Hétfőn volt ovis fogadóóra. 1-2 hete jeleztem, hogy nem bánnám, ha hallanék pár infót a leányzómról, mert roppant kíváncsi vagyok, hogy milyen fejlesztéseket kap, mennyire együttműködő, hogy viselkedik, stb.
Hétfőn meg is történt. Örültem az elhangzottaknak, megint agyon lett dicsérve a kisasszonyka. :) Komolyan mondom, hogy nem akartam elhinni, amit mondtak róla, hisz itthon egész máshogy viselkedik legtöbbször (nagyon nem szeret együttműködni, csomót zsinórozik, ellenkezik). Ezt persze mondtam az óvónéniknek is, akik elláttak pár tanáccsal.
Láttam naplót is vagy heti tervet vagy mit, tetszettek a leírtak. Kapja az alap/általános fejlesztéseket, amit a többi csoporttárs is, ezen kívül heti 3 autispec fejlesztésben is részesül.
Rákérdeztem az integrációra is, hisz mikor voltak családlátogatáson, akkor azt mondták, hogy már a 2. félévtől elképzelhető. Ez sajnos nincs jelenleg így, marad a szeptemberi. Remélem ez összejön, mert nemrég kezdte el nagyon másolni a többi gyereket, és ez egy szegregált csoportban egy olyan gyerkőcnél, akinél nem jön zsigerből, hogy mi a hosszabb távon utánzó példa és mi a kevésbé az, szerintem nem túl előnyös ha csak spéci gyerekekkel van együtt. Van is amúgy emiatt bűntudatom, mert gyakran eszembe jut, hogy lehet, hogy jobb lett volna, ha titkolom az autizmusát és beraktam volna sima csoportba vagy bölcsibe (csak ekkor meg elestünk volna a korai fejlesztéstől, ami rengeteget segített). Persze, eső után köpönyeg, de akkor is csomószor átvillan ez a dilemma az agyamon. Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy mikor felhívtak a szak.bizottságtól, hogy beleegyezem -e, akkor még a régi felállás szerint 2 speckó csoport indult volna és a Cuki az enyhébbe került volna. Ehhez képest az történt, hogy a finanszírozó vagy ki a tököm nem vállalta a 2 csoportot, így maradt 1, és ő automatikusan idekerült. Ha tudtam volna ezt, akkor valszeg nem egyeztem volna bele a szegregálásba és harcoltam volna azért, hogy integrálják, hisz alkalmas rá, nagyon ügyes, jó képességű. "Kicsit" átbaszva érzem azért magunkat emiatt... Nem az ovival van bajom, hanem a rendszerrel. Most kezdem érteni azt, hogy miért óvott pár fórumtárs a diagnózistól és miért tekintettek rá megbélyegzésnek. A saját bőrünkön is érzem, hogy a jó képességű autisták/sni-s gyerekek megfelelő intézményi elhelyezése is mennyire nehézkes, talán reménytelenebb az ő helyzetük, mint a "súlyosabb" társaiké. Szerencsések, akik bekerülnek arra a csekély helyre, ami van. Sokkal több ilyen kellene. Azért bízom abban, hogy szeptembertől változni fog a helyzet és a neki leginkább megfelelő helyre fog bekerülni (ha nem így lesz, az qrva élet, hogy nem fogom csendben tűrni). A mostani sem rossz, rengeteget fejlődött, de azt érzem, hogy most már sokkal nagyobb húzóerő lenne neki egy integráló csoport, mint ez. Mondták, hogy kiscsopis lesz, így együtt fog beszokni az új kicsikkel. Mivel ő 1 évet tovább maradhat oviban, így ez nem probléma. Ez szimpatikus nekem, mert egy új közegbe könnyebb lesz beilleszkednie, mint egy összeszokott csoportba. Szerintem.
Témába vágó egy Facebook-os csoport, kérlek támogassátok megosztással, aktivitással, együttműködéssel! Előre is köszönöm! Együtt nagyobb eséllyel érhetünk el pozitív változást, ami elengedhetetlen!