lassandebiztosan

2019. december 25., szerda

Karácsony

Kellemes, nyugodt karácsonyt mindenkinek! 🎄

Mi túléltük az első napot... Sikerült megnyerni egy meltdownt. Rég volt már neki, most nem úsztuk meg. Ebből is tanulunk. Számomra nehézséget okoz amúgy még mindig az, hogy felismerjem, mi fogja robbantani (ettől meg persze szaranya érzés, bűntudat, stb.). Sokszor olyanokat kibír, hogy csak pislogok, máskor meg (az én szememben) apróságtól szétesik.



A fa végül nem ilyen lett, de mikor ennél az állapotánál tartott (összegubancolódott az a fos), akkor úgy éreztem magam, mint ő és közel álltam ahhoz én is, hogy megbüntessem a fát 😅 :


2019. december 4., szerda

Idegállapotba'

Ma mentem a nallányért  szokás szerint ebéd után az iskolába. Egy fejlesztős nő mondja, hogy a kislány üzenőjében megtalálom a jegyeit, amit holnap vigyek. Pislogog, és nem értem, hogy hova is kellene vinni. Nő kérdezi, hogy nem kaptak levelet a ped.szakszolg.-tól? Mondom, nem. Kérdi, hogy de biztos? Mondom 100%. Így tudtam meg, hogy holnap, vagyis már ma menni kell felülvizsgálatra... Nem bántam volna, ha picit előbb értesülök róla. Szerencsére Embört elengedték melóból, amúgy futkorászhattam volna meghatalmzást íratni, hogy nélküle is mehez a vizsgálat.
Este pakolom össze a cumót, amiket vinni kell. Legutóbbi orvosi lelet is kell. Keresem, hatszor kipakolom a papíros zacskókat, mappákat, Embörrel majdnem kiabálok, hogy biztos ő vitte el, pakolta el,azt mondta, hogy nem. Picit segített keresni és neki volt az az emléke, mintha a suli kérte volna a kedvezményes kaja miatt és így nekem is mintha rémlene, hogy volt valami szenvedés, hogy nem volt elég nekik a szakorvosi igazolás, a lelet is kellett mellé. És valszeg ottmaradt, de nem biztos. Azért nem örülnék neki, ha nem lenne meg. Az a szerencse, hogy a blog miatt le lett fényképezve, így ilyen formában megvan.