Régi képeket nézegettem...

Kár vóóót!!! Áh, hogy nekem milyen kurva jó hasam volt szülés előtt!!!!! Nagyon hiányzik! :( És az a tudat sem nyugtat meg, hogy csinálhatok akár napi százezer felülést, akkor sem segít rajta más, csak a műtét, amire egy igencsak jelentős ideig nem lesz pénzünk (a kinyúlt bőrön és a szétnyílt hasizmon nem tudok változtatni mozgással). :( És esküszöm, hogy a hasam volt az egyetlen testrészem, amivel meg voltam elégedve, most meg a helyén egy dülledő kelttészta van. o.O

Az alsó sor 1. képén nem masztizom ám eskübecsszó, csak takarom a bugyim, mert akkor még szemérmes voltam. :D Amúgy fingom nincs, hogy miért készültek rólam ilyen pózer képek, mindenesetre örülök, hogy legalább maradt bizonyíték arról, hogy milyen volt fénykorában a hasam. :) 

És ami a hasam csúnyulásánál is ijesztőbb, az az arcom változása... Valami elveszett belőle, valahogy nincs benne tűz, élet, mosoly... A régi képeken szépnek látom magam, sugárzom, mint állat, míg a mostaniaktól megijedek. :O Félek, hogy öreganyóként (ha egyáltalán megélem) nem mosolygóráncaim lesznek. :/


De nem vagyok ám teljesen savanya picsa, néha tudok mosolyogni sőt nevetni is, ezen a videón pl. szétröhögtem magam. :)