lassandebiztosan

2015. szeptember 25., péntek

Kötőhártya-gyulladás+göthösség

Ezen a héten nem volt oviban a kisasszony. Már múltkor elkezdett náthás-köhögős lenni, de se láz, se még egy kis hőemelkedés sem kísérte (mondjuk szerintem emiatt vagyis ezek hiánya miatt húzódott el ilyen sokáig ez a megfázás).
A szeme 1 hete kezdett csipásodni, azt hittem, hogy homok ment bele. De aztán egyre durvább lett, hétfőn már csupa vörös és váladékos volt. Annyira azért nem brutkó, de azt a szintet ütötte, hogy ne merjem vinni oviba. És az is hozzájárult a betegszabihoz, hogy jócskán köhögött.

Nagyon ügyes volt a doktornéninél, türelmesen várt. Hagyta magát megvizsgálni is, együttműködő volt.
Cseppet kapott. Jócskán féltem attól, hogy majd nem sikerül beadni neki (mikor még ragasztgatni kellett a szemét kancsalság miatt, meg előtte csepegtetni a pupillatágítót, hát azok elég durva dolgok voltak, minden erejével tiltakozott ellenük, amit teljesen megértek). Emiatt a félelmem miatt kérdeztem a doktornőt, hogy nem -e jobb lenne krém, de azt mondták, hogy attól csomó ideig homályosan látna, rosszabb mint a csepp. Adtak tanácsot, ami szerencsére bevált és hálás vagyok érte: a "csipagyűjtőbe" (nem tudom, hogy hívják, talán belső szemzug, de nem bizti), szóval oda csukott szem mellett csöppentés, majd kinyittatni a szemet, és ennyi. :) És bevált. Persze mostanában már csak csokiért hajlandó hanyatt fekvésben tűrni a csepegtetést (napi 5-ször kell), de nagyon örülök, hogy sikerül. Sőt, a "megvesztegetés" is egy nagy-nagy eredmény, mert látom rajta, hogy érti, hogy ha nem tombol, lefekszik, akkor kap érte édességet.
A köhögésére kapott gyógyszert is bevette kisebb-nagyobb harcok árán. Nem volt vészes, bár párszor azért összevesztünk miatta... :D

Ma kellett visszamenni kontrollra, hétfőn már mehet oviba. Az apja rendes volt, elvitte egyedül. Úgy volt, hogy én is megyek, de aztán elcsúsztam időben; mikor a kutyákkal jöttem fel, akkor ők már indultak. Mondtam, hogy utánuk tekerek, de aszondta az Ember, hogy inkább tegyek rendet itthon. :) Igyekeztem, bár akkora volt a káosz, hogy csak részlegesen sikerült, de legalább a ruhásszekrényem szinte kifogástalan állapotba került. :) (Még benne éktelenkedik egy csúszda, mely qrva nagy helyet foglal el, amiért már egy jó ideje pampogok, hogy vigyük már el, de hát még nem jött el az ideje... :P )
Ismételten ügyi volt az orvosnál, nagyon büszke vagyok rá, most is kapott matricát, aminek nagyon örült, hisz dinós! Fel is került a szobaajtajára. Emlékszem 1 éve még ott tartott, hogy el sem fogadta, csak tombolt, hisztizett, ellenkezett minden ellen, én vért izzadtam; óriási a pozitív változás! Akkor már várakozás közben görcsölt a gyomrom, mert nem lehetett kontrollálni.

Meg kell említenem, hogy nagyon jó ötlet volt az orvosváltás anno. Mondjuk nem az ötlet a megfelelő kifejezés rá, hanem inkább a kényszer, hisz az előzőt már nem bírtuk elviselni... (1 éves volt ekkor a drágánk). Nem is feltétlen őt, hanem inkább a hozzáállását egy "problémásabb" gyerkőchöz és a szüleihez.
Szerencsére a mostani doktornéni nagyon aranyos, figyelembe veszi, hogy autista a nagylány, nem tolakodik, jó a kisugárzása, csodásan rá tud hangolódni, nem tutujgatós (a Cuki nem díjazza a túlzott üngyüli-büngyülizést). A Dévényes gyógytornászunk ajánlotta, hálás vagyok ezért is neki. :)

2015. szeptember 24., csütörtök

Rövid idézetet keresek, ami autizmussal kapcsolatos


Segítsetek kérlek! :) Nemsokára megyek tetováltatni, aminek témája az autizmussal kapcsolatos (a Cuki portréja mellett...

2015. szeptember 10., csütörtök

Ovi

10 fős csoportba került. Könnyen ment a kezdés, remélem nem kiabálok el semmit és marad ilyen együttműködő. :) Maradt a csoportszoba helye, ami át lett kicsit alakítva (amit értek, de sajnálom a régit, nagyon jól meg volt csinálva: külön kis feladatzugok, golyómedence, amikből már nincs semmi, vagy legalábbis máshol vannak; pedig egy pályázat kapcsán lett a tavalyi állapot létrehozva alapítványi hozzájárulással... 1 évig tölthette be szerepét...). Az egyik óvónéni és a E. néni (akinek a beosztását nem tudom) is maradt, nagyon örültem, hogy bár sok a változás, de azért csomó minden maradt a régi.

Természetesen van, hogy tiltakozik az oviba menetel ellen, feszegeti a határait, be akarja még mindig magyarázni, hogy "nincs óvoda, szünet van" :D de én mindezeknek örülök. Bár falra tudnék mászni tőle sokszor, de akkor is jó jelek ezek. :)

Sajnos viszont ami aggaszt és fogalmam sincs, hogy hogy tudnék neki segíteni, az az, hogy látom rajta, hogy rettenetesen szorong. :( Ennek leginkább a körömrágás, köröm melletti bőr kapargatása a jele. Mondom neki, hogy nincs mitől tartania az oviban, nem bántja senki, de ez kevés. Ha valakinek lenne ötlete, azt szívesen venném.

Szülőire nem tudtam elmenni, mert melóztam... (ne sajnáljatok nagyon, nem dolgozok nagy óraszámban, csak hülye a beosztásom; szabit sem tudtam kérni, mert helyettesítettem az egyik munkatársamat). De szerencsére Embör ott volt, jegyzetelt. :) Tegnap meg is vettem a cuccot, amit kértek (rajzlap meg ilyesmik).
Ráparancsoltam, hogy kérdezzen rá a fejlesztésekre, hogy hol, milyen formában lesznek. Annyit tudtunk meg, hogy van az ovinak gyógypedagógusa, és minél több gyereknek próbálják biztosítani helyben a fejlesztéseket. Kíváncsi vagyok, hogy mi benne leszünk -e, vagy rángathatom heti 4-szer, de akkor meg ugye az oviban lesz nagyon keveset, mert a ped.szakszolgálat helyi épülete viszonylag messze van. Bízom benne, hogy nem kell majd vinnem. Persze, más lenne, ha lenne autó vagy legalább tudnám biciklivel vinni (az utóbbira fizikai és lelki okok miatt nem vagyok képes :( ). Izgulok, hogy mi lesz... Arra is kíváncsi vagyok, hogy mikor fog majd kezdődni. Milyen csodás, hogy elő van neki írva heti 4x45 perc, de már június elseje óta semmilyen fejlesztésben nem részesült. :( Itt jön az, hogy akinek nincs pénze, annak a gyereke le van sz*rva. Az egyik volt fejlesztőnk mondta, hogy régen nem tanrend szerint ment a korai... Gratulálok annak, aki bevezette ezt a baromságot. Szerintem október elején ha lesz valami belőle, ami annyit jelent, hogy 4!!! hónapig ellátás nélkül volt a Cukkancs. Olvastam, hogy persze, nekik is kell a pihenő, de elméletileg elég lenne 1 hónapnyi szünet. Lehet, hogy követelőző és elégedetlen vagyok, de szerintem ennyi kihagyás nem helyén való. Nem az ovira haragszom, hanem a rendszerre! De arra nagyon! Annak viszont végtelenül örülök, hogy az óvónéni nagyon jól ismeri az SNI-s gyerekeket, használják a napirendi kártyát és figyelembe veszi maximálisan, hogy auti a nagylányom. Ez azért is van szerintem, hisz ő évekig speckó csoportban volt. Nem akarok rosszmájú lenni, de szerintem egy "sima" vagyis ilyen téren tapasztalatlan óvónő inkább próbálná szóban hússzor kérlelni egy-egy feladatra ahelyett, hogy felpakolna egy kártyát, amiből egyből tudja, hogy mi következik...

Holnap nem viszem, mert megfázott, tegnap jelentkeztek az első tünetek. Olyan határesetes (nehezen tudom eldönteni, hogy most akkor vigyem vagy sem). Ha dolgoznék délelőtt, akkor valószínűleg holnap is menne, mert nem vészes, jókedvű meg minden; de így inkább itthon tartom, hátha hétfőre kipiheni. Szerencsére eddig az esetek túlnyomó részében így vészelte át a betegségeket: orrfolyás, száraz köhi, normál testhő, pici nyűgi. Most is ez van. Bűntudatom van, mert felkészíthettem volna a szervezetét a közösségi életre egy kis C-vitaminnal és egyebekkel, de bevallom, ez elmaradt. :/ Csak most kezdtem el erősíteni az immunrendszerét.

A szorongást leszámítva úgy látom, hogy szeret járni az oviba, mikor nem volt megfázva, akkor magától kelt. Nem kell harcolni sem vele, jól megy a reggeli rutin.
Alig vártam, főleg augusztusban, hogy kezdődjön, de persze most meg hiányzik, mikor nincs itthon délelőttönként. :) <3
Annyira édes, ahogy megörül nekem, mikor megyek érte! Próbálok vele beszélgetni a hazafelé úton, ami valamennyire sikerül. Általában panelekben beszél ilyenkor, és mindig ugyanabban a sorrendben meséli el a történteket.
Próbálok konkrét dolgokat kérdezni, amikre sokszor adekvátan válaszol, pl. mik a csoporttársak jelei, teljes nevük, de megfigyeltem, hogy sok az echolálás is. A névről jut eszembe, hogy mikor a Farkas vezetéknevű gyerkőc következett a faggatózásomkor, akkor azt mondta, hogy Farkas lompos... :D Valamelyik mesében van lompos farkas, ha jól sejtem. Olyan édes volt, ahogy összekapcsolta. Szakadtam a nevetéstől. :)
Azt, hogy mit evett, azt továbbra sem hozza tudtomra, eddig egyszer árulta el, hogy mi volt az ebéd. :)

2015. szeptember 5., szombat

Menekültek

Tényleg nem akartam erről írni, de eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom megállni. Mélységesen elszomorít az, ahogy sok ismerősöm a helyzethez áll. Családos anyák, többgyerekes apák, szomorú szemű gazdátlan kiskutyáktól sírógörcsöt kapó ismerőseim nyilatkoznak úgy a Facebook-on és a való életben is a menekültekről, hogy férgek, potenciális robbantók, gusztustalan állatok, dögölne meg mind, golyót beléjük és még sorolhatnám. Nagyon elszomorít mindez, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire manipulálhatóak az emberek a szűk környezetemben is és hogy ennyi elfojtott gyűlölet tör most belőlük a felszínre az új ellenségkép kapcsán... :( Akikre egyből ráhúzzák, hogy csőcselék, hálátlan senkiházik; mert mondjuk páran közülük balhéznak. És egyből általánosítanak, hogy mind ilyen. De ezek persze nem gondolnak abba bele, hogy akkor ennyi erővel a tegnap és tegnapelőtt randalírozó focihuligánok miatt mondjuk az egész magyarságot beazonosíthatnánk autókat borogató, felgyújtó agresszív vadbarmokként is. Mert ezt próbálják a szélsőségesek eljátszani egy-egy balhézás kapcsán a menekülteknél. A hazugságokról, ferdítésekről, felnagyításokról nem is beszélve (itt pl. a Bp.-Szeged vonalon, a WC-ben megerőszakolt lány estére is gondolok...).

Tudom, össze-vissza írok, de fűt az indulat és a tehetetlenség, ezért bocsi, ha csak úgy bele-bele kapok egy-egy dologba ennek az ügynek a kapcsán. 

Bevallom, már a nemzeti konzultációs leveleknél is hülyét kaptam. A plakátokról nem is beszélve, nah azok rendesen felb*szták az agyamat! A rájuk fordított pénzt sokkal hasznosabb dolgokra is fel lehetett volna használni, de hát a szavazótábor megtartásáért tenni kell, manipulálni kell, magyarul ki kell írni a menekülteknek, hogy nem vehetik el a munkánkat, meg tisztelniük kell a kultúránkat. o.O WTF? És nem gondoltam volna, hogy ennyien vevőek erre a f*szságra. A terrorizmus és a bevándorlás összemosása is sokkal több embernél célt ért, mint gondoltam volna. :( 

A mostani eseményekről nekem a 2. világháború gyalázatos történései jutnak eszembe. És mindez félelemmel tölt el. Most nem a zsidók az ellenség, hanem az "illegális határátlépők". Eddig voltak a cigányok, most meg ők a főbűnösök. Mennyire jól járnak azzal az uszítók, hogy a vándorlók bőrszíne sötétebb, mint az európaiak többségének és ezáltal könnyebb őket utálni, "sivatagi cigányok"-ként említik őket...
Sajnálom, hogy sokan nem látják, hogy csak a szavazataikra apellálnak ez ügyben is. Annyira birkaként viselkednek sokan, hogy hihetetlen számomra. Teljesen abszurdak a reakcióik. Félelemmel vegyes undort érzek emiatt. 
Ismét bebizonyosodott, hogy rossz emberismerő vagyok, mert csomó olyan ismerősöm is vevő a gyűlölködésre, akikről nem is gondoltam volna. :/ Sajnos nem látják, hogy ha a civilek az állam helyett (mely sok-sok euró-t kapott az ügy kezeléséért, de baszott bármi érdemlegeset is tenni, hisz az érdekeik nem ezt szolgálták) tették a dolgukat. Felháborít, hogy ezen honfitársaim hazaárulónak vannak kikiáltva, pedig nélkülük lett volna itt igazi káosz, lázongás; ami szerintem a fidess-nek és a jobbiknak nagyon jól jött volna, de úgy látszik az emberség győzött. Remélem a továbbiakban is így lesz, mert ez nem egy rövid történet...
Hányok attól, hogy csomó hsz-ben arról okoskodtak, hogy mé' nem a magyar rászorulókon segítenek ezek a geci önkéntesek. Anyádé' vazzz... Milyen jogon akarja megmondani a kedves kommentelő, hogy az adott illető kin segítsen? Ezek többsége csak a monitor mögött pofázik, érdemlegesen nem tett semmit sem a magyar, sem a menekült embertársaiért, sem pl. kutyamenhelyek lakóiért (ez azért jutott eszembe, mert pár éve volt egy balhé egy fb-os gyűjtésnél, melynek során páran anyázták az állatvédőket, hogy mé' nem az embergyerekeket védik, hülye köcsögök...) 

Most nem szeretnék belemenni a szerintem mi miért történik globális szinten dologba, de azzal is tököm tele, hogy akik lenézik és hazaárulózzák azokat, akik nem akarják lapáttal agyonverni a kerítésen áthatolókat, sőt még segítenek is; jönnek egyből azzal, hogy sz*pkodják a nigger f*szukat... Meg hogy ha ennyire imádjuk őket, akkor fogadjunk be párat közülük. Meg hogy fertőznek. Terroristák. És reggelig sorolhatnám még. 
Tudjuk, mi nem gyűlölködők is, hogy ez a helyzet mekkora terhet ró egész Európára, amibe akár bele is roppanhat (ami nagyon jó lenne más nagyhatalmaknak...), de nem szabad, hogy emiatt elembertelenedjünk, rasszisták legyünk, a keresztény és európai értékeket kukába dobva eres szemekkel, habzó szájjal ontsuk magunkból a gyűlöletet, kirekesztést, agressziót. Az egyik ismerősöm egy olyan képre reagált számomra felháborítóan, melyen menekült gyerekek szerepelnek és erről neki egyből az jutott eszébe, hogy potenciális bombarobbantó palánták láthatóak a fotón, kiktől meg kell védenie a családját. :O És persze megkaptam a "vigyél haza párat" örök érvényű dumát is:

(Tudom, kissé magyarázkodás szagú a válaszom második része, de cseszettül idegesít, hogy egy olyan ember mondja meg nekem, hogy otthon vagyok szerinte állandóan naplopóként, akinek az anyja előlegezte meg pl. a kocsija árát, amit az anyucikájának törleszt, gondolom nem olyan kamattal, mint ha bankon keresztül vett volna fel kölcsönt...)