Szomorkás :(

 Mostanában olyan semmilyen kedvem van. Több dolog is közrejátszik ebben:
 -Lehet, hogy azzal, hogy segíteni próbáltam, többet ártottam. Remélem azért ez nem így van, de rosszul érzem magam miatta. :(
 -A másik, hogy a leányzóval kapcsolatban is van ez-az, ami aggaszt. :( A kinyomozás egy nagyon hosszú folyamat lesz. Pedig már épp kezdtünk hátra dőlni, aztán megint sz*rt a kutya valamit. Abbahagyhatná a székelést az eb, mert tényleg előbb-utóbb hátulgombolós pulcsi lesz a vége. :(

 (Mikor elkezdtem a blogolást, több ismerősöm is mondta, hogy szerintük furcsa, és nem igazán tartják helyesnek, hogy kiteregetem a szennyest. Ez szerintem azért sem helytálló, mert mindent -főleg olyat, ami esetleg negatív hatással lenne a lányra- nem osztok meg a nagyközönséggel. Abból viszont, hogy az életünk egyes részeibe betekintést engedek, szerintem annyira nem káros, mint sokan hiszik. Viszont a legújabb félelmünk olyan dolog, amit nem szeretnék, hogy mindenki tudjon róla, így titkosban írom ki magamból. Aztán reményeim szerint majd pár év múlva mutogathatom neki, hogy mekkora ökör szülei vannak, hogy ilyeneken rágódtak. Ha meg beigazolódik a gyanú, akkor lehet, hogy megőrzök vele sok olyan infót, ami esetleg segíthet a helyzet pontosabb megítélésében.)

Azért örömteli dolog is történt: sikerült nagy nehezen csinálnom lámpaburát kicsi pízbül. Nagyon szíven ütött, hogy milyen drágák a csillárok (vagy inkább az, hogy mennyire fizetőeszköz híján vagyunk...), így fortyogó dühömet muszáj voltam levezetni függeszték gyártással. :) Szerintem egész kellemes külleműek (bár az Ember szerintem utálja őket, de ő baja), majd hozok képeket, és hogy hogy köll elkészíteni. Tök egyszerű és olcsó. Ha én, mint valódi kétbalkezes meg tudom csinálni, akkor bárki. :)