2014. január 27., hétfő

Végre esett a hó!

Jaj, hát úgy örültem! :) A hideget nem szeretem a télben, de a hót havat nagyon is. Le is mentünk gyerekestül, ebestül. Fickó egészen úri kutya lett így kicsit több, mint 1 hónapnyi panelfogság után, így annyira nem élvezi a hirtelen jött hideget, de remélem egy picit azért enyhít a szenvedésén a kabátkája. :) Mondtam már, hogy gyerek+kutya kombó számtalan előnnyel jár??? Ott a csomó játék, így nem kell külön kutyajátékokat vásárolni. Na meg a ruházkodás, ugyebár... Fel voltam háborodva, hogy mennyire pofátlanul magas összegeket lennének képesek kisajtolni azon gazdikból, akik szeretnék öltöztetni a kutyájukat. Nem adtam be a derekam, de közben sajnáltam csóré kutyát, így valami megoldást kellett találnom. Arra jutottam, hogy a Cuki egyik kinőtt mellényét átalakítom kutyakabáttá. :) Annyit kellett csak csinálnom, hogy a hasa részén kivágtam, majd pelenkaöltéssel beszegtem vagy legalábbis igyekeztem. :D Nem túl szép, de ha ráadom Ficakra, nem látszódék, hogy milyen gagyesz a varrás. ;) Amúgy alapból urizálásnak tartottam a kutyaruhákat, de mióta van kutyám, ez is átértékelődött, ugyanis akkor merült fel bennem, hogy kéne valamit ráaggatni, mikor szemerkélt az eső még a hó előtt, és felérve olyan kutyaszagot árasztott magából, hogy bődület, és hát gondolom a hőérzetének sem kedvezett az elázás. Majd a tavaszból/őszből hirtelen télbe váltott az időjárás, így már a megázás megelőzésén kívül a melegítés is szempont volt, így gyorsan hozzávarrtam a mellényhez egy ujjrészt is. Nem túl szép a végeredmény, de a funkcióját betölti. :)

Természetesen a macskának minden képen szerepelnie kell... :D

Hát, őőőő, izé, a varrás nem a legtökéletesebb... :D



A homokszórást most ideiglenesen felváltotta a hószórás...(meg a kajaszórás)


Amúgy tök állat volt lent, de egy kicsit megsajdult megest a szívem, ugyanis láttam a sok boldogan szánkózó gyereket, hallottam őket kacagni, míg az enyém nem marad meg rajta, és a lent létünk alatt azzal volt elfoglalva az ideje 99,99%-ában, hogy pergette a havat... Oké, csinálja, megszoktuk már valamennyire a furcsaságait, de az azért fáj, vagy legalábbis nem tudom helyén kezelni, hogy miért van az, hogy leszarja, ha nem vagyunk a közelében. A fényképeken is látható terület a lakótelep széle, elég biztonságos környék, így bátorkodtunk arra, hogy otthagyjuk havat szórni, tesztelve, hogy vajon észreveszi -e, hogy eltűntünk... Jelentem, észrevette, felpillantott, majd tovább szórta a havat és nem érdekelte, hogy nem vagyunk a közelében. És ez annyira fura. Több 100 méter távolságig elmentünk, vártunk csomó időt, hívtuk, de semmi reakció, annyira belemerült a hószórásba, el is bújtunk, de azt is lekakálta... Nehéz ez, nagyon nehéz. Persze, bírom az olyan dumákat, hogy ne hasonlítgassuk a gyerekeinket a "simákhoz"... De ehhez ki kellene nyomnom a szemem és meg kellene süketíteni magam. Nem arra törekszem, hogy mindenáron méregessem a vele egykorúakkal, de vannak dolgok (mint ez a havas, többi gyerek önfeledten, kacagva szánkózik, míg az enyémet nem lehet kirángatni a hó szórásának ismétlődő folyamatából), amiken egyelőre nem tudok csak úgy lazán továbblépni! Idővel biztos menni fog, de még nem. :S

22 megjegyzés:

  1. Jaaahhaaaj, nem bírom kihagyni, hogy naaaa? És kinek a gyereke menekül a szánkó látványától is? IGEEEN! Nyertél. :D (Azt Petivel nem mertem kipróbálni, milyen messzire mehetek el tőle. Mert azonnal elspurizna a másik irányba. Gyorsan. :) )
    Amúgy meg fel a fejjel, lesz ez még jobb! Akinek különleges gyereket sorsoltak, annak az anyja is különleges. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Tényleg sok a közös vonás bennük. Össze kellene egyszer őket ereszteni, nem? :) Az enyém csak azért nem szaladt el, mert annyira elvarázsolták a pergő hószemcsék, hogy minden más megszűnt számára, de ha nincs ilyen szép vizuális inger, akkor megy a szélrózsa mindn irányába, csak arra nem, amerre mi vagyunk. :D
      De képzeld, ma már szánkózott!!! (a negatív részem mondatja csak velem, hogy azért, mert sötét volt és így nem annyira izgi a hó :D )

      Törlés
  2. Nagyonis érthető miről beszélsz, nyugodtan hagyd elnehezedni ezeken a problémákon a szívedet, de csak rövid ideig, aztán gyorsan rángasd ki magadat ezekből a rosszérzésekből, azzal a jó gondolattal, hogy a Te kislányod így - hószórás pld. - érzi jól magát, a szánkózás pedig nem nyújtana neki örömöt, mert ha igen, akkor azt is csinálná.)))

    Aranyos a kis Fickó is a kis havas fejecskéjével, egyébként a kutyusotok ezzel a bundácskával nem fázna ruha nélkül sem, viszont, hogy ne legyen annyira nedves arra jó!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy olyan beleragadós ember vagyok, de próbálok változni, mert nem vezet sehová ez a szomorúság, irigykedés, stb. Ja, de vezet valahová, a besavanyodásba, becsavarodásba. :( Szerintem idővel ehhez is hozzá lehet szokni és egyre kevésbé fog fájni, hogy látom, hogy a sima gyerekek mennyivel másabbak.

      Jól áll a kis büdösnek a kabátka. :) Így legalább tényleg nem lesz ázottkutyaszaga (annyira :D ), meg azért elég vacogós az úri feneke.

      Törlés
  3. A kutyaruha varrás nagyon találékony ötlet, és díjazom, nem baj milyen, a célnak megfelel, és ez a lényeg! Én egyébként találtam egy olcsó varrót, és elvágattam az egyébként nagyon hosszú kabátomat, és a levágott anyagból varrt egy kutya ruhát, és így a kabát is használható, ráadásul a kutya sem fázik!

    Van egy gyesen lévő pszichiáter ismerősöm, és rákérdeztem, hogy mi lenne a legjobb megoldás, hogy könnyebben fel tudd dolgozni, el tudd jobban fogadtatni magad a helyzetetekkel, és azt a választ kaptam, hogy elég összetett lehet, sajnos kívülállóként nem tudja megmondani, de mindenképp jó lenne, ha elmennél egy pszichiáterhez, és akkor úgy átláthatóbb lenne, és akkor megoldást találhatna a problémára! Nem reménytelen, és sokkal jobban éreznéd magad! Viszont ha nem keresel fel egyet, később nehezebb lehet, de persze ez is helyzet, függő! Viszont, mindenképp könnyebb lenne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A levágott kabátból varrot kutyaruha is nagyon jó ötlet! És praktikus is. Ezt a mellényt azért nem sajnáltam, mert úgyis kinőtte a leányzó, és max pár100 Ft-ért tudtam volna eladni.

      Pszichiáterhez járok, de ez sztk alapon annyit tesz, hogy évente visza kell mennem, és kapok szakorvosi javaslatot a bogyókra, semmi lelkizés vagy valami. Maszek biztos jobb lenne, meg pszichológus is, de egyelőre nincs rávaló. De amint módom lesz rá, mindenképp keresek valakit, aki ténylegesen tud segíteni, nem pedig csak a tüneteket leplezni gyógyszerrel. Persze ez is több, mint a semmi, mert így pl. nem kell szenvednem a pánikrohamoktól, ez is valami és hálás is vagyok érte, de tudom, ez nem végleges megoldás, nem szeretnék életem végéig ilyen fajta gyógyszereket szedni.

      Törlés
    2. Értem, és tudom nehéz, és át is érzem, anyagilag sem egy bőkezű a sors, sajnos! És természetes, hogy fontos a leányzó, hogy Ő az első! Addig is arra próbálj odafigyelni, hogy ne legyen kényszeres a gyógyszer szedése! Akár egy magán emberrel is érdemes lenne összefutnod, olyannal (Ha van) aki meghallgat, és ki tudod önteni a lelked, sokat segíthet!

      Törlés
    3. Sajnos már gyógyszerfüggő vagyok. :( Ez is nagyon bánt, úgy érzem fogva tart és a későbbiekben esetleg felmerülő újabb baba vállalását is ellehetetleníti. :(
      Sajnos akikkel régen tudtam beszélgetni, elpárologtak mellőlem. :(

      Törlés
    4. A gyógyszerfüggőségedről: Kb. emlékszem mit szedsz és mennyit, legalábbis amit írtál egyszer, nagyon nehéz a leállás, kérdés hogy melyikkel akarsz leállni. Ha szedsz antidepresszánst, akkor a xanaxot kellene megpróbálni nullára csökkenteni, az antidepresszánst meg megtartani, persze azt is csak x ideig, bár az minimum fél év. A xanax csökkentését annó úgy magyarázták hogy írni kell mikor, mennyit veszel be, már ha rendszeresen szeded, majd a legminimálisabb adaggal csökkenteni, azt tartani 3 napig és újra megpróbálni csökkenteni megint 3 napra a legkisebb dózissal. Amikor már nem megy a csökkentés, mer ugye ez be szokott következni, akkor jön a nem csökkentés de minden nap az egyik adagot negyed, fél órával később bevenni, és ezt már naponta megpróbálni húzni az időt kis adagokban. Na nem ám én találtam ki ezeket az okosságokat, orvos mondta, de nekem még volt olyan szerencsém hogy sztk-ban olyan orvoshoz kerültem, aki nem volt gyógyszerpárti, persze felírta, de mindig rajta volt a csökkentés és maga a probléma megoldásának módszerein. Én a terhesség alatt zakkantam meg átmenetileg, majdnem 9 hónapot feküdtem, gyógyszer persze nuku, aztán tovább zakkantam a szülés után, szoptattam 8 hónapig, gyógyszer persze nuku, majd tovább nem bírtam, és akkor jött az orvos. Ingyen, nem maszek. De ez 12 éve volt. Bocs hogy ilyen részletesen belemásztam kéretlenül is a magánéletedbe csak nagyon érzem miről írsz.

      Törlés
    5. 0,5 mg retard szani+ 50mg sertralin sandoz. Szerencsére nem érzem szükségét, hogy emelni kellene a nyugtatót, sokan erről is beszámolnak. Viszont kíváncsi vagyok, hogy valaha le tudom -e majd tenni... Ha elkezdeném a leszokást, mindenképp a xanax-al kezdeném. Az a baj, hogy ezt a retard fajtát nem lehet felezni... :( De erre azt mondta a pszichiáter, hogy úgy lehet elhagyni, hogy eleinte csak 2 naponta, majd 3 naponta veszem be. Háááát, nem lesz egy könnyű menet, főleg, hogy viszonylag régóta szedem. Neked akkor szerencséd volt, hogy az orvos nem azon volt, hogy minél többet írjon fel. Te terhesség alatt "zakkantál" meg? Én akkor a föld felett lebegtem, nem voltak terhességi rosszulléteim, meg semmi, csak a boldogság, izgalom (naivság), én utána dobtam be a törölközőt. Lehet, hogy a hormonok is bejátszottak, nem tudom. :( De nem bántam volna, ha megúszom mindezt a kakit.
      Ne kérj elnézést!!! Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataid és azt, hogy érted és érzed, hogy miről írok. Egyáltalán nem másztál bele a magánéletembe, sosem csináltam nagy titkot belőle. Óh, annyi ember szedheti az ilyenfajta gyógyszereket, hogy szerintem leesne az állam, hogy jé, ő is, meg ő is, stb. Csak ugye ez is nagy tabu. :/

      Törlés
    6. Retard xanaxal leszokni szerintem reménytelen, de hát nem vagyok orvos, csak a saját tapasztalataimat tudom leírni. Eleve ha már antidepresszánst adnak, a xanaxot 2-3 hét múlva le kell elvileg tenni, mert a kettő együtt nem annyira nyerő. Az andidepresszánst azért írják hogy a xanaxot teljesen hagyják abba. Ha a xanax leszokás nem ment, akkor annak inkább az volt nálam az oka, hogy az a fajta antidepresszáns nem volt jó. 3 különböző szerotonin gátlót kaptam, a tiéd is az, nem vált be egyik sem persze sokaknak meg az a jó. Viszont nappal már akkor sem kellett xanax soha, csak az esti alváshoz az első 2-3 hétben, aztán vége. Amikor másfajta antidepit kaptam, akkor se kellett a xanax csak este, 0.25 mg, 2-3 hét után meg semmi. Nekem is mindig a retardot javasolták, de köszöntem, nem, pont mert arról nem tudtam volna leállni. 1-2 napos szünetek annak aki rendszeresen szedi, nagyon sok, megpusztul az elvonási tünetektől. Igen, én a terhesség alatt zakkantam, mert állandó vetélési tünetek voltak, mindenki azt mondta hogy ebből nem lesz gyerek, 9 hónap fekvés, infúziók, gyógyszerek, minden volt. Utána meg már eleve hülyén nekiindulva a szülés utáni helyzetnek, hát nyilván nem javultam. Sajnos vissza-vissza térnek a "dilis" tünetek, néha szedek gyógyszert, de olyan rossz nem volt szerencsére azóta, mint a szülés körül.

      Törlés
    7. Na igen, szerintem is nehezebb a retardról leállni, mint a simáról. Mondjuk ennek az az előnye, hogy nem üt ki, meg nem érzem annyira, hogy hű, már itt lenne az ideje beszedni. Megboldogult naivitásom alatt, mikor még azt hittem, hogy egy kis Dévénnyel pikk-pakk rendbe tetetjük a lányt, volt, hogy elfelejtettem bevenni. Persze azért eszembe jutott pár órával később, de a sima szaninál már mint az atomóra, úgy éreztem, hogy itt az idő, be kell szedni. Meg ez mondjuk nem álmosít, nem üt ki úgy, mint amaz. Na de a leszokás... Sajnos a pszichiáterem gyógyszerpárti és mikor gáncsoskodtam, hogy így a nyugtató meg úgy, mindig azzal jött, hogy amit én szedek, az minimális mennyiség... Azért a fél mg nekem nem elhanyagolható mennyiség, de mindegy. Arra törekszem, hogy soha a büdös életbe ne emeljem az adagot, mert akkor aztán szerintem nincs megállás. Szerencsére olvastam olyan történeteket is, hogy valakinek sikerült 6 mg-ról is nagy nehézségek árán lejönnie, szóval nincs még minden veszve, de azért félek. :( Meg szar, hogy függök tabiktól. Ezeken kívül is olyan kiszolgáltatottnak érzem magam, erre még egy kék és egy fehér bogyó is a markában tart. :( Nekem nem is javasolta az áterem, hogy rakjam le a nyugtatót. Pedig én is úgy tudom, ahogy Te is írtad, hogy azt csak az antidepi bevezető szakaszáig tanácsos szedni. Én meg lassan 3 éve "fogyasztó" vagyok... :/ Szívás nagyon!
      A terhesség alatt jóslókat sokszor szájon kellene csapni!!! Annyi fölös ideget adnak az ember lányába sokszor, hogy nem igaz. Nekem mindenki azt mondta, hogy biztos nem húzzuk ki a 40. hétig és tuti császár lesz. Ehhez képest 1 nappal a 40. hét betöltése előtt indították és ugye nem császárral. A 9 hónap fekvés nagyon durva lehetett. :( Gondolom a terhesség alatt átélt dolgok miatt sem vállaltatok több gyerkőcöt, ugye?

      Törlés
    8. A terhességem után szoptattam és csak azután kezdtem el szedni a gyógyszereket, akkor meg azért nem vágtunk bele a második gyerekbe, meg öregek is voltunk, meg vagyunk is DD, ráadásul az enyém is tartós beteg volt, szerencsére olyan betegséggel, aminek egy részét kinövi, másik része meg karban tartható, mostanában már gyógyszerek nélkül is. Agyilag is rendben van, tehát az önellátóságával nem lesz gond szerencsére. Szóval a sok probléma miatt húztuk az időt, aztán úgy döntöttünk, a mi korunkban örüljünk annak is ami van és így maradtunk. Végül is a fél retard az nem sok, csak ugye állandóan szedni meg az sem jó. A sima 0.25 mg is fejbe kólint? Mert az elég kis adag, sőt még azt is lehet felezni, tehát nem alszol el állva.Igen, több doki mondja hogy 3-4 mg-ig nem nagy adag, ja, egy lónak biztos nem, de nem antidepresszáns mellett, hanem annak, aki csak xanaxot szed. Az is igaz hogy a nem retard hiánya óramű pontossággal jön, ezért javasolják a 15 perces, fél órás eltolásokat, amit még ki lehet bírni, majd ha a szervezet ezt már elbírja, akkor jöhet megint 15 perc, és így tovább. Engem igazából nem fölöslegesen ijesztgettek a terhesség alatt, az első 3 hónapot végig véreztem, folyamatosan meg akartam szülni, 3 perces fájásokkal 26 hetesen, aztán infúziókkal, gyógyszerekkel sikerült bent tartani annyira, hogy a 40. héten meg nyoma sem volt a szülésnek így aztán császár lett, programozott, nem is bántam. Mi már öregek vagyunk, de ti még gondolkodhattok sok mindenen :-)

      Törlés
    9. Hát rögvest megbolondulok!!! Fél napig nem volt net, most meg írtam erre a hsz-edre választ, és eltűnt! :( ogy enné meg a fene!!! Most meg nincs már időm újraírni, de amint lesz, megteszem. Itt is néha döcögős a rendszer. :(

      Törlés
  4. Halihó! Ezer éve nem volt időm írni, pedig mindig amikor olvaslak eszembe jut, hogy na mindjárt írok...Mi most járunk a vadasba ahhoz a szipiszupi szakemberhez, aki egyébként gyógypedagógus és folyamatosan tanít engem mit hogyan, úgyhogy most adok neked tippet. Én óriási javulást látok Tominál amióta alkalmazom a tanultakat. Aztán persze lehet már próbáltad a módszert. Lényeg a folyamatos provokáció és hogy bemenjek a világába és ne hagyjam elmerülni benne.
    Tominál az autók olyanok mint Hannánál ez a pergetés. Bevágódik "stabil oldalfekvésbe" és órákig a szemétől 2 cm-re tolja a matchbox-ot. De szószerint órákig mozdulatlanul. És én akkor odafekszem és ugyanazt csinálom és elveszem tőle és az övét tolom, kicserélem az enyémmel és nem hagyom békén, és kezd nyitni. Szóval Hannával lehet azt csinálnám hogy ugyanúgy lemennék a hóba és pergetnék aztán elkezdeném provokálni, h pl pici hógolyóval gyengén megdobnám meg hasonlók, vagy tapsolnék egy marék hóval, ilyenek. Ha már próbálkoztál a módszerrel akkor bocs hogy belekotty :) Persze kva fárasztó egész nap ezt csinálni...
    Puszillak!
    Tomi anyukája

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió! Teljesen értem, miről írsz a hsz-ekkel kapcsolatban, én is így vagyok csomó blognál... :(
      Jó nektek, hogy járhattok a Vadasba, biztos nagy segítség. Mondjuk a korai fejlesztős hölgy is nagyon jó és lelkes és tapasztalata is van, szóval én ennek is nagyon örülök, mert sajnos pár szülőcsoportban olvasok olyanokat, hogy a szülők teljesen magukra vannak hagyva, hiába van papíron megítélve a fejlesztés, ha az a gyakorlatban nem kivitelezhető. :(
      Kicsit próbáltam, talán olyasmi ez, mint a Son-Rise program, és ahogy megfigyeltem, a Cuki is felfigyel rá, de bevallom, nem volt hozzá elég lelkierőm, szóval le a kalappal előtted. hogy így bírod!!! Engem az frusztrál, hogy meg kell zsarolom, hogy játsszon. Meg el is keserít.
      De mikor kicseréled az autókat, akkor nem kap rohamot??? A kisasszony attól kiakad, ha a sorba rendezett dolgait picit is megbolygatjuk, vagy megzavarjuk elvonulásnál. Esetleg a heves ellenállás, kizökkentés sok-sok próbálkozás után enyhül? Amúgy köszi az ötletet, erőt veszek magamon és megpróbálom, hátha.
      És nehogy már elnézést kérj tanácsadásért!!! Szívesen veszem őket, főleg, ha nagy valószínűséggel hatékony ötletek! :) Erőt veszek magamon és megpróbálom, mert szerintem nála is beválna. :) Én is puszillak!!! És amúgy meg annyira örülnék ám, ha elkezdenél blogolni, mert én nem nagyon találtam sok olyan blogot, ahol a kezdetektől rögzítve vannak a dolgok, szóval én örülnék nagyon, ha olvashatnálak és biztos rajtam kívül is lennének jelentkezők! :) Én is puszillak!

      Törlés
    2. Hát igen, épp mondtam férjemnek, hogy baromira tudom utálni Budapestet, de azért amióta a gyerekkel ennyi probléma van nem bánom, hogy itt élünk...mert vidékről én nem is tudom mit csinálnék...
      Tomival mákom van, nem nagyon rohamozik...még. Ami szar, hogy inkább feladja a dolgokat...
      Igazából az első amit elkezdtünk vele az az volt, hogy elraktam a játékokat, semmi sincs kéznél. És kérnie kell, nem elég nyávogva nyújtózkodni a polcra feltett autóért, addig nem kapja meg amíg nem néz legalább egy pillanatra a szemembe. Hú, ez kemény volt az elején...Ugyanez van a kezemben lévő dolgokkal, ha el akarja venni akkor nem adom csak ha megvan a pillanatnyi szemkontaktus. Odaemelem a tárgyat a szemem elé és várok...Na ő ezt többnyire feladja és megy inkább körözni...A játék lepakolással viszont 2 hónap alatt oda jutottunk, hogy már van hogy olyan dolgot amit elér elkezd lehúzni félig a polcról, majd megáll velem szemben és rámnéz hogy fejezzem be, ez iszonyúan nagy lépés tőle! Szóval robotanya kikapcs.
      Utána jött az, hogy a lelkemre kötötték, hogy ne akarja úgy beszélni a gyerekkel, mintha értené. Először utánoznom kellett a hülye hangjait. Ő szavakat nem használ egyáltalán, hanem mindenféle hangokat ad, én meg elkezdtem utánozni. Azt mondták ne beszélni akarjam tanítani, hanem azon dolgozzak, hogy párbeszéd alakuljon ki kettőnk között. És ez elég gyorsan beindult, h ad egy hangot én elismétlem aztán megint ő megint én és néhány nap alatt elkezdett itt is rámsandítani közben meg bajsza alatt vigyorogni.
      Amit az autótologatásról írtam, az is hasonlóan indul, lefekszem mellé amikor bemerül a világába és elkezdem utánozni, tükrözni amit csinál. Aztán elkezdem a szokásos idétlen hangait kiadni a mozdulataimhoz, erre már kezd sandítani, h mit csinál itt ez a nőszemély. És innen lehet szép lassan építeni hogy bevonjam magam az ő játékába. Vagy pl amikor tologat akkor egy mozdulatához mindig ugyanazt a hangot ismétlem, ezt elsőre ha jól emlékszem vagy 40 percig csináltam mire feltűnt neki, azóta ezen már előre vigyorog ha azt a mozdulatot elkezdi.
      Aztán olyannal is próbálkoztunk, de ezzel még nem volt sikerünk, hogy vmilyen hanggal, pl tapsolás, követjük a mozdulatait. Pl ha céltalanul rohangál fel-alá akkor tapsolok, ha megáll, abbahagyom, elindul tapsolok. Na ezzel még nem jutottam semmire...de talán érdemes kipróbálni. Vadasban a pszichológuscsaj fuvolázott neki a mozdulataira, ott is a fuvola jobban érdekelte, mint az összefüggés a két dolog között.
      Szóval a lényeg vmi oylasmi, hogy arra rájöjjön, hogy a dolgok nem automikusan működnek körülötte, hanem hatással tud lenni másokra, az emberekre.
      Ha gondolod mindig összegyűjtögetem neked ezeket amiket épp tanítanak nekünk, kis távsegítségként.

      Törlés
    3. Még 1 gondolat. Pl ami Tominál hangismétléses játék azt szerintem Te Hannánál úgy tudnád csinálni, h amikor a meséket echolálja akkor egyből ismételd el amit mondott.
      Remélem bejön valamelyik módszer.
      Testtudatosítós dolgok is vannak, pl elvileg át kéne simogassam fürdetés után az egész testét, mint anno a babamasszázzsal, na ez nekünk nem megy...ennyi ideig ő nem marad egy helyben...De pl játszunk olyat, h fekszik a hátán, felnyújtom a két lábát az ég felé és rátámasztom a fejem. Első néhány alkalommal én rántottam szét a lábait terpeszbe és beejtettem a fejem a pocakjára. Pár ilyen után nevetni kezdett rajta és azóta nyújtja sokszor magától fel a lábát meg ő terpeszt. Nemtom ilyesmire Hanna hajlandó lenne e.

      Törlés
    4. Ú, köszönöm az ötleteket, nagyon jók!!!! Annyira sajnálom, hogy mi vidékiek vagyunk és nem tudunk eljárni a Vadasba, amiket írtál, nagyon szuper gyakorlati tanácsokat adnak. Én olyan ötletszegény vagyok ilyen tekintetben, hogy az valami hihetetlen. Pedig olvasgatok könyveket, de nem maradnak meg úgy, mint ahogy Te leírod, szóval nagyon hálás lennék, ha összegyűjtögetnéd, amit a Vadasban mondanak nektek. Én meg próbálgatom majd őket, tetszik ez a hangkeltős dolog is. Köszönöm!!!

      Törlés
  5. http://mno.hu/?block=mno_video_popup&param=media_id=37809

    Biztos hallottál már a diétáról, van erről egy könyv is, abban azt írja, hogy mindenféle pszichológiai probléma hátterében emésztési problémák állnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megnéztem az elejét a videónak, ami a diétáról szól. A könyv is megvan, de több okból sem mertem elkezdeni a diétát: ha el is kezdeném, amint bölcsis/ovis lenne (legkésőbb szeptember), kapná ezerrel a tejet/cukrot/glutént... nem tudom, találnék -e olyan orvost, aki vállalná, hogy kitiltja az étrendjéből ezeket. Mert sajnos nem úgy van, hogy majd akkor én önhatalmúlag csak úgy viszem neki a diétás kaját és persze nem hinném, hogy a gondozók majd a 2 szép szememért figyelnének arra, hogy mondjuk szülinapozáskor vagy simán étkezésekkor ne egyen számára tiltott dolgokat. A másik dolog sajnos a pénz... Próbáltam házilag kókusz/zab/rizs/mandulatejet készíteni, de nagyon határozottan elutasította őket, a bolti árat meg nem tudom megfizetni és lehet, azokat sem fogyasztaná szívesebben. (Meg volt, hogy a tejet kivontuk, tejérzékenyeknek való tápot kapott több hónapon keresztül, és nem mondanám, hogy számottevően változott volna a csajszi. Főleg azért is vontuk ki ekkor a tejet, mert ekcémás lett, de nem tudni, hogy a tejtől vagy a mosószertől lettek -e kiütései, de talán inkább a mosószer a ludas abból ítélve, hogy akkor lett pöttyös, mikor visszatértem a kemikáliákra, majd ahogy visszaváltottunk a mosódióra, szépen eltűntek a foltjai, amik az ismételten bevezetett tejre sem tértek vissza. Amúgy gondoltam már arra, hogy nekem sem ártana egy ilyesféle diéta, de nem tudom kivitelezni. Vagy ha igen, akkor hajléktalanok vagy fűtés nélküliek leszünk... :(

      Törlés
  6. Valami ilyesmit írtam az eltűntben:
    Értem. Amúgy valószínűleg én sem szülök többé, nem kötelező mindenkinek több gyereket vállalni. Persze a vágyakozás, álmodozás megvan, de beérem ennyivel. Meg amúgy én tökre utáltam/utálok másodszülött lenni...
    Örülök, hogy végül minden jól alakult a fiaddal, nagyon ijesztő lehetett így a terhesség. :( Szerencsére ezeket megúsztam. Örülök, hogy végül sikerült rávenni a legényt, hogy maradjon bent a végéig!
    Idővel majd rászánom magam, hogy megpróbálkozzam a leszokással, de egy kicsit még odébb lesz. Most nem érzek magamban annyi erőt. Meg nincs kedvem kockáztatni, hogy megint pánikoljak. Akkor már inkább a xani és bízom benne, hogy akár több évig is bírja a szervezetem.
    Ne is bándd a császárt, sokan szidják, bár nekem nem volt, de inkább azt választanám. A lábam köze is megsínylette, és bár már gyönyörű, de eleinte rettenetes volt... :S Most sem a régi, de azért tűrhető, de császár mellett ilyennel sem kell számolni, meg szerintem a gyerekre nézve veszélytelenebb. Nah, ennyit a muffomról. :D

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...