Balaton-felvidéken voltunk nyaralni, úgy volt, hogy eljutunk a Balatonhoz is, de aztán nem úgy alakult. Nem volt rossz kirándulás, de meg lehetett volna jobban szervezni, meg nem lett volna hátrány, ha a kiba szervó vagy mi nem pont előtte nem sokkal kezd el sz.rakodni, 3 szerelő is azt mondta, hogy nincs vele gond, de ez persze nem így volt. Egy kis összezörrenés is lett a végén, nem csak a kocsi miatt, de összességében azért jó volt. Kutyák is jöttek, elég ügyesek voltak, túráztak is velünk. (A kormány azóta jó, elméletileg a légkondi tisztíttatás közben történhetett valami, beázhatott vagy fene se tudja, a hátsó ablakmosó is magától bekapcsolt, meg ilyenek, nem sokkal a hazaérkezés után minden megjavult magától. Nem is mi lennénk, na mindegy. Hazaértünk épségben, az a lényeg. A Balatonra meg majd eljutunk valamikor.
Jól elvoltunk, strandoltunk, játszótereztünk, madzagozott. És megtanult biciklizni. Eleinte seprűnyéllel, majd nem sokkal utána anélkül is. Én persze túlaggódom a közlekedést, mert az a része természetesen még nem annyira gördülékeny, elég neki arra is figyelnie, hogy tekerjen, de hárman szoktunk menni, apja fut mellette én mögötte szintén kétkeréken. Nem lehet könnyű azért sem, mert nem mehet el közben autiba. Mikor fent volt a pótkerék, akkor bizony nagyon hamar elment oda, így szinte cikcakkban haladt, majdnem felborult, majdnem nekiment embereknek, oszlopnak, autónak. De amióta nincs fent, nem tud. Remélem, hogy így is fog maradni, mert veszélyes. Mondtuk neki sokszor, hogy nem szabad soha, azt mondta, ok.
Büszkék vagyunk rá és persze ő is magára. :)
Esedékessé vált a szakorvosi felülvizsgálat, eltelt 5 év. Úgy voltunk vele, hogy menjünk oda, ahol a diagnózist kapta. Így is lett, mentünk a Vadaskert Alapítványhoz. Nem tudom, lehet, hogy félreértettük a neten való kiírást, miszerint már nem fogadnak tb alapon bennünket, mert nem az ellátó területen lakunk. Így magánrendelésre kértünk időpontot.
Vonattal, villamossal, busszal mentünk, visszafele pedig végre a régebben is ígért metrózást is megejtettük (bogárkiállításon voltunk tavasszal és úgy volt, hogy kipróbálja, még sosem közlekedett vele, de naná, hogy felújították azt a szakaszt, idő meg már nem volt elmenni másik vonalra. Jócskán kiakadt szegénykém, de most bepótoltuk. Na de vissza a Vadaskerthez: nem késtünk el, nem is kellett sokat várni. Fizettünk. Fura volt, mert kevesebbet kértek, mint számoltuk (mintha csak a szakorvosi papírért kértek volna, de lehet ezt is rosszul értelmeztük, mindegy, inkább kevesebbet kelljen, mint többet...)
Ügyesen válaszolt a kérdésekre, majdnem sikerült egy helyben maradnia is. :D Volt azért kis szemtelenség is, mostanában egyre gyakrabb és úgy tudja magát előadni, hogy most is vissza kellett fojtanom a röhögést. Doktornő szerint nagyon nem látszódik rajta, hogy auti, hát mondom igen, de ebben rengeteg munka volt és van.
Megkaptuk a papírt, ismét 5 évre.
Mentünk metrózni, tetszett neki, a mozgólépcső is, pedig kicsit tériszonyos, de most nem látszódott rajta, "hűhaaa, asztaaaa"ezt mondogatta. Mentünk pár megállót, majd loholtunk a vonathoz.
