És ez még csak az utazás része. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy új helyen való alvászathoz mit szólt volna. :( De ahogy ismerem, nem sok jó sült volna ki belőle. Nagyon jó képességű csajszi, iszonyú okos, de mindezek mellett eléggé merev gondolkodású (pl. ha az apja hazajön a melóból, akkor mindig ugyanazokat kéri tőle és még sorolhatnám, de hát nincs min csodálkozni, autiknál gyakran előfordul) és hát a kommunikációján is van mit csiszolni.
Lehet, hogy gyávák és pipogyák vagyunk, vagy azoknak tűnünk; de hosszas beszélgetések (amúgy elég ritkán áll velem szóba az Ember, nem az a dumálós, de ezt azért rendesen kiveséztük) után arra jutottunk, hogy még nem merjük bevállalni. Pedig én úúúúgy mentem volna, és megmondom őszintén, hogy összetörtem, hogy nem jött össze. :(
Annyira önzetlen dolog volt az olvasómtól a felajánlás, hogy nem is tudtam hová tenni, mindenesetre nagyon jólesett, hogy ennyi bizalmat szavazott nekünk és félve és halogatva írtam meg neki a nemleges válaszunkat. Pedig még a kutyát is vihettük volna, kiszámoltuk neki is a buszjegyet meg ilyenek, tervezgettünk, de mindent összevetve nem mertük bevállalni. :(
Lehet, hogy a sors fintora, hogy mikor kaptam az invitálást, az jutott eszembe, hogy basszus, a tervezett nyaraláskor már dolgozom, és lehet, hogy nem engednek el könnyen szabira akkor, mikor én szeretném (a 4 évvel ezelőtti nászútra is alig sikerült elkéreckednem...), erre naná, hogy akkorra írtak ki szabira, mikor a nyaralás lett volna. Pedig nem is említettem, meg semmi... Volt egy csavar, mert egyszer a főnökhelyettes felhívott, hogy sztornó a szabadságolás, de végül pár nap múlva kiderült, hogy mégsem. :/ Pedig a lelkemnek jobb lett volna.
Köszönöm azért a felajánlást, tényleg nagyon jól esett!!! ♥
