Nagy szerencsénk van, hogy itt helyben találtunk egy olyan intézményt, ami integrál, a fejlesztéseket is megkapja, amiket szintén szeret. Egyik délután volt is ezzel kapcsolatos fogadóóra, beszéltünk pár szót a fejlesztőkkel. Nagyon kedvesek, el vannak ájulva a nagylánytól, hogy milyen, ügyes, kedves. Az állapotát ugyanakkor sem ők, sem a tanárok nem bagatellizálják el. Azt mondták, hogy az osztálytársak is elfogadják. Sokszor egyedül játszik szünetekben, ez a nev.tanos vagy milyen összefoglalós papírban is benne volt, amit kár, hogy nem tudtam lefotózni (nem volt nálam telefon), mert korrektül össze volt foglalva benne, hogy hogyan illeszkedett be, hogy reagál dolgokra, stb.
Voltak év végi programok, kirándulás. Tetszett neki, de érződött rajta, hogy hiányzik neki a megszokott közeg, történések. Túl is telítődött egyszer-kétszer szegény, nem is csodálom mondjuk, pl. 2 egymás utáni napon volt évzárón, sok volt a zaj, változás. De túl vagyunk rajta, most meg lazulunk, talán túlságosan is, emiatt van bűntudatom, de majd rászánom magam és bekeményítek kicsit. (Kis olvasás, matek, írás; több kimozdulás: nagyon szeret itthon madzagozni, ha ki akarjuk mozdítani, eléggé harcol ellene, de utána meg persze jól érzi magát, na mindegy... :) )
Nagyon büszke vagyok rá és tudom, hogy szarul hangzik, de nem gondoltam volna pár éve, hogy így beilleszkedik és ilyen bizonyítványa lesz. Azon sem borult ki, hogy ő nem kapott könyvet (mondtuk neki, hogy elképzelhető, hogy nem fog, de majd veszünk, elmegyünk a könyvtárba).
