2015. szeptember 10., csütörtök

Ovi

10 fős csoportba került. Könnyen ment a kezdés, remélem nem kiabálok el semmit és marad ilyen együttműködő. :) Maradt a csoportszoba helye, ami át lett kicsit alakítva (amit értek, de sajnálom a régit, nagyon jól meg volt csinálva: külön kis feladatzugok, golyómedence, amikből már nincs semmi, vagy legalábbis máshol vannak; pedig egy pályázat kapcsán lett a tavalyi állapot létrehozva alapítványi hozzájárulással... 1 évig tölthette be szerepét...). Az egyik óvónéni és a E. néni (akinek a beosztását nem tudom) is maradt, nagyon örültem, hogy bár sok a változás, de azért csomó minden maradt a régi.

Természetesen van, hogy tiltakozik az oviba menetel ellen, feszegeti a határait, be akarja még mindig magyarázni, hogy "nincs óvoda, szünet van" :D de én mindezeknek örülök. Bár falra tudnék mászni tőle sokszor, de akkor is jó jelek ezek. :)

Sajnos viszont ami aggaszt és fogalmam sincs, hogy hogy tudnék neki segíteni, az az, hogy látom rajta, hogy rettenetesen szorong. :( Ennek leginkább a körömrágás, köröm melletti bőr kapargatása a jele. Mondom neki, hogy nincs mitől tartania az oviban, nem bántja senki, de ez kevés. Ha valakinek lenne ötlete, azt szívesen venném.

Szülőire nem tudtam elmenni, mert melóztam... (ne sajnáljatok nagyon, nem dolgozok nagy óraszámban, csak hülye a beosztásom; szabit sem tudtam kérni, mert helyettesítettem az egyik munkatársamat). De szerencsére Embör ott volt, jegyzetelt. :) Tegnap meg is vettem a cuccot, amit kértek (rajzlap meg ilyesmik).
Ráparancsoltam, hogy kérdezzen rá a fejlesztésekre, hogy hol, milyen formában lesznek. Annyit tudtunk meg, hogy van az ovinak gyógypedagógusa, és minél több gyereknek próbálják biztosítani helyben a fejlesztéseket. Kíváncsi vagyok, hogy mi benne leszünk -e, vagy rángathatom heti 4-szer, de akkor meg ugye az oviban lesz nagyon keveset, mert a ped.szakszolgálat helyi épülete viszonylag messze van. Bízom benne, hogy nem kell majd vinnem. Persze, más lenne, ha lenne autó vagy legalább tudnám biciklivel vinni (az utóbbira fizikai és lelki okok miatt nem vagyok képes :( ). Izgulok, hogy mi lesz... Arra is kíváncsi vagyok, hogy mikor fog majd kezdődni. Milyen csodás, hogy elő van neki írva heti 4x45 perc, de már június elseje óta semmilyen fejlesztésben nem részesült. :( Itt jön az, hogy akinek nincs pénze, annak a gyereke le van sz*rva. Az egyik volt fejlesztőnk mondta, hogy régen nem tanrend szerint ment a korai... Gratulálok annak, aki bevezette ezt a baromságot. Szerintem október elején ha lesz valami belőle, ami annyit jelent, hogy 4!!! hónapig ellátás nélkül volt a Cukkancs. Olvastam, hogy persze, nekik is kell a pihenő, de elméletileg elég lenne 1 hónapnyi szünet. Lehet, hogy követelőző és elégedetlen vagyok, de szerintem ennyi kihagyás nem helyén való. Nem az ovira haragszom, hanem a rendszerre! De arra nagyon! Annak viszont végtelenül örülök, hogy az óvónéni nagyon jól ismeri az SNI-s gyerekeket, használják a napirendi kártyát és figyelembe veszi maximálisan, hogy auti a nagylányom. Ez azért is van szerintem, hisz ő évekig speckó csoportban volt. Nem akarok rosszmájú lenni, de szerintem egy "sima" vagyis ilyen téren tapasztalatlan óvónő inkább próbálná szóban hússzor kérlelni egy-egy feladatra ahelyett, hogy felpakolna egy kártyát, amiből egyből tudja, hogy mi következik...

Holnap nem viszem, mert megfázott, tegnap jelentkeztek az első tünetek. Olyan határesetes (nehezen tudom eldönteni, hogy most akkor vigyem vagy sem). Ha dolgoznék délelőtt, akkor valószínűleg holnap is menne, mert nem vészes, jókedvű meg minden; de így inkább itthon tartom, hátha hétfőre kipiheni. Szerencsére eddig az esetek túlnyomó részében így vészelte át a betegségeket: orrfolyás, száraz köhi, normál testhő, pici nyűgi. Most is ez van. Bűntudatom van, mert felkészíthettem volna a szervezetét a közösségi életre egy kis C-vitaminnal és egyebekkel, de bevallom, ez elmaradt. :/ Csak most kezdtem el erősíteni az immunrendszerét.

A szorongást leszámítva úgy látom, hogy szeret járni az oviba, mikor nem volt megfázva, akkor magától kelt. Nem kell harcolni sem vele, jól megy a reggeli rutin.
Alig vártam, főleg augusztusban, hogy kezdődjön, de persze most meg hiányzik, mikor nincs itthon délelőttönként. :) <3
Annyira édes, ahogy megörül nekem, mikor megyek érte! Próbálok vele beszélgetni a hazafelé úton, ami valamennyire sikerül. Általában panelekben beszél ilyenkor, és mindig ugyanabban a sorrendben meséli el a történteket.
Próbálok konkrét dolgokat kérdezni, amikre sokszor adekvátan válaszol, pl. mik a csoporttársak jelei, teljes nevük, de megfigyeltem, hogy sok az echolálás is. A névről jut eszembe, hogy mikor a Farkas vezetéknevű gyerkőc következett a faggatózásomkor, akkor azt mondta, hogy Farkas lompos... :D Valamelyik mesében van lompos farkas, ha jól sejtem. Olyan édes volt, ahogy összekapcsolta. Szakadtam a nevetéstől. :)
Azt, hogy mit evett, azt továbbra sem hozza tudtomra, eddig egyszer árulta el, hogy mi volt az ebéd. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...