-Ugye van cumi önöknél?
- Nincs.
- Akkor sürgősen vegyenek útközben, mert különben nem bírják ki a haza vezető utat, ugyanis nincs meg a lány nélküle.
Végül nem vásároltunk (otthon volt). Szerencsénk volt, végig aludt. Később aztán otthon rájöttünk, hogy miről is beszéltek, és mért tömték meg cumival...
Amíg nem volt gyerekem, elég semlegesen álltam a dologhoz, bár azt egy kicsit furcsálltam, mikor nagyon nagy gyerekek szájából lógott, de nem is zavart különösebben. Felnőttet még nem láttam cumival rohangászni, így nem tartom valószínűnek, hogy lehetetlen róla leszoktatni a gyerkőcöt. Aztán, mikor is megtapasztaltuk, hogy milyen is egy iszonyat hasfájós babával az élet, már áldottam az eszét, aki kitalálta. A drágám ugyanis napközben csak és kizárólag úgy volt hajlandó elaludni a maga kis 20 percére, hogy hasra penderítettük, cumi be, és vééégre aludt egy kicsit.
Nemrég olvastam itt egy hozzászólást, ami kicsit kiverte a biztosítékot. Egy névtelen alak írta ezeket:
"Ezt sosem értettem. Nem a gyerek könyörgött babaként, hogy cumizhasson. Hanem a szülő szoktatta rá. Utána meg ugyanaz a szülő van megsértődve és felháborodva, hogy a gyerek nem rakja le MAGÁTÓL azt, amire ő maga kényszerítette. Ugyan már. Szerintem ez a legnagyobb önzőség és kitolás a gyerekkel. Pláne később trükkös módszerekkel elvenni, urambocsá' szegény Télapót is belekeverni. M"
Kiemeltem a bicskanyitogató részeket. Szerintem rohadtul nem voltam önző attól, hogy a tök álmos gyerekemnek segítettem elaludni, és így mi sem vertük a fejünket a falba. Mindhármónknak így volt a legjobb. Persze, azzal én sem értek egyet, hogy a legelső kis nyekkenésre is betömjük a szájukat, de mikor már más nem segít, inkább egy cumi, mint idegbaj. Kitolásnak sem érzem mindezt.
Jelenleg ott tartunk, hogy alváshoz kell neki, napközben meg önkiszolgál. Van néhány a földön, és ha a kedve épp úgy tartja (1 nap köbö 1-szer, 2-szer), beveszi, szíjja pár percig, majd megfogja, és úgy elhajítja, hogy csak úgy süvít. Ez a legjellemzőbb. Néha van, hogy akár 5 percig is a szájában van, de egyébként nem igényli.
Ha nagyon nem ért egyet azzal, hogy tisztába kellene tevődni, és még a kencés dobozok sem terelik el a figyelmét, akkor landol a szájába a cumi.
Régen a babakocsiban kapott, mert előfordult, hogy megvadult. Aztán csomószor otthon felejtettem, és nem volt belőle gond, így nem lett többé a séta része (helyette, ha már minden kötél szakad, kap egy kis Süni pufit).
Ha most én attól gyarló vagyok, hogy nem vertem be a koraszülött osztály dolgozóinak orrát, hogy cumit raktak a szájába (szerintem alig várták, hogy hazavigyük a kis bőgőmasinánkat), míg én a belgyógyászaton "nyaraltam"; és hogy a későbbiekben sem voltam elvakult cumi tiltó, ám legyen.
Én gyerekként cumiztam, kérdeztem anyut, hogy meddig, de szokásához híven nem emlékszik... /Jó, elnézem neki, abban az időben még nem volt blog, és a telefonomat is visszaszerezte. :) /
Aztán csomó ideig szoptam az ujjam. Emlékszem, milyen csúnyán megkeményedett a bőr, és sárga is volt. Úgy szoktam le róla, hogy ki kellett venni az orrmandulámat, és nem akartam úgy befeküdni a kórházba, hogy randa az ujjam, így előtte pár héttel önként abbahagytam.
Témába vág: nemrég történt egy szomorú eset: kinyírtam 2 db világítós cumit. :( "Kicsit" odakozmált, vagyis pontosabban fogalmazva teljesen szétolvadtak, és iszonyú büdös szagot árasztottak. De világított a bögre alja. :D
Ezután eldöntöttem, hogy soha többé nem főzök ki dolgokat férj jelenléte nélkül, mert ketten dupla annyit mászkálunk, és nagyobb eséllyel vesszük észre, ha valaki feledékeny volt. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy volt már rá példa, hogy mentettem meg cumikat a füstté válástól, úgyhogy nem csak én vagyok feledékeny.) Egyébként már nagyon ritkán főzzük ki őket, inkább elmossuk, de néha azért nem árt.
Az elégettek helyett pedig beszereztük ezt a gyönyörűt, aminek még van olyan dobozkája is, amibe egy kis vizet rakva ki lehet mikrózni, így nem kell tartani a szétolvadástól... És majd elfelejtettem, ennek a hiperszuper cuminak a nyakrésze vékony, így állítólag kevesebb eséllyel rendezi át a fogsorát.
 |
| Szerintem olyan szép (és zöld, és drága) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése