lassandebiztosan

2014. június 29., vasárnap

Levágassam vagy ne?????

Nem jutok dűlőre, hogy mi a herét csináljak a hajammal. Be vagyok jelentkezve fodrászhoz, de még ugye dönthetek úgy, hogy csak a töredezett részt vágatom le, de jobban tetszik az az opció, hogy inkább akkor legyen rövid.
Mikor legutóbb voltam fodrásznál (2011 júniusa), akkor is rövidet szerettem volna, de azt mondta a hajszobrász, hogy ő nem hajlandó levágni a természetesen göndör hajamat rövidre, hisz akkor úgy néznék ki szerinte, mint egy cokker spániel... De ha én mondjuk pont egy cokker spánielre szeretnék hasonlítani, az neki miért fájt és emiatt miért tagadta meg a kérésemet? Ekkor határoztam el, hogy lázadok a fodrászat ellen, így azt terveztem, hogy életem végéig nem megyek el egyikhez sem (csomószor jártam úgy, hogy kértem egy frizkót és vagy nem voltak hajlandóak elkészíteni vagy egész másmilyent kreáltak), de aztán 3 év elteltével rájöttem, hogy ez nem járható út. Irdatlanul szét van töredezve a hajam, a vége kb. 10 szálból áll, undorító az egész, fujjj. Igaz már majdnem a seggemig ér (régi vágyam volt, hogy valaha legyen derékig érő séróm, ez teljesült még akkor is, ha ronda :D ). Már meg is untam, meg a göndörség sem érvényesül igazán (csak hajmosás után kb. fél napig...), mert a súlya lehúzza.

A legtöbb dologban keresem az aranyközéputat, de haj témában nem. Az én hajam legyen hosszú vagy rövid. És most nagyon hajlok a rövid felé.

Ilyet AKAROK:

Forrás: Pinterest

Az arcformám elég hosszúkás így szerintem ezért sem áll igazán jól a hosszú haj, hisz csak tovább nyújtja a pofázmányomat, de egy ilyen bubi frizó kerekítene rajta. Ilyet akarok!!! Szóval a cím csak költői kérdés, a poszt megírásának végére eldöntöttem, hogy jövő héten megrövidülök és kész. :)

2014. június 27., péntek

Pride

Nagyon-nagyon szeretnék eljutni a Budapest Pride-ra egy ideje. Idén is álmodoztam róla. Szívem szerint férjestül mennék a felvonulásra. Sajnos ő nem szeretne részt venni egy ilyen eseményen. :( (Remélem, hogy csak egyelőre nem!) Nekem ez nagyon sokat jelentene. Na de hátha idővel rá tudom majd venni. :)
Update: a poszt kapcsán megint rágtam a fülit és abban maradtunk, hogy jövőre eljön  velem. :))) Szavadon foglak ám drágám! :)

Idén az is nehezíti a felvonuláson való részvételt, hogy pont a Pride napján lesz egy melós "buli"... És hát karriert építek. Jó, ez jócskán túlzás, de olyan cégnél vagyok, hogy az ilyeneken való megjelenés elméleti síkon sokat számít (és ha karriert nem is jelent, de talán a szánalmasan kevés óraszámú melóm megtartásához hozzájárulhatik). A főnök külön ki is hangsúlyozta ennek jelentőégét többízben. Szóval idén ide mék, de nagyon nagy vágyam, hogy egyszer eljussak a melegfelvonulásra!

Lehet, hogy többeknek fura, hogy heteroként mi a f*szért szeretnék részt venni benne. Már megkaptam kommentben, hogy leszbikus vagyok. Hát, a kedves hozzászóló biztos jobban tudja a nemi identitásomat, amúgy meg ha a nőkhöz vonzódnék, nem tudom, hogy miért fájna neki ez és hogy mi köze lenne hozzá. Csókolóztam lányokkal kamaszként kíváncsiságból, de nem mozdított meg bennem semmit ott altájon. Azt meg, hogy egy muffal  /a sajátomon kívül ;) /, csináljak ezt azt, nem érzem izgatónak. Ennyi. Szóval szerintem hetero vagyok.

Áh, nem bírom magamban tartani, hisz nekem ez egy mérföldkő volt az életemben: le szerettem volna feküdni egy fiatalemberrel, de visszautasított azzal az indokkal, hogy van barátom. Meg is sértődtem, rosszul esett, undinak tartottam magam, fel is háborított, hogy hát nem köllök neki (de annyira rendes volt, hogy hajnalig győzködött, hogy nem a rondaságom miatt nem szeretett volna megfarkalni, hanem a foglaltságom miatt).
Aztán mikor teherbe estem /a férjemtől, akihez 9 éve hű vagyok! :) /, elmondtam az illetőnek, akivel meg akartam csalni az akkori páromat (ez jó pár évvel később történt, mint az ominózus visszautasítás) és még nagyon a várandóság elején jártam, így csak kevés emberrel osztottam meg az örömhírt, és ő is köztük volt és nekem ekkor "comming out"-olt és tisztán emlékszem, hogy mennyire jól esett, hogy megosztotta velem. Ekkor még ugye a pirinyóról a hasamban azt gondoltam, hogy a többségi társadalomhoz fog tartozni. Hát nem pont így lett. :D És ez is olyan fura összefüggés és bár lehet, hogy hülye vagyok, de én jelnek veszem. Hisz az autistákat és a homoszexuálisakat is rendszeresen félreértik, lenézik, kirekesztik sajnos... :( Egész más a kettő, de a társadalom viszonyulása hozzájuk szerintem jócskán hasonló... És itt már van egy közös pont. Ennyi a magyarázat, a személyes rész, hogy miért is vennék benne részt.

A "mennyire káros és visszataszító na meg persze felháborító ez a perverz magamutogatás, hát lássa a gyerekem, ugyan mit mondjak nekije te jó ééég" hozzáállású embereknek szerintem ezt érdemes lenne elolvasniuk, hisz a lényeg benne van:
"Megbotránkozni gyakorlatilag senkinek sem volt oka. Ha azok is végignézik a képeket és videókat, akiknek a fejében a homoszexuálisok még mindig úgy élnek, mint akik rózsaszín szőrös bibliát sztriptízelnek körül, most láthatják: vidám fiúkon és lányokon, férfiakon, nőkön és transzszexuálisokon kívül tényleg nem nagyon van más, úgyhogy talán kár ennyire félni."
Forrás: 444.hu


kép forrása

kép forrása

2014. június 26., csütörtök

Tanácsadás

Pár hónapot csúsztunk a 3 éves státusszal... De nem baj, sok értelmét nem látom.
Olyan mázlista vagyok, hogy az Ember pont szabin van és rendes, hisz eljött velünk. Ő kint a folyosón sétálgatott a leányzóval, én meg bent vártam. Látszódik, hogy apuka nem sokszor járt az utóbbi időkben tanácsadáson, mert fel volt háborodva, hogy időpontos rendszer mellett csúszik a behívás. :P :D
A kisasszonyon fehér pulcsi volt, de persze neki le kellett feküdnie a földre és csupa retek lett a várakozás alatt. Kis purdé. o.O

Miközben bent vártam, rájöttem, hogy nekem tényleg nem kell több gyerek. Volt ott egy 6 hetes baba, aki aranyos volt meg minden, de valahogy olyan félelmetes is. Szinte testi tüneteket is okozott a látványa. Most ez így nagyon hülyén hangzik, de tényleg zavart és rosszul éreztem magam. Meg volt ott egy majd 2 éves kiscsaj és te jó ég, mennyivel másabb, mint a mi lányunk. Jó, ez nem újdonság, csak azért volt most megdöbbentő szembesülni ezzel, mert az utóbbi időkben nem találkoztam más gyerekekkel, a játszóra is az apja viszi le (igen, meg lehet kövezni érte, nekem most valahogy ez a része nem megy, elfáradtam, besokalltam). Azon is agyaltam, hogy hogy lehet, hogy a szülők és a szakemberek sok esetben nem veszik észre az autizmus jeleit??? Visszagondolva, hogy milyen volt a Cuki 2 évesen, hát sikított már akkor is róla.

Azt hittem, hogy lesz injekció, de szerencsére nem. Pisit elfelejtettünk vinni, pedig mintha mondta volna a védőnő. :O
Olyan aranyos volt a Cukker, ugyanis amikor már bent a vizsgálóban várakoztunk, akkor a pelenkázón elkezdte énekelni azt, hogy: "itt egy boldog kis család". :D Ez a mostani nagy kedvenc, a Tigris és Micimackó - A nagy mulatság egyik dala. Még kint is voltak megmosolyogtató pillanatok, hozta a formáját. Pl. egy nagyobb baba kicsit sírdogált, figyelte a kisasszony, majd elvonult, és közben mondta, hogy "elképesztő". Az egész váró mosolygott. :)

Bent vizsgálat, méricske, majd a doktornő persze jött a kancsalsággal... Már írtam, hogy fater is, én is ilyenek vagyunk: ha elbambulunk, akkor bizony szétcsúsznak a szemeink. Szóval nem vagyunk mindig bandzsik, csak olykor. :) De a doktornő szerint ez így nem maradhat, valamit tenni kell. Tapasztottuk a szemét, volt szemüvege is, de basszus, hordta 1 hónapig (20 rongy a kukába). A rohadt tapaszt meg olyan csodásan sikerült anno felírnia a szemésznek, hogy csak 1 havit tudtunk kiváltani (akkor még az a rendszer volt, hogy ki volt napra pontosan számolva minden). Visszamentünk, de aszonták, hogy nem tudnak mit csinálni. Hát kössz! Ez volt az utolsó csepp, ezután hagytuk a fenébe. Lehet, hogy felelőtlenségnek meg nemtörődömségnek tűnik ez a hozzáállás, de higgyétek el, hogy komoly mérlegelések után döntöttünk így. Ha mindig kancsalítana, valószínűleg szigorúbban állnánk hozzá, de így nem fogom kínozni. Érdekes, az én szememet nem kellett, pedig ugyan az a baja. Anyám még egy megyei nagy gyerekszemészetre is elcipelt, ahol azt mondták, szó szerint idézem: "anyuka, ez egy enyhe kozmetikai probléma". Aki nem érti és mondjuk elítél ezért, állok elébe, meg lehet bennünket látogatni és leragasztani minden reggel a csajszi szemét... Meg rávenni, hogy hordja a szemüveget. Na, mindegy, visszavisszük a szemészetre, mert nem fog a doktornő békén hagyni bennünket ezzel. (Óh, pedig bár ez volna a legnagyobb bajunk.) Ember azt ígérte, hogy oda is elkísér bennünket. :)
Most nem azért, de figyelembe kellene venni ilyen téren is, hogy ő bizony autista. Szerintem legalábbis...

De legalább megtudtuk, hogy hány kiló (nincs mérlegünk; volt, de beázott, elromlott), 15 kg. Ez azért durva, hisz tavaly 14 volt... Nem tudom, hogy normál ütemű -e ez a "hízás", de lehet,  hogy annak a következménye, hogy az utóbbi egy évben lett érdekes vagyis inkább csapnivaló a táplálkozása (olyan válogatós, hogy nem igaz, agyamra megy, vacsorára pl. csak és kizárólag májkrémes kenyeret fogyaszt). Jelenleg 103 centi (tavaly 92 volt).

A vicces rész az ikszelős... Ez alapján ugyanis a lány tud váltott lábbal lépcsőzni (NEM, nem tud), rajzol egyszerű formákat (ez hellyel közzel igaz, de nem teljesen), egyre szívesebben játszik másokkal (van szerencsére előrelépés a szociális viselkedésében, de ez azért enyhén szólva is túlzó és abszolút nem jellemző rá), könnyen lehet vele kapcsolatot teremteni (erre a reakcióm csak ennyi: :D ). Főbb testrészeit megnevez, nah ez az egyetlen pont, ami tényleg jellemző a Cukira. Azt is volt képük beikszelni, hogy a nappali szobatisztaság kialakulóban. Ezt az egyet kérdezte meg a védőnő, amire én határozott nemmel feleltem, a kiskönyvben mégis ott az a kiba' x, pedig rohadtul nincs kialakulóban... Szerencse, hogy legközelebb majd csak 1 év múlva kell majd mennünk. :S

2014. június 21., szombat

Moyra Sea Salt - Seahorse + Bubble Gum - Lollipop

Pénteken beugrottam (az Emberrel...nem igazán élvezte :P) a fodrászkellékeshez, mert már fogyóban a hajpakolásom (kb. ezer Ft egy tégely és több mint 1 évig elég, és a természetes göndör hajamnak a kifésülésénél ez vált be, a balzsamok nem igazán...). És hát megkérdeztem, hogy van -e új Moyra lakkjuk. És persze volt. :) A pénztárcánk és a férjem nem örült, én viszont annál inkább. :D De nagy önfegyelmet tanúsítva csak 2 azaz kettő darab körömlakkot vettem, pedig szívem szerint minimum tízet hazahoztam volna (van minden: vivid sand, sugar sand, sea salt, bubble gum).

Írtam már, hogy imádom a Moyra lakkokat??? Régebben is volt a márkához szerencsém és akkor is elégedett voltam, na de ez az idei újdonságáradat egyszerűen lenyűgöző. Nagyon belehúztak, le a kalappal, el vagyok ájulva, szerelmes lettem! :) Szerintem ár-érték arányban messze a legjobb a Moyra. Legalábbis számomra.

Na de inkább beszéljenek a képek. Lesz egy pár... :D Nem tudtam könnyen választani a fotók közül. A Bubble Gum finishe hát az valami eszméletlen. Szeretem a mattot, de ez valami állatjó. Olyan se nem matt, se nem csillogó. Abszolút kedvenc kategória. A jelenleg közzétett posztok képei nem adják annyira vissza, hogy milyen f*sza, de szerintem fogok csinálni egy sima lakkal való összehasonlítást, mert tényleg nagyon jól néz ki és különbözik az átlag lakkoktól.


  • gyűrűsujj: Moyra Bubble Gum - No.627 - Lollipop 
  • többi köröm: Moyra Sea Salt - No.885 - Seahorse











2014. június 19., csütörtök

Értékelés

Végre egy összefoglaló a kisasszonyról, ami teljesen reálisan írja le a jelenlegi állapotát. (Legtöbbször orvosi papírokon voltak akkora blődségek, hogy csak lestem. Pl.: nem beszél... közben meg ott pöntyögött végig a vizsgálat alatt. Jó, persze, ott kevesebb idő van, ritka a találkozás, nem is ismerik annyira, mint a fejlesztők, de akkor is nah.)

Életem a héten már többször emlegette ébredés után, hogy "tisztába, felöltözünk, megszámoljuk a lécccsőfokokat, megkeressük bakocsikovant és elmegyünk az iskolába/Dongi nénihez". Ez lefordítva arról szól, hogy tisztába tétel, majd felöltözünk, lemegyünk a lépcsőn (vagyis lecipelem a kispicsáját :D ), beleül a babakocsiba, majd elmegyünk fejlesztésre. Ezekre a részekre volt bontva a napirendi kártya is. Biztos még sokáig emlegetni fogja. Nekem is fura, hogy nem kell menni. :(




 

2014. június 16., hétfő

Folytatás

Pénteken volt az utolsó fejlesztés. :( Megmondom őszintén, hogy hazafele jövet eléggé szomorú voltam. Meg utána is. Most eljutottam oda, hogy "csak" furcsa, hogy vége. :( Fél éven keresztül heti négyszer mentünk (szerencsére elég ritkán maradt el), teljesen megszoktuk, biztos a Cukinak is nagyon fog hiányozni. A fejlesztőket is megszerettem, megszerettük, hiányozni fognak nagyon. Tudom, hogy nem a barátnőim, de szerencsére sikerült olyan bizalmi kapcsolatot kiépítenünk, hogy szinte annak éreztem őket. És rengeteget köszönhetünk nekik!!! ♥ 
Az utolsó fejlesztésen pont úgy jött ki a lépés, hogy utánunk jött a Cuki barinője (DS-ás gyönyörű, szeretetbomba kislány). Ő az a kiscsajszi, akiről régebben írtam, hogy milyen édesek voltak már ketten :) (és mindezeket az élményeket köszönhetjük a rugalmas gyógypedagógusunknak, hálás vagyok neki érte). És most is hozták a formájukat, zabbantanivalóak voltak, sokszor meghatódtam. A barátnő többször megsimogatta Cukit, aki volt, hogy egyszer megölelte és még puszit is adott neki, többször kereste a tekintetét, huncutkodtak, elbújtak a függöny mögé, leírhatatlanul drágák voltak. :) A kislánnyal szerintem nagyon jól elvannak, öröm rájuk nézni. Sajnos ők messzebb laknak, de megtörtént a telefonszámcsere és nagyon bízom benne, hogy tényleg sikerül majd találkoznunk! A fejlesztőink is olyan kedvesek, hogy terveznek nyárra összejövetelt, ahol lennének programok a kicsiknek és ez az egész a szülőket is közelebb hozná egymáshoz. Várom, és remélem minél többen részt veszünk majd benne! :)

Sajnos a Cuki még mindég visszatartja a székletét. :( Lenne ingere hashajtó nélkül is, de nem hajlandó kinyomni. :( Ez egy "sima" gyereknél sem egyszerű probléma, nemhogy egy autinál... A korai pszichológusával is beszélgettünk, és tanakodtunk, hogy vajon melyik "módszer" lenne célravezetőbb, a nem beszélünk róla, hanyagoljuk a témát teljesen (1 hétig ezt alkalmaztuk, de ki tudja, nála lehet, hogy több idő kellene); vagy inkább az, hogy csinálunk kaki plüsst, lerajzoljuk vagy épp eljátsszuk, hogy a nagy kedvenc Mici mackó is szarik, meg gyurmakakit rakunk pl. fokhagymanyomóba és rá próbálnánk venni arra ezen keresztül is, hogy milyen jó elengedni a barna végterméket. Áh, nem egyszerű, remélem minél előbb megoldódik!
Elég frusztráló számomra, hogy egyszerűen nem tudunk rájönni a visszatartás okára. A melót később kezdtem, akkor már fennállt ez. Úgy kezdődött, hogy volt olyan periódusa, hogy egy nap 3-szor is kakilt. Pár napig tartott ez, majd jött a visszatartás. Lehet, hogy nincs köze hozzá, de valahogy időben egyezik a visszatartás Fickó kutya szobatisztává válásával. Mikor még fent intézte a dolgát, akkor csomószor jött és mondta vigyorogva, hogy "fujjj, kakaaa". De sosem szidtuk le az ebet vagy hasonló. Ilyen szempontból sem társíthatta azt, hogy a kaka rossz. Mondjuk volt, hogy öklendezett a kutyagumi szagától, de ekkor még lazán beletojt a pelusba. Viszont már csomó ideje nem szarik fent az eb és lehet, hogy a kisdrága ebből következtet arra, hogy nem szabad kakilni??? Áh, nem tudom, hogy mi zajlódhat le benne és annyira megnehezíti ezt az egészet, hogy nem tudja elmesélni az esetleges rossz tapasztalatot, és a mi magyarázatainkat sem biztos, hogy vágja nagyon, ami arra irányul, hogy kakilni tök állat és fain, és muszáj, és mindenki csinálja és ez hasznos, a kisvirágok a kaksitól nőnek, hisz ők ezt eszik, stb.

De amint már az előbb írtam, Fickó jó pár hete szerencsére szinte 100%-ig szobatisztának mondható. Kicsit neki is nehezebben ment, mint az átlagnak, de csak összejött. :) Négyszer visszük le. Este van egy kis futtatás is, hogy a lelkivilága is rendben legyen, dobálok neki frizbit és olyan ügyesen visszahozza. Demény a kötsög írta, hogy van ilyen 10 m-es póráz, na most azt igyekszem beszerezni. Az állatboltban elég érdekesen nézett rám a csaj és mondta, hogy vegyek felxi vagy mi a tököm pórázt. De arról nem hallottam jókat, így nem szeretném. De nagyon rá akart beszélni, szerinte a 10m-es biztos drágább is, mire mondom a neten ezeröté láttam... (az a flexi meg 5rongy). Azért kell mindenképp valami megoldás, mert csak este merem elengedni, de jóindulattal sem mondható visszahívhatónak... Volt is már belőle nézeteltérésünk. De ez az esti meg félelmetes, hisz a rét mögött van ilyen dzsumbuj és onnan valamelyik nap jött egy szipus. Megijedtem. :( Ezzel a hosszú pórázzal lehetne úgy is, hogy futnánk nagyot. Rám férne, de ezer éve csak húzom-halasztom.

Ma felhívtam a menhely vezetőjét, hogy szívesen fényképeznék gazdira váró kutyulikat, és a hangjából ítélve megörült neki. :) Aki ezt eddig csinálta, most pici babával van otthon és hát ahogy visszaemlékszem azokra az időkre... Nem egyszerű. Meg átvette a menhely a sintértelepet, így több is a meló, meg épülnek majd új kennelsorok, szóval szerintem nem fogunk összeveszni a másik önkéntessel, hogy nem marad fényképezni való... Mondjuk eddig is voltak fotózva a sintértelepi kutyák is, de most azért szerintem több a meló. Én meg azért ráérek. És a lelkemnek is biztos jót tenne egy kis hasznos szabadidős tevékenység. Meg fényképezgetni is szeretek, szóval jó lesz ez. Sőt, még mozgok is, mert a menhely nem egy köpésnyire van, így biciklizni is fogok. :)

Kislány ám a... :D

Egy mai eset: mesélte az egyik kollegina, hogy egy fickó, aki 5 hónapja van ott, megkérdezte tőle, hogy ezt a kislányt miért vették fel? Mámmint a kislány alatt rám gondolt. :D Pár évvel lehet a faszi idősebb, mint én. Azért megnéztem volna az arcát, miután a munkatárs közölte, hogy 2009 óta vagyok a cégnél (jó, ebből 1 év meló, 3 év gyes, de ez most mindegy) van egy férjem és egy 3. életévét betöltött gyerekem. :D Pedig már dohányárú vásárlásakor sem kérik el a személyimet. (Nem, nem szoktam vissza, 4 éve tiszta vagyok, csak néha szoktam venni férjnek ezt-azt.)
Nem az, inkább nézzenek fiatalabbnak, mint öregebbnek, de akkor is. Meg amúgy nem tudom, mi köze hozzá vagy miért érdekli a munkába állásom oka. Sokan gondolják magukat nálunk főnöknek meg a másiknál feljebbvalónak... Az egyik csaj is, miután pénteken közöltem, hogy én ha nem haragszanak, hazahúzok, erre ő: "oké, elengedünk". :D Gondoltam magamban, kössz, főnökasszony. :P Mindegy, idővel majd leperegnek rólam az ilyesmik, de amúgy nagyon kíváncsi lennék pl., hogy miket beszélhetnek a hátam mögött, ami nem jut vissza hozzám! Szerintem közte van, hogy lassú vagyok. Igen az vagyok, beismerem, de ez a 4. hetem, és én mindig is lassabb voltam picivel, mint az átlag, viszont szerintem elég kis hibaszázalékkal dolgozom cserébe, itt meg az nem hátrány, sőt követelmény.
Mindegy, összességében tényleg örülök, hogy dolgozhatok. Bár a kezdeti lelkesedés alábbhagyott és már kezdek úgy menni, hogy a f*szomnak van hozzá kedve. :D

2014. június 14., szombat

El vagyok maradva bejegyzésügyileg (is)...

Éppen ezért elég össze-vissza lesz ez a poszt. Na nem, mintha nem lenne időm, inkább erőm nincs írni. Mondjuk azért időm is kevesebb, hisz okéka, hogy papíroson 2 órás vagyok, de hát ez a gyakorlatban csak ritkán annyi (legtöbbször több, kevesebb sosenem...) és eddig voltak fejlesztések is heti 4-szer délelőttönként. De mivel itt a csapatmunka elég fontos, és nekem ez fekszik, így nem zavar annyira. Bár nem örülök neki és a kezdeti lelkesedésemet aláaknázza ez azzal karöltve, hogy a kolleginák többsége is érdekes. Itt a gyeses buborékomban el is felejtettem, hogy mennyire undokok tudnak lenni az emberek és mennyire élvezik azt, hogy a másikat méregetik ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának, és az ármánykodások, fikázások is furák hirtelen... egyedül a pletykákat élvezem, mert kíváncsifáncsi vagyok. :) :P
Szerintem férfiakkal jobb dolgozni. Ők nem nyafognak állandóan, nem fikázzák a másikat, inkább csak sztorizgatnak, röhögnek. A nők többsége szörnyű. Szerencsére nem állandó csapattal vagyok, mindig változik, hogy ki van beosztva, így vannak jobb és rosszabb napok, a tegnapi pl. szar volt. 3,5 órát voltam a kettő helyett és a kutya nem fizeti ki. Tegnapelőtt 4-et voltam, de normális csapattal, a meló is több volt, mégsem felbaszódva jöttem el. Hehe, ki kellene számolni, hogy a tényleges munkaidőre vetített órabérem mennyire jönne ki. :D (500 Ft körül van, de ha minden nap 4 órát leszek a kettő helyett, akkor komoly összeg lesz az a 250 Ft...)

De a fő lényeg számomra az, hogy tudom, hogy merre szeretném, sőt, akarom a továbbot!!! :) Csak ehhez azért mindkét félnek kellene változtatnia. Úgy röviden 4 dolgon: nekem valamiből kevesebbet kellene, valamiből többet; ez emberre is érvényes, csak más témákkal kapcsolatban; de ugyanakkor ezek a dolgok valamilyen szinten kölcsönösen összefüggnek egymással. Így leírva olyan könnyűnek tűnik, a gyakorlatban viszont azért kérdéses, de reménykedem benne, hogy sikerül. :)

A hosszú hétvégén anyósom bevállalta a kisasszonyt tök hosszú időre. Féltettem (anyóst), de szerencsére semmi probléma nem volt. :) Sőőőt, lehidaltam pl. azon, hogy a drágaság 3 tányér borsólevest bevágott! Az apai nagyiban jobban megbízom, mint anyámban... Jól elvolt a drágánk, pancsolt is, volt kismedence; játszott, és nem is hiányolt bennünket (az apját emlegette azért). Mi a szabadságunkat arra használtuk fel, hogy elmentünk a helyi strandra. Kellemes volt nagyon. Persze fura volt, hogy nem volt ott a gyerök, de meg tudnám azért szokni, hogy néhanapján kettesben romantikázunk. ;)

Anyukám letörölte valahogy az egész külső vinyót, ami a televíziókészülékhez volt csatlakoztatva... Nem örültünk, főleg férjem, hisz nem kevés adat vált semmissé. :( Valahogy formázta az egészet... De hogy hogyan, azt nem tudjuk, ő sem (ha megkérném, hogy törölje, akkor biztos nem menne neki, de így önszorgalomból azért összehozta valahogy). Akkor követte el ezt, miközben a leányzónkra "vigyázott". Továbbra is zavar, hogy rá vagyunk utalva, hisz heti 4 napot ő felügyeli a Cukit. És te jó ég, hát úgy előadja ám a hattyú halálát, hogy hajam égnek áll... Aszongya, hogy ez olyan neki, mintha dolgozna. :D Én ezzel a vigyori szmájlival nem lebecsülöm a gyerekvigyázást meg nevelést, hisz én is csomószor szembesültem a nehézségekkel, de heti négyszer pár órában azért szerintem ki lehet bírni... És nem azt mondom, hogy elvárom anyámtól, de azért nah... Ezzel igazán tud rajtunk segíteni, de nem érzi ennek súlyát, csak magát sajnáltatja. Annyira jó lenne, ha újra hajnalos lehetnék!!! Majd pár hét múlva, ha már normálisan tudok dolgozni, akkor mondani fogom a főnöknek, hogy ha megüresedne egy reggeli hely, akkor gondoljanak már rám, ha lehet. Sajnos ez az ovival sem fog rendeződni, hisz az ápolási miatt csak fél napos lehet.
Szerdán ovilátogatáson voltunk, hogy szeptemberben ne legyen annyira újdonság neki. Nagyon aranyos a gyógypedagógusunk és a leendő óvónéni; hihetetlenül jó érzés, hogy ennyire lelkiismeretes, elhivatott, jó szakemberek. Ez a látogatás olyan előbeszoktatás féle. Jaj, hát mindenki el volt ájulva a kis angyalfejűtől. :) Agyon lett dicsérve a kisasszony. 
Főleg az udvaron voltunk. Pacizott (az a rugós izé), kicsit homokozott, nézelődött. Gyerekekkel nem foglalkozott, de hát már nem lepődöm meg ezen. Mondjuk mikor egy fiúbanda elrohant mellette és az egyik picit meglökte véletlenül, akkor elkezdett kuncogni. 
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy élesben hogy fog majd neki tetszeni, mennyire viseli meg a változás, hogy fog beilleszkedni. És még számtalan kérdés kavarog a fejemben.
Kérdeztem, hogy a csoporttársak kik lesznek. Kb. öten lesznek: egy auti fiú, egy nem beszélő lány, és egy teljesen épértelmű, viszont kezelhetetlen magatartászavarokkal küzdő, iskolaérett fiú is ebbe a csoportba fog járni... Tőle azért félek, mert mondták, hogy a nem beszélő kislányt megharapta. :( Persze ez sima csoportban is előfordul, de akkor is féltem a Cukit. 
Jó hírek is vannak: felmentünk a csoportszobába. Szét van "bombázva" a terem, hisz szerencsére megnyertek egy pályázatot, fel lesz újítva a spéci csoport, fejlesztő boxok lesznek kialakítva, szerintem állatjó lesz. Ebben az állapotában is szép, rengeteg jó és hasznos játék van, de sokkal autibarátabbá varázsolják az egészet. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.   

Folytatás hamarosan, ezekkel a témákkal:
  • utolsó fejlesztés pénteken
  • Fici szinte szobatiszta
  • Cuki továbbra is székszorulásos
  • szeretnék önkénteskedni a helyi kutyamenhelynél

2014. június 9., hétfő

Merre tovább?????????

Szerintem ezt még a jó'sten se tudja, nemhogy én... :'(

Egy dologban viszont 100%-ig biztos vagyok: így nem fog működni, egyszerűen nem megy így tovább, mert akkor inkább az örök vadászmezőkre távozást választom, hogy ne zavarjak senkit... Se rövid, se hosszútávon nem működőképes már ez ebben a formában. Bárcsak tudnám a megoldást!!! :( Azt az utat, ami mindegyik fél számára a legkevesebb áldozattal, fájdalommal járna...

Abban azért bízom (bár lehet, ismét naiv vagyok), hogy felnőttek módjára sikerül megoldanunk ezt az egészet...

Várandós voltam, mikor ez a feldolgozás sláger volt és már akkor elgondolkodtatott, most meg pláne... A zene is tetszik, na de a klip az egyszerűen zseniális. 1:56-től bőgni tudnék... :((((




Egyébként meg egy tök vidám bejegyzést terveztem írni (egészen addig, míg össze nem szólalkoztunk emberrel...) arról, hogy menyire jó volt, hogy "gyerekmentesültünk" jó pár óráig. Majd erről is be fogok számolni, de most a "kissé" ingatag lelkiállapotom nem teszi ezt lehetővé... :( Meg g*ci álmos is vagyok...

2014. június 6., péntek

Többször is dühös lettem mámma...

Agyam eldobom már tényleg azon, hogy nekem semmi nem jön össze. De még egy kutyasétáltatás sem... Úgy volt, hogy Fici barátnőjének gazdija felkaputelefonált, hogy lemegyünk -e. Loholtam, mint állat, de mire a szabadonengedős placcra érkeztünk, láttuk, hogy csomó kutya van ott. A barinőjével egyetemben. Mindegyik szabadon. Ott volt egy eléggé domináns (szerintem kissé agresszív) kutya is, akinek a gazdája, ahogy meglátott bennünket, kérdezte, hogy "kan?", mondom "ja", erre ő "jó, akkor mi megyünk". Persze sajnos basztak menni. :/ Én nem mertem Fickót elengedni, mert ugye nem visszahívható más kutyáktól, mindenkivel haverkodna, ismerkedne és nem hallgat rám. Míg a harcias kutya hallgat a gazdájára, és mikor felénk jött vissza bírta hívni. Egyszer nem figyelt oda egy picit a gazdi, és a közelünkbe férkőzött az ebe, és már morgott, vicsorgott, épphogy vissza bírta hívni, de egy hajszál volt, hogy nekimenjen az én málémnak, aki azért nem is annyira málé, és végülis ennek örülök is, hisz mikor látta, hogy már menne rá az idegsokkos kutya, ő is morgott egyet. Szerintem Fickó egyébként domináns, de nem agresszív és egy esetleges kutyaverekedésnél sem arra menne, hogy széttépje a másikat. És mégis, a csaj baszta megkötni a kutyáját, míg az én barátkozós, édes kutyám volt pórázon, a többiek önfeledten rohangásztak, szegény Ficim lehet, hogy lelki sérülést kapott. :( De most komolyan, nem genyóság??? Ő senki felé nem volt támadó, mégis ő szopta a f*szt. Istenem, mintha magamat láttam volna... Talán határozottabbnak vagy önfejűbbnek kellett volna lennem és elengedhettem volna én is, de tudom, hogy ennek verekedés lett volna a vége (nem az én kutyám kezdeményezte volna szerintem...), és ettől szeretném megóvni őt amíg lehet. Gondolom idővel előfordul majd, hogy marakodásnak lesz a részese, de amíg ki lehet védeni, addig azon vagyok. Azért mondjuk érdekes számomra egy kissé, hogy volt ott egy másik kan kutya is, aki a hölgyike kolleginájának az ebe és fura mód attól nem félti, azt nem akarja felfalni a fenevada. Oké, kölökként ismerte meg, de én is odaengedtem Ficit az ominózus kutyához akkor is, mikor még picike volt, és ez a kis agresszor már akkor is nekiment volna...
Maradtunk egy kicsit, aztán feljöttünk, mert így nem volt értelme... Sőt, inkább kínzás volt szegénynek. Jött velünk a barinő kutya és gazdája is. Kicsit hisztiztem hazafele, hogy basszus azért szerintem a kutyás etikett vagy mi a tököm szerintem azt diktálná, hogy a támadó kutya legyen pórázon, ne az én kis drágám... Mondta az ismerős, hogy kb. fél óra múlva felszól, és akkor kicsit megmozgatjuk a terrier ebzeteinket. Várom-várom, de nem jött. :( Azért annyi szerintem belefért volna az idejébe, hogy akkor ideszól, hogy ne várjam, azért is lett volna jó ez, mert Stricinek nem adtam enni a vacsiidő ellenére sem, hisz nem szerettem volna, hogy teli hassal rohangásszon... Fél 10 előtt egy picivel aztán nem vártam tovább, és lementünk frizbizni. De basszus, vakkantani merészelt ez a kutya a lépcsőházban... Az istenadtája!!! Amúgy nálam kizárólag azóta ugat, mióta beszólt a szomszéd, hogy mi lenne, ha nem este fél 10-kor vinnénk sétálni AZT (itt egy lenéző, gusztustalan hangsúlyt képzeljetek el) a kutyát. Szerintem érzi Fickó, hogy stresszes vagyok, hogy vajon vakkantani fog -e... :( Jah, és külön szép az egészben, hogy ezzel a szomszéddal találkozom a legtöbbet. Majdnem mindig összefutunk, mikor kiteszem a lábam az ajtón. Ma is vittem le du. Ficit, persze vakkantott, előttünk ment a luvnya a beszóló szomszéd, majd beelőztük a hölgyet, aki úgy nézett rám, mint valami szarcsimbőkre, köszönni is eléggé nehezére esett és amúgy szerintem azért ilyen, mert fél a kutyáktól. Lehet, hogy volt rossz emléke vagy nem tudom, de azért ne az én kutyámon verje már le. (Most viszont a másfél év alatt először láttam komával sétálni, hátha jól megdugja a párkapcsolat és a szerelem szépségei jó hatással lesznek a lelkivilágára és magasról tesz majd pár vakkantásra. :) Egyébként szarnék erre az egészre, ha nem félnék attól rettentően, hogy aláírást gyűjt vagy feljelent vagy mittudomén, hogy távolítsuk el a kutyát, mert  hangos...(nem kértünk beleegyező nyilatkozatot senkitől, hogy tarthatunk -e ebet vagy sem). Ne kerüljön rá sor, de ha mégis megtörténne ez, akkor 100%, hogy azt fogom csinálni, hogy ideiglenesen elhelyezem valahol Fickót, majd minden este (de nem ám fél 10-kor, hanem később) vakkantanék jó párat a beszóló ajtaja előtt... Szerintem csendháborításért nem kapnék olyan nagy büntit a törvényhozóktól. Sírva könyörögnék vissza a szomszédok a beszólóval együtt Fickót. :) Nagyon remélem, hogy nem kell majd a lépcsőházban csendetháborítanom, de mindenre képes vagyok a kutyámért (is).

Meló: Ma hibáztam. :( Oké, nem olyan egetverően nagyot, de nem vettem észre egy elég feltűnő hiányosságot... :( És ez zavar. Igaz most találkoztam legelőször ilyen bajjal, de akkor is észrevehettem volna, nah (én olyan meós szerűség vagyok). Mindegy, majdcsak belejövök. Tegnap, meg előtte is fennakadt a szűrőmön ez meg az, és ekkor meg olyan nagyon büszke voltam magamra. :) Besúgónak is kellene lennem, de bevallom, ez a része nem fekszik nekem... Most keresem az aranyközéputat, szóval ha többször találkozom ugyanazzal a kivetnivalóval ugyanazon embernél, majd csak akkor jelentek. Bár a legutóbbi gyűlés óta pontosabbak a kollégák. :) (Olyan kaki, hogy csak ilyen virágnyelven merek írni róla, de egy ideje óvatosabb vagyok, hogy mit szabad leírni és mit nem nyilvánosan.)
Azért az idegbaj mellett jó dolgok is vannak ám: nagyon kellmesen tud esni, mikor több, kb. 3,5 éve nem látott kolléga is üdvözöl, hogy "újra itt?" és hasonlók és emlékeznek rám, pedig csak 1 évet húztam le itt szülés előtt. Egyem is meg őket! Tényleg bearanyozzák az ilyen pillanatok a napomat, mert sokszor olyan kis jelentéktelen, láthatatlan semmiségnek érzem magam, hogy csak na...

Aztán a következő dolog, ami nem is düh, hanem inkább szomorúság és aggodalom-forrás: még mindig visszatartja a kakit a leányzó. :( Pedig minden nap kap hashajtót. Kb. 2 napig ha ért valamit. :( Inger rengetegszer van, de visszatartja és már nincs semmi ötletem. Olvastam, hogy ez sokszor előfordul nt gyerekeknél is, náluk átlag 1-2 hónap, hogy megoldódjon ez a probléma. Most nem akarok pesszimista lenni, de bele sem merek gondolni, hogy akkor ez egy kommunikációs nehézségekkel küzdő gyerkőcnél mennyi idő lesz...

A kövi meg az, hogy a facom kivan azzal, hogy Emberem nem egy kommunikáció bajnoka. Emiatt ma majdnem nem volt megoldott a csajszim felügyelete... Ugyanis nagy bőszen mondtam anyámnak, hogy most pénteken nem kell vigyáznia a kisonokájára, megnyugodhat, lazíthat (totál stresszes emiatt a felelősség miatt és szerintem nem is esik ínyére...); erre kiderült, hogy mégis kell jönnie, hisz férj maszekol... Múltkor elmaradt, ezt még közölte velem, de hogy mikor pótolja azt elfelejtette mondani... De ez csak egy a sok közül. A lányra meg még a kutyára is sokkal inkább figyel mint rám... Rendes ember meg minden, de tényleg; viszont a beszéd-meghallgatás nem az erőssége.

2014. június 5., csütörtök

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

***

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

***

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

***

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

***

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

***

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

***

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

***

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

/1965/

(forrás: http://antalkiss.hupont.hu/30/garai-gabor-versek-ii)


Egy véletlen kapcsán ismertem meg ezt a verset (YouTube ajánlotta videóknak köszönhetően...). Nagyon-nagyon tetszik. Ez a feldolgozás is új volt számomra. Annyira magával ragadott, hogy ha kazettáról szólna (mint kamaszként a nóták), akkor már biztos rongyos lenne, annyiszor hallgattam meg újra és újra...

Meló

Röviden: qrva jóóó! :) Lehet, hogy pár hét/hónap/év múlva már nem így nyilatkoznék a jelenlegi munkakörömről, de ahogy kezdem megtanulni, begyakorolni a folyamatokat és ezáltal egyre magabiztosabbá válni benne, kezd tetszeni. Jó, oké, monoton, meg azért felelősség is van (elbaszás esetén jegyzőkönyv és miegymás...) és vannak érdekességek, de hát hol nincs?

Úgy érzem magam, mint egy ketrecéből szabadult vad. :) Nem vagyok egy munkamán, és épp ezért is furcsa, hogy ennyire élvezem. Biztos, hogy a majd 3,5 év itthonlét miatt is érzem faszának. Az első héten még tök görcsös voltam, szanaszét izgultam magam, de már kezd enyhülni a szorongásom. Szeretném jól végezni a munkám, remélem sikerül. És ha karriert nem is építek/építhetek itt, azért abban reménykedem, hogy hosszútávon is alkalmazni fognak. Mondjuk, ha kirúgnak (azért fosok ettől ennyire, mert sajnos itt is nagy leépítések voltak...), akkor tuti, hogy megmozgatok minden követ és ismeretséget, hogy valahová elhelyezkedjek, mert jó hatással van a lelkivilágomra, önbecsülésemre, és azért nem mellékesen a pénztárcánkra is... :) 

2014. június 3., kedd

Manikűrvadász 9. forduló


Második alkalommal veszek részt a Manikűrvadászaton. :)
A jelenlegi forduló háziasszonya Manna, a Mannakörmök blog írója.

A sorsoláson a PAncsi Pipereasztala blogot kaptam, aminek nagyon örültem, régóta követem és nagyon tetszenek PAncsi munkái, szuper lépésről-lépésre bejegyzések is találhatóak nála. Ezen a blogon találkoztam először a dry marble technikával, és neki köszönhetően mertem kipróbálni.

Nem volt könnyű dolgom, hisz nagyon sok szép manit alkotott/alkot PAncsi, alig tudtam dönteni, de azért csak megszületett nagy nehezen, rá esett a választásom:

A bejegyzést IDE kattintva érhetitek el

Változtattam picit: a színek mások és a pontozásnál annyit variáltam, hogy két pötty helyett négy lett, és nem középre tettem őket, hanem oldalra.





Felhasznált lakkok:
Essence - 125 Absolutely Blue
Rimmel Space Dust - 006 Moon Walking

Nézzétek meg a többiek alkotásait is:


2014. június 1., vasárnap

Hangulatomhoz illő :)

Ez egy régebbi manikűr, és mikor ez volt a karmaimon, nem is voltam oly foskaki lelkiállapotban, mint most; de még úgy is tetszett és örömmel hordtam; szerintem elég érdekes,furi lakkozás és illik hozzám. Persze nem saját ötlet, hanem Pinterest adta az inspirációt. Ombre technikával készült, felhasznált lakkok:
* Rimmel 711- Rain Rain Go Away
* Moyra 35





Egy jótanács: ha szomik vagytok, NE hallgassatok Katatonia-t! Erre már gimis koromban rájöttem, de azóta is beleesem rendszeresen ebbe a hibába... :P ;)