2016. január 8., péntek

Aggódom!

Ma reggel nagyon rám ijesztett. :( Nyűgösen kelt. Majd átjött a szobánkba (itt szokta meginni a tejet), bebújt az ágyba. Ott is szenvedett. Majd rászóltam, hogy örülnék, ha abbahagyná. Erre kimerevedett a tekintete, elkezdett rángatózni a feje, majd ez átterjedt a vállaira is. Nem tudtam eldönteni, hogy most ezt direkt csinálja vagy valami más áll a háttérben. Ahogy lóbáltam a kezeimet a szeme előtt, semmi reakció, nem pislogott. A nevére sem reagált. Elkezdtem rázni. Ezután "tért magához". Nem tudok rá jobb kifejezést, tényleg olyan volt, mintha nem lett volna itt egy darabig, kb. fél-1 percig. Aztán, mintha elvágták volna az egészet, egyik pillanatról a másikra kitisztult, vidáman kérte a tejet, ugyanúgy folytatódott a reggeli rutin, mint normál esetben. 
Nekem azért is gyanús, mert mikor nyáron volt egy hasonló eset, akkor is hányt és akkor is egyik pillanatról a másikra szűnt meg a furcsa viselkedés (akkor elesett, beverhette a fejét, lehetett kisebb agyrázkódás is, rohantunk az ügyeletre vele.) És ugye tegnap is hányt... :/
Félek, hogy epilepszia áll a háttérben. Fel kellett volna venni videóra, de csak utólag ugrott be. Mikor volt az első hányós/nem ittlevős dolga, akkor írtunk a neurológusunknak és ő javasolta, hogy vegyük fel, ha lesz legközelebb valami hasonló, és hogy van arra is esély, hogy agyrázkódás, de arra is, hogy epilepszia. Autistáknál gyakoribb...
Aggódom nagyon. De ha ki is derülne, legalább nem érne villámcsapásként bennünket, próbálunk rá felkészülni.

FRISSÍTÉS: Beszéltünk a neurológusunkkal. Ő azt mondta, hogy bár így látatlanban nehéz megítélni, de biztató, hogy a furcsaságok mindig kicsit mások és hogy rázásra kijött ebből a "nemittvagyok" állapotból. Mindenképp a videózást javasolta és azt, hogy ha lesz következő, akkor keressük fel és csinál EEG-t. Azért is bízom benne nagyon, mert a tapasztalataim szerint nagyon alapos, lelkiismeretes és nem pénzéhes: a magánrendelésén kezdtük, és mikor látta rajtunk, hogy kapkodunk és kiderült, hogy miért vagyis hogy rohanunk a buszhoz, mert nincs autónk, utána mondta finoman célozva, hogy legközelebb sztk alapon fog fogadni bennünket. Így is lett és csomó vizsgálatra adott beutalót és ugyanúgy bánt velünk, mint előzőleg a maszek rendelésén.

Szünet, ünnepek, ovikezdés

Az ovi adventi koszorújának 3. gyertyájának meggyújtásakor a Cuki csoportja adott elő éneket és kis műsort. A szülők is bemehettek. :) Ünneplőben voltak, énekeltek, volt koronájuk, nagyon aranyosak voltak. Izgultam, hogy vajon mennyire lesz együttműködő, ez volt az első nyilvános szereplése. Látszódott rajta, hogy kissé zavarta, hogy ez változás volt a napirendjükben, de tiltakozás, kiborulás nélkül vette az akadályt. Egy kisebb főszerep is az övé volt: egy ledes gyertyát adtak körbe, és ő indította (E. néni segített neki azért :) <3 ). Jó volt mindezt látni, aranyosak voltak nagyon!

A 4. adventi gyertyagyújtás az oviban ünnepség, élőzene keretében történt meg, délután. Sajnos én dolgoztam, de megbeszéltük az apjával, hogy megpróbálja elvinni rá. Nem sikerült... Pedig felkészítettem, beszéltem róla, mutattam, hogy hol lesz, érdeklődőnek is tűnt; majd az Embör a napirendit is természetesen bevetette, de megmakacsolta magát a kisasszony és inkább rohangált itthon fel-alá a madzagait lóbálva a megszokottak szerint. :/ Annak nem lett volna értelme, ha elrángatja, szóval maradt az, hogy kimaradt ebből. Nem akarok ráerőltetni szabadidős programokat, de az bánt, hogy tudom vagyis érzem, hogy csomó olyan dologból marad ki a merev napirendje miatt, ami egyébként tetszene neki (imádja a zenét, a hangszereket, ez is szerintem lekötötte volna). Volt, hogy a játszóházba is csak nagy nehézségek árán tudtuk elcibálni, de persze mikor ott volt, akkor meg imádta... Biztos hogy ez nt gyerekeknél is hasonló, csak nála én úgy gondolom, hogy erőteljesebben jön elő.

Féltem kicsit a szünettől, főleg, hogy igencsak hosszú volt. De szerencsére egész jól telt. Még mézeskalácsot is díszítettünk, szaggattunk együtt és nem is kellett megzsarolni, jött önként (ez nálunk nagy szó ám!). Imádja amúgy a főzős műsorokat, lehet, szakácsnő lesz. A díszítésnél nem volt fukar, egyem is meg. <3 :)


Nagyon izgatott volt 24-én, erre is igyekeztünk felkészíteni és ekkor nem volt gond. Örült nagyon mindennek. A fa előző nap érkezett és hát egyből díszítette volna, majd másnap reggel legszívesebben azzal kezdett volna, de végül ebéd után került rá sor. Olyan édes volt, ahogy várta a díszítést! Teljesen bepörgött. :)
Nagyon tetszett neki az izzósor is. Emiatt mondjuk napokig teljesen be kellett sötétíteni, a villanyt nem lehetett felkapcsolni... Ez azért egy idő után elkezdett zavarni, de kijátszottam a kisasszonyt: mindennap picit feljebb húztam észrevétlenül a redőnyt. :)


Úgy érzem, hogy idén találtuk el leginkább az ajándékokat. Pedig most fordítottunk rájuk a legkevesebb fejtörést, időt, aranyvasárnap kiszaladtunk egy bevásárlóközpontba, mert egyszerűen semmi ötletem nem volt... Kapott egy (férj szerint csúnya) babát, egy bukfencező majmos társasjátékot és Peppa malacos kirakót. Nagyon örültem, hogy kisebb harcok árán, de hajlandó volt elfogadni a társasjáték szabályait. Ez is egy óriási előrelépés, hisz nemrég még semennyire vagy legalábbis nagyon nehezen és kizárólag "zsarolással" lehetett rávenni bármiféle közös játékra, rajzolásra, kézműveskedésre, stb. Leírhatatlan a boldogságunk, hogy már nem kell "jutifali" ahhoz, hogy játsszon, hogy kizökkenjen pár percre az auti világból (a linken elérhető bejegyzésben arról is írtam, hogy a nevére való hallgatást így sikerült elérni, és ezután pedig a feladat/játékhelyzetbe való bevonást is). Bontás után egyből ki is kellett próbálnunk és bevallom, nekem is nagyon tetszett, jó kis játék. Egyszerű, de izgi. Akkorákat kacagott, mikor potyogtak a makik, hogy csak na. :)

A szilveszterbe annyira nincs kedvem belemenni, Embör kicsit bealkotott, így részemről a durciról szólt. (Még az elseje is, remélem ránk nem vonatkozik az, hogy amit az év első napján csinálsz, az fogja jellemezni az évet!!!) Na meg a kutyák pánikrohamainak enyhítése sem volt oly felemelő érzés a durrogások miatt, Fickót gyógyszerezni is kellett többször, Morzsa csak egyszer kapott, mivel ő nem félt annyira. Így egyedül a délutáni, leányzóval töltött bulizás az, ami kellemes volt. Nagyon tetszett neki a világítós karkötő, és persze a duda, aminek megvásárlását a viszonylag folyamatos igénybevétele után megbántam... :D

Az ovikezdést túlaggódtam. Nagyon hosszú volt a szünet, így féltem, hogy mi lesz (eddigi nagyon nehezen viselte azt, hogy egyszer van ovi, máskor meg nincs). De mikor már a szünet előtti napokban kérte, hogy adjunk rá harisnyát, szoknyát és az ovis cipőt, akkor sejtettem, hogy nem lesz gond. :) Elkezdte megérteni a hét napjait, így ennek segítségével is próbáltuk felkészíteni, hogy mikor kell majd menni az óvodába. Történt minimális ellenállás, tiltakozás; de nem volt vészes.

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...