2012. február 23., csütörtök

A kis papírfüggő

Kedd délután óta ismét van vizünk. El sem akartam hinni így 11 nap nélkülözés után. Az újságban még nem jelentünk meg, lehet nem is fogunk, de a lényeg, hogy ha nem olvadt volna ki a víz, akkor a szolgáltató megtette volna, hogy segít. És lehet, hogy egy kicsit sikerült ráijeszteni a külső hárpiára. Bár szerintem még ahhoz is hülye... Iderendelték a szomszédokat is. És még a külsőnek (aki b@szott fűteni) állt feljebb, és fel volt háborodva, hogy hogy beszélt vele az újságíró, és hogy miért kellet ez az ingyen cirkusz. Óh, szegénykém, megszakadt a szívem érte. És még mindig azt állította a szakiknak is, hogy nála nem lehetett elfagyva. Ők mondták neki, hogy asszonyom, örüljön, hogy nem durrant el a cső. De sajnos még most sem fogja fel. És kérni akart egy igazolást arról, hogy ő mindent megtett. :D Ha a 11 nap alatti 3-szor 2 óra fűtés annak nevezhető, akkor tényleg jár neki az igazolás. A középső szomszéd fűtött, és elég sok gáz elment, így ő sem volt boldog, de ennek hatására elképzelhető, hogy anyósommal közösen leválnak a banyáról. Csak mindenféle kérvényt kell írni, hogy engedélyezzék. Remélem sikerül, mert nem állapot, hogy minden télen attól kell rettegni, hogy vajon elfagy -e a víz.

 Megérkezett a várva várt babom is. Úgy örültem neki! Ez a lány egy csoda. De tényleg! Mikor kezdek szomorkodni, eszembe jut mindig Mosolyka, aki a kerekesszékében ülve sokkal boldogabb életet él, mint sok más ember, akiknek nincs is akkora problémájuk, mint neki. Egyelőre még nem kezdem el csíráztatni, mert nem tudom, hogy befektetnek -e Szegedre, így ezt még megvárom, de aztán elültetem őket. :)

 Voltunk szerdán a fejlődésneurológián. Ismét bebizonyosodott, hogy elég mulya vagyok. Nem nagyon volt hely az ajtó közelében, így messzebb ültünk le. Tanakodtunk is, hogy a papírokat leadjuk -e, de mondom majd szólítanak, hát van időpont. Persze tévedtem, és később azért csak leadtuk a papírt, miután azok is bementek, akiknek későbbi időpontjuk volt. Én nem nagyon idegesítettem magam ezen, a boltban is mindig abba a sorba állok, amelyik a leglassabban halad...  Bent szerencsére megnyugodtam. Megkérdeztem, hogy lát -e bármiféle izomsorvadásra utaló jelet a lánynál, mert hogy az orvos mindig ezzel zaklat. Látni kellett volna az arcát. :) Az mindent elárult. Mondta, hogy semmi nem utal arra, szépen elindult a fejlődése, kissé le van maradva, de nem is olyan nagyon. Megkértem őket, hogy írják már rá a papírra, hogy elhiggye a drága doktornő. Az sem igaz, hogy csak 1 éves korukig foglalkoznak a babákkal, egy anyuka mondta, hogy 14 hónapos a gyereke , és jöttek vizsgálatra.
  Kb. 10 percen múlt, hogy nem értük el a vonatot. 11-kor indultunk otthonról, és 5 után értünk haza, mert így csak a 16:11-essel tudtunk jönni.

 A Cukinak újfajta étkezési szokásai lettek: a tápot nem, viszont a papírt annál nagyobb örömmel falatozza. Furcsa kacajféle hagyta el a kis száját, miközben titkon majszolta a papirost, és zsivány kis mosoly ült az arcára. Ebből sejtettem, hogy valami nekem nem tetsző dolgot művel. Mikor kitéptem a kezéből óvatosan elvettem tőle, hisztibe kezdett. Láttam, hogy egy darabka hiányzik belőle. Amúgy újságmániás. A vonaton egy koma olvasott, és hát kissé felháborodott, hogy a bácsi nem adja neki oda az újságot. :) Nem sírt, de láttam rajt, hogy nem érti, hogy most miért nem kaparinthatja meg.
 Furcsák ezek a babák. Értem én, hogy a táp, főleg ez a tejérzékenyeknek való, nem valami ízletes, de azt azért nem hinném, hogy a papír finomabb. Eddig amúgy szépen megevett mindenféle tápszert, sosem válogatott, örültem is neki. Pár napja viszont 140 ml-nél abbahagyja, és nem hajlandó többet fogyasztani. Tegnap este meg abszolút nem evett semennyit, így Sinlacot kapott, mert azért csak nem árt, ha vacsorázik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...