2012. február 8., szerda

Resztelt máj

Ma tornás nap volt. Ismét galád módon nem hagytam aludni előtte, és a várakozásaimnak megfelelően csendes volt a nagylány. Aztán persze kidőlt. Aludt 2 órát egyben. Ez nála nappali alvásnál nagy szám, tényleg már csak ezért megéri vinni!
 Amíg szundizott, én főztem resztelt májat. És gondoltam, ebből fog kapni uzsonnára. Ez volt az első olyan esett, hogy a mi kajánkat ette. Eddig is legtöbbször az én főztömet falatozta, de azt csak neki gyártottam. Ami maradt, azt meg fagyasztottam . Nagyon bevált pl.: a jégkockatartóban való hús, főtt vöröshagyma fagyasztása. Egy fiókban csak az ő elemózsiája van. Így esett meg, hogy őkelme még decemberben is ehetett őszibarackot. Sajnos az már elfogyott.
 Olvastam, hogy őrölt paprikát 1 éves kor alatt nem lehetne adni, de mondom teszek rá! Eddig szinte mindent betartottam, ennyi bűnözés csak tán belefér. Fura ez a nagy rendszabályozás. Én próbálom ebben is az arany középutat választani. Nem úgy, mint anyu szomszédja. Ő azt mondta, ha nincs pénze tápra, vesz 1,5- ös tejet, és azt adja a 2 hónapos babájának. És még nem is hígítja, mert hogy úgyis már vizezett szerinte. Ez azért durva!
 Ízlett a Cukinak a főztöm, és végre én is úgy tudtam kóstolással leellenőrizni a hőfokát, hogy nem öklendeztem utána. Hányingerem volt a sótlan, ízetlen kajáitól. Főleg a csirkemelles volt borzasztó, és mindig sajnáltam szegényt, hogy ilyet adok neki. Bár ő nem vette zokon, sőt jóízűen befalta, szóval valószínűleg az én ízfokozóktól elkábított ízlelőbimbóimnak volt különös az ételek igazi íze. Erről jut eszembe, hogy majd csinálni fogok házi vegetát. Az aprított zöldségekhez kell adni sok sót, és az tartósítja. Egyszerűnek hangzik, bár ahogy magamat ismerem... Legutóbb a zacskós rizst sikerült ehetetlenné varázsolnom. Mondjuk aki képes leégetni a vizet (kétszer is), annál nincs min csodálkozni. Egyébként szeretek főzni, a bénázásaimra meg nem vagyok büszke. Van pár dolog, amit rohadt jól meg tudok csinálni (ez a máj is ínycsiklandozó lett), de általában az egyszerű dolgok kifognak rajtam.

 Tegnap kapott éhgyomorra extra cukros kamillateát, és volt eredmény. Kétszer is kakilt, és még puha is volt. Olyan fura és csodás volt, hogy onnan tudtam, hogy szaros, hogy bűzlött a lány, és nem múlt el pár perc múlva sem, mint pukikkor szokott. És nem lilult a feje, nem bőgött, nem szenvedett. :) Remélem minél többször lesz ilyen! Bár ma még nem volt termés, de majd holnap. Azért nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogok tudni örülni a kakinak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...