lassandebiztosan

2012. október 18., csütörtök

Most pedig jöjjön a rossz:

Szívügyem az állatvédelem, az állatok tisztelete, és a felelős állattartás. Ami, ha tetszik, ha nem, arról szól, hogy ha magunkhoz veszünk egy állatot, akkor azt kutya kötelességünk addig gondozni, míg el nem megy az örök vadászmezőkre még akkor is, ha ez lemondással és áldozatokkal jár.
Ezt egyes emberek nem így gondolják, pedig több, mint 1 évig nem is kellett gondoskodniuk a néhai állat ellátásáról...
Viszont amint el kellett volna újra látni, na mi a megoldás??? Naná, hogy a kivégzés. Sajnálom, de ezt nem tudom szebben kifejezni. Igen, öreg volt, de ne felejtsük el, mi is leszünk azok, ha megéljük. És neki is csak 1 élete VOLT. És bár nem számított mai kandúrnak, de talán még lett volna 1-2 éve, amit megérdemelt volna. Ezt az sem szépíti, hogy az elkövető sajnálta, és esetleg pár könnyet elhullajtott. Ez kevés! Na de nem nekem kell tükörbe néznem, és viselnem ennek súlyát, de ettől függetlenül iszonyúan fáj, és hatalmasat csalódtam (nem ez az eset volt az első...)!

És még el sem sirathattam, mert egy másik egyén jól lebaszarintott, hogy mit képzelek, meee nem is a macskát sajnálom, hanem csak ujjal mutogatok, és hibást keresek, bla-bla. De ez az eset is megmutatta, hogy hol a helyem. :(

Nyugodj békében Fofó, én szerettelek, és hidd el, ha előbb értesülök az ellened készülő merényletről, megpróbáltam volna valamit tenni. Lehet, hogy nem jártam volna sikerrel, de ki tudja! Sajnálom! :'(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése