömteli dolog is történt: sikerült nagy nehezen csinálnom lámpaburát kicsi pízbül. Nagyon szíven ütött, hogy milyen drágák a csillárok (vagy inkább az, hogy mennyire fizetőeszköz híján vagyunk...), így fortyogó dühömet muszáj voltam levezetni függeszték gyártással. :) Szerintem egész kellemes külleműek (bár az Ember szerintem utálja őket, de ő baja), majd hozok képeket, és hogy hogy köll elkészíteni. Tök egyszerű és olcsó. Ha én, mint valódi kétbalkezes meg tudom csinálni, akkor bárki. :)

2012. október 1., hétfő

Ha szeretnél privát üzenetet küldeni, keress meg bátran a blog facebook oldalán 


vagy írj email-t a:

jaksa27@gmail.com

címre! :)