Áááá, be vagyok tojva ettől a tejterheléstől. Várom, mert kíváncsi vagyok, hogy vajon elég volt -e félév tejmegvonás ahhoz, hogy kinője, de mindeközben rettegek attól, hogy megint küzdeni kell a székszorulással. :( Az szörnyű volt! Látni, ahogy szenved... Cukinak ugyanis csak egyetlen tünete volt: nagyon makacs, még hashajtóval sem javuló székszorulás. Ja, de még egy talán volt: az egyik hónapban, mikor már nagyon durván nem bírt kakilni, nem gyarapodott a súlya. Se kiütés, se semmi, "csak" ezek. Pont emiatt, én néztem ám a dokikra, mikor jöttek a tejallergiával, hisz általában azt olvasni, hogy inkább hasmenés és kiütés a vezető tünet. Persze én rossz szokásomhoz híven bújtam a netet, és találtam mindenféle szörnyű betegséget, de aztán mikor jó pár hét tejmentes diéta után kezdett javulni a helyzet, megnyugodtam.
Most olyan természetes, hogy kakkant magától, de nagyon aggódom, hogy ha nem nőtte ki, és beragad, és fájni fog neki, akkor még majd vissza is fogja tartani, és ott vagyunk, ahol a part szakad... Bár azzal nyugtatom magam, hogy talán a fokozatos terhelés hatására nem lesz olyan brutális székszorulása, mint régen, mikor a tápláléka jelentős részét tette ki a tápszer. De reményeim szerint erre sor sem kerül, hisz van rá esély, hogy már nem allergiás.
De jó is lenne, ha ehetne sajtot, túrót, joghurtot, és mindenféle fincsit, és nem kellene minden vackon átbogarászni az összetevőket. Szorítsatok, hogy így legyen! :)
Ha mégsem nőtte ki, akkor sincs tragédia, hisz meg lehet azért szokni, meg van időm összetevőket olvasgatni, de nagyon reménykedem abban, hogy elmúlt már a tejallergiája!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése