2014. január 6., hétfő

Vegyes

  • Pénteken lett "Te döntesz!" bögrém. :) Már akkor is szerettem volna, mikor elkezdte gyártani őket, de akkor úgy jött ki, hogy nem volt rá pénzünk. De most végre sikerült!A helyi bababörzés facebook-os csoportban vettem, mert voltak, akik anno jelezték, hogy kellene nekik bögre, de nem mentek el az átvevőhelyre, így pár darab maradt, én meg lecsaptam rá. És ráadásul még zöld is. Még akkor találtam rá Mosolyka blogjára, mikor a volt gyerekorvosunk izomsorvadással ijesztgetett bennünket. Ekkor még "csak" kilencszáz valahány lájkolója volt. Sok erőt adott, persze, ettől függetlenül ugyanúgy rettegtem, hogy nehogy a Cuki is SMA-s legyen, de nagyon sokat számított, hogy tudtam, hogy a diagnózis nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden nap sírnunk kell, lehet máshogy is csinálni.
  • A kisasszony brutál nyűgös és hisztis volt ezen a hétvégén. Meg is van fázva, remélem csak azért volt ilyen kis idegesítő. Most a napirendi kártyák sem hatották nagyon meg, mindenen vinnyogott, tiltakozott, szinte csak uborkát volt hajlandó enni. Ott volt előtte a finom rántott hús krumplipürével, erre ő csak a rohadt savanyú uborkát tömte befele...
  • Szegényt tegnap megsajnáltam, mert a szemét macska megkarmolta. Nagyot csalódtam benne, még az is átfutott az agyunkon, hogy visszaadjuk anyunak. De azért kap még egy esélyt és a manikűrje megpecsételődött, ugyanis az volt a tervem, hogy nem vágom le neki, ahogy szoktam, hogy meg tudja magát védeni Fickóval szemben, de így nincs mese, le fogom tompítani a körmeit. Pont az arcán karmolta meg szegénykémet. :( Közel a gyönyörű szemeihez. Nem vérzett, de akkor is csúnya dolog volt tőle. Megszidtuk, egy kicsit elújságpapírozta az Embör (majd erről írok, nagyon izgalmas dologra jó), erre őkelme bepukkadt...
  • Fickót tegnapelőtt megfürdettük, nem tetszett neki, félt is, de miután kiszabadult a kádból, hát volt olyan boldog, hogy nem igaz, hempergett, rohangált összevissza. Neki köszönhetően a kisasszony hozzám szólt!!! :))) Jó, szokott mondani ezt azt, de az esetek 99,9%-ban csak azt mondja, hogy ezt kér meg azt kér vagy hogy nemmmkelll. Tudom, ezek is óriási dolgok, de azért nagyon hiányzik, hogy nem tudok vele csacsogni, pedig a szókincse bőven meg lenne hozzá. Na de ma kakilt a folyosóra a kutya, én még nem vettem észre, mert még nem kígyózott be a szag, meg most nem nyüszögött, a Cuki ment volna valamerre, de megtorpant, ránéztem, ő rám, és mondta kissé rémült tekintettel, hogy kaka. És nézett a kutyagumira, majd rám és ismét a kutyagumira. Én voltam olyan boldog!!! (Szegény mondjuk majdnem behányt, öklendezett a szagtól. :D ) És imád játszani az ebbel, mindig lefekszik, hogy menjen oda hozzá, és mikor nagyon el volt foglalva valamivel a Fickó és nem röpült oda egyből hozzá, mondta neki, hogy "Fickó gyeje!"
  • Rosszfiú is volt amúgy az ebecske, ugyanis tegnap beszart a lány szobájába... Örültem nagyon. :/ Amúgy már tanítgatjuk neki, hogy nem mehet be, de azért szereti ő is feszegetni a határait. Ja, és valamelyik este ez a látvány fogadott, még jó, hogy az egyik kedves hozzászólóm felkészített, hogy ne lepődjek meg, ha vonzódni fog a macskaszarhoz és legyek résen. Most megelőzött a kis "kakaista". :) 
  •  Tegnap nagyon nyűgös voltam, mert már lassan 1 hete sajog a térdem... És ami megijesztett, hogy egyre csak erősödött a fájdalom és elérkeztem arra a pontra, hogy bevettem egy fájdalomcsillapítót, ami szerencsére gyulladáscsökkentő is, mert szerintem biztos, hogy van gyulladás. Amúgy nem azért nem vettem be eddig, mert mártír vagyok, hanem azért, mert úgy vagyok vele, hogy szedek én elég gyógyszert az agyamra sajnos, nem akarok még többet, ha nem muszáj, fejfájásra sem szoktam, és most is húztam, ameddig lehetett. És ami még fasza, az az, hogy azzal a fajta antidepivel (SSRI), amit szedek, nem túl szerencsés együtt használni. Annyira sajnálom, hogy sikerült megerőltetnem magam, mert imádtam futni és azt olvastam, hogy amíg nem múlik el teljesen, addig pihentetni kell... Még régebben kibicsaklott a bokám, bedagadt, fájt, na ez most pont olyan szörnyű érzés, csak annyival még nehezebb is, hogy mindkét lábamat érinti, a lépcsőn úgy megyek le, hogy két kézzel kapaszkodnom kell, és sziszegni tudnék minden egyes lépcsőfok megtétele közben. Felfelé könnyebb, akkor elég csak 1 kézzel kapaszkodnom. És itt jön a félelmem, mert ugye kezdődnek a fejlesztések, és a kisasszony nem arról híres, hogy szeret lépcsőzni, kiharcolja, hogy cipeljük a fenekét, és ha egyedül alig bírok lebotorkálni, akkor hogy hogyan fogom levinni, az rejtély... :S Ha újra kezdem a kocogást, akkor nagyon oda fogok figyelni a fokozatosságra, mert ez brutális érzés. Lehet, hogy a félmaratoni tervemet 1 évvel halasztom, és megelégszem annyival, hogy a 2014-es szilveszteri futást fájdalom nélkül meg tudom tenni.
  • Végül pedig íme egy Fickó vigyor, amire anyu azt hitte, hogy vicsorítás. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...