lassandebiztosan

2017. november 26., vasárnap

Mókuska bélelzáródása

Először is elnézést kérek, hogy a fb-os ígéretemmel ellentétben nem írtam péntek este, hogy mi van a cicánkkal. Annyira szétcsúsztam, hogy nem voltam képes erre. De most összefoglalom a történteket.

Szerdán hányt egy nagy szőrcsomót a macsek. Majd utána még sokszor ürült ily módon a gyomortartalma. Ilyen nem volt még, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy legelt szobanövényt, vagy bezabált vagy valami gyorsan múló kórság lehet a ludas. Sajnos nem ez volt a helyzet... Csütörtökön is folyamatosan hányt, ekkor a szerdával ellentétben még a víz sem maradt meg benne. :( Borzasztó volt így látni. Nagyon féltem, hisz a környezetemben tudok 2 bélelzáródásos esetet is és tisztában vagyok azzal, hogy milyen alattomos g*ciség ez és hogy akár végzetes kimenetelű is lehet. :(

Péntek reggel elmentünk az állatorvoshoz. Mondtam neki, hogy mi hogy volt, mire gyanakszom. Adott neki egy bélműködést gyorsító injekciót és az volt a terv, hogy ha ennek hatására távozik a valami, akkor szuper; ha nem, akkor 11kor fel lesz nyitva. Mindezek előtt volt uh (sejtésem szerint daganatos elváltozást nézett, szerencsére nem talált), meg tapintásos vizsgálat is, amely során érzett keményedést egy ponton.

Nem volt produktum, így el lett altatva a drágaságunk. Annyira izgultam, hogy volt egy pont, mikor úgy éreztem várakozás közben, hogy menten elájulok, de szerencsére valahogy sikerült elkerülni. Ebben nagy szerepe volt annak az állatvédő, állatmentő ismerősömnek, aki fuvarozott bennünket és ott volt velem a váróban és a beszélgetés kapcsán hozzájárult ahhoz, hogy ne omoljak össze.
Az orvos mondta, hogy vágás előtt azért megpróbálja végbélen keresztül eltávolítani a valamit. Nem sokkal az altatás után behívott a műtőbe és mondta, hogy talált egy kőkemény valamit, amit sikerült összeroppantva eltávolítani belőle és nagy valószínűséggel ez okozhatta a folyamatos hányást. Nem volt nagy, nem volt idegen tárgy (erre is gyanakodtam), de fogalmam sincs, hogy mi lehetett. A lényeg, hogy megszabadult tőle. Elméletileg az okozhatta, hogy mivel már idős hölgy, így bélrenyhesége lehet és ezért sikerült a pangás kapcsán annyira bekeményednie a bélsárnak egy szakaszon, hogy nem ment tovább. Ingere nem volt, nem erőlködött, mert gondolom fentebb történt a dugó, mint ami ingerelte volna, de az injekció kapcsán a popójához közelebb került gondolom én, így ki lehetett szedni.
Kapott antibiotikumot, meg hányáscsillapítót, majd jöhettünk haza.

Kb. 4 órával az altatás után kezdett ébredezni. Dülöngélt rendesen szegénykém, és rohadtul nem volt jól. Ok, hogy ez természetes valamilyen szinten, de ez nekem nem tetszett, és az sem, hogy nem javult órák múlva sem és zavartan viselkedett. Radiátorra fel, le, fel le. Persze ő nem érzékelte azt, hogy egyedül nem tud felugrani, meg ha már feltettem, akkor is egy fordulat kapcsán is kérdéses volt, hogy lezuhan -e. 2szer majdnem sikerült neki, de egyszer az Embör, egyszer meg én voltam résen. Állandó felügyeletet igényelt addig, míg az egyensúlyérzékelése nem rendeződött, (ez késő estekor történt meg). És mivel  délután végére már 1 napja nem pisilt, így vissza az orvoshoz. Kapott infúziót, újabb 2 injekciót, másnap délelőttre kontrollt. Majd haza.
Az infunak köszönhetően kétszer pisilt, aminek nagyon örültem, hisz ez azt jelenti, hogy működik a veséje. Szegénykémnek az infúziós folyadéka a lapockái közül lefolyt az egyik oldalára, szinte  vállától a lábfejéig csüngött egy óriási dudor.


Egy icipici kaját elfogadott, ami reményt adott. És az is, hogy benne maradt.

Szombat reggelre a lábánál lévő duzzanat eltűnt, viszont ödémás lett az arcocskája. Az orra vonala majdnem egyben volt a homlokával. :O  (a kép nem adja vissza, de tényleg nagyon durva volt!)



Az orvos adott két szurit, legközelebb hétfőn kell mennünk. Nagyon bízom benne, hogy rendbejön!
Jó jel, hogy minimális táplálékot már hajlandó elfogyasztani. Főztem neki csirkehúst. Icipici darabokra cincáltam. Szegénykém az első falatoknál bár bekapta a darabkákat, de olyan gyenge volt, hogy csomószor kipottyant a szájából, de azért pár részecske a pocóban landolt. És ami szintén fantasztikus: bent is maradt. Viszont inni nem volt hajlandó vizet sem és húslét sem, még a kezemről nyalogatva sem. Így azt csináltam, hogy leturmixoltam a husit a lével, így az ujjamról lenyalogatta. Tányérjából nem fogadja el, nem csak ezt, mást sem, viszont az ujjamról igen. Lehet, hogy azért nem, mert összekötötte a kajás tálkájait a hányással? Elképzelhető szerintem.

Továbbra is szorítsatok kérlek, hogy felépüljön Mókuska! Eddig nagyon jól küldtétek a cicacsít ;) <3 Akkor lehet csak megnyugodni teljesen, ha kakil majd. Persze mivel jócskán ki van ürülve az emésztőrendszere és csak fokozatosan lehet emelni a kaja mennyiségét, így napok kérdése az, hogy végre újra belesz*rjon az alomba. Nem hittem volna, míg nem lett gyerekem és 2 kutyám és 1 macskám, hogy a kaksi ennyire fontos szerepet fog betölteni az életemben... :D