2014. június 19., csütörtök

Értékelés

Végre egy összefoglaló a kisasszonyról, ami teljesen reálisan írja le a jelenlegi állapotát. (Legtöbbször orvosi papírokon voltak akkora blődségek, hogy csak lestem. Pl.: nem beszél... közben meg ott pöntyögött végig a vizsgálat alatt. Jó, persze, ott kevesebb idő van, ritka a találkozás, nem is ismerik annyira, mint a fejlesztők, de akkor is nah.)

Életem a héten már többször emlegette ébredés után, hogy "tisztába, felöltözünk, megszámoljuk a lécccsőfokokat, megkeressük bakocsikovant és elmegyünk az iskolába/Dongi nénihez". Ez lefordítva arról szól, hogy tisztába tétel, majd felöltözünk, lemegyünk a lépcsőn (vagyis lecipelem a kispicsáját :D ), beleül a babakocsiba, majd elmegyünk fejlesztésre. Ezekre a részekre volt bontva a napirendi kártya is. Biztos még sokáig emlegetni fogja. Nekem is fura, hogy nem kell menni. :(




 

5 megjegyzés:

  1. "Jó prognózis vélelmezhető." Ezt megjegyzem. És annyiszor fogom az orrod alá dörgölni, ahányszor csak ríni jössz a környékre. ;)

    VálaszTörlés
  2. Csak átfutottam, mert nem sok időm van mostanában (asszem ez látszik is a kommentelési gyakoriságomon :( amiért ezúton is bocsika) de nagyon örülök! Összességében tök pozitívnak látom ám amit írnak! Sokat fejlődött, megnyílt az irat alapján, nem? Én is voltam a bölcsiben ilyen évértékelő beszélgetésen a gyp-vel, gyt-vel, és egyet ismét és nagyon megértettem: a speckó gyerekeket nem máshoz, hanem saját magukhoz kell hasonlítani. És ha így nézed, óriásit haladtatok!!!! Az is jó jel, hogy abszolút úgy látják a fejlesztői, hogy jót fog tenni neki a napi közösség. Várjátok már, nemigaz? ;)

    VálaszTörlés
  3. Most azért megnyugtattál ám, mert féltem, hogy megharagudtál rám vagy valami hasonló, hisz valóban rég írtál már.
    Igen, jól értelmezted, a fejlesztőkkel egybehangzóan mi is úgy látjuk, hogy rengeteget fejlődött. Persze az autis dolgai megmaradtak, de végül is nem célunk ezek kitörlése, hisz ez az ő sajátja; nekünk annyi a dolgunk, hogy érthetővé, biztonságossá tegyük legalább a szűk környezetét és rávezessük a tágabb környezet megértésére. És ezek mellett persze a lelkemet is trenírozni kell. Nekem nehezen megy, hogy ne hasonlítgassam másokhoz. :( Pedig tudom, hogy nem kellene, de pl. az ovis ismerkedős napon basszus vad idegen gyerekek szóba álltak velem, kérdezősködtek, BESZÉLGETTEK velem, míg a lányomról ez közel sem mondható el. Remélem idővel ez az álmom is teljesül és fogunk mi majd trécspartyzni. :) Csak hát a türelem sem az erősségem ugye.
    Az ovit nagyon várom, de persze be is vagyok fosva rendesen, féltem a kis büdösét. :) De az éltet, hogy nagyon jó óvónénije lesz.

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...