2012. február 21., kedd

Tanácsadás és az interjú

A "kedvenc" hétfői elfoglaltságunkon vettünk részt, ami havi rendszerességgel történik, és jobban gyűlölöm, mint a menstruációt: tanácsadáson voltunk. Szerencsére eljött velem férj, és be is jött. Már a váróban görcsben volt a gyomrom, és bent sem volt rózsásabb a helyzet. Ugyanazt előadta, mint a legutóbbi találkozásunkkor, csak sokkal finomabban tálalta, mivel ott volt az ember. Most csak kb. 3- szor döngölte a hónaljánál fogva a vizsgálóágyhoz a fenekét a lánynak, és közben ecsetelte, hogy -látják, hogy nem rúg a lábával, pedig kellene? Persze megvolt a Pesttel való fenyegetőzés is, a forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint múltkor... Megkérdeztem, hogy mi a f@szom van ott, de épeszű választ nem adott. Majd jött az izomsorvadásos kislánnyal, akinek csak 2 éves korában lett diagnózisa. Ismét egy kérdést tettem fel neki, mégpedig azt, hogy miért derült ki olyan későn? Hebegett-habogott. Majd mondta, hogy szakembernek kell látnia a gyerekünket, mert nem akarja, hogy később az legyen, hogy ő nem küldte tovább... Érdeklődtünk, hogy a gyógytornászunkat szakembernek tartja -e. Némi szünet után kinyögte, hogy igen, ő is az, (éreztem a hangján, hogy fájt ezt kimondania) és megígérte, ha a fejlődésneurológián azt mondják, hogy nincs komolyabb gond, akkor békén hagy minket. Mondtam neki, hogy egy másik város neurológiáján a gyógytornász véleményétől függ, hogy vissza kell -e menni kontrollra. Ott adnak a szavukra, de itt az Alföld közepén sajnos még nagyon feudális rendszer van, a csapatmunkát meg még hírből sem ismerik.
 Szegény életem a vizsgálat közben úgy sírt, hogy habzott a szája. :( Mikor végzett "kedvenc barátném", odabújtam hozzá, megpusziltam, és abbahagyta a sírást. Olyan jó érzés volt, hogy megnyugodott tőlem. :) Kis drágaság.
 Holnap nem kell menni Dévényre, szólt a gyógytornász, hogy lebetegedett. Én egy kicsit szomorú vagyok, eddig ez a 2. alkalom, hogy nem megyünk, viszont olyan szempontból jó, hogy nem lesz olyan sűrű a hét. Úgy meg van már szokva, szinte szeretek is járni. A Tündüsnek biztos más a véleménye...

 Ma sztárokká avanzsálódtunk. Nem gondoltam volna, hogy elfagyott víz következtében kerülünk reflektorfénybe. Írtam e-mailt elég sok helyre, és egy helyi újságíró válaszolt, és el is jött, és megírja a kialakult helyzetet. Még fénykép is készült rólunk. o.O Jó lenne, ha történne valami előrelépés, mert a tűrőképességünk határán vagyunk. Felhívta férj a külső szomszédot, aki nem fűt, hogy engedje meg, hogy hosszabbítóval, a mi áramunkat pusztítva, a mi hősugárzónkkal olvaszthassuk a vizet, mire a válasz: a lányai nem engedik... Ez persze hazugság. Nála rosszindulatúbb, gonoszabb emberrel még nemigen találkoztam. Azért megnéztem volna a pofáját arcocskáját, mikor az újságíró telefonált neki. Erre biztos nem számított! És még a helyi tv-től is írtak, így lehet, hogy még nagyobb hírességek leszünk. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...