lassandebiztosan

2012. február 25., szombat

A vizsgálat és a süti

Pénteken mentünk Szegedre gasztroenterológiára. Olyan tündér volt a Cuki, fél 6-kor keltettem, de mosolygott, és  még csak résnyire bírta nyitni a szemét, de már dünnyögött. Egyem is meg, hogy lehet ilyen jókedvűen kelni? Nekem nem megy...
 A vonaton megint a kanyarnál aludt el, így kb 5 perc alvás után lehetett kelteni. Na ez már nem tetszett annyira neki, de nem volt eget verő hiszti. Találkoztunk anyu nővérével. Jó volt látni, sajnos ritkán találkozunk.
 Elég hamar behívtak. Nagyon kedvesek voltak, meg tudták úgy tapogatni a pocakját, hogy nem is sírt. Mondták is, hogy milyen kiegyensúlyozott baba. Persze én sejtem a valódi okát a kevés sírásnak. Ez nem más, minthogy olyan fáradt volt, hogy nem volt rá energiája... Átlátok a szitán, de nagyon jó volt azt hallani, hogy kiegyensúlyozott. :) Mondtam, hogy egyre kevesebbet hajlandó enni a Pregominból, azt javasolták, hogy egy kis karamellával, vagy banánnal ízesítsem, hátha. Szerencsére nem is kellett befeküdnünk. Fél évig még tartani kell a tejmentes diétát, majd augusztusban beköltözünk pár napra, mert felügyelet mellett akarják tejjel terhelni.

 Szeretem Szegedet. Olyan jó hely. Kiskoromban sokat nyaraltam az itt lakó rokonoknál. Nagyon jó volt, szép emlékek. Aztán tanultam itt 3 hónapot fősulin, de otthagytam. Most meg a leányzót hordjuk ide, úgyhogy elég sok szállal kapcsolódom ide. Kecskemétet viszont ki nem állhatom. A szülés előtt sem éreztem ott jól magam, de azóta egyenesen taszít a hely. Szerdán is olyan rossz volt oda visszamenni. A wc-ben meg ugyanolyan kézfertőtlenítő volt, mint a szülészeten. Annyira beleivódott az illata az orromba, és nagyon kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Egyszerre volt jó és rossz újra érezni. Azt biztosan tudom, hogy ott nem akarok még egyszer szülni, bár, ha igazán őszinte akarok lenni, akkor sehol sem. Sokan mondják, hogy majd ez változni fog, de szerintem nem.

 Ma csináltam egy Sinlacos krumplis sütit, de nem lett jó. Az íze nem olyan hányingert keltő, de az állaga?! Az katasztrófa. Teteje kemény, közepe nyúlós, az alja meg égett... Úgy utálom, hogy olyan szerencsétlen vagyok a konyhában, hogy még egy 3 összetevőből álló sütit sem tudok elkészíteni. Pedig a hozzávalókat lemértem, és mindent úgy csináltam, ahogy le van írva, mégsem sikerült. És még én akarok szülinapi tortát sütni...

 Pénteken benne voltunk a megyei újságban a vízhiány miatt. :D

2012. február 23., csütörtök

A kis papírfüggő

Kedd délután óta ismét van vizünk. El sem akartam hinni így 11 nap nélkülözés után. Az újságban még nem jelentünk meg, lehet nem is fogunk, de a lényeg, hogy ha nem olvadt volna ki a víz, akkor a szolgáltató megtette volna, hogy segít. És lehet, hogy egy kicsit sikerült ráijeszteni a külső hárpiára. Bár szerintem még ahhoz is hülye... Iderendelték a szomszédokat is. És még a külsőnek (aki b@szott fűteni) állt feljebb, és fel volt háborodva, hogy hogy beszélt vele az újságíró, és hogy miért kellet ez az ingyen cirkusz. Óh, szegénykém, megszakadt a szívem érte. És még mindig azt állította a szakiknak is, hogy nála nem lehetett elfagyva. Ők mondták neki, hogy asszonyom, örüljön, hogy nem durrant el a cső. De sajnos még most sem fogja fel. És kérni akart egy igazolást arról, hogy ő mindent megtett. :D Ha a 11 nap alatti 3-szor 2 óra fűtés annak nevezhető, akkor tényleg jár neki az igazolás. A középső szomszéd fűtött, és elég sok gáz elment, így ő sem volt boldog, de ennek hatására elképzelhető, hogy anyósommal közösen leválnak a banyáról. Csak mindenféle kérvényt kell írni, hogy engedélyezzék. Remélem sikerül, mert nem állapot, hogy minden télen attól kell rettegni, hogy vajon elfagy -e a víz.

 Megérkezett a várva várt babom is. Úgy örültem neki! Ez a lány egy csoda. De tényleg! Mikor kezdek szomorkodni, eszembe jut mindig Mosolyka, aki a kerekesszékében ülve sokkal boldogabb életet él, mint sok más ember, akiknek nincs is akkora problémájuk, mint neki. Egyelőre még nem kezdem el csíráztatni, mert nem tudom, hogy befektetnek -e Szegedre, így ezt még megvárom, de aztán elültetem őket. :)

 Voltunk szerdán a fejlődésneurológián. Ismét bebizonyosodott, hogy elég mulya vagyok. Nem nagyon volt hely az ajtó közelében, így messzebb ültünk le. Tanakodtunk is, hogy a papírokat leadjuk -e, de mondom majd szólítanak, hát van időpont. Persze tévedtem, és később azért csak leadtuk a papírt, miután azok is bementek, akiknek későbbi időpontjuk volt. Én nem nagyon idegesítettem magam ezen, a boltban is mindig abba a sorba állok, amelyik a leglassabban halad...  Bent szerencsére megnyugodtam. Megkérdeztem, hogy lát -e bármiféle izomsorvadásra utaló jelet a lánynál, mert hogy az orvos mindig ezzel zaklat. Látni kellett volna az arcát. :) Az mindent elárult. Mondta, hogy semmi nem utal arra, szépen elindult a fejlődése, kissé le van maradva, de nem is olyan nagyon. Megkértem őket, hogy írják már rá a papírra, hogy elhiggye a drága doktornő. Az sem igaz, hogy csak 1 éves korukig foglalkoznak a babákkal, egy anyuka mondta, hogy 14 hónapos a gyereke , és jöttek vizsgálatra.
  Kb. 10 percen múlt, hogy nem értük el a vonatot. 11-kor indultunk otthonról, és 5 után értünk haza, mert így csak a 16:11-essel tudtunk jönni.

 A Cukinak újfajta étkezési szokásai lettek: a tápot nem, viszont a papírt annál nagyobb örömmel falatozza. Furcsa kacajféle hagyta el a kis száját, miközben titkon majszolta a papirost, és zsivány kis mosoly ült az arcára. Ebből sejtettem, hogy valami nekem nem tetsző dolgot művel. Mikor kitéptem a kezéből óvatosan elvettem tőle, hisztibe kezdett. Láttam, hogy egy darabka hiányzik belőle. Amúgy újságmániás. A vonaton egy koma olvasott, és hát kissé felháborodott, hogy a bácsi nem adja neki oda az újságot. :) Nem sírt, de láttam rajt, hogy nem érti, hogy most miért nem kaparinthatja meg.
 Furcsák ezek a babák. Értem én, hogy a táp, főleg ez a tejérzékenyeknek való, nem valami ízletes, de azt azért nem hinném, hogy a papír finomabb. Eddig amúgy szépen megevett mindenféle tápszert, sosem válogatott, örültem is neki. Pár napja viszont 140 ml-nél abbahagyja, és nem hajlandó többet fogyasztani. Tegnap este meg abszolút nem evett semennyit, így Sinlacot kapott, mert azért csak nem árt, ha vacsorázik.

2012. február 21., kedd

Tanácsadás és az interjú

A "kedvenc" hétfői elfoglaltságunkon vettünk részt, ami havi rendszerességgel történik, és jobban gyűlölöm, mint a menstruációt: tanácsadáson voltunk. Szerencsére eljött velem férj, és be is jött. Már a váróban görcsben volt a gyomrom, és bent sem volt rózsásabb a helyzet. Ugyanazt előadta, mint a legutóbbi találkozásunkkor, csak sokkal finomabban tálalta, mivel ott volt az ember. Most csak kb. 3- szor döngölte a hónaljánál fogva a vizsgálóágyhoz a fenekét a lánynak, és közben ecsetelte, hogy -látják, hogy nem rúg a lábával, pedig kellene? Persze megvolt a Pesttel való fenyegetőzés is, a forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint múltkor... Megkérdeztem, hogy mi a f@szom van ott, de épeszű választ nem adott. Majd jött az izomsorvadásos kislánnyal, akinek csak 2 éves korában lett diagnózisa. Ismét egy kérdést tettem fel neki, mégpedig azt, hogy miért derült ki olyan későn? Hebegett-habogott. Majd mondta, hogy szakembernek kell látnia a gyerekünket, mert nem akarja, hogy később az legyen, hogy ő nem küldte tovább... Érdeklődtünk, hogy a gyógytornászunkat szakembernek tartja -e. Némi szünet után kinyögte, hogy igen, ő is az, (éreztem a hangján, hogy fájt ezt kimondania) és megígérte, ha a fejlődésneurológián azt mondják, hogy nincs komolyabb gond, akkor békén hagy minket. Mondtam neki, hogy egy másik város neurológiáján a gyógytornász véleményétől függ, hogy vissza kell -e menni kontrollra. Ott adnak a szavukra, de itt az Alföld közepén sajnos még nagyon feudális rendszer van, a csapatmunkát meg még hírből sem ismerik.
 Szegény életem a vizsgálat közben úgy sírt, hogy habzott a szája. :( Mikor végzett "kedvenc barátném", odabújtam hozzá, megpusziltam, és abbahagyta a sírást. Olyan jó érzés volt, hogy megnyugodott tőlem. :) Kis drágaság.
 Holnap nem kell menni Dévényre, szólt a gyógytornász, hogy lebetegedett. Én egy kicsit szomorú vagyok, eddig ez a 2. alkalom, hogy nem megyünk, viszont olyan szempontból jó, hogy nem lesz olyan sűrű a hét. Úgy meg van már szokva, szinte szeretek is járni. A Tündüsnek biztos más a véleménye...

 Ma sztárokká avanzsálódtunk. Nem gondoltam volna, hogy elfagyott víz következtében kerülünk reflektorfénybe. Írtam e-mailt elég sok helyre, és egy helyi újságíró válaszolt, és el is jött, és megírja a kialakult helyzetet. Még fénykép is készült rólunk. o.O Jó lenne, ha történne valami előrelépés, mert a tűrőképességünk határán vagyunk. Felhívta férj a külső szomszédot, aki nem fűt, hogy engedje meg, hogy hosszabbítóval, a mi áramunkat pusztítva, a mi hősugárzónkkal olvaszthassuk a vizet, mire a válasz: a lányai nem engedik... Ez persze hazugság. Nála rosszindulatúbb, gonoszabb emberrel még nemigen találkoztam. Azért megnéztem volna a pofáját arcocskáját, mikor az újságíró telefonált neki. Erre biztos nem számított! És még a helyi tv-től is írtak, így lehet, hogy még nagyobb hírességek leszünk. :D

2012. február 19., vasárnap

A 6. fog megérkezett

Ma már szúrt a 6. fogacska. Olyan jó, hogy nem viseli meg, este is csak kettőször kelt, és könnyen vissza is aludt. (Ha nem növeszt fogat, általában végigalussza az éjszakát, úgyhogy nincs okom panaszra.) Ma trottyintott is egy akkora adagot, hogy csak na. :D
 Sétáltunk is egy nagyot, jó, hogy már nincs az a farkasordító hideg. Annyira várom már a tavaszt is, a kedvenc évszakom. És nemsokára 1 éves lesz, keresek nagy erőkkel tejmentes tortareceptet, ha valaki tud, szóljon! Eddig még csak az apjának csináltam egyszer szülinapjára gyümölcstortát. Egész finom lett, de pár év múlva bevallotta, hogy nem nagyon szereti. (Nekem viszont a kedvencem: tűz és víz vagyunk elég sok dologban...) Olyan boldog lennék, ha a nagy napon már ülve marcangolná a tortát a kis büdös! :)

2012. február 18., szombat

Helyzetjelentés

Ma olyat csinált a csajszi, amit eddig nem: 4 másodpercig mászó pózban tartotta magát. Ezt többször is megismételte, és mi nem akartuk elhinni. A popóját eddig is volt már, hogy emelgette, de hogy megtartotta volna magát, erre még nem volt példa. Szerintem jó úton haladunk, a gyógytornász is mondta, hogy sokat fejlődött. Hétfőn tanácsadás, de férj szerencsére eljön velünk, így hátha nem akaszt ki annyira a doktornő, aztán meg nemsokára dokicsere. Már döntöttem: sógoromékét választom. Nincsenek nagy elvárásaim egyébként az orvosokkal szemben, csak azt szeretném, hogy elfogadják, hogy a lányunk lassabban fejlődik, mint az átlag, és nem fog 1 évesen beszaladni a rendelőbe... Úgy érzem, ezt a leendő ex dokink soha a büdös életbe nem fogja fel, és nem hiányzik az nekem, hogy havonta valaki az arcomba vágja, hogy már ezt és ezt tudnia kéne.

 Kakafronton is javulás van: volt, hogy 1 nap kétszer is telerakta a pelust. Kúpot már több mint 1 hete nem használtunk, és a lábát sem kell nyomogatni a hasához. Csak a szagról sejtem, hogy történt valami. És már a 2 dl Mira vizet is lecsökkentettem 1,2 dl-re, ezen kívül kap még napi 1 kanál lenmagolajat. Lehet, hogy az olaj segít, mert azóta javult a helyzet. Reménykedem, hogy nem kell majd befeküdnünk a kórházba, pénteken megyünk vissza Szegedre.
 Húzós hét elé nézünk: hétfőn "tanácsadás", kedden gyógytorna, szerdán Kecskemét fejlődésneurológia, péntek Szeged gasztroenterológia. Máskor 1 hónap alatt nem megyünk ennyi helyre, most jól összejött. De legalább vonatozunk. :)

 Vizünk persze még mindig nincs, ma 1 hete, hogy nélkülözzük. A középső szomszéd fűt, de sajnos az édeskevés, hisz a külső idióta, gonosz nőszemély nem hajlandó. (Túl komolyan vette a "Ne fűccsé be!" felszólítást.) Mindig azt mondja, hogy nem nála van elfagyva, hanem a középsőnél. Biztos röntgen szeme van, vagy legalábbis valami emberfeletti képessége, hogy ezt így meg tudja állapítani. Egy csöppnyi emberség nem szorult bele, nem érdekli, hogy egy 10 hónapos baba mellett ez elég kellemetlen állapot, rengeteg a mosni/mosogatnivaló. Még jó, hogy eldobható pelenkát használunk, mert most aztán sz@rban lennénk ellenkező esetben. Mondjuk így is... Azt sem engedi, hogy hőlégfúvóval felolvasszuk, mert azt mondja, attól eldurran a cső. Azt már nem fogja fel, hogy a jég is szétrepesztheti... Azzal vigasztalódom, hogy hétfőn lehet, hogy történni fog valami, és nagyot fog koppanni. Majd, ha bejön a terv, megírom, de nem akarok semmit elkiabálni, így egyelőre titok. Erre nem számol. :) Nem baj, jön még a mi utcánkba. Még az a szerencse, hogy tél végén fagyott el, mert ha hamarabb történik mindez, elképzelhető, hogy hónapokig nem lett volna víz. Összetehetem a két kezem, hogy ilyen rendes az Ember: hordja a vizet, és mindenben segít. Köszönök anyósoméknak és sógoroméknak is mindent. Meg anyunak is a felajánlást. (Ő messzebb lakik, így macerás lenne, de a szándék is fontos.)

2012. február 14., kedd

A találmányom

EDÉNYTISZTÍTÓ KÉSZÜLÉK 2012.


 Itt a forradalmian új, multifunkciós EDÉNYTISZTÍTÓ KÉSZÜLÉK 2012. Vízcsap? Ugyan már! Ez a találmány felülmúlja elődjét! Tányérok, poharak tisztításán kívül kiválóan alkalmas kézmosásra is. Az ergonómikusan kialakított fogórész egyben nyomásszabályozó is, így egy mozdulattal akár el is zárhatja a vizet. Újrahasznosított műanyagból készült, rendkívül időtálló. Ne habozzon, rendelje meg most! Ha azonnal tárcsáz, egy vödröt adunk ajándékba, mindössze 25 000 Ft- ért.



  Még mindig nincs vizünk. :( Ez már a 4. nap, és kezdjük nagyon unni. Ha megnyitod a csapod, gondolj ránk! :) De majdcsak jön a tavasz és az olvadás...Áááááá!!! Miért nem tudtak a drága, jó szomszédok legalább a nagy mínuszokban fűteni, és ezzel megelőzni a mostani helyzetet?! A teremburáját neki!

2012. február 12., vasárnap

Egy kis kiegészítés az előzőhöz

Meg szeretném előzni azt, hogy valaki netán félreértse az előző bejegyzésem egyik mondatát, amiben azt ecseteltem, hogy a lassan fejlődő szomszéd is sokra vitte felnőttként, de hogy ez a Cukin nem segít. Ezzel nem akartam senkit megbántani a rokonaim, ismerőseim közül, hisz ezeket a mondatokat vigasztalásként, bátorításként mondják. Remélem nem vette senki magára, és nem haragszik meg érte, nem állt szándékomban senkit megbántani! És szeretném megköszönni mindenkinek azt, hogy meghallgat, erőt ad, elvisel, és olvas. Tudom, állhatnék pozitívabban is a dolgokhoz, dolgozom is rajta, de nem olyan könnyű sajnos. Sokszor eszembe jut, hogy nem elég, hogy a szülés olyan volt amilyen, nem tudtam csak minimális ideig szoptatni, aztán mindig jöttek újabb és újabb problémák, mint a nehezen kakilás, lassú mozgásfejlődés, melyek megoldása ugye hosszú munka. Sajnos ezek kissé felőröltek, de senki ne úgy képzeljen el, hogy egész nap itthon lógatom az orrom, és szomorkodom, zsörtölődöm. Nem ilyen vagyok, csak még nem sikerült teljesen feldolgoznom a történteket. Azokat pedig csodálom, és tisztelem, akik sokkal nagyobb bajok ellenére is állják a sarat, és maximálisan helyt tudnak állni. Én lehet, kissé gyengébb vagyok, de próbálom nézni a napos oldalt!

2012. február 11., szombat

Ma 10 hónapos

Már 10 hónapos a nagylány. El sem hiszem! 9 kilós kis pöntyögőgép. Állandóan csicsereg. Olyan édes! Amiket mond: dá-dá-dá-dá, baba, vou-vou (eközben édesen csücsőrít) és te-te-te-te. Ha az előbb felsorolt szókincséből mondunk valamit, utánozza. Néha szoktunk sikongó versenyt is rendezni. :) Ma kinövesztette az 5. fogát. A hegye már tegnap is kint volt, de a teljes áttörés ma történt.
 E jeles nap alkalmából megajándékoztuk egy gimnasztika labdával. Egy netes ismerős írta, hogy nekik sokat segített. Jól fejleszti az egyensúlyérzékét. Ők csinálták a TSMT-t (Tervezett Szenzomotoros Tréning) a Dévény mellett, és ott használnak mindenféle eszközt, köztük a labdát is. Kár, hogy itt nincs lehetőség erre a fejlesztésre, szimpatikusnak tűnik. A Dévény mellett biztos ez is dobna rajta. Jó, persze türelmes vagyok én próbálok lenni, de olyan rossz, hogy nem tudok minden lehetőséget megadni neki. Meg tudom, hogy a szomszéd "Karcsika" is csak 2 évesen kezdett menni, és professzor lett, de ettől a Cuki nem fog jobban fejlődni. Igen, pár napja megint kicsit rágörcsöltem a témára, de azóta már lehiggadtam. Sajnálom! Előfordul, de ezt szerintem csak az érti meg igazán, aki hasonló cipőben jár.
 Az ember talált egy oldalt, ahol vannak képek arról, hogy milyen eltéréseket rendbe hoztak DSGM-mel, úgyhogy nincs itt veszve semmi. Van ott egy kislány, akinek a tünetei teljesen a Tündüsre illettek, ugyanúgy nem tartotta ő sem a lábát, de 11 hónapnyi Dévény hatására felállt. Olyan szinten (is) káros a net, hogy sok helyen írják a szülők, hogy fúúú az én babám 3 kezelés után mászott, az 5. nél meg már szaladt. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy nincs két egyforma gyerek. Elhiszem én, hogy akiknél nincs akkora baj, vagy olyan helyre lokalizálódik, amit könnyebb rendbe hozni, ott pár kezelés is elég; csak bele kell nyugodni, hogy másnak nehezebb utat kell bejárni, és több időre van szükség.
 Remélem nem voltam túl negatív, egyáltalán nem vagyok elkeseredve, és tudom, hogy Ő is fog rohangálni, csak később. Addig meg kitartás kell, és pozitívan kell az egészhez állni. Néha egy kis hiszti meg belefér. :)



A díszvízcső
  Ma történt egy "csodálatos" dolog: elfagyott a vizünk, nem gyün a csapból. Mi belső házrészben lakunk, a külső és középső szomszéd nem lakik itt (ez olyan szempontból jó, hogy olyan mint egy különportás udvar), így viszont nem fűtik a lakásukat. A vízcső meg rajtuk keresztül jön. Néhány éve, mikor ugyancsak elfagyott a víz, anyósom le akart válni, de nem engedték. Így ott figyel a műanyag vízcső a konyha falában, és ahelyett, hogy vizet adna, csak díszeleg. Ma hajat akartam mosni...
  Kb. 10 éve van meg ez a ház. Eddig 2 telet töltöttem itt. És mindkét télen elfagyott a víz, máskor nem. Szerintem ez jelent valamit. El vagyok átkozva!!! Nem hiszek az ilyen dolgokban, de ez már tényleg nem lehet a véletlen műve.
 Ezzel az egésszel nem az a legfőbb bajom, hogy kútról kell hozni a vizet, hisz nagyon sok ember így nőtt fel, és volt, hogy vadkempingeltünk a Mátrában, és a hideg patakban "fürödtünk". De azt mi választottuk, most meg mások miatt lettünk kirekesztve napokig egy szolgáltatásból, aminek fontosságára csak akkor jön rá az ember, ha nincs. Amúgy vicces, ahogy reflexből nyitom a csapot, aztán meg bamba képpel nézek, hogy mi van, mire eszembe jut, hogy mi a helyzet. :)

2012. február 8., szerda

Resztelt máj

Ma tornás nap volt. Ismét galád módon nem hagytam aludni előtte, és a várakozásaimnak megfelelően csendes volt a nagylány. Aztán persze kidőlt. Aludt 2 órát egyben. Ez nála nappali alvásnál nagy szám, tényleg már csak ezért megéri vinni!
 Amíg szundizott, én főztem resztelt májat. És gondoltam, ebből fog kapni uzsonnára. Ez volt az első olyan esett, hogy a mi kajánkat ette. Eddig is legtöbbször az én főztömet falatozta, de azt csak neki gyártottam. Ami maradt, azt meg fagyasztottam . Nagyon bevált pl.: a jégkockatartóban való hús, főtt vöröshagyma fagyasztása. Egy fiókban csak az ő elemózsiája van. Így esett meg, hogy őkelme még decemberben is ehetett őszibarackot. Sajnos az már elfogyott.
 Olvastam, hogy őrölt paprikát 1 éves kor alatt nem lehetne adni, de mondom teszek rá! Eddig szinte mindent betartottam, ennyi bűnözés csak tán belefér. Fura ez a nagy rendszabályozás. Én próbálom ebben is az arany középutat választani. Nem úgy, mint anyu szomszédja. Ő azt mondta, ha nincs pénze tápra, vesz 1,5- ös tejet, és azt adja a 2 hónapos babájának. És még nem is hígítja, mert hogy úgyis már vizezett szerinte. Ez azért durva!
 Ízlett a Cukinak a főztöm, és végre én is úgy tudtam kóstolással leellenőrizni a hőfokát, hogy nem öklendeztem utána. Hányingerem volt a sótlan, ízetlen kajáitól. Főleg a csirkemelles volt borzasztó, és mindig sajnáltam szegényt, hogy ilyet adok neki. Bár ő nem vette zokon, sőt jóízűen befalta, szóval valószínűleg az én ízfokozóktól elkábított ízlelőbimbóimnak volt különös az ételek igazi íze. Erről jut eszembe, hogy majd csinálni fogok házi vegetát. Az aprított zöldségekhez kell adni sok sót, és az tartósítja. Egyszerűnek hangzik, bár ahogy magamat ismerem... Legutóbb a zacskós rizst sikerült ehetetlenné varázsolnom. Mondjuk aki képes leégetni a vizet (kétszer is), annál nincs min csodálkozni. Egyébként szeretek főzni, a bénázásaimra meg nem vagyok büszke. Van pár dolog, amit rohadt jól meg tudok csinálni (ez a máj is ínycsiklandozó lett), de általában az egyszerű dolgok kifognak rajtam.

 Tegnap kapott éhgyomorra extra cukros kamillateát, és volt eredmény. Kétszer is kakilt, és még puha is volt. Olyan fura és csodás volt, hogy onnan tudtam, hogy szaros, hogy bűzlött a lány, és nem múlt el pár perc múlva sem, mint pukikkor szokott. És nem lilult a feje, nem bőgött, nem szenvedett. :) Remélem minél többször lesz ilyen! Bár ma még nem volt termés, de majd holnap. Azért nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogok tudni örülni a kakinak.

2012. február 6., hétfő

Pápá és rock 'n' roll

Pénteken végre kimozdultunk. Elmentünk uszodába. Nagyon jó volt, bár furcsa volt, hogy nincs velünk a leányzó. Rá a mama vigyázott, és jól viselkedett. Eleinte féltem, mit fog ahhoz szólni, hogy nem vagyunk vele, de nagyon ügyesen vette az akadályt. Nálunk csak tusoló van. Jobb, mint a lavór, de eszméletlenül hiányzik a kád. Mikor terhes voltam is végig fürödtem, pedig az utolsó hetekben beleragadtam a kádba, és férjnek kellett kiszabadítania, de akkor sem voltam hajlandó tusolni. Ezért is esett nagyon jól a fürdőzés. Szaunáztunk is, és végre nem fáztam.
 A Cuki egy hete tud pápázni. Olyan édes! Párszor kellett megmutatni neki, és már tudta. Viszont nem jár ám mindenkinek! Csak babáknak, és egy alkalommal a hónak óhajtott integetni.
 Mindeközben 2 fogat növeszt, de ilyen téren szerencsések vagyunk, mert jelenleg semmi szert nem kap rá, mégsem szenved(ünk). Éjszaka is szépen alszik. Már nagyon fehéredik az ínye, és szinte már csak egy vékonyka rétegen kellene áttörniük.
 A másik, amit nemrég tanult: fejrázás a tánc mellé. :) Kis rocker. :D

2012. február 1., szerda

A titok

3 és fél hónapja járunk Dévényre, amit eleinte végig üvöltött a leányzó. De volt két alkalom, mikor nagy megdöbbenésünkre viszonylag csendben tűrt, nem hadakozott. Sőt, még játszott, és gagyarászott is. Két egymást követő alkalommal is halk volt a csemete. Abban reménykedtünk, hogy most már ez így is marad. Ám tévedtünk, mert a következő alkalommal ismét jelét adta nemtetszésének, de nem is akárhogy. Gondolkodtam, hogy vajon milyen körülmény volt más a csendes alkalmakkor. Mindkét esetben elmaradt a torna előtti alvás. Nem bírtam rávenni, pedig egyébként olyan 11 körül szokott szunyókálni.
 Ma gondoltam tesztelem az elméletem. Nem hagytam aludni. Szeretett volna, de kitartottam az elképzelésem mellett. És bejött! Nem akarom ezt sem elkiabálni, de olyan jól viselkedett, hogy csak na! Játszott, elvolt, és csak néha adott ki negatív töltetű hangot. Még táncolt is. Négykézláb. Úgyhogy szerdánként nincs délelőtti szunyóka. Bőgés nélkül sokkal együttműködőbb, és az izmait sem feszíti úgy be, és nem mellesleg mi is tudunk normál hangerővel beszélgetni. :)