Jaj, hát úgy örültem! :) A hideget nem szeretem a télben, de a
hót havat nagyon is. Le is mentünk gyerekestül, ebestül. Fickó egészen úri kutya lett így kicsit több, mint 1 hónapnyi panelfogság után, így annyira nem élvezi a hirtelen jött hideget, de remélem egy picit azért enyhít a szenvedésén a kabátkája. :) Mondtam már, hogy gyerek+kutya kombó számtalan előnnyel jár??? Ott a csomó játék, így nem kell külön kutyajátékokat vásárolni. Na meg a ruházkodás, ugyebár... Fel voltam háborodva, hogy mennyire pofátlanul magas összegeket lennének képesek kisajtolni azon gazdikból, akik szeretnék öltöztetni a kutyájukat. Nem adtam be a derekam, de közben sajnáltam csóré kutyát, így valami megoldást kellett találnom. Arra jutottam, hogy a Cuki egyik kinőtt mellényét átalakítom kutyakabáttá. :) Annyit kellett csak csinálnom, hogy a hasa részén kivágtam, majd pelenkaöltéssel beszegtem vagy legalábbis igyekeztem. :D Nem túl szép, de ha ráadom Ficakra, nem látszódék, hogy milyen gagyesz a varrás. ;) Amúgy alapból urizálásnak tartottam a kutyaruhákat, de mióta van kutyám, ez is átértékelődött, ugyanis akkor merült fel bennem, hogy kéne valamit ráaggatni, mikor szemerkélt az eső még a hó előtt, és felérve olyan kutyaszagot árasztott magából, hogy bődület, és hát gondolom a hőérzetének sem kedvezett az elázás. Majd a tavaszból/őszből hirtelen télbe váltott az időjárás, így már a megázás megelőzésén kívül a melegítés is szempont volt, így gyorsan hozzávarrtam a mellényhez egy ujjrészt is. Nem túl szép a végeredmény, de a funkcióját betölti. :)
 |
Természetesen a macskának minden képen szerepelnie kell... :D |
 |
Hát, őőőő, izé, a varrás nem a legtökéletesebb... :D |
 |
A homokszórást most ideiglenesen felváltotta a hószórás...(meg a kajaszórás) |

Amúgy tök állat volt lent, de egy kicsit megsajdult megest a szívem, ugyanis láttam a sok boldogan szánkózó gyereket, hallottam őket kacagni, míg az enyém nem marad meg rajta, és a lent létünk alatt azzal volt elfoglalva az ideje 99,99%-ában, hogy pergette a havat... Oké, csinálja, megszoktuk már valamennyire a furcsaságait, de az azért fáj, vagy legalábbis nem tudom helyén kezelni, hogy miért van az, hogy leszarja, ha nem vagyunk a közelében. A fényképeken is látható terület a lakótelep széle, elég biztonságos környék, így bátorkodtunk arra, hogy otthagyjuk havat szórni, tesztelve, hogy vajon észreveszi -e, hogy eltűntünk... Jelentem, észrevette, felpillantott, majd tovább szórta a havat és nem érdekelte, hogy nem vagyunk a közelében. És ez annyira fura. Több 100 méter távolságig elmentünk, vártunk csomó időt, hívtuk, de semmi reakció, annyira belemerült a hószórásba, el is bújtunk, de azt is lekakálta... Nehéz ez, nagyon nehéz. Persze, bírom az olyan dumákat, hogy ne hasonlítgassuk a gyerekeinket a "simákhoz"... De ehhez ki kellene nyomnom a szemem és meg kellene süketíteni magam. Nem arra törekszem, hogy mindenáron méregessem a vele egykorúakkal, de vannak dolgok (mint ez a havas, többi gyerek önfeledten, kacagva szánkózik, míg az enyémet nem lehet kirángatni a hó szórásának ismétlődő folyamatából), amiken egyelőre nem tudok csak úgy lazán továbblépni! Idővel biztos menni fog, de még nem. :S