lassandebiztosan

2014. január 29., szerda

Na ki kakilt végre az utcán? És ki pisilt bele a bilibe?

Tudom, szenya vagyok és olyan majdnem blikkes a cím... Legalábbis egy kicsit szenzációhajhász ahhoz képest, ami valójában volt. :D :P

A lent kakilós csodás tettét megelőzte az, hogy előtte szanaszét fosta a lakást... többízben... Hát kössz, Fickó! Igen, ő indult el végül mégis e reménytelennek tűnő napi kezdet után a szobatisztulás felé. Szegénnyel nem tudom mi lett, de vagy bezabált vagy valami bélgyuszi vagy nem tudom, de fosott, mint a Gyuri kutyája... :( És még kis vér is volt benne. Féltem is nagyon, nehogy parvo legyen, de szerény meglátásom szerint nem az (sajnos láttam már parvos kutyát... :'( ). És elméletileg már az oltásoknak is hatniuk kell. Néztem még, hogy esetleg hasonló tünete lehet egy egysejtű parazitafertőzésnek, de most nem jut az eszembe a pontos neve. Aggódtam is, mert zoonózis, de szerencsére az a féreghajtó tabi, amit kapott, az ezt is kihajtja, úgyhogy nem aggódom és egyébként sem egy brutál veszedelmes fertőzés. És megfogadom az állatorvos tanácsát, miszerint havonta féregteleníteni fogom a jószágokat. (Egyébként elég lenne 3 havonta, de mivel ilyen szoros kapcsolatban élünk és ugye kicsi gyereknél hiába mosom meg kaja előtt a kezét, attól még csomó dolgot a szájába vesz meg a taposón hempereg, stb...) Szerencsére eleven, eszik, iszik, vidám, játékos, szóval az is lehet, hogy csak valami felsértette a belét (elég érdekes étkezési szokásai vannak...)

A pisilős viszont sajnos nem a kisleányunk volt, hanem az apja. :) Nem akarom bántani, de elég érdekesen nézett ki a bigyón, alig fért rá, meg ilyenek; de a célért bármit, szóval elnézem neki. :D Fürdés előtt meztelen csicsóka volt a Cuki (aki ma amúgy nagyon nem a cuki oldalát mutatta: iszonyúan elvonulós, makacs, irányíthatatlan, vinnyogós, hangos periódusa volt...) és próbáltuk mesélni neki, hogy milyen állat dolog már bilibe brunyálni. :) Édes volt, mert a kis monológjából pici pillanatig kizökkent és még mosolygott is, mikor agyon dicsértük a faterját, hogy mennyire ügyi, hogy pisikélt a bilikébe. Szeretett volna játszani a pisával, nyúlt volna bele, meg ilyenek. o.O Mármint a lány. :D Amúgy a kutya vizeletben meg előszeretettel tapicskol a lábával... Szintén a csemete. Szóval vááá! Mi meg nem győzünk hülyét kapni ha véletlen egy pisi aknába lépünk. Nem annyira könnyű velük, de majd lesz egyszerűbb is. Remélem! :O :)

Közben meg szétvet az ideg az ápolási miatt, mert olyan "könnyen" értelmezhetően van megfogalmazva az egész és olyan sokféle variációt olvastam már róla, hogy fingom nincs, hogy mire számíthatunk... (De értitek??? Két különféle kategória neve: 1)emelt ápolási, 2)kiemelt ápolási... elképzelhető, hogy én nem vagyok jó képességű, de basszus, ilyen hasonló csengésű elnevezést alkalmazni szerintem baromira  zavaró...) Ugye jár a hosszabbított gyes, de ettől függetlenül az ápolási is, mivel súlyosan fogyatékos (nem, ezt sajna nem én találom ki, BNO besorolás alapján is annak számít :( ... ), szóval így jár a két ellátás közti különbözet. Nagyon kíváncsi vagyok; ha többet tudok, majd mindenről beszámolok. Jaj, hát olvastam olyat is, hogy egy anyuka szerette volna kérni a különbözetet, erre aszonták neki a tanácsnál önkormányzatnál járási hivatalban, hogy vagy gyes vagy ápolási... Szerencsére nem hagyta annyiban, és vitte a kimásolt rendeleteket/jogszabályokat, és kiderült, hogy anyukának volt igaza és tényleg jár. Őrület, hogy mennyire magukra vannak utalva a szülők és felháborító szerintem az, hogy azon személyek, akiknek az lenne a munkájuk, hogy ismerjék a hatályos jogszabályokat, fingjuk sincs róla. Persze remélem nem ez az általános, de azért elég sok rossz tapasztalatról hallottam már. :/

2014. január 27., hétfő

Végre esett a hó!

Jaj, hát úgy örültem! :) A hideget nem szeretem a télben, de a hót havat nagyon is. Le is mentünk gyerekestül, ebestül. Fickó egészen úri kutya lett így kicsit több, mint 1 hónapnyi panelfogság után, így annyira nem élvezi a hirtelen jött hideget, de remélem egy picit azért enyhít a szenvedésén a kabátkája. :) Mondtam már, hogy gyerek+kutya kombó számtalan előnnyel jár??? Ott a csomó játék, így nem kell külön kutyajátékokat vásárolni. Na meg a ruházkodás, ugyebár... Fel voltam háborodva, hogy mennyire pofátlanul magas összegeket lennének képesek kisajtolni azon gazdikból, akik szeretnék öltöztetni a kutyájukat. Nem adtam be a derekam, de közben sajnáltam csóré kutyát, így valami megoldást kellett találnom. Arra jutottam, hogy a Cuki egyik kinőtt mellényét átalakítom kutyakabáttá. :) Annyit kellett csak csinálnom, hogy a hasa részén kivágtam, majd pelenkaöltéssel beszegtem vagy legalábbis igyekeztem. :D Nem túl szép, de ha ráadom Ficakra, nem látszódék, hogy milyen gagyesz a varrás. ;) Amúgy alapból urizálásnak tartottam a kutyaruhákat, de mióta van kutyám, ez is átértékelődött, ugyanis akkor merült fel bennem, hogy kéne valamit ráaggatni, mikor szemerkélt az eső még a hó előtt, és felérve olyan kutyaszagot árasztott magából, hogy bődület, és hát gondolom a hőérzetének sem kedvezett az elázás. Majd a tavaszból/őszből hirtelen télbe váltott az időjárás, így már a megázás megelőzésén kívül a melegítés is szempont volt, így gyorsan hozzávarrtam a mellényhez egy ujjrészt is. Nem túl szép a végeredmény, de a funkcióját betölti. :)

Természetesen a macskának minden képen szerepelnie kell... :D

Hát, őőőő, izé, a varrás nem a legtökéletesebb... :D



A homokszórást most ideiglenesen felváltotta a hószórás...(meg a kajaszórás)


Amúgy tök állat volt lent, de egy kicsit megsajdult megest a szívem, ugyanis láttam a sok boldogan szánkózó gyereket, hallottam őket kacagni, míg az enyém nem marad meg rajta, és a lent létünk alatt azzal volt elfoglalva az ideje 99,99%-ában, hogy pergette a havat... Oké, csinálja, megszoktuk már valamennyire a furcsaságait, de az azért fáj, vagy legalábbis nem tudom helyén kezelni, hogy miért van az, hogy leszarja, ha nem vagyunk a közelében. A fényképeken is látható terület a lakótelep széle, elég biztonságos környék, így bátorkodtunk arra, hogy otthagyjuk havat szórni, tesztelve, hogy vajon észreveszi -e, hogy eltűntünk... Jelentem, észrevette, felpillantott, majd tovább szórta a havat és nem érdekelte, hogy nem vagyunk a közelében. És ez annyira fura. Több 100 méter távolságig elmentünk, vártunk csomó időt, hívtuk, de semmi reakció, annyira belemerült a hószórásba, el is bújtunk, de azt is lekakálta... Nehéz ez, nagyon nehéz. Persze, bírom az olyan dumákat, hogy ne hasonlítgassuk a gyerekeinket a "simákhoz"... De ehhez ki kellene nyomnom a szemem és meg kellene süketíteni magam. Nem arra törekszem, hogy mindenáron méregessem a vele egykorúakkal, de vannak dolgok (mint ez a havas, többi gyerek önfeledten, kacagva szánkózik, míg az enyémet nem lehet kirángatni a hó szórásának ismétlődő folyamatából), amiken egyelőre nem tudok csak úgy lazán továbblépni! Idővel biztos menni fog, de még nem. :S

2014. január 25., szombat

Kísért a múlt...

Tudom, hogy hülye vagyok, hogy ilyeneken rágódom, de akkor is furának tartom, hogy a mostani internetes sikerdal előadója, Csemer Boglárka is pont a 2011-es Csillag születik-ben indult... És attól az időtől nem tudok szabadulni, bármennyire is szeretnék.


Annyira erősen él bennem az az időszak. A boldog várakozás, az izgalom, a felhőtlen naivitás, az elhitt vattacukor és rózsaszín ködfelhő. Csodálatos volt és a mai napig visszasírom. Nem mintha most olyan veszettül katasztrófa lenne az életem, mert egyáltalán nem az, de mégis valami hiányzik. Talán az, hogy én lezártam az utódnemzéses témát, egyáltalán nem szeretnék kockáztatni (benne vagyok csomó autis csoportban és hát persze van ellenpélda, de sok olyan történet is van -és inkább ezek vannak többségben-, hogy elég gyakori az ismétlődés...és hiába imádom mindennél jobban a lányom, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy 2 autival megbirkózzak), de gondolati síkon azért gyakran eljátszadozom vele, hogy mi lenne, ha... És teljesen megrettenek attól, bármennyire is szarul hangzik, hogy mi van, ha nem fogom megtapasztalni, hogy milyen egy "sima" gyerekkel? Mi van, ha nem leszek újra várandós, nem láthatom a pici magzat mákszemnyi szívének lüktetését, nem mehetek többé 4d-re, nem élhetem át a terhesség, majd a szülés utáni csodát, az átvirrasztott éjszakákat, a büfiztetéseket, a fogzásos sírásokat? Mi van, ha a Cukit igenyösbe hozzuk valamennyire és aztán elgondolkodunk a hova továbbon és mindkettőnknek hiányozni fog egy újabb gyerök? És mi van, ha jön a kapuzárási pánik és hasonlók??? (Mondjuk az egyik rokonunk szerint az Ember azért vett el 31!!! évesen, mert kapuzárási pánikolt... o.O hát ez jó kis önbizalomnövelő infó volt... :S és távol álljon tőlem a nagyképűség és az önteltség, de szerintem nem ez volt a házasságkötésünk mozgatórugója. Legalábbis remélem!) De csomószor jár ilyesmiken az agyam és talán nem is annyira őrültség. :( Vagy mittomén. Utálom ezt a káoszt az agyamban! Zártosztályt nekem! :D :P

2011-ben, (imádom ezt a képet!) :



De nem szabad a múltba menekülnöm és benne élnem, visszasírnom, mert sehová sem vezet, így azért próbálom magam a hajamnál fogva visszarángatni a jelenbe... És bizony, ebben is vannak örömök, valószínűleg több is, mint az idealizált terhességemben. Csak észre kellene vennem. Mármint az észrevevéssel nincs is gond, csak valószínűleg többre kellene értékelnem. Csak gyík vagyok, meg hisztis picsa is. :) De legalább a hibáimat nagyjából látom (önnyugtatás a köbön... :D ).

2014. január 20., hétfő

Régi képeket nézegettem...

Kár vóóót!!! Áh, hogy nekem milyen kurva jó hasam volt szülés előtt!!!!! Nagyon hiányzik! :( És az a tudat sem nyugtat meg, hogy csinálhatok akár napi százezer felülést, akkor sem segít rajta más, csak a műtét, amire egy igencsak jelentős ideig nem lesz pénzünk (a kinyúlt bőrön és a szétnyílt hasizmon nem tudok változtatni mozgással). :( És esküszöm, hogy a hasam volt az egyetlen testrészem, amivel meg voltam elégedve, most meg a helyén egy dülledő kelttészta van. o.O

Az alsó sor 1. képén nem masztizom ám eskübecsszó, csak takarom a bugyim, mert akkor még szemérmes voltam. :D Amúgy fingom nincs, hogy miért készültek rólam ilyen pózer képek, mindenesetre örülök, hogy legalább maradt bizonyíték arról, hogy milyen volt fénykorában a hasam. :) 

























És ami a hasam csúnyulásánál is ijesztőbb, az az arcom változása... Valami elveszett belőle, valahogy nincs benne tűz, élet, mosoly... A régi képeken szépnek látom magam, sugárzom, mint állat, míg a mostaniaktól megijedek. :O Félek, hogy öreganyóként (ha egyáltalán megélem) nem mosolygóráncaim lesznek. :/


De nem vagyok ám teljesen savanya picsa, néha tudok mosolyogni sőt nevetni is, ezen a videón pl. szétröhögtem magam. :)

2014. január 17., péntek

Lehet, hogy bipoláris vagyok :(

Vagy csak labilis. Vagy hülye. Vagy unipoláris depressziós.Vagy nem tudom... A jókedvem tegnap olyan gyorsan elpárolgott, mint a kámfor és ez szerintem nem természetes. Vagy helyes. Áh, kész vagyok...
Kezdődött azzal, hogy ebéd előtt Fickó játékból, véletlenül megkarcolta a Cuki arcát, mire anyu (aki azért jött, hogy vigyázzon a lányra, míg mi oltásra visszük a Fickovicsot a férjemmel) elkezdett sipítozni, hogy szörnyűség, katasztrófa, jaj, Istenem, pedig esküszöm, hogy egy felszíni hámsérülés volt, nem is vérzett. Jó, piros volt, de egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy muter előadta. De ez még hagyján: lefertőtlenítette. Ezzel sem lenne baj, de ahogy csinálta, az gáz. Már rég sikerült bekennie, de ő azért 5-ször minimum újra kenegette, biztos ami biztos alapon... Egy auti arcát... Aki nem annyira szereti, ha buzerálják. Vinnyogott is rendesen, megkértem szépen anyut, hogy legyen szíves abbahagyni, mire már csak azért is tovább hergelte a leányzót... Már ekkor kettéállt a fülem, de ezt még tetőzte azzal, hogy megemlítette a hintát, amire belendült a Tündüs, és még a napirendi kártyák sem hatották meg. Úgyhogy birkózásos kézmosás és etetőszékbe való gyömöszölés következett, ami bevallom, lelkileg sokkal inkább lefáraszt, mint fizikailag (és már annyi ideje nem evett, hogy egyszerűen muszáj voltam táplálkozásra buzdítani). Ídösanyám eközben bevonult a szobába és könyvet olvasott, míg én próbáltam megebédeltetni nagy harcok árán (és figyelmen kívül hagyni az ordenáré üvöltéseit). És ebből is cseszettül elegem van, hogy mindig én vagyok a szigorú, szemét gecó. De közben tudom, hogy valószínűleg szüksége van erre is, mert ha mindenki ráhagyná, akkor nem tudom mi lenne. :/ De akkor is zavar és unom ezt a szerepet!!!!!!!!!

Majd az Ember is kissé flegma volt, valahogy most nem oly nagy köztünk az összhang. Van ez így... Én sem vagyok makulátlan, ezt egy percig sem állítom! Arról nem is beszélve, ha anyám és férjem egy légtérbe kerülnek, Isten irgalmazzon a többieknek. :/ Annyira idegesítőek, hogy az nem igaz!

Aztán elvittük Fickót a kövi oltásra. Csak "ügyesek" voltunk és nem néztük meg a rendelési időt, így túl hamar érkeztünk. Anyósomhoz beugrottunk, hogy ne a rendelő előtt dekkoljunk nyitásig. Férj kitalálta, hogy engedjük el az udvaron, belementem. Tetszett neki, de naná, hogy talált macskakulát, amit a szájába is vett. Nem örültem, de legalább szokom, mert állítólag nem vetik meg az ürüléket. :S :D

Kis idő múlva útra keltünk és szerencsére most a jófej doki volt, eddig mindkét alkalommal a kevésbé jófejhez kerültünk, aki egy kissé öntelt, szerintem gyönyörű, sármos pasinak képzeli magát (jó, nem rusnya, de nekem inkább a jófej, idősebb doki köllene, ha már választani kellene :D ) és ő jócskán érzékelteti a doktori mivoltát, azt a bizonyos felsőbbrendűséget és a kommunikáció sem annyira az erőssége. Akár emberorvos is lehetne... :P Míg a jófej doki egyáltalán nem ilyen. Olyan kisugárzása van, mint az imádnivaló új fogdokimnak; valahogy olyan megnyugtató, pozitív kisugárzásuk van, hogy fel tud szabadulni az ember náluk.
Nála nem is kellett Fickót kivenni a szállítóból, elég volt leemelni a tetejét, és már adta is az injekciót. Kérdeztem, hogy vajon mikor vihetjük végre sétálni, mire ő mondta, hogy már rég lehetett volna, miért nem vittük, szocializáció és miegymás ugye... Kérdezte, hogy ki javasolta a lakásfogságot, én meg elárultam, hogy hát a kedves kollégája. Nem ezt mondtam, hanem természetesen a böcsületes nevét, és hát ezek után sem értett egyet. Amúgy a neten is tök ellentmondásos véleményekkel találkoztam ezzel kapcsolatban... Kísértetiesen kezdenek hasonlítani az emberorvosokhoz, mert tapasztalataim szerint náluk is ahány, annyi különféle vélemény... De persze a döntést a "tudatlan" páciens vagy annak hozzátartozója esetleg gazdája hozza meg. :S Mindegy, gondoltam akkor rákérdezek a cicás témára is (a kevésbé cuki doki azt mondta, hogy ez a kutya meg fogja enni a fajtájából kifolyólag, amitől ott helyben beszartam majdnem, de komolyan!), de sajnos ezzel a kedves doktor úr is egyetértett. Én pedig ismét beszartam. :( Ugyanis nekem kurva sokat jelent a macskám, nem tudnék nélküle élni, ő az első gyermekem. Szóval azért bízom benne, hogy nagy-nagy odafigyeléssel és határozottsággal, következetes neveléssel rá tudjuk venni Fickót, hogy ne prédaként tekintsen már a Mókira. Remélem sikerül, mert ellenkező esetben nem tudom, mitévő legyek, de az biztos, hogy csalódott és veszettül szomorú lennék, ha bármelyikőjüktől is meg kellene válnom. :(

Sajnos a neten is utánanéztem, hogy mekkora kb. az esélye annak, hogy pajtik lesznek idővel. Háááát, gugli szerint sem sok. :S Olyanokat olvastam, hogy hűha. De szerencsére azért ott van a fejemben, hogy a leányzóról is mennyi félét állítottak, amiknek szerencsére a fele sem lett jellemző és igaz rá. Szóval most is abban bízom, hogy meg tudjuk hazudtolni 2 állatorvos és a wikipedia véleményét; és igenis vérengzés nélkül fognak egymás mellett élni. Már letettem arról, hogy együtt aludjanak, de a mostani célom az, hogy tiszteletben tartsák egymást. Gyúrunk is rá, ha a kutyi megkergetni szándékozik szegény cirmit, akkor közbeavatkozom és elmagyarázom neki, hogy csúnya dolog ilyesmit tenni. Szoktunk direkt találkozásokat, vagyis összezárásokat is létrehozni szigorú felügyelet mellett, és ilyenkor igyekszünk Fickónak már a macska láttán kialakult izgalmát is lecsökkenteni és megakadályozni abban, hogy kergesse vagy behatoljon a személyes terébe. Alakul-alakul, de még nem az igazi, DE AZ LESZ ÉS KÉSZ! :)

A szomorúságom másik oka pedig az, hogy az állatorvosnál beszédbe elegyedtünk egy gazdival, akinek a szaporítótól vásárolt kutyusa sajnos angolkóros, és ha nem sikerül kiegyenesíteni a mellső lábait, akkor el kell altatni. Pedig egy tündér-bűbáj, pihe-puha kiscsajról van szó, a fajtáját nem tudom (keverékmániás vagyok csak a tacskót tudom megkülönböztetni a Bernáthegyitől kábé :D ), de a népi köznyelvben valami "harci" eb lehet és cirmos volt a bundája. Egyem is meg, remélem sikerül meggyógyulnia! Annyira sajnáltam szegénykét, mert olyan könnyen elkerülhető lett volna az állapota, ha a szaporítója nem egy szarrágó. Ugyanis azért alakult ki csórénál ez, mert az anyukája teje nem volt elégséges 6 kölyöknek a silány koszt mellett és valószínűleg a vemhesség alatt sem kapott megfelelő táplálékot... És ami még a dolog pikantériája, hogy mindezt egy emberorovos (idegsebész) művelte, szóval nem azért nem táplálta megfelelően a tenyész ebét, mert nem volt rávalója, hanem azért, mert a szarát is megenné, ha nem lenne büdös!!! És ahogy hallottam róla, a szakmájában sem a legprofibb. :( Kapja be az ilyen!!!

Aztán, mivel a jóarc doki is megerősítette, hogy van rá esély, hogy nem lesz cimbi Fickó és Móki, így elkezdtem keresgélni videókat, hátha látok cuki ellenpéldákat, együttalvásokat, játszásokat. Ja, előtte néztem, hogy vajon miféle keverék lehet az ebünk, és nagy valószínűséggel sok Jagd terrier vér csörgedezik az ereiben vagy legalábbis eszméletlenül hasonlít rájuk... És ők valóban brutális kotorékebek hírében állnak, szóval az általánosítás szerint abszolút nem való macska mellé. :( De mivel utálom a megbélyegzést, általánosítást és egyébként is, a fajtajelleg sem szentírás, főleg, hogy Fickirij keverék, lehetnek egyéni különbözőségek is, így bízom abban, hogy ha haverok nem is, de békésen, biztonsággal egymás mellett élő házikedvencek azért lehetnek.
De sajnos a Youtube-on találtam egy olyan videót, amit nem linkelek és nem mondom el, hogy miről szól, de a lényeg, hogy brutális kegyetlenkedést lehet rajta látni, teljesen megviselt ez az állatkínzásos videó. :( Egy az egyben jelentettem is, állítólag 24 órán belül megvizsgálják a bejelentésemet és ha jogosnak ítélik a felháborodásom, akkor törlik is. Ha ez nem jogos, akkor semmi sem...

Hát így. De azért jó is van, ugyanis végre lehet sétáltatni!!! Persze a jófej doki is mondta, hogy még nem tudja teljesen garantálni, hogy nem kapja el a betegségeket, de ő a kockázat-előnyt mérlegelve úgy érzi, hogy fontosabb lenne neki a szocializáció. Olvastam Cesar Millan könyvében, hogy ő is így vélekedik. Mivel a doktor úr meggyőzött, így ma már sétált is az ebbentyű és a beszámoló alapján nagyon tetszett neki (naná, hogy én nem vettem részt az első sétában, Ember az esti cigizése alkalmával vitte le, míg én a gyerek esti rutinját míveltem... és okvetlenül is eszembe jutott, hogy bezzeg az az egyén marad le egy ilyen jeles eseményről, aki 200 kakából 199-et felszedett... Nah, mindegy, ha minden jól alakul, akkor bőven lesz még alkalmam sétáltatni, csak ez olyan hülyén jött ki.) De nagy vidámsággal tölt el, hogy immáron zöld jelzést kaptunk arra, hogy a tényleges szobatisztaság útjára lépjen Fickó. :)

Heti fejlesztős és a fény

Rettegve vittem kedd reggel a "bőgetős" fejlesztésre Zs. nénihez... De kár volt félnem, ugyanis egyetlen könnycsepp sem hagyta el a gyönyörű szemeit. Nem tudom, mi változott, de nagyon örültem neki! Lehet, hogy az, hogy múltkor az apja vitte el? Mert neki apu a minden, szóval lehet, hogy amiatt, hogy ő is elvitte, így már nem fél? Vagy nem is tudom. Mindenesetre nagyon remélem, hogy ez nem csak egy egyszeri eset volt, mert nagyon tetszett. Nem volt ott a kislány, lehet, hogy azért is csendes volt? Mert a vége felé oda szokott menni hozzá, és ennek nagyon örülök, de egyébként magán a foglalkozáson, amíg feladat van, addig látom rajta, hogy zavarja. Mindegy, nem is keresem az okokat, a lényeg, hogy így azért egész más... Pedig vittem 100-as zsepit, de nem kellett használni belőle. Itt is kártyákra vannak bontva a feladatok, lehet, hogy ez is most kezd megérni, mert most nem tiltakozott, hanem nézte a képeket és ment a kövi dologhoz. Élmény volt, de komolyan! És még kacarászott is, ráadásul a gördeszkán, amit eddig a legnagyobb tiltakozással fogadott... Ki érti??? Olyan édes volt!

Szerdán elég nyögvenyelősen indult a reggel, esett az eső, persze a babakocsi esővédőjét nem találtam, de végül meglett; a lányt alig bírtam felkelteni, és még a hasam is ment (szerintem az idegtől). Mindez elég volt ahhoz, hogy elkéssünk...
De ezen a fejlesztésen is ügyi volt, keveset ment el a világába, volt, hogy csinálta is a feladatokat. N. néni amúgy nagyon ráhangolódott, mondjuk első pillanattól kezdve neki keveset viszlátozott a kis Cukim. :) Ő ugyanis olyan finom, nem tolakodó, kedves "néni", aki ügyelt arra, hogy ne rontson be durván a kis terébe a drágámnak és ezt díjazta is. Nem sok embernek enged meg dolgokat, de N. néni elvitte magával, mert a másik teremben maradt valami eszköz, és hang nélkül tűrte. A kezét is engedi neki megtörölni és hasonlók, úgy érzem, őt könnyen elfogadta. Zs. néni durvább, erőszakosabb, vele nehezebben is barátkozott meg, de már vele is kezd megbékélni.

Csütörtökön is voltunk, most viszont már az elején bezárkózott, lóbált, repetitívkedett, Fifi idézeteket adott elő és nem igazán működött együtt, de hát nem kell minden napnak egyformának lennie. :) Azért rá bírta venni N. néni, hogy kis krumplival nyomdázzon pöttyöket a labdának, mármint a rajzolt karikának, majd ecsettel virágokat is kifestett. Ezt nem rég óta csinálja. És nem mindegy ám, hogy hogy milyen sorrendben van rajzolva a virág: kizárólag úgy jó, hogy szára, levele, szirma. És ezt mondja is. Nem borul ki, ha megfeledkezik a virágrajzoló illető a sorrendről, de azért figyelmezteti, hogy nem így kellene. :) Kis főnökasszony. 

Úgy érzem, kezd megtérülni a befektetett energia, látom a fényt; ugyanis nem akarok elkiabálni semmit, de rengeteget javult a viselkedése, mióta rendesen csináljuk a napirendezést (december eleje óta). Már az első pillanattól kezdve érezhető volt a változás, de mostanra forrta ki magát. És lesz ez még ennél jobb is. Így is óriási a változás, ha azt nézzük, hogy nemrég még úgy kellett hatalmas hisztik árán belegyömöszölni a kádba vagy az etetőszékébe. Most meg mondjuk neki, hogy nézzük meg a napirendet, megy, nézzük, közben meséljük, hogy mi következik és legtöbbször, mint a kisangyal, megy és csinálja. Sőt, a lépcsőn is tök egyedül hajlandó feljönni, némi csokis zsarolás hatására. :D A cél szentesíti az eszközt és kész! ;) A feladatozásra is csokival vettük rá, és már egész szép időt hajlandó a popóján ülve játszani, több percet is képes egy helyben maradni. Hihetetlen ahhoz képest, hogy hónapokon keresztül egyáltalán nem játszott semmit, csak fel-alá járkált. 
Annyira de annyira boldog vagyok (és büszke is), hogy nem hagytuk magunkat és mentünk a fejünk után és vittük és nyomoztunk. El lehetett volna persze húzni, de nem jobb így? Szerintem de! Így az ovitól sem félek annyira és neki is biztos könnyebben fog menni a beilleszkedés, nagy biztonságérzetet fog adni a számára, hogy ott is ugyanúgy lesz napirend és hasonlók. Még azért fáj, hogy meg lett "bélyegezve" egy olyan dologgal, amit élete végéig viselnie kell, de mérlegelni kellett és remélem sosem fogom megbánni a döntésemet, döntésünket és ő sem fog haragudni ránk. Sajnos mindennek ára van, és persze, ha iszonyú gazdagok lennénk, akkor meg lehetne oldani mindent, a magánfejlesztőtől a magánoviig; és akkor nem lenne "lepapírozva", de nem vagyunk olyan helyzetben. Szerintem a lehetőségeinkhez képest a legjobb döntéseket hoztuk, de elég az öndicséretből, mert büdös. :) Annyira jó, hogy most nem vagyok úgy elkenődve! Természetesen sokszor megcincálja az idegszálaimat a kisasszony, próbára tesz ezerrel, de úgy érzem, hogy elkezdtünk előrehaladni és ez erőt ad. :)

2014. január 16., csütörtök

Mire költeném az adományokat?

Elkezdtem álmodozni, hogyha befolyna bizonyos összeg, akkor miket vennék legszívesebben. Egyébként már kaptam egy utalást, amit itt is szeretnék megköszönni! :) Ja, és jól sejtettem, PayPal számlára jut a pénz, ami nagyon jó, mert így nem közvetlenül a bankszámlámon landol, aminek azért örülök, mert így biztos nem kenyeret fogok venni belőle. Jó, ha nagyon megszorulnánk, akkor természetesen hozzányúlnék, és táplálékra vagy rezsire költeném, de így ott nagyobb "biztonságban" van, mintha egyből hozzá tudnék férni. :)

Igazából sok játéka van a Cukkernak, de olyan kifejezetten fejlesztősek nincsenek. Mármint pontosabban fogalmazva vannak pl. házi gyártmányúak (nemrég csináltam színválogatós játékot kemény 280 Ft-ba fájt: dekorgumiból vágtam ki pöttyöket), meg kirakók, építőkockák, de ezekből ahogy nézem sosem elég... Nagyon jó döntés volt annak idején a Bilibo. Úgy vettem észre, hogy a kitámasztása ennek a játéknak köszönhetően is javult. (Én is bele szoktam ülni, pont belefér a kufferom, nagyon állat, pörgök, billegek benne, tetszik nagyon! :D )

(forrás)
Amit amúgy legelőször vennék, az egy csepphinta lenne. Van benti hintánk, de az ugye csak előre-hátra megy (és rettegek, hogy a kis sózsákom alatt leszakad, az ajtófélfára van rögzítve), míg a csepphinta mindenfelé és stabilabban is lehet rögzíteni a mennyezetbe. Van a koraiban is és imádja. És nagyon jó hatással van az egyensúly-érzékelésre, megnyugtatja. Nézegettem, hogy hogy lehetne megvarrni, de gép és tehetség nélkül nem menne szerintem. :(





Ezeknek is nagy hasznát vennénk:

(forrás)

Pont ilyen van a koraiban és nagyon jóóó (kép forrása) 

Nem feltétlen újonnan venném, hisz a golyópályán kívül elég borsos áron adják őket... :/
Az biztos, hogy ha kinőné a leányzóm, akkor felajánlanám  hasonló helyzetben lévőknek!

2014. január 14., kedd

Meggyőztetek! :)

Mivel két olvasóm is szólt, hogy van ez a 'Donate' gomb, így úgy döntöttem, miért ne? Ha már ennyien mondjátok, csak megpróbálom, köszi, hogy szóltatok, hogy van ilyen! :) Végül is, veszítenivalóm nincs vele, ha soha, senki nem utal egy árva fityinget sem, akkor sincs semmi vész, az a plusz egy sárga nyavalya meg lazán elfér az oldalsávban. :)
Én nem is hallottam erről vagy legalábbis nem tudtam, hogy mi ez. Az a lényege, hogy ha valaki úgy érzi, hogy anyagilag szeretne bennünket támogatni, akkor az oldalsávban elhelyezett gombra kattintva könnyedén megteheti (ha erre a képre kattintotok, akkor is el tudtok jutni az adománygyűjtő perselyünkhöz)

Lehet használni PayPal-fiókot, amennyiben rendelkeztek ilyennel (én akkor csináltam, mikor az eBay-ről rendeltem a Cukinak Csizit a Dóra meséből, mert egyszerűen itthon nem találtam elfogadható áron...). De nem szükséges hozzá, anélkül is lehet adományozni.

Furán érzem magam ettől az egésztől, zavarban is vagyok, meg végül is nem éhezünk meg ilyenek, a csekkeket is tudjuk fizetni (jó, olyan trükközések vannak, hogy csúsztatgatjuk őket, határidő után sikerül kifizetni némelyiket és hasonlók), de az is biztos, hogy nem élünk nagylábon.

Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne bennünket anyagilag támogatni, nagyon örülök bármekkora összegnek, az adakozó döntheti el, hogy mennyit ajánl fel. (Be lehet állítani fix összeget is, de nem éltem ezzel a lehetőséggel.)

A PayPal szerintem egy nagyon jó dolog, például ha vesz az ember valamit és nem érkezik meg a dolog vagy hibás, akkor visszakapjuk a pénzünket (olvastam, hogy bár persze utána kell menni, de működik a dolog). A másik jó tulajdonsága, hogy nem olyan veszettül drága. Az alábbi linkre kattintva láthatjátok, hogy mennyit von le (90 Ft+az összeg 3,4%-a, amit például pénzbefizetésnél a befizető dönti el, hogy ő vagy a fogadó állja -e):
https://www.paypal.com/hu/cgi-bin/webscr?cmd=_display-fees

Itt magyarul is nagyon jól össze van foglalva:
http://online-fizetes-magyarul.info/paypal/paypal_szamla.html

Ha valaki szintén ki szeretné helyezni ezt a gombot a blogjába és elakadna, akkor szóljon bátran, szívesen segítek!

2014. január 13., hétfő

Sírás, tervek, álmok

Tegnap bőgtem egy nagyot és jól esett!!! Bár jobb lenne, ha nem lenne ilyesfajta megkönnyebbülésre szükségem, de most így alakult. Ugyanis a ?barátnőm? az anyjánál (tőlünk nem messze lakik) volt gyerekestül, és már pénteken írt, hogy a kölcsön adott babaruhákat visszavinné. (Ő egyébként az a csaj, aki megharagudott rám tavaly nyáron azért, mert meg mertem kérdezni, hogy miért nem válaszol a leveleimre...).

Átjött a 3 gyerkőccel, a legkisebb 2 hónapos és hát heves érzelmeket váltott ki belőlem ez az egész találka, hisz a középső meg 5 hónappal fiatalabb, mint a leányzónk és hát nem kell gondolom ecsetelni, hogy mekkora szakadék van közte és a lányom közt (és nem érdekel, hogy nem ér hasonlitgatni, majd akkor menni fog, ha kinyomom a szemeimet, de addig nem!). Én is 3 gyereket szerettem volna... És fáj, hogy nekem ?nekünk? ez nem adatik meg (azért a kérdőjel, mert férjem még dönthet úgy, hogy más nőnél bepróbálkozik valaha, de én bármennyire is vágynék egy/kettő/három újabb babára, soha nem fogom rászánni magam (és az sem érdekel, hogy soha ne mondd, hogy soha; én igenis mondom, mert így érzem). Nagyon nagy félelem van bennem, amit szerintem soha nem fogok tudni leküzdeni, bármennyire is fáj, hogy a valóság ennyire nincs összhangban az álmaimmal. :( Csak így ezzel szembesülni iszonyúan fájó tud lenni. :( Olyan, mint egy kurva nagy pofon! És megint jött az a faszság az agyamba, hogy neki miért ad a sors 3 "sima" gyereket, míg nekem elsőre adott egy kacifántosat, akinél számtalanszor érzem azt, hogy meghaladja a képességeimet, türelmemet. És a falakról nem is beszélve. :'( De ez majd egy külön poszt lesz, nincs kedvem tovább marcangolni most magam. :/ Fulldepi!!!

Közben nagyratörő álmaim is vannak, de fogalmam sincs, hogy hogy és mint kellene nekivágni, de legalább míg ezen töröm az agyam, nem magam sajnáltatom. Mert belegondolva a sok-sok történetet, amit megismertem, ahhoz képest a mi bajunk tényleg semmiség. Benne vagyok pár fb-os csoportban és megszakad a szívem, mikor olyanokat olvasok, hogy például a kisgyerekét nem tudja vinni Dévényre, mert döntenie kell, hogy fűtés-kaja, vagy kezelés. Annyira átérzem ezt, mert emlékszem még rá, hogy nekünk is milyen nehezen sikerült előteremteni a gyógytornák árát. És rettegtem attól, hogy mi van, ha egyszer nem lesz miből. De szerencsére erre nem került sor, megúsztuk egy teljes bankkártya lemínuszozással. Vagyis nem egyel, hanem kettővel, ugyanis férjem és én is csurig mínuszban vagyunk azóta is... És innen jött az a gondolat, hogy talán igenis lenne létjogosultsága egy olyan alapítványnak, ami az olyan családoknak segítene, akik a fejlesztések miatt kerültek nehéz anyagi helyzetbe vagy akik nem tudják kifizetni a gyógytornák árát. Mert sajnos saját tapasztalatunk is példa rá, hogy nem minden esetben finanszírozza az oep a kezeléseket... :( Számomra nem elfogadható az, hogy míg egyes nagyvárosokban ingyen jár a gyógytorna, addig kisvárosokban csak magán úton lehet elérni ugyanazt, nem kis összegért. És mennyire borzasztó lehet, mikor elkezdik a gyógytornát, látja a szülő, hogy mennyit lendít a gyermekén, de abba kell hagyniuk pénzhiány miatt. Belegondolni is szörnyű! Ha bárkinek van ötlete, tanácsa, tippje egy alapítvány létrehozásával kapcsolatban, nagyon szívesen fogadok minden infót! És véleményt is, hogy őrültség -e.

2014. január 11., szombat

IsaBella nyereményjátéka

IsaBella blogján nagyon szép körömlakkokért lehet játszani 3. blogszülinapja alkalmából! :) Kattintsatok a képre a részletekért:

Miss Sporty Metal Flip 030

Beszereztem a címben szereplő lakkot. Nem volt az én pénztárcámhoz mérten olcsó, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem tetszett felkenve. :( Valahogy túl világos és nem fogott meg, nem volt elég zöld sem. :( Befordultam. Majd a kezdeti sokk után elkezdtem agyalni, hogy hogy lehetne megoldani, hogy tetsszen. Fogtam pár zöld lakkot (a kedvenc színem, így választék van), és az egyiken fedőlakként egész tetszetős lett. Így nem bántam meg végül, hogy a kosaramba tettem. Amúgy olyan lakkot keresek, ami a bogárszárny fülbevalómhoz hasonlít, de lehet, hogy ki kell kevernem, mert nem találtam egyelőre ilyet. Lehet, hogy megszületik a második franken lakkom? :)



Majd hozok egy összehasonlító képet is, ha ráveszem magam, hogy kizárólag magában használjam a Miss Sporty-t.

2014. január 10., péntek

Nagy nap a mai!

El sem hiszem, hogy végül milyen kellemes kis nap lett a mai. :) Pedig olyan veszettül indult, felkelni sem volt kedvem, nyűgös voltam nagyon. Erre olyan dolgok történtek, hogy még a szándékomban álló hiszti posztot is elhalasztom, mert most valahogy nincs kedvem a nehézségekről írni ennyi csoda után.

Délelőtt a szokásos játékos házifeladatos foglalkozást tartottam. Vagyis nem szokásos számomra mostanság, mivel lesérültem szétcsesztem a térdeimet, így férj szabin volt, hogy ne kelljen a pancserségem miatt egy egész heti fejlesztésről lemondania a leányzónak... Ember rendes, szóval eddig ő csinálta a házit is a leánnyal, de ma rám várt a feladat, mivel már dolgozott (ma nem is mentünk fejlesztésre a köcsög térgyem miatt, nem mertem bevállalni). Annyira ügyi volt a csajszi, hogy nem igaz! Egy színválogatós játékot eszeltem ki a számára, piros és zöld dolgokat kellett szétválogatnia. Valamennyire részt vett a feladatban, és bár azért volt egy kis dac, lázadás, ami annyit takar, hogy tudom, hogy vágta a feladat lényegét, de annyira tett rá néha, hogy csak úgy pakolgatott, de csodás volt, hogy együttműködött és bár végig idézett a Fifiből, mégis valamennyire figyelt, mert ha mutattam és mondtam neki, hogy mit hova, akkor volt, hogy figyelembe vette a kívánságomat. Édi!!! Meg ügyi!!! :)))

És az esti óriási csoda, ami miatt szintén nagyon boldog vagyok: fürdött, vakarta a fenijét, ezt olyankor szokta általában, mikor kakilnija kell, elmentem hát a biliért, mondom hátha. Kikaptam a vízből, ráültettem a bilire, közben gyorsan a kezébe adtam izgi dolgokat, és legnagyobb meglepetésemre nem kelt fel egyből a bigyóról, hanem egy darabig ült rajta. Közben mondtam neki, hogy nyugodtan kaksizzon bele, nyomjál aranyom így: "üüüüü". Nem hallottam koppanást, se csurgást és miután felállt, visszaraktam a fürdőkádba. Legnagyobb megdöbbenésemre bizony volt folyadék a biliben. Azt hittem először, hogy biztos a lecsöpögő fürdővíz. De nem!!! Ez bizony pisi volt!!!! Úgy örültem neki, mintha valami arany folyadék lett volna, de igyekeztem nem túlzásba vinni az éljenzést, nehogy megijedjen és ezáltal kedvét szegjem. Persze mondtam neki, hogy mennyire ügyes, majd csodáltam a szalmasárga folyadékot. :) Ekkor már ki kellett volna jönnie elméletileg a fürdővízből, mert már egy ideje benne ázott, de mondom ha az első sikeres bilibe brunyálás után véget vetek a pancsizásnak, az nem túl pozitív társítás, így inkább azt az opciót választottam, hogy engedtem még egy kis melegvizet. :) Le is fényképeztem az első sikeres végterméket. Ez annyira jó!!! Nem fogom erőltetni, de így végre van egy kis reménysugár, hogy szeptemberre szobatisztává váljék (ez a feltétele sajnos még a spéci csoportnak is, hogy felvegyék az oviba, amúgy maradna bölcsis, ahol sok gyerek van és nincsenek is az állapotának megfelelő feltételek, szóval, ha pesszimistán nézem és azt feltételezem, hogy nem lesz az, akkor ki fogom nyitni a pofám, mert szerintem nonszensz, hogy a speckó csoportban is feltétel a szobatisztaság...miközben például köztudott, hogy az autik többsége nehezen lesz az. Meg gondolom a más diagnózissal rendelkező, speciális csoportba "utalt" gyerekek többségének sem kellene, hogy feltétele legyen a szobatisztaság. Az óvodavezető mondta, hogy nincs törvénybe foglalva, hogy pelusost nem vehetnek fel, de kimagyarázza magát azzal, hogy nincsenek meg a tárgyi feltételek. Most nem az, de milyen tárgyi feltétel kell egy kiba' tisztábatételhez? Max. a pelenka+popsitörlő+popsikence (amit ugye a szülők vinnének be). Ha meg kell kézfertőtlenítő meg pelenkázó, akkor teszek róla, hogy megoldódjon ez a hiányosság. Nem, nem lettem gazdag, de hegyeket tudnék megmozgatni azért, hogy a gyerekem és a hozzá hasonló helyzetben lévők olyan oktatási formában részesüljenek, amire jogosultak... és megkapják a fejlesztéseket, amik járnak számukra és még sorolhatnám.

Pár napja kiraktam a Twitter dobozkát oldalsávba, aminek szintén örülök, hogy sikerült, mert közlési kényszerben szenvedek, de ezek legtöbbször nem érnek meg egy posztot, de megteszik egy csiripnek. Egy darabig szöszmötöltem vele, de végül a magamévá tettem a HTML kódokat. :) Azért is jó számomra, mert a memóriám egyre szarabb (mentségemül szolgáljon, hogy mindkét általam szedett gyógyszer mellékhatása közt szerepel a memóriaromlás), szóval erre is tökéletes, mármint arra, hogy ne feledkezzek el a számomra fontos eseményekről. Meg arra is, hogy megtanuljam rövidre fogni magam. :D Hisz ez sem az erősségem. Meg így összegyűjtöm oda, hogy miről is szeretnék ide írni. Tudom, írhatnám mindezt piszkozatba, vagy simán papírra (azt tuti elhagynám), vagy jegyzetfüzetbe (azt is elhánynám, ahogy magam ismerem) és amúgy is jó twittelni, csak elsőre szokatlan.

A másik mai öröm, hogy már csak írni kellene a következő blogomba, ami Fickojevicsről szól legfőképp. :) A sablon kész, meg úgy nagyjából az egész, az élmények frissek, szóval bele szeretnék vágni. Az is motivál, hogy apám szerint nem való panelba/lakásba állat, mer' az állatkínzás. Szerintem meg igen is helyük van kert nélküli kecókban is, szóval szeretném rögzíteni, hogy mivel jár, ha az emberlánya arra adja a fejét, hogy panelban szeretne kutyát tartani. A macskatartás nem olyan veszett, de nálunk ugye az is a helyzet, hogy itt egy macskanyanya (fingom sincs, hogy mennyi idős, de elméletileg már nem mai luvnya, kóbor cica volt, ezért sem tudjuk a szülinapja dátumát), aki mellé galád mód hoztunk egy kölyök ebet. És hát ez okoz némi fejtörést, olyannyira, hogy bármennyire szégyellem, de megfordult a fejemben, hogy visszaadjuk anyunak a Mókit, de én ragaszkodom ahhoz, hogy várjuk meg, hogy Fickó felnőjön, lehiggadjon és ha azután is csak kergetni akarja a cicát, akkor biztos jobb lenne Mókinak anyunál. De szeretném azt megvárni, hogy kiforrja magát, mert nem tudok dorombolás nélkül élni! Meg az milyen már, hogy jön egy kutya és visszapasszolom a macskánkat... És amúgy ő egy tündér cicalány, legalábbis velem az, még ölelgetni is szokott. Sok esélyt adok neki, de ha úgy veszem észre, hogy anyunál boldogabb, nyugodtabb életre számíthat, mint nálunk, akkor odaadom, bármennyire is kettészakadna közben a szívem. De ebbe bele sem akarok gondolni, szóval fél év múlva együtt fognak aludni a jószágok!!! Ha nem, akkor viszont megszokják egymást és kikerülik egymást punktum! :)

2014. január 9., csütörtök

Nyertem! :)

Sok-sok játékra jelentkeztem, de a szerencse elkerült. EDDIG! :) El sem akartam hinni, hogy végre én nyertem, jó érzés volt nagyon! :) Köszönöm a nyereményeket Anka! Már meg is érkeztek és nagyon szépek.  Nagyon tetszik a hópihe, élőben sokkal szebb, mint képen, pedig úgy is gyönyörű volt. A szívecskés angyalszárnyas nyakláncnál meg arra gondoltam, hogy félreteszem a kis angyalarcúmnak. :) (Én nemrég még kőkemény rocker voltam, csak feketében jártam, szóval lehet, hogy nem annyira illene hozzám, de amúgy aranyos. És bár már sokat finomodtam az évek alatt és mivel a csillámokról sem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is tetszeni fognak, de ez az idő is eljött, a körömlakkok megfertőztek; szóval lehet, hogy a nyakláncot is egyszer hordani fogom.)

Ankánál ismét van játék, kukkantsatok be:
http://www.anka-gyongy.blogspot.hu/2014/01/fekete-feher-1-szin-jatek.html

Íme a nyeremények:


Az új fogorvos

Nem semmi egy doki! :D Amúgy főorvos és szerintem lassan nyugdíjas, vagy már az is. Mármint a korát tekintve. Míg várakoztam (hétfőn voltam), többektől hallottam, hogy a volt orvosomtól jöttek... Milyen meglepő. Rengetegen járnak hozzá, mert azon kívül, hogy jó szakember, még poénkodik is állandóan, szinte már nem is fél az ember, úgy eltereli a figyelmet. :)

Bemegyek, és az injekció előtt ez a párbeszéd zajlott le köztünk:
– Mit szeretne?
– Tömést kérnék szépen!
– Julika*, menjél ki légyszíves, mert a hölgy tömést kért!
– Őőő, én nem olyan tömésre gondoltam.
– De legalább humorérzéke van.

(*az asszisztens hölgy)

Meglepődtem magamon, hogy egyből kapcsoltam, mert általában nem értem a poénokat, csak sok idő után vagy magyarázattal, de most gondolom az adrenalin miatt gyorsabban jártak az eszem. Amúgy nekem a tömésről előbb jutott volna eszembe a libatömés, mint a közösülés; de a férjem a tanítómesterem, és már szerintem egy ici-picit tudok férfi fejjel gondolkodni. :D

A tömés közben is hozta a formáját. Mondta nekem, hogy most ne figyeljek rájuk. Az asszisztens tanulónak szegezett kérdéseket, mire én automatikusan ránéztem a csajra, míg a választ várta az orvos, mire a szemem elé tette a kezét, és ismét mondta, hogy ne is törődjek most velük. Mondom ez kész... Vagyis csak gondoltam. A tanuló lány arra a kérdésre, hogy milyen alkoholt kell kikészíteni esztétikai töméshez, azt válaszolta, hogy tisztát. Mire az orvos:
– Tiszta ám a segged luka!
Na ekkor elröhögtem magam. Remélem a csaj nem vette magára, mert nem rajta kuncogtam, hanem ezen az elég érdekes szitun, meg a dokin. Aztán még az anyja picsáját is emlegette, ekkor gondolom kitágult a szemem, mert mondta nekem az orvos, hogy ismeri a csaj anyját.

Azon kívül, hogy jót mosolyogtam a bent lét alatt, még a fogaim is gyönyörűek lettek (2-őt tömött egyszerre, meg a közüket is). Mármint ahhoz képest, amilyen előtte volt. Úgy örülök! Mert ezekre a másik doki azt mondta, hogy saverózió, nem tudja betömni és én ekkor teljesen kétségbeestem, elszomorodtam, mert főleg ezek miatt kezdtem el ezt az egész fogorvoshoz járkálást mert már mosolyogni sem nagyon mertem, mert zavart. És egyre csak nőtt és nőtt a luk és az elszíneződés, de szerencsére a főorvos úr nagyon szépen eltüntette. Szóval még előnyöm is származott abból, hogy összevesztem a régivel. Lehet, hogy tényleg minden történik valamiért...

Még van sok lyukas fogam, így párszor mehetek. Annak is nagyon örülök, hogy mindez ingyen van. Emlékszem, volt egy olyan időszak, mikor csak az amalgám tömést állta a biztosító, szerencsére most ingyenes a fehér tömés is.

2014. január 6., hétfő

Az előzőből kimaradtak


  • A "térdesetemhez" tartozik, hogy mekkora egy barom vagyok! Mikor először karattyoltam a futásról, Móni ajánlott egy jó futóblogot, ahol kezdőknek való edzésterv is van, meg is néztem, bele is olvastam, de mondom ha nem alakult ki izomláz, akkor biztos bírom a terhelést. Az ízületeim nem bírták... Szívás!
  • Ma megyek fogászatra. Úgy várom már, hogy túl legyek rajta és egy darabig ne kelljen mennem. De az még messze van, mert sok szuvas fogam van. De legalább az új doktor úr ad érzéstelenítőt, így tudom, hogy csak az a pár másodperc fog fájni.
  • Dühöngök, hogy mekkora túlkínálat van használt babás cuccokból... Nem azt mondom, van, hogy el tudok adni ezt-azt, de azon teljesen meg vagyok botránkozva, hogy 8500 Ft-ért nem kell a kutyának sem egy Bergon babakocsi, szeptember óta árulom. Persze, tudom, már nem divat az ilyen típusú, most ezek az űrjárgányra emlékeztetőek a kelendőek, de szerintem, akinek mondjuk nincs autója, sokkal jobban jár egy ilyennel, mert jobban lehet téliesíteni, még nagyobb gyerkőc esetében is. Volt érdeklődő, de úgy tűnik nem komoly.  

Vegyes

  • Pénteken lett "Te döntesz!" bögrém. :) Már akkor is szerettem volna, mikor elkezdte gyártani őket, de akkor úgy jött ki, hogy nem volt rá pénzünk. De most végre sikerült!A helyi bababörzés facebook-os csoportban vettem, mert voltak, akik anno jelezték, hogy kellene nekik bögre, de nem mentek el az átvevőhelyre, így pár darab maradt, én meg lecsaptam rá. És ráadásul még zöld is. Még akkor találtam rá Mosolyka blogjára, mikor a volt gyerekorvosunk izomsorvadással ijesztgetett bennünket. Ekkor még "csak" kilencszáz valahány lájkolója volt. Sok erőt adott, persze, ettől függetlenül ugyanúgy rettegtem, hogy nehogy a Cuki is SMA-s legyen, de nagyon sokat számított, hogy tudtam, hogy a diagnózis nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden nap sírnunk kell, lehet máshogy is csinálni.
  • A kisasszony brutál nyűgös és hisztis volt ezen a hétvégén. Meg is van fázva, remélem csak azért volt ilyen kis idegesítő. Most a napirendi kártyák sem hatották nagyon meg, mindenen vinnyogott, tiltakozott, szinte csak uborkát volt hajlandó enni. Ott volt előtte a finom rántott hús krumplipürével, erre ő csak a rohadt savanyú uborkát tömte befele...
  • Szegényt tegnap megsajnáltam, mert a szemét macska megkarmolta. Nagyot csalódtam benne, még az is átfutott az agyunkon, hogy visszaadjuk anyunak. De azért kap még egy esélyt és a manikűrje megpecsételődött, ugyanis az volt a tervem, hogy nem vágom le neki, ahogy szoktam, hogy meg tudja magát védeni Fickóval szemben, de így nincs mese, le fogom tompítani a körmeit. Pont az arcán karmolta meg szegénykémet. :( Közel a gyönyörű szemeihez. Nem vérzett, de akkor is csúnya dolog volt tőle. Megszidtuk, egy kicsit elújságpapírozta az Embör (majd erről írok, nagyon izgalmas dologra jó), erre őkelme bepukkadt...
  • Fickót tegnapelőtt megfürdettük, nem tetszett neki, félt is, de miután kiszabadult a kádból, hát volt olyan boldog, hogy nem igaz, hempergett, rohangált összevissza. Neki köszönhetően a kisasszony hozzám szólt!!! :))) Jó, szokott mondani ezt azt, de az esetek 99,9%-ban csak azt mondja, hogy ezt kér meg azt kér vagy hogy nemmmkelll. Tudom, ezek is óriási dolgok, de azért nagyon hiányzik, hogy nem tudok vele csacsogni, pedig a szókincse bőven meg lenne hozzá. Na de ma kakilt a folyosóra a kutya, én még nem vettem észre, mert még nem kígyózott be a szag, meg most nem nyüszögött, a Cuki ment volna valamerre, de megtorpant, ránéztem, ő rám, és mondta kissé rémült tekintettel, hogy kaka. És nézett a kutyagumira, majd rám és ismét a kutyagumira. Én voltam olyan boldog!!! (Szegény mondjuk majdnem behányt, öklendezett a szagtól. :D ) És imád játszani az ebbel, mindig lefekszik, hogy menjen oda hozzá, és mikor nagyon el volt foglalva valamivel a Fickó és nem röpült oda egyből hozzá, mondta neki, hogy "Fickó gyeje!"
  • Rosszfiú is volt amúgy az ebecske, ugyanis tegnap beszart a lány szobájába... Örültem nagyon. :/ Amúgy már tanítgatjuk neki, hogy nem mehet be, de azért szereti ő is feszegetni a határait. Ja, és valamelyik este ez a látvány fogadott, még jó, hogy az egyik kedves hozzászólóm felkészített, hogy ne lepődjek meg, ha vonzódni fog a macskaszarhoz és legyek résen. Most megelőzött a kis "kakaista". :) 
  •  Tegnap nagyon nyűgös voltam, mert már lassan 1 hete sajog a térdem... És ami megijesztett, hogy egyre csak erősödött a fájdalom és elérkeztem arra a pontra, hogy bevettem egy fájdalomcsillapítót, ami szerencsére gyulladáscsökkentő is, mert szerintem biztos, hogy van gyulladás. Amúgy nem azért nem vettem be eddig, mert mártír vagyok, hanem azért, mert úgy vagyok vele, hogy szedek én elég gyógyszert az agyamra sajnos, nem akarok még többet, ha nem muszáj, fejfájásra sem szoktam, és most is húztam, ameddig lehetett. És ami még fasza, az az, hogy azzal a fajta antidepivel (SSRI), amit szedek, nem túl szerencsés együtt használni. Annyira sajnálom, hogy sikerült megerőltetnem magam, mert imádtam futni és azt olvastam, hogy amíg nem múlik el teljesen, addig pihentetni kell... Még régebben kibicsaklott a bokám, bedagadt, fájt, na ez most pont olyan szörnyű érzés, csak annyival még nehezebb is, hogy mindkét lábamat érinti, a lépcsőn úgy megyek le, hogy két kézzel kapaszkodnom kell, és sziszegni tudnék minden egyes lépcsőfok megtétele közben. Felfelé könnyebb, akkor elég csak 1 kézzel kapaszkodnom. És itt jön a félelmem, mert ugye kezdődnek a fejlesztések, és a kisasszony nem arról híres, hogy szeret lépcsőzni, kiharcolja, hogy cipeljük a fenekét, és ha egyedül alig bírok lebotorkálni, akkor hogy hogyan fogom levinni, az rejtély... :S Ha újra kezdem a kocogást, akkor nagyon oda fogok figyelni a fokozatosságra, mert ez brutális érzés. Lehet, hogy a félmaratoni tervemet 1 évvel halasztom, és megelégszem annyival, hogy a 2014-es szilveszteri futást fájdalom nélkül meg tudom tenni.
  • Végül pedig íme egy Fickó vigyor, amire anyu azt hitte, hogy vicsorítás. :D

2014. január 4., szombat

Szilveszteri karmaim

Az egyik depiskedős bejegyzésemben írtam arról, hogy mennyit költöttem ilyen csillám nyavalyákra+fedőlakkra és még a végeredmény sem tetszett, de szerencsére finomodott a véleményem, vagyis talán a megfelelő színre kenve nem is olyan veszettül gáz az első franken lakkom. :) Mondjuk annyira nem szép, amennyibe fájt, de lekakilom. :) Enyimé!!!

Felrázás nélkül undesz, ahogy feloldotta a lakk a szálakat, de összerázás után sokkal biztatóbban néz ki...


Alapszínként az a lakk szolgált, amit egy kedves olvasómtól kaptam, és ez nem más, mint az Essence: Vampire's Love Into The Dark árnyalata, amit imádok :)

2014. január 2., csütörtök

Szerintetek ez vicces?

Most vagy az én humorérzékemnek lőttek vagy nem tudom, de rohadtul nem találom viccesnek és értékelhető posztnak ezt a valamit:

Oké, nagy nehezen leesett a modoros blog lényege és talán nem is szar az ötlet úgy összességében, de szerintem vannak olyan dolgok, amikkel nem illik poénkodni és akkor még nagyon finoman fogalmaztam... Nincs kedvem felsorolni témákat, amik szerintem hasonló kategóriába tartoznak, vagyis amikről egyszerűen nem lehet úgy írni, hogy vicces vagy "modoros" legyen vagy ne vágja ki sok ember biztosítékát. Mi abban a poén, hogy a kutyák férgek, vagy hogy térjünk vissza a nagymama módszeréhez, vagyis a kő és víz általi halálosztáshoz? Mármint hogy a nemkívánt szaporulattal régen (és gondolom még most is sok esetben) így végeznek. Egyszerűen összefacsarodik a szívem. És nem ítélkezem, hisz a régi időkben tényleg nem igazán volt mód arra, hogy ivartalanítsák a jószágokat, de könyörgöm, ne poénkodjunk már ezen 2014-ben!!! Meg egyszerűen nem értem, hogy mi köze a kinézetnek ahhoz, hogy kutyád van -e vagy sem??? Na meg hogy pöcsöd vagy pinád van??? Mért kell ez? Mondjuk lehet, hogy pusztán csökkent az olvasósereg és valahogy fel kellett turbózni... Vagy el sem tudom képzelni, hogy milyen sötét erők motiválhatnak egy ilyen bejegyzés megírását...

A posztolónak én csak annyi jótanácsot adnék, hogy önkénteskedjen 1 hónapot kutyamenhelyen, majd menjen el gyepmesteri telepre is, és hallgasson végig, sőt, nézzen is végig pár altatást!!! Nálunk a menhely mellett van a sintértelep, és sajnos sok altatásnak voltam fültanúja, mivel a gyepmesteri telepen rendszeresen végeztek ki kutyákat. :( Lehet, hogy egy ilyen tapasztalat után jobban meggondolná, hogy miket firkant össze... 

2014. január 1., szerda

Szilveszteri űberparty

:D Hoztuk a formánkat...
Anyu itt volt. Itthon "buliztunk". Kezdődött azzal (vagy az anyu általi beszólás után volt, már meg nem mondom...), hogy a kisasszonynak nem volt kedve enni és ennek hangot is adott. Ugyanilyen mozdulatokat szokott végrehajtani, ha a babakocsi vagy a bicikli meg merészel állni pl. piros lámpánál...


És bevallom, hogy megint geci voltam, ugyanis miközben videóztam ezt a felemelő és nem ritka jelenetet, azt kívántam, hogy annak a volt barátnőmnek legyen autista gyereke, aki azt mondta, hogy "nem tragédia, örüljé' hogy nem rákos vagy szívbeteg!" Csúnya dolog rosszat kívánni másoknak és nem mellesleg állítólag háromszorosan, hétszeresen vagy százszorosan visszaszáll; így minimum 3, max. 100 autit fogok világra hozni. :P :D :I :S :/ :(

Kicsit már pityókás voltam, mikor a drága jóídes anyám felhozta, hogy mitől lett ilyen a leány... Megkaptam a szokásost: "azé' me' LESZOKTÁL a cigiről, nem kellett volna, és akkor nem nőtt volna ekkorára a hasadban, könnyebben kijött volna és nem lenne ilyen. Meg biztos azért is lett autista, mert Clostilbegyt mellett lettél terhes, nem pedig természetes úton." És még ontotta magából a fájóbbnál-fájóbb elméleteit, amiknek a lényege mindig az volt, hogy én tehetek róla. :( Nem esett jól... Ez megalapozta a hangulatomat és megfigyeltem, ha ittasan bántanak, akkor utána én is szemét leszek a végén.

Volt azért jó is: megkerestük az esküvőnkre összeválogatott zenéket, és arra tomboltunk a magunk módján. :) Ha újra házasodnánk, szerintem akkor sem fogadnánk zenekart, hanem a mi kedvenceinket játszanánk.

Aztán éjfél után anyu hozott pezsgőt (Törleyt öcsééém). Mindig is tudtam, hogy nem bírom ezt a fajta itókát, mármint a pezsgőt, vagy rosszul leszek tőle, vagy másnap fáj a fejem, vagy megbunkulok tőle. Most megvadulás lett belőle. :D Állítólag kötekedtem, de nem igazán emlékszem kristálytisztán, de valami olyasmi volt, hogy én F.O.Systemet akartam hallgatni, ami nekik nem tetszett, ezen valószínűleg kiakadhattam egy picit, meg miután 3-kor a férjem aludni szeretett volna, azt mondtam, hogy öregember és nem igaz, hogy szilveszterkor sem tud fent maradni. Jó, köcsög voltam na... Ezután képszakadás, elaludtam. Még arra sem volt erőm, hogy egyek. Állítólag anyunak is beszóltam még valamit, de sem ő, sem én nem emlékszünk rá. :D

A végére egy kis móka, mivel az azért általában szerves része a szilveszternek és az újév ünneplésének. :) Nemrég találtam egy blogra és nagyon megtetszett és szét szoktam röhögni rajta magam, kezdem visszaolvasgatni a posztokat, nagyon jóóó. Egy ex menhelyi vizsla írja:


Kép forrása: Demény facebook oldala


A másik nevetés forrása és a nap fénypontja, mikor elalszanak a gyerekek, mi kigépezzük magunkat és ezek után elkezdjük nézni kb. ötödjére az Office-t. :D Az egyik kedvenc részemből hozok egy részletet. Lehet, hogy ha nem ismeritek a sorozatot és ezáltal a karaktereket, akkor rohadtul nem vicces, de amúgy higgyetek nekem, kurva jó!!! Eleinte nem tetszett, de végül adtam neki egy utolsó esélyt, és végül a kedvenc sorozatom lett. :) Aki röhögni akar, mindenképp nézen Office-t. Áldokumentumfilm és iszonyú jó!!! :)