lassandebiztosan

2012. augusztus 30., csütörtök

A nagy titok...

 ...amiről eddig csak sejtelmesen írogattam (hogy nehogy elkiabáljam) az az, hogy egy óriási fába vágtuk a fejszénket, és mertünk egy nagyot álmodni, és megpróbáljuk elintézni, hogy legyen egy saját otthonunk.

Úgy kezdődött, hogy természetesen hol máshol kutakodtunk volna először, mint a neten. Egy ingatlan iroda ajánlatából ki is szemeltünk 2 áldozatot. Bementünk, és mondtuk, hogy kéne kecó, segíjjetek mán. Azt mondták, jó' van. Ez volt egy pénteki napon, és kedden (mert hétfő aug. 20-a volt) már szemre is vételeztünk 3 kéglit.
Az első, az nem semmi volt, 4 millió 800 ezerért árulta a hölgyemény, akinek a lakása nem egy tipikus domesztosz reklámba illő volt. Gusztustalan volt. Az ajtókon olyan réteg szenny, hogy nem igaz, a WC-csésze törött, a fürdőszoba fala fekete a penésztől, a csempék fele hiányzott, a szobák linóleumosak... A falak úgy tűntek, hogy nemrég lehettek rendbe téve, bele sem merek gondolni, előtte milyen volt...

A második lakáshoz már kissé félve közeledtünk, de miután bementünk, leesett az állunk. Pont az ellentéte volt az előzőnek, és majd 1 millióval olcsóbbér', mint a putrit árulták. Gyönyörű, és azonnal szerelembe estem. Falak festettek, ez már piros pont. Tapétázni ugyanis nem tudok, de festeni viszont ííííímádok! De még egy darabig nincs rá szükség, mert tiszta minden a falakkal együtt. A padlószőnyeg is tetszik, hidegburkolat van a szobákon kívül mindenütt, egyszerűen főnyeremény. Néha már attól féltem, hogy nem -e valami turpisság miatt ilyen olcsó egy ilyen jó állapotú lakás, de úgy tűnik, ilyenről nincs szó. Még redőny is van. :) És az eladónak van macskája, akinek úri cicabútora, és füve is volt. :) Őt nem láttuk, mert az enyémhez hasonlóan idegenek érkezésekor elnyeli a föld. A nő előtt próbáltuk palástolni azt, hogy menyire tutkó kecó, és hogy milyen jó lenne, ha a miénk lenne. És van FŰRDŐKÁD!!! Ahol most élünk, zuhanytálca van, ami nyáron jó is, viszont a téli nagy lubickolások hiányoztak nagyon...

A 3. megtekintett lakás nem volt valami bizalomgerjesztő, sok munka lett volna vele. Valamivel olcsóbb volt, mint az álom otthon, de a rendbetétele elég sok pénzt igényelt volna, és a radiátorok is le voltak szerelve...

Agyaltunk bőszen, de annyit nem, mert ilyen árért ilyen lakást ritkán kapni, szóval lecsaptunk rá. Igen ám, de ekkor jött a barátunk, az óútépé... Először is egy tapír nő leb*szott, mert rossz gombot nyomtam meg. Vicces volt, mert mondta, hogy akármelyiket taperolhatom. Mondom jó lesz nekem az első. Erre nekiesett a torkomnak, hogy pont az első kivételével kellett volna választanom. Mondom nekem a bármelyikben az első is benne van, de mindegy, biztos én vagyok a hülye... Aztán jól belesz*rtak a palacsintánkba, ugyanis mi úgy terveztük, hogy havi 20 ezres törlesztővel ki tudnánk békülni. Ez nem jött össze, mert le lettünk minősítve, és nyomorult 200 ezer híja volt neki, hogy átmenjünk a rostán. Helyette egy olyan konstrukciót ajánlottak, aminél havi 37-38 körüli a törlesztő, de egy idő után kevesebb lesz, szóval belevágtunk. Nehéz lesz mocskosul, de ha most nem csapunk bele, később még ennyi esélyünk sem lenne.

Már megvan az adásvételi, és várjuk a pénzünket, és annál is jobban a költözést. :) Fingom sincs, milyen lehet egy saját otthon, de reményeink szerint f*sza!!! :))))

Zárszóként pedig annyit, hogy nagy könnyebbség, hogy irodán keresztül vesszük a lakást, mert főleg a hitelügyintéző óriási terhet, ideget vett le a vállunkról, mindent intéznek.

2012. augusztus 26., vasárnap

A Cukiról is essen már szó, ne csak az anyja dilijeiről :)

Nem akartam az előző negatív agymenéses posztba írni a Tündiről, de vannak új dolgai, amik említésre méltóak. Egyébként nem zokogunk egész nap egymás vállára borulva az apjával, de néha megesik, hogy nyűgösebbek vagyunk, és jobban tele van a micsodánk, nah.

Új dolog, hogy a hátán is szokott aludni. Eddig mindig csak a hasán fekve szunyókált (én is így szeretek). A meleg miatt sokat izzad, de így még kunkoribb a haja. :D Nagyon édes!
Az alsó szemfogai olyan szinten kínozzák, hogy már többször jött a semmiből egy szívszaggató zokogás. Elvan, játszik, vagy ácsorog, és egyszer csak rázendít. Pár percig sír, majd mintha mi sem történt volna.
Az alvását nem zavarja a fognövesztés, tegnap délután nagy meglepetésünkre 4 azaz négy teljes órát aludt egyben. (A macska, és mi is kidőltünk, jók az ilyen délutáni szunyálások.). Az éjszakáink is nyugodtak. De mázlista vagyok...

Ma csinált először olyat is, hogy a kis tárolójába úgy pakolta bele a játékokat, hogy egyszerre többet is megfogott.

A végére hagytam a világszenzációt: először mutatott babajelet. :) Csak van értelme mutogatnom neki! Naná, hogy én nem láttam...majd legközelebb. Elmondás alapján úgy történt, hogy az apja elkezdett enni, Cuki bámulta, majd kivette a szájából a cumit, és mutatta az "enni" jelet (kezet a szájhoz érinteni). :) Annyira ügyes, és úgy örültünk neki. :)))

2012. augusztus 25., szombat

Évforduló

Ma ünneplem a nikotinmentes évfordulómat. :) 2 éve nem gyújtottam rá, és baromi büszke vagyok magamra. Ez lehet, hogy nagyképűen hangzott, de mikor még cigiztem, úgy éreztem, soha nem fogok tudni tőle megszabadulni.
Amúgy ahogy rászoktam, le akartam szokni, rengetegszer megpróbáltam sikertelenül. Még ilyen mágneses biorezonanciás kezelésen is voltam, de már pár óra múlva füstöltem. Nekem nem vált be, de 2 ismerősöm is ennek segítségével hagyta abba, szóval lehet, nálam nem működött. Akkor még szerintem nem akartam minden áron megválni -e káros szenvedélytől. Még gyógynövényes cigivel is próbálkoztam. :D

Aztán terhes lettem... Mikor nem tudtam, hogy beköltözött a bendőmbe a csemete, és még cigiztem, furcsálltam, hogy a reggeliek nagyon nem esnek jól. A napközbeniekkel nem volt gondom, pöfékeltem, mint régebben, de valahogy a reggeli 1-2 szál, nem volt az igazi. Sajnos elég erős dohányos voltam, 20 szál elment 1 nap, és már majdnem 10 éve szívtam.
Miután 17-én meglepetten szembesültem a 2 csíkos teszttel, elkezdtem csökkenteni, de közben minden slukknál bűntudatom volt. Majd mikor láttam a mákszemnyi kis szívét dobogni az uh-on, eldöntöttem, hogy abbahagyom. Második nekifutásra sikerült is, és 4 hónapra rá férj is letette. :)))

Azért még párszor előfordul, hogy eljátszok a gondolattal, hogy de jó is lenne egy slukk, de aztán gyorsan elhessegetem ezeket a gondolatokat, mert nem szabad visszaszokni. Anyagilag sem bírnánk, meg amúgy is, jobb ez így.

Múltkorában azon agyaltam, hogy mi lett volna, ha nem rakom le. Lehet, kisebb lett volna, és könnyebben születhetett volna meg. Elképzelhető, hogy nem kellett volna annyi ideig szenvednie az állandó méhösszehúzódásaim miatt sem, mert a cigis babák sokszor hamarabb születnek. Talán akkor jobb lett volna neki, és már szaladna. :( Furcsa ez is, én próbáltam minél egészségesebben élni (azt leszámítva, hogy zabáltam, mint egy disznó, de tényleg!20 kiló jött fel...), és mégsem a legszerencsésebben alakultak a dolgaink, míg számtalan olyan példát látok, hogy aki cigizik, majd a későbbiekben csomó olyan dolgot csinál, ami hátráltatja a mozgásfejlődését a gyeröknek, és mégis minden megy gond nélkül. Tudom, sok a mi lett volna ha, már nem tudok visszamenni az időben, és cigivel végigvinni a terhességet, de önmarcangoló perceimben mindenféle ilyen eszembe jut, és félek, hogy a mi hibánk, hogy lassabban megy minden. :(

Fosok a jövőtől is olyan tekintetben, hogy ha szegénykémnek ilyen nehezen megy a járás, és kicsit le is van maradva más téren is, (mert ugye a mozgás és egyéb fejlődések eléggé összefüggenek), szóval mi lesz, ha neki a későbbiekben is dupla kört kell futnia mindenért, mint másoknak??? Emlékszem, nekem, és mindenféle arcoskodás nélkül írom, de sokszor elég volt óra előtt egyszer átolvasnom a leckét, és kaptam egy 4-es 5-öst, míg az egyik osztálytársam tanult sokat, és mégis csak 2-est kapott, és sírt is. Félek, hogy a kezdeti f*szságok miatt mindig nehezebb lesz neki. És ami a leginkább aggaszt, hogy fogalmam sincs, hogy mivel tudnék neki segíteni. Mondjuk most találtam egy jó kis könyvet, azt olvasgatom, és sok jó tanács van benne: Deákné B. Katalin: Anya taníts engem! Kicsit meg is nyugtatott egyébként a könyv, mert csomó olyan dolog van benne, amit csinálunk a Cukival, szóval csak nem vagyunk olyan csapnivaló szülők, mint sokszor hiszem. :)

Talán onnan is jön ez a depis hangulat, és a sok mi lett volna ha blabla, hogy egy helyben toporgunk a járás terén. A fő bűnös pedig a szem. Basszus szegény gyerek rengetegszer félrenyúl pár centit a kapaszkodónál, és elesik, és sír. :( Most aki olvas, takarja le az egyik szemét... Neki így kell egy teljesen új, és valószínűleg félelmetes mozgásformát elsajátítania. Annyira rossz látni rajta, hogy szorong, és fél, pedig szeretné csinálni. :( Aggaszt, hogy ez vajon mennyire nyomja rá a bélyegét a későbbi személyiségére, és mennyire rögzül benne a félelem, bizonytalanság, önbizalomhiány.

A legfrusztrálóbb pedig az az egészben, hogy megint csak tehetetlen vagyok. Múltkorában, mikor megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó megtűrni a szemüveget, bevallom, kicsit örültem is, mert abban bíztam, így majd könnyebb lesz neki. Persze ez nem így lett, mert ahogy telt az idő, szépen kezdte az egyik szemét jobban használni, mint a másikat, hunyorgott a nem üzemelő szemével, és rengetegszer kancsalított. Így annyi volt a különbség, hogy minden nap csak 1 szemmel nézett, míg a takarásnál úgy kell, hogy egyik nap az egyikkel, a következőn a másikkal lásson. Magyarul mindkét eset szívás... Vááááá!

A hangulatot csak fokozza, hogy valószínűleg az elkövetkezendő minimum 3 és fél évben nem kell aggódnunk a súlyfelesleg miatt, mert igencsak össze kell húzni az amúgy is szoros gatyamadzagunkat... Ez sem felemelő érzés, de ha most nem csapunk bele a lecsóba, többször már nem lesz rá alkalmunk.

2012. augusztus 23., csütörtök

WC-papír guriga

Nemrég találtam egy blogot,
 ami arra ösztönzött, hogy kezdjem el gyűjteni a címben szereplő szemétnek tűnő hengereket. Persze férj nem repesett az örömtől, mert néha előfordul, hogy belelkesedek, majd mindez alábbhagy, de ezt esküszöm megcsinálom karácsonyra:

forrás: http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2011/10/papirguriga-koszoru.html

 Olyan rendes Emberem van, hogy az elkészítést lehetővé tevő ragasztópisztolyt már meg is vette. :)

A másik, amit mindenképp meg szeretnék csinálni, az a tejesdoboz kastély (már az ehhez szükséges dobozok is elkezdtek sorakozni a szekrény tetején):

forrás: http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2011/09/tejesdoboz-ujrahasznositas.html

Rengeteg jó ötlet van ezen az oldalon, és ami tetszik benne, hogy legtöbbször nem kell a megvalósításhoz speckó, drága felszerelés.
Én nem nagyon szoktam kreatívkodni ( kézügyesség hiánya miatt), de most nagy kedvet érzek, hogy megpróbáljam. :)



/Más: jelenleg egy olyan folyamatban vagyunk benne, ami, ha sikerül, jelentősen megváltoztatja majd az életünket, és megkurtítja a havi bevételünket, de amíg nem tutkó, addig nem akarom lelőni a poént. Az ügyek intézése közben ismét rá kellett jönnöm, hogy mennyiszer előfordul olyan, hogy az okosok kitalálnak olyan valamit, amit egy bizonyos dolog elkerülése végett hoztak létre, de a gyakorlatban sokkal nagyobb esélyt adnak rá, hogy ez a bizonyos dolog bekövetkezzen...
Várom már a végét, mert sok benne az ideg, és az aggodalom, de remélem minden jól alakul! Kéretik szorítani! Köszi! :)/

2012. augusztus 21., kedd

Sérülések, romlott bébiétel, bátorodás

Szegény lány, mostanában elég sűrűn szerez különféle harci sebeket...
Mászás közben elhasalt, és kicsit bibis lett a szája, de nem volt vészes, és szerencsére a fogai is a helyükön maradtak.

Folytatódott azzal, hogy mikor pakolta bele az apja a bicikli ülésbe, felsírt, de olyan keservesen. Nem tudtuk, mi baja, de estére lett egy lila folt a combján, így nagy eséllyel amiatt potyogtak a könnyei. Lehet, hogy a pánt, vagy valami neki csapódott. :(
Majd pár nappal később a kezét is "szétzúztuk". Fürdéshez túl jó játékot találtam ki neki. Ez nem más, mint egy pohár, amiből nagyon izgalmas ám locsolni a vizet... A kacsákkal most nem is törődött, a pohár volt a minden. Hagytuk sokat pancsolni, de neki szerintem ha éjfélig ázik a popója, az sem lett volna elég, így iszonyú hisztit lecsapott, és olyan szerencsétlenül jött ki a lépés, hogy durr, a könyöke nekivágódott az ajtófélfának. Lila lett ez is, és még a bőr is lejött kicsit. Olyan rossz, mikor ilyen szívszaggatóan sír. :(
Ha ez még nem lett volna elég, a szandálját sikerült olyan szerencsétlenül ráadni, hogy a kislábujja ki volt fordulva, mert beakadt. Ekkor is csak visított, gondoltam biztos a foga, vagy mittomén, mire jó pár perc múlva észrevettem, hogy mi a gond... Szegény gyerök!!! :( Kissé pancser szülei vannak szerencsítlennek.

A pancserság következő bizonyítéka a mai tízórai. Agyaltam, hogy mit egyen, egyszer csak eszembe jutott, hogy van joghurtos üveges bébiétel, és amúgy is szeretnék már adni neki tejterméket, pont tökéletes lesz. Ezeket még nagyon rég vettük, akkor, mikor kezdtük először bevezetni a tejtermékeket, és még nem tudtuk, hogy allergiás. Pár üveggel be is táraztunk, de miután kiderült, hogy tejes dolgokat jó darabig nem ehet, elsüllyesztettük a kamrába őket. Ezekből vettem elő egyet. Megkóstoltam, fincsi volt. Erre, miután bekanalaztam az egészet a szájába, gúvadt szemekkel, döbbenten néztem a zárófedélen, hogy ennek már márciusban lejárt a szavatossága... o.O Most reménykedem, hogy nem lesz hasmarcs a vége. Múltkor a diéta alatt adtam neki marhásat, most meg romlottat. Nincs szerencsém ezekkel az üvegesekkel... Nem szokott sűrűn kapni amúgy ilyeneket, általában főzök, aprítok, darabolok neki, de olyan csábító, hogy klotty, lapátol, kidob, és csak egy kanalat kell elmosni a végén.

 Mozgásügyileg ott tart, hogy 6-7 lépést meg tud tenni. :))) Egyre bátrabb. Úgy a nagyvilágba még nem lépdel bele, hanem kapaszkodótól kapaszkodóig totyog, de egyre stabilabban, bátrabban és egyre többször. Sokat mászik is, a fő közlekedési formája még inkább ez, vegyítve a kapaszkodós járással. Annyira cuki!
Amúgy kis büdös ám, ugyanis akkor, mikor az apja hívja, sokkal nagyobb távolságokat tesz meg. Jó, persze hozzám is jön, de apunak azért jobban megmutatja, hogy mit is tud. :) A kis apaszíve!
Amikor megteszi az ijesztő nagy távolságokat egyik kapaszkodótól a másikig, a végén általában ránk néz, és ilyenkor agyon szoktuk dicsérni, hogy mennyire ügyes csajszi őkelme. :)

2012. augusztus 18., szombat

Szaranyu

Mámmint én. (Szerintem annyira nem!!!) Méghozzá azért, mert tejet merészelek adni a 16. hónapját betöltött lányomnak. Mindezt egy fórumon kaptam az arcomba... Igen, én vagyok a hülye, hogy ilyen helyekre járok, és írogatok, valószínűleg kevesebbet fogok a virtuális világban tevékenykedni, de gyeses magányomban sokszor ez jelenti az egyetlen kapcsolatot a felnőttekkel a nap jelentős részében.

Azért leírom röviden, hogy mindez hogy volt. Van egy zárt klub egy női portálon. Itt írtam, hogy voltunk tejterhelésen, és hogy milyen szipi-szupi, hogy nem mutat tünetet. Ketten írták, hogy biztos meggondoltam -e, hogy tejet adok neki. Az egyik csaj normális stílusban elmondta a véleményét, a saját tapasztalatait, miegymást. Az ilyenekkel semmi bajom, hisz nem baj az, hogy nincs mindenki egy véleményen, ezt nem is kell titkolni. Na de a másik hölgyemény kissé felqrta az agyam!!! Kezdte azzal, hogy tönkre fogom tenni a máját és a veséjét, mert túl sok benne a vitamin, meg tele van hormonnal. Erre én leírtam a véleményem, ami nem más, minthogy nem tudjuk mindentől megóvni őket, és sajnos nem csak a tej, de szinte minden tele van vegyszerrel, hormonokkal és nem odavaló dolgokkal, ilyen megfontolásból akkor még levegőt sem tanácsos venni, hisz abban is vannak még allergének is. Aki nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy otthon termeszt növényt/állatot tart, vagy nincs pénze bio cuccokra, az nem tudja megoldani, hogy a legmegfelelőbb, legtökéletesebb táplálékot tegye az asztalra minden esetben. Persze törekedni kell a minél egészségesebbre, de sokszor ez nem megoldható.
Az fájt a legjobban, hogy azt éreztette az egyik hozzászólásában, hogy ő jobb anya, mint én, mert nem ad csúnyarondagonosz tejet a gyerekének, és hogy ha később véletlenül baja származna a csemetéjének a tejivásból, "őt nem hibáztathatja senki, hogy nem tett meg mindent a gyerekéért". A dőlt betűs részt szó szerint idéztem... Nem tudom, hogy felfogta -e, hogy mit írt ezzel.
Az sem tetszett, hogy megkülönböztette a tápszeres babákat. Erre harapok, hisz nem ufók ők sem, mégis sokan úgy csinálják. Én már régebben is írtam itt, de esküszöm, már tényleg csináltatok valahogy egy tápszeres csecsemők érdekvédelmi egyesületét, vagy legalább egy világnapot, mert hihetetlen, hogy mennyire meg vannak különböztetve a tápos gyerkőcök. (A végén még igaza lesz a védőnőnknek, hogy ők hátrányos helyzetűek...) Azt is írta ez a nagytudású, hogy a glutént tápszereseknél később, csak a 8. hónap után kell bevezetni, míg az anyatejeseknél már a 6 hónaptól... Én életemben nem hallottam ilyenről, nem tudom, honnan vette. A stílusa sem tetszik, mert régebbi hozzászólásaiban is olyan kioktató. Én a tanácsokat nagyon szívesen fogadom, de mikor dirigálva megmondják a másiknak, hogy mit csináljon, na attól eldurran az agyam.
Én sem rejtem véka alá a véleményemet, ugyanezen fórumon az egyik anyuka írta, hogy ő ülteti a gyerekét, és én sem hagytam szó nélkül, mert nem értek vele egyet. Viszont eszem ágában sem volt olyanokat írni, hogy fú, majd ettől nagyon görbe lesz a háta, gerincsérve lesz és hogy ezzel iszonyú mértékben gátolja a mozgásfejlődését, és nem utaltam arra, hogy ettől ő kevésbé jó szülő. A tej téma ennyire volt -hanem jobban- eltúlozva az ominózus hozzászólásban. Egy példa: én bébikompba nem raknám Tündüst, de ettől nem érzem magam faszább szülőnek. Csúnya is lenne, ha mindenki ugyanazon az állásponton lenne. Az eltérő vélemények miatt szerintem nem kellene egy képzeletbeli ranglétrára pakolgatni a másikat és saját magunkat, hisz ha valaki a lehetőségeihez és tudásához mérten megad mindent a gyerekének, akkor már jó szülő, és mindegy, hogy ezt milyen úton módon csinálja.

Annak ellenére, hogy a Cuki allergiás -remélem csak VOLT- a tejre, én nem tudok erre a fehér folyadékra úgy tekinteni, mint valami méregre. Samu baba blogjában olvastam, hogy tőlünk nyugatabbra már inkább állnak át, vagy inkább vissza, a korábbi bevezetésre. Nem értek hozzá, de szerintem azért a tápszergyártóknak is előnyös, ha tej helyett 3 éves korukig az ő termékeiket fogyasztják a gyerekek.
Szóval, nekem semmi problémám azokkal, akik sokáig mellőzik a tejet, és helyette poros cuccot itatnak a gyerkőcökkel, de miért kell azért a másikat megkövezni, mert esetleg nem ugyanazon a véleményen van, és gyarló módon tejet ad, míg generációk nőttek fel ezen a minden rosszal tele lévő bűnös dolgon???

De ha már ennyire benne vagyok a tej témában, megemlítem, hogy szerencsére minden rendben zajlik emésztés ügyileg. :))) Vidámság!!!

2012. augusztus 17., péntek

Nemalvászat, játszótér

Már második napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem a nallány napközben... Én úgy vélem, kicsit korai lenne elhagyni a délutáni szundit. Nagyon remélem, hogy csak átmeneti állapot, mert estére már egy hisztis, kiállhatatlan kis mufurc. Na meg így 12 órás a "műszak".
Tegnap reggel 8-kor kelt, ebéd közben már csak félig bírta kinyitni a szemeit, majdnem bealudt, majd ahogy letettem aludni, felpörgött, és 2 óra hosszán keresztül próbáltam rávenni, hogy aludjon, de hajthatatlan volt. Pörgött, fekve futott (ilyenkor dübörög ám úgy a matrac, hogy nem igaz), felállt, kínlódott. Én a tarsolyomban lévő összes trükköt bevetettem, de egy sem hatott... Persze a hajam már az égnek állt. Este viszont zökkenőmentesen tért nyugovóra 8 óra tájékán. :P
Közben barátnőmmel megbeszéltünk egy délelőtti játszóteres találkát, és én még mondtam is, hogy óh, biztosan odaérünk, mert hamar elaludt, így biztos hamar is kel majd... Nem teljesen volt így, ugyanis én fél 10-kor, Őkelme pedig 10 órakor ébredt. 14 órát lenyomott egyben, gondolom így pótolta a délutánit.

Azért kimentünk a játszóra, bár jobban örültem volna, ha hamarabb érkezünk.
Elég különösen viselkedik a játszón. Általában azt mondja monoton módon, hogy "eeeeeeeöööö, eeeeeeeeööööö, eeeeeeeöööööö", és közben betemeti a lábát. Nem igazán nyit a gyerekek felé. Én már mindenféle rémképekre gondoltam, hogy vajon miért, de szerencsére barátnőm megnyugtatott, mert mondta, hogy az ő lánya sem volt egy könnyen barátkozós, és még sincs semmi baja, szóval nem aggódom. :)
Volt egy kislány, aki egy kicsit idősebb, mint Tündüs, ő ment oda mindenkihez, levágott pár hisztit is, na meg mindig a mások játéka kellett neki, de tök aranyos volt. :) Milyen fura, hogy már ilyen picin mennyire különböző személyiségük van. Ez a kislány elvett egy autót barátnőm lányától. Nagy western filmekben látható komoly egymás szemébe nézések közepette az anyuka közbelépett: mondta, hogy "add vissza a kislánynak", majd rácsapott a kezére. :S Barátnőmmel néztünk magunk elé pislogva, majd később megállapítottuk, hogy azért mi nem pont így csinálnánk. Ő is azon a véleményen van, mint én (bár a tapasztalatok szerint különcök vagyunk emiatt), hogy intézzék el ezt maguk közt addig, amíg nincs nagy harc. Persze, ha egymást gyepálják, akkor azért érdemes szétszedni őket, de adni kell esélyt, hogy megoldják segítség nélkül. Meg tényleg lehet abban valami, hogy az agresszió csak agressziót szül. Nem dobálok követ, hisz én sem vagyok makulátlan: volt már rá példa, hogy én is rásuhintottam a kezére, de aztán meg jött a bűntudat... Nem tudom, valahogy olyan felkavaró volt látni, ahogy rávert a kezére. Nem volt nagy ütés, de akkor is. Nem könnyű ez a gyereknevelősdi...

Volt egy sanda gyanúm, hogy mivel későn kelt, ma sem fog aludni délután, és így is lett... Kicsit szomorú leszek, ha beéri nappali alvás nélkül, de annyira azért ne sajnáljatok, mert mindezért kárpótol az éjszakai tökéletes szunyáival. :)

2012. augusztus 11., szombat

16 hónapos

16 hónapja született a tündüs-bündüs. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy csaptunk egy görbe estét, ami abból állt, hogy fél 9 körül indultunk sétálni, és fél 10 előtt érkeztünk haza. Micsoda kicsapongás! :D Mindez azért alakult így, mert délután aludtunk egy jó nagyot ebéd után, és fél 7-kor úgy szóltunk a kisasszonynak, hogy nem ártana felkelni, és uzsonnázni... Mondjuk ő fél 4-kor aludt el, én hamarabb, az apja próbálta rávenni, hogy aludjon már. A délutáni altatások neccesebbek. Erről jut eszembe, hogy az alvások és a fogzás viszonylag zökkenőmentes. Tegnap vettem észre, hogy kibújt a jobb felső szemfog, így már 14 db gyöngyöcskét kell sikálni. :) A rohamtempójú fognövesztések ellenére is nyugodt éjszakáink vannak szerencsére. Megmondom őszintén, nem is emlékszem rá, hogy mikor kelt fel esténként. Ja, de mégis, egyszer a kórházban felsírt, de könnyen visszaaludt. A délutáni alvások meg szerintem azért indulnak nehezen, mert még nem tudja magát annyira kifárasztani rohangászással.

Kommunikáció: A babajelekre egyelőre nem reagál, néha azért figyel, hogy a bolond anyja mi a francot mutogat. :)
A szókincse bővült a "de" szóval. Rá is jöttem gyorsan, hogy honnan szedte: az apja szokott elég sűrűn olyanokat beszélni, amikre én csak egy hangos de!-vel válaszolok, ami természetesen azt jelenti, hogy nem. A hangsúlyt is leutánozta, és tegnap az egész bolt is a dezésével volt tele, cuki nagyon. Továbbra is hangoztatja a gépfegyvert utánzó hangot, ami kb ilyen: trrrr-trrrrr-trrrrr.  Ha dühöng, akkor lerölerölerőőő-zik, meg brümmög. Ilyenkor is zabálnivaló. :)

Szemüveget hordja, kopkopkop. Bátrak voltunk, mert még biciklizéshez is rajta hagytuk, a vakmerőségünkhöz hozzájárult az, hogy a sapka rögzítette kicsit...
1 hónap múlva kontrollra kell menni. Eldöntöttem, hogy bekeményítek, és ha véletlenül megmakacsolja újra magát, és ha folyamatosan leszedegeti ismét a fejéről a szemüveget, a tapasztásból nem engedek. Pár nap takarással szemmel látható javulás van a kancsalság terén, szóval muszáj szigorúnak lennem.

Erről jut eszembe, hogy nemrég kaptunk aranyos gyümölcsmintás szemtapaszokat Évitől, blogja ITT található. Ezúton is szeretném megköszönni, a szemüveg ledobálós korszakban biztosan nagy hasznát fogjuk venni, lesz még olyanunk úgy érzem. Ki is próbáltuk már, és sokkal jobb, mint amit a mi dokink írt fel. Ez kisebb, és nem szedi úgy le a bőrt, és még cukibb is, szerintem majd mondom legközelebb, hogy ha lehetne, ilyet írjanak inkább. A postaköltséggel még lógok, azt szeretném mindenképp rendezni, de szita agyam van. :( Ígérem egyszer odaér!

Mozgás: Mikor előadta a nagy világszámot, én egy kicsit azért elragadtattam magam, és úgy voltam vele, hogy jó, akkor már jár. Ez azért nem egészen van így. Férj mondta is, hogy ez még nem teljesen az, én meg csak néztem, hogy mi ez a negatív hozzáállás, miért ilyen izé, de útközben rájöttem, hogy csak reálisan látta a dolgot. Én többet képzeltem bele, mint ami. Önállóan még nem áll fel, és úgy tűnik a kapaszkodás nélküli járás sem érdekli. Pedig nem esett el, elméletileg semmiféle rossz élmény nem kapcsolódik hozzá, nem is erőltettük, és mégis úgy tűnik, hogy abszolút nem akarja. Olyan szinten nem, hogy már a házit sem tudjuk vele csinálni, mert 1 lépés után már guggol le, és mászik. :( Ha csalogatom, akkor is, ha nem éri el a biztos kapaszkodót, még ha egy hangya fingnyi híja is van, inkább leguggol, mászik egy negyedet, és feláll. Pedig tudna... Tudom, türelem, de kicsit unjuk már a várakozást. (Meg azért akaratunk ellenére befurakszik a gondolatainkba a volt dokink "diagnózisa".)

Kapja továbbra is a tejet, és tegnap háromszor, ma kétszer kakilt, és tökéletes állagúak voltak. :) A tegnap reggeli kicsit keményebb volt, és erőlködött is, már kezdtem megijedni, de azóta szerencsére semmi ilyen nem volt. Jövő héten emelek az adagon, és majd elválik. Ezek azért nagyon biztató jelek. :)

2012. augusztus 9., csütörtök

Tejterhelés

Hétfőn kezdtünk a gasztrós rendelésen, meg lett vizsgálva, majd kapott 2 ml tejet fecskendőből. Fél óra múlva jött a következő, ami 2,5 ml volt. Szerencsére nem jelentkezett nála semmi. Azt hiszem a többi adagot már az osztályon kapta meg, ahová olyan du. 3 körül kerültünk fel. Ezen a napon összesen 10 ml tejet ivott.

A szobában volt egy pár a pici babájukkal. Szerencsémre már épp távozóban voltak, szerintem, ha maradnak, a hölggyel lettek volna összetűzéseim... A Cuki pont akkor kelt, mikor beköltöztünk. Elég jókedvű volt, de mikor megkapta az ebédjét, teljesen kiakadt... Nem is csodálom, ugyanis nem volt valami fejedelmi lakoma. Volt zöldségleves, répás rizs, sült alma és alma kompót. Még jó, hogy készültünk a biztonság kedvéért üvegessel. Viszont, mire azt előkotortuk, és elkezdtem lapátolni befele, már nagyon felhergelte magát. Erre a csaj odaböki, hogy nagyon megérzi ám, ha anyuka feszült. (Szerintem éhes meg türelmetlen volt, és nem a lelki állapotom tette tönkre, de a csaj biztos jobban tudja...) Na ezzel a dumával én saját tapasztalatból tanulva nem értek egyet, és nem szeretem, mikor vadidegen hülye picsák ilyennel jönnek nekem, foglalkozhatna a saját dolgával, az ő babája is bőgött. (Írtam is egy bejegyzésben, hogy, mikor "kicsit" hangosabban kértem meg a lány, hogy aludjon már így 2 órás altatás után, körberöhögött. Pedig akkor minden voltam, csak nem nyugodt...) Ezek után én egy árva mukkot sem szóltam az okoshoz, csak köszöntem, mikor leléptek.

Végre egyedül voltunk a szobában, ahol volt tv és légkondi is. Így meg sem sültünk. Sétáltunk is kicsit férjjel, de embertelen meleg volt kint. Meglátogatott egy fórumos ismerősöm, akinek nagyon örültem, jót beszélgettünk. Még sosem találkoztam interneten megismert emberekkel, ő volt az első. Sajnos a nagy meleg miatt a kislányát nem tudtuk megismerni, de ami késik nem múlik. :)
A Tündüsnek volt egy kis hőemelkedése, 37,6 volt, szerintem a foga (3 szemfog egyszerre), meg a nagy meleg is ludas lehetett, és a torka is kicsit piros volt.
Este 10 körül, mikor nekiálltam megenni a konzerv babgulyásomat, ami olyan jól esett, betojt a kisasszony. Én nem tudom, hogy a macskáknak és a gyerekeknek miért mániájuk akkor üríteni, mikor a másik eszik. :D Örültem azért persze a termésnek. A nagydolgos pelenkát bele kellett tenni a kakihűtőbe. :O
Ahhoz képest egész jól aludt. Sokat forgolódott, de ennyi.

Fél 7 körül kelt. Nemsokkal később költöznünk kellett egy másik szobába. Lett szobatársunk is, egy jó fej kis srác és az anyukája, aki hála szintén kellemes társaság volt, és nem ment az agyamra. És ők is városbéliek. :) Aranyos volt a kisfiú, simogatta, szeretgette a Cukit.

Volt vérvétel is. Szegénykém akkora könnyeket ejtett, hogy majdnem én is bőgtem. A kézfejéből vették. Kicsit alacsonyabb a hematokritértéke és a hemoglobinszintje, de a vasa rendben van, így egy kis folsavat javasolt a doktornő.
Ezen a napon tovább emelték a tejadagot, asszem 50 vagy 100 ml-t több részletben. Nagyon zokon vette, mikor elfogyott a  fecskendőből, akkora hisztit levágott. :D

Meglátogatott nagynéném, neki is nagyon örültem. Hozott finom gyümölcslevest, amit este nagyon jóízűen befaltam.
Később jött férj is. Elmentünk sétálni, ezen a napon már nem volt olyan kánikula. Szép város Szeged, tetszenek nagyon a régi épületek, meg valahogy olyan barátságos város. Tudnék ott élni úgy érzem.

Szerdán kérdezte a doktornő, hogy nagyon szeretnénk -e hazamenni, mert nem bánná, ha megvárnánk a székletet, ugyanis a hétfő esti óta nem volt mit a hűtőbe tenni. Én ellenkeztem, és mondtam, hogy ha nem nagy gond, inkább mennénk. Mondta, hogy rendben, és hogy dél körül kész lesz a záró. :) Ezek után fél órával kakilt is a lány. Kicsit a szaga más, meg talán keményebb is, de nem vészes, és nagyon örültem neki. Olyan édesen nyomta. :)

Volt játszószoba is. Ezen a délelőttön ott volt egy 14 hónapos kisfiú, aki elég eleven volt. Elnáspángolta a lányomat, aki szó nélkül tűrte, és csak pislogott, és nem értette, hogy mi van. :S Persze én és az anyuka is közbeavatkoztunk, de azért rendesen ütlegelte szegény életemet. Még plüssöt is dobált hozzá. Olyat is csinált, hogy mint egy faltörő kos, nekimászott izomból az ácsorgó drágámnak, és majdnem fellökte. :O 

A tejterhelés folytatásáról annyit mondtak a papírok kézhez vételekor, hogy fokozatosan, és tej vagy hipoallergén tápszerrel csináljam, és kb 1 hónap alatt vezessem be, és eleinte 1 decit adjak.
Én a tej mellett döntöttem. Tündi HA-s tápszert fogyasztott, mégis allergiás lett, olvastam olyat, hogy nem igazán bizonyítható, hogy csökkentené az allergia valószínűségét... Anyu szomszédjának a lánya meg már 4 hónaposan tejet kapott (anyuci inkább cigit vett táp helyett...), és ő nem lett allergiás. Szerintem sokkal inkább hajlam kérdése az egész. Most ugye a glutén bevezetését is előrébb hozták, ki tudja, lehet, hogy pár év múlva a tejjel is így lesznek.

A szobatárs kisfiú tej-és tojásallergiás (volt?), ők is terhelésen voltak. Ő 2 éves koráig szopizott, és mégis kijött rajta. Ezen információ birtokában kicsit enyhült a bűntudatom, hogy a kisasszony csak minimális mennyiségű anyatejet kapott, és lehet, hogy ha nem tápos csibe lett volna, akkor is kijött volna rajta a tejérzékenység. Szóval egyre jobban lenyelem, hogy ez nekünk nem jött össze, és nem hibáztatom már magam annyira. :)

Ma is kakkantott, aminek ismét nagyon örültünk. Hogy miknek nem tudnak a szülők örvendeni?! :D
A szaga megint fura, és kevés, meg kissé bogyós is, de lehet, hogy még a kórházas kaja miatt is van, meg azt is mondta a doktornő, hogy előfordulhat, hogy átmenetileg így reagál, de ez rendeződhet. Ma főztem neki finom paradicsomos zabpelyhet. A kórházban sok fogós kaját kapott: répa, rizs, banán, alma. Ezekkel itthon csínján szoktam bánni. 2 hét a rizikós, ha addig nem durvul , akkor nagyon nagy az esély rá, hogy kinőtte. A doktornő szerint nagy rá az esély, hogy így van, hisz a vérvétel eredménye is erre enged következtetni. Legyen igaza!







2012. augusztus 4., szombat

Nem akarom, de közben mégis

Áááá, be vagyok tojva ettől a tejterheléstől. Várom, mert kíváncsi vagyok, hogy vajon elég volt -e félév tejmegvonás ahhoz, hogy kinője, de mindeközben rettegek attól, hogy megint küzdeni kell a székszorulással. :( Az szörnyű volt! Látni, ahogy szenved... Cukinak ugyanis csak egyetlen tünete volt: nagyon makacs, még hashajtóval sem javuló székszorulás. Ja, de még egy talán volt: az egyik hónapban, mikor már nagyon durván nem bírt kakilni, nem gyarapodott a súlya. Se kiütés, se semmi, "csak" ezek. Pont emiatt, én néztem ám a dokikra, mikor jöttek a tejallergiával, hisz általában azt olvasni, hogy inkább hasmenés és kiütés a vezető tünet. Persze én rossz szokásomhoz híven bújtam a netet, és találtam mindenféle szörnyű betegséget, de aztán mikor jó pár hét tejmentes diéta után kezdett javulni a helyzet, megnyugodtam.

Most olyan természetes, hogy kakkant magától, de nagyon aggódom, hogy ha nem nőtte ki, és beragad, és fájni fog neki, akkor még majd vissza is fogja tartani, és ott vagyunk, ahol a part szakad... Bár azzal nyugtatom magam, hogy talán a fokozatos terhelés hatására nem lesz olyan brutális székszorulása, mint régen, mikor a tápláléka jelentős részét tette ki a tápszer. De reményeim szerint erre sor sem kerül, hisz van rá esély, hogy már nem allergiás.
De jó is lenne, ha ehetne sajtot, túrót, joghurtot, és mindenféle fincsit, és nem kellene minden vackon átbogarászni az összetevőket. Szorítsatok, hogy így legyen! :)

Ha mégsem nőtte ki, akkor sincs tragédia, hisz meg lehet azért szokni, meg van időm összetevőket olvasgatni, de nagyon reménykedem abban, hogy elmúlt már a tejallergiája!

2012. augusztus 3., péntek

A cumiról

Sok helyen olvasni, hallani olyat, hogy fúj cumi, káros, nem szabad, stb. Mi úgy nyitottunk, mikor zöld utat kaptunk a hazamenetelre a koraszülött osztályról, hogy kérdezték, hogy:

-Ugye van cumi önöknél?
- Nincs. 
- Akkor sürgősen vegyenek útközben, mert különben nem bírják ki a haza vezető utat, ugyanis nincs meg a lány nélküle.

Végül nem vásároltunk (otthon volt). Szerencsénk volt, végig aludt. Később aztán otthon rájöttünk, hogy miről is beszéltek, és mért tömték meg cumival...
Amíg nem volt gyerekem, elég semlegesen álltam a dologhoz, bár azt egy kicsit furcsálltam, mikor nagyon nagy gyerekek szájából lógott, de nem is zavart különösebben. Felnőttet még nem láttam cumival rohangászni, így nem tartom valószínűnek, hogy lehetetlen róla leszoktatni a gyerkőcöt. Aztán, mikor is megtapasztaltuk, hogy milyen is egy iszonyat hasfájós babával az élet, már áldottam az eszét, aki kitalálta. A drágám ugyanis napközben csak és kizárólag úgy volt hajlandó elaludni a maga kis 20 percére, hogy hasra penderítettük, cumi be, és vééégre aludt egy kicsit.

Nemrég olvastam itt egy hozzászólást, ami kicsit kiverte a biztosítékot. Egy névtelen alak írta ezeket:
"Ezt sosem értettem. Nem a gyerek könyörgött babaként, hogy cumizhasson. Hanem a szülő szoktatta rá. Utána meg ugyanaz a szülő van megsértődve és felháborodva, hogy a gyerek nem rakja le MAGÁTÓL azt, amire ő maga kényszerítette. Ugyan már. Szerintem ez a legnagyobb önzőség és kitolás a gyerekkel. Pláne később trükkös módszerekkel elvenni, urambocsá' szegény Télapót is belekeverni. M"
Kiemeltem a bicskanyitogató részeket. Szerintem rohadtul nem voltam önző attól, hogy a tök álmos gyerekemnek segítettem elaludni, és így mi sem vertük a fejünket a falba. Mindhármónknak így volt a legjobb. Persze, azzal én sem értek egyet, hogy a legelső kis nyekkenésre is betömjük a szájukat, de mikor már más nem segít, inkább egy cumi, mint idegbaj. Kitolásnak sem érzem mindezt.

Jelenleg ott tartunk, hogy alváshoz kell neki, napközben meg önkiszolgál. Van néhány a földön, és ha a kedve épp úgy tartja (1 nap köbö 1-szer, 2-szer), beveszi, szíjja pár percig, majd megfogja, és úgy elhajítja, hogy csak úgy süvít. Ez a legjellemzőbb. Néha van, hogy akár 5 percig is a szájában van, de egyébként nem igényli.
Ha nagyon nem ért egyet azzal, hogy tisztába kellene tevődni, és még a kencés dobozok sem terelik el a figyelmét, akkor landol a szájába a cumi.
Régen a babakocsiban kapott, mert előfordult, hogy megvadult. Aztán csomószor otthon felejtettem, és nem volt belőle gond, így nem lett  többé a séta része (helyette, ha már minden kötél szakad, kap egy kis Süni pufit).
Ha most én attól gyarló vagyok, hogy nem  vertem be a koraszülött osztály dolgozóinak orrát, hogy cumit raktak a szájába (szerintem alig várták, hogy hazavigyük a kis bőgőmasinánkat), míg én a belgyógyászaton "nyaraltam"; és hogy a későbbiekben sem voltam elvakult cumi tiltó, ám legyen.

Én gyerekként cumiztam, kérdeztem anyut, hogy meddig, de szokásához híven nem emlékszik... /Jó, elnézem neki, abban az időben még nem volt blog, és a telefonomat is visszaszerezte. :) /
Aztán csomó ideig szoptam az ujjam. Emlékszem, milyen csúnyán megkeményedett a bőr, és sárga is volt. Úgy szoktam le róla, hogy ki kellett venni az orrmandulámat, és nem akartam úgy befeküdni a kórházba, hogy randa az ujjam, így előtte pár héttel önként abbahagytam.

Témába vág: nemrég történt egy szomorú eset: kinyírtam 2 db világítós cumit. :( "Kicsit" odakozmált, vagyis pontosabban fogalmazva teljesen szétolvadtak, és iszonyú büdös szagot árasztottak. De világított a bögre alja. :D
Ezután eldöntöttem, hogy soha többé nem főzök ki dolgokat férj jelenléte nélkül, mert ketten dupla annyit mászkálunk, és nagyobb eséllyel vesszük észre, ha valaki feledékeny volt. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy volt már rá példa, hogy mentettem meg cumikat a füstté válástól, úgyhogy nem csak én vagyok feledékeny.) Egyébként már nagyon ritkán főzzük ki őket, inkább elmossuk, de néha azért nem árt.
Az elégettek helyett pedig beszereztük ezt a gyönyörűt, aminek még van olyan dobozkája is, amibe egy kis vizet rakva ki lehet mikrózni, így nem kell tartani a szétolvadástól... És majd elfelejtettem, ennek a hiperszuper cuminak a nyakrésze vékony, így állítólag kevesebb eséllyel rendezi át a fogsorát.
Szerintem olyan szép (és zöld, és drága)

2012. augusztus 1., szerda

Miért ne hagyjuk a táskánkat egy padon?

Azért, mert könnyen megeshet, hogy mire észbe kapunk, és visszafutunk a tett helyszínére, bizonyos dolgok már nem lesznek a táskában... Ma legalábbis így jártam. :(

Úgy volt, hogy elmentem anyuhoz a lakótelepre. Kiderült ugyanis, hogy nem dobtuk ki a régi mini cumisüvegét, hanem anyunál van, és azzal lehet, hogy ülve is tudna egyedül inni. Ezért elmentünk kettesben a leányzóval.
Nem akartam felmenni, így anyu hozta le. Míg vártam rá, nagy "örömömre" megjelent egy csaj a kisfiával, aki 5 nappal idősebb, mint a Cuki. Na, ez a nőci szegény nem teljesen normális, ezért nem osztottam ki. Terhesgondozáson is sokszor találkoztunk, és már ott kezdte a méricskét. Mindig bámulta a hasamat, majd az övét, és versenyzett, hogy kié nagyobb... Még oldalra is kellett fordulnom, hogy jobban szemügyre vegye. :O Alulmaradt, és láttam rajta, hogy nem teszik neki. Én meg csak pislogtam, és gondoltam magamban, hogy fura lány... Most viszont, hogy valamivel előrébb van a gyereke, ez a valami pedig az önálló járás, megállás nélkül szajkózta, hogy "Dánika nagyon ügyesen jár egyedül. Dánika már nagyon régóta megy egyedül. Dánika így, Dánika úgy." Abszolút nem érdekel, mivel tudom, hogy bent nincs minden rendben anyukánál, és nem is dühödtem fel, inkább csak untam, mert mást nem  mondott. o.O

Viszont az már ki tud hozni a sodromból, ha nem egy gyengébb képességű egyén is ugyanilyen. És sajnos nagyon sokan vannak... Néha el szoktam gondolkodni azon, hogy ha vajon a mi lányunk nagykönyv szerint fejlődött volna, akkor bibí anyuka lennék -e, de nem tartom valószínűnek. Legalábbis remélem! Nem is azzal van a baj, mikor elmondják, hogy hol tart a poronty, csak ezt elő lehet adni normálisan is, de sokan versenyt csinálnak belőle, és aki le van maradva arra osztogatják a lesajnáló tekintetüket, megjegyzéseiket...

Vissza a történtekhez: alig vártam, hogy lelépjek. A táskámat viszont a padon felejtettem... Már elég későn kaptam észbe, és fordultam vissza. Amikor megláttam a tatyót, felcsillant a remény, de amint láttam, hogy a kis zseb nyitva, már sejtettem, hogy a telefonnak lőttek. Ezen félelmem be is igazolódott. Gyorsan pénztárca kutatás, az megvolt hála (jó hülye szokás miatt ott tartom a Tündüs és az én irataimat is...). Anyu pont készült elmenni, a kaputelefont nem vette már fel, de szerencsém volt, és pont jött a kapun. Elsírtam neki a bánatom, jött egy szomszéd, az fel is hívott, de már nem csörgött. Majd ugye, mivel egy lakótelepen nincs sok titok, természetesen akadtak szemtanúk, és lett is egy gyanúsított. Egy nő meg is mutatta, hogy hol laknak. Kezdtem kicsit bizakodó lenni.

Csak anyu ment fel, mivel ő ismeri őket, így nagyobb esélyt láttunk arra, hogy visszaadja. Először ki sem akarták nyitni az ajtót, aztán mégis, és anyu azt mondta, ad érte egy ezrest; meg, hogy kórházba megyek a lánnyal, és nagy szükségem lenne a telefonomra, és blabla, csoda történt, és visszaadta a kiscsávó. A kis piszok már a sim-kártyát is kicserélte... Ja, és természetesen nem ellopta, hanem ki volt esve... Egy kamaszodó kis ürge volt a tettes. Nem ugattam, nem téptem meg, hisz én is voltam kamasz (és csináltam nagyon nagy hülyeségeket), de annak azért örültem, hogy az ő keze talán még az enyémnél is jobban remegett, és úgy tűnt, mintha megbánást tanúsított volna. Mondtam is neki, hogy baszki ennek a telefonnak már nem sok pénzbeli értéke van, de a családi csomagos kártyának igen, és nagyon beszoptam volna, ha telefon nélkül kellett volna átvészelni a kórházasdit, vagy drága pénzért hívogatni a férjemet...

Anyura nagyon büszke voltam, tud ez a nő valamit. Legfőképp beszélni. :) De ennek köszönhető, hogy ismerte a gazfickót, aki remélem egy kicsit tanul abból, hogy a tetteinknek vannak következményei...

Ma felhívtam a gyógytornászunkat, hát mondom nehogy már az tudja meg legkésőbb, akinek a keze jócskán benne van a nagykönyv szerinti elindulásban. Nem vette fel, de rövid időn belül visszahívott. Mondtam, hogy rakjuk le, és én tárcsázom, hogy ne az ő pénze fogyjon, de azt mondta nem kell. Majdnem 7 percet beszéltünk. Volt miről... Jah, és már tudta, hogy elindult. Elég kisváros ez kérem szépen. :)
Próbáltam a gasztrót is hívni, de nem vették fel, pedig vagy 5-ször megkíséreltem. Valamikor majdcsak felveszik... Ők mondták, hogy a befekvés előtt szóljunk oda.

A mai nap egyik kellemes eseménye, hogy nyélbe ütöttem első internetes eladásomat. :) A megmaradt tápokat raktam fel március körül, nem is hittem volna, hogy még kellhet valakinek, de szerencsére lett jelentkező.

A tündérbögyörőnek új szóval bővült a szókincse, méghozzá a eccc-cel. Szoktuk neki mondani az Ec pec kimehetsz-et, és ha a végére érünk, mondja, hogy eccc, mintegy felszólítva, hogy még egyszer mondjuk el. Nagy sláger még a Csip csipp csóka is.
Gyakoroljuk a babajeleket is, néha figyel rá, tetszik a könyv nekem. Egyelőre csak kevés jelet mutatok neki, és kíváncsi vagyok, mikor jelel vissza. Mondjuk, ha sose, az sem gond, én attól lelkesen mutogatok neki ezt-azt. Amúgy a könyvnél az győzött meg, hogy írták, hogy a pápát milyen könnyen megtanulják, és sokszor alkalmazzák is a babók, és miért ne lehetne, mondjuk a kajának is egy jele pédául.