Tanácsadás

Pár hónapot csúsztunk a 3 éves státusszal... De nem baj, sok értelmét nem látom.
Olyan mázlista vagyok, hogy az Ember pont szabin van és rendes, hisz eljött velünk. Ő kint a folyosón sétálgatott a leányzóval, én meg bent vártam. Látszódik, hogy apuka nem sokszor járt az utóbbi időkben tanácsadáson, mert fel volt háborodva, hogy időpontos rendszer mellett csúszik a behívás. :P :D
A kisasszonyon fehér pulcsi volt, de persze neki le kellett feküdnie a földre és csupa retek lett a várakozás alatt. Kis purdé. o.O

Miközben bent vártam, rájöttem, hogy nekem tényleg nem kell több gyerek. Volt ott egy 6 hetes baba, aki aranyos volt meg minden, de valahogy olyan félelmetes is. Szinte testi tüneteket is okozott a látványa. Most ez így nagyon hülyén hangzik, de tényleg zavart és rosszul éreztem magam. Meg volt ott egy majd 2 éves kiscsaj és te jó ég, mennyivel másabb, mint a mi lányunk. Jó, ez nem újdonság, csak azért volt most megdöbbentő szembesülni ezzel, mert az utóbbi időkben nem találkoztam más gyerekekkel, a játszóra is az apja viszi le (igen, meg lehet kövezni érte, nekem most valahogy ez a része nem megy, elfáradtam, besokalltam). Azon is agyaltam, hogy hogy lehet, hogy a szülők és a szakemberek sok esetben nem veszik észre az autizmus jeleit??? Visszagondolva, hogy milyen volt a Cuki 2 évesen, hát sikított már akkor is róla.

Azt hittem, hogy lesz injekció, de szerencsére nem. Pisit elfelejtettünk vinni, pedig mintha mondta volna a védőnő. :O
Olyan aranyos volt a Cukker, ugyanis amikor már bent a vizsgálóban várakoztunk, akkor a pelenkázón elkezdte énekelni azt, hogy: "itt egy boldog kis család". :D Ez a mostani nagy kedvenc, a Tigris és Micimackó - A nagy mulatság egyik dala. Még kint is voltak megmosolyogtató pillanatok, hozta a formáját. Pl. egy nagyobb baba kicsit sírdogált, figyelte a kisasszony, majd elvonult, és közben mondta, hogy "elképesztő". Az egész váró mosolygott. :)

Bent vizsgálat, méricske, majd a doktornő persze jött a kancsalsággal... Már írtam, hogy fater is, én is ilyenek vagyunk: ha elbambulunk, akkor bizony szétcsúsznak a szemeink. Szóval nem vagyunk mindig bandzsik, csak olykor. :) De a doktornő szerint ez így nem maradhat, valamit tenni kell. Tapasztottuk a szemét, volt szemüvege is, de basszus, hordta 1 hónapig (20 rongy a kukába). A rohadt tapaszt meg olyan csodásan sikerült anno felírnia a szemésznek, hogy csak 1 havit tudtunk kiváltani (akkor még az a rendszer volt, hogy ki volt napra pontosan számolva minden). Visszamentünk, de aszonták, hogy nem tudnak mit csinálni. Hát kössz! Ez volt az utolsó csepp, ezután hagytuk a fenébe. Lehet, hogy felelőtlenségnek meg nemtörődömségnek tűnik ez a hozzáállás, de higgyétek el, hogy komoly mérlegelések után döntöttünk így. Ha mindig kancsalítana, valószínűleg szigorúbban állnánk hozzá, de így nem fogom kínozni. Érdekes, az én szememet nem kellett, pedig ugyan az a baja. Anyám még egy megyei nagy gyerekszemészetre is elcipelt, ahol azt mondták, szó szerint idézem: "anyuka, ez egy enyhe kozmetikai probléma". Aki nem érti és mondjuk elítél ezért, állok elébe, meg lehet bennünket látogatni és leragasztani minden reggel a csajszi szemét... Meg rávenni, hogy hordja a szemüveget. Na, mindegy, visszavisszük a szemészetre, mert nem fog a doktornő békén hagyni bennünket ezzel. (Óh, pedig bár ez volna a legnagyobb bajunk.) Ember azt ígérte, hogy oda is elkísér bennünket. :)
Most nem azért, de figyelembe kellene venni ilyen téren is, hogy ő bizony autista. Szerintem legalábbis...

De legalább megtudtuk, hogy hány kiló (nincs mérlegünk; volt, de beázott, elromlott), 15 kg. Ez azért durva, hisz tavaly 14 volt... Nem tudom, hogy normál ütemű -e ez a "hízás", de lehet,  hogy annak a következménye, hogy az utóbbi egy évben lett érdekes vagyis inkább csapnivaló a táplálkozása (olyan válogatós, hogy nem igaz, agyamra megy, vacsorára pl. csak és kizárólag májkrémes kenyeret fogyaszt). Jelenleg 103 centi (tavaly 92 volt).

A vicces rész az ikszelős... Ez alapján ugyanis a lány tud váltott lábbal lépcsőzni (NEM, nem tud), rajzol egyszerű formákat (ez hellyel közzel igaz, de nem teljesen), egyre szívesebben játszik másokkal (van szerencsére előrelépés a szociális viselkedésében, de ez azért enyhén szólva is túlzó és abszolút nem jellemző rá), könnyen lehet vele kapcsolatot teremteni (erre a reakcióm csak ennyi: :D ). Főbb testrészeit megnevez, nah ez az egyetlen pont, ami tényleg jellemző a Cukira. Azt is volt képük beikszelni, hogy a nappali szobatisztaság kialakulóban. Ezt az egyet kérdezte meg a védőnő, amire én határozott nemmel feleltem, a kiskönyvben mégis ott az a kiba' x, pedig rohadtul nincs kialakulóban... Szerencse, hogy legközelebb majd csak 1 év múlva kell majd mennünk. :S