Egy kis kiegészítés az előzőhöz

Meg szeretném előzni azt, hogy valaki netán félreértse az előző bejegyzésem egyik mondatát, amiben azt ecseteltem, hogy a lassan fejlődő szomszéd is sokra vitte felnőttként, de hogy ez a Cukin nem segít. Ezzel nem akartam senkit megbántani a rokonaim, ismerőseim közül, hisz ezeket a mondatokat vigasztalásként, bátorításként mondják. Remélem nem vette senki magára, és nem haragszik meg érte, nem állt szándékomban senkit megbántani! És szeretném megköszönni mindenkinek azt, hogy meghallgat, erőt ad, elvisel, és olvas. Tudom, állhatnék pozitívabban is a dolgokhoz, dolgozom is rajta, de nem olyan könnyű sajnos. Sokszor eszembe jut, hogy nem elég, hogy a szülés olyan volt amilyen, nem tudtam csak minimális ideig szoptatni, aztán mindig jöttek újabb és újabb problémák, mint a nehezen kakilás, lassú mozgásfejlődés, melyek megoldása ugye hosszú munka. Sajnos ezek kissé felőröltek, de senki ne úgy képzeljen el, hogy egész nap itthon lógatom az orrom, és szomorkodom, zsörtölődöm. Nem ilyen vagyok, csak még nem sikerült teljesen feldolgoznom a történteket. Azokat pedig csodálom, és tisztelem, akik sokkal nagyobb bajok ellenére is állják a sarat, és maximálisan helyt tudnak állni. Én lehet, kissé gyengébb vagyok, de próbálom nézni a napos oldalt!