lassandebiztosan

2014. július 31., csütörtök

Csók

Egy szerintem nagyon jó és hasznos kezdeményezésre szeretném felhívni a figyelmeteket. :) Ez nem más mint a Szabad a csók. Aki nem homofób és ezt arccal is meri/szeretné vállalni, annak ott a helye. /én már adtam egy csókot ;) /
A kezdeményezés lényege, hogy nemtől, szexuális beállítottságtól függetlenül lehet küldeni csókot, amivel tiltakozunk a homo- és transzfóbia ellen. Pusztán egy csücsörítős fotó kell oldalnézetből, és ennyi. A keresztnevet, országot, várost kell megadni és kész is. Semmi regisztráció vagy hasonlók, tök egyszerű az egész, pillanatok alatt megvan. Ha valaki kedvet kapna, kattintson az alábbi linkre legyen kedves:

2014. július 30., szerda

Vegyeske

Szobatisztaság: Nagy boldogan figyeljük, majd mosollyal és dicsérettel nyugtázzuk, hogy egyszem csemeténk a bilibe pisil, mire ő vidáman kiönti az egészet a szőnyegre... o.O :D (Annyira várom, hogy végre laminált-padlónk legyen... :P Iszonyú szagok uralkodnak, még régebben egy hozzászóló írta, hogy egy ilyen krém színű szőnyeg + fekete kutya, eszünknél vagyunk -e, de hát a házhoz járt, így vettük. Ez megspékelve egy szobatisztuló gyerekkel. Hagy ne kelljen ecsetelnem, hogy a szerencsétlen szőnyeg hogy néz ki és milyen büdös, pedig májusban volt kitisztítva... hamarosan újra nekieshetek :/ ) 

Facebook-csoport: Nahát, ez egy érdekes történet... Ki lettem szó és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül penderítve egy auti szülőcsoportból. Egy másik társammal együtt. A bűnöm, amivel erre rászolgáltam annyi volt, hogy egy régebben elhagyott csoportban nem tudtam szó nélkül elmenni amellett, hogy a csoport adminja elég erőteljesen célzott arra, hogy az autizmust a zsidók is okozhatják, hogy elpusztítsák a magyarokat, erről a blogomban is írtam, itt ni. És ezt az ominózus szóváltást volt pofám kimásolni. Nem tettem sehol sem közzé, pedig szívem szerint ezt cselekedném, mert sokan el sem hiszik, hogy ilyen megtörtént. Pedig itt rohadjak el, ha nem így volt! És ezért sem bántam meg a képernyőmentést, mert így van kezemben bizonyíték, hogy nem besározni akarunk egy illetőt kamu dolgokkal, hanem ténylegesen ilyeneket írt! És ami még kétségbeejtő, hogy egy akkor kb. 300 tagot számláló csoportból csak páran nyitottuk ki a pofánkat, hogy ez nem épp helyes meglátás. De értitek, ami még bosszantó, hogy olyan csoportokból b*sztak ki bennünket (jó, a zsidózóból önként léptem ki...), amelyeknek a tagjai azért is harcolnak, hogy a csodabogár gyerekeinket fogadja el, integrálja, ne rekessze ki a társadalom... Ehhez képest az ismerősömet is és engem is kirekesztettek, pusztán azért, mert volt egy kis nézeteltérésünk. És tényleg nem alpári stílusban zajlott a diskurzus, sőt, az egyik csoportnál meg sem szólaltam, csak úgy kitett az admin, mert egy zsidózó bejegyzést volt pofám másolni anno és erről tudomást szerzett a szintén kitett ismerősömtől...

Ivartalanítás: Fickó lassan 2 hete "töketlen". Szerencsére mindenféle komplikáció nélkül gyógyul, nincs gyulladás sem. A műtét úgy történt, hogy egy pici nyílást hagyott az állatorvos a zacsiján, gondolom ezen keresztül távolította el a golyókat és a vér meg a nedvek is távozhatnak a kis résen keresztül, varratszedésre sem kell mennünk és szépen húzódik össze a seb. Eleinte jócskán be volt dagadva szegénykémnek, de napról-napra szebb, és a műtét után nem sokkal már szinte ugyanolyan hebrencs energiabomba volt, mint előtte. :) Nagyon örülök, hogy túl vagyunk rajta és hogy nem viselte meg!
Az ivartalanítás fontosságát szerintem ha akarnám sem tudnám jobban megfogalmazni, mint Demény Gazdája:

2014. július 24., csütörtök

Nyaralás

:( Még pár hónappal ezelőtt egy kedves olvasóm felajánlotta, hogy ingyen és bérmentve mehetünk a nyaralójukba kikapcsolódni. Mikor megkaptam az erről szóló email-t, nagyon beleéltem magam. Ahogy meséltem férjnek teljesen bepörögve, fel is kaptam a vizet azon, hogy ő miért nem ujjong annyira mint én. Jah, mert az ő agyvelejét nem bódította el az a lehetőség, hogy 4 év után végre nyaralhatnánk. Ő sokkal gyakorlatiasabb, mint én. Elfelejtettem, hogy a helyre el kellene jutni (kocsi nélkül egy autista gyerekkel 200 km-es út nem egy leányálom úgy, hogy egy 25 km-es buszozásnál is voltak jócskán gondok...)
És ez még csak az utazás része. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy új helyen való alvászathoz mit szólt volna. :( De ahogy ismerem, nem sok jó sült volna ki belőle. Nagyon jó képességű csajszi, iszonyú okos, de mindezek mellett eléggé merev gondolkodású (pl. ha az apja hazajön a melóból, akkor mindig ugyanazokat kéri tőle és még sorolhatnám, de hát nincs min csodálkozni, autiknál gyakran előfordul) és hát a kommunikációján is van mit csiszolni.
Lehet, hogy gyávák és pipogyák vagyunk, vagy azoknak tűnünk; de hosszas beszélgetések (amúgy elég ritkán áll velem szóba az Ember, nem az a dumálós, de ezt azért rendesen kiveséztük) után arra jutottunk, hogy még nem merjük bevállalni. Pedig én úúúúgy mentem volna, és megmondom őszintén, hogy összetörtem, hogy nem jött össze. :( 
Annyira önzetlen dolog volt az olvasómtól a felajánlás, hogy nem is tudtam hová tenni, mindenesetre nagyon jólesett, hogy ennyi bizalmat szavazott nekünk és félve és halogatva írtam meg neki a nemleges válaszunkat. Pedig még a kutyát is vihettük volna, kiszámoltuk neki is a buszjegyet meg ilyenek, tervezgettünk, de mindent összevetve nem mertük bevállalni. :(  
Lehet, hogy a sors fintora, hogy mikor kaptam az invitálást, az jutott eszembe, hogy basszus, a tervezett nyaraláskor már dolgozom, és lehet, hogy nem engednek el könnyen szabira akkor, mikor én szeretném (a 4 évvel ezelőtti nászútra is alig sikerült elkéreckednem...), erre naná, hogy akkorra írtak ki szabira, mikor a nyaralás lett volna. Pedig nem is említettem, meg semmi... Volt egy csavar, mert egyszer a főnökhelyettes felhívott, hogy sztornó a szabadságolás, de végül pár nap múlva kiderült, hogy mégsem. :/ Pedig a lelkemnek jobb lett volna.
Köszönöm azért a felajánlást, tényleg nagyon jól esett!!! ♥

2014. július 23., szerda

Telefon

forrás
Elképesztő, utolért a technika engem is! :D A Sony Ericsson G502 után (nem akarok hazudni, de szerintem 2008 vagy 2009 óta nyúztam, és még mindig, hisz a családi ingyé beszélgetés miatt használom amíg fel nem adja szegénykém) azért nagyon durva, hogy mit tudnak ezek a tapicskolós okostelefonok. :O Csak ámulok komolyan! Nem értek hozzá, de az Ember elmondása alapján erősebb az új mobil, mint a laptop-om. o.O Két magos vagy mi a fene. Emlékszem még arra, mikor mekkora királyságok voltak az első színes kijelzős telefonok, sőt, ha még kamera is volt benne, na az meg már űbermodern volt. A legelső mobilkészülékemre is tisztán emlékszem (meg arra is, hogy mennyit kellett anyuék fülét rágni, hogy nekem is legyen...). Akkora volt, mint a ház, nagy bucis, dobozhanggal, de imádtam! Westel-es voltam. :) 
a legelső mobilom: http://www.mobilgyujtemeny.hu/
  
Jó, volt már a kezemben okostelefon (férjnek egy ideje már az van és kölcsönadta, hogy az Endomondo-val mérhessem a hatalmas távokat, amiket lefutottam :D meg hogy netezzek rajta), szóval nagyjából sejtettem, hogy mi vár rám, de mégis meglepődtem, hogy mennyi minden rejlik bennük. 

Örülök neki, tök jó, de az egy kicsit baj, hogy sokszor betegesen féltem a dolgaimat. Rettegek, hogy elhagyom vagy elejtem vagy mit tudom én. Ember szerint hülye vagyok. Elképzelhető... :) De olyan szééép. Sajnos csak új előfizetés megkötése mellett sikerült megvenni és én személy szerint gyűlölöm az előfizetést, hisz nálam két opció szokott lenni: vagy rohadt keveset beszélek (és akkor kidobott pénz a havidíj) vagy qrva sokat, és átlépem, mint állat. Van ilyen netes akármi, ahol nyomon lehet követni a dolgokat, majd ott figyelek, és akkor hátha nem lesz az, mint régebben. :) 

http://www.pinterest.com/
 

2014. július 22., kedd

Szobatisztaság

Valami azért elindult. Jobban állunk, mint ekkor:


Itt is kánikula volt pár napig, így levettük róla a pelust. Előtte már mutogattuk neki, hogy mire való a bili, az apja ugye bele is brunyált, meg dobtunk bele gyurmakulát, figyelte, hogy mit csinálunk. Utána ugye apu kapott csokit/Raffaellót, mert a dolgát a bilibe végezte. Ezt persze szöveggel is kísértük. De ezen kívül nem különösebben pedzegettük a témát, főleg azért sem mertük nagyon, hisz sajnos még mindig visszatartja a kakát... (Kezdek beleőrülni, múltkor 6 nap után varázsoltuk ki belőle. :(

Na, de a nagy melegben meztelenül volt itthon, és láss csodát, többször belepisilt a bigyóba. :) Tetszett neki, mi megdicsértük, adtunk neki cserébe jutalomfalatot és nagyon örültünk. Volt, hogy hozta a pisis bilit, hogy öntsük ki a wc-be, na az persze nagyon tetszett neki. 
Nem akartam nagyon beleélni magam, mert mondom mi van, ha csak átmeneti az érdeklődése. Most úgy tűnik, hogy ez a helyzet áll fent, tegnap már többször kapott a szőnyeg öntözést, mint a bigyó. Mindegy, egyszer majdcsak elhagyhatjuk a pelenkát. Arról nem tudom, hogy írtam -e, de kaptunk a Vadaskerti doktornőtől szakorvosi javaslatot támogatott pelenkára. Meg is lepődtem, hogy könnyen el lehetett érni, a levelet is gyorsan megkaptuk. 85%-os támogatással kaptunk fél évre 270 db-ot. Elég karcsú, de a semminél azért több.

2014. július 15., kedd

Yorki van?

Hú, hát nah. Ma, vagyis tegnap ez is elgurította egy picit a gyógyszerem, de ez volt a legenyhébb dühforrásom. Történt ugyanis, hogy egy illető írt a helyi menhely fb-oldalára üzenetet, amiben arról érdeklődött, hogy van -e yorkink. Legszívesebben azt írtam volna, hogy nincs vazze, menjél TENYÉSZTŐHÖZ (nem összetévesztendő a szaporítókkal, még ha magukat tenyésztőknek is hazudják, ég és föld a különbség a két fogalom közt...) Pár hete önkéntes vagyok a menhelyen, ezelőtt pár évvel pedig állatgondozóként dolgoztam is itt, szóval van némi rálátásom, így nem lepődtem meg a levélen, hisz volt jó pár ilyen érdeklődő akkor is. Félre ne értsen senki, nincs bajom a fajtatiszta kutyákkal és a gazdáikkal sem; na de könyörgöm, ne menhelyen keressünk már fajtatiszta ebet... Persze, elvétve akadnak, de hát rájuk legtöbbször úgy csapnak le, mintha muszáj lenne, míg a rengeteg, jobb esetben dobozban, rosszabb esetben zsákba bekötözve kidobott vagy "csak" úgy simán szélnek-eresztett keverékek mellett meg elsétálnak legtöbben. :(
Ha valakit nem az motivál, hogy kicsi pénzért jusson fajtatiszta kutyához (mi az oltás+chip árát és 500 Ft jelképes adományt kérünk...) hanem az, hogy szeretne felelős gazda lenni és mindezt oly módon kívánja megvalósítani, hogy két eben is segít az örökbefogadás által és konkrét elképzelése is van, hogy milyen fajtát szeretne, akkor keresse fel az illetékes fajtamentőket!!!
Persze a levélre igyekeztem higgadtan válaszolni, szerintem sikerült is. :)
Azt is "bírom", hogy ha nincs kölyök, akkor az összes érdeklődőnek az kellene, most bezzeg, hogy van 5 is, senki rájuk sem hederít... Pedig annyira cuki, édes, zabbantanivaló, egyedi, különleges babák, hogy nem igaz (ha nem lenne Fici, biztos, hogy nem tudnék nekik ellenállni). Hát nem tündériek???

♥ ♥ ♥ ♥ ♥

És rajtuk kívül még ott a majd 70 felnőtt/kamasz/idős kutya... Szerencsére azért vannak örökbefogadások, de szinte mindig jönnek helyettük újak, jelenleg is teltházzal működik a menhely. 

Buzilobbi

Valahogy rátaláltam a Buzilobbi Internesönel Magyarország Facebook oldalára. És hát ez a fajta humor nekem nagyon fekszik. :) Na meg persze vérbeli buzilobbistaként alap, hogy tetsszen. ;) Szóval, ezen a bejegyzésen pl. szétröhögtem magam és jó lenne, ha pár "divatbuzizó" is megnézné és elgondolkodna egy kicsit:

Az egyik nagy kedvencem:
"Mi lesz még itt a virágkarneválon! :D" 
            "Mocskos virágok, nyíljanak a négyfalközt!"



Jövőre pedig tényleg jó lenne eljutni a Pride-ra! Bízom benne, hogy sikerülni fog! :) 

Örülök, hogy viszonylag balhémentesen zajlott! A papruhás munkássága nem tetszett, de a kamion tetején papírral térítőé sem... És a családvédők egyik résztvevője által mutatott egyetemes kabbe  Ezzel kapcsolatban egy szerintem nagyon jó cikk itt található, nekem is hasonló a véleményem:

2014. július 14., hétfő

Pedig ezekről szerettem volna írni:

Telefon, buzilobbi, fajtatiszta kutya van -é???
Hamarosan ezekről is beszámolok! :)

Többszörösen kivan a micsodám!!!

Azzal kezdődött, hogy édesanyám eldurrantotta az agyam munka előtt. Ugye ő vigyáz a csajszira, míg én melózom. Pár óráról van szó (fél hónapig 3,5 max. 4 óra hossza; fél hónapig pedig max 3 óra, hétfőtől-csütörtökig). Az hagyján, hogy direkt mindent máshogy csinál, mint ahogy kérjük (nem lennék ennyire hárpia, ha nem egy autistáról lenne szó...). De hogy egy olyan embernek a szavára többet ad és szentírásnak tekinti, aki még köszönni sem tud, és sík hülye és bunkó, már bocsánat, szóval nah. Mer' aszonta ez a nagyon okos szomszéd, már többször is, hogy "de hát nincs ott baj a kislánnyal, csak el van kényeztetve, ha az ő fia nem akar kiszállni a kádból, akkor kiveszi és kész. Minek nekik kutya. Nincs elég bajuk? Túl nagy az a kutya. Nem panelba való." KÖZÖD??? Agyamra megy ez is, főleg, hogy nem dolgozik, mindig lent bassza a rezet a kis garázsában. Rosszabb, mint a padon ücsörgő pletykás, kíváncsi nénikék. Múltkor az volt a baja, hogy nyikorog a hinta...
Ha még egyszer nekem be mer szólni, vagy csak megemlíti, hogy nagy a kutya, biztos, hogy a fejéhez fogom vágni, hogy inkább azzal foglalkozzon, hogy a majd háromszázezres közösköltség-hátralékát fizesse ki. Ha azt nézzük, akkor mi és a többi fizető szomszéd állja a hidegvizüket, szemétszállításukat, hisz az is bele van építve a közösköltségbe. És oké, ne fizessen valaki, ha nem tud. Megértő vagyok. Na de hogy nekik kocsi van a seggük alatt, a nője nem egy nádszál, biztos nem éhezik, légkondijuk is van, és így nem képesek fizetni, az szerintem már pofátlanság. És még ő érzi felhatalmazva magát arra, hogy beszólogasson. De férjemnek egyszer nem szólt semmiért, mindig csak engem, meg anyámat zaklatja a hülyeségeivel. Lehet, hogy el kellene mennie dolgozni és akkor nem lenne ideje és/vagy kedve mások életével ennyire foglalkozni...

Hihetetlenül felidegesített anyu. Tényleg kedves dolog tőle, hogy vigyáz a lányra, de basszus, azért ne várja már el, hogy ezért szobrot emeltessek neki... Pedig úgy csinál. Most nem az, ő a fiát egész nyarakra lepasszolta mamának... Rám is állandóan mama vigyázott. Ő főzött, ő mosogatott, míg bírta magát, anyám meg barátnőzött, császkált... És f*szom ki van, hát nem szórakozni járok el, hanem melózni. Jó, nem sokat keresek, de a semminél több. Azzal kezdődött, hogy a leányzó nem szokott neki örülni, "pápá, szia, viszollátásra" felkiáltással adja a tudtára, hogy nem boldog, hogy megjelent az öreganyja. Amúgy ezt a gyógypedagógussal is rendszeresen eljátszotta, csak ő nem vette magára, ő tudta szem előtt tartani azt, hogy a kisasszony autista. Anyámnak ez nem megy, nem tartja tiszteletben a lány jelzéseit, nyomul, erőltet neki mindent, tömi, stb. És ezek csak azok, amiket látok. El nem tudom képzelni, hogy ha egyedül van vele, akkor miket csinálhat. :( (Kár, hogy nincs pénzem rejtett kamerára...) Abszolút nem bízom meg benne, hisz a kutyával kapcsolatban is annyiszor hazudott... (Megkértem, hogy ne tömje, persze megtömte, majd én meg takaríthattam a fost, mert túlzabáltatta szerencsétlent...De legalább így lebukott és beismerte.) Majd mivel összeszólalkoztunk, jött azzal, hogy "jó, akkor nem jövök többet". (Itt érzékelteti, hogy ő most mennyire fontos és nélkülözhetetlen. Oké, beismerem, tényleg az. Na de hogy ezt ennyire és ennyiszer érzékelteti, az nekem kellemetlen.) Majd, hogy fogadjatok akkor bébiszittert. Erre annyit mondtam, hogy fizesd ki... :( Hosszú távon ez nagyon nem lesz így jó. Csak legalább addig húznánk ki, míg letelik az egyik hitelünk. :(

Jócskán feldúlt állapotban mentem hát dolgozni és úgy tűnik, hogy ez eléggé negatívan hat a teljesítményemre. Rohadt élet, olyan banális dolgot b*sztam el (ami pitiáner, de ha nincs kijavítva, akkor nagy galibát okozott volna), hogy nem igaz. És naná, hogy a főfőfőnök volt az ügyeletes, akit zaklatnom kellett vele, hisz nekem nincs jogosultságom kijavítani a hibát. Így viszont ennek az lett a vonzata, hogy kapják a feletteseim a lebaszt, hisz lebuktam, nekem felügyelet nélkül nem szabadna a rendszerben dolgoznom, míg le nem vizsgáztam. Viszont ez az infó hozzám már nem jutott el... Így újra csak rendezgethetek, pedig úgy vártam, hogy legyen a géphez jogosultságom. :( De a fene vinné el, hát nem most csináltam először és mégis sikerült benéznem. Ha más ügyeletesnél történt volna, biztos nem akadt volna fenn azon, hogy nincs vizsgám. Mindegy, nem is én lennék. Nem lettem leszidva, de azért nem volt a főnök túl boldog. Aztán most azon is aggódom, hogy lehet, hogy mást is elrontottam meló végén és akkor rajtam kívül az is le lesz tolva, akinek felügyelnie kellett volna rám (mert persze, szépen hangzik ez, de sokszor annyi a meló, hogy nincs arra ember, hogy mögöttem álljon valaki és lesse, hogy miket alkotok).  Nem bírom én ezt a sok stresszt... :P És akkor még van csomó olyan engem bántó és nyomasztó dolog is, amiről nem merek itt írni... :/

2014. július 11., péntek

Ez azért, nah!!!!

Az hagyján, hogy cipőt a gyerekosztályon találok szinte csak magamra, most még durvább dologgal szembesültem. Csöcstartó... Utóbbi időben fogytam, majdnem a szülés előtti súlyommal rendelkezem (jelenleg 49,3 kg vagyok, szülés előtt 47 voltam). Az emlőimről jött le persze először a súly... Hát honnan máshonnan... Ezt összeadva azzal, hogy azért már nem vagyok mai csirke, és bár azt hittem, hogy a mikrocsöcseimre nem hat a gravitáció, ezt jócskán megcáfolták (eddig azzal vigasztaltam magam, hogy jól van, kicsik, de cserébe nem lógnak, hát nem a túrót nem...). :S Esküszöm, ha lenne lóvém, megcsináltatnám a melleimet és a hasamat. Leszögezném, hogy nem vagyok egy külsőségekre iszonyúan adó valaki, simán lemegyek egy kinyúlt, gusztustalan pólóban is az utcára, nagyon ritkán sminkelek, de a mellem és a hasam állapota nagyon negatív irányba mozdította el az önbecsülésemet. Amúgy sem volt sosem nagy önbizalmam, de a zacsihasúság óta meg pláne nincs... :( 

De a lényeg, hogy a 75A-s melltartókat kifogytam. :( Muszáj a 75-ös, mert az ennél kisebb nem ér át, viszont az A-s kosár nagy. :'( Tudtommal a legkisebb felnőtt kosár az A. Így már a melltartót is a gyerekosztályon kell vennem. Szilikont akarok!!!!! De komolyan! Nem kell óriáskebel, nem akarok kitűnni, pusztán szeretném jól érezni magam a bőrömben. Na majd, ha nyerek a lottón!!! :D Tudom, ez legyen a legnagyobb bajom, meg mittomén, de már jobb a lelkemnek, hogy kiírtam magamból. :)

Hétfőn bandáztunk! :)

Az utolsó gyógypedagógiai foglalkozások alkalmával szóba került, hogy valószínűleg nyáron lesz egy-két kötetlenebb, csoportos összejövetel. Az első meg is történt hétfőn.

Szerintem nagyon jól sikerült és hihetetlenül kedves, figyelmes dolognak tartom a fejlesztőktől, hogy megszervezték, levezényelték az egészet. 2 órát voltunk ott. Számomra az is kellemes volt ebben az egészben, hogy bár a mi lányunk volt most is a legfurább viselkedésű (nehezen lehetett bevonni, sokszor vonult el, stb.), mindezek ellenére végre nem éreztem kívülállóknak magunkat. Ez nekem rendkívül jó tapasztalás, hisz az esetek többségében kilógunk a sorból, megbámulnak, ítélkeznek; itt viszont azt éreztem, hogy bár szerintem mindenki más miatt hordta a gyerekét korai fejlesztésre, mégis valahogy sorsközösséget alkottunk. Egy jó kis délelőttöt tölthettünk együtt. És szerencsére itt nincs megállás, lesz még egy ilyen összejövetel, plusz még egy búcsú buli is. Azért lesz búcsú, mert több gyerkőc megy bölcsibe-oviba, szétszéledünk. Áh, nem találok szavakat, hogy mennyire aranyosak a fejlesztőink! ♥ Szerencsésnek érzem magam, hogy hozzájuk kerültünk, igazán elhivatott, kedves, jó szakemberek! :)

Ott volt a Cuki barátnője, G. is (mi a csütörtöki fejlesztés után közvetlen utánuk jöttünk és volt, hogy maradt az anyukájával bandázni velünk. :)
Neki egy hatalmas élményt köszönhetek. Drága falat, a lánykámnál picit idősebb kislányról van szó, aki akkora boldogságot adott nekem, hogy leírni sem tudom, de életem végéig hálás leszek neki és nagyon sokat jelent! Odajött hozzám, megölelt, az ölembe ült és olyan mélyen, tisztán, őszintén nézett a szemembe, mint még senki sem. Majd még a hátamra is felmászott. :) Teljesen meghatódtam. Zavarba is jöttem, hisz se a lányom, se a férjem, se az anyám, sem az apám nem kedvelik az ölelést, puszit; én viszont igen, de hát a sok visszautasítás után már megkeményedett a lelkem és eltemettem magamban ezt az igényemet, nem is merek már kezdeményezni ilyesmiket, de most eszembe juttatta a kislány, hogy mennyire jó is ez (és hogy mennyire hiányzik az életemből ez).
Komolyan a könnyeimmel küszködtem, az anyukájának mondtam is, hogy nem adom vissza, hazaviszem G.-t. :) De ő persze nem ment bele. Felajánlottam egy gyerekcserét, de arra is nemet mondott.
A kislány Down-szindrómás. Nem tudom, de mintha a kihegyezett kis radarjával megérezte volna, hogy nekem erre most nagy szükségem volt, senki mással nem csinálta ezt. A leányzómmal is összhangban vannak; ő az, akivel az utolsó fejlesztésen huncutkodtak. :) Annyira édes! Az anyukája is jófej.

Magán a programon különböző verselős, éneklős játékok voltak. A vonatozásban egy gyerek nem vett csak részt, hát naná, hogy az én lányom volt az, aki nem volt hajlandó megfogni senki kezét... :D Kellett a kisgyerkőknek keresniük halacskákat, amik a teremben el voltak rejtve mindenfelé. Nagyon gyorsan elrepült a 2 óra és sajnos rohannunk is kellett haza, mert melóba kellett mennem.

Várom a következő alkalmat! :)

2014. július 8., kedd

ÍrhatnÁkom van

De közben meg ragad le a szemem... Csak meg szeretném mutatni, hogy ilyen édi kis "dögök" miatt van most kevesebb időm a blogra:

A legelső képen egy öreg nénike van, aki jelenleg a személyes kedvencem és ha tehetném, azonnal hazahoznám. Nem mai csirke és sajnos szívbeteg is. :( Nagyon szorítok, hogy beleszeressen egy álomgazdi és a többszörös esélytelensége ellenére (fekete, öreg, szívbeteg) az utolsó éveit családban tölthesse. Hihetetlenül kedves nyanya! ♥ 

Mindez átmeneti, szóval ne aggódjatok, nem maradtok panaszáradat nélkül. :P ;) Hamarosan visszatérek teljes gőzzel, a Cukiról is annyi mindent kellene írnom, de jelenleg csak fejben jegyzetelek... :S

Hirtelen sok most a pótolnivaló a kutyusok fényképezésével, adataik begyűjtésével kapcsolatban (aki eddig csinálta, nemrég szült; aki pedig szerette volna átvállalni, nem jutott oda). Majd ezt is bővebben kifejtem egyszercsak, mert így lehet, nem annyira érthető.

Közben túl vagyok az első 2 kilóméteremen. :) Izomláz és ami még fontosabb: ízületi fájdalom nélkül!!! Most nagyon figyelek arra, hogy bármennyire is nehéz abbahagyni a kocogást, muszáj, ha nem akarok utána szenvedni és csak fokozatosan lehet emelni az adagon.

2014. július 5., szombat

A Pride élőben volt a Youtube-on!

Nem is tudtam, hogy a Youtube-on élőben is lehet nézni dolgokat. :O Mindegy, legalább már tudom! :)

Volt még régebben egy vita ezen a blogon a melegekről, felvonulásról. Meg, hogy nem értik sokan, hogy minek. És hogy mennyire felháborító. Nézem egy ideje, de én nem látok benne semmi kivetnivalót vagy olyat, amit nem mernék megmutatni a gyerekemnek...
A közvetítés a Nyitottak Vagyunk kamionjáról történik. Jó, lehet, sőt biztos vannak a felvonulók közt merészebb öltözetűek is, de összességében szerintem ilyen lehet.

Végül úgy alakult, hogy céges buliba sem mentem, a Pride-ra sem jutottam el, de jövőre nagyon jó lenne ott lenni!!! :)

Kutyák reakciói :D





Érdemes megnézni, nagyon aranyosak a kutyák, a fazon meg vicces. :D Már vagy hatszor megnéztem. Közben meg is nyugodtam, mert ilyennel mi is szoktuk szívatni Fickót. :D :D :D És ő sem igazán érti, hogy mi a bajunk. :)

2014. július 3., csütörtök

Közkívánatra ;)

Többen kértétek, hogy hozzak képet az új sérómról, hát most megmutatom, hogy milyen lett. Nem sikerültek nagyon a képek, nem adják vissza, hogy milyen is valójában, élőben sokkal borzisabb, jobb. Nem ilyen gomba fazonú, hanem bubis. :)
Végre elégedetten távoztam a fodrásztól. Szerintem még sosem történt ilyen velem.
Vágás közben meg előtte is nagyon izgultam, csak óriási változás ez. Évek óta hosszú volt a hajam, de az az érdekes, hogy nem sajnáltam egy percig sem, hogy levágattam, pedig féltem attól is, hogy majd megbánom, de szerencsére nem. :)

Előtte:



Utánna:



Most csak röviden...

... de hamarosan kifejtem bővebben is:
hajam rövid, qrva jó, tetszik, imádom; szabin vagyok (kemény 2 napot); újra futok; önkéntes lettem a helyi menhelynél. Most asszem elmúlt a fulldepim! :)

2014. július 1., kedd