2012. február 18., szombat

Helyzetjelentés

Ma olyat csinált a csajszi, amit eddig nem: 4 másodpercig mászó pózban tartotta magát. Ezt többször is megismételte, és mi nem akartuk elhinni. A popóját eddig is volt már, hogy emelgette, de hogy megtartotta volna magát, erre még nem volt példa. Szerintem jó úton haladunk, a gyógytornász is mondta, hogy sokat fejlődött. Hétfőn tanácsadás, de férj szerencsére eljön velünk, így hátha nem akaszt ki annyira a doktornő, aztán meg nemsokára dokicsere. Már döntöttem: sógoromékét választom. Nincsenek nagy elvárásaim egyébként az orvosokkal szemben, csak azt szeretném, hogy elfogadják, hogy a lányunk lassabban fejlődik, mint az átlag, és nem fog 1 évesen beszaladni a rendelőbe... Úgy érzem, ezt a leendő ex dokink soha a büdös életbe nem fogja fel, és nem hiányzik az nekem, hogy havonta valaki az arcomba vágja, hogy már ezt és ezt tudnia kéne.

 Kakafronton is javulás van: volt, hogy 1 nap kétszer is telerakta a pelust. Kúpot már több mint 1 hete nem használtunk, és a lábát sem kell nyomogatni a hasához. Csak a szagról sejtem, hogy történt valami. És már a 2 dl Mira vizet is lecsökkentettem 1,2 dl-re, ezen kívül kap még napi 1 kanál lenmagolajat. Lehet, hogy az olaj segít, mert azóta javult a helyzet. Reménykedem, hogy nem kell majd befeküdnünk a kórházba, pénteken megyünk vissza Szegedre.
 Húzós hét elé nézünk: hétfőn "tanácsadás", kedden gyógytorna, szerdán Kecskemét fejlődésneurológia, péntek Szeged gasztroenterológia. Máskor 1 hónap alatt nem megyünk ennyi helyre, most jól összejött. De legalább vonatozunk. :)

 Vizünk persze még mindig nincs, ma 1 hete, hogy nélkülözzük. A középső szomszéd fűt, de sajnos az édeskevés, hisz a külső idióta, gonosz nőszemély nem hajlandó. (Túl komolyan vette a "Ne fűccsé be!" felszólítást.) Mindig azt mondja, hogy nem nála van elfagyva, hanem a középsőnél. Biztos röntgen szeme van, vagy legalábbis valami emberfeletti képessége, hogy ezt így meg tudja állapítani. Egy csöppnyi emberség nem szorult bele, nem érdekli, hogy egy 10 hónapos baba mellett ez elég kellemetlen állapot, rengeteg a mosni/mosogatnivaló. Még jó, hogy eldobható pelenkát használunk, mert most aztán sz@rban lennénk ellenkező esetben. Mondjuk így is... Azt sem engedi, hogy hőlégfúvóval felolvasszuk, mert azt mondja, attól eldurran a cső. Azt már nem fogja fel, hogy a jég is szétrepesztheti... Azzal vigasztalódom, hogy hétfőn lehet, hogy történni fog valami, és nagyot fog koppanni. Majd, ha bejön a terv, megírom, de nem akarok semmit elkiabálni, így egyelőre titok. Erre nem számol. :) Nem baj, jön még a mi utcánkba. Még az a szerencse, hogy tél végén fagyott el, mert ha hamarabb történik mindez, elképzelhető, hogy hónapokig nem lett volna víz. Összetehetem a két kezem, hogy ilyen rendes az Ember: hordja a vizet, és mindenben segít. Köszönök anyósoméknak és sógoroméknak is mindent. Meg anyunak is a felajánlást. (Ő messzebb lakik, így macerás lenne, de a szándék is fontos.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...