Többszörösen kivan a micsodám!!!

Azzal kezdődött, hogy édesanyám eldurrantotta az agyam munka előtt. Ugye ő vigyáz a csajszira, míg én melózom. Pár óráról van szó (fél hónapig 3,5 max. 4 óra hossza; fél hónapig pedig max 3 óra, hétfőtől-csütörtökig). Az hagyján, hogy direkt mindent máshogy csinál, mint ahogy kérjük (nem lennék ennyire hárpia, ha nem egy autistáról lenne szó...). De hogy egy olyan embernek a szavára többet ad és szentírásnak tekinti, aki még köszönni sem tud, és sík hülye és bunkó, már bocsánat, szóval nah. Mer' aszonta ez a nagyon okos szomszéd, már többször is, hogy "de hát nincs ott baj a kislánnyal, csak el van kényeztetve, ha az ő fia nem akar kiszállni a kádból, akkor kiveszi és kész. Minek nekik kutya. Nincs elég bajuk? Túl nagy az a kutya. Nem panelba való." KÖZÖD??? Agyamra megy ez is, főleg, hogy nem dolgozik, mindig lent bassza a rezet a kis garázsában. Rosszabb, mint a padon ücsörgő pletykás, kíváncsi nénikék. Múltkor az volt a baja, hogy nyikorog a hinta...
Ha még egyszer nekem be mer szólni, vagy csak megemlíti, hogy nagy a kutya, biztos, hogy a fejéhez fogom vágni, hogy inkább azzal foglalkozzon, hogy a majd háromszázezres közösköltség-hátralékát fizesse ki. Ha azt nézzük, akkor mi és a többi fizető szomszéd állja a hidegvizüket, szemétszállításukat, hisz az is bele van építve a közösköltségbe. És oké, ne fizessen valaki, ha nem tud. Megértő vagyok. Na de hogy nekik kocsi van a seggük alatt, a nője nem egy nádszál, biztos nem éhezik, légkondijuk is van, és így nem képesek fizetni, az szerintem már pofátlanság. És még ő érzi felhatalmazva magát arra, hogy beszólogasson. De férjemnek egyszer nem szólt semmiért, mindig csak engem, meg anyámat zaklatja a hülyeségeivel. Lehet, hogy el kellene mennie dolgozni és akkor nem lenne ideje és/vagy kedve mások életével ennyire foglalkozni...

Hihetetlenül felidegesített anyu. Tényleg kedves dolog tőle, hogy vigyáz a lányra, de basszus, azért ne várja már el, hogy ezért szobrot emeltessek neki... Pedig úgy csinál. Most nem az, ő a fiát egész nyarakra lepasszolta mamának... Rám is állandóan mama vigyázott. Ő főzött, ő mosogatott, míg bírta magát, anyám meg barátnőzött, császkált... És f*szom ki van, hát nem szórakozni járok el, hanem melózni. Jó, nem sokat keresek, de a semminél több. Azzal kezdődött, hogy a leányzó nem szokott neki örülni, "pápá, szia, viszollátásra" felkiáltással adja a tudtára, hogy nem boldog, hogy megjelent az öreganyja. Amúgy ezt a gyógypedagógussal is rendszeresen eljátszotta, csak ő nem vette magára, ő tudta szem előtt tartani azt, hogy a kisasszony autista. Anyámnak ez nem megy, nem tartja tiszteletben a lány jelzéseit, nyomul, erőltet neki mindent, tömi, stb. És ezek csak azok, amiket látok. El nem tudom képzelni, hogy ha egyedül van vele, akkor miket csinálhat. :( (Kár, hogy nincs pénzem rejtett kamerára...) Abszolút nem bízom meg benne, hisz a kutyával kapcsolatban is annyiszor hazudott... (Megkértem, hogy ne tömje, persze megtömte, majd én meg takaríthattam a fost, mert túlzabáltatta szerencsétlent...De legalább így lebukott és beismerte.) Majd mivel összeszólalkoztunk, jött azzal, hogy "jó, akkor nem jövök többet". (Itt érzékelteti, hogy ő most mennyire fontos és nélkülözhetetlen. Oké, beismerem, tényleg az. Na de hogy ezt ennyire és ennyiszer érzékelteti, az nekem kellemetlen.) Majd, hogy fogadjatok akkor bébiszittert. Erre annyit mondtam, hogy fizesd ki... :( Hosszú távon ez nagyon nem lesz így jó. Csak legalább addig húznánk ki, míg letelik az egyik hitelünk. :(

Jócskán feldúlt állapotban mentem hát dolgozni és úgy tűnik, hogy ez eléggé negatívan hat a teljesítményemre. Rohadt élet, olyan banális dolgot b*sztam el (ami pitiáner, de ha nincs kijavítva, akkor nagy galibát okozott volna), hogy nem igaz. És naná, hogy a főfőfőnök volt az ügyeletes, akit zaklatnom kellett vele, hisz nekem nincs jogosultságom kijavítani a hibát. Így viszont ennek az lett a vonzata, hogy kapják a feletteseim a lebaszt, hisz lebuktam, nekem felügyelet nélkül nem szabadna a rendszerben dolgoznom, míg le nem vizsgáztam. Viszont ez az infó hozzám már nem jutott el... Így újra csak rendezgethetek, pedig úgy vártam, hogy legyen a géphez jogosultságom. :( De a fene vinné el, hát nem most csináltam először és mégis sikerült benéznem. Ha más ügyeletesnél történt volna, biztos nem akadt volna fenn azon, hogy nincs vizsgám. Mindegy, nem is én lennék. Nem lettem leszidva, de azért nem volt a főnök túl boldog. Aztán most azon is aggódom, hogy lehet, hogy mást is elrontottam meló végén és akkor rajtam kívül az is le lesz tolva, akinek felügyelnie kellett volna rám (mert persze, szépen hangzik ez, de sokszor annyi a meló, hogy nincs arra ember, hogy mögöttem álljon valaki és lesse, hogy miket alkotok).  Nem bírom én ezt a sok stresszt... :P És akkor még van csomó olyan engem bántó és nyomasztó dolog is, amiről nem merek itt írni... :/