2014. június 6., péntek

Többször is dühös lettem mámma...

Agyam eldobom már tényleg azon, hogy nekem semmi nem jön össze. De még egy kutyasétáltatás sem... Úgy volt, hogy Fici barátnőjének gazdija felkaputelefonált, hogy lemegyünk -e. Loholtam, mint állat, de mire a szabadonengedős placcra érkeztünk, láttuk, hogy csomó kutya van ott. A barinőjével egyetemben. Mindegyik szabadon. Ott volt egy eléggé domináns (szerintem kissé agresszív) kutya is, akinek a gazdája, ahogy meglátott bennünket, kérdezte, hogy "kan?", mondom "ja", erre ő "jó, akkor mi megyünk". Persze sajnos basztak menni. :/ Én nem mertem Fickót elengedni, mert ugye nem visszahívható más kutyáktól, mindenkivel haverkodna, ismerkedne és nem hallgat rám. Míg a harcias kutya hallgat a gazdájára, és mikor felénk jött vissza bírta hívni. Egyszer nem figyelt oda egy picit a gazdi, és a közelünkbe férkőzött az ebe, és már morgott, vicsorgott, épphogy vissza bírta hívni, de egy hajszál volt, hogy nekimenjen az én málémnak, aki azért nem is annyira málé, és végülis ennek örülök is, hisz mikor látta, hogy már menne rá az idegsokkos kutya, ő is morgott egyet. Szerintem Fickó egyébként domináns, de nem agresszív és egy esetleges kutyaverekedésnél sem arra menne, hogy széttépje a másikat. És mégis, a csaj baszta megkötni a kutyáját, míg az én barátkozós, édes kutyám volt pórázon, a többiek önfeledten rohangásztak, szegény Ficim lehet, hogy lelki sérülést kapott. :( De most komolyan, nem genyóság??? Ő senki felé nem volt támadó, mégis ő szopta a f*szt. Istenem, mintha magamat láttam volna... Talán határozottabbnak vagy önfejűbbnek kellett volna lennem és elengedhettem volna én is, de tudom, hogy ennek verekedés lett volna a vége (nem az én kutyám kezdeményezte volna szerintem...), és ettől szeretném megóvni őt amíg lehet. Gondolom idővel előfordul majd, hogy marakodásnak lesz a részese, de amíg ki lehet védeni, addig azon vagyok. Azért mondjuk érdekes számomra egy kissé, hogy volt ott egy másik kan kutya is, aki a hölgyike kolleginájának az ebe és fura mód attól nem félti, azt nem akarja felfalni a fenevada. Oké, kölökként ismerte meg, de én is odaengedtem Ficit az ominózus kutyához akkor is, mikor még picike volt, és ez a kis agresszor már akkor is nekiment volna...
Maradtunk egy kicsit, aztán feljöttünk, mert így nem volt értelme... Sőt, inkább kínzás volt szegénynek. Jött velünk a barinő kutya és gazdája is. Kicsit hisztiztem hazafele, hogy basszus azért szerintem a kutyás etikett vagy mi a tököm szerintem azt diktálná, hogy a támadó kutya legyen pórázon, ne az én kis drágám... Mondta az ismerős, hogy kb. fél óra múlva felszól, és akkor kicsit megmozgatjuk a terrier ebzeteinket. Várom-várom, de nem jött. :( Azért annyi szerintem belefért volna az idejébe, hogy akkor ideszól, hogy ne várjam, azért is lett volna jó ez, mert Stricinek nem adtam enni a vacsiidő ellenére sem, hisz nem szerettem volna, hogy teli hassal rohangásszon... Fél 10 előtt egy picivel aztán nem vártam tovább, és lementünk frizbizni. De basszus, vakkantani merészelt ez a kutya a lépcsőházban... Az istenadtája!!! Amúgy nálam kizárólag azóta ugat, mióta beszólt a szomszéd, hogy mi lenne, ha nem este fél 10-kor vinnénk sétálni AZT (itt egy lenéző, gusztustalan hangsúlyt képzeljetek el) a kutyát. Szerintem érzi Fickó, hogy stresszes vagyok, hogy vajon vakkantani fog -e... :( Jah, és külön szép az egészben, hogy ezzel a szomszéddal találkozom a legtöbbet. Majdnem mindig összefutunk, mikor kiteszem a lábam az ajtón. Ma is vittem le du. Ficit, persze vakkantott, előttünk ment a luvnya a beszóló szomszéd, majd beelőztük a hölgyet, aki úgy nézett rám, mint valami szarcsimbőkre, köszönni is eléggé nehezére esett és amúgy szerintem azért ilyen, mert fél a kutyáktól. Lehet, hogy volt rossz emléke vagy nem tudom, de azért ne az én kutyámon verje már le. (Most viszont a másfél év alatt először láttam komával sétálni, hátha jól megdugja a párkapcsolat és a szerelem szépségei jó hatással lesznek a lelkivilágára és magasról tesz majd pár vakkantásra. :) Egyébként szarnék erre az egészre, ha nem félnék attól rettentően, hogy aláírást gyűjt vagy feljelent vagy mittudomén, hogy távolítsuk el a kutyát, mert  hangos...(nem kértünk beleegyező nyilatkozatot senkitől, hogy tarthatunk -e ebet vagy sem). Ne kerüljön rá sor, de ha mégis megtörténne ez, akkor 100%, hogy azt fogom csinálni, hogy ideiglenesen elhelyezem valahol Fickót, majd minden este (de nem ám fél 10-kor, hanem később) vakkantanék jó párat a beszóló ajtaja előtt... Szerintem csendháborításért nem kapnék olyan nagy büntit a törvényhozóktól. Sírva könyörögnék vissza a szomszédok a beszólóval együtt Fickót. :) Nagyon remélem, hogy nem kell majd a lépcsőházban csendetháborítanom, de mindenre képes vagyok a kutyámért (is).

Meló: Ma hibáztam. :( Oké, nem olyan egetverően nagyot, de nem vettem észre egy elég feltűnő hiányosságot... :( És ez zavar. Igaz most találkoztam legelőször ilyen bajjal, de akkor is észrevehettem volna, nah (én olyan meós szerűség vagyok). Mindegy, majdcsak belejövök. Tegnap, meg előtte is fennakadt a szűrőmön ez meg az, és ekkor meg olyan nagyon büszke voltam magamra. :) Besúgónak is kellene lennem, de bevallom, ez a része nem fekszik nekem... Most keresem az aranyközéputat, szóval ha többször találkozom ugyanazzal a kivetnivalóval ugyanazon embernél, majd csak akkor jelentek. Bár a legutóbbi gyűlés óta pontosabbak a kollégák. :) (Olyan kaki, hogy csak ilyen virágnyelven merek írni róla, de egy ideje óvatosabb vagyok, hogy mit szabad leírni és mit nem nyilvánosan.)
Azért az idegbaj mellett jó dolgok is vannak ám: nagyon kellmesen tud esni, mikor több, kb. 3,5 éve nem látott kolléga is üdvözöl, hogy "újra itt?" és hasonlók és emlékeznek rám, pedig csak 1 évet húztam le itt szülés előtt. Egyem is meg őket! Tényleg bearanyozzák az ilyen pillanatok a napomat, mert sokszor olyan kis jelentéktelen, láthatatlan semmiségnek érzem magam, hogy csak na...

Aztán a következő dolog, ami nem is düh, hanem inkább szomorúság és aggodalom-forrás: még mindig visszatartja a kakit a leányzó. :( Pedig minden nap kap hashajtót. Kb. 2 napig ha ért valamit. :( Inger rengetegszer van, de visszatartja és már nincs semmi ötletem. Olvastam, hogy ez sokszor előfordul nt gyerekeknél is, náluk átlag 1-2 hónap, hogy megoldódjon ez a probléma. Most nem akarok pesszimista lenni, de bele sem merek gondolni, hogy akkor ez egy kommunikációs nehézségekkel küzdő gyerkőcnél mennyi idő lesz...

A kövi meg az, hogy a facom kivan azzal, hogy Emberem nem egy kommunikáció bajnoka. Emiatt ma majdnem nem volt megoldott a csajszim felügyelete... Ugyanis nagy bőszen mondtam anyámnak, hogy most pénteken nem kell vigyáznia a kisonokájára, megnyugodhat, lazíthat (totál stresszes emiatt a felelősség miatt és szerintem nem is esik ínyére...); erre kiderült, hogy mégis kell jönnie, hisz férj maszekol... Múltkor elmaradt, ezt még közölte velem, de hogy mikor pótolja azt elfelejtette mondani... De ez csak egy a sok közül. A lányra meg még a kutyára is sokkal inkább figyel mint rám... Rendes ember meg minden, de tényleg; viszont a beszéd-meghallgatás nem az erőssége.

5 megjegyzés:

  1. A házunkban a földszinten lakik egy idős mama a lift mellett és minden beszálláskor kiugrik az ajtók kiabálni hogy hangos a lift mert csapkodják a lakók az ajtót, ami egyébként rugós, önbehúzó, hozzá sem kell nyúlni, és becsapni sem lehet. Egyszer a bútorszállítóinknak szólt hogy ne pakolja a cuccokokat a liftbe mert hangos, vigye gyalog. 10. emeleten lakunk DD. Mikor beszélgettem vele, panaszkodott hogy őt mindenki utálja. Gondoltam, nem csodálom. Minden házban van minimum 1 hülye. Nálunk több is :-)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Köszönöm a bátorítást! Jócskán stresszelt ez a része, mert ha besúgok, akkor azért leszek köcsög, ha nem, akkor meg engem csesztetnek, hogy mért nem vettem észre... Most azt terveltem ki, hogy első körben a kollégát fogom nyakon csípni és megkérni, hogy jobban figyeljen oda, és ha ebből nem ért, csak akkor fogok jelenteni. Mert ezek a bakik nem olyan hú de nagyok, túléli a cég. És szerencsére azért ha jelentek, sem rúgják ki őket. :)
    Bele kell rázódnom még ebbe az egészbe. De szerencsére volt oktatás nemrég és azóta figyelmesebbek a kollégák. :)

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem legtöbbször az ilyen beszólogatók nagyon unatkozhatnak... A mi beszólónkat is rendszeresen látom sétafikálni reggeltől estig, szóval nem hiszem, hogy egy gyárban robotol, és amiatt fáj neki a fél 10-es vakkantás, mert 4-kor kel. (Azért úgy megszaggatnám, olyan egy fúúúú, hát izé, nem túl szimpatikus hölgy :D )
    Hát, lövésem sincs, hogy a szegény mama szomszédotokat vajon miért utálhatják sokan... :D

    VálaszTörlés
  4. Jah, és képzeld, egy időben frissült a blogod, így átraktam a sima olvasósávba, de most sajnos újra nem... :( Így megint külön leszel. :/

    VálaszTörlés
  5. Gondolom akkor frissült mikor hazajöttünk, 2 napja, aztán hogy mitől romlik el megint, nem tudom, de már más is mondta.

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...